Emlékszel még a gimis biológiaórára az emberi testről? Nyilván téged is komoly arccal figyelmeztettek, hogy az első védekezés nélküli szexuális együttléttől rögtön teherbe fogsz esni, és ez aztán nem tréfadolog. Most meg felnőtt vagy, babát szeretnél, és előbb rádöbbentél arra, hogy egyáltalán nem feltétlenül esünk teherbe az első alkalommal amikor nem védekezünk... aztán meg esetleg telnek a hónapok (évek?), és még mindig nem estél teherbe, és néha már lassanként kételkedsz ebben az egészben. Néha próbálsz rá nem is gondolni, néha kétségbe vagy esve, néha haragszol a testedre, a világegyetemre, Istenre... (és ehhez még vallásosnak se kell lenned), néha meg ezek mindegyike. És persze a kérdés, hogy miért, miért, miért??? Vagy esetleg nem tartasz még itt (és ha szerencséd van, nem is fogsz), csak már néhány hónapja próbálkozol és kezdesz türelmetlenné válni.

Előrebocsátom, hogy miként a "hogyan essünk gyorsan teherbe" posztban sem voltam képes tuti receptet adni, csak egy sorozat ötletet, azonképpen a néhány "mi lehet a probléma?" posztom sem lesz "a" válasz maga, csak egy sor válaszlehetőség. Ha találsz közte olyat, amire még nem gondoltál (vagy az orvosod nem gondolt), akkor esetleg segítettem. Ennyi a célom, és nem több. 

Szeretném a számszerű tényekkel kezdeni ezt az írást, mert mindig hasznos, ha tisztán látjuk a valóságot. Az egészségügyi statisztikákkal foglalkozó amerikai központ (U.S. National Center for Health Statistics), illetve dr. Sherman J. Silber: How to get pregnant?  című könyvének adatai szerint az életkorunkhoz kapcsolódó esélyeink az alábbiak:

Konkrét példával: ha 32 éves vagy és már fél éve nem estél teherbe, akkor egyelőre semmi abnormális nem történt.

Kutatások szerint a meddőségi rendeléseken az első vizsgálati időpontjukra megérkező párok majdnem felénél végülis nem termékenységi, hanem időzítési problémát fognak diagnosztizálni. Az egyik közismert tévedés az, hogy a peteérés a ciklus kezdete (a menstruáció első napja) utáni 14. napon van, de ez nem igaz. A peteérés jellemző időpontja a következő menstruáció kezdete előtti 14. nap, ami mindegy, ha a ciklusod 28 napos, de egy egész hétnyit tévedhetsz a számolással, ha a ciklusod 35 napos.

A másik időzítési kérdés a sejtek élettartamát érinti. A petesejt átlagos élettartama 24 óra, a spermiumoké 3-5 nap. Sok pár úgy tervezi az együttléteit, hogy várnak a peteérés napjára, de ezzel tulajdonképpen kevesebb mint 24 órájuk marad, amikor a foganás egyáltalán megtörténhet. Sokszor fordul elő, hogy az észlelt peteérés napján este együtt lenni már túl késő. Az ejakulátumban akár 200 milló sperma is lehet, ebből becslések alapján kb. 200 ezer jut fel a hüvelyben a méhszájnál tovább, és csak kb. 400 ér el a petevezetékig. Ráadásul, a közhiedelemmel ellentétben  nem egyszerre, vagyis ne úgy képzeljük el a jelenetet, mint a Nicsak, ki beszél? című film "úszóversenyes" nyitó képsorait. Nagyon kevés hímivarsejt jut el a petesejt környékére az együttlét utáni egy órán belül. A többi sperma a következő öt nap során fokozatosan úszik felfelé, a méhszáj környékéről, a méh üregéből, a petevezeték alsó harmadából.

Ebből viszont az következik, hogy ha a peteérés napjára időzítettük az együttlétet, akkor a spermák nagyobbik felének esélye sincs egy még élő petesejttel találkozni. Vagyis, peteérés becsült ideje előtti 5 napot már érdemes lenne kihasználni: a cél nem az, hogy a megérő petesejtnek gyorsan-gyorsan küldjünk spermiumokat, hanem igazából jobb lenne úgy látni ezt, hogy nem versenyzünk az idővel, hanem a megérő petesejtet már eleve spermiumok várják odabenn. A peteérés előtti-körüli napokban átlagosan kétnaponta ajánlott lenne szeretkezni. (Meg máskor is, de ez most nem a szexuális tanácsadó poszt. :-))

A legtöbb meddőségi központ azt ajánlja, hogy egy évnyi rendszeres, védekezés nélküli szexuális életet szánjunk "próbálkozásnak", és csak akkor keressünk orvosi segítséget, ha ez után az idő után még nem várunk babát. Vagyis, a "négy hónapja nem estem teherbe" tapasztalat akkor is lehet teljesen normális, ha 22 éves vagy és teljesen egészséges.

Ha fontolgatod, hogy orvoshoz fordulsz, akkor gondold át az alábbiakat:

• A kivizsgálás kezdődjön a férfi partnerrel. A férfiak termékenységi vizsgálata alapesetben egy spermavizsgálat: mellékhatások nélküli, fájdalmatlan rutineljárás. Rengeteg orvoshoz mászkálást, szenvedést, gyógyszerszedést és anyagi terhet elkerülhetsz, ha előbb a férjedet küldöd orvoshoz és csak azután hagyod, hogy kezeljenek. A tankönyvi rémtörténetben a feleség már túl volt az első műtétjén, mire kiderült, hogy a férjnek nincs életképes spermiuma.
• Ha elmúltál 35 éves, akkor nem biztos, hogy érdemes kivárnod az egy évet. Vegyél peteérésjelző tesztet, próbálkozzatok rendszeresen hat hónapig, és ha meg tudod beszélni magaddal, hogy nem stresszelsz fölöslegesen az adatokon, akkor figyeld a ciklusodat. Ha fél év után még nem vársz babát, és el akarsz menni orvoshoz, menjél.
• Ne várd ki az egy év próbálkozást, ha eleve tudod, hogy van valami olyan testi problémád, amely akadálya lehet a terhességnek: endometriózis, miómák, szabálytalan vérzés (35 napnál általában hosszabb, de 56 napnál rövidebb ciklusok), rendszeres hüvelyi fertőzések (különösen ha többször volt chlamydiád, amely gyakorlatilag tünetmentesen tud meddőséget okozni sajnos).
• Ne várjátok ki az egy év próbálkozást, ha a párodnak van valami testi problémája, amely akadálya lehet a termékenységnek: le nem szállt here, komolyabb sportsérülés vagy egyéb sérülés a nemi szervek környékén, herevéna-tágulat, sérv.
• Ne várjátok ki az egy év próbálkozást, ha a meddőségi központnak hosszú a várólistája és hónapok eltelhetnek a jelentkezés és az orvossal való tényleges találkozás közt.

Szóval: érdemes nem azonnal orvoshoz rohanni, de ugyanakkor érdemes nem várni a végtelenségig sem. Általánosságban azt lehet elmondani, hogy 100 olyan párból, akik két éve rendszeresen próbálkoznak, de még nincs gyerekük, 75-nek nem is lesz, ha nem vesznek igénybe valamilyen orvosi segítséget. Lehet, hogy ez a segítség tényleg csak egy időzítési probléma miatt kell, de néha döntő fontosságú lehet.