Felicitász blogja

Terhesség, szülés, babázás, gyereknevelés. Gyógynövények, életmód, egészség. Szakirodalom, meg a szokásos tanácsaim gyűjteménye.

©

A blogon megjelenő írások, illetve azok részletei csak a szerző engedélyével, a blog linkjének feltüntetésével használhatók fel vagy közölhetők máshol.

Email: felicitasz@vipmail.hu

Facebook

Ennyien olvastok most

Locations of visitors to this page

Címkék

antibiotikum (2) antidepresszáns (5) anyanyelv (3) apa (3) aranyér (1) asszonygyökér (1) autizmus (6) autonómiára nevelés (5) baba (18) bábaság (22) balett (3) berry (1) beszédtanulás (11) bogyó (1) bölcsőde (1) boldogság (1) büntetés (4) burokrepedés (2) citromfű (2) családtervezés (8) csalán (1) császármetszés (14) császárseb (3) dicséret (3) d vitamin (1) egészség (15) életmód (13) elfogadás (3) engedetlenség (2) epidurális érzéstelenítés (2) érzelmi nevelés (1) eufenika (2) evésproblémák (1) fájdalomcsillapító (9) fejfájás (1) fejlődési rendellenesség (3) felicitasz (22) feminizmus (2) fészekrakó ösztön (2) fogamzás (4) fogamzásgátlás (3) fogamzásgátló tabletta (1) folsav (8) frontérzékenység (1) gátseb (1) genetikai tanácsadás (2) geréb ágnes (2) gyász (2) gyereknevelés (14) gyerekszám (6) gyerekvállalás (13) gyermekágy (12) gyermektelenség (7) gyógynövény (12) gyógyszer (7) h1n1 (11) halloween (1) harry (1) harry potter (10) hiszti (5) hőgörbe (1) hólyaggyulladás (1) homeopátia (1) hőmérőzés (1) hozzátáplálás (5) húsvét (1) idegennyelv tanulás (6) immunitás (3) influenza (13) influenzavírus (2) iskola (4) jutalom (2) kanada (22) kányabangita (1) karácsony (4) kétnyelvűség (6) kézzel tágítás (1) kiságy (1) kisgyermekkor (18) köhögés (1) kolin (1) költözés (1) komló (1) korai fejlesztés (10) korai vajúdás (2) koraszülés (2) korcsolya (1) kórház (3) kormányrendelet (1) lázcsillapító (2) levendula (2) magzatvédő vitamin (3) magzatvíz (1) meddőségi kezelés (3) medveszőlő (1) menstruációs ciklus (4) mese (11) meseterápia (1) mikulás (1) mióma (1) mmr (2) montessori (4) napirend (4) nátha (4) nevelés (2) nyugtató (3) oltás (14) omega 3 (3) öngyilkosság (1) orvos (20) otthonszülés (27) otthonszülés kormányrendelet (3) óvintézkedés (12) óvoda (5) ovulációs teszt (1) oxitocin (3) párkapcsolat (10) peteérés (2) peteérésjelző (1) pg53 mikroszkóp (1) potter (1) pozitív (1) pozitív nevelés (7) prom (1) pronatalizmus (2) pszichoterápia (20) ptsd (8) rák (2) rooming in (2) szaporodási ösztön (2) székrekedés (1) szeretet (6) szoptatás (14) szülés (27) szülésélmény (1) szülésindítás (5) szülési terv (1) szüléstörténet (1) szülés utáni depresszió (9) születésélmény (2) szűrővizsgálat (9) tájékozott döntés (10) tápanyagszükséglet (12) táplálkozás (11) tápszer (3) tea (11) teherbe esés (10) tehetséggondozás (6) tej (2) tens (2) teratológia (1) terhesgondozás (10) terhesség (14) termékenységi problémák (6) termékeny nap (3) természetes családtervezés (2) terminustúllépés (4) tigrisanya (2) többnyelvűség (3) tokofóbia (3) tőzegáfonya (2) tudomany (1) tudomány (2) túlhordás (3) tüneti hőmérőzéses módszer (1) tűzvédelem (1) újévi fogadalom (3) újszülött (12) ünnep (13) usa (19) utófájások (1) valentin nap (1) vas (2) vashiány (4) vérszegénység (3) zöld (1) zöld tea (1) zsurló (1) Címkefelhő

Friss kommentek

Adjunk-e kekszet az öthónaposnak? - avagy hogyan olvassunk szakirodalmat, már megint...

2011.02.23. 23:05 Felicitasz

Körülbelül két éve dolgozom egy nagyobb anyagon, amelyben azt a kérdést fogom körüljárni, hogy most Magyarországon milyen attitűdök és kommunikációs metódusok társulnak az anyasággal, gyerekneveléssel kapcsolatos információszolgáltatáshoz. A téma nyugodtan lenyúlható: minél többen vizsgálnánk meg ezt a kérdést, minél többféle szempontból, annál jobb lenne; kapásból azért, mert annál hamarabb rádöbbennénk, hogy tényleg mekkora az igény arra, hogy árnyalatokban fogalmazzunk, és kutatási eredményeket úgy prezentáljunk, mint kutatási eredményeket, nem mint megfellebbezhetetlen végső igazságot.

A glutén bevezetésével kapcsolatos mostani vitát már összefoglaltam egy hozzátáplálás cikkem elején, de akkor még nem gondoltam, hogy ez lesz belőle. Egyfelől egy testület tagjai kiadnak egy közleményt, amiből aztán egy bekezdést kiragadva lesz egy egy-két mondatban megfogalmazható, a laikusok számára is egyszerűen érthető, könnyű, de téves ajánlás, ami végül úgy fog eljutni a kismamákhoz, mint protokoll. Négy hónapos kor után adjon az anyuka a babának kekszet, mert különben a baba lisztérzékeny lesz. Pont.

Érdemes elolvasni az összes anyagot, ami a tárgyban megjelent. Ez itt a saját összefoglalóm lesz, abból, amit én eddig elolvastam. Előre szólok, hogy nekem nincs "igazam". Én itt azt írom le, hogy én hogyan látom a kérdést, aztán a kommentekben pedig meg lehet vitatni.

 

A WHO és más komoly szervezetek jelenleg érvényben levő ajánlása az, hogy körülbelül hathónapos korig kizárólagosan szoptassunk. Kizárólagos szoptatás cím alatt én azt értem, amit a kanadai protokoll és az ESPGHAN-ajánlás: anyatej vagy tápszer/követő tápszer, és semmi más, leszámítva a gyógyszereket meg az olyan táplálékkiegészítőket, mint a vaspótlás vagy a D-vitamin. (Emiatt a definíció miatt írtam korábban azt, hogy anyatejes és tápszeres babákra nincs külön-külön hozzátáplálási protokoll; emiatt írtam korábban azt, hogy az anyatej alternatívája a tápszer, értve ez alatt azt, hogy amikor anyatej nincs, vagy nem elég, és korai pótlás vagy kiegészítés kell, akkor ez alapesetben tápszert jelent és nem cukros vizet.)

Ameddig kizárólagosan szoptatunk, addig a kisbabának nincs egyéb tápláléka - azaz körülbelül féléves korig. A "körülbelül" szó értelmezése nem olyan nehéz: egy kisbaba egész pontosan 182 és fél napos korában lesz hathónapos, de nem kell stopperórával kimérni az első kiskanálnyi egyéb táplálék adásának megfelelő idejét. Sok mindentől függ, hogy mi a "megfelelő", illetve hogy egy kisbaba mikor számít elég érettnek valamihez.

Egy példa: koraszülött babák esetén az összes fejlődési útmutató rutinszerűen azt ajánlja, hogy a kisbaba valós születésnapja mellett tartsuk egyfolytában észben a baba korrigált életkorát: mennyi idős lenne most akkor, ha terminusra született volna. Ha a korrigált életkorának megfelelő fejlődési adatok tükrében minden rendben van vele, akkor nem kell aggódni.

A terminus az a kiírás napja, természetesen - nade orvosi szempontból egy 38 hétre és egy 42 hétre született baba egyaránt "időre születettnek" számít. Ők már nem korababák, tehát a köztük levő négy hét különbség az ajánlások szempontjából tulajdonképpen eltűnik a süllyesztőben. A 38. hét 2. napján születni ugyanolyan variáció a normálisra, mint a 42. hét 4. napján születni, de hogyhogy hirtelen nem számít 3-4 hét ide vagy oda? Egyébként, természetesen számít: van egy csomó statisztikai adat arról, hogy milyen előnyei és hátrányai vannak egyik vagy másik verziónak. A 38. héten kisebb az esély a születéskori fizikai sérülésre, a lepény öregedéséből származó ezerféle problémára, de éretlenebb a tüdő és az idegrendszer. A 42. héten nagyobb az esély valami komplikációra, makroszomómiára, de sokkal kevesebb a légzésprobléma és jobb az immunműködés is.

Az élet egésze ilyen összehasonlító statisztikákból áll, és a kizárólagos szoptatás időtartama sem kivétel ez alól. Ha ragaszkodunk valami teljesen egységes protokollhoz, akkor elvileg megtehetnénk, hogy minden egyes babának kiszámoljuk a korrigált életkorát, és ehhez pontosan 182 és fél napot hozzáadva kezdünk el hozzátáplálni. De azt hiszem, ha ezzel előrukkolnék mint ajánlással, mindenki aggódni kezdene, hogy elment a józan eszem. :-)

A WHO, úgy gondolom, a józan esze teljes birtokában mondta, hogy "körülbelül" hathónapos korig szoptassunk. Ez az ajánlás egyébként több mint 3000 addig elvégzett kutatás és addig publikált tanulmány szisztematikus elemzésének végeredménye, rengeteg adatot és kockázati tényezőt figyelembe véve világszerte. A bolygó fejletlenebb részein sokszor a közvetlen túlélés a tét, mert a víz szennyezett, és értelemszerűen csak szennyezett tápszert lehet belőle kikeverni: az anyatej, mindegy, milyen alultáplált az anya, vitán felül biztonságosabb lesz (leszámítva a tényleg súlyos fertőzéseket, HIV, aktív herpesz stb.). Miközben a La Leche meg a különféle orvosi testületek napi fél háztartási keksz miatt minősítik egymás álláspontját "szakmailag nem megalapozott különvéleménynek", illetve "anyagi érdekeltségtől befolyásolt ártalmas általánosításnak", én nem szeretném elveszíteni a saját anyai perspektívámat, és minden nap hálát adni azért, hogy módomban áll egyáltalán foglalkozni a háztartási keksz problémájával.

