Felicitász blogja

Terhesség, szülés, babázás, gyereknevelés. Gyógynövények, életmód, egészség. Szakirodalom, meg a szokásos tanácsaim gyűjteménye.

©

A blogon megjelenő írások, illetve azok részletei csak a szerző engedélyével, a blog linkjének feltüntetésével használhatók fel vagy közölhetők máshol.

Email: felicitasz@vipmail.hu

Facebook

Ennyien olvastok most

Locations of visitors to this page

Címkék

antibiotikum (2) antidepresszáns (5) anyanyelv (3) apa (3) aranyér (1) asszonygyökér (1) autizmus (6) autonómiára nevelés (5) baba (18) bábaság (22) balett (3) berry (1) beszédtanulás (11) bogyó (1) bölcsőde (1) boldogság (1) büntetés (4) burokrepedés (2) citromfű (2) családtervezés (8) csalán (1) császármetszés (14) császárseb (3) dicséret (3) d vitamin (1) egészség (15) életmód (13) elfogadás (3) engedetlenség (2) epidurális érzéstelenítés (2) érzelmi nevelés (1) eufenika (2) evésproblémák (1) fájdalomcsillapító (9) fejfájás (1) fejlődési rendellenesség (3) felicitasz (22) feminizmus (2) fészekrakó ösztön (2) fogamzás (4) fogamzásgátlás (3) fogamzásgátló tabletta (1) folsav (8) frontérzékenység (1) gátseb (1) genetikai tanácsadás (2) geréb ágnes (2) gyász (2) gyereknevelés (14) gyerekszám (6) gyerekvállalás (13) gyermekágy (12) gyermektelenség (7) gyógynövény (12) gyógyszer (7) h1n1 (11) halloween (1) harry (1) harry potter (10) hiszti (5) hőgörbe (1) hólyaggyulladás (1) homeopátia (1) hőmérőzés (1) hozzátáplálás (5) húsvét (1) idegennyelv tanulás (6) immunitás (3) influenza (13) influenzavírus (2) iskola (4) jutalom (2) kanada (22) kányabangita (1) karácsony (4) kétnyelvűség (6) kézzel tágítás (1) kiságy (1) kisgyermekkor (18) köhögés (1) kolin (1) költözés (1) komló (1) korai fejlesztés (10) korai vajúdás (2) koraszülés (2) korcsolya (1) kórház (3) kormányrendelet (1) lázcsillapító (2) levendula (2) magzatvédő vitamin (3) magzatvíz (1) meddőségi kezelés (3) medveszőlő (1) menstruációs ciklus (4) mese (11) meseterápia (1) mikulás (1) mióma (1) mmr (2) montessori (4) napirend (4) nátha (4) nevelés (2) nyugtató (3) oltás (14) omega 3 (3) öngyilkosság (1) orvos (20) otthonszülés (27) otthonszülés kormányrendelet (3) óvintézkedés (12) óvoda (5) ovulációs teszt (1) oxitocin (3) párkapcsolat (10) peteérés (2) peteérésjelző (1) pg53 mikroszkóp (1) potter (1) pozitív (1) pozitív nevelés (7) prom (1) pronatalizmus (2) pszichoterápia (20) ptsd (8) rák (2) rooming in (2) szaporodási ösztön (2) székrekedés (1) szeretet (6) szoptatás (14) szülés (27) szülésélmény (1) szülésindítás (5) szülési terv (1) szüléstörténet (1) szülés utáni depresszió (9) születésélmény (2) szűrővizsgálat (9) tájékozott döntés (10) tápanyagszükséglet (12) táplálkozás (11) tápszer (3) tea (11) teherbe esés (10) tehetséggondozás (6) tej (2) tens (2) teratológia (1) terhesgondozás (10) terhesség (14) termékenységi problémák (6) termékeny nap (3) természetes családtervezés (2) terminustúllépés (4) tigrisanya (2) többnyelvűség (3) tokofóbia (3) tőzegáfonya (2) tudomány (2) tudomany (1) túlhordás (3) tüneti hőmérőzéses módszer (1) tűzvédelem (1) újévi fogadalom (3) újszülött (12) ünnep (13) usa (19) utófájások (1) valentin nap (1) vas (2) vashiány (4) vérszegénység (3) zöld (1) zöld tea (1) zsurló (1) Címkefelhő

Friss kommentek

Külföldön élünk, magyarul beszélünk

2010.10.04. 00:07 Felicitasz

Miközben Magyarországon sok-sok szülő arra törekszik, hogy a gyerekeit mielőbb megismertesse egy idegen nyelvvel (pl. Helen Doron angolra viszi a kisbabáját, beíratja az óvodai nyelvoktatásra, esetleg ő maga beszél vele otthon idegen nyelven), mi, a külföldön élő magyar családok, arra a kérdésre keressük a választ, hogy hogyan lehet külföldre költözve megőrizni az anyanyelvünket. Hogyan lehet a kint születő gyerekeknek a magyar nyelvet átadni, az idegen országban óvodába, iskolába járó magyar anyanyelvű kicsik nyelvtudását megőrizni, saját kiejtésünket akcentus nélkül megtartani, szókincsünket nem elveszteni, vagy pláne bővíteni?

Nyelvészet szakos egyetemistaként egy ideig egy összehasonlító kutatásban dolgoztam, és nagyon sokat tanultam arról, hogy a gyerekek hogyan tanulnak meg az anyanyelvükön (vagy ha több van nekik, akkor az anyanyelveiken) beszélni, hogyan tanulják meg a különféle nyelvtani szabályokat - anélkül, hogy tudnának róla, hogy szabályokat tanulnak -, milyen szisztematikus hibákat követnek el, hogyan látszik a hibáikról, hogy amikor beszélni tanulnak, akkor igenis egy rendszert építenek fel, és gondolkodnak.

A nyelvművelők közt felnőve lettem nyelvész (tipikusnak számító életrajz, anyanyelvi versenyek iskolai mesemondótól OKTV-ig), szenvedélyesen rajongtam a "lehetségig mívelni kötelesség" eszményéért. Aztán az egyetemi nyelvészet szakok kicsit csiszoltak rajtam ahol kellett, de csak az érvek fontossági sorrendje változott bennem, a mély meggyőződés nem: az anyanyelvünk az egyik legfontosabb dolog az életünkben.

Később, Kanadában, a bevándorlók tanulási nehézségeiről és a felnőttképzés nyelvi buktatóiról tanulva találkoztam olyan emberekkel, akik elvesztették az anyanyelvüket, vagyis többé nem beszélik és nem is értik azt a nyelvet, amelyet kisgyerekként először megtanultak és használtak. (Néhány éves korukban egy távoli országból fogadták őket örökbe kanadai szülők, vagy menekültként hagyták el a hazájukat, és gyerekként a szüleikkel együtt váltottak egy befogadó ország nyelvére, esetleg 10-15 év leforgása alatt többször is.) Az  anyanyelv elvesztése nem egyszerűen egy kommunikációs eszköznek és az általa hozzáférhető kapcsolatoknak, kultúrának az elvesztése: az anyanyelvi készségeink szorosan összefonódnak a tanulási képességünkkel és általában a gondolkodási folyamatainkkal is.

Minden későbbi tanuláshoz szükségünk van arra, hogy az új ismeretnek legyen "hová" kapcsolódnia, legyen "mihez képest" újnak lennie. Ezt a jelenséget nyelvi kontinuitásnak (linguistic continuity) hívják, és bizonyos elméletek szerint enélkül mind a további nyelvi, mind az intellektuális fejlődés veszélybe kerül (Sanchez 2005). Kisgyerekeknél ráadásul a nyelv nem egyszerűen az ismeretek rendszerezésének eszköze, hanem a korai tanulási szakaszban a személyes és az intellektuális biztonság élményének forrása is: ha a megtanult képzettársítások állandók, és ugyanazt a dolgot mindig ugyanúgy hívják, akkor levonható a következtetés, hogy a környező világ kiszámítható, és érdemes benne logikát és értelmet keresni (Pearson & Mangione 2006).

Ahol a szülők különböző anyanyelvűek, ott az állandóságnak ez az élménye a szülők személyéhez kötődik: a dolgot anya így hívja, apa úgy (és ha az ország lakossága egy harmadik nyelvet beszél, akkor az érkező vendégek pedig amúgy). Kezdetben nagyon fontos, hogy egy adott személy mindig ugyanazon a nyelven  (a saját anyanyelvén) beszéljen a csecsemőhöz, kisgyerekhez. Ha a szülő maga is kétnyelvű, akkor is érdemesebb az egyik nyelvet "fő" nyelvvé tenni, és mellé bevezetni a másikat. Nem arról van szó, hogy a gyerekek ne tudnák a hallott nyelveket megkülönböztetni (már újszülött korban képesek erre), hanem arról, hogy a nyelvhasználat a gyerekek számára személyekhez és helyzetekhez is kötődik: ahhoz, hogy a gyerek később meg is tudjon szólalni, képesnek kell lennie arra, hogy személyhez és szituációhoz nyelvet válasszon. Ez a képesség akkor tud kialakulni, ha a korai tanulási szakasz lehetőleg egynyelvű helyzetekből és párbeszédekből épül fel (Grosjean 2010).

Ha a szülők mindketten magyarul beszélnek, akkor érdemes a magyart családi nyelvnek megtartani. A gyerek a befogadó ország nyelvét mindenképpen meg fogja tanulni, de sokkal jobban jár, ha anyanyelvi beszélőktől tanulja meg, nem pedig a szüleitől, akik azt a nyelvet már eleve idegen nyelvként (tehát akcentussal, anyanyelvi beszélők által soha el nem követett hibákkal, és szükségszerűen hiányos szókinccsel) beszélik. 5-6 éves korban az otthonról hozott akcentust majdnem ugyanolyan fáradságos munka javítgatni, mint az anyanyelvi gyerekek logopédusra szoruló beszédhibáit. A jelenség nem ugyanaz, de a végeredmény szempontjából ugyanolyan kellemetlen (erős idegen akcentus esetén a helyes hangképzésnek nem fizikai vagy idegrendszeri akadálya van, és ez persze gyorsítja a korrekciós munkát, ugyanakkor nagy számú, rutinszerűen használt szóban egyenként kell lecserélni a hibás hangzókészletet, úgy, hogy a kisgyerek számára nem lesz rendszer abban, hogy amit jól ejt, az miért jó, és amit nem jól, az miért nem, és ez teljesen elbizonytalaníthatja).

Sok szülő azért szeretné minél előbb megtanítani a kisgyerekének az idegen ország nyelvét, hogy az iskolában a gyereknek már könnyebb dolga legyen, de ez az összefüggés így ebben a formában nem létezik (valamint ez szól ellene annak is, hogy magyarországi magyar kisgyerekeket otthon szabadidős tevékenység gyanánt idegen nyelvre kezdjünk tanítani: ez önmagában semmilyen hatással nem lesz az iskolai idegennyelv-tanulásuk sikerére), mert az idegen nyelvet tevékenységbe ágyazott, szükséges és használandó ismeretté kell tenni. Más szóval, a spontán tanuláshoz a második nyelvet "élni" kell, nem csupán "foglalkozni vele".

Ha a gyerek a családjában nem az ország többségi nyelvét beszéli, akkor a későbbi idegen nyelvi teljesítményt legjobban a korai anyanyelvi készségek fejlettsége alapozza meg, más szóval, az iskolás kori idegen nyelvi teljesítményt az anyanyelvi teljesítmény már meglevő szintje alapján lehet bejósolni (Cummins 2000).

Azok a gyerekek, akik erős anyanyelvi alapokkal, gazdag szókinccsel és sokféle nyelvi szerkezet rutinszerű használatának birtokában érkeznek meg az oktatási rendszerbe (3-4 éves korban óvodába, iskola-előkészítőbe, esetleg csak 5-6 éves korban magába az iskolába), később jobban írnak és olvasnak az iskolában használt idegen nyelven is. Nemritkán jobban, mint az egynyelvű anyanyelvi beszélők, mert ha az alapok szilárdak, akkor a tárgyi tudás és az absztrakt nyelvi készségek transzferálódnak (pl. annak implicit tudása, hogy léteznek összetett szavak, tükörfordítások, vagy hogy ugyanaz a latin eredetű szó jelen lehet az anyanyelvemben is és az új nyelvben is). A többnyelvűség  ekkor már valóban óriási előnyt jelenthet, de csak szilárd anyanyelvi bázissal.

Más szóval: a gyerek vagy úgy többnyelvű, hogy eleve anyanyelvként tanulja meg mindet (anyanyelvi beszélő családtagoktól, dajkától stb.), vagy úgy, hogy a családban beszélt anyanyelvre mint szilárd alapra építi rá az első idegen nyelv(ek)et, amely(ek)et utóbb nem anyanyelvként (native), de akcentus nélkül és anyanyelvi szinten (nearly native) fog beszélni.

Nagyon fontos tehát, hogy a gyereknek legyen anyanyelve, és azt rendesen megtanulja, saját életkori szintjén jól beszélje, mielőtt idegen nyelven is elkezd tanulni.

Ameddig otthon vagyunk a(z első) kisgyerekkel és egymás közt beszélünk, addig külföldön is ugyanúgy nő fel, egynyelvű magyar család tagjaként, mintha otthon élnénk. Magyarul beszélünk, magyarul olvassuk a magyar és az idegen nyelvű gyerekkönyveket is. Gryllus Vilmost és Kolompost hallgatunk, magyar gyerekdalokat és népdalokat éneklünk, mondókázunk, youtube-on és megbütykölt országkódú dvd-ken Frakkot, Süsüt, Kukori és Kotkodát nézünk.

Külföldön élő felnőttek gyakran aggódnak a saját magyartudásuk miatt, pedig a nyelv megőrzésének módja felnőtteknél is ugyanaz, mint a gyerekek esetében: kövesd a hazai irodalmi és kulturális életet, rendszeresen nézd át az online újságokat, olvass magyar könyveket, hallgass magyar zenét, használd a youtube-ot és az online rádiókat, nézz magyar filmeket. Ha gyakran írsz magyarul emaileket, vagy fórumozol, azzal karban tarthatod a mindennapi íráskészségedet; ha gyakran beszélsz magyarországi családtagokkal, barátokkal, akkor ez nyilván gyakorlás is és lehetőség a beszélt nyelvi fordulatok meg a szleng változásainak követésére, de a közeli barátaidat kinevezheted nyelvi lektornak is: kérd meg őket, hogy a kialakulófélben levő idegen akcentusod első jeleire azonnal figyelmeztessenek.

Mi ezt bevezettük családi rendszabálynak is: 4-5 év Kanada után az ember kiejtésében, különösen ha fáradt, óhatatlanul felbukkan a [thörölköző] meg a [willamos] - aggodalomra semmi ok, ez otthon is így lenne, ha a munkahelyeden idegen nyelvet használnál; gimnáziumi franciatanárnőm a nap végén már általában orrhangú magánhangzókkal beszélt a ragokban, vagyis "szerdán" helyett azt mondta, hogy [szerdã]. De amikor ezek kezdenek nálunk elharapódzni, szólunk egymásnak, és hasonlóképpen a feltűnően tükörfordított idegen nyelvi szerkezetekért is. (Legutóbb pár napja figyelmeztetett a férjem, hogy magyarul nem mondunk olyat, hogy "nem kéne azonnal ilyen következtetésre ugrani" - jump to conclusion -, én pedig őt emlékeztettem arra, hogy magyarul három gyerek iskolakezdése nem "bankcsőd" - bankruptcy -, hanem anyagi csőd egy család életében.) Ez nem "nyelvtannáciság", hanem kemény munka és odafigyelés. Nem ez az egyetlen módszer, de nekünk működőképes: nyolc év után sincs akcentusunk, minden otthoni ismerős szerint úgy beszélünk, mintha el se jöttünk volna, és nagyon ritkán kell beszéd közben szavakat keresgélnünk (nem gyakrabban, mint amennyire ez otthon is jellemző volt).

Ha egyedül élsz külföldön (vagy pl. vegyes házasságban), akkor sokkal nehezebb, és sokkal nagyobb szükséged van arra, hogy rendszeresen beszélj az otthoniakkal. Nagyon jó, ha van helyi magyar közösség, de sajnos nem mindenhol van.

A gyerekek családban szerzett magyartudása tulajdonképpen az első óvodás-iskolás években kerül veszélybe: néhány hónap alatt az ország nyelvének teljes koruknak megfelelő alapszókincsét megtanulják a többiektől, az összes mindennapi társalgási beszédfordulattal együtt. Az elméletibb, úgynevezett akadémiai nyelvhasználatban lassabban haladnak, de  2-3 évnyi formális oktatás után, amikor az iskolai, tankönyvszerű, összetett magyarázatokból álló struktúrák stabilan megjelennek az idegen nyelvben, akkor az anyanyelv és az idegen nyelv használata nagyon elszakadhat egymástól, és az anyanyelv háttérbe szorulhat. Iskolakezdés után 3 évvel csak azok a gyerekek beszélték továbbra is magas szinten az anyanyelvüket, akiknek a családjában a szülők ezt kifejezetten megkövetelték és bátorították (Baker 2000), azaz a nyelvhasználatot valamiféle "háziszabály" (language policy) tette otthon kötelezővé, és a szülők a család anyanyelvét nem egyszerűen a családi, kulturális és nemzetiségi identitás kifejezőjének, hanem - pont ugyanúgy, mint a befogadó ország nyelvét - az ismeretszerzés, művelődés és személyes fejlődés eszközének is tekintették.

