Felicitász blogja

Terhesség, szülés, babázás, gyereknevelés. Gyógynövények, életmód, egészség. Szakirodalom, meg a szokásos tanácsaim gyűjteménye.

©

A blogon megjelenő írások, illetve azok részletei csak a szerző engedélyével, a blog linkjének feltüntetésével használhatók fel vagy közölhetők máshol.

Email: felicitasz@vipmail.hu

Facebook

Ennyien olvastok most

Locations of visitors to this page

Címkék

antibiotikum (2) antidepresszáns (5) anyanyelv (3) apa (3) aranyér (1) asszonygyökér (1) autizmus (6) autonómiára nevelés (5) baba (18) bábaság (22) balett (3) berry (1) beszédtanulás (11) bogyó (1) bölcsőde (1) boldogság (1) büntetés (4) burokrepedés (2) citromfű (2) családtervezés (8) csalán (1) császármetszés (14) császárseb (3) dicséret (3) d vitamin (1) egészség (15) életmód (13) elfogadás (3) engedetlenség (2) epidurális érzéstelenítés (2) érzelmi nevelés (1) eufenika (2) evésproblémák (1) fájdalomcsillapító (9) fejfájás (1) fejlődési rendellenesség (3) felicitasz (22) feminizmus (2) fészekrakó ösztön (2) fogamzás (4) fogamzásgátlás (3) fogamzásgátló tabletta (1) folsav (8) frontérzékenység (1) gátseb (1) genetikai tanácsadás (2) geréb ágnes (2) gyász (2) gyereknevelés (14) gyerekszám (6) gyerekvállalás (13) gyermekágy (12) gyermektelenség (7) gyógynövény (12) gyógyszer (7) h1n1 (11) halloween (1) harry (1) harry potter (10) hiszti (5) hőgörbe (1) hólyaggyulladás (1) homeopátia (1) hőmérőzés (1) hozzátáplálás (5) húsvét (1) idegennyelv tanulás (6) immunitás (3) influenza (13) influenzavírus (2) iskola (4) jutalom (2) kanada (22) kányabangita (1) karácsony (4) kétnyelvűség (6) kézzel tágítás (1) kiságy (1) kisgyermekkor (18) köhögés (1) kolin (1) költözés (1) komló (1) korai fejlesztés (10) korai vajúdás (2) koraszülés (2) korcsolya (1) kórház (3) kormányrendelet (1) lázcsillapító (2) levendula (2) magzatvédő vitamin (3) magzatvíz (1) meddőségi kezelés (3) medveszőlő (1) menstruációs ciklus (4) mese (11) meseterápia (1) mikulás (1) mióma (1) mmr (2) montessori (4) napirend (4) nátha (4) nevelés (2) nyugtató (3) oltás (14) omega 3 (3) öngyilkosság (1) orvos (20) otthonszülés (27) otthonszülés kormányrendelet (3) óvintézkedés (12) óvoda (5) ovulációs teszt (1) oxitocin (3) párkapcsolat (10) peteérés (2) peteérésjelző (1) pg53 mikroszkóp (1) potter (1) pozitív (1) pozitív nevelés (7) prom (1) pronatalizmus (2) pszichoterápia (20) ptsd (8) rák (2) rooming in (2) szaporodási ösztön (2) székrekedés (1) szeretet (6) szoptatás (14) szülés (27) szülésélmény (1) szülésindítás (5) szülési terv (1) szüléstörténet (1) szülés utáni depresszió (9) születésélmény (2) szűrővizsgálat (9) tájékozott döntés (10) tápanyagszükséglet (12) táplálkozás (11) tápszer (3) tea (11) teherbe esés (10) tehetséggondozás (6) tej (2) tens (2) teratológia (1) terhesgondozás (10) terhesség (14) termékenységi problémák (6) termékeny nap (3) természetes családtervezés (2) terminustúllépés (4) tigrisanya (2) többnyelvűség (3) tokofóbia (3) tőzegáfonya (2) tudomany (1) tudomány (2) túlhordás (3) tüneti hőmérőzéses módszer (1) tűzvédelem (1) újévi fogadalom (3) újszülött (12) ünnep (13) usa (19) utófájások (1) valentin nap (1) vas (2) vashiány (4) vérszegénység (3) zöld (1) zöld tea (1) zsurló (1) Címkefelhő

Friss kommentek

Utolsó kommentek:

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2022.02.06. 01:07:14

@#Claire: Szia. Igen, csak piszkálgasd bátran a témát. Én eddigre ott tartok, hogy egyre kevesebb levotiroxinnal (T3-ra is csináltak vizsgálatot, de az nekem nem kellett végül) van teljesen oké laborom (TPO és TgAb is határérték alatt) és eddigre a gluténmentes diéta se kell már ehhez.
Két dolgot ajánlanék a figyelmedbe, ez a cikk az egyik:
www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5331475/
Olaszországban gyógyszerként is le van védve Tiroxil néven a myo-inositol plusz szelén kombináció, úgyhogy ott egyszerűen csak ezt tolták a csapatnak a kísérletben, a mezei felhasználó kénytelen a boltba menni a holmiért és nem is jut hozzá biztosítással/ gyógyszertárban, de mindenesetre az adagolás ( a Tiroxil összetétele) úgy néz ki, hogy 600 mg myo-inositol plusz 83 μg (mikrogramm) selenium (mint L-selenomethionine) és a kutatás szerint ettől átlag 6 hónap alatt mindenki euthyroid állapotba kerül.
2017-es cikk; miután ráleltem, azonnal vettem myo-inositolt (szelént már szedtem addigra, napi 200 mikrogrammot, most így pár évvel később már csak napi 100-at), a Zazzee nevű gyártó termékét szedem, abban 4 kapszula számít egy adagnak, de az 2000 mg és nekünk ugye csak 600 kell, úgyhogy napi egy kapszulát kezdtem el szedni.
Azt természetesen nem tudom állítani, hogy "ettől" vagyok most nagyon rendben, mert 2014 és 2018 közt többször is voltam már rendben (nekem első körben működött a gluténmentes, és lehet hogy ez volt a nyerőnek bizonyuló alapozás ehhez a kezeléshez; egyszer elszállt a TPO-m és akkor csináltam egy autoimmun diétát, hat hétig, amelynek a végén a TPO hatérérték alatt volt, a TgAb meg a korábbi érték ötszöröse, aztán visszaálltam a sima gluténmentesre, dupláztam a D-vitamint, feleztem a fizikai terhelést, próbáltam többet aludni... naszóval, azt akarom mondani, hogy nincs tuti recept, tényleg mindenki immunrendszere másra fog reagálni).
A szelén + myo-inositol egy orvosilag letesztelt és működő dolog, az orvosomnak azonnal elvittem a cikket kinyomtatva anno. Még nem olvasta addigra, szóval aznap én voltam a menő páciens :P

