Felicitász blogja

Terhesség, szülés, babázás, gyereknevelés. Gyógynövények, életmód, egészség. Szakirodalom, meg a szokásos tanácsaim gyűjteménye.

©

A blogon megjelenő írások, illetve azok részletei csak a szerző engedélyével, a blog linkjének feltüntetésével használhatók fel vagy közölhetők máshol.

Email: felicitasz@vipmail.hu

Facebook

Ennyien olvastok most

Locations of visitors to this page

Címkék

antibiotikum (2) antidepresszáns (5) anyanyelv (3) apa (3) aranyér (1) asszonygyökér (1) autizmus (6) autonómiára nevelés (5) baba (18) bábaság (22) balett (3) berry (1) beszédtanulás (11) bogyó (1) bölcsőde (1) boldogság (1) büntetés (4) burokrepedés (2) citromfű (2) családtervezés (8) csalán (1) császármetszés (14) császárseb (3) dicséret (3) d vitamin (1) egészség (15) életmód (13) elfogadás (3) engedetlenség (2) epidurális érzéstelenítés (2) érzelmi nevelés (1) eufenika (2) evésproblémák (1) fájdalomcsillapító (9) fejfájás (1) fejlődési rendellenesség (3) felicitasz (22) feminizmus (2) fészekrakó ösztön (2) fogamzás (4) fogamzásgátlás (3) fogamzásgátló tabletta (1) folsav (8) frontérzékenység (1) gátseb (1) genetikai tanácsadás (2) geréb ágnes (2) gyász (2) gyereknevelés (14) gyerekszám (6) gyerekvállalás (13) gyermekágy (12) gyermektelenség (7) gyógynövény (12) gyógyszer (7) h1n1 (11) halloween (1) harry (1) harry potter (10) hiszti (5) hőgörbe (1) hólyaggyulladás (1) homeopátia (1) hőmérőzés (1) hozzátáplálás (5) húsvét (1) idegennyelv tanulás (6) immunitás (3) influenza (13) influenzavírus (2) iskola (4) jutalom (2) kanada (22) kányabangita (1) karácsony (4) kétnyelvűség (6) kézzel tágítás (1) kiságy (1) kisgyermekkor (18) köhögés (1) kolin (1) költözés (1) komló (1) korai fejlesztés (10) korai vajúdás (2) koraszülés (2) korcsolya (1) kórház (3) kormányrendelet (1) lázcsillapító (2) levendula (2) magzatvédő vitamin (3) magzatvíz (1) meddőségi kezelés (3) medveszőlő (1) menstruációs ciklus (4) mese (11) meseterápia (1) mikulás (1) mióma (1) mmr (2) montessori (4) napirend (4) nátha (4) nevelés (2) nyugtató (3) oltás (14) omega 3 (3) öngyilkosság (1) orvos (20) otthonszülés (27) otthonszülés kormányrendelet (3) óvintézkedés (12) óvoda (5) ovulációs teszt (1) oxitocin (3) párkapcsolat (10) peteérés (2) peteérésjelző (1) pg53 mikroszkóp (1) potter (1) pozitív (1) pozitív nevelés (7) prom (1) pronatalizmus (2) pszichoterápia (20) ptsd (8) rák (2) rooming in (2) szaporodási ösztön (2) székrekedés (1) szeretet (6) szoptatás (14) szülés (27) szülésélmény (1) szülésindítás (5) szülési terv (1) szüléstörténet (1) szülés utáni depresszió (9) születésélmény (2) szűrővizsgálat (9) tájékozott döntés (10) tápanyagszükséglet (12) táplálkozás (11) tápszer (3) tea (11) teherbe esés (10) tehetséggondozás (6) tej (2) tens (2) teratológia (1) terhesgondozás (10) terhesség (14) termékenységi problémák (6) termékeny nap (3) természetes családtervezés (2) terminustúllépés (4) tigrisanya (2) többnyelvűség (3) tokofóbia (3) tőzegáfonya (2) tudomány (2) tudomany (1) túlhordás (3) tüneti hőmérőzéses módszer (1) tűzvédelem (1) újévi fogadalom (3) újszülött (12) ünnep (13) usa (19) utófájások (1) valentin nap (1) vas (2) vashiány (4) vérszegénység (3) zöld (1) zöld tea (1) zsurló (1) Címkefelhő

