Egy kis füzetkét szeretnék mindenki figyelmébe ajánlani, a Beszélgessünk a kisbabával! címűt (szerzők: Gósy Mária és Gráf Rózsa). Vékony, nagyon informatív és könnyen megfizethető összefoglaló a gyerekek anyanyelvi fejlődéséről születéstől kétéves korig, és van benne egy jópár ötlet és játék is, amelyekkel segíthetjük a kisbabánk beszédtanulását. Ebben a posztban a füzetkéből és saját témába vágó tanulmányaimból teszek közzé egy vázlatos összefoglalót.
Az anyanyelv tanulása már magzati korban elkezdődik. Kutatások szerint az újszülött babák sírási mintázatai követik a méhen belül hallott anyai beszéd (a leendő anyanyelv) jellemző dallamait és hanglejtését. Néhány órás francia kisbabák hosszabban és érdeklődőbben nézik a franciául beszélő felnőttfejet, orosz kisbabák az oroszul beszélő felnőttfejet. A sírás, az első jelzőhangok és kiáltások, később a gőgicsélés és a gagyogás már a beszédtanulás lépcsői, és sokat tehetünk a gyermekünkért, ha kezdettől odafigyelünk ezekre. Nagyon sok szülő fontosnak tartja a tudatos beszédfejlesztést, de különösen azoknak a kisbabáknak számíthat ez, akik koraszülöttek voltak, kis súlyúak, vagy valami egyéb probléma merült fel a születésük körül (oxigénhiány, korai fertőzés miatt inkubátorban töltött idő, korai tartási, mozgásfejlődési rendellenesség stb.)
A kisbaba eleinte csak sír - már amikor nem alszik vagy nézelődik -, de a szülők nagy része hamar rátanul a különféle sírásmintázatokra (az "éhes vagyok" sírás más, mint az "egyedül vagyok, gyere ide" sírás). A legtöbb baba még újszülöttként, 3-6 hetesen elkezd gőgicsélni: így hívunk minden nem-fiziológiás hangadást, vagyis mindent, ami nem sírás, csuklás, tüsszentés meg ilyesmi. A baba kezdetben egy-két hangot, szótagot gyakorolgat (hű, eő, ababa), néhány másodperctől fél percig terjedő időtartamban, de három hónapos kor körül már 15-20-féle hangot is ejthet. Ilyenkorra sok baba az ébrenléte nagy részében gőgicsél, egy-egy ciklusban akár több percen át folyamatosan is.
Ha a nyolchetes babád még nem gőgicsél, akkor neked kell segítened a kezdést. Először is, biztosnak kell lenned abban, hogy a kicsi jól hall. Néhány kórházban születés után pár napon belül van műszeres korai hallásvizsgálat, de nem mindenütt; a legtöbb helyen csak a korai reflexet ellenőrzik, hogy erős hangra a baba megrezzen-e és a fejét a hangforrás irányába fordítja-e. Otthon megpróbálhatod egy csörgővel vagy egy kis csengővel tesztelni, hogy a baba felfigyel-e a hangokra, keresni kezdi-e a forrást; kipróbálhatod, hogy megnyugszik-e az őt szólongató hangodra akkor is, ha az ajtóban állsz és még nem lát téged stb. Ha valami gyanús, vidd el a gyereket hallásvizsgálatra. Mindenképpen vidd orvoshoz, ha nemsokára három hónapos lesz és még nem gőgicsél.
A korai beszédfejlesztés lényege, hogy egyrészt jelezd előre a történéseket ("na gyere, most felemellek"), illetve amikor a baba ébren van, beszélj hozzá úgy általában, sokat és lassan, középhalk, barátságos hangon. Mondj neki mindenfélét, ami eszedbe jut, mesélj a helyről, ahol vagytok, sorold fel a környező tárgyakat, öltöztetése közben a ruhákat, a testrészeit, mondd neki, ha hideg a kezed, meséld el neki, hogy süt a nap vagy esik az eső odakint. Egyszerre néhány mondat elég (meg is ismételheted őket, és lassíts a beszédtempódon, mert a csecsemők még sokkal lassabban követik a dolgokat, mint a felnőttek), de ha a baba figyel és láthatóan örül, akkor csak beszélgess vele ameddig jólesik. Hajolj fölé és beszélj hozzá, majd várj egy kicsit, hogy válaszol-e. Sok kisbaba az ilyen társalgások alkalmával kezd el gőgicsélni, csak persze a mindezt ösztönösen, maguktól is csináló szülők nem veszik észre, hogy mikor is volt az első, a legelső pillanat, amikor a gyerek válaszolt. Ha nem válaszol, tarts egy kis szünetet és megint beszélj hozzá egy kicsit. Ha válaszol, mosolyogj vissza (nem mintha ezt mondani kéne :-)), jelezd vissza, hogy örülsz a hangjának, és folytasd még egy pár percig a beszélgetést. Naponta legalább kétszer érdemes ezt a "beszélgetést" megpróbálni.