A nyelvhasználatot előíró háziszabály különösen az iskolás gyerekek fiatalabb testvéreit védi meg a korai anyanyelvvesztéstől: majdnem minden nagycsalád megküzd az ismert jelenséggel, hogy a kisebb gyerekek az idősebb testvérek játszótársai közt nagyon hamar elsajátítják az országban beszélt többségi nyelvet. Előfordul az is, hogy az iskolás korú gyerekek már csak a szüleikhez szólnak a család anyanyelvén, de a testvéreikkel az iskolából hazatérve otthon is folytatják az idegen nyelv használatát egymás közt. A kisebb testvérek egy része ilyenkor már az ország nyelvét nem mint első idegen nyelvet, hanem mint második anyanyelvet sajátítja el - a testvéreitől -, és sok ilyen fiatalabb testvér 4-5 éves korában már csak a befogadó ország nyelvét használja aktívan (megérti a magyarul beszélő szülőt, de angolul válaszol neki). Általában igaz, hogy a család legidősebb gyereke beszéli legnagyobb eséllyel magas szinten a kisebbségi (anya)nyelvet, de a kisebb testvérek nyelvtudása függ a személyiségjegyeiktől, a legidősebb testvérrel való kapcsolatuktól, a testvérek számától, illetve az anyanyelv otthoni használatát előíró szülői követelmények erejétől is (G. Stevens 2007).

A szülői követelmény erejét azon lehet lemérni, hogy a gyerekek mennyire érzik az anyanyelv használatát szükségesnek (perceived need). Lényegtelen, hogy mennyire szükséges "valójában" - az számít, hogy a szülők mit közvetítenek. A gyerekek nagyobb eséllyel beszélik magas szinten az anyanyelvüket, ha a szülők figyelnek a saját nyelvhasználatukra (nem keverik a magyart angol szavakkal stb.), ha érezhetően büszkék a kisebbségi nyelvre és kultúrára, ha kiterjedt kapcsolathálózatban használják az anyanyelvüket - rendszeresen beszélnek a családtagokkal, barátokkal, illetve gyakran hívnak olyan vendégeket, akik a kisebbségi nyelvet beszélik -, és ha a család időnként az anyanyelvi környezetében tartózkodik (immersion).

A rendszeres hazalátogatás látványos hatása vitán felüli: sok család egyébként ilyenkor egy hétre a magyar unokatestvérekkel együtt küldi a gyereket természetjáró vagy csillagász táborba, mások néhány hétre be is íratják a gyerekeket egy magyar óvodába, iskolába. Épeszű szülő ez utóbbira soha nem kényszerítené a gyerekeit, de eddig minden  ismerős családban azt hallottam (sok családról van szó, Kanadában, az USA-ban, Franciaországban), hogy maguk a gyerekek akarnak menni, a szülők pedig egyszerre hitetlenkednek és örülnek ennek. Máskor hazautazásra nincs lehetőség, de a helyi magyar közösség rendszeresen szervez táborokat, párnapos összejöveteleket, és van, ahol működik magyar iskola is.

A szülők tehát két területen jelezhetik az anyanyelv szükségességét: a személyes (családi) kapcsolatokban, illetve a művelődésben és ismeretszerzésben. A gyerekek vágynak a szülők kapcsolataira és tárgyi tudására, és az anyanyelv használata megkerülhetetlenné válik, ha a szülők mindkét színtéren következetesen ragaszkodnak hozzá - vagyis, ha az otthon használt kisebbségi nyelv a funkciójában egyenrangú az országban beszélt többségi nyelvvel, és egyformán eszköze a társalgásnak is meg a tanulásnak is.

Nagyon fontos tehát az anyanyelvi akadémikus nyelvhasználat. Szó sincs persze arról, hogy szülőként csináld végig még egyszer a gyerekeddel az óvodai, iskolai napot magyarul is - ég őrizzen -, viszont már 2-3 éves kortól használj otthon "iskolás nyelvezetet" is.

Tulajdonképpen megismétlem ezzel a korábbi érvet, hogy miért fontos lehetőleg minél magasabb szintű anyanyelvi tudással engedni a gyereket idegen nyelvű oktatásba és környezetbe. A "komolyan" beszélő szülőkkel folytatott társalgás, és a 3 és 6 éves kor közt hallott "iskolás stílusú" magyarázatok mennyisége jelentősen befolyásolja a nyelvi és az iskolai teljesítményt, nem egyszerűen az így beépített tényanyag miatt, hanem mert a gyerek már rutinosan használja - otthon megtanulta - azokat a nyelvi formulákat, amelyekkel a tankönyvi ismeretek meg vannak fogalmazva, illetve amelyekkel a tanító néni is beszél. Az otthoni anyanyelvi akadémikus nyelvhasználattal teremted meg a lehetőséget a gyereknek arra, hogy az iskolában hallott szerkezeteket legyen mire lefordítania, tehát az idegen nyelven szerzett tárgyi ismeretei és az otthon tőled magyarul megtanult dolgok közt átjárása legyen, a tudásanyaga mindkét környezetben hozzáférhető és használható maradjon: az anyanyelve ne fokozódjon le a családi társalgás eszközévé, miközben az élete minden más területén a befogadó ország nyelvét beszéli egyre magasabb szinten, egyre gazdagabb szókinccsel, egyre bonyolultabb mondatszerkesztéssel.

Tanítsd meg magyarul írni-olvasni, de ne (csak) azért, hogy értse majd az Egri csillagokat. Csodálatos dolog eredetiben olvasni szépirodalmat, de ha belegondolsz, a Bűn és bűnhődést, A Mester és Margaritát, a Rómeó és Júliát meg az Isteni színjátékot nem azért "ismered", mert valamennyit eredetiben olvastad (vagy ha igen, akkor sok szeretettel gratulálok). Az anyanyelvi készségek szempontjából sokkal fontosabb az az írás- és olvasástudás, amely hozzáférhetővé teszi az olyan művek szókincsét és nyelvi anyagát, mint az Ablak-Zsiráf, Tesz-vesz város, Ég és Föld, Rajzos zenetörténet az őskortól napjainkig, Régi magyar mondák és még ezer hasonló ismeretterjesztő gyerekkönyv.

Az otthoni akadémiai nyelvhasználattal megadod a kisiskolás gyerekednek a lehetőséget az önképzésre, bejáratod és rutinszerűvé teszed a magyar és az idegen nyelvi ismeretek közti transzfert. "Kétnyelvűség" akkor van, ha a két nyelv azonos vagy közel azonos módon és komplexitással használható: egy 3-4 éves gyerek szintjén ez még spontán lehetséges, de a későbbi kétnyelvűségért keményen meg kell dolgozni (és aki ezt nem teszi meg, hiába járt tizenöt hónaposan bébiangolra). Szülőként az jelenti a nyelvi előnyödet, hogy te ezt a munkát már elvégezted: lehet, hogy a négyévesed "anyanyelvi szinten" beszéli a befogadó ország nyelvét, de az szükségszerűen csak a saját gyerekszintje lesz: politikáról, történelemről, zenetudományról, elméleti fizikáról te tudsz beszélni magyarul is meg az ország nyelvén is; a gyereked nyelvtudása - bármilyen bámulatra méltóan tökéletes is a kiejtése - még nagyon sokáig nem lesz a tieddel egyenrangú. Ehhez ugyanis tárgyi tudás is kell, két nyelven, az pedig csak tanulás útján szerezhető meg.

Ha felnő, persze túlszárnyal majd. Ebben úgy tudod őt legjobban segíteni, ha átadod  neki, amid van: tanítsd meg jól magyarul, hogy aztán utána egyedül is két nyelven tanulhasson.

Többnyelvű felnőttek gyakran beszámolnak arról, hogy az általuk magas szinten beszélt nyelveket nem "egyformán" jól, vagy nem ugyanarra a funkcióra használják. Van egy magyar anyanyelvű ismerősünk, aki általános iskolásként került a szüleivel Hollandiába, aztán érettségi után Kanadába ment egyetemre. Beszélni a mai napig magyarul tud a legjobban és legnagyobb szókinccsel - tényleg mintha sose élt volna külföldön -, de mindennapi szövegeket (leveleket stb.) hollandul ír a legkönnyebben és a legbiztosabb helyesírással. Szakmai szövegeket és előadásokat pedig angolul készít el leggyorsabban, mert ezen a nyelven járt egyetemre, így használja rutinszerűen az összes szakterminust. Mindhárom nyelven hibátlanul tud, és mindhárom nyelven képes tanulni.

Az eredetiben olvasható szépirodalom már csak a hab a tortára. 

71 komment

Címkék: usa kanada anyanyelv korai fejlesztés kétnyelvűség beszédtanulás idegennyelv tanulás

A bejegyzés trackback címe:

https://felicitasz.blog.hu/api/trackback/id/tr412330813

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lucilla 2010.10.05. 15:21:43

Nagyon alapos és érdekes írás. Mi 2 éve vagyunk külföldön, a nagyobbikom iskolába jár közel ennyi ideje, és kívülről és az ország nyelvét (svéd) nem túl magas szinten beszélve elég nehezen tudom belőni, hogy hol tart, viszont a magyarul szerintem még emellett is fejlődik a szókincse, ami nekem nagyon megnyugtató. Persze nem ritkán van, hogy nem találja a magyar megfelelőjét egy szónak, de gondolom, ez természetes. Mi itthon csak magyarul beszélünk és sokat olvasunk fel neki.

Viszont arra kíváncsi lennék, hogy mi várható a kisebbikemmel kapcsolatban, aki 2,5 éves lesz nemsokára és közel 2 hónapja jár svéd gyerekintézménybe. Magyarul is még csak tanul beszélni, elég jól kommunikál, de még közel nem mondanám azt, hogy tökéletesen beszél. Érdekelne, hogy mennyire várható, hogy lelassul esetleg a magyar nyelvfejlődése vagy más zavarok lesznek. Mit mond erről a tudomány?

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.10.05. 16:48:39

@Lucilla: Amit a magyar fejlődés lelassulásának érzékelünk ilyenkor, az tulajdonképpen az egyensúly eltolódása. Két nyelv szimultán elsajátításakor minden fejlődési szakaszban van egy domináns nyelv meg egy kevésbé domináns nyelv; óvodakezdés után nem sokkal a legtöbb kisgyerek életében egy időre az óvoda nyelve válik dominánssá (főleg ha teljes időben jár és nem mondjuk heti három nap reggel 9 és délután 1 közt).

Vagyis, a stabil kétnyelvűség elérésében úgy tudunk a legjobban segíteni, hogy egyik nyelvet se hagyjuk hosszú időre dominánssá válni; ezért kell figyelni rá, hogy otthon csak magyarul beszéljünk.

Érdemes arra törekedni, hogy az ébren töltött időnek nagyjából azonos százaléka legyen a különféle nyelvekkel kitöltve. (Mármint, nem minden nap kicentizve, de mondjuk heti vagy havi átlagban már igen.)

Lesz egy időszak, amikor a kisebbiked keveri a magyart a svéddel, mármint svéd szavakat magyarul ragoz, svéd mondatba magyar szót tesz, magyar mondatszerkesztésben figyel a svéd szórendi szabályokra, tükörfordításokat használ (sokszor nagyon szemléletes szavakat alkotva, amik akár létezhetnének is, sőt, sok családban meghonosodnak a gyerek által így alkotott szavak) stb. Ez nem nyelvi zavar, hanem normális, üdvözlendő stádium, a kreatív és produktív nyelvhasználat jele mind a két nyelven.

Hagyjátok kísérletezni, és közben csináljátok azt, amit eddig: az otthoni magyart tartsátok meg lehetőleg kizárólagosnak, sok olvasás stb.

A kétnyelvűség önmagában nem okoz későbbi beszédindulást (uhh, erről a tételről egy külön cikket kéne írnom, annyira népszerű, csak így ebben a formában nem igaz), és nem okoz lassabb nyelvi fejlődést. Alapesetben a kétnyelvű gyerekek teljesen zökkenőmentesen ugyanúgy fejlődnek, mint az átlag, ha mind a két nyelvet megfelelő intenzitással élhetik és használhatják. A cél ennek a "megfelelő intenzitásnak" a fenntartása magyarul, és ez az, ami az idegen nyelven zajló oktatás mellett az évek haladtával egyre nehezebb.

Tutitu 2010.10.05. 17:26:13

Egy újabb poszt, aminek a témája kifejezetten érdekel.

Nálunk másabb a helyzet, Romániában szép számmal vagyunk magyarok, férjem is, én is, lányunk is magyarul tanul, a többségi nyelv viszont sajnos inkább idegennyelv. (Az iskolában is csak a román, egy idő után mellette a földrajz és történelem van magyarul.)

A románt nem akarom én tanítani neki (pont azért, amit írtál), de azt sem aakrom, ami mostanság dívik magyar körökben, ti. hogy román tannyelvű oktatásba íratjuk a gyereket.

Vannak ismerőseim, akik vagy mert vegyes házasságokból születtek, vagy mert a szülő félt, hogy a gyerek nem tanul meg jól románul - nem magyar osztályokba jártak. Az lett az eredménye, hogy tudnak magyarul beszélni, de írni nem, olvasni is nehezen és a barátaiket is szívesebben választják a románok közül, hisz azt a nyelvey uralják jobban. Ja és magyarul akcentussal beszélnek. (Pl. egyik volt tanítványom, színmagyar szülőkkel)

Úgyhogy nálunk (konkrétan a mi családunkban és a hozzánk hasonlókéban) nem az a kérdés, hogy hogyan őrizzük meg a magyarságunkat (bár tény, hogy az mindenképp némi csorbát szenved), hanem inkább az (amire még nem találtam meg a választ), hogy hogyan tanuljuk meg minél tökéletesebben az ország nyelvét ÚGY, hogy ez ne az anyanyelvünk rovására menjen.

A középutat keresem, mert a szélsőségesek adottak.

Tutitu 2010.10.05. 17:34:01

(folyt.)

Érettségiig nem tudtam "rendesen" románul (olvastam regényeket, a tévét is megértettem, de a híreket már nem mindig, szókincshiány miatt). Aztán állami egyetemre mentem német-angol szakra, ahol ami nem ezen a két nyelven volt, az románul, a tanárok többsége is román volt és a fordításokat is románról ill. románra gyakoroltuk. Ehhez jött az is, hogy amit csak lehetett, románul olvastam, kerestem magamnak egy kedves román lányt, akin/akivel gyakoroltam, úgyhogy négy év alatt jól megtanultam, azóta is tanulok (szókincsből meg nyelvi fordulatokból sosem lesz elég..), de érzem, pl. mikor németből románra tolmácsolok, hogy magyarra annyival jobban menne.

Egy nyelvész tanárom azt mondta, 12 éves koráig akár 3 nyelvet is anyanyelveként sajátíthat el valaki (ha anyanyelvű beszélőktől hallja), de aztán NEM. Bármilyen jól is tanul meg valaki.

Úgyhogy arról nem is álmodom, hogy anyanyelvi szinten beszéljem, de azt szeretném, ha a gyerekem nálam sokkal jobban tudná, könnyebb lenne az élete. (Feltéve, hogy itt maradunk.)

Arra gondoltam, hogy román gyerekekkel kéne "összebarátkoztatni", na de ha egyáltalán nem értik egymást? Üljek köztük és tolmácsoljak? Van értelme? Így tanul?

Tutitu 2010.10.05. 17:35:33

@Tutitu:

(Az iskolában is csak a román, egy idő után mellette a földrajz és történelem van magyarul.)

Helyesbítek: ROMÁNUL. Minden mást magyarul tanul az ember, ami jó, azért megy magyar tannyelvű iskolába/osztályba. De akkor a románt hogy szedje össze?

dokimami 2010.10.05. 22:05:20

Gratulálok Felicitasz, nagyon tetszett a cikk. Ráadásul megerősített abban, amit gondoltam ezekről a dolgokról ösztönösen. Köszönöm.

2hounds 2010.10.11. 12:38:26

Koszonom szepen ezt a hosszu es nagyon tanulsagos, informativ (es mindenek elott biztato!) cikket! 4 eve elek Dublinban, kisfiam 2.5 eves, itt szuletett, magyar-ir "keverek". Nagyon orulok annak a resznek, ahol azt irod, hogy a helyzethez kotodoen is kialakulhat a nyelvtanulas: nalunk szulohoz nem tudja kotni, hiszen ha egyutt a csalad, akkor en is angolul kenyszerulok hozza szolni, igy mi arra hajtunk, hogy a "csak magyarok vannak jelen"-helyzethez tanulja meg kotni a nyelvhasznalatot. (Ez ugyebar tobbnyire en vagyok es a gyermek, ha akar 2 percre kettesben maradunk, akkor maris valtunk magyarra, es probalunk minel tobb kettesben toltott programot is szervezni.)Most tartunk az erosen keveros fazisnal, nagyon edes es vicces helyzetek alakulnak ki. Lelkesen gyakorol, ismetel, enekel, nem banja, ha kijavitom, megismetli helyesen, es boldog, hogy en aradozok, hogy mennyire szepen mondja, nagyon jol motivalhato.

A cikkedet szeretnem tovabbitani a Dublini Magyar Iskolanak, keszulunk egy szuloknek szolo eloadast osszehozni a temaban, ugy latjuk, sokan nem tartjak annyira fontosnak az anyanyelv tovabbadasat, megorzeset, mint ahogy te is irod, es mi is itt paran gondoljuk. Nagyon atfogo es tanulsagos az irasod, nagy hasznat vennenk. Kerlek jelezd, hogy nem banod-e.

