Mint minden poszt, ez is ismeretterjesztő céllal íródik. 

A kézzel tágítás ismert szülésindító, illetve szülésgyorsító módszer: a méhszáj tágulására lehet vele rásegíteni. Van, amikor kifejezetten használ, máskor teljesen fölösleges. Van olyan kismama, aki nem érzi a műveletet; van olyan, akinek kellemetlen, és van olyan, akinek kifejezetten fájdalmas. Hogy a kézzel tágítás pontosan micsoda, és mennyire fáj, illetve egyáltalán elérünk-e vele valamit, ez attól függ, hogy aki csinálja, mit csinál, hogyan csinálja, és mikor.

A méh alsó része csőszerűen belesimul a hüvely felső részébe, ez a találkozási pont a méhnyak. Körülbelül 3 cm hosszú cső, körülbelül 2-3 cm átmérővel. A csőnek a méh felé levő vége a belső méhszáj, a hüvelynyílás felé levő vége a külső méhszáj. 

A szülés közeledtével a baba súlya egyre jobban ránehezedik a méhszájra, amely ettől elkezd tölcsérszerűen szétnyílni. Ha elképzeled, hogy egy cső éppen tölcsérré alakul, akkor rájössz, hogy a nyílás korai szakasza egyszersmind rövidülés is: szülés előtt a méhnyak rövidülésének mértéke fontos információ arról, hogy a tágulás elkezdődött-e már.

A leleteiden a méhszáj állapotát számok jelzik, az első szám a méhnyak hossza, a többi pedig az érzékelt tágulás mértéke. (A számok előtt a C betű jelentése cervix, vagyis méhszáj; a CG rövidítés az cervicogram, a CX az cervical index, a CS az cervical score: mindegyik ugyanarra vonatkozik.) Az alapállapotot jelző 3000 azt jelenti, hogy a méhnyak 3 cm hosszú és zárva van. A 2100 megrövidült méhnyakat jelent, nyitott külső, de zárt középső és belső méhszájjal. A 1111 teljesen megrövidült nyakcsatornát és mindenhol nyitott, tágulni kezdő méhszájat jelent. 

A leleteiden ezek a számok információk, nem jóslatok. Vagyis, a nyílni kezdő méhszáj nem feltétlenül jelent hamarosan bekövetkező szülést. 1222 értékkel van olyan 39 hetes terhes, aki már szülni megy, és van olyan, akinek még két hete hátravan változatlan állapotban. 

Utóbbi esetben felmerülhet a kérdés, hogy ehhez akkor "hozzányúljunk-e" vagy ne. Többféle választ lehet erre a kérdésre adni - és "hozzányúlni" is többféleképpen lehet.

A terhesség alatt és végén a magzatburok széle rá van tapadva a méhszájra, bele van simulva a méhszájba. A kézzel tágítás első lépése tulajdonképpen egy óvatos masszírozás; ahol én szültem, ott a bábák például 41. heti zárt méhszájjal ezt szokták először megpróbálni, ha a kliensnek sincs kifogása. (Van, ahol nem szólnak előre, mire készülnek, és a 38. hét után amolyan "alaposabb vizsgálatok" keretében rendszeresen megnézik, hogy a méhszáj mennyire manipulálható kézzel.)

Az angol szakterminus "stretch and sweep", vagy "membrane sweep", a művelet pedig abból áll, hogy valaki felnyúl, egy vagy legfeljebb két ujjal, körülbelül úgy, mint amikor a nő tampont tesz fel applikátor nélkül, vagy mint amikor természetes családtervező módszer keretében magának ellenőrzi a méhszáj állapotát. Az orvos vagy bába az ujjával kitapintja a méhszájat és óvatosan mögényúl egy picit, annyira, hogy a méhszájra rátapadt-rásimult burkot az ujjával épp megemelje. A méhszáj ettől egy kicsit megnyúlik abba az irányba ("stretch").

Ha a magzatburok annyira felemelhető, hogy egy ujjbegynek a fele, vagy akár az egész ujjbegy aláfér, akkor meg lehet próbálni a méhszáj széle mentén az egész burkot leválasztani a méhszájról. Ez egy körkörös ujjmozdulat ("sweep"), amit meg lehet csinálni brutálisan is, egy pillanat alatt, meg lassan is, óvatosan, értve ez utóbbi alatt azt, hogy ha valahol a méhszáj meg a burok nagyon össze van tapadva és a körkörösen haladó ujj nem tud ott továbbcsúszni, akkor azon a ponton nem erőltetjük, hanem megint kívülről-lentről próbáljuk meg a méhszájat megnyújtani.
Az óvatos verzió elvileg nem fáj (nekem a 41. héten nem fájt). Érezhető - naná, a legóvatosabb vizsgálat is érezhető -, de nem lesz feltétlenül fájdalmas.

A burok ilyen manuális leválasztásának célja az, hogy a piszkálás nyomán a méhszáj környékén prosztaglandin szabaduljon fel; ez egy hormon, amely méhösszehúzódásokat indukálhat és emiatt a művelet alkalmas lehet arra, hogy beindítson egy amúgyis küszöbön álló szülést, vagy rendszerezze és produktív vajúdássá változtassa az addigra már napok óta csak "szórakozó" jóslófájásokat. A bábám szerint 38. héten zárt méhszájjal nem érdemes ilyen praktikákba kezdeni, a 41. héten lehet, hogy eredmény érhető el velük.