Magyarország: nem ismerem személyesen ezt a doktornőt, de amikor elkezdte a blogját, pezsgőt bontottam és azonnal írtam is neki, és válaszolt is. Dr. Varga zsuzsanna, nagyon ajánlom:
funkcionalisorvoslas.hu/

Bejegyzés: Hashimoto betegség - kezdeti tapasztalatok

#Claire 2022.02.05. 13:01:59

Kedves Mind!
Ez egy régebbi bejegyzés és kommentek, de én most mélyültem el bennük, no meg mind írtátok, hogy ez egy hosszú távú, kísérletezős folyamat. Ha van, aki még olvassa, akkor nagyon érdekelne, hogy mik az azóta eltelt években a tapasztalataitok.
És ha tudtok Mo-n olyan orvost, aki segítene nekem összerakni-kikísérlezetni egy ilyen életmódot, azért még hálásabb vagyok. A jelenlegi csak felírja a T4 ÉS a T3 (!) pm hormont, ami magyarországon már nagy dolog, de ezen felül csak annyit mond, hogy ha elpusztul a pm, nem baj, akkor majd még több hormont szedek és kész. Évek óta amúgy jól vagyok ezzel a megoldással, de azért van egy részem, ami azt mondja, kéne még egy kicsit piszkálgatni ezt a témát.

Bejegyzés: Hashimoto betegség - kezdeti tapasztalatok

kesztió · http://szabadter.wordpress.com/ 2021.06.04. 08:06:23

@zzzsuzsa: „a politikában és a gazdaságban konzervativizmus kell”
Valóban, a mai, populizmusból táplálkozó, hosszú távra gondolkozni képtelen politika és a még mindig makacsul a végtelen növekedésre épülő gazdaság igazi sikertörténetek, nemde? Miért pont ott kellene konzervativizmus, ahol már rég a vészféket kellene keresgélni a katasztrófába robogás utolsó 100 méterén?

Bejegyzés: Keleti szülők, nyugati gyerekek

kesztió · http://szabadter.wordpress.com/ 2021.06.04. 08:00:19

„Ez egy olyan eset volt, amikor végül Jed is elismerte az érdemeimet.”
Ebből látszik, hogy a Jed nevű személy is barom volt. Én hívtam volna a rendőrséget.

Bejegyzés: Keleti szülők, nyugati gyerekek

Callis 2020.03.06. 13:11:44

Nem vagyok szakembere a dolognak, úgyhogy nem is lenne szabad folytatnom, de szerintem nagyon fontos, hogy te azon a nyelven beszélj a gyerekkel, ami a legtermészetesebb a te számodra, és ha ez a magyar, akkor magyarul. Az működhet, hogy a férjed angolul beszél hozzá, és szerintem az se zavar majd be, ha egymás közt angolul beszéltek, csak az angol dominancia miatt neked jó sokat bele kell majd fektetni a magyarba. Eleinte a gyerek keverni fogja a nyelveket, azzal semmi baj. Mikor nekem mondott valamit a bölcsis korú lányom apanyelven vagy keverve, én kézzel-lábbal kommunikáltam hogy értem amit mond, tehát jól mondta (!!), de közben elismételtem magyarul, amit mondott.

Mi a jövendőbeli unokákkal kapcsolatban vagyunk megakadva. A lányom országnyelven fog beszélni a gyerekeihez, a férje viszont esélyes, hogy egy sokadik nyelven. Tehát eleve két nyelvvel indulnak, és ezek egyike se magyar, angol vagy a férjem anyanyelve. Az egyik lehetőség, hogy a férjem is meg én is angolul beszélünk, ezzel bebiztosítjuk, hogy az unokák akcentussal beszéljenek angolul, de legalább mindenki ért mindent, amit mondunk. Vagy beszélhetek magyarul (amit se a gyerekek leendő apja, se a férjem nem ért, és egy évtized épp elég volt abból, hogy nem értjük, hogy a másik mit mond a gyereknek). A lányom egyelőre nem tudja, mit szeretne ő. Beszéltem egy félig-meddig szakértővel, aki a magyart bátorította, ismét azon az alapon, hogy az az anyanyelvem, az a legtermészetesebb.