Koszonjuk szepen a cikket meg egyszer!

@Lucilla: Szia, hat itt is rad bukkantam? :) Minden jot!

julios 2010.10.11. 23:00:05

Nagyon profi kis írás, és hát, ki tudja, mit hoz az élet... ;)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.10.12. 21:24:46

@2hounds: Nyugodtan továbbítsátok a cikket a Dublini Magyar Iskolának; ha az előadó megemlíti a forrást (a blog nevét), akkor szóban a teljes anyag felhasználható.

Irise 2010.10.12. 23:58:11

Nagyon tetszik az alapossagod.
Adott egy 2 eves es par honapos kislany,aki eddig horvatok kozott elt, csak a szulei beszeltek hozza magyarul, sokat nezett tv-t,csakis horvatul,magyarul egyaltalan nem tanult meg beszelni, de megertett mindent magyarul is, viszont csak horvatul volt hajlando valaszolni es horvatul mar folyekonyan beszel.
Most magyarok koze fognak koltozni.
Mi varhato nyelvi fejlodese , egyaltalan kepessegei teren? Mennyire tud majd magyarul, mennyire konnyen tanul majd meg mas nyelvet,lesznek -e altalanos tanulasi nehezsegei?

Bocsanat,hogy ilyen hirtelen ilyen sok kerdest tettem fel,de nagyon erdekel ez a tema.

Irise 2010.10.13. 00:00:24

Bocsanat, azt hittem, az elejere odairtam,hogy remelem,hogy feltehetek neked egy par kerdest es hogy elnezest,ha tul aprolekos leszek,vagy foglalom az idodet. Keso van :)

csupkamupka 2010.10.15. 18:29:02

Köszi Felicitasz, ez nagyon érdekes volt! (az ÁÁ-ról találtam ide hozzád). :)

Elmentettem magamnak az írásodat, mert így babavárás közben gyakran elgondolkodom azon, hogyan is lesz nálunk a nyelvekkel... A helyzet (bonyola) a következő: én ugye magyar vagyok, szlovén férjjel, Svájc francia nyelvű részén élünk. Szeretnénk, ha a (leendő) kisfiunk mind magyarul, mind szlovénül megtanulna. Ez eddig rendben is van, gondolom, "csak" fegyelmezetten tartanunk kell magunkat ahhoz, hogy én magyarul, ő szlovénül szól hozzá.

Nade. Mi egymás között angolul beszélünk... Szóval ha hármasban együtt leszünk, akkor mi a teendő? Mi egymással angolul, gyerkőchöz ki-ki a maga nyelvén? Vagy hogy? Mit tanácsolsz? És ehhez fog majd jönni az "intézményesítés" után a francia is, bele sem merek gondolni... Grrr

Callis 2010.10.16. 01:15:02

@csupkamupka: Nálunk pont ilyen volt a felállás, szülők saját (különböző) anyanyelvükön a gyerekhez, angolul egymáshoz. Kétévesen ment bölcsibe, addigra elég jól beszélte a két anyanyelvét (nem keverte már), akkor találkozott az ország nyelvével. Fél év múlva azt is beszélte a maga 2,5 éves szintjén. (Érdekes volt figyelni, arra a fél évre a másik két nyelvvel leállt - úgy beszélte azokat mint korábban, de nem fejlődött bennük. Mikor nyeregben volt a harmadik nyelvvel, újra elkezdett fejlődni az anyanyelveken is.) Iskolakezdésre az országnyelven is úgy beszélt, hogy meg nem mondta senki (óvónők se), hogy nem anyanyelve.

Angolul pedig addig nem beszélt és nem értett, amíg a suliban el nem kezdtek angolul tanulni. (Bejött amit a pszichológus-féle emberkék mondanak, csak azt a nyelvet tanulja meg, amit hozzá beszélnek.) De mikor elkezdték az angolt, hetek (!) alatt mintha egy forrás tört volna fel, úgy jött elő a nyelvtudás! (Fél év múlva Harry Potter filmek eredetiben, felirat nélkül.)

A nagy meccs az lehet majd, hogy megtartsd az összes nyelvet, az angol például hajlamos családi nyelvvé válni, amikor a gyerek is beszéli már. (Annyival könnyebb, mikor nem kell MINDENT kétszer mondani, két nyelven, hogy mindenki értse! Mikor a szülők nem mondanak totál ellentétes dolgokat a gyereknek, csak mert épp nem értették, a másik mit mondott! Mikor normálisan lehet beszélgetni a vacsoránál úgy, hogy mindenki részt tud venni! stb stb) Na meg hogy majd rávedd a gyereket, hogy tanuljon meg írni-olvasni az anyanyelvein is...

csupkamupka 2010.10.19. 11:51:33

@Callis: köszi a válaszod, ez nagyon érdekes volt! És örülök, hogy nemcsak mi vagyunk ennyire "ufók" - ennyi nyelvvel... :)

Felicitasz, Te mit gondolsz? Továbbra is foglalkoztat, hogy amikor hármasban együtt vagyunk, akkor a férjemmel angolul, a gyerkőccel pedig ki-ki a saját nyelvén beszél? Vagy hogy a legjobb? És kell-e "kényszeríteni" a gyereket, hogy azon a nyelven válaszoljon, amin szóltak hozzá? (nagyon sok ismerős csládnál látom, hogy a gyerek ugyan ért mind a 2 (3 vagy több) nyelven, de a válaszadásra egy domináns nyelvet használ (akkor is franciául válaszol, ha apuka angolul szólt hozzá stb).

A harmadik kérdés pedig a Callis által is felvetett: mi a legjobb módszer arra, hogy ne csak beszélni, de olvasni, és főleg írni is jól megtanuljon az adott nyelven? Tapasztalataim szerint a beszéd általában nem gond, az olvasás még nagyjából OK? de az írással nagy gondok lehetnek...

Köszi a választ előre is!

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.10.19. 13:35:07

Mindenkinek válaszolni fogok, az emailekre is :-)
Cikk készül a többnyelvű családokról, ahol mondjuk apa magyar-szlovák kétnyelvű, anya magyar-román kétnyelvű, Kanada angol részén élnek, a gyerekek pedig francia iskolába járnak, és mindenki tud magyarul, szlovákul meg románul, az ország nyelve angol, a román anyanyelvű szülő bármikor simán vált franciára és a családban mindenki úgy beszél ahogy akar.
Ez a többnyelvű - multilingvális - felállás nem ugyanaz, mint amikor egynyelvű magyar család külföldön él.

Rengeteg emailt kaptam, a legtöbbje valamilyen variáció erre a témára.
Úgyhogy írok erről nemsokára.

Callis 2010.10.19. 14:38:25

@csupkamupka: "a férjemmel angolul, a gyerkőccel pedig ki-ki a saját nyelvén beszél?" Csakis. A gyerek felé nem szabad keverni, ha magyarul beszélsz hozzá, akkor mindig magyarul kell. Az számít, amit neki mondasz, amit a férjednek vagy másoknak, abba beleszokik hogy az valami más.

Hogy milyen nyelven válaszoljon, afelől mi nem "kényszerítettük" semmire. Ha a férjem nyelvén vagy keverve válaszolt, kézzel-lábbal metakommunikáltam hogy a válasz jó, mert értem amit mond (és az a lényeg), szóban pedig elismételtem magyarul, amit mondott. Kb mikorra már nem keverte a két nyelvet, addigra kialakult magától hogy a megfelelő nyelven válaszolt mindenkinek. Sőt, ha kellett, átment az apjához és elismételte neki apa-nyelven, amit én magyarul mondtam; pl az hogy "mondd meg apának, hogy hozza be a kenyérkosarat" a konyhában már a másik nyelven hangzott el, hiba nélkül. [Csak azt ne várjuk tőle ovis korban, hogy tolmácsoljon úgy, hogy minden szereplő egy helyen van. Mert mi a csudának mondja el újra, ami már egyszer (számára!) érthetően elhangzott? ;)]

-smartie 2010.10.19. 19:21:23

@csupkamupka:
"És kell-e "kényszeríteni" a gyereket, hogy azon a nyelven válaszoljon, amin szóltak hozzá?"

Szerintem ez nagyon jó kérdés. Ha biztos vagy benne, hogy el tudja magyarul is mondani, csak emlékezteted, hogy most veled van és magyarul "kell", akkor igen.
De ha tudod, hogy azt éppen nem tudja elmondani magyarul, akkor hiába kényszeríted.
Nem beszélve arról, hogy egy éppen beszélni tanulgató gyerek teljesítményét nem elismerni, kommunikációjára nem reagálni, csak mert nem a megfelelő nyelven mondta, milyen érzelmi folyamatokat indíthat el benne?

Nagyon jó a poszt és nagyon jók az elvek - de a valóságban rengeteg apró banánhéj van beépítve ebbe (pl. a gyerek akarata, mennyi időt tölt magyar nyelvi környezetben, milyen szinten beszéli a magyar anyanyelvű szülő a környezet nyelvét, ért-e magyarul a külföldi szülő), és sokszor iszonyú mennyiségű pluszmunkával jár a két (vagy több) nyelvet egyforma szinten tartani - és ne felejtsük el, hogy ezt az időt-energiát mindig valami MÁStól vesszük el.

Én angol-magyar vegyesházasságokból született gyerekek kétnyelvűségét látom: vegyes, ideiglenes, ingadozik. Bizonyos dolgokat nem tud magyarul elmondani, ha már iskolás, mert nem vagy ott, hogy az egész napjának megadd a magyar megfelelőjét. Nem minden gyereknek van türelme és motivációja ezzel aprólékosan foglalkozni, és ha az angol "az" anyanyelve, ami gondolkodik, amin tanul és a világot megérti, akkor a magyar (szerintem) mindig gyengébb lesz.
Vsnnak gyerekek, akik kicsikorukban nem tudnak magyarul, aztán kamaszkorban tökéletesen megtanulnak, és fordítva.

Persze, ha mindkét szülő magyar, az teljesen más.

manoe78 2010.10.21. 10:32:53

Sziasztok!
Nagyon erdekes volt a cikk, koszonet erte! (Bocsanat, nekem nincs ekezetem). Nekem kulonosen tanulsagos volt, mert pont most erek ahhoz a korhoz amikor mar mashogy is kellene foglalkozni a gyerekkel a konyhanyelven kivul. Lanyom epp ma 5 eves. En csakis kizarolag magyarul beszeltem hozza szuletese napjatol. O csakis kizarolag franciaul valaszolt nekem 3 es fel eves koraig. Parizs kornyeken elunk, apuka francia, a dadus algeriai volt akkoriban (nem a legszebb francia nyelben beszelt. 10 hetes volt mikor visszamentem dolgozni. Az occse most 3 eves, neki szerencseje volt, mert masfel eves volt amikor erkeztek a hugicak (ket kislany) es onnantol otthonrol hozattunk magyar dadust. Tehat ocsivel en is tobbet voltam otthon, es hamar megtanulta, hogy nem csak anya beszeli ezt a furcsa nyelvet. O elso naptol kezdve tokeletesen valtott a magyar es a francia kozott. Most kiscsoportos es semmi gond vele. A nagylany viszont azon kivul hogy magyarul nem szolalt meg, sajnos franciaul is lassabb volt az atlagnal. Az ovoda elso honapjaiban igazan feltem, hogy kepes-e kommunikalni. Aztan.... amikor az ikrek megszulettek 7 hetet toltottunk Magyarorszagon a csaladdal. 3 unokateso (az egyik a lanyommal egyidos). Elso heten beirattam magyar oviba a nagylanyt. Elso este tele volt elmennyel, de elmondta nekem franciaul, hogy o tobbet nem akar oda menni, mert vele senki sem jatszik, mert mindenki magyarul beszel es o nem akar magyarul beszelni (mindezt franciaul). Akkor a szivem gorcsbe randult, lemondtam az egeszrol es megmondtam neki, hogy "OK dragam, ezentul soha tobbet kerem, hogy magyarul beszelj hozzam". Es igy indult be a magyar beszede. Eloszor csak titokban, mikor nem voltam ott ("nagypapi mit csinalsz te itt?"). Mire visszajottunk Magyaorszagrol folyekonyan beszelt magyarul. (A magyar dadus alig hitte el, hiszen utazasunk elott hozza sem szolt magyarul). Ontotta magabol a szebbnel szebb magyar kifejezeseket, amiket eddig passzivan tanult meg tolem. Azota hozzam nem hajlando franciaul szolni, meg akkor sem ha en kerem ra, mert nagyon kivetelesen olyan eset van, hogy nem illik egymas kozott magyarul beszelnunk (peldaul vendegsegben egy masik kislanynal es mamajanal). Ocsivel otthon magyarul beszelnek egymas kozott. De allitolag az ovodaban (egyik nagy masik kiscsoportos) franciaul. Tavolrol figyelem oket, es mindent megteszek azert, hogy ilyen szepen folytatodjon... De bevallom Felicitasz irasa kicsit megijesztett. Nem tudom mennyire tudom majd bevallalni azt, hogy valamilyen szinten az oktatas is ket nyelven menjen majd nalunk. Amikor elkezd irni-olvasni tanulni, nagyon nehez lesz a magyar kulturalis hatteret adni neki. Egyreszt idohiany miatt (dolgozo anyuka vagyok), masreszt mar most latom, hogy nagyon konnyu megzavarni a gyereket. Eleg megnezni, hogy egy francia 6 eves hogy tanulja leirni az ABC "r" irott betujet, vagy hogy kotik az "o" betut a tobbihez. Mi abszolut mashogy tanultuk otthon, es most is mashogy van ez a konyvekben. Ugyanez a kiejtes is: a "c" betu hangzasa "szé" a franciaban. Idealis az lenne ha mind a kettot egyfroman ismerne majd, de eleg borulato vagyok ezugyben....

Kispiskóta 2010.10.31. 12:58:33

Szia!
Nagyon érdekes írás. Szeretnék én is kérdezni, ha van időd. Kislányom másfél éves, nemrég költöztünk Németországba, másfél évet maradnánk itt. Itthon csak magyar szót hall. Még nem beszél. Heti pár órában hall német szót - szomszédoktól, bébiszittertől, más kisgyerekektől.
Fontolgatom, hogy beírassam-e őt helyi, német óvodába - ezt egyedül a német nyelv megtanulása indokolná. Van ennek értelme? A terv szerint 3 éves korában hazaköltöznénk Magyarországra, viszont elképzelhető, hogy később még majd élünk külföldön, nem német nyelvterületen. Össze fog zavarodni? Ha itt megtanul valamennyire németül, hogyan lehet ezt majd megőrizni?

csupkamupka 2010.11.05. 14:47:44

@Felicitasz: varom a valaszod, tenyleg nagyon erdekelne, hogy mi a "helyes megoldas".

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.11.05. 18:29:57

@csupkamupka: Rengeteg kérdés jött, már írom az összefoglalót.
(Nincs "helyes megoldás", jó verziók vannak és majd minden család választ belőlük magának :-))

Rakovszky · http://rakovszky.blog.hu 2010.11.07. 18:15:21

Egy érdekes tényt figyeltem meg.
Bajorországban élünk, feleségem német, így a családi nyelv is.
De én soszor próbálok a gyarekekkel magyarul beszélni. Az elsővel (ki most 28 éves) könnyebben ment, a másodikkal (21 éves) is a harmadikkal (14) már nehezebben.
Érdekes módon, nagyon kis korukban, sokszor arra figyeltem fel, hogy olyan szavakat is megértettek, amit azelőtt még nem hallottak és a szövegkörnyezetből sem vehették ki az értelmét.
Ezt csak egy módon tudom értelmezni: telepátia.
Az ember telepatikus lényként születik, ezért is tanul egy kisgyerek könnyebben nyelve(ke)t, de egy idő múltán, mikor egyre több információt - már zavaró, felesleges - kap ilyen úton, önvédelemből(?) lezárja/elveszíti azt a érzéket.

(Mielőtt valaki őrültnek nevezne, hozzá szeretném adni, hogy édesanyám Angliában nagyon sokszor (mindig?) megérezte - és nekem megmondta - hogy az otthon maradt nővérem beteg. Csakugyan két vagy több hét után jött is egy levél, melyben a nővérem beszámolt a betegségéről. De az emberek/állatok közötti kommunikációban is észleltem telepatikus alkalmakat.)

Ez az "érzelmi" aspektusa a nyelvtanulásnak - azt hiszem - nincs kutatva, pedig ha a működése ismert lenne, nagyon sokat segítene a nyelvtanulás megkönnyítésében.

De azt is megmagyarázná, hogy miért van annyi különbség a különböző családokbeli gyerekek nyelvi készsége között.
Ez talán a vegyes házasságokat érinti legjobban.
Az, hogy mit mondanak a szülők, kevésbé számít annál, hogy mit éreznek. Hiába mondja a német anya, hogy akarja azt, hogy a gyerek megtanuljon magyarul, ha magában ezt ellenzi. A gyerek ezt megérzi és ez nála esetleg gátlásokat idéz elő.
Később, mikor önálló lesz, lehet, hogy rájön a magyar gyökereire, és elkezd komolyan, szándékosan magyarul tanulni.