Szóval, a WHO-ajánlás előkészítő anyaga majdnem 3000 tanulmány és kutatás summázata. Ugyanakkor, a WHO-ajánlás egyrészt majdnem 10 évvel ezelőtt készült, másrészt az átnézett és hivatkozott 2668 eredményből, meg az emellett begyűjtött, még publikálás előtt álló adatsorokból összesen 16 kutatás felelt meg az ajánlás készítői által összeállított tudományos kritériumoknak, és ebből a 16-ból 2 (azaz kettő) volt ellenőrzött, kontrollált adatgyűjtés, mindkettő Hondurasból. A többi 14 tanulmány megfigyeléses vizsgálat volt, 9 a fejlett országokból, 5 pedig a gazdaságilag fejletlenebb régiókból.

A WHO-ajánlás szakmai szempontból a jelenleg rendelkezésre álló legjobb anyag, de már amikor elkészült, beleírták az összefoglalásába a hiányosságait. El lehet benne olvasni, hogy az eddig forgalomban levő növekedési grafikonok, súlytáblázatok tápszeres babák adatai alapján készültek (erről már korábban írtam többet); hogy a szoptatásról nincsenek randomizált, kontrollált vizsgálatok; hogy fogalmunk sincs a vashiány-vaspótlás körüli valós adatokról (a hondurasi vizsgálatokban a 4. és 6. élethónap közt elkezdett hozzátáplálás igazából még javította is a vashiány-statisztikákat, de ez nem elégséges adat, mert más tanulmányok meg ellentmondanak ennek). A WHO-ajánlás abból indul ki, hogy a megjelenésekor, azaz 2002-ben fogalmunk sincs arról, hogy jár-e hátrányokkal a 6 hónapig tartó kizárólagos szoptatás, de a konklúziójuk az, hogy ők eddig nem találtak hátrányt, és ezért megfogalmazzák ajánlásnak mint jelenleg rendelkezésre álló legjobb hipotézist.  Aztán zárásul közlik, hogy a hipotézis ellenőrzéséhez további kutatásokra van szükség, meg is jelölték, hogy mikre.

Eltelt 10 év.

A fejlett világban nem az alultápláltság és a fertőzési kockázatok kivédése a legnagyobb problémánk, hanem az allergiák, és a táplálkozásnak az idegrendszerre, mentális egészségre, valamint az immunrendszerre, a rák és autoimmun betegségek kockázatára stb. gyakorolt hatásai.

Egyelőre nem tudjuk pontosan, hogy az allergiákat mi okozza. Az allergiák működési mechanizmusát leírtuk, meg azt is, hogy némelyik öröklődik, némelyik súlyosbodik, némelyik kinőhető. A kezelésükre mindig is kétféle nézőpont volt érvényben: a) minél tovább megvédeni a szervezetet az allergéntől b) hozzászoktatni a szervezetet az allergénhez, még mielőtt túlzottan védekezni kezdene ellene. Mindkét hozzáállásnak vannak igazolt eredményei és mindkét hozzáállásnak erősen ellene szól néhány más kutatási eredmény; de mindkét hozzáállás abból indul ki, hogy ami még a nagy kockázatú, allergiára tényleg hajlamos csoportnál sem okoz allergiát, az valószínűleg jó lesz az egészséges, nem veszélyeztetett népességnek is.

Ez a terület tele van megválaszolatlan kérdésekkel, mondok is gyorsan egy példát.

Mikor adtál a gyerekednek először földimogyorót? Már megírtam, mennyire megdöbbentem, amikor Kanadában egy családi ismerősünk nyolchónapos kislánya földimogyoróvajas kétszersültet uzsonnázott, miközben a fiam most egy olyan óvodába jár, amelynek egyáltalán a területére sem vihetek be semmit, amiben van földimogyoró. A mogyorómentes óvodák, iskolák lecsökkentik az esélyét annak, hogy a gyerekek találkozzanak az allergén élelmiszerrel, a nyolchónaposnak földimogyoróvajat adó szülő viszont bátran hivatkozhat egy ezzel a szemlélettel totál ellentétes izraeli eredményre, amelynek alapján hasonló genetikai háttérrel rendelkező (= zsidó) kisgyerekek közül akik az Egyesült Királyságban éltek és az érvényes ajánlásoknak megfelelően kerülték a földimogyorót, végül tízszer nagyobb eséllyel lettek rá allergiásak, mint az Izraelben élő zsidó kisgyerekek, akik  az ottani szokásoknak megfelelően 8-10 hónaposan elkezdik a földimogyoró fogyasztását.

A most érvényben levő észak-amerikai ajánlás szerint körülbelül kétéves korig ne adjunk földimogyorót. De mindenki tisztában van vele, hogy ez az ajánlás vitatható, és még az is lehet, hogy egyszer meg fog változni.

A most vitát kiváltó BMJ-cikk egyébként hivatkozik is a fentebb idézett izraeli kutatásra. Akik a gluténről a mostani  cikket írták, ahhoz az irányzathoz tartoznak, amely az ételekhez való korai hozzászoktatás allergiamegelőző hatását vizsgálja. A most publikált eredményük nem "új", de kétségtelenül egy WHO-ajánlás utáni eredmény, és egy olyan témát feszeget, amely a WHO-ajánlásban kisebb figyelmet kapott (nem mondtam, hogy nem kapott, csak azt, hogy kisebbet: még kifejtem alább).

A British Medical Journal nem mondta, hogy hagyjuk abba a kizárólagos szoptatást hathónapos kor előtt. Az a sokat vitatott cikk feltett egy kérdést, hogy talán, de csak talán, lehetséges-e, hogy a WHO-ajánlást újra kell gondolni, mert nem lesz jó mindenkinek. Két cikkre hivatkoznak, a két cikk pedig egyazon kutatásra vezethető vissza: a JAMA által 2005-ben publikált tanulmány szerint 1560, cöliákiára hajlamos gyerek utánkövetéses vizsgálata végén azt találták, hogy a glutént akár 3 hónapos kor előtt, akár 6 hónapos kor után vezetjük be az étrendjükbe, emelkedni kezd a betegség előfordulásának gyakorisága. Ez az adat a tanulmány készítőit is meglepte, és arra a logikus álláspontra helyezkedtek, hogy további kutatás szükséges. A másik hivatkozott cikk, amely 2006-ban a Pediatrics-ben jelent meg, kifejezetten az ételallergiák szemszögéből elemezte ugyanezt az adatsort, és azt a következtetést vonta le, hogy a 6 hónapos kor után is kizárólagosan szoptatott babák körében emelkedik a cöliákia kockázata.

A WHO-ajánlás alapjául szolgáló tanulmányok összesítésében még semmilyen szisztematikus adatelemzés nem volt a hozzátáplálás elkezdésének és az allergiáknak a kapcsolatáról, csak a következtetés, hogy az addigi adatok alapján a féléves korig tartó szoptatás semmilyen hátránnyal nem jár. A BMJ cikke annyit kérdezett, hogy biztos-e ez, illetve hogy nem kéne-e újragondolni azt a szempontot, hogy bizonyos allergéneket a jelenlegi ajánlásnál korábban kéne bevezetnünk, mert ezzel nemhogy növelnénk, hanem csökkenthetnénk a későbbi allergiák valószínűségét.

A BMJ cikkének négy szerzője közül három -  David Wilson, Mary Fewtrell és Alan Lucas - anyagi kapcsolatban áll tápszergyártó cégekkel, és a cikk végén erről természetesen szó is esik. De a cikk nem fogalmaz meg új ajánlást, és semmilyen figyelmeztetés nincs benne arról, hogy a glutén hathónapos kor utáni bevezetése allergiát okoz, vagy okozhat. A cikk (valaki nézze már meg a címét is ;-)) egyrészt rámutat egy csomó, az elmúlt 10 év alatt összegyűlt adatra, amelyeket össze kéne vetni az érvényben levő ajánlásokkal, és ezután megfogalmaz három olyan követelményt, amelyet egy új, módosított (vagy nem módosított) szoptatási ajánlással szemben támasztana: rendes adatgyűjtés kellene, az előnyök/kockázatok mérlegelésekor az eddigieknél sokkal több szempontot kéne figyelembe venni, és közzététel után kellene az ajánlásról egy rendes utánkövetéses hatásvizsgálat.

A szerzők nem foglalkoznak a WHO-val, csak az Egyesült Királysággal: arra figyelmeztetnek, hogy a Britanniában jelenleg követendőnek tartott protokoll a fenti három szakmai követelmény egyikét sem elégíti ki. Még nincs új ajánlás, csak a kérdés van feltéve, és a komolyabb színvonalú brit sajtó (a Daily Mail-t nem tartom annak ;-), de a BBC-t igen) is kérdésfeltevésként tárgyalta a problémát. Az öthónapos brit babák még nem kapnak holnaptól kekszet, mert több kutatási adatra van szükség.

Magyarországon (szokás szerint?) nem tudjuk elviselni a nyitva maradó kérdéseket. De ha most bevezetjük a kötelező háztartási kekszet, azzal mi is meg fogjuk ám sérteni a BMJ-cikkben közölt kritériumokat: se adatgyűjtés, se megfelelő előny/kockázat-mérlegelés, se hatásvizsgálat nem veszi körül a háztartási keksz bevezetését a magyar protokollba. A háztartási keksz egy klasszikus "téma lezárva" huszárvágás: könnyen hozzáférhető gluténtartalmú élelmiszer - más kérdés, hogy senki nem mondta, hogy szükség van rá, se a BMJ-cikk szerzői, se az ESPGHAN-ajánlás. Ez utóbbiban az van, hogy lehetőleg a glutén bevezetését féléves kor után már ne halogassuk, illetve hogy a glutén mellett a jellemző kezdő táplálékok (zöldségek, gyümölcsök) 4 és 6 hónapos kor között a szokásos óvatosság betartásával, anyatej vagy tápszer mellé biztonságosan bevezethetők. Nem "kell" őket bevezetni, de nyugodtan "lehet".

A blogom egyik missziója az, hogy a nyitott kérdéseket segítsen kicsit rokonszenvesebbé tenni: Kanadában megtapasztaltam, hogy a nyitott kérdések segítenek gondolkodni, kritikus szemmel olvasni a szakirodalmat, és elviselni az ellenvélemények létét.

Még tart az a négy évvel ezelőtt megkezdett EU-s kutatás, amely 10 ország részvételével a csecsemőtáplálás és a cöliákia összefüggéseit vizsgálja, szintén abból a kiindulópontból, hogy a gluténhez való korai hozzászoktatás esetleg nem csökkenti-e a későbbi allergia kockázatát egész véletlenül.  Lehet, hogy a 6 hónapig tartó kizárólagos szoptatást, mint központi ajánlást, érdemes lesz  a következő 1-2 évtizedben az új kutatási eredmények tükrében felülvizsgálni, és ha szükséges, akkor itt-ott módosítani. De az biztos, hogy még nem most, és nem így.