A kisbabák szeretik a megismétlődő, kiszámítható dolgokat. Énekelj neki halkan, majd normál hangon valami rövid dalocskát, többször megismételve. Elmondhatsz többször egy rövid mondókát. Mutass neki egy játékot és nevezd meg, mindig ugyanazzal az egyszerű szóval. Aztán dugd el a játékot a kicsi látóteréből, majd megint mutasd meg neki és megint nevezd meg. Mutass neki feltűnő színű ruhadarabot és mondj róla néhány szót ("anya piros sapkája... nézd, felteszem a fejemre!" stb.) Lassú mozdulatokkal lengesd a ruhadarabot. Legközelebb próbáld ki a játékot egy másik ruhadarabbal.
Négy hónapos kor körül a kisbabák már dallamosan gőgicsélnek és ismételgetik is magukat, féléves kor felé haladva egyre többféle hangsort mondanak, egyre nagyobb szótagszámmal (böbűböbű, veveva, gologolo). Néha órákon át gőgicsélnek, a föléjük hajoló arcra visszamosolyognak, nagyon figyelik a felnőttek szájmozgását és egyértelműen látszik, hogy igyekeznek azt utánozni. Féléves kortól kezdhetnek el tudatosan használni hangsorokat, vagyis mindig ugyanabban a helyzetben, ugyanazzal a céllal hallatnak valamilyen jellegzetes hangkombinációt (etetés sürgetésére, valamelyik szülő, testvér megnevezésére).
Ha a gőgicséléssel töltött idő nem növekszik, hanem csökken, a használt hangsorok pedig egyre szegényesebbek, ez hallásproblémára vagy más szervi rendellenességre utalhat, úgyhogy késlekedés nélkül fordulj szakemberhez. Előfordulhat olyasmi, hogy amikor a baba új mozgásokat tanul (pl. hátról hasra fordulni), akkor átmenetileg csökken a hangadások gyakorisága, de ha az addig gőgicsélő gyerekről az az érzésed támad, hogy mintha fokozatosan kezdené abbahagyni a gőgicsélést, akkor ne halogasd az orvosi vizsgálatot. (Eleinte a siketen született gyerekek is gőgicsélnek, és csak néhány hónapos korukban hagyják abba, azaz kezdetben nem feltétlenül látszik, hogy gond van. Tényleg nem lehet eléggé hangsúlyozni a szülői odafigyelés és a hallásvizsgálat fontosságát.)
A négyhónapos babával már jól lehet zenét hallgatni, és zenehallgatás közben is beszélgethetsz hozzá, együtt dúdolhatsz vagy énekelhetsz a zenével. Hajolj a kicsi fölé, és ha rád néz, nyújtsd ki a nyelvedet, aztán várd meg, hogy ő mit tesz válaszul. Aztán próbáld újra. Ha nincs reakció, se mozgás, se hangadás, akkor beszélj hozzá egy kicsit.
Megpróbálhatod, hogy a nap egy részében átváltasz "tévékommentátor üzemmódba", és amikor a babával vagy, egyfolytában mesélj neki arról, hogy mit csináltok, mi történik, mi van körülöttetek. Fogod tapasztalni, hogy ezek a beszéddel töltött blokkok sosem hosszabbak 4-5 percnél, de később meglátod, hogy mennyire fontosak a korai tanulás szempontjából. Például mielőtt sétálni mentek, felsorolhatod az összes ruhadarabot, amit ráadsz, mesélhetsz az időjárásról, aztán induláskor vedd sorra, mi mindent csináltok ("megkeressük a kulcsot, látod, itt a kulcs... lekapcsoljuk a lámpát, hopp, sötét lett... gyorsan kinyitjuk az ajtót és kimegyünk a folyosóra... bezárjuk a kulccsal az ajtót, látod, itt a kulcs, és most beletesszük a zárba és elfordítjuk... elmegyünk a lifthez és megnyomjuk itt ezt a gombot, megvárjuk a liftet... látod, kinyílt az ajtó, beszállunk és megint megnyomjuk a gombot... stb.) Nem kell az egész napot végiglocsognod, de amikor "fejlesztés" céljából beszélgetsz a babához, akkor éld bele magad a helyzetébe, és foglalj szavakba gyakorlatilag mindent, ami az ő számára újdonság lehet.