Bejegyzés: Külföldön élünk, magyarul beszélünk

Reka27 2020.03.03. 19:37:18

@Felicitasz: @Callis: Koszonom szepen a valaszaitokat. Bocsanat a kesoi reagalasert nagyon sok dolog kavargott bennem, es gondolkodnom kellett. Ezek kapcsolodnak a helyzethez de a kifejtes nagyon off topic lenne. Kellene egy jo pszichologia topic :D
En is mindig azzal jovok, hogy minel tobb nyelvet beszel egy ember annal nagyobb a lehetoseg kesobb, akar egy ilyen palyan elindulni vagy EU kapcsolattal dolgozni, annal sokretubb es tapasztaltabb lehet. Az hogy otthon is angolul kell beszelnem a ferjemmel nekem nagyon fura, de alkalmazkodom persze. Neha atvalt magyarra ha valamit reszletesen akar megbeszelni, es van idoszak foleg csaladlatogatas utan par nap hogy magyarul beszelunk. Aztan vissza a regibe. Mindig mondja hogy a gyereket szeretne magyarul tanitani, kerdem en hogy ha nem az lesz az elsodleges nyelv otthon? Hogy akarjon a gyerek magyarul beszelni, nem fogja kerni ha nem megszokasbol megy.
Vannak 56-os ismerosok, a gyerekek mar felnottek, ertik a magyart es tudnak beszelni de konnyebb angolul. A szulok magyarul beszelnek egymassal. Itt a pelda es megse. Mindig bizom a kesobbiekben, mi van ha a gyakorlatban mas lesz? Mindig ebbe kapaszkodom de felek hogy pofara eses lesz a vege. Biztos vagyok abban ha magyarul beszelne otthon, es ahogy ti is irtatok, az angol igyis ugyis raragad es akcentus nelkuli lesz, a kulvilag miatt. Es tobb idot fog eltolteni ott, nem kerdes. Nem beszelne akcentussal, de ha tolunk veszi at az angol akkor mar nem vagyok benne biztos.
Sajnos nem tudom elmagyarazni a ferjemnek, annyira ragaszkodik ehhez az egeszhez. En viszont azt erzem, hogy gyereknevelesben csak magyarul tudnam a maximumot adni, angolul nem tudnam ugy elmagyarazni amit kell mint magyarul.
Tudjatok erdekes, es nincs osszangban az egesz. Kettonk kozott es a mi csaladunkban elvarja hogy angol legyen az elso. Szuleihez ha atmegyunk akkor minden magyar. Nem ugayanazok az emberek vagyunk? Ahogy irtam korabban angol tarsasagban egyertelmuen nem magyarul beszelek vele. Az utolso szalmaszalam az az opcio hogy en beszelek a gyerekkel magyarul, az apjaval angolul, kozosen angolul, o beszelhet angolul vagy akarmilyen nyelven ami epp tetszik, es tarthat magyar napokat a hetvegen, de mindenkepp szuksegesnek erzem, ahhoz hogy a gyerek tudjon plusz egy nyelvet hogy legalabb z egyik szulo azon a nyelven szoljon hozza.

Bejegyzés: Külföldön élünk, magyarul beszélünk

Callis 2020.01.30. 18:52:34

@Reka27: a férjem nem beszél magyarul és harmadik nyelvű országban élünk, úgyhogy gyakorlatilag csak én beszéltem magyarul a lányommal (+ rajzfilmek persze). Alapfokon simán megtanulta. Nem az akcentus a baj (nincs), hanem a szókincs. Sokat olvasó gyerek voltam, jó fogalmazó, azt hittem, jó szókinccsel és stílussal vágtam neki az életnek. Ehhez képest időnként ledöbbenek, hogy a lányom gyakori kifejezéseket nem ért meg - ezek szerint én nem használom ezeket aktívan, vagy félig tudat alatt vele nem használtam, hogy neki könnyebb legyen.

Az írás-olvasás meg az iskolai szintű nyelvhasználat egészen más tészta. Mi ebbe nem vágtunk bele (az okok elég specifikusak, szóval mindegy miért), de ha jobb körülmények közt újrakezdhetnénk, elsősorban az olvasást bátorítanám, és remélném, hogy az magával hozza a felnőttebb szintű szókincset is. De erre sajnos nincs garancia, pláne ha a kölök az ország (=iskola) nyelvén olvasva könnyebben jut hozzá ahhoz, ami érdekli. Mindenesetre az angol szókincsén és olvasási készségén rengeteget lendített az utolsó Harry Potter kötet, aminek az országnyelvre való fordítását nem bírta kivárni, viszont az elején piszok nehéz volt :D.

Bejegyzés: Külföldön élünk, magyarul beszélünk

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2020.01.29. 21:05:45

@Reka27: Gondolkoztam ezen egy pár napig; igen, ezt sejtettem, hogy ez lesz az egyik fő motiváció, hogy "nem akarja, hogy bevándorlónak nézzék". (Nem tudom, hány évesen kezdett el angolul tanulni, de hacsak nem általános iskola alsóban, van egy rossz hírem: az akcentust is hallják :)) Az expat magyar, az bevándorló, és kész. Társaságban én is "kevertet" beszélek a gyerekkel, hogy a közösség értse mi a téma köztünk, de ez innentől nem gyereknevelési kérdés, hogy kinek mekkora probléma a bevándorlósága, és ki mennnyire érzi az identitása árulójának a nyelvhasználatot.

A száraz tények viszonylag egyszerűek: 1. kétnyelvűnek lenni óriási előny 2. a gyerek magyarul csak tőletek tud megtanulni 3. ő angolul mindenképp akcentus nélkül fog beszélni ha itt jár iskolába 4. hogy magyarul akcentus nélkül fog-e beszélni, illetve hogy fog-e egyáltalán, az azon múlik, hogy otthon magyarul beszéltek-e.

A saját fiam hároméves koráig nem beszélt angolul (pár szón és bölcsis dalocskákon kívül), itthon magyarul beszélünk. 3 évesen került részidős oktatási intézménybe (Montessori ovi), ahol az egyik óvónője magyar volt, a másik indiai, és a tarka nemzetközi társaság ezerféle angolt beszélt körülötte mindenféle akcentussal. Az iskolában aztán ez szépen letisztult (viszont kérésre a gyerek tud társaságot szórakoztatni azzal, hogy beszéljen angolul magyar akcentussal, indiai akcentussal, déli amerikaival, vagy utánozza az én kiejtésemet - nekem nem magyar akcentusom van, hanem német/francia/brit mix, az északi államokban azt hiszik ír vagyok, itt azt hogy svájci - és természetesen tud "rendes" amerikai angolul); hatodik osztályban, amikor a middle school-t kezdte, és az első héten elmentem az információs szülői estre, a tanárok megdöbbentek hogy a gyerek egy másik nyelvet beszél otthon. Abszolút beolvad a közegbe, furcsa neve meg nagyon sokaknak van: egy Balázsról vagy Zoltánról csak a többi magyar tudja, hogy ez magyar név; egy gyerekcsapatban ahol van mellette Monish, Levi, Quincy meg Seán, senki meg se rezzen. Szóval, nagy meglepetést okoztam az iskolában azzal, hogy a gyerek egy másik nyelven is beszél (és ír meg olvas). Ő itt csak akkor "különleges" meg "idegen", ha az akar lenni. Én viszont nem változtathatok azon a TÉNYEN hogy bevándorló vagyok, akkor sem, ha közben állampolgár is lettem meg tényleg otthonra találtam itt.

