Idén ősszel tudtam meg, hogy ez a vers fordítás, Tarbay Ede fordítása egy angol (de eredetileg francia) népköltésből. Angolszász területen népszerű karácsonyi ének, számtalan változata és még többféle összekevert átirata is ismert, de én csak a madrigálegyüttesünk próbáján, a szöveget alaposabban átnézve döbbentem rá, hogy nahát, de hiszen ez a "csíz a csupasz körtefán".
Eredeti változatában a vers tulajdonképpen egy felsorolás, karácsony tizenkét napja, minden nap valami újabb ajándékkal a kedvestől, minden nap egyre többel. A szövegnek sokféle szimbolikus értelmezése van, de leír egy itteni karácsonyi szokást is: Észak-Amerikában a karácsonyfát általában már december elején (az USA-ban a hálaadás napja után) feldíszítik, és karácsony másnapján le is szedik, azaz december 25-e után úgy lehet megőrizni az ünnep varázsát, hogy sokan január 6-ig, azaz 12 napon át minden nap csak egy karácsonyi ajándékot bontanak ki. Az itt élő magyarok (németek, osztrákok stb.) többsége persze vár a fadíszítéssel: nekünk a karácsonyfa fényei (is) jelzik az ünnep kezdetét, amint lemegy a nap december 24-én este. A karácsonyfát Vízkeresztig meg szokás tartani feldíszítve, van ahol tovább is.
De akár a lassan kibontogatott ajándékokkal, akár a sokáig megtartott karácsonyfával szeretnénk nyújtani az időt, az így kifejezett vágy közös: a sok előkészület után íme az ünnep, és olyan jólesik sokáig gyönyörködni benne.
Friss kommentek