Az előző posztban már megírtam, hogy a szoptatás ugyan természetes dolog, de a szoptatás technikáját meg kell tanulni, az anyának is és a babának is. A tanulási folyamathoz szükségszerűen hozzátartozik egy csomó kezdeti nehézség és ügyetlenkedés, azaz teljesen normális dolog, ha neked sem megy minden azonnal tökéletesen. A szülés utáni első 2-4 hét a szoptatás kezdeti ideje, és ebben a korai tanulási szakaszban a két legfontosabb dolog a gyakorlás és a türelem. Ez különösen igaz a szülés utáni első 4-7 napra. Ne idegeskedj semmin és ne támassz magaddal szemben követelményeket. Figyelj minden bátorító szóra és meríts erőt belőlük. A tanácsokat hallgasd meg, gondold át, de ne hagyd, hogy mások döntsenek helyetted: a te kisbabádról van szó, a te testedről és melledről, és szülőként amúgyis a te felelősséged a gyermeked táplálása.

Előfordulhat, hogy kezdetben sokféle segítségre lesz szükséged: nyugodtan vegyél igénybe mindent, ami könnyebbé teszi a szoptatás megtanulását. Ami neked és a gyereknek jó, az sokkal fontosabb, mint bárki véleménye.

8. Bátran kísérletezz segédeszközökkel, pozíciókkal, módszerekkel.

Befordult mellbimbókra használhatsz bimbókiemelőt (már a terhesség alatt is hordhatod), a kezdeti ügyetlenebb szoptatás miatt sebesedni kezdő mellbimbókra bimbóvédőt. Ezek nem feltétlenül lesznek állandó kellékek (de ha mégis, akkor na és??), hanem inkább jó tanulási segédeszközök. (A bábám szerint ez az egész kelléktár olyan, mint a biciklin a támasztó kerék: ha nem kell már, akkor levesszük, de ha végig szükséges marad, akkor  pedig sokkal jobb dolog boldogan biciklizni támasztó kerékkel, mint kínlódva anélkül. Na, ennyit életbölcsességből ;-))

A bimbóvédő kezdetben kifejezetten ajánlott is lehet, ha koraszülött, kis súlyú, vagy gyenge izomtónusú babát tanítgatsz szopizni: bimbóvédő használatakor kisebb erőfeszítés a babának az evés, és a kezdeti szakaszban sokkal fontosabb, hogy a lehető legtöbb előtejhez hozzájusson és megtanulja, hogyan kell csinálni, mint az, hogy "dolgozzon meg rendesen" az anyatejért. Ez utóbbit majd megteszi, ha kicsit megerősödött, de ahhoz meg előbb ennie kell.

Vagyis: ha valamilyen segédeszköz szükségessé válik, akkor nyugodtan vedd igénybe, de időnként bátran kísérletezz nélküle is. Például váltogasd a szoptatást bimbóvédővel vagy anélkül, próbálj ki több típust, használd a bimbóvédőt csak az érzékenyebbik melleden, vagy csak minden második szoptatáskor, vagy csak a szoptatás kezdetén: ahogyan jólesik. Sok kisbabát (saját fiamat is beleértve) a bimbóvédő mérete tanít meg és kényszerít rá, hogy nagyra nyissa a száját. Amikor a baba ehhez már hozzászokott, a bimbóvédőt el lehet tenni a fiókba: a fiam kéthetesen már felismerte a "nagyra nyitja a száját" hangsort és azonnal ásított, amikor meghallotta. Vagyis: semmilyen segédeszköz nem az ördög műve. Ha ésszel használod a bimbóvédőt, a gyerek nem lesz tőle cumizavaros, és különösen nem, ha többféle alakút váltogatsz és rendszeresen próbálsz anélkül is szoptatni, jelezve a kicsinek, hogy majd ez volna a "követendő" irány.