Ha jól emlékszem, Bognár Szilvia beszélt úgy az erdélyiből magyarországivá lett magyarságáról, hogy "van egy szülőföldem, meg van egy hazám". Ez az állítás sokakra igaz, és csak egyre többekre; én az integrálódásra mindig olyan folyamatként gondoltam, ami gazdagít, nem pedig feladni kényszerít bármit is.

Még esetleg annyi, hogy a nyelvváltás vágya mögött néha a teljes elszakadás vágya van. (Szóval, hogy nem a beilleszkedés célja, hanem az elszakadás kifejezése; a lelki folyamat nem a jövőnek szól elsősorban, hanem a múlttól való elhatárolódás, új élet kezdésének vágya.) Lehet, hogy ezt is érdekes lenne a férjeddel átbeszélni. '56 már elég régen volt, de mondjuk az '56-os magyarok közül sokan szándékosan és deklaráltan hagyták abba a magyar beszédet, amint tehették, a traumáik gyorsabb elfelejtése érdekében, vagy politikai okokból. Sokan meg is fogalmazták, hogy direkt nem tanították meg az itt született gyerekeiket magyarul, kifejezetten arra gondolva, hogy a gyerek még véletlenül se halljon vagy tudjon meg bármit ami politika és ami miatt később bajba kerülhet, kikérdezheti valami hatóság stb., legjobb ha eleve nem is ért semmit. Ma nem üldözöttként jövünk, de ettől még vannak köztünk olyanok, akik maguk mögött akarják hagyni a magyarságukat, ilyen vagy olyan okból, és ennek egyik kifejezése lehet az is, hogy nem akarják a nyelvet használni.
Azon kívül, hogy _én személyesen_ ezt a magam számára elképzelhetetlennek tartanám, nem nagyon mondhatok az ügyben semmit.
Ha valaki szeretné, hogy a gyereke tudjon magyarul, akkor magyarul kell otthon beszélnie vele; ez egy kétszerkettő egyszerűségű, egyértelmű összefüggés.

Bejegyzés: Külföldön élünk, magyarul beszélünk

Reka27 2020.01.21. 16:25:06

@Felicitasz:
Koszonom Felicitasz a gyors valaszod! 2017 ota elunk kint. Visszafordithato lenne szerintem, viszont a ferjem ragaszkodik hozza, hogy angolul beszeljunk, hiszen kint elunk. En konnyebben feloldodom ha magyarul beszelek vele, hiszen igy ismertem meg ot, igy tudom elmondani az erzeseimet, az angol egymas kozott valahogy mesterkeltnek, munek tunik, es neha nem is beszelgetek annyit. Vagy nem olyan elannal adom at a gondolatokat.
Vannak viszont helyzetek, hogy magyarul beszel o is, es akkor valahogy boldogabbnak erzem magam. Nagyon erdekes, hogy miert van ez? Parszor mondta hogy nem akarja hogy bevandorlonak nezzek… nem tudom miert? Azok vagyunk, de dolgozunk, adaptalodunk a kornyezethez, de nem hinnem hogy mindent fel kene adni. Nem leszek 100% amerikai sose. O regen 4 eves koraig kint elt, majd visszakoltoztek es az osszes iskolat Magyarorszagon vegezte. Szulei par eve jottek ki, a testverek mar itt jarnak iskolaba. Otthon magyarul beszel mindenki, annak ellenere hogy a gyerekek egesz nap angol kornyezetben vannak. csak nala van ez a berogzodes.
Latom milyen szepen megtanultak angolul, lassan anyanyelvi szint, ugyhogy abban biztos vagyok hogy a babanak is menni fog. Nem szeretnem viszont ha a magyart kihagynank hiszen oriasi plusz lenne a kesobbiekben. Ferjem nem ellenzi a magyar nyelvet, de angolt akarja elsosorban hogy a kisgyerek ne erezze magat kirekesztve mert nem erti a tobbiek mit beszelnek. Kerdeztem egyetert-e azzal ha en magyarul beszelnek a babahoz, o vele meg angolul. Mintha nem is magyarok lennenk. Talan ebben benne van. A gyakorlat megmutatja, de jobb lenne elore tudni es latni mi hogy lesz. Nem szeretnem ha ez az egesz veszekedes targya lenne.
Kisvarosban elunk, az termeszetes nekem is hogy masok elott angolul szolok hozza, ha munkatarsakkal kimegyunk valahova angolul beszelunk. Nem ertem, hogy otthon, ha csak ketten vagyunk miert nem lehet? Munkahelyen angol megy, nem attol fogok megtanulni jobban angolul ha otthon is ugy beszelek vele, ,mert az nem szakmai nyelv, csak ‘chit-chat’. En igy latom. Probaltam mar mindent elmagyarazni, hogy az se jo ha a gyerek a mi angolunkat tanulja meg, de nem sikerult attorest elerni. Nagyon ragaszkodik ahhoz amit o kigondolt.
Jo a munkank, es eleg valoszinu hogy itt maradunk. Nem tudna elkepzelni mar otthon, miota latta hogy itt mit erhet el. Nekem szerintem menne, persze hianyoznanak bizonyos dolgok. Az en csaladom Europaban van, es a legjobban ez faj a szivemnek, hogy az unoka nem ugy fog felnoni ahogy en. Szuleim nem beszelnek angolul, felek mi lesz, hogy beszelnek majd a gyermekemmel? Nem lesz olyan kozvetlen a kapcsolat mint nekem nagymamammal, de szeretnem ha a gyermekem ismerne oket, tudna veluk beszelni es nem idegenkedne.
A Magyar iskolat lattam mar, azt mindenkepp szeretnem kesobb, illetve van egy templomi gyulekezet a kozelben, neha megyunk istentiszteletre. Ok is tartanak vasarnapi iskolat.
Kicsit hosszura sikeredett, koszonom hogy elolvasod es velemenyezed, tanacsot adsz. Remelem minden szepen a helyere kerul elobb avgy utobb.