Friss kommentek

Egészségügyi séták Kanadában - 2. Biztosítási rendszer

2010.05.10. 00:08 Felicitasz

Kanadában nincs állami egészségügyi ellátás, csak államilag szabályozott egészségügyi ellátás. A központi kormány adja a pénzt, és egy törvény keretében (Canada Health Act) megmondja, mit kell megcsinálni: minden kanadai lakosnak (nem csak állampolgárnak) hozzáférése kell hogy legyen a számára szükséges egészségügyi ellátáshoz. A feladat megoldása - a biztosítási csomagok összeállítása és az ellátás megszervezése, az intézmények és szolgáltatások menedzselése, fenntartása - pedig tartományi hatáskör. 

Ebből következően néhány dolog másképp van Ontarióban és másképp Albertában, de alapvetően igaz az, hogy Kanadában az egészségügyi ellátás az állampolgároknak és a tartósan letelepedett lakosoknak alanyi jogon jár és ingyenes. Mármint, nem a TB-járulék  levonását hívják úgy, hogy "ingyenes", hanem tényleg az. Ahol az alapellátás nem ingyenes, ott a befizetendő adó részét képezi (Ontarióban pl. jövedelemarányosan 0 és  néhány száz dollár közt évente). Sokat segít természetesen, ha az ország nem nagyon ismeri a költségvetési hiány fogalmát, azaz van miből fenntartani mindezt - másfelől, a pénz nem minden, kell hozzá néhány értelmes ember és közakarat is: akad jónéhány gazdag ország a bolygón, de nem mindegyik költi arra a pénzét, hogy legyen tisztességes egészségügye.

Ontarióban az egészségbiztosítást úgy hívják, hogy OHIP (Ontario Health Insurance Plan), és aki állampolgár vagy tartósan letelepedett lakos (permanent resident), az kap egy OHIP-kártyát, és mehet vele orvoshoz.

Mi nem voltunk állampolgárok, se tartósan nem voltunk letelepedve (csak ideiglenesen,  2002 és 2008 közt), úgyhogy nekünk nem járt alanyi jogon OHIP, hanem meg kellett vennünk az egyetemen keresztül az ezzel egyenértékű ellátást. Évente befizettünk 1700 dollárt (180-nal tessék szorozni, de ez kettőnkre biztosítás), és kaptunk egy kártyát, amire az volt írva, hogy UHIP (University Health Insurance Plan), és ettől kezdve további fizetés nélkül járt nekünk is, ami egy kanadainak járt.

Az alapellátásban viszont nincsenek benne olyan luxusok, mint fogászat, szemészet, fizikoterápia és egy halom más szakrendelés: ezekért mindenki fizet, vagy helyben a rendelőben, vagy külön biztosításon keresztül. Külön biztosítást lehet kötni egyénileg, de munkahelyek is adnak egészségügyi juttatásként biztosítási csomagokat (jobb munkahelyek jobbakat, kedvezőbb feltételekkel).

Nálunk - egyetemi doktorandusz és felesége - úgy nézett ki a dolog, hogy először is megvettük a UHIP-et (a férjemet nem is engedték beiratkozni az egyetemen, amíg nem igazolta, hogy van neki), és ezen felül az egyetemi doktori iskolán keresztül jutott néhány extrára is: fogászat, sportorvosi ellátás stb., illetve kötöttünk biztosítást a receptköteles gyógyszereinkre, mert a gyógyszerek rettentő drágák. 2006 telén egy kezelésnyi (= 6 szem) antibiotikumért kifizettem majdnem 40 dollárt (még mindig 180-nal tessék szorozni), és nagy könnyebbség, amikor számla ellenében egy biztosító az ár nagy részét visszatéríti.