Hozzátáplálás ügyben én egyszerűen nem tudok újat mondani: ha te is akarod, meg a gyerek is, akkor el lehet kezdeni féléves kor előtt, bár nem kell. És ha akarsz gluténtartalmú élelmiszert, de nem tudod megfizetni a Kanadában protokollszerűen ajánlott, de otthon elég drága bio babamüzliket, akkor keverj egy fél mokkáskanál lisztet az épp aktuális alma- vagy sárgarépapürébe. Ha akarsz.

Te vagy a szülő, és te hozod a döntéseket.

58 komment

Címkék: hozzátáplálás

A bejegyzés trackback címe:

https://felicitasz.blog.hu/api/trackback/id/tr902684234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vica1982 2011.02.24. 14:05:15

Az utolsó bekezdésedet majdnem szó szerint én is írhattam volna. Az első gyerekemmel még eléggé betartottam a ajánlásokat, és 6 hónapos volt, mikor belenyomtam az ujjam a lisztbe, utána meg a szájába. Szépen lenyalogatta, és mivel nem lett tőle semmi baja, bevezettem az egyéb glutén tartalmú ételeket. Viszont mikor eljutottunk a háztartási kekszig, akkor ért a döbbenet, hogy erős hasmenést okozott neki. Újra meg újra. Sok-sok kísérlet után kiderült, hogy a "sima" háztartási kekszben lévő adalékanyagok valamelyike zavarja meg az emésztését. Pontosan kikutatni ezt már nem tudtam, így kerestem olyan háztartási kekszet, amiben tényleg csak az van, ami egy ilyen cucc elkészítéséhez kell: liszt, tojás, minimális cukor. De a legjobban a dédi házi piskóta tallérkái jöttek be.:)
Mikor már jól elmúlt egy éves, akkor véletlenül evett abból a fajta kekszből ,amitől korábban baja volt, de már nem okozott neki semmi problémát. Valószínűleg kinőtte.
Ha viszont a mostani ajánlás szerint ezzel kezdtem volna, akkor simán hihettem volna azt, hogy lisztérzékeny. Áteshettünk volna egy rakat (felesleges) vizsgálaton és idegességen, míg kiderül, hogy nem az.

Miért épp a háztartási kekszet ajánlják? A glutén a búzában, az árpában, a rozsban és a zabban van. Miért nem lehetett azt írni, ahogy ezek valamelyikét tartalmazó ennivalót adjunk a gyereknek? És akkor nem áll fenn annak a veszélye, hogy az esetleges liszjavítószer-allergiát lisztérzékenységnek véljük.

julios 2011.02.24. 15:07:37

Talán nem is a megválaszolatlansággal van a baj, hanem a következetesség látszólagos hiányával és az eredménnyel.

A nagy- és dédszülők kvázi toporzékolnak a mai ajánlásokon és elképzeléseken, ami teljesen ellentétes az ő korukban megfogalmazott ajánlásokkal és elképzelésekkel. Olykor a szülők háta mögött hajlamosak tömni a gyerekbe a vajaskenyeret (mert nekünk jó volt). És nem mondható, hogy de mennyivel jobb allergia szempontból a késői bevezetés, mert, ugye, a lányunknak már most több allergiája van, mint a szüleinek gyerekkorban bármikor és összesen; úgyhogy eleve vereségre van ítélve a "családon belüli misszió".

Viszont, valószínűleg, ha a váltás után mégis több az allergia, talán nem is az evéssel kellene a dolgokat kezelni. Mert a változtatás (késői hozzátáplálás stb.) akkor most vagy egyértelműen rossz, vagy kicsit jó, de egy csomó majoráns körülmény meg sokkal rosszabb lett, és akkor talán azzal is kellene foglalkozni.

Itt kedvenc vesszőparipám a PM10, ami föltehetően minden mennyiségben rákkeltő és allergén, és az utóbbi években teljesen elöntött minket. Szóval lehet, hogy nem a táplálással van a fő gond, hanem pl. autópályák helyett gyorsvasutat kellene építeni, a kamionos fuvart is jórészt vagonírozva bonyolítani; meg normális anyagból kellene házat építeni, nem betonból (szoc-korszak) meg papírból (angolszász műfaj), és hőszivattyúval kellene fűteni, nem az áram hőhatásával (őrület! szintén angolszász divat) vagy fosszilis tüzeléssel (mai Európa).

Szóval egyáltalán nem akarok offolni, és tök releváns minden, és érdekes írás, és szokás szerint gondolatébresztő; csak mint ebben a cipőben járó egyén, az allergia szempontokról nekem itt most ezek a gondolataim támadtak...

julios 2011.02.24. 15:43:49

...és a másik, ami eszembe jutott, hogy nem véletlen a keksz fölvetése a liszt helyett, meg a bio-babamüzli az akármi más helyett. Teljesen világos, hogy semmi más szövegkörnyezetben nem lehet annyira megkopasztani a szülőket, mint azzal a varázsigével, hogy "a legutóbbi tudományos kutatások szerint a babáknak pont erre van szüksége".

Ezeket a kérdéseket én olyan szemmel próbáltam meg kezelni, hogy a kutatás eredménye most konkrétan kinek a legjobb; és utána elképzeltem, hogy PONT az az illető írja le a szöveget, aki itt most kedvezményezve van. (Ez az ismeretlen lobbik egy lehetséges kezelése szerintem az információszerzésben.)

Én még azt is teljesen el tudom képzelni, hogy a tápszergyártók ugrottak rá először a témára (ha allergia is van, a tápszer pláne egy vagyon; 90%-os támogatás van rá, de persze a gyártó megkapja az egész pénzt); kvázi mintha egyszerre sikerült volna a tanulmányok közelébe is férkőzniük, meg a magyar támogatási rendszer közelébe is... szóval nekem ez az impresszióm. A bio-babamüzli meg a babakeksz meg mintha ehhez hasonló kategória lenne...

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.02.24. 17:19:30

@juliosastre: Nem hasonló, ugyanolyan. Megajánljuk a glutént, és mellé a mi nagyszerű, gluténtartalmú egykomponensű babamüzlinket :-) A magyar ajánlás ennek az összeesküvés-elméletnek ellenében mondja a háztartási kekszet: olcsó és elérhető, és a kekszlobbit mégse lehet azzal vádolni, hogy lefizette az egész ogyei-t.

Az én számomra viszont nem erről van szó, egyébként sem rajongok "a gyártók haszna" típusú elméletekért. Annak idején a H1N1-posztjaimban írtam le, hogy amikor bármi efféléről döntünk, akkor az legyen az első kérdés, hogy szükségünk van-e rá. Le van ejtve a gyártó - amikor autót veszek vagy C-vitamint, akkor se hozok elvi döntést azon az alapon, hogy na ha én ezt megveszem, akkor azzal a gonosz gyártó bevételét fogom növelni. Naná, hogy azt fogom növelni. A gyártó nem jótékonysági intézmény, nem azért gyárt C-vitamint, hogy én egészséges legyek, hanem mert az eladásából haszna van. Én vagyok az, aki azért vesz C-vitamint, hogy egészséges legyen. Kvázi, nem akkor vagyok tudatos vásárló, ha utálom a gyártót a hasznával együtt, hanem akkor, ha tisztában vagyok a saját igényeimmel és szükségleteimmel, aztán megkeresem azt a megoldást, ami nekem a legjobban megéri.

Ezt a szempontot hiányolom a gluténos ajánlásból, és ezt a szempontot akartam a poszttal bedobni a vitába. Mert az eredeti kérdés - a svéd tanulmányé is, a BMJ-cikké is - az lenne, hogy SZÜKSÉG VAN-E hathónapos kor előtt gluténra vagy nincs, és a tudományos vita azon zajlik, hogy igen-e vagy nem. Vannak érvek meg ellenérvek, de a kérdésre még nincs olyan egységes válasz, ami alapján protokollt lehetne írni, legalábbis se a svédek, akik a cöliákiahajlamos gyerekeken a kutatást elvégezték, se a britek, akik most a WHO-ajánlás brit verzióját megkérdőjelezték, nem tettek még közzé új protokollt.

De mi magyarok azonnal igen, mert... mert nekünk fontos, hogy valaki mindig MONDJA MEG, hogy mindenki más mit csináljon.

Az ESPHGAN-ajánlást csak olvastam, mert a mostani kanadai protokoll azzal egyszerre, illetve az alapján készült - amit tényleg meg is tapasztaltam, az a kanadai rendszer volt. Rengeteg információ, és aztán a szülőre bízzák a döntést. Mert a következményekkel is neki kell megküzdenie, és mert a gyerekért ő felel.

julios 2011.02.24. 17:43:05

@Felicitasz: Igen, ez teljesen igaz. Nem is ezzel szemben fogalmaznám meg az álláspontomat, hanem emellett - nem ütik egymást szerintem.

Nem szeretem "a gyártók haszna" elméleteket én sem, de hát láttunk már karón varnyút, épp a WHO háza táján néha egészen nagyot is.

Az ajánlások szövegét sem láttam, de a posztból nekem úgy tűnik, hogy pl. Kanadában bio babamüzlit ajánlanak protokollszerűen. Nos, ilyen termékből nyilván nincs végtelen számú gyártó, és nyilván végtelen számú más megoldás is ugyanolyan jó, mint a bio-babamüzli. És akkor ez az ajánlás több, mint gyanús. (Ha jól értem...)

Kicsit más. Tápszer fronton Texasban láttuk, hogy kétféle hipoallergén tápszer van, egy tejmentes (ez szójából készült), meg egy szójamentes (ez meg tejporból készült), doboza - egy font - 40 dollár. Meg van a közönséges tápszer, tejporos, szójás, kvázi az előző kettő összekeverve, ez 10 dollárért van per font. Emögött nyilván nincs olyan ajánlásos lobbi, mint mondjuk a babamüzlik mögött sejtem, de nem hiszem, hogy a kései hozzátáplálás és az allergén-kerülő "újfajta" csecsemőtáplálási szokások (divatok, megalapozott ajánlások, akármik is valójában), hogy ezek nélkül sokat el lehetne adni a 40 dollárosból. Vagy akár a tizesből.

Nem kell itt még akár személyes találkozót sem feltételezni minden esetben, egyszerűen a gyártó állít magáról valami nagyon szépet, ami esetleg többé-kevésbé igaz is, de a cucc egyértelműen túl van árazva (40 dollár versus 10); a WHO, meg a kanadai, meg az akármilyen testületek ajánlói meg szabadidejükben közönséges emberek, akik látják ezt a polcon, meg látják a reklámot, összekötik egymással a dolgokat, és belelépünk egy önmegerősítő folyamatba.