Bejegyzés: Külföldön élünk, magyarul beszélünk

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2020.01.20. 22:23:30

@Reka27: Mióta vagytok itt? (Azért kérdem, hogy feltérképezzem, hogy már teljesen átálltatok arra, hogy otthon egymás közt is angolul beszéltek, vagy a dolog még könnyen visszafordítható.) Biztos, hogy maradtok? (Mert ha esetleg nem, akkor "az ország nyelve" egy erősen képlékeny kategória, ellentétben az anyanyelvetekkel, amit nem kéne elveszteni.)
Angolul mindenképp meg fog tanulni a babátok ha itt maradtok. Magyarul csak akkor, ha tőletek azt hallja.
Ha a férjeddel beszélnék, akkor arról kérdezném, miért jobb otthon is angolul beszélnie.
Hol laktok? (Nagyváros, kisváros, vidék... ez meg azért érdekel, hogy valami ötletem legyen, mennyire fontos mindenhol mutatni hogy ti milyen nagyon "integrálódtatok", mennyire néz az utca embere érdeklődve, ha magyarul hall benneteket a boltban egymás közt, mennyire zavarja ez a férjedet, nem valami efféle oka van-e annak, hogy otthon is inkább angolul beszélne.)

Szóval, sok-sok szempont van itt. De ha az komoly, hogy a gyereketek beszéljen magyarul, akkor muszáj, hogy ti is beszéljetek magyarul otthon, sőt, egy idő után az se lesz elég, magyar könyvek kellenek, rajzfilmek, esetleg az online magyar iskola is, de az még a jövő zenéje :)

Bejegyzés: Külföldön élünk, magyarul beszélünk

Reka27 2020.01.20. 21:46:46

Szia @Felicitasz, remelem meg visszanezel ehhez a cikkhez. Ferjemmel (Mindketten magyarok vagyunk) az USA-ban elunk. Most varjuk az elso babankat. Sajnos a nyelvhasznalat teren incs egyetertes. Otthon is angolul kivanja a beszedet, kettonk kozott is, mondva hogy ez az orszag nyelve. A kisgyermekunket szeretne magyarul tanitani, de ezt nem tudom hogy jonne ossze, ha emellett magunk kozt is angolul kellene beszelni. Nem nagyon talaltam meg a modjat hogy megertessem vele miert nem allok az oldalan ezen a teren.
A cikkben leirtak tetszenek es egyet ertek vele, probaltam mar ferjemnek is mondani hogy ha a baba a mi angolunkat tanulja meg az se jo.
Tanacstalan vagyok. Kerlek segits!
Koszonom!

Bejegyzés: Külföldön élünk, magyarul beszélünk

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2019.05.05. 16:34:22

@studygirl: A "játék vége" hashimoto esetében nem a pajzsmirigy műtéti eltávolítása, hanem sima spontán pusztulása. Ennek a folyamatnak a késleltetéséről szólna a küzdelem.

Jelenleg azt csinálom (már jó ideje), hogy gluténmentes diétát tolok, minimális tejtermékkel (a tejfehérje az érdekes, nem a laktóz): a sajtról nem akarok leszokni, de lényegében minden mást elhagytam már, és a napi multivitamin mellé szedek szelént, C-vitamint, D-vitamint, omega-3 kapszulát és ligetszépe kapszulát.

Több mint egy éve normálértéken van az összes laborom (az antitestek is).

Amit csinálok, az sajnos nem univerzális gyógymód, ezt majd megírom posztban is, hogy mindenkinek magának kell kikísérleteznie, hogy konkrétan neki mi lesz a legjobb. Én a mai napig felváltva szedek napi 5000 - 10 000 iu D-vitamint, plusz még ami a multivitaminban van meg az omega-3 kapszulában; és mivel 4-6 hetente megyek vérvételre és látom a számokat, tudom, hogy a szinten tartáshoz nekem ennyire van szükségem. De azt nem írhatom le, hogy mindenki más is szedjen ennyit, mert azzal azt állítanám, hogy mindenki másnak is ennyire van szüksége - és erről nyilván fogalmam sem lehet. Ugyanígy értelmezendő az összes többi szám is:

1.
selenium 200 mcg /nap
C-vitamin 1000 mg / nap
a hajnali levo után 45-60 perccel így kezdem a napot, és ezután ülök le reggelizni.

2.
multivitamin (valami Centrum jellegű, én itt egy Alive! nevű márkának szedem a nőkre összeállított, azaz magasabb vas- és kalciumtartalmú változtatát)
omega-3 1200 mg / nap
ligetszépe (evening primrose) 1300 mg kétnaponta

ezt ebéd után vagy vacsora közben, lényeg, hogy kajával, és a kora reggeli levotiroxintól legalább 8 óra távolságban.

