Felicitász blogja

Ez itt az újabb millió dolláros kérdés, amelyre - szokásomhoz híven - nem fogok mindenkire érvényes, tuti választ adni. Erre a kérdésre ugyanis így ebben a formában nincs válasz: a gyerekekről csak egyesével, külön-külön lehet megmondani, szempontok egész sorának átgondolása és értékelése után, hogy mikor van, illetve most van-e a megfelelő ideje a közösségbe íratásuknak.

Gazdasági meg szociológiai szempontokról itt meg itt lehet olvasni, ehhez mások énnálam sokkal jobban értenek. Ebben a posztban (is) megmaradok a kaptafámnál: pszichológiáról lesz szó, korai értelmi, érzelmi és szociális fejlődésről, szülő-gyerek kapcsolatról - na meg arról, hogy ha nincs két egyformán fejlődő gyerek, nincs két ugyanolyan család, akkor miért is kéne meghatározni, vagy egymáson (önmagunkon) számonkérni egy mindenkire érvényesnek tartott ideális életkort. Viszont ha ilyen nem létezik, akkor hogyan derítsem ki, hogy a saját gyerekemnek mi lenne a legjobb?

Mi az, amikor egy magyar anyanyelvű ember angol helyesírásra tanít 27 másik embert, akik közül születését tekintve csaknem mindenki "helybéli", de hatan valójában pakisztániak, öten kínaiak, kettő vietnami, egy mexikói, egy ukrán, egy horvát, egy török; az angol anyanyelvűek közül hárman indiai angolt beszélnek otthon, s mellette második anyanyelvként hindit vagy urdut, az egyik kisfiúnak pedig az apukája skót, az anyukája izraeli, és amikor azt állítja, hogy otthon ők "angolul" beszélnek, akkor az tulajdonképpen a Scottish Gaelic-nek és az Izraelben beszélt angolnak a sajátos, elkanadaizálódott keveréke? Ez a sok ember egyszerre írni tanul egy magyartól - na, mi ez?

Philadelphiában a bábakonferencián Ina May Gaskin beszélt nekem először Wendy Savage-ről. Ő egy köztiszteletben álló brit szülész-nőgyógyász doktornő, 1935-ben született, tavaly a British Medical Journal életműdíjára is jelölték.

1985 áprilisában azzal került a brit újságok címlapjára, hogy szakmai hozzá nem értés és veszélyeztetés vádjával több hónapra eltiltották orvosi és tanári teendőitől is. Egyébként ő volt az első nőnemű nőgyógyász szakmai konzultáns Londonban, ő alapította a brit szülész-nőgyógyász orvosnők első szakmai jellegű csoportját, eltiltása idején a London Hospital Medical College professzora és nőgyógyász konzultánsa volt.

(Az írást másodközlésre átvette a hvg egyik melléklete, a life & style.)

Két poszton dolgoztam az elmúlt hétvégén, de az egyiket közben megírta Bede Márton - köszönöm szépen, még bosszankodni is csak vigyorogva sikerül, annyira örülök neki. Őt ugyanis rengetegen el fogják olvasni olyanok is, akik egy szülészettel és effélékkel foglalkozó tematikus blogra sosem néznének be, pedig most pontosan arra van szükség, hogy a téma iránt nem érdeklődők is megismerjék az én véleményemet. :-).

Geréb Ágnes ügyének ma folytatódik a tárgyalása. És egyre többen ismerik fel, hogy ez az ügy már rég nem csak Geréb Ágnesről szól.

Pár napja ért véget Strasbourgban a Midwifery Today (Bábaság ma) folyóirat idei európai konferenciája, A szülés mint emberi jogi kérdés címmel.

Ugyancsak Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságán, éppen tárgyalják a kórházon kívüli szülés magyarországi törvényi szabályozása érdekében elkészített beadványt. A magyar kormánynak májusban a Bíróság felkérésére válaszolnia kellett a beadványra, de a válasz-észrevételeket a kormány azzal a záradékkal küldte el Strasbourgba, hogy kérik a Bíróságot, nyilvánítsa a szabályozást sürgető kérelmet elfogadhatatlanná.

Közben történik ami történik. Fenntartom, hogy Geréb Ágnesnek joga van a tisztességes eljáráshoz és ahhoz, hogy a tárgyalás jegyzőkönyveiből ne hiányozzanak rejtélyes módon többperces vallomások és beszámolók. És fenntartom azt is, hogy a magyar társadalomnak, közvéleménynek is joga van a tisztességes eljáráshoz, mert ha volna törvényi szabályozásunk, akkor ez most nem történhetett volna meg. Úgy tűnik, hogy az összefüggés végre másoknak is leesett, és hátha mégis lesz belátható időn belül törvényi szabályozás.