De ez az érzelmi motiváció a felnőttkori nyelvtanulásnál is segít: ha a partnerek mélyen szeretik egymást (szerelmesek egymásba), könnyebben megtanulják egymás nyelvét, mintha az érzelmi kapcsolat felületesebb.
Sajnos ezt nagyon nehéz kérdőívekkel, de még személyes beszélgetéseken keresztül is, kikutatni.

Ezek eddig a családonbelüli helyzetről szóltak.

De ott van, amikor a környezet - pl Szlovákiában, Romániában - ellenségesen viszonyul a magyar nyelv használatához; ha a szülőkben félelem uralkodik - amit persze a gyerek is megérez - illetve a családon kívüli hatások szabotálják a szülők igyekezetét.
Miképp lehet ezeket a családokat bátorítani, nyelvfenntartási céljukban támogatni?

Itt nem elég az állami, szervezett támogatás - mely esetleg a többséget el sem éri - hanem olyan psychológiai módszereket kell kidolgozni, melyeket könnyű megismerni és elsajátítani. Olyanokat, melyek nem kívülről, hanem belülről segítik a nyelvüket megtartani és továbbadni akarókat.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.11.07. 19:59:28

@Rakovszky: Az érzelmi motivációkat és gátlásokat sokan kutatták/kutatják már.
Kanadában én is tanítottam olyan 56-os magyarok másodgenerációs, tisztán angol anyanyelvű felnőtt gyerekeit, akik úgy nőttek fel, hogy a szüleik szándékosan nem beszéltek velük otthon magyarul, soha, egy szót se (nyilván politikai okokból és félelemből). Valóban nagyon számít a szülői attitűd, és persze az is, hogy végül mi vezet oda, hogy valaki fenőttként a 2-3 generációval korábbi gyökereit kezdje keresni.

Rakovszky · http://rakovszky.blog.hu 2010.11.07. 22:01:31

Tudom hogy az érzelmit, mint ilyet kutatják (pl. Pozsonyban is), de a telepátiát valószínűleg nem.
Szerintem a kettő összefügg. Szülő-gyerek kapcsolatban főleg. Mivel tapasztaltam azt, hogy a gyerekeim több esetben csak telepatikus úton érthették meg amit mondtam, ez pedig - legalább jelenleg - tudatosan nem vezérelhető. Ennek az erőssége is az érzelmi kapcsolatoktól függ, de egy más síkon, mint a többi, logikával megmagyarázható érzelmi hatások.
Tudom, hogy folynak komoly tudományos kutatások is amelyek a telepátiát vizsgálják, de a legtöbb ember csak nevet rajta, nem hisz a fenomén létezésében, tehát az effektusát se nem vizsgálja se nem fogadja el.

kaprye · http://indafoto.hu/kaprye 2010.11.17. 21:44:35

Nagyon jól összefogott gondolatok, jól szerkesztett írás. Gratulálok! Ismerőseimnek ajánlani fogom!

Üdv Éva (volt logopédus) Wellingtonból

bostonmama 2010.11.17. 22:10:24

Hu, pont husomba vago cikk. En is angol nyelveszetet vegeztem az egyetemen, es probalom meggyozni az itt elo ismerosoket, hogy sokkal nehezebb megtartani a magyart, mint elsajatitani az angolt, de meg ertelmes embereknel is csodot mondok. Az en gyerekeim mar itt szulettek, de itthon kizarolag magyarul beszelhetnek.

A cikk nagyon jo, minden egyes ponttal csak egyeterteni tudok.

blazska 2011.03.16. 23:44:15

Ez bizony szerintem is jó cikk. Itt Németországban készültek olyan tanulmányok, melyek szerint az iskolás kor előtti német tudás szinttől függ a későbbi továbbtanulás esélye. Egyszer régebben átrágtam magam ezeken a cikkeken és sajnos (vagy szerencsére :D) arra jutottam, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján ez a következtetés így nem következik. Szóval továbbra sem tartok attól, hogy a gyerekeimnek gonjaik lesznek az iskolában amiatt, hogy itthon csak magyarul beszélünk.

Viszont van a dolognak egy másik oldala is, amire nem voltam felkészülve. Ugyanis a gyerekeim _nem_ tanultak meg néhány hónap alatt németül. Nagyon szomorú látni, mennyire elszigeteli őket a nyelvtudás hiánya. Ez most a harmadik illetve második oviban töltött évük, a nagyobbik most kezdett el beszélni németül. Pedig amúgy nagyon jó a nyelvérzéke. A szocializációs képessége sajnos annál rosszabb. A kicsinél viszont utóbbi rendben van (vagy volt ovikezdésig), mégsem beszél németül. Persze ha elég sokáig maradunk itt, egyszer majd biztos fog. De gondoljatok bele, egy ilyen picinek néhány hét is, amikor kirekesztve érzi magát, maga az örökkévalóság! :-( Talán a legtöbb gyerek kézzel-lábbal mutogatva is beilleszkedik, de nem mindenki. Nem tudom, mi erre a megoldás, csak azt, hogy ez probléma. Én továbbra sem érzem magam kompetensnek vagy képesnek arra, hogy megtanítsam németül, vagy ákármi... De már nem látom fekete-fehéren, hogy idegen nyelven ne tanítsuk, mert akkor rosszul fog megtanulni. Ha csak egy idegen nyelvről lenne szó, annyira lényegtelen kérdés lenne számomra, hogy megtanulja-e most a gyerek és ha igen, mennyire hibásan...

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.03.17. 02:51:21

@blazska: A kisgyerekkori nyelvtanulás elég bonyolult kérdés - saját hároméves fiam október óta jár részidőben óvodába, január óta minden nap, és két hete úgy, hogy bent is ebédel. És még nem "tanult meg" angolul. A tankönyvi stádiumokat produkálja: angol hangzókkal halandzsázik (avatatlan hallgatóval simán el lehetne hitetni, hogy a gyerek angolul beszél, de ez még csak angol gőgicsélés, szótagszerkezetek és hasonlók próbálgatásából álló saláta, itt-ott egy-egy kontextus nélküli töredékkel vagy szóval), aztán egyszerűbb dolgokat megért (ülj le, lassan, szia, nem), aztán elkezd alapszavakat tanulni (színek, állatok, számok), aztán megjelennek az első szerkezetek (piros autó, három ceruza, hagyd abba, nem akarom), aztán reprodukciós szinten az első teljes mondatok ("anya, amikor Miss Edna azt mondja, hogy Go to the circle, akkor miért kell körbeülni?").

Minél jobban elhúzott a gyerek a saját korosztályától az anyanyelvén (a három és fél évesem összefüggő történeteket mond magyarul, feltételes mód múlt időben is használ már összetett mondatszerkezeteket, "ha tegnap kicsit több eső esett volna, akkor ugye még most délutánig is megmaradt volna az összes pocsolya?" és hasonlók), annál feltűnőbb, hogy az ország nyelvén mekkora a lemaradása. És minél kisebb, annál lassabban hozza be, hát naná.
Nem tudom, milyen csoportokba járnak a gyerekeid, van-e vegyes korcsoport, illetve hogy konkrétan nekik beválna-e (a nem nyelvi, hanem egyéb szempontokra gondolva). A fiamnak nagyon bejött a vegyes korosztályú csoport (3-6 év közti gyerekek vannak benne, a fiam most a legkisebb a maga nem egészen 3 és fél évével).
Másfelől, attól is függően, hogy a gyerekeid milyen szinten vannak magyarul, apróságokat nyilván taníthatsz velük. A kétévest én is megtanítottam, hogy hogyan köszönünk angolul, hogyan mondjuk angolul hogy bocsánat, mit csinál a kutya amikor a gazdája azt mondja, hogy "sit", mit gondolsz kisfiam, mi az, amikor valaki azt mondja angolul, hogy "banana", melyik szóra hasonlít ez?
És sokkal több mindent értenek, mint amennyit beszélnek (meg mint amennyit az ember gondolna). Több nagy meglepetés is ért már engem a fiammal; október vége volt, kb. két hete járt heti 2x 3 órát óvodába, és itthon még a halandzsa-angolját se mutatta meg nekünk egy ideig, amikor az óvónők már arról számoltak be, hogy egész mondatokat megismétel, kéréseket teljesít, és nyelvi produkcióban esélytelen, de a munkájából egyértelműen kiderül, hogy emlékszik rá, miről volt szó a két nappal azelőtti foglalkozáson.
A beszéd csak egy része a nyelvtudásnak (és valóban nem minden gyerek fog pár hónap alatt pikpakk beszélni az idegen nyelven, de ez nem baj).

blazska 2011.03.17. 21:23:20

Felicitász, köszönöm a hosszú választ. :-) Továbbá továbbra is elképeszt, hogy van erre időd. :-)

De ugye érted, mi a bajom? Nem az, hogy nem beszélnek pikpakk németül. Nekem aztán tényleg nem szempont, hogy ovis korban idegen nyelveket tanuljanak. Hanem az, hogy emiatt nem tudnak az ovistársaikkal szocializálódni. Amúgy vegyes csoportban vannak, de külön. Magyar gyerekekkel még az antiszoci nagylányom is kezdeményező. Az alapból csupa szív, nyitottság és empátia kisfiamra pedig az amúgy nem túl hozzáértő, de mégiscsak óvónéni azt mondta, hogy biztos autista. Hát ez viszont már baj... Mármint nem az óvónéni véleménye, hanem hogy tényleg ennyire elzárkózott. Vannak gyerekek, akiknél a nyelvi akadály nem sokat számít, ha szocializációról van szó, de vannak, akiknél nagyonis. Nem godnoltam volna, hogy ennyire. Az enyémek sajnos ilyenek.

A nagylányom egyébként 4 évesen kezdett itt oviba járni (most 6), és első nap még ő is vidáman együtt játszott meg próbált kommunikálni a többiekkel, mondta nagy lelkesen, hogy "ja" meg "nein". De kb. egy nap alatt rájött, hogy ez nem működik. És onnantól vagy egy éven át egyedül játszott... Nem volt szomorú, igazából félénk sem, nagyon szeretett oviba járni, de úgy találta, hogy ami nem megy, az nem megy. A körjátékokat, énekeket nagyon szerette, sok versszakos német dalokat is néhány hallás után kívülről fújt. Meg persze értette is, amit az óvónénik mondtak. Csak épp arra nem használta a nyelvet, amire leginkább való, és ez ugye pozitívan visszacsatolt probléma.

És igen, ő is "túl fejlett" volt már az anyanyelvében, nagyon korán kezdett beszélni. De nála nemcsak azt láttuk, amit írsz, hogy nagy a kontraszt ehhez képest, hanem azt is, hogy neki ténylegesen nehezebben ment a nyelvtanulás emiatt. Túl tudatosan állt már hozzá, nem úgy, mint egy anyanyelvét tanuló kisbaba (na jó, kisgyerek). Óvónénik mondták is, hogy ilyet még nem láttak. Pedig elég sok külföldi származású gyereket látnak, csak kb. 40% a tiszta német gyerek nálunk. Én úgy láttam, hogy az ő analitikus agyának egy klasszikus iskolás nyelvtanfolyam felelt volna inkább meg, mintsem a mélyvíz, ami a legtöbb gyereknél működik.

Aztán most nemrég elkezdett beszélni, összetett mondatokban, bár nyelvtanilag még sokszor nem helyesen. És most már szól spontán az ovistársaihoz is. Akárcsak egy normális gyerek. De azért ez nagyon hosszú idő volt. És mivel neki amúgy is gyengébbek a szocializációs képességei, szerintem elég nagy kára származott ebből az idegen nyelvi környezetből.

Ja, igen, 3 éves korában ő is járt néhány hétig angol oviba napi 2.5 órára. Megtanult egy csomó angol dalt, meg 20-ig számolni, meg mesélte, hogy:
- Az óvónéni úgy mondja, hogy mosd meg a kezed, hogy "Mos (magyarul ejtendő :)) your hands (ez pedig tökéletes east sussex-i kiejtéssel :))". Mert azt nem tudja mondani, hogy mosd meg a kezed.
:-)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.03.17. 22:06:23

@blazska: "Én úgy láttam, hogy az ő analitikus agyának egy klasszikus iskolás nyelvtanfolyam felelt volna inkább meg, mintsem a mélyvíz, ami a legtöbb gyereknél működik."

Lehetséges-e, hogy a kisfiadnak is segítene ez a hozzáállás? Ennyire "tudatosan hozzáálló" (tetszik a megfogalmazás), magyarul jól beszélő gyerekekkel lehet hogy megérné otthon nyelvtanulósat játszani, nem kommunikációs szinten, hanem tényleg szavakkal, kifejezésekkel. Egy kicsit csináltam ezt a fiammal, hogy az óvodai átmenetet megkönnyítsem. Aztán amikor a gyerek elkezdett angolul halandzsázni, abbahagytam, és csak akkor "angolozom" vele, ha kéri. Ha érdekel, írok róla posztot, hogy amikor direkte tanítottam a 2-3 évest, akkor az hogyan ment.
(És még mindig lógok a többnyelvű családokról szóló cikkel is, mi legyen a gyerekkel, amikor magyar-horvát házasság közös nyelve az angol, Franciaországban élnek, a magyar fél pedig igazából sváb és azt szeretné, ha a gyerek németül is tudna).

blazska 2011.03.21. 09:59:16

@Felicitasz:

"mi legyen a gyerekkel, amikor magyar-horvát házasság közös nyelve az angol, Franciaországban élnek, a magyar fél pedig igazából sváb és azt szeretné, ha a gyerek németül is tudna"

:DDD Szegény gyerek! :) Amúgy én mostani eszemmel/eddigi tapasztalataim alapján azt mondom, semmit sem veszít a gyerek, ha ebben az esetben pl. a németet csak később tanulja meg, mondjuk suliban vagy nyelvtanfolyamon. OK, lehet, hogy nem fog anyanyelvi szinten menni, dehát ez nem is kell, attól még remekül elboldogulhat majd Németországban. (Szintén saját tapasztalat.)

Kisfiam nyelvtanulásáról: hát, nálunk a két nagy gyerek elég különböző, a fiúcska a minizseni nővéréhez képest teljesen átlagos gyerek. :) De van még egy harmadik is :), nála még meglátjuk. Ha úgy látom, inkább a nagyra hajaz, lehet, hogy nála majd másképp csináljuk.

tikktakk 2011.06.17. 10:58:57

Nagyon erdekes cikk. Kerdesem lenne, masfel ev Kanada utan, 4 eves fiam az utobbi pr honapban merult el az itteni iskola rejtelmeiben, es mint a szivacs szivja magaba az angolt...sok sok Max es Ruby is segitett....DE ha most hazakoltozunk, van-e ertelme azon igyekezni hogy ez a kis tudast fenntartsuk erositsuk egy angol neylvu ovodaval szeptembertol? Budapesten lennenek ilyen lehetosegek....Erdemes, vagy hagyjuk veszni ezt tudast?

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.06.17. 14:29:58

@tikktakk: Ez attól és csak attól függ, hogy mi a cél.
Ha most mi hazamennénk - 3 és fél éves a fiam, és most már egész jól beszélget angolul - én valószínűleg csak akkor küldeném angol óvodába, ha utána folytatnám a dolgot két tannyelvű általános iskolával vagy a budai brit iskolával (vagy a nagykovácsi amerikaival stb.).
Ha azzal a gondolattal mennénk haza, hogy utána a gyerek a környékbeli általános iskolába fog járni, akkor azt hiszem, nem küldeném angol óvodába. Az angol óvoda után elsőben nem volna hol folytatni az angolt, az iskolai angolórák meg utána kezdő szintről, alapszókinccsel indulnak - nem tudom, alsós angoltanárként mit csinálnék a hat-hétéves szinten folyékonyan beszélő gyerekkel egy kezdő osztályban; lehet, hogy van olyan iskola, ahol simán megoldanák a problémát, de ezt nektek kell kiderítenetek. A másik aggodalmam az lenne, hogy az angol nyelvű óvoda oktatási programja mennyire készít fel a szokásos magyar általános iskolára - ehhez megintcsak látnom kéne az ovit, az egyes nyelvekre fordított időarányt, és hogy mik a magyar versek, énekek, illetve angolul milyen szinten "iskolás" a terminológia, amit tanulnak. (A fiam itteni óvodájában pl. nagyon, és ezt óhatatlanul követnem kell magyarul is, ha nem akarok nagy szakadást a nyelvek közt.)