***

Étrend ügyben még azt tudom mondani, hogy csak hosszú távon érdemes próbálkozni, és elég szigorúan, és aztán abból fog látszani, hogy működik-e a dolog vagy nem. Van, akinek bejön a gluténmentes (egy év után látványos különbség a számokban), van akinek nem. És az összes egyéni változó is hasonlóan derül ki; például az is, hogy mit mivel érdemes helyettesíteni. Pl. oké, nem iszom tejet, de ha nincs mandulatej meg rizstej ott ahol épp vagyok, hanem csak sima meg szója, akkor mit válasszak? Ezt ki kell kísérletezni: van aki az időnkénti tehéntejjel kevésbé jár rosszul, csak a szóját kerülje mindenáron, de pl. konkrétan nekem a szója jobb választás a tehéntejnél.

Nincs olyan hogy "az" immunrendszer: mindenki immunrendszere más, és ezért sajnos mindenkinek magának kell rájönnie, hogy az ő saját autoimmun betegsége ellen mivel tud leghatékonyabban tenni valamit.

Bejegyzés: Hashimoto betegség - kezdeti tapasztalatok

studygirl 2019.04.16. 14:07:58

Szia Felicitasz! Én is hashimoto-s vagyok, immár 20 éve. Néhány éve javasolták nekem először a glutén- és tejmentes diétát. Több dolog is meglepett, amit írtál, pl. hogy valóban ennyire magas dózisú D-vitamin pótlásra lehet szükség. Azt hiszem ezek után én is meg fogom nézetni a legfontosabb vitamin és ásványi anyag szintjeimet. Én is próbálom magam kikezelni ebből a betegségből, mert nem fogadom el, hogy a játék végén eltávolítsák a pajzsmirigyemet, és már most is sok problémám van a felborult immunműködésből. Kérlek írj nekem bővebben az étrendedről, például hogy állsz a tejtermékfogyasztással? Táplálékkiegészítőkből mit és mennyit szedsz kúraszerűen és rendszeresen? Hogy állnak az antitest-értékeid? Válaszod előre is köszönöm! :)

Bejegyzés: Hashimoto betegség - kezdeti tapasztalatok

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2019.04.07. 21:03:53

@Tábita37: Megragadnám a lényeget :) a kutyával arra gondoltam, hogy semmilyen életszakaszban nem válik önellátóvá, és emiatt az életkori ekvivalenciákkal se érdemes számolni, és másfelől ha már ekvivalenciák akkor legyünk bennük szigorúak, és jól nevelt kutyát hasonlítsunk jól nevelt emberhez, ne pedig a végleteket. "Jól nevelt" embereket 16 évesen már nagyon rég nem az anyjuk szolgál ki.

Lehet, hogy változott Magyarországon a kutyahelyzet, ezt nem tudom; én 2002-ben úgy költöztem Észak-Amerikába, hogy szívből gyűlöltem a kutyákat, a póráz nélkül játszótéren flangáló "ne félj nem harap" típusú kutyákat amik miatt rettegve mentem haza az iskolából, és konkrétan a játszótéren keresztülhaladó járdán kapott meg az az egy amelyik természetesen szintén "nem harap". De támadott meg kelenföldi járdán is kutya, mentünk a járdán a most-már-férjemmel csendben beszélgetve, fényes nyári délelőtt, a kutya a járdát szegélyező bokrok mögött nyilván aludt és nyilván megijedt tőlünk, biztonsági cég telephelye volt nem messze. Kerítés póráz nuku, az ordításunkra halálra váltan szaladt ki egy egyenruhás nő vagy 30 méterről egy épületből, a sövényen átvágva fogta meg a kutyát és hallgatta végig az ordításomat hogy fel fogom jelenteni.

16 éve vagyok Észak-Amerikában, és még nem találkoztam neveletlen kutyával. Elkényeztetett kutyával igen, de póráz nélkül flangáló, a gazdája első pisszenésére nem térdhez menő, az utcát felverve szünet nélkül ugató kutyával nem. Itt nem fordul elő az se, hogy a járdán én térek ki udvariasan a kézen vezetett ötévessel mert más lehetőségem nincs a szembejövő kutya ismerkedő szándékát kivédeni.

Mondom, lehet hogy közben Magyarországon is javult a helyzet. Sose fogom a kutyákat szeretni, de mióta itt lakom, nem félek tőlük.
Az átlagos kutyával sokkal több gond van mint a fiammal, de mivel a fiam meg nem átlagos, megintcsak nem akarnék a tudománytalan összehasonlítások hibájába esni :)

Az jobban zavar, ahogyan gyermektelenként rendszeresen nemlétezőnek éled meg magad a beszélgetésekben/ társaságban. A döntésed nem egy többségi döntés, de azért eddigre nem fehér holló típusú kuriózum; sok gyermektelen ismerősöm van (Magyarországon is). Lehet, hogy még a reakcióknak nincs bevett és elterjedt koreográfiája, valami kommersz társalgási fordulat azzal egyszerre hogy szemünk se rebben. Tényleg mint a kutya - ketten beszélgetnek, kiderül hogy nekem harmadiknak nincs kutyám, de van legalább egy átkötő félmondat.

Bejegyzés: Legyen gyerekem? Vagy ne legyen? (8.) - A "nem"

Eszter50 2019.04.04. 19:01:42

Bocsánat, úgy látom, ezt már csak új hozzászólásban tudom leírni... A kutyák max. 16-18 éves korukig élnek. A gyereket is 16 éves korában még általában az anyja szolgálja ki.

Bejegyzés: Legyen gyerekem? Vagy ne legyen? (8.) - A "nem"

Eszter50 2019.04.04. 18:52:31

Nagyon jó a blog, igényes, részletes és közérthető, izgalmas és szerintem népszerű témákat boncolgat.