Az ügy jogi vonatkozásairól már készült egy remek összefoglaló.

Addig pedig beszéljünk szakmáról. A társadalmi vihar nem véletlen, mert a magyar szülészeti ellátásban kiugróan magas a rutin beavatkozások aránya; a kismamák kórházi tartózkodásának hosszát pénzügyi és nem szakmai szabályok írják elő -  3 napnál rövidebb idő esetén nem az egészségügyi kockázat nagyobb, hanem a kórház nem kapja meg  utánad a szülészeti ellátásnak megfelelő teljes költségtérítést -, és mind a kérdőíves felmérésekből, mind pedig a nyilvános adatbázisok összesítéséből az derül ki, hogy alapvető problémák vannak a magyar szülészeti és gyermekágyas ellátással.

Ezzel együtt, rengeteg dolog változott az elmúlt években, évtizedekben. És még fog is, hiszen még mindig nem szokatlan, hogy ilyesmit kell aláírni szülés előtt - de egyszer el kell jutnunk oda, hogy mindenki, aki szülés előtt áll, korrekt tájékoztatást kapjon, majd pedig az érvényes nemzetközi szakmai ajánlásoknak megfelelő ellátást.

A strasbourgi bábakonferencia után az ottani szakértők, előadók most különféle európai országokban tesznek eleget meghívásoknak, és szemináriumokat, továbbképzéseket tartanak. Ina May Gaskin ezen a hétvégén (október 9-10.) Szombathelyen lesz: a Claudius szállóban  tartandó kétnapos kurzusán orvosok, védőnők, szülésznők, dúlák és bábák vesznek majd részt. A továbbképzés költsége 50 ezer forint, és máris többen vannak, mint eredetileg tervezték, de senki jelentkezőt nem utasítanak el.

Aki a két napot túl hosszúnak vagy költségesnek találja, de szeretne Ina May Gaskinnal találkozni, menjen el szombaton délután 5-re az író-olvasó találkozóra, amelyen szó lesz Ina May könyveiről, az Útmutató szüléshez, illetve Útmutató szoptatáshoz címűekről, és a magyarul nemsokára szintén megjelenő Spirituális bábaságról is. Ha kérdésed van, keresd Dézsi Rékát a 06-30/640-4061 telefonszámon.

A fejlett világban a szülések majdnem egyharmada császármetszés. Elvitatkozgatunk a statisztikán, a fölösleges műtétek elkerülésének módjain, az okokon és a következményeken. De, mint oly sokszor amikor orvoslás a téma, hajlamosak vagyunk elfeledkezni az emberről: az emberről, akit műtenek, és az emberről, akit a műtéttel világra segítenek.

Furcsa dolog a szülésfelkészítő tanfolyam: sokat tanulunk például a szoptatásról, de a tápszeres táplálásról már nagyon nehéz minőségi információkhoz hozzájutni, holott a nők majdnem 80%-a fog valamikor tápszert adni a babájának (lehet, hogy csak a kicsi féléves kora után, de akkor is fog) - s hasonlóképpen, rengeteg szó esik vajúdási pozíciókról, légzésről, izommunkáról és ellazulásról, de kevés helyen akad olyan vakmerő lélek, akinek volna mersze a kismamák közt körülmutatni a teremben, hogy kérem, az itt egybegyűltek közül átlagosan minden harmadiknak császárja lesz, úgyhogy ma beszéljük át alaposan, hogy ővelük mi fog történni. Miután pedig a tényeket felsoroltuk, beszéljünk a dolog lelki oldaláról: egy császármetszés során is kisbaba születik, anya születik, család születik. A születés pedig szent dolog. Fizikai és lelki átalakulás és ünnep, helyszíntől függetlenül.

Miközben Magyarországon sok-sok szülő arra törekszik, hogy a gyerekeit mielőbb megismertesse egy idegen nyelvvel (pl. Helen Doron angolra viszi a kisbabáját, beíratja az óvodai nyelvoktatásra, esetleg ő maga beszél vele otthon idegen nyelven), mi, a külföldön élő magyar családok, arra a kérdésre keressük a választ, hogy hogyan lehet külföldre költözve megőrizni az anyanyelvünket. Hogyan lehet a kint születő gyerekeknek a magyar nyelvet átadni, az idegen országban óvodába, iskolába járó magyar anyanyelvű kicsik nyelvtudását megőrizni, saját kiejtésünket akcentus nélkül megtartani, szókincsünket nem elveszteni, vagy pláne bővíteni?