Amire nincs biztosításunk, azért fizetjük a teljes összeget, akár kórházi szakrendelés az, akár magánrendelő. Kapunk szépen számlát és tejelünk, készpénzben vagy hitelkártyával. Amire van biztosításunk, az az ellátás a keret kimerítéséig ingyen van - a letett biztosítási összegért cserébe a biztosító kapja a számlát, fizet, és utána küld nekünk egy tájékoztató levelet, hogy ekkor és ekkor ennyit és ennyit kifizetett ennek meg ennek a rendelőnek ezért és ezért. A biztosító jól megnézi, mire adott ki pénzt és kinek, és én is jól megnézem, mi van a levélben - és hogy, hogy nem, nem is fordult elő, hogy olyasmit számlázott bárki is, amit én nem vettem igénybe.

A háziorvosi és a szakorvosi ellátás egyébként nem különül el nagyon élesen. Pontosabban, arról van szó, hogy ami alapellátásnak és rutinnak számít, azért nem kell szakrendelésre menni: például éves rákszűrést és alap nőgyógyászati vizsgálatot meg tudott csinálni az egyetemi egészségközpontban a háziorvosunk, egy vérvétel vagy vizeletminta miatt nem kellett bemenni a kórházba, elintézték saját hatáskörben (legfeljebb átküldték a mintát egy nagyobb labornak, ha ők nem tudták elvégezni a vizsgálatot).

Mindig mindenhez időpontot kellett kérni, de sosem volt 20 percnél több késés (viszont ha nem jelensz meg egy időpontra és nem mondtad le legalább 24 órával előtte, akkor az 30 dollár, és nincs pardon). Ha nagyon sürgős volt, hogy még aznap orvos lásson, akkor arra is volt lehetőség: délután 3-ig tartott az "időpontos" rendelés, utána viszont be  lehetett ülni a váróba csak úgy, és érkezési sorrendben elláttak mindenkit, akit záróráig fogadni tudtak. De persze mindenki inkább időpontot kért.

Nagyon jó volt, hogy mindent azonnal számítógépre vittek, az orvos sokszor beszélgetés közben is gépelte a kérdéseire adott válaszaimat. Ennek egyik előnye az volt, hogy nem a páciens viszi a hatalmas köteg leletet az ilyen vagy olyan vizsgálatra, másfelől  a praxis bármelyik orvosa csak megnyitotta a fájlunkat, és látta az összes adatunkat, az összes addigi vizsgálatunkat, eredményünket, orvosi szakvéleményekkel és receptekkel.

A receptek is géppel készültek: az orvos kitöltötte az erre a célra szolgáló dokumentumot, kinyomtatta, aláírta, és én ezzel mentem el gyógyszert kiváltani. Így egyrészt biztos, hogy a gyógyszerész el fogja tudni olvasni, másrészt ha bármikor nem az állandó orvosom volna bent, akkor a helyettese is egy pillanat alatt vissza tudja keresni, hogy mik az állandó gyógyszereim és egyáltalán ki írt fel nekem utoljára gyógyszert, mit és mennyit. A rendszer másik előnye az, hogy sok mindenhez nem kell időpontot kérni, és aztán az orvos idejét rabolni. Pl. a központban egyszer már felírt fogamzásgátlóból interneten is lehet kérni újabb dobozzal, a recepciós nővértől pedig bármikor át lehet venni.

És természetesen nincs hálapénz, se a rendelőkben, se a kórházakban, se a  magánpraxisokban, se a bábaközpontban. Jogi szempontból egyébként vesztegetésnek számítana: úgy értelmeződik, hogy megpróbáltam tisztességtelen előnyhöz jutni, és engem is megbüntetnének, nem csak az egészségügyi dolgozót, aki elfogadta. (Ugyanakkor, az igazság másik fele az, hogy a fizetésükből meg tudnak élni.)