Előfordulhat, hogy a kisbabád az egyik oldalán fekve lassabban tanulja meg a helyes tartást, mint a másik oldalán fekve, vagyis az egyik melleden tovább lesz szükséged bimbóvédőre, mint a másikon, utóbb pedig esetleg az lesz a megoldás, hogy amíg rutinossá nem váltok, addig az egyik melleden hagyományos (keresztben fekvős, bölcsőtartásos) módszerrel szoptatsz majd, a másikon pedig futball-labda (hónalj-)tartásban, hogy a kicsi mindig abban a pózban feküdjön, amelyikben ügyesebben tud enni. A helyes tartást és kellően nagy szájnyitást segítheted azzal is, ha szoptatás előtt a baba felső ajkát simítod végig a mellbimbóval, de néha hetekig is megmarad ez az aszimmetrikusság, hogy bal oldalán fekve jól megy neki, jobb oldalán fekve ügyetlenkedik (vagy fordítva).

A legtöbbünknek van egy "erősebb" és egy "gyengébb" melle: teljesen normális jelenség, ha a két melledben nem ugyanannyi tej termelődik, ha az egyiken már rutinból működik a helyes tartás, a másik oldalon meg még mindig bénáztok. Ne aggódj ezen.  A gyengébb mellnek több figyelem kell: szoptass mindkét oldalról egyenlő arányban, kiegyensúlyozottan, de ha a gyereknek csak "cumizni", nyammogni van kedve, akkor hagyd, hogy a gyengébb mellet szívogassa sokáig és így növelheted azon az oldalon is a tejtermelést, ha szükséges.

9. Segíts a testednek, hogy hamar legyen tejed, és segíts a kisbabádnak, hogy mire lesz tej, ügyesen tudjon enni.

Szülés után nem lesz "azonnal" tejed. Az újszülött baba gyomra kb. akkora, mint egy cseresznyemag, és a néhány csepp előtej, ami szülés után a melledben van, pont elég lesz a kisbabádnak. A szoptatás eleje arról szól, hogy meg kell tanulni a pozíciót, és közben persze a kisbaba hozzájut minden előtejhez, ami a melleidben termelődik.

Igyál sok folyadékot és egyél rendesen. Én Kanadában szültem, ahol semmilyen ételt vagy italt nem tiltottak: minden országnak megvannak a kulturális hagyományai, hogy mit nem szabad enni, de igazából egyénfüggő, hogy mi tesz neked jót és mi nem. Nem kell szülés után koplalni (feltéve persze, hogy nincs semmi emésztőrendszeri szövődményed: nekem este 11-kor volt a császárom, másnap reggel kaptam rendes reggelit, délben ebédet). Egyél amit és amennyit tudsz, ami jólesik, és nagyon figyelj a megfelelő folyadékbevitelre.

Az első napokban szoptass gyakorlatilag állandóan: legalább 2-3 óránként tedd mellre a babát, de amikor épp ébren van, még ennél is lehet gyakrabban. (Ha alszik, akkor  2-3 óránként ébreszd fel és adj neki enni - ez persze csak újszülött babára vonatkozik, az első pár napban - de amikor magától is ébren van, azt az időt használd ki.) Játssz vele "keresőreflexesdit", hagyd, hogy cumizzon és gyakorolgasson a melleden. Ha nemrég evett és mélyen alszik, akkor viszont azonnal te is pihenj. A szoptatás idejét nem szabad korlátozni azon a címen, hogy "felázik a mellbimbó", másfelől ha a kicsi alszik, akkor annak tényleg nincs semmi értelme, hogy "áztassa a mellbimbódat": használd ki az időt, amikor regenerálódhatsz egy kicsit.

Minél több és gyakoribb stimuláció éri a melledet, annál hamarabb lesz tejed. A legjobb stimuláció a szopizni tanuló kisbabád, de ha sürgős, hogy legyen tej, azaz (bármilyen okból) nem értek rá, hogy 4-6 napot várjatok a tejbelövellésre, akkor a baba alvásidejében egy mellszívót is bevethetsz stimulálás céljára. Az ismert módszer szerint felváltva fejj a két melledből 7-7, 5-5, 3-3, majd 1-1 percig (később is használhatod ezt a technikát bármikor, amikor növelni akarod a tejmennyiséget). A korai stimulálás nem "fejés": nincs az a mennyiség, ami ilyenkor "kevés". (A császárom után 48 órával egy ilyen korai stimuláció eredménye 15 ml előtej volt, amit a fiam persze azonnal megivott, ahogy felébredt. Másnap estétől lett tejem.)