Legyen elég idő nyugodt "feldolgozásra" is. Vagyis, egyrészt soha ne erőltess semmilyen játékot a kicsi akarata ellenére, másrészt rendszeresen hagyd őt békén egyedül gőgicsélni, nézelődni. Ne érezz kényszert, hogy állandóan szórakoztasd: ez képtelenség, már persze amellett, hogy káros is. Szoptatás, etetés közben ne zavard beszéddel (ez újszülöttekre nyilván jobban igaz, mint a félévesekre); nyugodt, elmélyült játékából vagy "szövegeléséből" soha ne zökkentsd ki, és másoknak se engedd ezt meg. (Természetesen nem arra gondolok, amikor mennetek kell valahová, hanem pl. a látogatókra, akiket igenis kérj meg, hogy ne rohanják le meglepetésszerűen a gyereket, és az etetés idejét se kell percre betartani, ha a baba épp most fedezte fel a kezét és elbűvölten játszik és gyakorolgat.) Figyelj rá, hogy a gyerek eleget pihenjen, hagyd egyedül játszani és magának gőgicsélni.
Féléves kor után egyre jobban össze lehet kapcsolni a beszédfejlesztést a közös mozgással (tornáztatás, közös mászás, gurigázás labdával stb.) Tanítgasd a testrészeire, tapsolásra, hintáztasd és közben énekelj hinta-palintát, vedd ölbe és táncoljatok együtt zenére, közben énekelhetsz is neki. A féléves kicsik többségét már nagyon érdeklik a képeskönyvek; mutass rá a könyvben látható tárgyakra, állatokra, személyekre és nevezd meg őket. Hagyd, hogy ő lapozzon és mutogassa, hogy minek mondd a nevét; engedd, hogy irányítsa a könyvnézegetést.
Nem baj, ha a gyerek egyévesen nem kezd el beszélni. Ez az átlag, de nagy egyéni eltérésekkel. Vannak kisbabák, akik 8-9 hónaposan már szavakat mondanak, de vannak olyan kisbabák is, akik 15-16 hónaposan mondják az első szavaikat. A valódi beszédtanulással egyszerre a gőgicsélés lassan eltűnik, 15 hónapos kor után a legtöbb kisgyerek már csak játékból, viccből gőgicsél. Ha a gőgicsélés nem szűnik meg és a beszéd kezdete késik, az probléma jele lehet.
Ha kislányod van, aki elmúlt másfél éves, és nem beszél, vagy hónapok óta nem növekedett a szavai száma, akkor figyelj oda a fejlődésére. Ha kétéves koráig nem érzékelsz változást, fordulj szakemberhez. Ha kisfiad van, aki elmúlt kétéves és csak néhány szót mond, akkor figyelj oda a fejlődésére, és két és fél éves korában vidd szakemberhez, ha addig nem javul a helyzet. Ebből az is kiderül, hogy igen, igaz, hogy a kisfiúk általában később kezdenek el beszélni, és egy kisfiúnál még lehet átlagos az, ami egy kislánynál már esetleg késés. A Gósy-Gráf szerzőpáros arra is figyelmeztet, hogy érdemes szakértői segítséget kérni akkor is, ha a két, két és fél éves gyermek beszédét csak a szűk családi kör érti.
Tanácsért az Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottságokhoz (a köznyelvben ők a Beszédvizsgáló, illetve a Hallásvizsgáló), a Korai Fejlesztő Központhoz, a gyermek-ideggondozókhoz lehet fordulni, és esetleg a Démoszthenész Egyesülethez is, ahol tudomásom szerint nem foglalkoznak kisbabákkal, de tudnak szakembereket ajánlani.
Friss kommentek