A kutatások meg olyan kis számúak - mint írod is - és annyira zajosak (zavaros okokból hihetetlen meredeken fut föl az allergia, és akkor találd ki bármilyen kutatással, hogy hogy kell etetni...), hogy leginkább a nyitott kérdések maradnak, meg az ötletelés, és 1-2 becsúszó ajánlás, amiket meg elér a kísértés, hogy rábökjenek egy termékcsaládra, hogy ez mégis olyan jónak tűnik.

Nem gondolom, hogy a gyártók tipikusan tisztességtelenek (bár... ugye Európán kívül nincs rendes fogyasztóvédelem, és akkor nagy a mozgástér); csak az ajánlások specifitásán gondolkodtam el hirtelen. Aztán meg az is igaz, hogy ha általános jellegű az ajánlás, azzal meg a háziasszonyok nagy százaléka nem tud mit kezdeni... szóval ez egy bonyolult kérdés.

Mi a gyakorlatban azt követtük, hogy amit a baba kért, azt kapott, már elég korán, és ezek közül amitől baja lett (tej, vaj, glutamát, szalicil), azt meg megvontuk. Összességében egyre inkább borzadok a "gyártott" élelmiszerektől, és a babának sem szívesen adom. (Most épp nyers uborka korszaka van, előtte nyers paprika korszaka volt, és ezt a magam részéről örömmel nyugtázom.) És abban például nem vagyok biztos, hogy a bölcsődében kapott margarinnal most jobban jár, mintha újra próbálnánk a vajat...

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.02.24. 19:27:31

@juliosastre: Visszafelé kezdve: én vajpárti vagyok (de ez személyes preferencia, semmi több); nem tudom megmondani, mikor volt utoljára margarin a lakásomban :-)
Babamüzli: Kanadában alapvetően mindenki azt csinál, amit akar. A babamüzlik tulajdonképpen gabonakásák, és aki akarja, házilag is elkészítheti őket. Van belőlük sokféle, bio meg nem bio, olcsóbb meg drágább, és valóban, a kanadai ajánlásban ez szerepel mint kezdő étel (baby cereal). A dolog szakmai háttere az, hogy egyrészt beleilleszkedik az angolszász gabonapehely-kultuszba, másrészt gluténmentes gabonán (rizsen) keresztül hamar bevezeti a gluténos gabonákat (zab, köles, árpa, búza) és ezzel a dolog le van tudva.
Másfelől, a kanadai táplálkozási protkoll (Canada's Food Guide for Healthy Eating, és minden korcsoportnak van, nem csak kisbabáknak) nem ír konkrét élelmiszereket, hanem ételcsoportok vannak benne összerakva. Nem azt mondja, hogy "babamüzli", hanem azt, hogy "gabonatermékek, kenyérfélék", és ez a sor a babamüzlivel kezdődik, de kétszersült, kenyérhéj, kiskanálnyi liszt és még ezer dolog van rajta. A mintaétrendek, amiket a hozzátáplálás posztba beírtam, ugyanígy készültek, nem ételféleségek, hanem ételcsoportok vannak rajtuk, és a szülő meg válogasson, azért szülő.

"Gyártók haszna" elméletekből ott a közös pontunk, hogy ugyanúgy azt gondoljuk, hogy minden és mindenki le van fizetve. Nincsenek illúzióim se a WHO-ról, se más testületekről, és a H1N1-balhé kapcsán is főleg emiatt haragudtam, hogy nagyon drágán meg fogjuk még fizetni ezt a mostani totális bizalomvesztést.

De a gyártók haszna ellen nem tehetek semmit, tehát jobban járok, ha magammal foglalkozom. Ha egy ajánlás leírja, hogy nekem háztartási kekszre (vagy H1N1-oltásra) van szükségem, akkor legalábbis utánanézek, hogy mond-e valaki ezzel ellentéteset, ki mivel érvel, mi a saját mély belső megérzésem a tárgyban, akarom-e én ezt a dolgot vagy nem, megérné-e ez nekem vagy nem, első ránézésre igaznak meg értelmesnek tűnik-e az egész összkép vagy nem - és aztán döntök. Jól vagy rosszul.

Az általános ajánlásoknak akkor van értelmük, ha van melléjük egészségkultúra, de most erős akarattal nem kezdem újra a kedvenc témámat az egészségnevelésről...
Az a baj, hogy egy ilyen háztartási kekszes ajánlás tulajdonképpen a saját egészségnevelő munka arculcsapása (küzdök, hogy sikerüljön személytelenül fogalmazni :-)) - egyfelől cél, hogy ráneveljük az embereket a címkék olvasására, a tudatos táplálkozásra, a gyerekek egészséges etetésére, másfelől meg kikerül egy ajánlás, a szakmai indokokkal szemben azzal a mentő érvvel, hogy hát az embereknek valami egyszerű dologra van szükségük, mert ha most elkezdenénk "gabonafélézni", azt az átlaglakosság "úgyse értené".

A háztartási kekszek egy részében tojás van, amit nemhogy négyhónapos, hanem elvileg egyéves kor alatt egyáltalán nem adhatnánk. Pont azok, akik "úgyse értenék" a gluténnal kapcsolatos magyarázatot, nem fogják elolvasni, hogy mi van a kekszben amit megvesznek. Tudom, az ogyei szövegben benne van, hogy tej- és tojásmentes kekszet adjunk (más kérdés, hogy és még mi van benne), de az összefoglaló meg újságcikk már csak annyit mond, hogy "háztartási keksz". Aminek ez van írva a dobozára, azt védőnői utasításra a szülő meg fogja venni. A szülő képzetlen. Naná, hát a szülőt eleve hülyének nézik amikor leegyszerűsítik neki a gluténes szakmai vitát háztartási kekszre, aztán meg mutogatnak rá, hogy képzetlen. Ez teljesen abszurd a számomra.

zellerlevél 2011.02.24. 20:39:01

(Csak egy csendes kérdés, tudom, hogy nem egészen ide tartozik: ha annyi gyereknek és felnőttnek okoz problémát a glutén, akkor nem kéne elgondolkodni rajta, hogy alkalmas-e mindenki számára a búzaliszt (gabona) arra, hogy megegyük? A mi családunk nagyjából egy éve nagyon jól megvan nélküle. Miért kéne egy kisbabát jó korán olyan táplálékkal kínálni, amire nincs is szüksége? A gluténérzékenység tudtommal nem olyan betegség, ami táplálási hiba miatt alakul ki, pontosan ezért nem is nőhető ki.)

zellerlevél 2011.02.24. 20:53:46

@Felicitasz: "A gyártó nem jótékonysági intézmény, nem azért gyárt C-vitamint, hogy én egészséges legyek, hanem mert az eladásából haszna van."

Ez nagyon jó példa. Ha bemész a gyógyszertárba, pár forintért dekára veheted az aszkorbinsavat. Többtízszereséért veszed a c vitamint tablettában, és senki sem mondja, hogy vegyél port, pont ugyanolyan a hatása, töredéke árért, és még a hordozóanyagok többbségét sem kell feleslegesen megenni.

Ugyanez a helyzet ezekkel az ajánlásokkal is. Mindig meg kell keresni, hogy mennyi az igazság benne, aztán azt, hogy kinek az érdekében áll eltitkolni valami egyéb információt. Utána meg kell keresni a legnormálisabb (olcsóbb, legkevésbé ártalmas...stb.) beszerzési forrást, ami szinte biztosan nem az, ami az ajánlásban szerepel...

zellerlevél 2011.02.24. 20:59:41

@Felicitasz: "SZÜKSÉG VAN-E"

Szerintem ez nem kérdés. Ott és akkor biztosan nincs szüksége, és valószínűleg később sem. A gabonát azért kezdett el enni az ember, mert a legolcsóbb, tömegben jól termelhető, nagy kalóriatartalmú anyag. Ezzel aztán minden "előnyét" el is mondtunk, csak hátrány maradt, de abból jó sok.

zellerlevél 2011.02.24. 21:11:14

@juliosastre: "van a közönséges tápszer, tejporos, szójás,"

Akár tej van benne, akár szója, jobb elkerülni. Mondjuk a szóját a gasztroenterológusok még a tejnél is allergénebbnek tartják, nem véletlenül.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.02.24. 22:03:43

@zellerlevél: De, szerintem ide tartozik :-)
A lisztérzékenység (ami még nem cöliákia) kinőhető, és biztos, hogy köze van táplálkozási szokásokhoz. A cöliákia nem nőhető ki. De hogy lesz-e egyáltalán vagy nem, annak a svédek szerint köze van táplálkozási szokásokhoz. Vagyis, a betegségnek van egy genetikai bázisa, de hogy aztán ki lesz tényleg beteg, ez akár függhet is táplálkozási szokásoktól - ugye ezt kéne kideríteni, hogy valóban függ-e vagy nem.

A népesség kb. fél-másfél százaléka cöliákiás, vagyis 98%-a nem az. Értelmezés kérdése, hogy ez sok vagy kevés: ha minden 50 emberből van egy, aki tényleg gluténérzékeny, akkor minden második óvodás csoport meg iskolai osztály találkozni fog a problémával, hogy van valaki, aki nem ehet kenyeret és nem kaphat a tortából stb.

_Ha_ a cöliákia kialakulása igazoltan kivédhető azzal, hogy 5 hónaposan glutént adunk, akkor a WHO meg fogja változtatni a szoptatási ajánlást, mert nyilván az a jó, ha minél kevesebben allergiásak bármire is. Jobb verzió nem lenni cöliákiásnak és szabad választásból lemondani a lisztfélékről, mint cöliákiásnak lenni és egész életünkben címkéket olvasni, illetve se vendégségben, se utazás alatt nem megkóstolni semmit, amiben nem 100%-ig biztos az ember.

Én nem vagyok semmire allergiás (kop-kop-kop) és nagyon jó érzés azt enni, amit akarok. Néha az az érzésem, hogy lassan én leszek a kisebbség ;-) Szerintem egyébként semmire nincs "szükségünk" abban az értelemben, hogy az étrendünkből ne volna kiiktatható. A vegetáriánus nem eszik húst, a vegán nem eszik semmilyen állati terméket, a paleósok nem esznek tejet és gabonát, az eszkimók meg a sivatagi emberek nem esznek zöldséget és gyümölcsöt. Minden verzióval lehet jó egészségben sokáig élni.
A kérdés az, hogy
a) jó népegészségügyi cél-e, hogy lehetőleg mindenki minden tápanyagforrást életveszély nélkül tudjon hasznosítani ha ez szükséges (szerintem jó, de elfogadok ellenvéleményt)
b) ha ez jó cél, akkor hogyan lehet tényleg el is érni.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.02.24. 22:10:21

@zellerlevél: "Szükség van-e" alatt mást értünk, de itt fentebb kifejtettem, hogy én mit.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.02.24. 22:33:44

@zellerlevél: Miből lehet még tápszert gyártani, ha nem állati tejből vagy szójából?