Ne legyél türelmetlen a tej miatt: hüvelyi szülés után átlagosan 3, császár után átlagosan 5 nap telik el tejbelövellésig. A gyerek nem fog időközben éhen halni. A cseresznyemagnyi gyomrába cseresznyemagnyi térfogatú kolosztrum fér bele, amit nyilván tök gyorsan megemészt és ne lepődj meg, ha egy-másfél óra múlva ismét éhesen sír. Az éhség első jele egyébként az, ha az újszülött baba jobbra-balra forgatja a fejét (néha még a szoptatás elején is csinálják, ez a mellbimbót kereső reflex része, és teljesen normális jelenség), nyújtózkodik, cuppog, szuszogva tátog, megpróbálja az öklét a szájába venni.

Ha teheted, ne várd meg, amíg sír, etesd meg az éhség első korai jelére (persze ha épp alszol vagy nem vagy a szobában, akkor nyilván csak a sírásra fogsz odaérni, ami nem tragédia, csak egy zaklatott babát esetleg nehezebb lesz szopihoz lenyugtatni és rávenni, hogy az evésre figyeljen most már). Legyél a kisbabáddal türelmes. Etesd ahányszor csak éhes, de legalább 2-3 óránként nappal és legalább 2 alkalommal éjszaka. Az első néhány napban minden 24 órában legalább 8 etetésnek kellene lennie, de semmi rendkívüli nincs abban, ha az első héten akár napi 14 szoptatás is van. Ebben a kezdeti szakaszban egy átlagos szoptatás 20-40 percig tart, tehát nem fogsz sokat aludni. :-)  De folyton emlékeztesd magad arra, hogy tényleg az első pár napot kell túlélni, és utána lesz több tej, aztán újabb két-három hét múlva meg lesz már valamiféle napirend, lesznek több órás alvások, lesz minden. Vagyis: az első pár napban nyugi.

10.  A korai pótlás egyéni mérlegelés kérdése, és akár jó döntés is lehet.

Előfordulhat - nagy súlyú babával, nagyon sárgulni kezdő babával, kiszáradófélben levő babával -, hogy az előtej nem elég, és felmerül a korai (folyadék)pótlás kérdése. Az anyatej alternatívája a tápszer, és nem a szőlőcukoroldat vagy pláne a tea. Ne engedd, hogy a kisbabádat cumisüvegből teáztassák, vagy egyáltalán azt, hogy a gyereket rajtad kívül bárki bármivel megetesse. Ha még szülés előtt tudomásodra jut, hogy a választott kórházadban ez a gyakorlat, keress másik kórházat. Nem tudom, van-e még Magyarországon olyan kórház, ahol a lefejt tejet kötelezően le kell adni az újszülöttosztályon és a csecsemős nővérek összeöntik, majd pedig a közösből osztanak vissza anyatejet azoknak a kisbabáknak, akiknek szükségük van rá. Ez az eljárás abszolút elfogadhatatlan: ha ilyen kórházról hallasz, akkor írd meg nekem kommentben a kórház nevét, és eszedbe ne jusson odamenni szülni. Megint megismétlek egy intelmet: hacsak nem az intenzíven fekszel élet-halál közt, ne engedd, hogy a kisbabádnak rajtad (meg nyilván az apján) kívül bárki enni adjon. Ha pótlásra van szükség, akkor azt is te add a gyereknek. Hallgass a csecsemősökre, de csak te etesd a babát, és 100%-ig legyél biztos abban, hogy mit eszik és milyen időközönként.

A korai pótlás egy nagyon érdekes kérdés: egyénileg kell mérlegelni mindenki helyzetét, és nincs tuti megoldás. Hallgass az orvosodra, a gyerekorvosra, a (megbízható, hozzáértő) védőnőre vagy csecsemősre, szoptatási tanácsadóra.

Alapvetően két választási lehetőség van: az egyik módszer a korai pótlás visszautasítása, más néven a "kiéheztetéses" módszer; erős lelkű anyuka és az előtejet már ügyesen szopó baba kell hozzá. Nincs pótlás, elviseljük a babasírást és hajlandóak vagyunk 24-órázni, vagyis ha a gyerek éhes, akkor megetetjük akár félóránként is, illetve ha nincs tej, akkor hagyjuk az üres mellen kepeszteni a kicsit alkalmanként akár 15-25 percig is egyfolytában (mert minél többet stimulálja a mellet, annál hamarabb lesz benne sok tej).