Én tudatosan gyermektelen vagyok, közel a 40-hez. Két dolgot szeretnék hozzáfűzni az előző kommentekhez.
Az egyik az a megfigyelés, hogy az egész világ a gyermekeseknek van kitalálva, ami alapból igazságtalan. Ahogyan igazságtalan az a munkahelyi állapot is, hogy a gyermektelenek güriznek a családosak helyett, ezt én magam is rengetegszer tapasztaltam már, mint ahogy írt is erről valaki. Mindamellett nehezebben is engedik el a gyermektelent, ha elkéredzkedik, rosszabb szemmel néznek rá, mint a családosra, az ünnepeket méltón, a saját ízlése szerint pedig egyszerűen képtelen megünnepelni (ha pl. a barátokhoz vagy a szüleihez menne e célból, nem számít, nem téma, nem alapos indok a munkától való távol maradásra). De a közösségi oldalak is tele vannak a gyermekekről szóló, giccses, negédes idézetekkel, a családi együttlét pillanatain örömködéssel, a gyermek által elért (tanulmányi, sport- stb.) eredmények kiplakátolásával. Plusz az "anya klubban" nem számít tagnak a gyermektelen nő, egyszerűen keresztül néznek rajta, kirekesztik, az anyáktól hemzsegő munkahelyen kifejezett pária lesz belőle, akinek a feje fölött beszélgetnek az édes, drága, szép, okos, nagyszerű gyerekeikről, amit persze úgysem érthet meg ez a "szegény, szerencsétlen". De kétszemélyes vagy kiscsoportos helyzetben is elakad a beszélgetés - egyszer egy pszichológus végzettségű évfolyamtársamnak akadt el a lélegzete, amikor a harmadik évfolyamtárssal a gyerekekről beszélgettek, és váratlanul hozzám fordulva megkérdezte, nekem van-e gyerekem, én meg kijelentettem, hogy nincs. Úgy nézett rám, mint egy marslakóra, láthatóan iszonyú zavarba jött, majd pár másodperc után visszafordult a harmadik részt vevőhöz, és mintha mi sem történt volna, folyt tovább a kellemes, engem totálisan kirekesztő csevej, mintha ott sem lettem volna, pont úgy, mint azelőtt. Ha egy pszichológus így reagál, nem tudom, másoktól mit lehet elvárni.
A másik a kutyás téma... Talán a blog szerzője írta kommentben, hogy a kutyát tovább kell nevelni, mert mindig kvázi "gyerek" marad. Nos, én ezt cáfolnám. Kutyám már többször is volt, és sok más kutyát is közelről ismerek, de gyerekekre vigyázni is volt már szerencsém hosszabb ideig (napokig) is. Egy kutyát villámgyorsan, pár próbálkozással meg lehet tanítani arra a pár dologra, amire feltétlenül muszáj a zavartalan együttműködéshez, és azt azután megbízhatóan fogja hozni minden helyzetben. Egy gyermeket sok mindenre meg kell tanítani, és hosszú folyamat eredménye mindez, majd pedig ezt követően is gyakran előfordul, hogy dacból, hisztiből, betegség, fáradtság miatti nyűgösség okán vagy bármi másért megmakacsolja magát, és csak azért sem csinálja, amit pedig tud és ért. (Arról nem beszélve, hogy van egy olyan bántóan hosszú korszak, amit kamaszkornak hívunk, ami alatt ez a "megmakacsolás" szélsőséges, krónikus méreteket ölt). Azon kívül, bár a kutyának és a gyereknek is kell enni adni, betegség esetén orvoshoz vinni, játszani vele stb., de a kutyát pl. nem kell megtanítani bekötni a cipőfűzőjét, együtt tanulni vele stb. Azon kívül az Amerikában élő kutyákkal kapcsolatban szerintem nem lehet általánosítani, mert ott valamiért valóban feltűnően sok a neveletlen eb. (Magyarországon a helytelenül viselkedő kutyák nézetem szerint nem olyan általánosak). Bár én nem szeretem a kettőt összehasonlítani, de ha már párhuzamot vonunk, ezek felmerültek bennem.

Bejegyzés: Legyen gyerekem? Vagy ne legyen? (8.) - A "nem"

Saine · reggelizz.blog.hu 2019.03.10. 18:12:50

@zzzsuzsa: Igazából a dolog egyébként nagyon érdekes, mert pl. én szoptatok, és igen, vannak pillanatok, hogy élvezem, de kezdettől inkább nem. Egyszerűen érzékeny a mellem (már a párkapcsolatban is az volt, ez egyébként nem újdonság) de most két és fél éves a kisfiam, és egyelőre nagyon ragaszkodik hozzá. Ami egyébként ott érdekes, hogy ettől függetlenül nagyon önálló és remekül elvan nélkülem. Mondjuk az egy más kérdés, hogy miért is tartjuk a mai világban annyira fontosnak, hogy a két és fél évesek (=értsd mindenkinek a saját korosztálya, ami a fejében van, de többnyire kisgyermekek) nagyon önállóak legyenek és ellegyenek nélkülünk? Szerintem erre nem a gyereknek van igénye, hanem az anyának, még óvodáskorban is. (nekem is :) ) Szóval jelenleg ott tartok, hogy hagyom a dolgot, amikor nekem sok akkor meg szólok hogy most elég volt (és akkor egyezkedünk). De szerintem ez egyébként tisztán kulturális kérdés-meg az én egyéni érzékenységem, ugyanis a gyerekek szopásigénye megvan, ebből a szempontból vitatkozhat bárki, de az oviban-isiben is szopják még az ujjukat/plüsselefántfülét/cumit/akármit. És igen nagy sírások árán "veszik el" tőlük az épp adott dolgot, ráadásul úgy tudom, a dohányzással és az evészavarokkal is összefüggésbe hozzák a ki nem elégített szopásigényt (ebbe az ujjszopás stb. is beletartozik, nemcsak a szoptatás). Ami egyébként nekem logikus is. Ez persze megint lehet egyéni dolog, hogy ki mikor-meddig szopik/szoptat/mit szopik és nyilván vannak egyéni eltérések az időtartamban is, de az ösztön attól egészen biztos, hogy megvan. Ergo kérdés, hogy miért merül fel egyáltalán hibaként/meglepetésként ha ezt az ösztönt az anyamell elégíti ki? És miért elvárás, hogy egy ösztönt kinőjön hamarabb, mint ahogy a természete diktálja? Nem vagyok egy hű de engedékeny anyuka, és elég könnyű szívvel tudok a napi x db "eztnemakarom" típusú ellenkezésen felülemelkedni, de úgy gondolom, hogy ha elvárható lenne a szopás/szoptatás hamarabbi befejezése, az a rengeteg kisgyerek nem sírna, mikor elveszik tőle a cumit/mellet/ujját. Mert akkor jó lenne nekik, ez meg így nem jó. És természetesen családba/társadalomba jönnek, nőnek bele, ezért ahhoz kell alkalmazkodniuk, de úgy gondolom, hogy az ösztönök legyőzéséhez még kicsik ( a felnőttek többségének sem sikerül egyébként, akkor nem lenne ennyi kövér/agresszív stb. ember). Szóval így :D