Körülbelül 5 és fél hetes terhes voltam, amikor megjelentem az egyetemi orvosi rendelőben, hogy szerintem babát várok. (De erre ők nem azt kérdezték, hogy "na és meg akarja tartani?", hanem azt, hogy "hogyan derült ki, hogy terhes?", illetve "mit érzett, amikor meglátta a pozitív tesztet?"). Nem hitték el bemondásra, azonnal teszteltek ők is, aztán dr. Jane Bradfield, áldassék a neve, leült megbeszélni velem, hogy mi a teendő - és beavatott a kanadai terhesgondozási rendszer rejtelmeibe.

7 komment

Címkék: orvos kanada felicitasz

A bejegyzés trackback címe:

https://felicitasz.blog.hu/api/trackback/id/tr81978098

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

steierhoffer 2010.05.10. 10:11:05

Köszönöm az írást. Jómagam is egy kötelező biztositáson és költségvetési finanszirozáson alapuló egészségügyi rendszert -amelyben csak kiegészitő szerepet játszik a magánbiztositás - tartanék a nemzetközi tanúlságok alapján igazán elfogadhatónak. Nálunk az első átgondolatlan lépésként 1989 végén átkerült az egészségügy finanszirozása az állami költségvetésből a társadalombiztositásba, anélkül , hogy a járulékok fizetésében , vagy az egészségügyi intézmények és az orvosok finanszirozásában bármilyen változás bekövetkezett volna. Ennek az átgondolatlan lépésnek az igazi problémáját az jelenti , hogy kényszerpályára állitotta az egészségügy reformjának egy fontos elemét. ( Itt csak zárójelben jegyezném azt meg, hogy az a gazdasági szempont mérlegelésre sem került ,hogy a sokat emlegetett gazdasági versenyképességre más hatása lehet annak, ha az egészségügy finanszirozása közvetlenűl a munkabérhez kötött, mint annak, ha adóbevételekből ( fokozódó mértékben a fogyasztáshoz kapcsolodó adókból ) finanszirozzák. ) Azt pedig nem ártana elfelejtenünk , hogy erre a lépésre a nemzetközi pénzügyi szervezetek szorgalmazása mellett került sor. Ugyanis a nemzeti pénzügyi intézetek is a költségvetési hiány csökkentését szorgalmazták. Az állami költségvetés szempontjából logikusnak tünt ez a lépés , a költségvetési hiány szempontjából előnyős csere volt a sokkal könnyebben kalkulálható , kisebb nyomásnak kitett családi pótlélkra kicserélni az egészségügyi költségvetését.

Kanada egészségügyi rendszere mindig is közel állt az általam ideálisnak elképzelt rendsszerhez.
A Reinhardt matrix éppen azt illusztrálja , hogy minden egészségügyi rendszer a "köz" és a "magán" sajátos, egyedi keveréke.Igy ugyancsak jól müködő összefüggése van a Kanadai egészségügyi rendszerben a közfinanszirozásnak a magánszolgáltatással. ( a közfinanszirozás és magánszolgáltatás együttélése ) Szerintem is jóval több figyelmet érdemelne Kanada egészségügyi rendszere, ahol a finanszirozás a tartományi költségvetésből történik ( központi támogatás mellett ) a kórházak túlnyomó többsége nonprofit magánintézmény, az orvosok pedig magánpraxist folytatnak. A lakosság számára pedig az egészségügyi ellátás az igénybevételkor ingyenes.