Szóval, sok itt a ha. Ha folyamatosan életben tartott angolt akartok, akkor igen, az angol ovi jó ötlet. Ha átlagos magyar közoktatást akartok, későbbi iskolai angolórákkal, és csak az a cél, hogy a gyerek a már meglevő angolját lehetőleg ne felejtse el teljesen, akkor ahhoz elég egy angol játszóházi csoport - nézd meg a www.budapest-moms.com oldalt -, otthoni angol beszélgetések "játszásiból" veletek, néhány cd és film (meg a youtube :-)).
Az a kérdés, hogy ti szülők mit akartok.

tikktakk 2011.06.17. 23:47:33

@Felicitasz: @Felicitasz: koszonom a valaszt, ilyen formaban tenyleg nem gondolkodtunk meg a dolgon. Lehet szeretne ketnyelvu iskolaba jarni, de ez meg olyan messzinek tunik. Ha jol ertelmezem te is Kanadaban elsz, esetleg Toronto es kornyeke? Itt mar eroteljesen irni olvasni tanitanak jovore, ha ittmaradunk, a senior kindergardenben. Az otthoni ovi ehhez kepest egesz mas ugye. Ezt a legkort itt nagyon elvezi, mondjuk most meg csak delutanonken tvan ket es fel orat, de jovore mar kb 9-3 tartana a kindergarden is. En ezt egy kicsit soknak talalom ekkora gyerekeknek, de itt Ontarioban sorban vezetik be az iskolakba az egesz napos KG-t... Szoval nem tudom mi lenne neki jobb, amugy raadasul novemberi leven otthon meg evvesztes is lenne.
Most vagyunk abban a a szituban, hogy lehet lenne munkalehetoseg itt is meg Pesten is, es probalunk merlegelni, ebben a merlegben benne van a gyerek is persze, neki hogy lenne jobb. Mennenk is maradnank is....Az otthoni helyzetet AA es BA olvasasaval kovetem. De angol, esetleg diplomata ovodakrol vajmi keves infom van eddig, melyik az amelyik egyaltalan szoba johet, tehat bevalt. Az ar is persze nem mindegy , a skala aljat valszeg tudnank meg fizetni, de nem tudom mennyire van egyenes aranyban az ar a rugalmassaggal es hogy mondjam hasznossaggal, tehat hogy mennyire jo lenne a gyereknek ott.
Nem tudom ilyen jellegu infod van-e esetleg melyikkel erdemes egyaltalan probalkozni, en olyanra gondoltam ahol esetleg kulfoldi gyerekek is vannak inkabb, nem magyar gyerekek angoltanulas celjabol, talan az a legmotivalobb kornyezet, hasonlitana a mostanihoz. Persze sokkal konnyebb lenne neki magyarul beilleszkedni, de akkor meg felejtos az angol nyelv.....
Nagy dilemma ez....
ezt alinket meg attanulmanyozom, amit irtal

bes3 2011.06.18. 10:31:44

""Mos (magyarul ejtendő :)) your hands (ez pedig tökéletes east sussex-i kiejtéssel :))". Mert azt nem tudja mondani, hogy mosd meg a kezed.
:-) ("@blazska: )

na ez az én rémálmom, egy halandzsanyelven szerencsétlenkedô emberkét felnevelni. (Nem azért mert az IDEGEN NYELVEN így szólal meg esetleg, az belefér, nyelvet tanulásnak nem muszáj tökéletesnek lennie hogy az ember beszéljen, persze ne fellengzzen azzal hgy kétnyelvû.

Nálam az volt és mondhatni eddig jól megy hogy:

Gyerekek ki (3, 10 12 évesen) és bele a méyvízben.
Egy olyan társadalomban vagyunk ami nem olvasztótégely, hanem próbálja megôrizni a sokszínûséget: ennek elônye hogy 1 óra magyar van a gyerekeimnek (két kisebbnek) a suliban. Itthon CSAK magyarul velem. NIncs tvettsztúga hanem mosókonyha van, nincs dagisz hanem óvi van.
A gyererkeim remekül elvannak a svéddel, az elsô hónapok után mondhatni nincs különösebb gondjuk. Magyarba sem keverik bele az idegen szavakat. A legkisebbnél mondatszerkezeti svédségek becsúsznak érdekes módon, ez javítandó feladat.

A nagy felvételizett és bejutott az angol iskola utolsó évére. Nulla problámája volt (itthon 5 évet angol -magyar kéttannyelvû iskolába járt)

OFF, de szmorú és érdekes hogy az én angol aktív produkcióm évekre eltûnkt: nem tudtam egy értelmes mondatot kinyögni, három hibátlan, (nem svéddel zagyvált mondatot ) leírni. Nem tudom iért van, sok felnôtt nyelvtanuló mesélte ezt nekem.

ON: ELrettentô példa volt nekem (igaz ôk késôbb jöttek tehát idôben késôbb láttam ) a kis négyévest aki fél év svéd óvi után nem tudta hogy mondjuk magyarul hogy esik a hó... ("nézd, sznôar..." és ragaszkododtt hozzá hogy a hullik a hó neki nem megy.... az ô esetében az óvónôk motiválták a szülôket hogy otthon svédül olvassanak és beszéljenek a gyerekekkel, szerintem helytelenül.

Az anyanyelv egy és oszthatatlan szerintem, ha már az anyja/apja is kever, ô minek erôlködjön....

Persze vicces dolgok is voltak, pl amikor a nagy egy hosszú és komoly esszében svédül az "Európai Emocionális Unióról" írt az Európai Monetáris Unió helyett (EMU). JObban belegondolva ez akár teljesen magyar környezetben is megtörténhetett volna.. :) mindenesetre gurultam a röhögéstôl amikor olvastam....

sütinéni 2011.06.27. 00:14:16

"Ha érdekel, írok róla posztot, hogy amikor direkte tanítottam a 2-3 évest, akkor az hogyan ment."

Szia Felicitasz! Nem követem rendszeresen a blogod - erről írtál már?

Az én fiam 2.5 éves, szeptembertől fog oviba menni Németországban, és hasonló félelmeim vannak, mint amit blazska írt.
A fiam irtó félénk, abszolút nem közeledik gyerekekhez, nem verbális kommunikációban tiszta ügyetlen, de magyarul szuper. (Múltkor ezzel lepett meg, mikor a telefonom kerestem: Én a helyedben a nagyszobában keresném.)

Én is félek, hogy nagyon el fog szigetelődni a nyelv miatt. Álljak neki tanítani? Az a baj, hogy el is késtem ezzel. Rögtön rám is szól, hogy anya, ne így mondd. Ha meg németekkel találkozunk, rögtön kérdi, hogy mit mondott?

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.06.27. 01:22:44

@sütinéni: Ha kérdi, hogy mit mondott, az nagyon jó. A tanítási módszertanomnak ez volt az egyik fele, ilyenkor azonnal fordítottam, szavakat ismételtem, szerkezeteket szedtem szét.

A kölköm kicsit nagyobb volt, mint a te fiad, amikor elkezdődött a "hogy van angolul az hogy...?" korszak, és akkor többször megtörtént, hogy egész vacsorákat, autózásokat töltöttünk azzal, hogy a kérdésire válaszoltunk (és néha röhögtünk, mert tányér-pohár-fa szinten az ember kapásból válaszol, de sorompó-villanypózna-hajócsavar szinten már csak egy kis gondolkodás után...).

Nem tudom, mennyire egynyelvű (német) a környezetetek - az én fiamnak nem volt esélye elszigetelődni, mert itt senki nem lepődött meg azon, hogy nem tud angolul, a többi gyerek közül se mindenki tudott amikor az óvodát elkezdte, és valami hihetetlen lelkesedéssel kezdték el tanítani.

sütinéni 2011.06.27. 15:08:16

@Felicitasz:
Jó, hogy írsz. Én pedig megijedtem attól, hogy a fordítást kéri. Mert azt éreztem ebből, hogy rugalmatlan, hogy nem a szituációra figyel, hanem csak arra, hogy nem érti a mondatokat.

Eddig csak felületesen foglalkoztam a kétnyelvűség témával. És magamba sulykoltam, hogy a szülő ne tanítsa, meg hogy a fordítós módszer gáz, de akkor ezek szerint nem tilos az ilyesmi.
Errefelé is sok a külföldi. Szerintem a gyerekeknek nem lesz fura, neki annál inkább.

Még igazából döntéshelyzetben vagyunk, ami az oviválasztást illeti.
Arról mit gondolsz, hogy itt sok oviban alap, hogy van angol nevelő, hogy a gyerekek már kicsi koruktól magukba szívják az angolt. Én nagyon idegenkedem ettől, és szerintem csak meghosszabbítaná a "semmit nem értek, nem találom a helyem" fázist a fiamnál. Én annak örülnék, ha a németet tanulná meg hamar és a lehetőségekhez képest jól. De az óvónők szerint nem okoz gondot a 2 idegen nyelv sem a gyerekeknek ebben a korban.
Szerinted?

Ha lesz majd kapacitásod, szívesen olvasok még konkrét nyelvtanítós tippeket.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.06.27. 16:29:49

@sütinéni: Amikor meghallottam, hogy a fiam óvodájában a curriculum részeként tanítanak spanyolt, én is elbizonytalanodtam egy pillanatra, és muszáj volt erőnek erejével a szakirodalmi tanulmányaimra gondolnom :-). Párszor elismételtem magamnak, hogy a tudomány mai állása szerint a gyereknek semmi baja nem lesz heti egy énekelgetős spanyolórától (itt is anyanyelvi tanár tartja, és a tornafoglalkozások egy részét is), és egyébként meg jobb ha belenyugszom, hogy az ország fele spanyolul van, a földrész feléről nem is beszélve.

A kölök elkezdett óvodába járni és hónapokon át semi jele nem volt annak, hogy angolon kívül mást is hall. Mígnem egy nap felemelte a kezét vacsoránál, és vigyorogva közölte, hogy "mano".

És most már én is tudom a mondókát, hogy "Hello / How are you? / Very well / Thank you!/ Hola / Como estas? / Muy bien / Gracias!"

Nem, tényleg nem okoz nekik gondot két idegen nyelv se.

Kb. két héttel ezelőtt volt egy argentin vendégünk. Bemutattuk a fiamnak, mondtuk, hogy argentin, és hogy képzeld, az ő országában spanyolul beszélnek, úgyhogy ő tud spanyolul. A gyerek kicsit elgondolkodott, aztán megkérte az apját, hogy kérdezze meg Gabrielt, hogy hogy mondják spanyolul, hogy szentjánosbogár.

Ezután egy pár napig "hogy mondják spanyolul"-korszak volt itthon, és a kölök nagyon nehezen nyugszik bele, hogy hogy lehet az, hogy a mindentudó szülei spanyolul nem tudnak :-).

blazska 2011.07.05. 00:08:31

Fejlemények. Kicsi fiam még mindig nem beszél németül, oviban nem akar enni, inni, wc-re menni, nem játszik senkivel. Úgyhogy beutaltak megnézetni, egyelőre elvittem otthon nevtanba. Pszichológus néni véleménye, többek között: "El kellene már dönteniük, hogy akkor mi most magyarok vagyunk, magyarul beszélünk, magyarokkal tartjuk a kapcsolatot, vagy pedig alkalmazkodunk." Tényleg ezt mondta. Gondolotam, megosztom ezt a gyöngyszemet...

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.07.05. 15:25:19

@blazska: Ne már... Csak úgy tódulnak a kérdéseim, az első az, hogy mi az, hogy "még mindig"; ha jól számolom, 4 éves körüli a fiad és a második részidős évet fejezi be az óvodában. Az "el kellene dönteni" részt inkább nem kommentálnám... (jól értem, hogy Magyarországon hangzott el ez a vélemény?)

Fentebb írtál a német kutatási eredményekről, miszerint az iskoláskor előtti némettudás jósolja be a későbbi iskolai teljesítményt. Már hónapokkal ezelőtt kiült a ferde vigyor a képemre, hogy persze, ha nemzetállam volnék, tele szeparáltan élő török vendégmunkással, akiknek gyermekeiről az első iskolai napon derül ki, hogy egy szót se tudnak németül, én is ezt mondanám :-/ (Más kérdés, hogy nem igaz...)

Az evés-ivás-vécé-közös játék egy kicsit más probléma, mint a beszéd. Jó ötlet, hogy elvitted nevtanba, bár felmerül a kérdés - a századik kérdés -, hogy végülis mennyire érthettek hozzá, ha az integrációról ilyen sommás nézeteket vallanak. (Csak hogy illusztráljam: Kanadában egy ilyen mondat után panaszt tehetnél az illető főnökénél, és kezüket tördelve kérnének elnézést. De az egész felvetés már eleve teoretikus, mert egyszerűen el se hangozhat ilyen mondat, hogy valaki "döntse el", hogy ő magyarul beszél vagy alkalmazkodik... Na jó, hagyjuk.)

Szóval, a nem játszik, nem eszik, nem megy vécére tényleg probléma jele lehet, de ehhez azért azt is tudni kéne, hogy otthon ezekkel a dolgokkal minden rendben van-e; más közösségekben ezekkel a dolgokkal minden rendben van-e; milyen az óvodai rendszer, mennyire tér el abszolút mindentől amit a gyerek valaha is látott, megismert, megszokott. Mennyire opció közös csoportba tenni a nővérével, vagy ha az óvoda abszolút rutintalan és képzetlen a "bevándorlóproblémával" kapcsolatban, akkor mennyire opció másik óvodát keresni, feltéve, hogy tényleg az óvodában van a probléma. Vagyis, tényleg csak úgy tódulnak a kérdéseim; nem tudok eleget a szituációról ahhoz, hogy véleményem legyen.

Fogok írni "hogyan tanítsuk idegen nyelven" posztot, látszólag tök ellentmondásban ezzel a fentivel ;-) de valójában nem; inkább "hogyan keltsünk érdeklődést, vágyat, hogyan teremtsünk kedvező asszociációs hálót az idegen nyelv köré" posztnak szánom. Aztán a szokásos módszertannal, "ami jó a cipésznek, nem jó a szabónak" elven, mindenki kiválogathatja és felhasználhatja belőle, ami megtetszik neki.

blazska 2011.07.06. 17:12:52

Felicitász, igen, Budapesten történt. Hjaj, nem akartam nagyon részletekbe menni, mert elég bonyolult a helyzet és a megoldási kísérletek is több szálon futnak. Inkább csak azért írtam, mert ezt a poént nem tarthattam magamban. :D

Na jó, valamit azért írok. Az oviban a gyerekek 60%-a "immigrációs háttérrel rendelkezik" (nagyrészt török bevándorlók), hát illik, hogy legyen talasztalatuk az integrációval. Amúgy pont az benne számomra az ijesztő, hogy nem hülyék, nem képzetlenek, nem hanyagok, ez egy jó ovi. De azt mondják, nem láttak még ilyen testvéreket, akiknek ennyire jó lenne a kapcsolatuk és ilyen jó hatással lennének egymásra. Győzködöm magam, hogy csak paranoia, de mégis újra és újra igazolódni látszik, hogy ez bizony kulturális különbség, nekik egész más a felfogásuk a gyerekekről, családról... Hát ez a félelmetes.

Amúgy a sommás nézeteket valló :D pszichológus hölgy szerint a fiúcska kommunikációja és kapcsolatteremtése rendben van. És abban is egyetértettünk, hogy ez a "nem csinálok semmit az oviban" magatartás csak annak egy másfajta megfogalmazása, hogy nem akar oviba járni, végülis nem lehet másfél évig minden nap sírni. No meg ezt ő is elmagyrázta a nagymamájának. :)

Közös csoport sajnos már csak azért sem játszik, mert a nagy már csak három hétig ovis.

zzzsuzsa 2011.07.06. 20:38:23

@blazska: Ne haragudj, hogy közbekotyogok, de megálltam annál a mondatnál, hogy "végül is nem lehet másfél évig mindennap sírni. No meg ezt ő is elmagyarázta a nagymamájának" Hát ez a gyerek egy kis tündér! Fantasztikus kis srác lehet, ugye jól sejtem, hogy egy érzékeny "highly sensitiv" gyerek? Tudom, ez nem direkt témába vágó, de lehet, hogy érdekel: Elaine Aron amerikai író írt könyveket erről a témakörről, és itt Magyarországon is nemsokára megjelenik a könyv. Angol elérhetőség: www.hsperson.com Szerintem az ilyen típusú gyerekekhez kicsit más hozzáállás kell, nekem nagyon segített, mert foglalkoztam kicsit a témával (sőt nagyon)

blazska 2011.07.06. 23:25:51

@zzzsuzsa: Hú, köszi, megnézem. :) Hogy nagyon érzékeny-e? Hát, nem is tudom. Most olyan butának érzem magam, de ez mit jelent pontosan? A te gyerkőcöd milyen? Inkább úgy fogalmaznék, hogy a kisfiam nagyon széplelkű, érzelemdús. :) Ilyen kis bújós baba, nemcsak hozzám kötődik nagyon, de mindenkihez, akit megszeret. Főleg az egész pici gyerekeket szereti nagyon, és egyszer még régebben rajtakaptam, amikor egyedül volt, teljesen elmerülve beszélgetett a madarakkal a fán, hogy "csip-csip". :) De közben meg nagyon erőszakos és makacs tud lenni, ha valami nem tetszik neki. Ezzel együtt az ovikezdésig nagyon pozitív személyiség volt, irigyeltük is a férjemmel, hogy de jó annak, aki mindig az élet napos oldalát látja. Most meg...