Kanadában is ez a kettő van, tehéntej alapú, szója alapú. Nyilván mindkettőben szétdarabolva meg hidrolizálva vannak a fehérjék, de ez van, nincs jobb. A hipoallergén tápszereket az egyébként allergiás egyének több mint 90%-a tolerálja, úgyhogy a kettő közül valamelyik szinte minden kisbabának jó lesz; laktózérzékenység esetén csak a szójafehérje alapú tápszer jöhet szóba.

(És van egy genetikai anyagcsere-rendellenesség, amivel semmilyen emlősállat - embert is beleértve - tejét nem lehet fogyasztani. Ezek a babák a saját anyjuk tejét se tudják megemészteni, de szójafehérje alapú tápszeren jól fejlődnek.)

Eddig nem hallottam más lehetőséget tápszeres táplálásra (illetve kecsketejjel kísérletezik egy-két biogyártó, de ez ugyanaz a módszertan, mint a tehéntej alapú tápszerek).

julios 2011.02.24. 22:52:46

@Felicitasz: Vannak rizs- és szentjánoskenyér alapú tápszerek. Nálunk a leány csak azt tolerálja, a hipoallergéntől ugyanolyan ragyás lett az arca, mint a normáltól. Mikor már belilult a seb, pont öt hónapos volt, akkor kezdtünk gyanakodni, hogy még mindig a tápszer a ludas... Ez a rizs-szentjános plusz adalék 3800 Ft/fél kg, 90%-os támogatással, receptre, patikából. Gondoltuk, hogy ilyen nincs Texasban, vittünk magunkkal 14 dobozzal a 14 hétre... jól tettük, tényleg nem volt ilyen, és nagyon nagy bajban lettünk volna enélkül.

zellerlevél 2011.02.24. 23:02:17

@Felicitasz:

A két utolsó kérdésre: az, hogy valamit pillanatnyilag életveszély nélkül tudunk fogyasztani, nem jelenti azt, hogy az a dolog nem okoz kárt bennünk, vagy az utódainkban.

Jelenleg azok, akiknek feladata lenne az első két kérdés megválaszolása, nem tesznek mást, mint tizenéve megdőlt kliséket pufogtatnak, illetve kinyilatkoztatnak, nemritkán tévedéseket. (Pl. az OÉTI, az orvosok, dietetikusok nagy része még mindig meg van győződve arról, hogy egy cukorbetegnek 180 gr szénhidrátot meg "kell" enniük naponta, miközben a világ kicsit rugalmasabb vidékein már nagyon régen nem akarják meggyőzni az inzulin nélküliséget elérő volt cukorbetegeket arról, hogy a napi max. 80 mg szénhidrát nem elég, illetve hogy a cukor-, tej- és gabonamentes táplálkozás káros az egészségre. Vagy nem hajtogatják a laborleletekkel igazolt gyógyult köszvényesnek, hogy hiába csökkent normálisra a purinszintje, hiába nincsenek tünetei, akkor hülyeséget csinál, ha húst eszik, és gabonát - no meg purincsökkentőt - nem.)
Szóval amíg ezeknek a hivatalos népegészségügyvédőknek az alaphozzáállásuk nem változik meg, addig nem nagyon van miről beszélni, mindenkinek magának kell megkeresnie egy járható utat.

Szerintem különben az a kérdésre nem nagyon adható igen válasz addig, míg nem tisztázzuk: mit tekintünk tápanyagforrásnak. (Nem jönnék most itt a bogarakkal és mérgező növényekkel...) :)

pizzafutár 2011.02.24. 23:04:20

Nálunk egyik sem ette/eszi meg a szentjánoskenyeres verziót. A kicsi laktózérzékeny és jelenleg 2 laktózmentes tápszer van forgalomban, ezek tejalapúak, csak nincs bennük laktóz, amitől az agyam eldobom, hogy ezek 0 hótól ugyanolyanok, nincs nagyobb tápértékű belőlük, és a kicsi, aki egyszerre csak keveset tud enni, nem lakik jól úgysem, hogy vacsorázik és elalváskor szopogatja el az esti tápszert. A nagy ha tápszert evett, de abból már féléves kor utána a 2-est ette, nem véletlenül. Nem értem, erre miért nem figyel senki. Vagy ez csak nekünk probléma?

julios 2011.02.24. 23:06:56

...ezért mi már 3 és feledik hónaptól adtunk almát, krumplit, sütőtököt meg répát, elég rendesen. És utólag úgy látom, még korábban kellett volna ezeket elkezdeni, azonnal amint nem volt elég anyatej, és kihagyni a semmire sem jó allergén és a szintén allergén hipoallergén tápszeres köröket. Bár a mi helyzetünk elég speciális volt, de jól mutatja, hogy nincs bölcsek köve...

julios 2011.02.24. 23:09:52

@pizzafutár: Mi ezért adtuk az almát meg a többit. Előtte egy jó hónapig olykor üvöltve aludt el, egyszerűen mert éhes maradt.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.02.24. 23:12:22

@Felicitasz: Közben valaki figyelmeztett, hogy rosszul használtam fogalmakat itt fentebb, és valóban.
Lisztérzékenység = cöliákia, és nem nőhető ki. Amivel a 22:03-at kezdeni akartam, az a _gluténallergia_ volt, és az még valóban nem cöliákia, és valóban kinőhető.

Meg még arra is figyelmeztetett az illető, hogy habár mindkettő immunválasz, ne keverjem a gluténallergiát a cöliákiával, bár ezt a BMJ cikk is megtette, őket követtem gyanútlanul:

"A 2008 review found an increased risk of allergy if solids were introduced before three to four months. After four months, the evidence was weak, but suggested an increased risk with delayed introduction of certain allergens. For example, the incidence of early onset coeliac disease increased in Sweden following advice to delay introduction of gluten until age six months, and it fell to previous levels after the recommendation reverted to four months. Subsequent analyses suggest that gluten should ideally be introduced in small quantities alongside continued breast feeding."

A különbségekről az előbb megnéztem ezt, több mint érdekes volt:
gluten-intolerance-symptoms.com/gluten-allergy-symptoms/

julios 2011.02.24. 23:13:04

@pizzafutár: Azt hiszem, arról a hipoallergénről beszélsz, amit mi is adtunk, csak nálunk nem vált be mert benne volt a tejfehérje. Nos, a rizses viszont finom, azt szereti (csak nincs benne minden, ami kell neki). Viszont a tejmentes gyógytápszerünk, ami tartalmazza a tej tápanyagait is (máig kapja pont ezért), az explicite dögszagú. Sajnálom is érte a tündérkét (de ő szerencsére megszokta. illetve: ? -- csak félálmában fogadja el).

zellerlevél 2011.02.24. 23:14:23

@Felicitasz: Tejérzékeny gyerekünkkel (bőven túl azon az időn, amikor az átlaggyerek már nem kap anyatejet) kipróbáltunk pár ilyen tejhelyettesítő szert, egyik sem vált be, mindenféle tünetek jelentkeztek. Az ötödik kisérlet után feladtuk. Kapott zöldséget, gyümölcsöt, húst, szopott, amíg bírtuk, de azért oviban már kicsit kellemetlen volt.
A mai tapasztalataimmal egyetlen kisértet sem tettem volna. (Ha nem lett volna anyatej, akkor esetleg a rizstejet kipróbáltam volna.)

julios 2011.02.24. 23:19:06

@zellerlevél: Vagyis ha tej(fehérje)allergiás, azonnal zöldség, szerinted is? (Ki tudja mi lesz még nálunk a következővel (ha lesz), én a tejsavót nem tolerálom, enyhe mértékben, úgyhogy--- több mint gyanús az összefüggés.)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.02.24. 23:20:45

@zellerlevél: Nekem tetszik ez a kanyar a témában, és ezt igenis meg kéne beszélni; a bogarak fogyasztásától a nekünk megfelelő táplálékforrások megtalálásáig.
Én tápanyagforrásnak tekintem a gabonát meg a tehéntejet, és a vörös húst kevésbé, de ez kb. egy ugyanolyan személyes preferencia, mint a margarin vs. vaj. Elfogadok alternatív definíciókat arról, hogy mi tápanyagforrás :-) (És bogarakat is elfogadok, bár én nem eszem őket. Tudja valaki, hogy akik igen, azok hány hónapos kortól? ;-))

pizzafutár 2011.02.24. 23:21:50

@juliosastre: A nagylányom a sima HA2-es tápszert itta, nem rizspépet. Amire én most gondolok, az nem tejpép. A gyerek (14 hónapos) amúgy semmire nem allergiás (a laktózérzékenység sem allergia, hanem a tejcukoremésztő enzim hiánya), gyakorlatilag mindenevő, csak nagyon keveset eszik egyszerre, mintha picike madárgyomra lenne és a laktózmentes tápszerből nincs 0,1 és 2, hanem csak egyféle, kvázi 0-ás, amit addig adunk, ameddig - mivel nem egy nagyevő a gyerek, egyelőre adjuk, hogy legyen valami tuti tápanyagforrás. Egyébként elnézést a kifejezésért, de hányadék íze van, egyszer megnyaltam és majdnem kiraktam a taccsot, csodálom, hogy ennyit meg tud egyáltalán ebből konkrétan enni. Nekünk ezért jó lett volna a szentjánoskenyeres verzió, dúsítani, de egy kanállal sem hajlandó enni belőle. Mondjuk a jó kis marhapörkölt és társai után nem is csodálom :D (Figyelem, második gyerek! ;) 6 hónapos kora után nagyjából mindent akkor kapott, amikor kérte.)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.02.24. 23:23:25

@pizzafutár: @juliosastre: Nyugodtan írhattok tápszermárkákat, én biztos nem fogom kimoderálni, és mindenki más meg roppantul hálás lesz az információért.

julios 2011.02.24. 23:27:18

@pizzafutár: :DD Fél évesen a mienk is ette a marhapörköltet. Szigorúan erőspaprikával, a "mild" - mi az magyarul?? - változat nem jött be neki. Egy kollégától meg azt hallottam, hogy a gyerek borsbolond lett, a reszelt almát is egy evőkanál borssal eszi... úgy látszik, a kölköknek mégiscsak van igényük arra, hogy az ételnek íze legyen, és a sok tápszeríz egy idő után a könyökükön jön ki. :)

pizzafutár 2011.02.24. 23:55:11

A nagy megette a babakotyvalékokat, de egyévesen már ment a csípős paprika, kolbász, szalonna stb. A kicsi első étele a vörösboros marhapörkölt volt galuskával és a kelkáposzta főzelék :D Mindkettő kedvenc maradt.