Bejegyzés: Meddig van egy gyereknek az anyja mellett a helye?

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2019.01.29. 16:42:45

@Vahúr: Nekem bejött a gluténmentes. Időközben ott tartok, hogy egy éve a normálérték tartományokban vannak a számaim (kezeléssel és diétával persze, de AKKOR IS, ez tök jó).
A másik két felvetésedről is hallottam, én mindkettőre nemet mondtam. Az immunrendszerbe semmiképp nem akarnék gyógyszeresen belepiszkálni ameddig erre nincs _abszolút_ szükség, és attól nagyon-nagyon messze vagyok. A "csodaszerek" előtt pedig sima vitamin/ táplálékkiegészítő vonalon indultam el, tulajdonképpen azon az elven, hogy az alap labort rendbe akarom tenni (ne legyen pl. D-vitamin-hiányom meg ezer más efféle), és el akarom érni hogy fél évig stabilan produkáljak egy meghatározott TSH-értéket ahol jól érzem magam és nincsenek panaszaim, és ha ez megvan, akkor az lesz a kiindulás, hogy ennyi levot kell szedni ilyen és ilyen vitaminpótlással. Közben elkezdem a gluténmentest, és nézegetjük a számokat.

Úgy gondolkodtam, hogy erre az alapra lehet aztán egyéb kezeléssel építkezni ha szükséges, és miután az alap paraméterekkel tisztában vagyunk, akkor lehet nekitámadni az autoimmun folyamatnak durvább eszközökkel.

Én úgy jártam, hogy "durvább eszközökre" nincs szükség, vitaminpótlással, gluténmentes diétával és jól beállított levóval a két autoimmun marker visszament oda ahova való.
A következő cél az volt, hogy egy évig ott is tartsam őket. Ez már majdnem megvan; ha tényleg kipipálom, akkor úgy fogom folytatni, hogy vigyük le a két autoimmun markert a nullához minél közelebb. N-acetilciszteint és szódabikarbónát (nem tréfálok) akarok próbálgatni, és ez még mind a kettő nagyon messze van attól, hogy "gyógyszeres" kezelésnek lehessen tekinteni.

Bejegyzés: Hashimoto betegség - kezdeti tapasztalatok

Vahúr 2019.01.29. 00:02:45

@Felicitasz: Sziasztok. Tök jó, hogy leírjátok ide a tapasztalataitokat a Hasimotoval kapcsolatban.
Én is így teszek most:
2012 óta magas az AntiTPO szintem (600-1200), de csak 2017 végén lett magas a referencia értéknél a TSH-ám. Így ezáltal el is kezdtem szedni a Letroxot először 25, majd 32,5, később 50 mg. Az 50 mg-től már rendes alvászavarom van. Volt olyan éjszaka, hogy 1 percet sem aludtam. Most már ott tartok, hogy inkább nem szedem, hogy tudjak aludni. 2 hónapja elkezdtem a gluténmentes diétát is hátha jobb lesz, már tapasztaltam javulás az AntiTPO szint csökkenésében. Bár a TSH még mindig magasabb, ezért az orvos azt mondja, hogy növelni kell az adagot. Most fogok orvost váltani, mivel nem hiszem el, hogy nincs gyógymód egy betegségre, valami megoldás csak létezik.
Nektek hosszútávon segített a gluténmentes diéta?
Olvastam olyat, hogy az immunrendszer elnyomását alkalmazzák, hallottatok róla? Van valami Mio-Inozitol nevű csodaszer még, mit gondoltok?

Bejegyzés: Hashimoto betegség - kezdeti tapasztalatok

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2019.01.05. 15:03:34

Nem tudom, követitek-e a híreket, ez ma jött velem szembe, Vincze Felícia honlapján a közlemény:
Tisztelt Érdeklődők! Fájó szívvel közlöm, hogy praxisom 2019. március 1-én végleg bezár, megszűnik. Új kismamákat már nem tudok vállalni. Mindnyájuknak kívánom, hogy találják meg az útjukat, a legmegfelelőbb környezetet és segítőket a szülészeti ellátásukhoz. Küzdjenek a jogaikért, gyermekeikért, álljanak ki önmagukért! Felícia

A dolog hátterében nagyon sok minden lehet, például ez:
index.hu/belfold/2019/01/05/targyalas-oltasellenesseg-vakcina-csecsemogyilkossag/

Természetesen van véleményem; a kirakós darabkái közt ott van, hogy a tudomány mai állása szerint a K-vitamin szülés után NEM opcionális (Magyarországon a bcg-oltás se az); ma reggelig fogalmam se volt róla, hogy az életrajzban szereplő "férjem" kicsoda (és eddig V. F. soha sehol nem volt "Márki-Zayné); kétségbeejtőnek tartanám, ha a szabályozás kiverekedése után most arra a felfedezésre jutnánk, hogy a szabályozás a színfalak mögött nincs betartva, mert így a kórházi reform marad az egyetlen szakmailag vállalható opció.

Bejegyzés: Az első bábák, akik engedéllyel kísérnek otthonszülést
süti beállítások módosítása