Amúgy nem tudom, hogy érthetően fogalmaztam-e a nagymamás dolgot, neki csak annyit mondott a fiam, hogy "azért nem eszek az óvodában, mert nem szeretek óvodába járni", a nem sírhatunk minden nap már csak a mi értelmezésünk. A nővérével meg a múlkor kibeszélték, kinek mi a legjobb ill. legrosszabb az oviban. Szerinte a legjobb a tornaóra, a legrosszabb pedig, hogy hiányzom neki.

zzzsuzsa 2011.07.07. 00:33:33

@blazska: Értem, köszi, hogy ezt leírtad, az én fiam is hasonló volt, és az oviban sem azok közé a gyerekek közé tartozott, akik mindenkivel barátkoznak. Ma sem olyan. Viszont mindig megtalálja azt a gyereket, akivel nem kell verekedni, lehet csak úgy "lenni". Nyilván egészséges gyerekek szeretnek csintalankodni, és mivel nem extrém a helyzet, nyilván a közös játékokba is belemegy, de csak akkor, ha ő azt úgy látja jónak. Egy ilyen gyereknek sosem a csapatsportok lesznek a nyerők mert nem bírják a lökdösődést, a testi "érintkezésnek" az ilyen és hasonló fajtáit. igen, mondjuk ki, kicsit maguknak valóbb gyerekek, de viszont jó esetben nyilván nem magányosak. Nálunk tök jól bejött a lovaglás. Az állatokkal nagyon jó "viszonyban" vannak az érzékeny gyerekek. Szeretnek a természetben egyedül játszani órákig elvan két fadarabbal, egy hosszú spárgával, és egy almaszedővel. Az biztos, hogy különleges adottságaik lehetnek. Figyelni kell nagyon és HINNI KELL NEKI, mert ő tudja a legjobban mi a jó neki, és az a jó benne, hogy KOMOLYAN tudja. Adott esetben az étkezésével lehetnek gondok, pl:kizárólag zöldborsót, és Balaton szeletet hajlandó fogyasztani (ilyet hallottam az egyik barátunktól, akinek ilyen a fia) azt kell tudni az ilyen helyzetekben, hogy ő tudja és ezt tudtára is adja a felnőtteknek mindenáron, hogy NEKI MIRE VAN SZÜKSÉGE. És nem tágít. Pont. :))))) Persze, hogy minden gyerekben vannak indulatok. Az érzékenység nem csupán széplelkűséget jelent. Sőt.... Dúl bennük valami (vagy ha a szülők is érintettek, akkor azt mondjuk: bennünk...:-)) Ezt a témakört járja be Aron. Én voltam itt Budapesten egy szülői körben fél évig minden héten és azt hiszem sokat haladtam előre sokkal jobbak a reakcióim a gyerekemmel kapcsolatban. nekem ez jól jött. Lehet, hogy érdemes lenne tőle magától megkérdezned, (az ő szintjén persze,) hogy mi az ami nem tetszik neki, mi az amit szeretne, kompromisszumok (pl nem maradni olyan hosszú ideig az oviban, vagy az ebéddel kapcsolatban van e kifogása, mert lehet, hogy nem bírja megenni az ottani kosztot. Ilyen van. Az én gyerekem az oviban SOHASEM MENT kakilni, mindig csak otthon. Ez oké. Napi egyszer rendben a dolog. Ha otthon megy akkor minden oké. Ha a tied egyáltalán nem megy ott wc-re, akkor meg kell nézni, min lehet változtatni. lehet, hogy olyan dolgok is vannak, amikről nem tudsz. Nem jó az altatás, túl sokan vannak egy kis szobában, rossz a koszt, az ágynemű tapintása rémes....stb Vagy más okok. Vannak ott durva gyerekek, akikre már nincsen energiája az ovinéninek...stb Végső esetben átvinném máshová. Az ilyen gyereknek a legjobb a KIS LÉTSZÁMÚ CSOPORT. Ha megteheted. Alternatív ovi (vannak kint is ilyenek. Waldorf azért jó mert ebéd után hazajöhet (ha megteheted...stb, de ez mind csak a ha kategória.) Nem tudom mennyit tudtam segíteni, de nálunk is hasonló (talán kicsit szelídebb) volt a helyzet.

blazska 2011.07.08. 10:59:39

@zzzsuzsa: Nahát, köszi, hogy megosztottad, szerintem a te fiad érzékenyebb gyerkőc, mint az enyém. Tippelhetek? Ő az első gyerek nálatok? Mert sok dologban a legnagyobbikomra hasonlít. :)

Nálunk az oviban evés nem kritikus amúgy, mert ebéd előtt hozom őket. A vécé már rosszabb, mert egy csomószor bepisil az oviban (és ősztől elvileg nagycsoportos!). Illetve ha nagyon meleg van, pl. kiránduláson és nem iszik, az is elég gáz...

Lehet, hogy igazad van, hogy nem egészen "átlagosak" a gyerekeink. Nézegetem a lapot, amit belinkeltél... Az oviban is azt mondták, hogy "a fia különleges gyerek". Csak nekem meg kicsit az az érzésem, hogy a fiam egy teljesen normális kisfiú, és ők a "különlegesek"...

blazska 2011.07.08. 13:06:54

@zzzsuzsa: kitöltöttem ezt www.hsperson.com/pages/test_child.htm a tesztet mindkét óvodásomra. Az jött ki, hogy a nagylányom egyértelműen "highly sensitive", míg a fiúcskának nem jött össze a kritikus pontszám. Bár rá is vonatkozik néhány "nagyon igaz" állítás a listából, és a leírás szerint már ez is elég. De most őszintén, látott már valaki olyan gyereket, akire nem? :) Lehet, hogy csak azért érzem átlagosnak a fiamat, mert a tesóján edződtem? :D

zzzsuzsa 2011.07.08. 21:03:07

@blazska: "Látott már valaki olyan gyereket akire nem.....?" LÁTOTT!! :)))) A te fiad érzékeny és figyelni kell a jelzéseire!! Ovinénik is megerősítették....stb Te vagy a mamája, te tudod a legjobban, hogy mi a jó neki, hallgass a szívedre. Ha meg úgy is látod, hogy a fiad a normális, az oviban meg vannak a "különlegesek"...hmm némi ellentmondás???? :)))) Hinni kell neki! Az érzékenység az egy állapot. Van aki nem az, a gyerekek között sem az. Átlagban ezek szerint a kritériumok szerint 20% érzékenyebb az emberiségből. (Ambro Judit szerint, aki a szülő csoportunkat vezette és kiadatja magyarul is ezeket az anyagokat.)Ez nekem segít mert egy olyan szempont, ami eddig még nem került ilyen hangsúlyosan előtérbe és nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nem ismerem a gyerkőcödet, de az alapján amit leírtál róla, 100%, hogy egy érzékeny és nem átlagos gyerek. Figyelni kell!! (egyébként én nem a gyerekemről írtam csupán, hanem néhány jellemző általában. Apró lépéseket kell tenni, hogy érezze, fontos neked az, hogy neki is jobb legyen a helyzete.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.07.09. 03:54:43

@blazska: Tetszik a teszt és visszaigazolja minden eddigi személyes tapasztalatomat. Én HS gyerek voltam (és felnőttnek is az vagyok, alig van állítás, ami nem igaz rám :-)), de a fiam nem HS. Nagyon érzékeny, odafigyelő, elgondolkodó, intuitív, csendes játékot kedvelő stb. gyerek, de párnapos kora óta egyértelmű, hogy nem HS, és a teszt alapján se az. Elalszik magától egy nagyon érdekes nap végén is, nem nyivákol azonnal, ha piszkos a keze vagy nedves a ruhája, szereti a meglepetéseket, nem borul ki változásoktól, könnyen alkalmazkodik (példa: ősszel lesz négy éves, már kétszer költöztünk mióta megszületett és még annyi problémánk se volt vele, amennyire szakirodalom alapján magától értetődően számítottunk volna), nem perfekcionista (de kifejezetten nevelem is arra, hogy ne legyen az), és azt meg csak szeretném, ha magasra felmászás előtt előbb elgondolkodna, hogy ez biztonságos lesz-e :-)

Ezekből a dolgokból egy csomó minden nevelés kérdése is - tetszik az is, amit @zzzsuzsa: ír, hogy a szülői odafigyelés egy csomó HS reakciót képes megelőzni vagy tompítani és ezzel a gyerek tűrőképessége kvázi észrevétlenül növekszik, mert a szülőn látja, hogy hogyan tud dolgokat nem túlreagálni, illetve számára nyugtalanító dolgokról a szülői megnyugtatás nyomán tudja megtanulni, hogy nem vészesek és _utána már_ nem fogja őket túlreagálni. Másfelől, a teszt azért is tetszik, mert tartalmaz egy csomó mindent, ami tényleg temperamentum és alkat kérdése; nincs az a nevelés, ami befolyásolhatná a szagokra való érzékenységünket vagy a tendenciózus nyivogást a megstoppolt harisnya varrása és a lennadrág szúróssága miatt. A teszt nem tűnik túlérzékenynek (no pun intended ;-)), 13 kritérium már elég erős, ez már feltételezi, hogy a gyerekben megvan egy csomó befolyásolhatatlan alkati tényező és plusz még mellé néhány, amin neveléssel (megnyugtatással stb.) külön dolgozni kell. Ez a kettő együttvéve már tényleg HS, és ha ez van akkor ez van, ha meg nem, akkor az is elég információ, hogy néhány részproblémára esetleg felhívja a figyelmet a teszteredmény.

blazska 2011.07.09. 06:05:29

@zzzsuzsa: :) Jó, persze, én is érzem, hogy nem teljesen átlagos a fiam. :) Azt, hogy ő a normális és az oviban "különlegesek", arra értettem, hogy míg ő, mint ahogy a legtöbb testvér, társaságban sokkal felszabadultabb, ha ott van a nővére, az oviban eleve azt feltételezik, hogy a tesók közösségben negatívan hatnak egymásra, így ezt nem is kockáztatják. Azt mondják, hogy ők még ilyen ufót mint az ényémek nem láttak, mármint hogy testvéreknek ilyen jó kapcsolata legyen és jó hatással legyenek egymásra. (Pedig elhiheted, nem két kisangyalról van szó, akik sohasem veszekszenek, sőőőt, nekem elhiheted. :D) Hát az erre és a hasonlókra értettem, hogy noooormális???

Hallgassak a szívemre: hát ebben viszont nagyon igazad van. Az oviban meg arról szugerálnak, hogy én hangolom negatívan a gyereket a nem kellően optimista viszonyulásommal az ovi felé, mert hogy megérzi... Persze lehet ilyen, de túl azon, hogy ez korántsem ilyen egyszerű (pl. sok dologban a gyerkőc egész másképp vélekedik az oviról, mint én, szerencséjére! :D), a konkrét felelősségüket ilyen dumával elsumákolni igazán nem tisztességes dolog szerintem.

blazska 2011.07.09. 06:20:14

@Felicitasz: és hol húzdat meg a határt az "extremely true" és a "true" között? :) Mármint hogy pl. a gyerkőcöd nagyon intuitív vagy csak intuitív? A kisfiamra tényleg néhány dolog nagyon igaz (pl. visít, mintha ölnék, ha zokniban vízcseppbe lép :D), de a nagy része semennyire vagy alig. Most látszólag ellentmondok magamnak, de szerintem ő máshogy is más, nemcsak így. :)

A nagylánnyal (6.5) is kitöltettem a tesztet, kíváncsi voltam, ő hogy látja magát. Egyértelműen HS-nek. :D Pedig azt a kérdést, hogy "feels things deeply" nem is tudtam neki elmagyarázni, mivel magam sem értem teljesen (szerintetek mit takar?), úgyhogy azt kihagytuk, anélkül is bőven megvolt a pontszám. :)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.07.09. 15:24:10

@blazska: Hát, intuitíve :-) Elolvasok egy állítást, és ha rögtön mosolyra húzódik a képem, akkor "nagyon igaz" - has a clever sense of homour -, ha egy pillanatra el kell gondolkodnom és arra jutok, hogy "végülis igen", akkor csak simán igaz az állítás.

És ha előfordult egyszer-kétszer, de amúgy a gyerekre nem jellemző, akkor nem igaz.

De most kíváncsiságból visszamentem a teszthez és megint kitöltöttem; a végeredmény figyelmes gondolkodás után is pont ugyanaz a 9 állítás, mint amit egy nappal ezelőtt kvázi-ösztönösen, a gyerekre gondolva beikszeltem.

A fiamra simán rámondom, hogy "nagyon intuitív", és ez alatt azt értem, amit saját magam kapcsán is: szerintem az "nagyon" intuitív, aki a dolgokra való ráérzést ugyanolyan legális és ugyanolyan működő problémamegoldó stratégiának tekinti, mint a logikus levezetéseket.

Néha megesik, hogy már ott helyben elgondolkodva van logikus levezetés is, számokkal, térképpel, időrendi sorrenddel vagy ami épp kell hozzá (csak minek, ha az intuíció gyorsabb ;-)), máskor nincs a megoldási vagy tervezési folyamatra "logikus" magyarázat, hanem csak az egyértelmű érzés, hogy most ezt KELL csinálni, az egyértelmű kísérőérzéssel, hogy van logikus ok is, de azt majd _utólag fogjuk világosan látni_. Ez utóbbi feltétel szerintem elengedhetetlenül szükséges (különben nem intuíció van, hanem rögeszme; az intuitív megoldásnak mindig van külső reflexiója, hogy igen, most éppen intuíció alapján cselekszünk, és a végeredményt majd még elemezni is kell).

Nem tudom, hogy szakirodalmi háttér van-e (vizsgálta-e ezt már bárki is). Én is egy "nagyon" intuitív típus vagyok, és lehet, hogy ez szükséges volt ahhoz, hogy a 2-3 éves gyerekemen észrevegyem, hogy ő is az. Ezzel azt akarom mondani, hogy aki a "megérzést" nem használja tudatosan mint problémamegoldó stratégiát, az nem fogja észrevenni azt se, hogy mások mikor használják :-) Vagyis, ez elég képlékeny: nem merném szakirodalmi tételként megfogalmazni, hogy egy 2-3 éves gyereken már látszik, hogy ő "nagyon" intuitív-e vagy sem. Ez függ attól, hogy ki a kísérletvezető és mik a definíciói ;-)

A "feels things deeply" kicsit hasonló; nekem ez azt jelenti, hogy valakit teljesen hatalmukba tudnak keríteni a saját érzései (vagy ha már nem, akkor az események egy pontján keményen megdolgozott a változásért). Epizódok jutnak eszembe - hatéves voltam, amikor egy táncostársam egy balatoni fesztiválról hazafelé egy autóspihenőben elesett és eltörte a karját. Én a hazaút további részén órákig zokogtam keservesen a buszon, hogy szegényszegény x, nem fog tudni velünk fellépni az évzáró gálán. A csoportunkkal utazott egy orvos, aki Székesfehérvártól Mezőkövesdig várta, hogy majdcsak megnyugszom, aztán amikor megelégelte a szenvedésemet, adott valami kisgyerek-kompatibilis gyógyszert. Lecsillapodtam, és azonnal rájöttem, hogy nyugtatót kaptam. Úgy éreztem, hogy becsaptak, elvették az érzéseimet. Emlékszem az élményre, hogy ezen(!) újra akartam kezdeni a sírást, csak aztán szerencsére a gyógyszer volt az erősebb. Garantálom, hogy orvos nélkül hazáig sírtam volna, és nem tudom, mikorra könyveltem volna el a tényt, hogy a legjobb táncos is eltörheti a karját, és az élet már csak ilyen.

Amikor az alig több mint kétéves fiam elcsukló hangon, remegő szájjal, könnyben úszó szemekkel kérdezgetett, hogy a lódarázs miért nem adott vissza semennyit a telhetetlen méhecskének a mézből, miért volt önző a lódarázs, na, akkor elkönyveltem, hogy erre a gyerekre jó lesz odafigyelni, mert ő is figyel, és nagyon hamar fog olyan dolgokon töprengeni, amikhez még semmi köze nem kéne hogy legyen.

Ugyanakkor, a teszt 23 kérdésének több mint a fele egyértelműen nem igaz rá.

A saját kis elnagyolt nézőpontom alapján ha egy gyereket _sokféle_ apróság ki tud billenteni az egyensúlyából, akkor esélyes, hogy HS. Mindenkinek van _néhány_ olyan dolog, amire kiakad, de ez teljesen oké; itt tényleg valami kritikus tömegnél történik kategóriaváltás. A teszt szerint ez 13 egyértelműen meglevőnek érzett kritérium a 23-ból, és a fiam attól elég messze van, én viszont felnőttként is könnyen átugrom a lécet :-).