A laktózmentes tápszerek ma: Al110, Milupa laktózmentes. Mi az utóbbival kínlódunk. Létezik még a Nutrilon low lactose, amiben csak csökkentett a laktóz mennyisége, de mi azt nem próbáltuk, örültünk, hogy az Al megunása után a mostanit megeszi. Egyébként eszik tejterméket, de nem mindent. Elutasítja a friss tejet (teljesen érthető), a joghurtot és a túrót. Meleg ételekben megeszi viszont a tejfölt, amiből mindennap eszik, az a kefír és a sajtot is szereti, amiből eleve létezik laktózmentes. Úgy tudom, hivatalosan a joghurtot kéne ennie és a kefírt nem, de valamiért ő így működik. Valószínűleg valamennyi enzimje van, mert ennyitől még nem jött vissza a napi átlag 15 híg széklet, ami a szopás után a HA-s tápszernél kijött.

A naggyal végigettük az összes HA-s tápszert, de szerintem ezt az érintettek ismerik, Beba, Humana, Milupa és Starttal kezdtünk, 1-gyel folytattuk, 2-vel végeztük be. Váltogattuk, mert időnként szerette a változatosságot :D

A szentjánoskenyeres pedig a Sinlac

julios 2011.02.25. 09:00:37

@pizzafutár: Náluk Nutrilon és Sinlac volt szentjánosos fronton, az utóbbit szereti inkább. Több kísérletezés után Pregomin lett a nyerő a "teljes értékú" tejpótlók közül, az a rémes ízű. Most már mindent tudtok. :)

zellerlevél 2011.02.25. 14:06:10

@juliosastre:"Vagyis ha tej(fehérje)allergiás, azonnal zöldség, szerinted is?"

Nagymamámnak bevált. Nekem is. Akkor is, ha nem volt tejérzékeny a gyerek.

(Érdekes dolog volt ez a két VH között. Anyai nagyszüleimnek nem volt tehenük, a négy gyerekük közül egyedül anyukám volt tejérzékeny, a nyolc unokából egy sem, viszont a dédunokák közül legalább hat... Apai nagyszülimnek mindig volt tehenük, a négy gyerekükből kettőnek vannak gondjai a tejjel, az unokák közül egynek sem, a dédunokák majd felének.)

zellerlevél 2011.02.25. 14:13:19

@Felicitasz:

:) Bogarat egyelőre mellőzzük. A gyerekeink sem kívánták meg soha őket.

"de ez kb. egy ugyanolyan személyes preferencia, mint a margarin vs. vaj"

A vöröshús szerintem is, a margarin már nem. A margarin szemét, emberi fogyasztásra alkalmatlan, hidrogénezett műanyag. Évek óta száműztük itthonról, senkinek nem hiányzik. Ezerszer ártalmasabb még a sima disznózsírnál is.

Az a gond, hogy az információink végesek, nem tiszták. A tapasztalataink részlegesek, ellenpróba nincs. Ilyen körülmények között vagy hallgatunk valakire, akiben megbízunk, vagy elkezdjük beleásni magunkat a minket érintő témákba, időt, energiát fektetünk bele, anélkül, hogy biztosak lehetnénk az eredményben.

zellerlevél 2011.02.25. 14:18:57

@juliosastre: "ok tápszeríz egy idő után a könyökükön jön ki"

Az egyetlen nem ételallergiás gyerekünk első étele paprikás krumpli volt, nyolc hónapos korában. Addig minden mást kiköpött. Igaz, tápszerrel nem találkozott soha, ahogy másik kettő sem (a negyedik kapott, két alkalommal összesen).

Nyilvánvaló, hogy a műételek elrontják a gyerekek ízlelését (a felnőttekét is). Amikor elkezdtük kihagyni a műételeket a táplálkozásunkból, akkor eleinte minden étel ízetlennek tűnt, aztán eltelt pár hét, és olyan ízeket fedeztünk fel, amiket addig a sok adalékanyag miatt nem is ismertünk meg...

Vica1982 2011.02.25. 20:56:24

@zellerlevél: Nekem is jó időmbe telt, míg a férjemet leszoktattam a vegetáról. Hiába mondtam neki, hogy az ételeknek anélkül is van (sőt akkor van csak igazán!) ízük, ha nem teszünk bele ilyen műízt.
Évek óta nem használok már, és most ott tartunk, hogy meg se eszi, ha idegen helyen azzal főztek.:)

teres 2011.02.28. 13:01:27

@zellerlevél: A kérdésfelvetés nagyon jó! Ha valaki hallott már az ún. paleolit táplálkozásról, az már tudja is a választ. Ajánlom Szendi Gábor könyvét a témával kapcsolatban. Elég alaposan utánajárt az alapvető táplálékainknak és az azokkal kapcsolatos vizsgálatoknak, statisztikáknak és elég döbbenetes eredményeket talált. A tej, a gabonafélék, a hüvelyesek és a cukor úgy, ahogy vannak, tiltólistára kerülhetnének. A hiedelmekkel ellentétben nem az állati zsírok, a hús, vagy a tojás verik ki az emésztőrendszer biztosítékait. Részletek a könyvben.

holist · http://holist.hu 2011.02.28. 19:56:05

"Az én számomra viszont nem erről van szó, egyébként sem rajongok "a gyártók haszna" típusú elméletekért."

Ez nem irracionális és esszencialista? A rajongás nem adekvát viszonyulás egy elmélethez. Ideális az lenne, ha azokat a "gyártók haszna" elméleteket elfogadnánk, amelyek igazak (és ráadásul azért, mert igazak), a többit meg nem.
Vagy nem?

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.02.28. 23:11:41

@holist: Nagyon megsértődtél a filozófiai cikkre, csak nem találva érezted magad?
Nem azt írtam, hogy rajongok bármiért is, hanem hogy _nem_ rajongok. Szerintem nem rajongani adekvát viszonyulás, pontosan azért, mert sajnos nem tudod 100%os pontossággal tesztelni, hogy "a gyártók haszna" elméletek közül melyik igaz és melyik nem.

Minden gyártó haszonért gyárt. Ha valamit nem lehet eladni, akkor azt senki se fogja gyártani, ilyen egyszerű. De azt továbbra is fenntartom, hogy elég nagy marhaság azzal a jelszóval fűtetlenül hagyni a lakásomat mínusz húsz fokban, hogy énrajtam aztán ne akarjon az áramszolgáltató meggazdagodni.

Vica1982 2011.03.01. 12:52:41

@esztersolyom: Nem olvastam ugyan az egész Szendi-könyvet, csak részleteket, plusz jó pár cikket róla. Alapvetően teljesen hihető, amit ír.
Csak az a baj, hogy a többi egyéb elmélet is elég hihetőnek tűnik.
Nagyon nehéz dönteni. Ha igyekeznék akár csak 2-3 ilyet betartani, akkor maradhatna a fő táplálékom a fakéreg.:)

zellerlevél 2011.03.01. 17:41:20

@Vica1982: Nem célszerű egy pillanat alatt átállni, inkább fokozatosan.
Amikor pl. a gabonamentes étkezés kedvező hatásait az ember tapasztalja, nagyon hamar túllendül azon, hogy ez elmélet lenne...

teres 2011.03.01. 18:19:40

A Szendi-könyv nekem éppoly hihető, mint annak idején a testkontroll volt. És ha jobban meggondoljuk, a két elmélet egyáltalán nem áll olyan távol egymástól. Számomra azért is érdekes a paleolit-verzió, mert egy IBR vizsgálat nekem pont ezeket az élelmiszereket mutatta problémásnak és a felnőttkori pattanásaim is pont erről árulkodnak. Csakhogy igazi haspók vagyok és nemhogy azonnal, de még fokozatosan is nehéz lesz átállni. Most egyébként szoptatok, úgyhogy nem holnap kezdem el, de előbb-utóbb muszáj lesz.

zellerlevél 2011.03.01. 20:56:37

@esztersolyom:

Állj neki nyugodtan. Nekem bevált így: először elkezdtem, hogy ebédnél vagy a leves, vagy a második volt gabona, tej és cukormentes. Jó ideig a család észre sem vette. ;) Pár hét múlva este mindig készítettem alternatív vacsorát. Ha jól sikerült, akkor azt választották, ha nem, akkor ették a kenyeret felvágottal. A következő lépés a reggeli volt, előkészítettem az asztalra mindeféle finomságot (sonkát, tojást, sajtot, zöldségeket felszeletelve). Tízóraira többnyire gyümölcsöt vittek eddig is. A hüvelyeseket szép csendben hagytam el.
Pár hónap alatt eljutottunk oda, hogy én sohasem vettem kenyeret, egy ideig a gyerekek még hoztak, de egy kivétellel már leszoktak erről is.
Most ott tartunk, hogy hetente egy-egy kilengés van, vagy valamilyen hüvelyes főzelék, vagy valamihez túró, tejföl, egyszer-egyszer rétes.

Az a haszna mindenképpen megvan, hogy szívesebben tesznek-vesznek a konyhában, mert lisztes, tejes, cukros ételt én nem készítek, ha ilyent akarnak enni, meg kell venniük az alapanyagot, el kell készíteniük. Ahogy a paleos édességeket is. :)

teres 2011.03.02. 08:23:02

@zellerlevél: Teljesen jó, ahogy mondod. Nagyjából én is így képzeltem el a menetrendet. Ráadásul a magyar konyha igen sok paleos ételt tartalmaz (max. egy kicsit kell változtatni). Itt van mindjárt a húsleves (tészta nélkül), a székelykáposzta (rántás nélkül, amit ki lehet bírni), egy rakás főzelékféle (rántás és habarás nélkül). Persze, ha csak annyi tejfölt vagy lisztet ennénk, ami egy habarásban vagy rántásban van, akkor nem lenne semmi gond. Érdemes tehát először végiggondolni ilyen szempontból a megszokott ételeinket és csak a maradékot lecserélni. Különben megjelent egy paleos szakácskönyv is. Még nincs meg, de rajta vagyok az ügyön. Csak azt nem tudom, hogy a csecsemőmet később eleve eszerint kezdjem etetni vagy azért szoktassam meg vele a többi alaptáplálékot is, mert az életben nem mindig lesz olyan helyzetben, hogy választhasson és ne a menzán kapjon allergiás rohamot.

zellerlevél 2011.03.02. 17:44:18

@esztersolyom:

Itt találhaszt jó recepteket:

www.elmirapaleokonyhaja.blogspot.com/
paleo-inyenc.blogspot.com/
alexandragasztroblogja.blogspot.com/
paleolihlet.freeblog.hu/
juduspeckonyha.blogspot.com/

A csecsemős kérdésre nem vállalkoznék választ adni, de ha most lenne kisbabánk, akkor már nem adnék neki mást, csak amit mi eszünk.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.03.02. 18:24:12

@zellerlevél: "már nem adnék neki mást, csak amit mi eszünk."
Ami egy tökéletes verzió, ha a család amúgy egészségesen táplálkozik (és ebbe belefér a paleo, a vegetáriánus, meg általában az összes olyan étrend, ami kielégíti a Harvard egészségtanszékének az összefoglalóját: "egyél _ennivalót_, ne túl sokat, és főleg növényeket" - ha lesz táplálkozás posztom, akkor erről fog szólni).