A másik módszer a korai pótlás elfogadása. Ez utóbbinak olyankor lehet értelme, amikor a baba sárga, illetve a kiszáradás valós veszélye áll fenn. Minden baba veszít az első napokban a születési súlyából, de ha ez a súlyvesztés meghaladja a 10%-ot, pláne ha kevesebb mint 48 órán belül, akkor ennek a vége nem egy éhesen-dühösen síró újszülött baba lesz, hanem egy kiszáradófélben levő, hosszan és mélyen alvó újszülött baba. A szinte ébreszthetetlenné váló újszülött nem lesz hajlandó szopni, de emiatt még tovább késhet a tejbelövellés, még nehezebbé válhat a szoptatás elkezdése és tovább súlyosbodhat a kiszáradásos állapot. A korai pótlás célja ebben az esetben az, hogy a baba ne száradjon ki, ne váljon aluszékonnyá, ébreszthetetlenné, és legyen elég ereje megszerezni az anyukája összes előtejét addig is, amíg lesz igazi.

11. A cumisüveg nem az ördög műve, csak nem árt az óvatosság.

Akár korai pótlásra van szükség, akár a saját lefejt tejedet adod a babának, nem a cumisüveg az egyetlen út. Sok újszülött baba nagyon gyorsan meg tudja tanulni pohárból vagy kiskanálból kikortyolni a tejet, de nekem nagyon jó tapasztalatom van a szoptanít szoptatássegítővel is. Ahol a fiam született, ott a poharas verziót használtuk a korai hozzátápláláshoz és a csövet vagy a mellre, vagy a kisujjunkra ragasztottuk, hogy a kisbaba a pótlás megevése közben is gyakorolja a szopizást. (A férjem adott így pótlást a kétnapos fiamnak, a kisujjára ragasztott csövön át "szoptatta", mint egy kismalacot.)

Ha a gyerek sokat fogyott vagy nagyon aluszékony, és sürgős lenne gyorsan sok tejet beleönteni, akkor bevetheted a cumisüveget is: nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy néhány alkalom cumizavart okozna, főleg ha közben van pohár, kanál, szoptanít és rendszeres szoptatás is.

12. Tartsd ébren az újszülött babát, amikor eszik.

Erre főleg azért van szükség, mert alvás közben nem lehet helyes szopási technikát tanulni és ennek hiányában a melled nem fog megfelelő ingerhez hozzájutni. Szoptatáshoz vetkőztesd le a kisbabádat egy szál pelenkára (a korai kötődésnek is jót tesz, ha a csupasz testeden ott van az egy szál pelenkás baba és érzi a bőrödet stb.), hogy fázzon egy kicsit és legyen valódi moticáviója a melleden maradni. Masszírozgasd a kezét, fülcimpáját, hátát (ne nyúlj az arcához, mert esetleg a keresőreflex miatt a cirógatás irányát követve azonnal le fog fordulni a melledről). Ha nagyon alszik, egy hűvös-nedves törölközővel törölgesd szoptatás közben a lábát, hátát (amikor én szoptattam a nagyon nehezen ébredő fiamat, akkor ezt a bábám csinálta, és nagyon segített).

Ezt próbáld ne úgy megélni, hogy "szegény kicsikémet itt kínozzuk", hanem tényleg arról van szó, hogy ha hagyod állandóan bealudni, akkor nem fog eleget enni és az nagyon gyorsan elég sok problémát okozhat mindkettőtöknek. Tanulás és evés közben nem alszunk, és amikor a kettőt együtt csináljuk, akkor pláne nem. (Amikor pedig pihenőidő van és csak "cumizik" rajtad, úgyis hagyod majd aludni.)