Amikor a végén azt mondják, hogy egy-két "extrém módon stimmelő" állítás is elég lehet a címkéhez, akkor talán arra gondolnak, hogy ugyanúgy, mint az M-CHAT kérdőív esetén, talán itt is vannak kiemelt kritériumok, vagy olyan kritériumok, amelyekből ha 2-3 EGYÜTT teljesül, akkor az kvázi "mindent visz" és érdektelenné teszi a teszteredmény maradékát. Kicsit utánanézek a teszt kutatási hátterének; nem lennék meglepve.

zzzsuzsa 2011.07.09. 16:38:22

@Felicitasz: @blazska: A vicces az, ha már "alig a fele" igaz rá, akkor igaz rá. És ha csak egy igaz rá, de az nagyon, mint blazska írja, akkor is igaz rá. Intuitívnak pedig szerintem a szülőknek kell lenni!! Itt is vannak eltérések, mert ez nem egy automata, amibe, ha bedobod a százast, kijön a helyes válasz, vagy a narancslé. Nincsenek mindenkire érvényes helyes válaszok, nekünk kell megérezni, reagálni és együtt menni az ilyen helyzetekkel. Az ilyen gyerekek jó irányjelzők, mert tudják, hogy mi a jó nekik és ezt határozottan és megingathatatlanul közlik is velünk. Pl: Na nézzük csak ez az ovi hülye hely, nem jó itt, mert ezért, meg ezért....jó, akkor én nem beszélek, nem kakilok, nem pisilek....így mondja el. A "feels things deeply" egyértelműen arra utal, amit te is mondtál a saját fiadról: "szép lelkű, érzelemdús", ...mély érzésű, mondjatok még hasonlókat! Vagy a Felicitasz kis fia aki sírva fakadt a dongó gonoszságán. Na. Ezek csak intuíciók, mert nyilván Ti ismeritek a sajátjaitokat! És nem minden gyerek ilyen!! Emlékszem, hogy amikor az én gyerekem feküdt a pelenkázó asztalon , közben szólt a zene, Sebestyén Márta asszem egy szomorú dala, akkor a csecsemő gyerekem (kb 5 hónapos) aki addig vigyorogva rugdalózott, most elkezdett figyelni, majd elpityeredett, mint egy 2 éves. Rá majdnem minden pont egyértelműen igaz. Amit még szeretnék veletek megosztani ezzel kapcsolatban, az az, hogy ugye az ember (én:)) fejében él egy kép arról, hogy milyennek szeretné látni a saját gyerekét. Most már ezt a kérdést is egy kicsit másképpen látom, illetve sokat gondolkodtam rajta, hogy mennyire irányítható egy gyerek bizonyos dolgok felé. nyilván lát a szüleitől, abból tanul, azt a mintát követi..stb Viszont minden gyermek szerintem előbb utóbb megmutatja azt, és kifejezi, hogy mi az amiben ő a legjobban tud villogni, amiben jól érzi magát, ami neki való. Pl: A szülő gondolja: Hát jó lenne, ha nőgyógyász lenne, vagy legalábbis a kerületi ügyész, de azt se bánom, ha országos úszóbajnok, vagy atléta lesz (mellesleg az atlétika érzékeny gyerekeknek való:) és az ember látja, mert nem vak, hogy: a gyerekem nem bírja a vért, nem szeret monoton dolgokat csinálni, szabadon szárnyal a fantáziája (nőgyógyász és ügyész kilőve) és ráadásul a sportban sem nagyon ügyes, sőt a fenébe, még hamisan is énekel, szóval az úszóbajnok és a világhírű hegedűművész is kilőve.... Amiért ezt írom az az, hogyha FIGYELSZ A GYEREKED TEVÉKENYSÉGEIRE IGÉNYEIRE, akkor előbb utóbb tiszta lesz, hogy mi az, amit mindig szeretni legalábbis nagyon sokszor szeretne, és akkor, bár lehet, hogy az a dolog neked nem tetszik, mégis elkezd benned mozogni a dolog, és egyre több olyan helyre viszed, ami ezzel kapcsolatos, és ez a gyereknek is üdvösségére válik. Ámen:)))

zzzsuzsa 2011.07.09. 16:44:38

Ja és még valami ehhez, : többféle dolgot kell megmutatni nekik szerintem, felajánlani, mert biztosan kiválasztja az ilyen gyerek a neki valót, ami számára abszolút ideális.

tikktakk 2011.09.09. 23:17:01

@Felicitasz: Szia, visszatertem. Kozben hazakoltoztunk, es talatunk egy egyenlore nagyon jonak tuno angol magyar ovit, ahol a tarsalgsai nyelv az angol , delelott angol foglalkozas van, de a nagycsoportot delutan a magyar iskola kezdesre is felkeszitik. Szoval amiket leirtal igazak, de van koztes atmenet,a vezeto ovononek 3 gyereke van, egyik legregebbi maganovi, es fenn vann a budai hegyekben a levego isteni, hatalmas jatszoter, es szoval eddig el vayunk varazsolva. A legtobb gyerek mar tavaly is odajart. Ja es arban is skala aljan van, elerheto, megfizetheto. Es a gyerek elvezi, szinte furdik az elmenyekben, angol dalokban mondokakban, calandar-ban, amiket mar kinntrol ismert. Egyenlore delelottot vallaltuk csak be, de remelem hosszabb tavon delutan is tud majd maradni.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.09.10. 15:12:54

@tikktakk: Szuper, hogy van ilyen hely, és gratula, hogy megtaláltátok. (Sokan mások is örülni fognak az infónak, nagyon köszi a visszajelzést.)

traveller1 2011.09.11. 00:21:41

A téma végigolvasása után az lenne az elsö kérdésem, hogy melyek azok az érvek, amik azt a véleményt támasztják alá, hogy a nem magyar nyelvterületen élö gyereknek nem árt, ha úgy kerül iskolába, hogy nem beszéli az ország nyelvét. Ezt nehezen tudom elhinni. Mert: én Németországban élve rendszeresen találkozom a munkám révén a hiányzó nyelvtudás katasztrofális következményeivel. Sok gyerek nem tanul meg az iskolában németül, vagy ha igen, akkor elveszt 1-2 évet azzal, hogy nem érti meg, hogy mi zajlik az iskolában. Az pedig mítosz, hogy a gyerekek 4-5-6 éves korban egy két hónap alatt csak úgy felszedik az idegen nyelvet anyanyelvi környezetben. Legalábbis 100%-ban nem olyan szinten, hogy azon a nyelven tanulni tudjanak. Az osztályközösségbe való beilleszkedésröl nem is beszélve. Bár megértem, hogy sokan fontosnak tartják, hogy a gyerekeik tudjanak magyarul, azért szerintem ugyanolyan fontos, hogy minél hamarabb beszéljék az ország nyelvét, ahol élnek.
Voltak elöbb hozzászólók, akikkel nagyon egyetértek abban, hogy a több nyelv aktív és konzenkvens alkalmazása a különbözö anyanyelvü családtagok esetén rengeteg energiába kerül. Ezt nem mindenki tudja felvállalni, és az sem egyszerü, hogy ha az egyik fél ki van rekesztve a beszélgetésböl pl. az anya és a gyerek beszél, apa nem érti, vagy mindent fordítunk?
Ismerek egy görög lányt, akinek a szülei hozatták gyerekkorában az iskolás könyveket Görögországból és hétvégén tanították abból, hogy tudjon írni és olvasni görögül. Hétvégén, játék, kikapcsolódás helyett és az amúgy is meglévö házi feladatok mellett...azt mesélte, hogy nagyon nem szerette.
Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy nem lenne ideális, ha mindenki meg tudná valósítani a kétnyelvü nevelést. Csak hangsúlyozni szeretném, hogy mennyire nehéz. Vagy csak nekem tünik annak? (Vallomás: 6 éves lányom nem tud magyarul semmit).

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.09.12. 16:44:36

@traveller1: Nehéz kérdés. Úgy gondolom, hogy nyelvtudás nélkül _iskolába_ kerülni eleve hátrányos helyzet, de hacsak nem iskolás korban érkezik valaki új lakosként az országba, nem valószínű, hogy 5-6 évesen kerül először az ország nyelvét beszélő gyerektársaságba.

Amikor így van, az hátrány. A "néhány hónap alatt felszedi" csak akkor mítosz, ha általános elvet, követelményt csinálunk belőle. Vannak gyerekek, akik néhány hónap alatt felszedik, és vannak, akik nem. A nyelvi integrációra időt kell fordítani, szerencsés esetben iskolakezdés előtt (mondjuk 4-5 éves korban), de én rengeteg gyereket láttam Kanadában, akik eleve az iskolába érkeztek meg (pl. 9 évesen) és nem volt velük beilleszkedési vagy tanulmányi probléma. Elég szilárdan az a véleményem, hogy ez az iskolától és az iskola "bevándorlási politikájától" függ, nem a gyerekektől. Az nem a gyerek hibája vagy érdeme, hogy az iskolában van-e bejáratott koreográfia az idegenek "beillesztésére", van-e speciális tanterv képes szószedetekkel, munkalapokkal, mentori programmal, nyelvórákkal, vegyes korcsoportos osztályokkal ahol feltűnés nélkül lehet akár évet ismételni is - illetve mennyire van természetesnek véve az, hogy hát igen, ő még nem tud angolul (franciául, hollandul stb.) de attól még okos gyerek, és eleve úgy állnak hozzá a tanárok, hogy belekalkulálják a nyelvi hátrányt a kezdeti iskolai életbe és nem szívatják a gyereket ahol nem muszáj.
Az "egy-két évet elveszt" problémával azért nem tudok azonosulni, mert ez ilyenkor nem veszteség, és mások meg ugyanígy "elvesztik" az egy-két évet azzal, hogy októberben születnek, vagy a szüleik visszatartják őket egy évig az óvodában, vagy a gimiben egy tanévet külföldön töltenek és osztályozó vizsga helyett évet ismételnek, vagy nulladik évfolyamos kéttannyelvű miatt négy helyett öt évig járnak középiskolába, vagy érettségi után egy évre elmennek au-pairnek nyelvet tanulni és egy évvel később mennek egyetemre stb. Semmit nem "veszít" az, aki nyelvtanulás miatt egy évvel később kerül be az oktatási rendszer valamely fázisába. Ha ez 14 éves korban teljesen elfogadható, akkor 6 éves korban is az, és a kétnyelvűség szerintem sohasem hátrány.
Az általam ismert vegyes családok sokat fordítanak, illetve egy idő után mindkét szülő megtanulja témaszinten, értés-szinten követni, hogy a másik miről beszél. Az igaz, hogy a nyelvekre időt szánni nem könnyű dolog, főleg ha írásbeliséget is akarunk, de a vegyes családokról külön is írtam, körbejárva ezt a kérdst. Teljesen igaz az, hogy ott szülői időbefektetés nélkül a gyerekek, különösen a fiatalabb testvérek, tényleg nem tanulják meg a kisebbségi családi nyelve(ke)t.

traveller1 2011.09.12. 18:18:07

@Felicitasz: Hmmm. Köszönöm a részletes választ. Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy hogyan müködik a jó nyelvi integráció más országokban, mert itt Németországban ez nagy probléma. Talán az is szerepet játszik benne, hogy a nyelvi nehézségek általában a többszörös hátrányos helyzetü gyerekeknél jelentkeznek legtöbbször és náluk vezetnek az iskolai csödhöz. El tudom képzelni, hogy föleg az olyan országokban, ahol jobban "menedzselik" a bevándorlást, ott több a motivált családi háttérrel rendelkezö gyerek. Én sajnos rendszeresen találkozom olyan fiatal felnöttek életrajzával, akik sem az anyanyelvükön sem németül nem tudnak rendesen és sokszor annak ellenére, hogy itt nöttek fel, tolmácsra van szükségük. Ez nagyon rossz, és biztos hogy az iskolarendszer nagy hibája is, de amíg nem "javítják meg", addig a szülöknek kell figyelniük arra, hogy a gyerek tudjon elég jól németül, mielött iskolába megy.
Amit az "évvesztésröl" írtál, azzal egyetértek, talán annyi módosítással, hogy ha ezt jól kezeli az iskola, akkor nem okoz önbecsülési ill. beilleszkedési zavart a gyereknek. Ez részben személyiség kérdése is.
Mindenesetre érdekes volt olvasni, hogy mennyiféle családi modell van, és ki hogyan oldja meg a két- ill. többnyelvüség kérdését.

teheneszet 2011.10.06. 19:49:38

kedves Felicitasz, most olvastam a posztodat (most linkeltek be a BA-n), nagyon atfogo es hasznos, koszonom.

Nalunk a felallas: en magyar, ferj nemet, egymassal angolul beszelunk es francia-flamand nyelvteruleten elunk (Belgium). Szoval nem egyszeru. Ded 4,5 honapos, de mar szuletese ota en magyarul, a ferjem nemetul beszel vele.

Megirtad mar azt a masik posztot amit terveztel a tobbnyelvu csaladokrol? (aprankent majd elolvasom a blogodat, de igy most egyszerubb rakerdezni)

En azt olvastam egy konyvben (Language strategies for bilingual families) hogy ket nyelv (egynyelvu csalad kulfoldon pl.) eseten valoban nagyon fontos a kovetkezetesseg, viszont 3 v. tobb nyelv eseten lehetunk rugalmasak azaz ha pl. a gyerek nem a te altalad beszelt nyelven szol hozzad akkor nem kell ugy tennunk mint aki nem erte (marmint ha ertjuk) ill. valaszolhatunk neki az anyanyelvunkon vagy a kerdezeshez hasznalt nyelven is. Az indoklas, hogy mivel mi rugalmassagot varunk a gyerektol tobb nyelv hasznalata teren, nekunk is rugalmassagot kell mutatnunk.

En ugy tervezem hogy mindig magyarul fogok hozza beszelni. Meg nem tudjuk milyen iskolaba-ovodaba fog jarni, de erosen gondolkozunk a nemeten. Szeretnenk elkerulni hogy minden nyelven beszeljen de egyiken sem jol (vagyis azt szeretnenk ha tenyleg lenne "anyanyelve", lehetoleg a nemet es a magyar). Biztato hogy a posztodban azt irod, ezt odafigyelessel, tanulassal el lehet erni.
Meg szeretnenk majd hosszabb nyari szuneteket tartani a nagyszulokkel, az is jo lehetoseg a nyelvgyakorlasra.

Bocs ha hosszu lett es koszi az erdekes olvasmanyt!

Kispiskóta 2011.10.10. 13:03:02

Kedves Felicitasz, rég nem írtál, minden rendben?

Kicsit feljebb kérdeztem tőled. Azóta változott a helyzet, nagyon kiváncsi vagyok a véleményedre.

Magyar szülők vagyunk Németoban, 2,5 éves a gyerekünk. Elég sokára kezdett beszélni, most nekilódult, és már mindent kommentál magyarul. Német oviba jár, az óvónők szerint jól boldogul, mindent ért és ott is kezd beszélni (persze kevesebbet, mint magyarul).
És két hónap múlva Magyarországra költözünk. Otthon tiszta magyar közeg fog körülvenni, nem hall a gyerek német szót... hacsak nem teszünk extra erőfeszítést. Kérdésem: érdemes-e az ő kis kétnyelvűségét fenntartani, és ha igen, mi módon? Én beszélek németül, jól, de persze akcentussal, külföldi módra.
Már rengeteg féle tanácsot kaptam a témában, egymásnak ellentmondókat. A te véleményedre nagyon számítok. Azt többen javasolták, hogy járjon Magyarországon német oviba, ezt körüljártam, de sokféle okból ez kizárt.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.10.17. 16:02:23

@Kispiskóta: Kétnyelvűséget mindig "érdemes" fenntartani, a kérdés talán az, hogy mennyire fontos ez nektek családilag, és mennyi energia és munka szánható rá az időtökből.

Ha akarjátok, akkor a "strukturált input" valamelyik formáját kellene megvalósítani, és a lehetőségek száma végtelen: beszélhetsz hozzá te is németül, amolyan minden-nap-egy-mese jelleggel, bármely tevékenységet kiválaszthatsz erre a célra, napi villamosozást, sétát a parkban, rajzolást vagy tényleg együtt-olvasást. Nem tudom, hogyan van nálatok "képernyőidő", mi youtube-on nézünk rajzfilmeket és kereshetsz német meséket; nem tudom, hová költöztök, de esetleg van német csoport a községben, városban, ahol németül beszélő szülők kifejezetten azért terelik össze a gyerekeiket, hogy együtt játsszanak és beszélgessenek.

A gyereknek attól semmi baja nem lesz, ha most a német "elfelejtődik", és majd az iskolában kerül elő újra, de ha tudtok és akartok rá időt szánni, akkor én semmiképp nem fogom azt mondani, hogy "óh, nem érdemes". Baba-nyelvórákra tízezreket költeni valóban "nem érdemes", de itt most nem erről van szó.

Alexandra Sydneyből · http://alexandragasztroblogja.blogspot.com/ 2011.11.27. 06:35:41

Nagyon tetszik a cikk, nem csak ez, de a többnyelvű családokról szóló is.
A hozzászólások is igazán érdekesek.

Magam is vegyes házasságban élek, a férjem ausztrál. Apósom magyar, anyósom Ausztriában nevelkedett, ennek ellenére a férjem (és a testvérei) nem beszélnek magyarul, németül pedig csak az egyetemen tanult meg valamilyen szinten (inkább csak alapfokon).
Két gyermekünk van, egy 2 éves 8 hónapos fiú és egy 10 hónapos kislány.
Én a gyermekeimhez születésüktől kezdve kizárólag magyarul beszélek, a férjem és idegenek jelenlétében is. Engem nem érdekel, hogy ez udvariatlanság, sőt igazából nem is vagyok meggyőződve arról, hogy az lenne. Sok esetben a testbeszéd is elárulja, hogy vajon mit mondhatok nekik, de ha kell, összefoglalva elmondom angolul is.
A fiam 2 éves már elmúlt, amikor elkezdett beszélni és egy ideig az angol mintha jobban ment volna neki. 2 és fél volt, amikor haza látogattunk Magyarországra 4 hétre, és ez idő alatt nagyon szépen meglódult a nyelvtudása, fejlődött a magyar szókincse. A magyar azóta is erősebb neki, de angolul is szépen fejlődik. Ahogy mondtad, Felicitasz, mondok neki valamit magyarul, ő pedig továbbítja az apjának angolul.
Néha, mivel a magyar szókincse bővebb, mint az angol, magyar szavakkal helyettesíti be a mondatokból hiányzó angolt.

A magyar fejlesztése érdekében csak magyar nyelvű mesefilmeket nézhet a tévében és az angol egyszerű nyelvezetű meséket is magyarul olvasom fel neki. Persze, van magyar mesekönyve is :)
Rendszeresen együtt játszóterezünk egy közelben élő magyar barátnőmmel, akinek hasonló korú gyermekei vannak és egyébként szintén ausztrál a férje. Sokat jelent, hogy a gyermekeim más forrásból is hallják a magyart.
Mindezek mellett persze ott van még a Skype, a telefon, illetve alkalmanként a sydney-i magyar rendezvények látogatása, ahova azonban viszonylag ritkán jutunk el, mert a város másik felébe kell átutazni.