De a családok többségében az van, hogy a fiatal pár szendvicsen él, kávén, mirelit pizzán és elhozható kínain, és az első gyerek féléves kora körül döbbennek rá, hogy legalább a picit már "rendesen" kéne etetni. És képbe kerülnek olyan fogalmak, mint tápanyagszükséglet, idényzöldség, napi gyümölcs és effélék.

Az első gyerek születése táplálkozási szempontból is életmódváltás; én elég egészségtudatosnak vallom magam, de még nálunk is az volt.

Ha MOST születne egy (újabb) babánk, akkor már ő is azt enné amit mi. A fiam viszont nem járt volna nagyon jól a születése előtti "azt esszük ami van itthon" jellegű étrendünkkel :-)
(Ja, és nem mondtam, hogy ez jó, vagy követendő, hogy két felnőtt önmaga kedvéért sosem fog úgy odafigyelni, ahogyan a gyerek kedvéért azonnal odafigyel - csak azt, hogy többnyire ez a valóság.)

zellerlevél 2011.03.02. 19:40:02

@Felicitasz:

:) Érdekes, nálunk más az ok. A házasságunk elején sokkal kevesebb pénzből éltünk, a rokonoktól kapott nyersanyagokból főztem. Ami nem állt olyan messze a mostani étkezésünktől, de nem volt választási lehetőségünk. Most van.

(Ez a szendvics-kávé-pizza-kínai sohasem állt közel hozzánk, nem is nagyon ismerek olyant, aki így táplálkozna, de már annyiszor hallok róla, hogy kezdem elhinni: tényleg van ilyen.)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.03.02. 20:59:17

@zellerlevél: Igen van, és sok szempontból pénzkérdés is, bár ebbe nem akartam belemenni. A szenvics-kávé-mirelitpizza-elhozhatókínai összessége olcsóbb, mint egy konyhát felszerelni nyersanyagokkal és elkezdeni főzni. A személyes példám a külföld miatt szélsőséges, de illusztrációnak kiváló: amikor évekkel először lett a közvetlen túlélésnél (számlák, margarinos kenyér, zacskós leves, paradicsomos tészta) több pénzünk, akkor a konyha felszerelése volt az első, a legelső számú prioritásunk. Az a nagyjából 200 kanadai dollár, amit arra költöttem, hogy mostantól kezdve legyen itthon tojás, hús, zsemlemorzsa, liszt, cukor, fűszerek, fagyasztott zöldségek, méz, alap konzervek (sűrített paradicsom tésztaszósznak és hasonlók) stb., korábban az _egész havi_ kosztpénz volt (igazából nem, mert a korábbi kosztpénzünk ennél kevesebb volt).

Szinte azonnal megtérült, természetesen, de ameddig nem volt, addig nem volt honnan megtérülnie. Enni viszont addig is minden nap kell kétszer-háromszor. Ezért van az, hogy akik tényleg a létminimum környékén élnek, azok egy nagyvárosban nem feltétlenül tudják az otthoni főzés költségeit kigazdálkodni, mert a beszerzendő nyersanyag több mint egy hétre/hónapra szól, de többe is kerül, mint amennyit azon a héten/abban a hónapban a megevésére részarányosan el tudunk költeni.

Nekem fontos tapasztalat volt rájönni, milyen sokba kerül az, hogy aztán az ember spórolni tudjon. (Az analógia nem teljesen különbözik a nagyker áron beszerzett nagy tétel tartós élelmiszerek előnyeitől - naná hogy olcsóbb. AKKOR HA először is meg tudod fizetni a nagy tétel árát.)

A következő szint az idő- és fáradtságfaktor, vagy röviden az életmódkérdés. Ilyen kérdésekkel, mint pl. eltöltök-e másfél órát azzal, hogy zöldséges egytálétel pucolásán és farigcsálásán szórakozom, ha eleve csak magamnak csinálom, mert a férjem nem eszik zöldséget - továbbá képes és hajlandó vagyok-e a saját kedvünkre kétfelé főzni, miközben nappal szendvicsen élünk, és heti öt estéből négyszer legalább az egyikünk amúgyis csak fél tíz után ér haza.

Aztán megszületett a gyerek, és 1. lett időm napközben a saját konyhámban lenni 2. ha háromból ketten megesszük a brokkolit, akkor már érdemes az elkészítésével vacakolni 3. ha a férjemnek a munkahelyén hűtője és mikrója van, és házi kosztot tud magával vinni dobozban ebédre, akkor már megéri kétfelé főzni.

teres 2011.03.03. 08:09:58

Egyrészt köszönöm a linkeket. Jó sok. Másrészt: én akkor is nagyon figyeltem, hogy mindennap főtt ételt egyek, amikor egyetemista egyedül magamra főztem, kevés pénzből. Nekem az otthon érzéséhez tartozik az, hogy leülök a konyhaasztalhoz és eszem valami "rendeset". Ez akkoriban többnyire krumplistészta volt, persze. (Ma már ez kerülendő, sajnos.) Amikor összeházasodtunk, akkor is figyeltem arra, hogy rendesen étkezzünk (az addig egyedül élő férjem ezt nagyon értékelte), még akkor is, ha tök csórók voltunk. Érdemes piacra járni, nagykerekben vásárolni. Az új lakásunkat is "konyha-szempontból" választottuk. Velem csak egy gond van: én annyira szeretek enni, hogy képtelen vagyok bizonyos dolgokról lemondani, vagy abban mértéket tartani. Nekem a diéták, vagy bármiféle étrend bevezetése felér egy inkvizícióval. Nehezen tudom elképzelni az életet tejszínhabos gesztenyepüré vagy sajtos-tejfölös tészta nélkül. De igyekszem. Talán majd a gyermek miatt sikerül.

Vica1982 2011.03.03. 13:32:49

@zellerlevél:
Én is azt hittem, hogy csak a filmekben van ilyen táplálkozási(/élet)-mód. Aztán rájöttem, hogy nekünk azért elképzelhetetlen, hogy gyors, vagy kínai kaján éljünk, mert faluban élünk és nincs kínai meg meki, meg ahogy @esztersolyom: írta, a "rendes" étel lehet krumplis tészta is, ami igazán nem kerül sokba. Ha belegondolok, akkor egy rántott levest lehet 2 napig is enni, egyik nap pirított kenyér kockával, másnap buggyantott tojással. És ebben tudom mi van, és főleg mi nincs, egyszerű és még olcsó is. Számtalan ilyen példát írhatnék.
Természetesen abban igaza van @Felicitasz: -nak, hogy "ha heti öt estéből négyszer legalább az egyikünk amúgyis csak fél tíz után ér haza", akkor érthető, hogy nincs kedve ilyenekkel bíbelődni. De ilyen nálunk soha nem fordult elő, és valószínűleg nem is fog.

zellerlevél 2011.03.03. 17:48:39

@esztersolyom:

De ismerős.... :)
A paleoban pont az a jó, hogy nincs éhezés, hamar jönnek a kedvező tapasztalatok, az eredmények.
Kb. három hónap olvasgatás után álltam neki, és talán az első 10 nap volt nehéz.
A legelső pozitívum az volt, hogy nyom nélkül eltűnt az éhségérzettel együttjáró kellemetlen tünetegyettes (émelygés, hasfájás, hányinger, szédülés), ami a második terhesség óta, 18 éve kínzott. Nekem már csak ennyiért is megérte volna...

(A metroban van zöld papíros natúr gesztenyepüré. Ebből finom gesztenyekrémlevest lehet főzni, habgaluskákkal, mint madártejben. Á... szombaton készítek megint.)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2015.08.21. 17:14:51

Ez ma szembejött, földimogyoró ügyben:
www.newscientist.com/article/mg22129552-800-peanut-allergy-cured-in-children-using-immunotherapy/

Minimális (milligrammokban mérhető) mennyiség fokozatos bevezetésével, összesen egy év leforgása alatt a kísérletben szereplő gyerekek többségénél megszűntek az allergiás reakciók. Kórházi körülmények közt és szigorú felügyelettel kezdték a terápiát, és otthon folytatták. A végeredmény nyilván nem egy egész zacskó földimogyoró elfogyasztása, hanem pont az a néhány szem, ami élet-halál kérdése is lehet ha valaki komolyan allergiás, és óriási eredmény és megkönnyebbülés ha nem kell többé aggódnia miatta.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2016.05.25. 21:02:24

Korábban szó volt a blogon arról, hogy meg kéne nézni a tésztaevő olaszokat, hogy mekkora arányban cöliákiások vagy gluténérzékenyek. Ez itt egy információs adalék:
napitaptudas.blog.hu/2016/05/24/mennyi_a_varhato_elettartam_a_vilag_legmagasabb_gluten_tartalmu_lisztet_fogyaszto_nemzeteben

(És időközben már énrám sem igaz, hogy nyugodtan ehetek bármit, de a vonatkozó "coming out" posztot még nem írtam meg.)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2016.07.16. 22:41:20

"A terminus az a kiírás napja, természetesen - nade orvosi szempontból egy 38 hétre és egy 42 hétre született baba egyaránt "időre születettnek" számít. Ők már nem korababák, tehát a köztük levő négy hét különbség az ajánlások szempontjából tulajdonképpen eltűnik a süllyesztőben."

Idesüssetek, kutatják a témát (Morvay Rékának, aki pszichológus és dúla, köszi az emlékeztetőt. A cikk 2013-as):
www.medicalonline.hu/tudomany/cikk/ot_hetes_elterest_is_mutathat_a_terhessegek_hossza

hernaaa 2016.11.16. 15:26:50

Itt egy kutatás a hozzátáplálás-allergia témakörben, hátha nem jött még veled szembe korábban. pediatrics.aappublications.org/content/125/1/50.full

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2016.11.17. 16:28:30

@hernaaa: Nagyon köszi, marha érdekes anyag, és tényleg nem jött eddig szembe.