pizzafutár 2010.05.10. 22:40:16

Itthon már 1994-ben felmerült egy egységes számítógépes rendszer létrehozása. Ez azt jelent(h)ette volna, hogy a háziorvosnál, szakorvosnál, sőt a patikában is a TAJ szám alapján azonnal láthatóak lennének a szedett gyógyszerek, az elvégzett vizsgálatok. Így nem fordulhatna elő, hogy valaki ugyanazt a gyógyszert több orvossal is felíratja például. Ez a rendszer a mai napig nem jött létre. Egyrészt azért, mert több számítógépes cég van a piacon, több kórházi, patikai stb. rendszer. Ki döntené el, melyik legyen a kötelező, mindenkire nézve, ki legyen a "guru", aki a szuper-rendszert elkészíti, felügyeli, karbantartja? De ennél nagyobb akadály, hogy tudtommal ombudsman elé is került a dolog, talán a kötelező BNO kód feltüntetés kapcsán, így jelenleg az a központi álláspont, hogy egy ilyen egységes rendszerben a személyiségi jogok sérülnek. Na itt tegyen valaki igazságot!

Attila64 · www.sagaontour.ca 2010.05.11. 15:24:22

Azért ott sem tejfel, kanadai (londoni)nagynéném rákdiagnózisra (CT)1 hóra kapott időpontot. Ami persze nem túl nagy gond - kivéve az 1 havi bizonytalanságot, izgalmat- ha negatív. De az övé nem az lett.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.05.11. 20:25:45

@Attila64: Szegény nagynénéd.
A várólisták valóban hihetetlenek, egyébként, és sokszor emberéletbe is kerülnek. És nem eszközben, hanem szakértőben van hiány: nagyon kevés az orvos és nagyon kevés a nővér. Az egészségügy egyéb szegmenseit csak hírből ismerem hála az égnek, közvetlen tapasztalatom tényleg csak szülészettel van. A szakemberhiány itt is égető kérdés, és mondjuk a szülészet meg tudja oldani azzal, hogy törvényesíti az alternatív ellátást, de rákkal és CT-vel ezt nem lehet megcsinálni.
Ez most egy világméretű probléma kezd lenni, hogy nincs elég egészségügyi szakember. És nagyon-nagyon nehéz a kérdés, mert itt bejön a képbe az is, hogy ez hivatás is, nem csak szakma, azaz csak egyszerűen anyagiakkal nem lehet embereket egészségügyi pályára motiválni. Pl. én sem akarnék orvos lenni. És nem azért, mert buta vagyok és nem tudnék egy orvosi egyetemet elvégezni, hanem mert a lelki alkatom nem felel meg ennek a pályának (el kell tudni viselni mások szenvedésének a látványát, nem szabad nagyon félni hogy én is elkapom mások betegségét, nem szabad kételkedni abban amit csinálok, főleg nem olyan pillanatokban amikor épp felvágok valakit stb.) Szóval, orvosnak alkalmasnak kell lenni, a képzés nagyon drága, és ott is orvoshiány van, ahol pedig nagyon jók a fizetések. :-(

opti (zimme-zum.blog.hu) 2010.05.12. 14:31:22

@Attila64: Sajnálom a nagynénédet!
Időpont kérésben itthon is hasonló már a helyzet. Kisfiamnak nagyon fájt a hasa, minden negatív. Hasi UH-ra kértünk beutalót - 6 hét. Azóta jobban van, nem került sor az Uh-ra, de ha belegondolsz, hogy 6 hétig várjon hasfájósan egy 4 éves...

pizzafutár 2010.05.13. 22:09:14

@Felicitasz: Köszi, elolvastam!
Szerintem itthon kapásból lincshangulat alakulna ki, ha mindenkinek ugyanannyi lenne az éves támogatás, illetve az ingyenesség eléréséig ugyanannyit kellene fizetni. Ez teljesen utopisztikus és nem is biztos, hogy Magyarországon az ideális megoldás lenne.