A korai nyelvi fejlődésről szóló posztokat azzal a felhívással kezdtem, hogy "Beszélgess a kisbabáddal!" - ma arról lesz szó, hogy a kisbabával való korai kommunikáció miért nem egyszerűen csak "nyelvi fejlesztés", illetve miért fontos minden kisgyereknek, de különösen a kisfiúknak, hogy a szüleik sokat-sokat beszéljenek hozzájuk és őket is beszédre késztessék.

(Az írást másodközlésre átvette a HVG egyik tematikus oldala, a Life & Style is.)

Itt a hűvösebb idő, a náthaszezon, és nemsokára az idei influenzajárvány is. Ha éppen terhes vagy, akkor egy másik posztomat javaslom olvasásra, és ha kifejezetten a H1N1-ről akarsz olvasni, akkor arról is vannak korábbi anyagok.

Feltételezem, hogy tudod, mire vagy allergiás, és például nem iszol kamilla-, cickafark- és körömvirágteát, ha érzékeny vagy az összes margarétafélére; valamint nem kezdesz el saját kreativitásból gyógyszereket és növényeket vásárolni, ha van valami orvos kezelte egyéb alapbetegséged. Kétség esetén kommentben kérdezz; ha tudok, válaszolok. Ez a poszt egy általánosabb összefoglaló arról, hogy milyen növényeket, gyógyszereket és teákat érdemes bevetni megfázás megelőzésére, enyhítésére.

Amikor valamilyen közéleti téma érzelmi viharokat kelt bennem, általában nem reagálok azonnal. Alszom rá néhányat, megpróbálom magamnak megfogalmazni, hogy pontosan mi háborított fel, és még egyszer végiggondolom az álláspontomat a tárgyról. Tulajdonképpen magát a vitát mint műfajt is ezért szeretem: másokat - jelen esetben az indexes Bede Mártont és a Poronty Vakmacska nevű állandó szerzőjét - meghallgatni nem csupán abban segít, hogy rátaláljak a saját véleményemre, hanem abban is, hogy alaposabban tisztázzam, miért gondolom azt, amit.

Semmi kétségem afelől, hogy az alternatív oktatás jó dolog. A téma sajátos időszerűségét az adja a számomra, hogy ma egy hete írattam be a fiamat egy Montessori-óvodába, ahol magyar a vezető óvónő (itt, az USA közepén! - nem hiszem el a szerencsémet); ahol Kodály-módszerrel tanítanak zenét, úgy, mint én itthon; ahol nem baj, hogy a fiam csak októberben lesz hároméves; ahol a 3-6 évesekből álló vegyes csoportban nem lesz feltűnő se az, hogy minden betűt felismer és magyarul betűzve már olvas is, se az, hogy angolul csak néhány szót tud és még egyáltalán nem énekel (amit csinál, az csak ritmizált - bár hibátlan - szövegmondás).

Nem lesz feltűnő, hogy akár egy órán át is képes ugyanazzal a dologgal foglalkozni; nem lesz belőle sztárolt (vagy sajnált, esetleg kigúnyolt) különleges bezzeggyerek: lesz, amiben a 6 évesekkel lesz egy szinten, lesz, amiben a 3 évesekkel - előbbiekkel majd jengázik és megtanulja tőlük angolul azt a sok-sok mindent, amit magyarul már tud, utóbbiakkal pedig bukfencezik, babzsákot hajigál és énekelhet, esetleg megmutatja majd nekik, hol a kottában a violinkulcs, és hogy ha nincs a hatszínű festékben lila, akkor pirosból és kékből ki lehet ám keverni.

Olyan óvodát kerestem neki, ahol ő nem lesz azonnal "más"; ahol nyugodt és érdekes környezetbe kerül és hagyják őt békén, hogy fejlődhessen - mindenben onnan, ahol éppen tart. Egy "alternatív" óvodát.

Itt most az egész kérdést árnyalandó arról lesz szó, hogy 1. egyáltalán mi az, hogy "alternatív", és mihez képest alternatív 2. mi az, hogy "oktatás", mi tartozik bele és mi nem, és egyáltalán mire való az iskola.