Köszönöm, Felicitasz mindazt, amit leírtál, mert megerősített abban, hogy jó úton haladok :)

Az még érdekelne, hogy hogyan lehet megtanítani őket magyarul írni? Hogyan történik a tantárgyak magyar szókincsének megtanítása? Pl. matek, földrajz, stb.

Reka27 2020.01.20. 21:46:46

Szia @Felicitasz, remelem meg visszanezel ehhez a cikkhez. Ferjemmel (Mindketten magyarok vagyunk) az USA-ban elunk. Most varjuk az elso babankat. Sajnos a nyelvhasznalat teren incs egyetertes. Otthon is angolul kivanja a beszedet, kettonk kozott is, mondva hogy ez az orszag nyelve. A kisgyermekunket szeretne magyarul tanitani, de ezt nem tudom hogy jonne ossze, ha emellett magunk kozt is angolul kellene beszelni. Nem nagyon talaltam meg a modjat hogy megertessem vele miert nem allok az oldalan ezen a teren.
A cikkben leirtak tetszenek es egyet ertek vele, probaltam mar ferjemnek is mondani hogy ha a baba a mi angolunkat tanulja meg az se jo.
Tanacstalan vagyok. Kerlek segits!
Koszonom!

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2020.01.20. 22:23:30

@Reka27: Mióta vagytok itt? (Azért kérdem, hogy feltérképezzem, hogy már teljesen átálltatok arra, hogy otthon egymás közt is angolul beszéltek, vagy a dolog még könnyen visszafordítható.) Biztos, hogy maradtok? (Mert ha esetleg nem, akkor "az ország nyelve" egy erősen képlékeny kategória, ellentétben az anyanyelvetekkel, amit nem kéne elveszteni.)
Angolul mindenképp meg fog tanulni a babátok ha itt maradtok. Magyarul csak akkor, ha tőletek azt hallja.
Ha a férjeddel beszélnék, akkor arról kérdezném, miért jobb otthon is angolul beszélnie.
Hol laktok? (Nagyváros, kisváros, vidék... ez meg azért érdekel, hogy valami ötletem legyen, mennyire fontos mindenhol mutatni hogy ti milyen nagyon "integrálódtatok", mennyire néz az utca embere érdeklődve, ha magyarul hall benneteket a boltban egymás közt, mennyire zavarja ez a férjedet, nem valami efféle oka van-e annak, hogy otthon is inkább angolul beszélne.)

Szóval, sok-sok szempont van itt. De ha az komoly, hogy a gyereketek beszéljen magyarul, akkor muszáj, hogy ti is beszéljetek magyarul otthon, sőt, egy idő után az se lesz elég, magyar könyvek kellenek, rajzfilmek, esetleg az online magyar iskola is, de az még a jövő zenéje :)

Reka27 2020.01.21. 16:25:06

@Felicitasz:
Koszonom Felicitasz a gyors valaszod! 2017 ota elunk kint. Visszafordithato lenne szerintem, viszont a ferjem ragaszkodik hozza, hogy angolul beszeljunk, hiszen kint elunk. En konnyebben feloldodom ha magyarul beszelek vele, hiszen igy ismertem meg ot, igy tudom elmondani az erzeseimet, az angol egymas kozott valahogy mesterkeltnek, munek tunik, es neha nem is beszelgetek annyit. Vagy nem olyan elannal adom at a gondolatokat.
Vannak viszont helyzetek, hogy magyarul beszel o is, es akkor valahogy boldogabbnak erzem magam. Nagyon erdekes, hogy miert van ez? Parszor mondta hogy nem akarja hogy bevandorlonak nezzek… nem tudom miert? Azok vagyunk, de dolgozunk, adaptalodunk a kornyezethez, de nem hinnem hogy mindent fel kene adni. Nem leszek 100% amerikai sose. O regen 4 eves koraig kint elt, majd visszakoltoztek es az osszes iskolat Magyarorszagon vegezte. Szulei par eve jottek ki, a testverek mar itt jarnak iskolaba. Otthon magyarul beszel mindenki, annak ellenere hogy a gyerekek egesz nap angol kornyezetben vannak. csak nala van ez a berogzodes.
Latom milyen szepen megtanultak angolul, lassan anyanyelvi szint, ugyhogy abban biztos vagyok hogy a babanak is menni fog. Nem szeretnem viszont ha a magyart kihagynank hiszen oriasi plusz lenne a kesobbiekben. Ferjem nem ellenzi a magyar nyelvet, de angolt akarja elsosorban hogy a kisgyerek ne erezze magat kirekesztve mert nem erti a tobbiek mit beszelnek. Kerdeztem egyetert-e azzal ha en magyarul beszelnek a babahoz, o vele meg angolul. Mintha nem is magyarok lennenk. Talan ebben benne van. A gyakorlat megmutatja, de jobb lenne elore tudni es latni mi hogy lesz. Nem szeretnem ha ez az egesz veszekedes targya lenne.
Kisvarosban elunk, az termeszetes nekem is hogy masok elott angolul szolok hozza, ha munkatarsakkal kimegyunk valahova angolul beszelunk. Nem ertem, hogy otthon, ha csak ketten vagyunk miert nem lehet? Munkahelyen angol megy, nem attol fogok megtanulni jobban angolul ha otthon is ugy beszelek vele, ,mert az nem szakmai nyelv, csak ‘chit-chat’. En igy latom. Probaltam mar mindent elmagyarazni, hogy az se jo ha a gyerek a mi angolunkat tanulja meg, de nem sikerult attorest elerni. Nagyon ragaszkodik ahhoz amit o kigondolt.
Jo a munkank, es eleg valoszinu hogy itt maradunk. Nem tudna elkepzelni mar otthon, miota latta hogy itt mit erhet el. Nekem szerintem menne, persze hianyoznanak bizonyos dolgok. Az en csaladom Europaban van, es a legjobban ez faj a szivemnek, hogy az unoka nem ugy fog felnoni ahogy en. Szuleim nem beszelnek angolul, felek mi lesz, hogy beszelnek majd a gyermekemmel? Nem lesz olyan kozvetlen a kapcsolat mint nekem nagymamammal, de szeretnem ha a gyermekem ismerne oket, tudna veluk beszelni es nem idegenkedne.
A Magyar iskolat lattam mar, azt mindenkepp szeretnem kesobb, illetve van egy templomi gyulekezet a kozelben, neha megyunk istentiszteletre. Ok is tartanak vasarnapi iskolat.
Kicsit hosszura sikeredett, koszonom hogy elolvasod es velemenyezed, tanacsot adsz. Remelem minden szepen a helyere kerul elobb avgy utobb.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2020.01.29. 21:05:45

@Reka27: Gondolkoztam ezen egy pár napig; igen, ezt sejtettem, hogy ez lesz az egyik fő motiváció, hogy "nem akarja, hogy bevándorlónak nézzék". (Nem tudom, hány évesen kezdett el angolul tanulni, de hacsak nem általános iskola alsóban, van egy rossz hírem: az akcentust is hallják :)) Az expat magyar, az bevándorló, és kész. Társaságban én is "kevertet" beszélek a gyerekkel, hogy a közösség értse mi a téma köztünk, de ez innentől nem gyereknevelési kérdés, hogy kinek mekkora probléma a bevándorlósága, és ki mennnyire érzi az identitása árulójának a nyelvhasználatot.

A száraz tények viszonylag egyszerűek: 1. kétnyelvűnek lenni óriási előny 2. a gyerek magyarul csak tőletek tud megtanulni 3. ő angolul mindenképp akcentus nélkül fog beszélni ha itt jár iskolába 4. hogy magyarul akcentus nélkül fog-e beszélni, illetve hogy fog-e egyáltalán, az azon múlik, hogy otthon magyarul beszéltek-e.

A saját fiam hároméves koráig nem beszélt angolul (pár szón és bölcsis dalocskákon kívül), itthon magyarul beszélünk. 3 évesen került részidős oktatási intézménybe (Montessori ovi), ahol az egyik óvónője magyar volt, a másik indiai, és a tarka nemzetközi társaság ezerféle angolt beszélt körülötte mindenféle akcentussal. Az iskolában aztán ez szépen letisztult (viszont kérésre a gyerek tud társaságot szórakoztatni azzal, hogy beszéljen angolul magyar akcentussal, indiai akcentussal, déli amerikaival, vagy utánozza az én kiejtésemet - nekem nem magyar akcentusom van, hanem német/francia/brit mix, az északi államokban azt hiszik ír vagyok, itt azt hogy svájci - és természetesen tud "rendes" amerikai angolul); hatodik osztályban, amikor a middle school-t kezdte, és az első héten elmentem az információs szülői estre, a tanárok megdöbbentek hogy a gyerek egy másik nyelvet beszél otthon. Abszolút beolvad a közegbe, furcsa neve meg nagyon sokaknak van: egy Balázsról vagy Zoltánról csak a többi magyar tudja, hogy ez magyar név; egy gyerekcsapatban ahol van mellette Monish, Levi, Quincy meg Seán, senki meg se rezzen. Szóval, nagy meglepetést okoztam az iskolában azzal, hogy a gyerek egy másik nyelven is beszél (és ír meg olvas). Ő itt csak akkor "különleges" meg "idegen", ha az akar lenni. Én viszont nem változtathatok azon a TÉNYEN hogy bevándorló vagyok, akkor sem, ha közben állampolgár is lettem meg tényleg otthonra találtam itt.

Ha jól emlékszem, Bognár Szilvia beszélt úgy az erdélyiből magyarországivá lett magyarságáról, hogy "van egy szülőföldem, meg van egy hazám". Ez az állítás sokakra igaz, és csak egyre többekre; én az integrálódásra mindig olyan folyamatként gondoltam, ami gazdagít, nem pedig feladni kényszerít bármit is.

Még esetleg annyi, hogy a nyelvváltás vágya mögött néha a teljes elszakadás vágya van. (Szóval, hogy nem a beilleszkedés célja, hanem az elszakadás kifejezése; a lelki folyamat nem a jövőnek szól elsősorban, hanem a múlttól való elhatárolódás, új élet kezdésének vágya.) Lehet, hogy ezt is érdekes lenne a férjeddel átbeszélni. '56 már elég régen volt, de mondjuk az '56-os magyarok közül sokan szándékosan és deklaráltan hagyták abba a magyar beszédet, amint tehették, a traumáik gyorsabb elfelejtése érdekében, vagy politikai okokból. Sokan meg is fogalmazták, hogy direkt nem tanították meg az itt született gyerekeiket magyarul, kifejezetten arra gondolva, hogy a gyerek még véletlenül se halljon vagy tudjon meg bármit ami politika és ami miatt később bajba kerülhet, kikérdezheti valami hatóság stb., legjobb ha eleve nem is ért semmit. Ma nem üldözöttként jövünk, de ettől még vannak köztünk olyanok, akik maguk mögött akarják hagyni a magyarságukat, ilyen vagy olyan okból, és ennek egyik kifejezése lehet az is, hogy nem akarják a nyelvet használni.
Azon kívül, hogy _én személyesen_ ezt a magam számára elképzelhetetlennek tartanám, nem nagyon mondhatok az ügyben semmit.
Ha valaki szeretné, hogy a gyereke tudjon magyarul, akkor magyarul kell otthon beszélnie vele; ez egy kétszerkettő egyszerűségű, egyértelmű összefüggés.

Callis 2020.01.30. 18:52:34

@Reka27: a férjem nem beszél magyarul és harmadik nyelvű országban élünk, úgyhogy gyakorlatilag csak én beszéltem magyarul a lányommal (+ rajzfilmek persze). Alapfokon simán megtanulta. Nem az akcentus a baj (nincs), hanem a szókincs. Sokat olvasó gyerek voltam, jó fogalmazó, azt hittem, jó szókinccsel és stílussal vágtam neki az életnek. Ehhez képest időnként ledöbbenek, hogy a lányom gyakori kifejezéseket nem ért meg - ezek szerint én nem használom ezeket aktívan, vagy félig tudat alatt vele nem használtam, hogy neki könnyebb legyen.

Az írás-olvasás meg az iskolai szintű nyelvhasználat egészen más tészta. Mi ebbe nem vágtunk bele (az okok elég specifikusak, szóval mindegy miért), de ha jobb körülmények közt újrakezdhetnénk, elsősorban az olvasást bátorítanám, és remélném, hogy az magával hozza a felnőttebb szintű szókincset is. De erre sajnos nincs garancia, pláne ha a kölök az ország (=iskola) nyelvén olvasva könnyebben jut hozzá ahhoz, ami érdekli. Mindenesetre az angol szókincsén és olvasási készségén rengeteget lendített az utolsó Harry Potter kötet, aminek az országnyelvre való fordítását nem bírta kivárni, viszont az elején piszok nehéz volt :D.

Reka27 2020.03.03. 19:37:18

@Felicitasz: @Callis: Koszonom szepen a valaszaitokat. Bocsanat a kesoi reagalasert nagyon sok dolog kavargott bennem, es gondolkodnom kellett. Ezek kapcsolodnak a helyzethez de a kifejtes nagyon off topic lenne. Kellene egy jo pszichologia topic :D
En is mindig azzal jovok, hogy minel tobb nyelvet beszel egy ember annal nagyobb a lehetoseg kesobb, akar egy ilyen palyan elindulni vagy EU kapcsolattal dolgozni, annal sokretubb es tapasztaltabb lehet. Az hogy otthon is angolul kell beszelnem a ferjemmel nekem nagyon fura, de alkalmazkodom persze. Neha atvalt magyarra ha valamit reszletesen akar megbeszelni, es van idoszak foleg csaladlatogatas utan par nap hogy magyarul beszelunk. Aztan vissza a regibe. Mindig mondja hogy a gyereket szeretne magyarul tanitani, kerdem en hogy ha nem az lesz az elsodleges nyelv otthon? Hogy akarjon a gyerek magyarul beszelni, nem fogja kerni ha nem megszokasbol megy.
Vannak 56-os ismerosok, a gyerekek mar felnottek, ertik a magyart es tudnak beszelni de konnyebb angolul. A szulok magyarul beszelnek egymassal. Itt a pelda es megse. Mindig bizom a kesobbiekben, mi van ha a gyakorlatban mas lesz? Mindig ebbe kapaszkodom de felek hogy pofara eses lesz a vege. Biztos vagyok abban ha magyarul beszelne otthon, es ahogy ti is irtatok, az angol igyis ugyis raragad es akcentus nelkuli lesz, a kulvilag miatt. Es tobb idot fog eltolteni ott, nem kerdes. Nem beszelne akcentussal, de ha tolunk veszi at az angol akkor mar nem vagyok benne biztos.
Sajnos nem tudom elmagyarazni a ferjemnek, annyira ragaszkodik ehhez az egeszhez. En viszont azt erzem, hogy gyereknevelesben csak magyarul tudnam a maximumot adni, angolul nem tudnam ugy elmagyarazni amit kell mint magyarul.
Tudjatok erdekes, es nincs osszangban az egesz. Kettonk kozott es a mi csaladunkban elvarja hogy angol legyen az elso. Szuleihez ha atmegyunk akkor minden magyar. Nem ugayanazok az emberek vagyunk? Ahogy irtam korabban angol tarsasagban egyertelmuen nem magyarul beszelek vele. Az utolso szalmaszalam az az opcio hogy en beszelek a gyerekkel magyarul, az apjaval angolul, kozosen angolul, o beszelhet angolul vagy akarmilyen nyelven ami epp tetszik, es tarthat magyar napokat a hetvegen, de mindenkepp szuksegesnek erzem, ahhoz hogy a gyerek tudjon plusz egy nyelvet hogy legalabb z egyik szulo azon a nyelven szoljon hozza.

Callis 2020.03.06. 13:11:44

Nem vagyok szakembere a dolognak, úgyhogy nem is lenne szabad folytatnom, de szerintem nagyon fontos, hogy te azon a nyelven beszélj a gyerekkel, ami a legtermészetesebb a te számodra, és ha ez a magyar, akkor magyarul. Az működhet, hogy a férjed angolul beszél hozzá, és szerintem az se zavar majd be, ha egymás közt angolul beszéltek, csak az angol dominancia miatt neked jó sokat bele kell majd fektetni a magyarba. Eleinte a gyerek keverni fogja a nyelveket, azzal semmi baj. Mikor nekem mondott valamit a bölcsis korú lányom apanyelven vagy keverve, én kézzel-lábbal kommunikáltam hogy értem amit mond, tehát jól mondta (!!), de közben elismételtem magyarul, amit mondott.

Mi a jövendőbeli unokákkal kapcsolatban vagyunk megakadva. A lányom országnyelven fog beszélni a gyerekeihez, a férje viszont esélyes, hogy egy sokadik nyelven. Tehát eleve két nyelvvel indulnak, és ezek egyike se magyar, angol vagy a férjem anyanyelve. Az egyik lehetőség, hogy a férjem is meg én is angolul beszélünk, ezzel bebiztosítjuk, hogy az unokák akcentussal beszéljenek angolul, de legalább mindenki ért mindent, amit mondunk. Vagy beszélhetek magyarul (amit se a gyerekek leendő apja, se a férjem nem ért, és egy évtized épp elég volt abból, hogy nem értjük, hogy a másik mit mond a gyereknek). A lányom egyelőre nem tudja, mit szeretne ő. Beszéltem egy félig-meddig szakértővel, aki a magyart bátorította, ismét azon az alapon, hogy az az anyanyelvem, az a legtermészetesebb.
süti beállítások módosítása