Érdekes, hogy ott miket tartanak nyilván és miket nem. Itthon pl. rögzítve van a felíró orvos a pecsétszáma alapján, a beteg pedig a TAJszáma alapján. A BNO egy extra cifraság, szerintem irtó megalázó az orvosra nézve, mintegy magyaráznia kell a bizonyítványát, de a beteg szempontjából sem tökéletes megoldás, hiszen könnyen kerülhet illetéktelenek tudomására az egészségével/betegségével kapcsolatos információ. A vicc az, hogy az egész a TB rendszerében összefut. Ha akarnak, most is rá tudnak keresni razzia-szerűen egyetlen orvos felírási szokásaira, vagy egy beteg gyógyszereire. De ez leginkább egyfajta gazdasági rendőri szerep, ráadásul rendkívül bonyolult. Persze, ha ezt megvakarásszuk, akár már azonnal a kórházak, orvosi praxisok stb. pontszerzési rendszerét is ki kellene dobni az ablakon. Mást nem mondjak, minden egyes terhességi UH vizsgálatomon szerepelt hasi és hüvelyi UH, hólyagvizsgálat meg a jó ég tudja mi, amiből a felét tutira nem végezték el, mert pl. 12. hét után már sosem csináltak hüvelyi UH-t. Hogy jön ez a finanszírozáshoz és az egységes rendszerhez? Ha lenne egységes rendszer, akkor x kórházban a vizsgáló szakorvos rám keresve látná, hogy 5 éve milyen vizsgálatot kért a háziorvos, milyen lett a laboreredményem akkor és egy hete, közben milyen gyógyszereket szedtem, mik az állandó betegségeim stb. Nem kellene Ádámtól és Évától elkezdeni az anamnézist minden szakrendelésen. A másik oldala, hogy nem írathatna fel egy beteg több havi gyógyszert támogatásra egyszer a szakrendelésen, utána pedig a háziorvosnál, ami végül lejártként a veszélyes hulladékgyűjtőben landol néhány év múlva. Természetesen van olyan, hogy elveszik a recept, vagy elázik, vagy véletlenül beesik egy szem gyógyszer a lefolyóba és hónapforduló előtt kell menni felíratni a következő adagot. De akinél ez általános trend, az gyanús. Különösen pl. a pszichiátriai betegségek, engedélyhez kötött fájdalomcsillapítók esetén, ahol gyanús lehet egy ilyen gyógyszerhalmozás. Itt már messze nem(csak) a gazdasági rendőrködésről, hanem a beteg védelméről lenne szó: ne akarjon okosabb lenni az orvosnál, ne akarja kijátszani a rendszert a saját elképzelései szerint. Márpedig Magyarországon rekord mennyiségű gyógyszer fogy, gyakran "Mari néni komaasszonyának a szomszédjának az öregapjának a hatodik unokatestvérének ez segített" elv alapján. Komplett káosz van a generikumok összevissza és állandóan változó támogatottsága és hatékonysági különbségeik miatt is. Az orvos keze rengeteg módon meg van kötve, de nem a beteg érdekében. Ha a patikában látható lenne, hogy xy a másik patikában kiváltott 3 vérnyomáscsökkentőt, akkor könnyebb lenne pl. influenza tünetegyüttesre kért gyógyszerre javaslatot tenni, anélkül, hogy a betegnek mondania kellene, hogy milyen alapbetegsége van: a többi sorban álló semmit nem tudna erről, a gyógyszerész viszont gyorsabban és a szaktudásának megfelelően jobb tanácsot tudna adni. Ugyanakkor pl. nem a patikában derülne ki, hogy, teszem azt, a pajzsmirigy működési rendellenességre, meg a veseelégtelenségre két különböző helyen, két különböző szakorvos által felírt gyógyszer egymással inkompatibilis. A legnagyobb bajnak azt látom, hogy a nagyobb átláthatóság sokaknak nem érdek, ugyanakkor a mostani rendszerben is kiderülhetnek gazságok, amelyekre általában nem csapnak le, vagy ha igen, akkor nem a néhány csalóra, hanem a rendszer összes szereplőjét büntetik, mint pl. közel 10 éve minden gyse vonalkódját a receptre kellett ragasztani és így megőrizni 10 évig, mert valahol valakik csaltak az inkontinencia betétekkel. No, befejezem az áradatot, bocsánat, hogy ilyen terjedelemben kitört belőlem... ;-)
süti beállítások módosítása