13. Ne nyugtalankodj a tejmennyiség miatt és ne csinálj a mérlegből házi istenséget.

A szülés utáni néhány napban két dolog fontos: mekkora volt a súlyvesztés, illetve sikerült-e a súlyvesztést megállítani és a tendenciát megfordítani. Amíg a súlynövekedés ismét el nem indul, érdemes a babát naponta kétszer megmérni. Ennél többször csak akkor, ha az neked kifejezetten jót tesz lelkileg. Vannak anyák, akiket megnyugtat a folyamatos mérés, de ha megőrülsz tőle, akkor ne csináld. Tényleg ne: nem szükséges.

Miután a súlynövekedés elindult, át lehet váltani napi egy mérésre, és miután a kórházból hazamentél, az a legjobb, ha nincs is otthon mérleged (kivéve, ha te olyan típusú anya vagy, akit megnyugtat az, ha számokat lát).

A kisbabád eleget eszik, ha az élete első hetében minden nap van nannyi pisis pelenkája, ahány napos, és áttetsző, világos színűt pisil; és minden nap van legalább két kakis pelenkája is. Egyhetes kor után napi hat pisis és legalább két kakis pelenka jelzi, hogy a szoptatott baba eleget eszik. Ha a kisbaba az ébrenléti szakaszaiban élénk, figyel, nézeget és láthatóan szépen gyarapszik, akkor minden rendben van. Ha szoptatás közben hallod, hogy nagyokat nyel és látod az állát meg a fülét lassú, egyértelmű ritmusban mozogni, akkor jó eséllyel bőven van tej amit kortyolhat. Ha naponta legalább nyolcszor eszik, és az evések végén megnyugszik, elálmosodik, mélyen elalszik, akkor jóllakott. (A "kézpróba" egy népszerű szülői játék: a szoptatás végén elaludt kisbabának emeld fel gyengéden a karját. Ha visszaesik mint egy rongybaba karja, akkor a gyerek teleette magát és mélyen alszik, és itt az ideje, hogy végre te is aludj egy kicsit.)

Saját fiamat megmértük a kórházban naponta kétszer, aztán hazamenetel után csak akkor volt mérés, amikor a bábámmal találkoztunk: az első, a második, a negyedik és a hatodik hét végén, utána pedig a gyerekorvosnál a 2 hónapos, a 4 hónapos és a 6 hónapos ellenőrzésen. Nincs mérlegem, és mindegy, hogy a gyerek egyik napról a másikra mennyit hízik. Ha szeretnéd mérni, akkor két információ: átlagos súlyú babák naponta átlagosan 30 grammot híznak (és teljesen rendben van, ha kedden huszat, szerdán negyvenet), vagyis hetente kb. 20 dekát.

Ugyanakkor, a WHO által kiadott tájékoztató jellegű súlytáblázatok tápszeres babák adatai alapján készültek (tekintve, hogy csak a tápszeres babákról lehet megmondani, hogy pontosan mennyit ettek és ennek milyen időközönként mekkora súlynövekedés kell hogy legyen a végeredménye). Ezt nagyon nem árt tudni, amikor kizárólagosan szoptatott baba súlyát hasonlítod össze a WHO-grafikonnal. A különbség főleg az első hetekben számít, mert a tápszeres táplálás kereslet-kínálat egyensúlya sokkal hamarabb kialakul, mint a szoptatásé, és a tápszeres babák az első hetekben gyorsabban gyarapodnak. Ez természetesen nem szentírás, csak statisztika - de ahhoz sajnos bőven elég, hogy rengeteg szoptató anyát az összeomlás szélére sodorjon a látvány, hogy a gyerek súlya a vonal alatt van. Sokan levonják a következtetést, hogy a tejük biztosan nem jó, pedig igen. (Ha a gyerek nem eszik eleget, azt nem egy grafikonról fogod megtudni, hidd el nekem.)

Soha senki nem végzett vizsgálatot a kizárólag szoptatott babák növekedési tendenciáiról, egyszerűen mert igény szerinti szoptatásnál ellenőrizhetetlen, hogy a gyerek milyen gyakorisággal és mennyit eszik, és az hány kalória és milyen tápanyagösszetétel stb. Vagyis, tényleg ne nyugtalankodj a gyerek súlya miatt. Ha szépen fejlődik, akkor eleget eszik.

(Még folytatom majd: igény szerinti szoptatás és napirend, szoptatós tea, bukás, csuklás, félóránként evés stb.)