HoppJúlia 2017.10.12. 08:04:51

Sziasztok,

az én babám komoly ekcémás tüneteket produkál(t), kb kéthónapos korától. Mivel Magyarországon az egészségügyi személyzetnek (gyermekorvos, védőnő stb.) nincs ideje "egyedeket" vizsgálnia, mindenki a tej/tejtermék majd kiegészítve tojásmentes diétát javasolt nekem (szoptatott baba) ez egy borzalom, gyakorlatilag alig ehet valamit az ember, miközben az tápanyagigény ugye tombol a szervezetben, szoptatás, éjszakázás miatt... Zéró eredmény. Majd jöttek az egyéb okosságok, biztos a szója, biztos a tengeri hal. Akkor ezek is kilőve. Akkor biztos a glutén - erre nem voltam hajlandó, már így is alig maradt pár ételkombinációm amit variálhattam. (miközben szoptatok!!) További általánosságok pl ne fürdessünk gyakran, pláne meleg vizben, pláne sokáig (teszem hozzá az egyébként nagyon sírós baba egyetlen szórakozása volt- lett volna a napban..)
Itthon nagyon elszántnak kell lennie az embernek..., szóval kilincseltem, mire eljutottunk egy értelmesebb bőrgyógyászhoz, aki hajlandó volt több ízben is megnézni a gyereket.zsírzó krém éjjel nappal, vérvétel (4 hósan)..zéró eredmény. Végül elküldött gyermekallergológushoz. Sikerült kifogni egy normálisat (szomorú, hogy ez kiemelendő) ahol Prick teszttel igazolták a mogyoró allergiát. Öt hónapos, kizárólag szoptatott babánál. Pff, na ilyenkor mi van? Korábban sosem hallottam mogyoróallergiáról (soha senki nem emlitette értsd orvosok) erre soha de soha nem jöttem volna rá, hiába vezettem én eliminációs táplálkozási naplót. Amit utólag visszaolvasva világos mint a nap, szinte minden második nap szerepel benne csoki, persze részletek nélkül, hiszen ki gondolta, vadul kerestük a tejterméket, tojást mint okozót. Elég lehet egy kis nugátkrém, vagy az, hogy nyomokban tartalmazhat...
Az allergológus elmondása szerint azért teszteltette meg a gyereket, mert hozzátáplálás előtt érdemes tudni, hátha, és milyen igaza volt. Ugyanakkor azt is mondta, változóban vannak/lesznek Mo-n is az ajánlások, jó eséllyel jön a hathónapig kizárólag szoptatás helyett az hogy a gyerek érettségétől függően, pl fogak megjelenése, állítólag a legtöbb kultúrában így van. Ugyanakkor számunkra az atópiás hajlam miatt kifejezetten ajánlotta az egyéves korig szoptatás mellett a tejtermékek és tojás egy éves kor előtti bevezetését, elmondása szerint az a lényeg, hogy ezen új táplálékok mellett a baba kapjon anyatejfehérjét is egyidejűleg, mint legfőbb immunanyagforrást. Egy éves kora után óvatosan mogyorót. Ha-ha. Itt áll meg a tudomány. Hogy lehet valamit "óvatosan" adni? Kap egy szemet? És ha sokkot kap? _Szerintem_ normálisan ezt orvosi/kórházi körülmények között lehetne megtenni, ehhez képest a gyakorlat, hogy kétszer próbáltam előre egyeztetett időpontban! visszavinni a gyereket a gyermekorvosunkhoz tanácsadásra, szimplán az eredményekről tájékoztatandó, mindkétszer helyettesítés volt, előre nem látható, és olyankor inkább csak a sürgős esetekkel foglalkoznak, érthető okokból, hiszen egy orvos látja el a betegrendelést és a tanácsadást egyidejűleg, tudniillik akut gyermekorvos hiány (is) van. Hát itt tartunk most, jelenleg 8 hós.
Még annyit valószínűsítettek az allergológián, hogy az ekcémát jó eséllyel kinövi, kap helyette pollenallergiát. Persze semmi nem biztos. Őszintén nem tudom hogyan tovább. A biztos út az ha soha nem kap mogyorót, csokit, aminek persze lehet, h annyi értelme van mint az én szigorú tejtermék és tojásmentes diétámnak..

HoppJúlia 2017.10.12. 08:05:48

Amióta nem eszem csokit, majdnem teljesen eltűnt az ekcéma, kétszer jött elő, tehát van még valami okozója, de nem jöttünk még rá, hogy mi..

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2017.10.12. 16:44:28

@HoppJúlia: Hallgass az orvosra, az "óvatosan" pont azt jelenti amit írsz, hogy kap egy szemet.
Ha olyan fokú az allergia, hogy anafilaxiás sokk várható, akkor arról már tudnál, mert az eredmények alapján az orvos azonnal felírta volna az epiPen-t vagy valami hasonlót, és nagyon ijesztő kiselőadást tartott volna arról, hogy mi mindenre kell vigyáznod.

A korai "sima" allergiák nagy részét tényleg kinövik a gyerekek, és jelenleg úgy néz ki a dolog, hogy az anyatejjel párhuzamos korai szoktatás (az első életévben, valahogy 4 hónapos kor utántól bármikor) az egyik legjobb dolog amit csinálni lehet.
(És most minden nagymama kajánul elvigyorodik, hogy na ugye fiam, hogy mégse csináltuk mi olyan rosszul 1975-ben! :P )

Még ilyeneket beledörmögnék, hogy nem tudom milyen csokoládét ettél, de egy tejtermékmentes diétával a csokoládé úgy általában NEM kompatibilis, mert nagy lámpással kell keresni az olyan csokoládét ami nem tartalmaz tejszármazékot, az étcsokoládék többségében is van tej. Viszont így ez a felvetés már tényleg csak utólagos beledörmögés, mert a babád nem allergiás a tejre, úgyhogy eheted nyugodtan, meg a tojást is :)

(Van a környékeden borágó olaj tartalmú babakrém? Olyasmi, mint ez is: images-na.ssl-images-amazon.com/images/I/712YmfWLOfL._SX425_.jpg
Ez a cucc nagyon jó a "csak néha jön elő, fogalmunk sincs mitől" típusú kisbabaekcémára, meg általában a bőrszárazságnak arra a fajtájára amit tényleg csak az ilyen picik tudnak produkálni a hópehelyszerűen hámló lábszáraikkal :S )

HoppJúlia 2017.10.12. 18:41:50

Persze, sokat vívódtam magam is a csokievésen, folyton az összetevőket böngésztem (tejsavópor, vajzsír, hm..) aztán a védőnő tanácsára, mondván az nem tejtermék, végül ettem. A másik még kevésbé tudományos megközelítésem az volt, hogy az adott élelmiszerről megkérdeztem az ismeretségi körünkben élő anyát, akinek a csecsemője bizonyítottan anyatej-közvetítette tehéntejfehérje érzékenységben szenvedett (kiszáradásig hasmenéses), ezért az anyának tejmentes diétát kellett tartania, hogy náluk hogy volt, és ott a csoki belefért az étrendbe és a kelt tészták is, tünet nélkül. Persze gondolom hogy nem csak a kazeinre lehet érzékeny a szervezet.
Borágó olaj tartalmú krémet így hirtelen nem találtam, de maga az olaj elérhető. Köszönöm, keresem majd.

Kicsit más: annak egyébként mi az oka (esetleg kutatási vagy tudományos háttere) hogy a tehén és kecsketej maga nem adható egy éves korig? (bizonyos nézetek szerint 3 éves korig)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2017.10.12. 20:47:40

@HoppJúlia: Tej ügyben főleg a kazein a probléma, kisebb mértékben a tejcukor (laktóz), utóbbira azért írom, hogy "kisebb mértékben", mert ez a könnyebben korrigálható probléma. A 3 éves kort abszurdnak tartom ha amúgy a család tejfogyasztó, de különben meg az a véleményem, hogy

1. meg lehet lenni totál tej nélkül is, ha valakinek ez a célja és a szervezetének is úgy jobb
2. a tejet nem mindenki tudja megemészteni - ez genetikai kérdés is - , és emiatt vannak az ajánlások, hogy vezessük be fokozatosan és figyeljük meg, hogy konkrétan a mi kisbabánk jól emészti-e a tejet vagy nem
3. ha a kisbaba nem tudja a (tehén)tejet megemészteni, az elég komolyan belekavarhat az anyagcserébe (hasmenéssel, allergiás tünetekkel, a bélflóra megzavarásával), és ezért érdemes vele inkább várni. 8-18 hónapos kor közt igazából bármikor be lehet vezetni a tejet ha a szülő ezt szeretné, de ez tényleg családi genetika és preferencia kérdése
4. a kecsketej könnyebben emészthető mint a tehéntej, kevesebb laktóz van benne, más a kémhatása (enyhén lúgos, a tehéntej meg enyhén savas), több fehérje van benne, nincs benne agglutinin, vagyis a kecsketejben a zsírmolekulák nem tapadnak úgy egymáshoz mint a tehéntejben; az allergén kazein proteinből (alfa s-1) is kevesebb van benne mint a tehéntejben

Csokoládé: akár tejfehérje-érzékenység, akár laktózérzékenység a probléma, vannak a dolognak fokozatai. Ez itt hozzákötődik az előző 4. ponthoz is, lehet, hogy valakinek az már elég, ha az allergén kazein proteinből csak KEVESEBB van egy bizonyos mennyiségnél az ételében, vagyis, tehéntejet nem tud inni, de kecsketejet igen, és ha valami "nyomokban" tejet tartalmaz, vagy tejben lett a kelt tészta élesztője felfuttatva de különben több tej már nincs benne, akkor az még oké.
De akinek meg ez nem elég, annak a "csak a tetejét kentük le tejföllel" sütitől is azonnal tünetei lesznek, meg sajtot se ehet, laktózmentes sajtot se mert a tejFEHÉRJE ott van a laktózmentes tejtermékekben is.

Vagyis, nem mindegy, hogy valakinek egyáltalán nincs vonatkozó emésztőenzime, vagy egy kicsi azért van, és csak arra kell figyelnie, hogy az enzimműködés megfelelő legyen: meg legyen támogatva amikor arra van szükség, illetve ne legyen túlterhelve a rendszer.

A szoptatott kisbaba az anyukáján keresztül szűrve kap mindent, vagyis, ha az anyukája - aki nem allergiás - eszik valamit ami "nyomokban" tartalmaz valami allergént, az mire a babához eljut, általában még neki "elég jó" lesz.
süti beállítások módosítása