A magzatburok (membrán) néha annyira össze van tapadva a méhszájjal, hogy nem lehet leemelni a 41. héten sem. Máskor azt találja az orvos vagy bába, hogy a külső méhszáj már több mint egy cm-re nyitva van, és ekkor a táguló méhszájat ennyire kezdeti szakaszban lehet hogy jobb döntés békén hagyni. Agresszívan próbálkozni már csak azért sem érdemes, mert attól megrepedhet a magzatburok, és ha nem akarjuk, hogy burokrepedéssel kezdődjön a vajúdás, akkor a fölösleges piszkálással többet ártunk mint használunk.

Korai (= a vajúdás kezdete előtti) kézzel tágítás után előfordulhat egy kis barnás-rózsaszínes folyás, ugyanúgy, mint nőgyógyászati vizsgálat után néha; van, akinél aznap elmegy a nyákdugó; van akinél nem történik semmi; van akinek néhány órán át rendszeres összehúzódásai lesznek, amelyek aztán abbamaradnak vagy akár produktív vajúdássá alakulnak és másnapra megszületik a babája. Számtalan verzió adódhat, és persze elég nehéz a területet kutatni, mert aki burokleválasztás után másnap megszül, az lehet, hogy megszült volna ilyen hamar egyébként is, de lehet, hogy nem. Nagyon nehéz megmondani, hogy a méhszáj nyújtása végülis az esetek hány százalékában hasznos.

A kézzel tágítás második fázisa az, amikor megrövidült nyakcsatornánál valaki a már kinyílt méhszájat próbálja meg vajúdás előtt vagy alatt ujjal tovább tágítani. Nagyon számít, hogy ha már csináljuk - néha lehet hasznos -, akkor milyen tempóban, és a vajúdás pontosan mely szakaszában tesszük.

A vajúdás során a kézzel tágítást fájással (összehúzódással) egyszerre csinálják, mégpedig azért, mert a méhszáj az összehúzódás alatt tágul az éppen akkor aktuális maximumra, és ha tovább akarjuk tágítani, akkor attól tovább kell, nem a nyugalmi (fájásszüneti) állapottól. Van, akinek a kézzel tágítás borzasztó fájdalmat jelent, mások viszont utóbb kifejezetten hálásak érte, mert az amúgyis borzasztóan fájó összehúzódásokhoz képest az ő számukra a kézzel tágítás fájdalma már a nem-oszt-nem-szoroz kategóriába esett, a szülésüket azonban több órával lerövidítette az eljárás.

A művelet sikeressége, illetve hasznossága a gyakorlati módszertantól is függ. Gondolj arra, amikor jógázol vagy nyújtasz: a mozdulatot vagy pozíciót meg lehet "húzni" az éppen aktuális maximumtól egy kicsit tovább, de nem sokkal tovább. Az előbbivel hatékonyabbá tesszük a munkánkat, az utóbbival tartós sérülést okozhatunk. A méhszáj tágítására jól alkalmazható ez a párhuzam: az erőltetés nyomán a méhszáj két széle berepedhet, és nehezen gyógyuló méhszájsebek alakulhatnak ki.

(És ugyanúgy, mint a sportsérülések, a méhszáj berepedései is létrejöhetnek természetes úton is: gyors szüléseknél a tágulás olyan tempóban haladhat, hogy a méhszájsérülést nem lehet megakadályozni, legfeljebb utólag helyrehozni.)

Hogy a kézzel tágításból ilyenkor mi lesz, az első körben egy kommunikációs kérdés: nem tudhatod előre, hogy szüléskor te melyik csoportba fogsz tartozni, ugyanakkor fontos, hogy olyan orvosod/bábád legyen, aki odafigyel a visszajelzéseidre, és akiben meg tudsz bízni feltétel nélkül.

A méhszáj manuális tágításának harmadik fázisára a kitolási szak előtt kerülhet sor, és ilyenkor általában azért, mert kifejezetten szükség van rá. Mielőtt a baba elkezd áthaladni a szülőcsatornán, érdemes ellenőrizni, hogy a méhszáj úgymond "eltűnt"-e, azaz teljesen kifejtődött-e a baba feje köré. Ha nem, akkor az orvos vagy bába azt látja, hogy a méhszáj (általában) felső, első része egy kicsit még "belóg" a baba feje elé ("anterior lip"). Ha úgy marad, akkor a baba meginduló feje a méhszájat berepesztheti, és ennek megelőzésére történik ilyenkor a beavatkozás: a belógó méhszájrészt kézzel elsimítják, elnyomják a baba feje elől. Az elsimítást, hacsak tehetik, a kitolási szakasz kezdete előtti fájásszünetben végzik el, amikor még biztos, hogy a baba feje nem indult el. Ilyenkor esetleg még az első tolófájást is "ellihegtetik" az anyukával (mondják neki, hogy most még ne nyomjon, csak lihegve fújja ki a levegőt), ha ezen az áron meg lehet úszni a méhszájsérülést. 

Vagyis, a kézzel tágítás vitatott eljárás: néha hasznos, néha fölösleges, néha káros. Nem érdemes elvből ellene lenni (sok császárt elkerültek már vele hozzáértő orvosok és bábák), ugyanakkor hacsak teheted, beszéld meg az orvosoddal, hogy először is szokta-e ezt az eljárást alkalmazni és milyen gyakran, illetve konkrétan a te esetedben miért akarja csinálni, milyen eredményt vár tőle, milyen következmények aggasztanak téged, illetve mi a véleménye az orvosodnak arról, ha ezt most nem csináljátok, hanem még vártok egy ideig. Kitolási szakaszban a kérdés így ebben a formában elég egyértelműen nem lehet vita tárgya, de a 40. heti vizsgálatodnál esetleg igen.