Amikor néhány héttel ezelőtt közzétettem egy listát a legmagasabb vastartalmú ételekről, ígértem néhány posztot magáról a vashiányról is. A leggyakoribb "rutin" hiánybetegségről van szó, emberek millióit érinti. Van, aki teljesen tünetmentes, és van, aki nagyon szenved a vashiánybetegség következményeitől - de akár így, akár úgy, a problémának sokszor nagyon nehéz a végére járni. Az alábbiakban arról lesz szó, hogy miért.

A vashiány egy tápanyaghiány, és amikor az okait keressük, akkor érdemes ebből a definícióból kiindulni. Amikor valamiből nincs elég, akkor annak háromféle alapvető oka lehet: 1. nem eszünk belőle eleget 2. valamiért nem tudjuk hasznosítani amit megettünk 3. túl sokat veszítünk belőle a napi anyagcserével.

A három ok után azonnal jöjjön egy negyedik is, mert fennállhat 4. a fenti három ok tetszőleges kombinációja.

Vagyis, a vashiány diagnózisa mögött elég összetett problémák is  lehetnek, és ezeket sokszor egyáltalán nem egyszerű dolog megtalálni; illetve miután egyet megtaláltunk és megoldottunk, kiderülhet, hogy van másik is. Tipikus koreográfia, hogy egy amúgy egészségesnek tűnő fiatal nő szigorú "divatvegetáriánus", ami persze meglátszhat a vérképén is - mire az orvosa a fejét csóválja és vaspótlást ír fel. Aztán amikor semmi változás, és az illetőt jobban kivizsgálják, kiderül, hogy lisztérzékeny is, vagy  épp gyomorfekélye van, és nem egyszerűen arról volt szó, hogy "nem eszik elég vastartalmú ételt".

Csecsemőknél és kisgyerekeknél persze általában a nem megfelelő vasbevitel a vashiány elsődleges, leggyakoribb oka (nem az egyetlen, de kétségtelenül a leggyakoribb). A koraszülött, illetve kis súlyú babák, ikrek esetében a legnagyobb a vashiány kialakulásának kockázata: az átlagos súlyú, terminusra születő újszülött babák 4-6 hónapra elegendő vastartalékkal születnek, de minél kevesebbet volt egy kisbaba odabent, annál kevesebb vastartalékot gyűjtött magába az anyai keringésből. Koraszülöttek, ikrek vastartaléka akár 2-3 hónap alatt kimerülhet az átlagos 4-6 helyett, és akkor jó eséllyel vaspótlásra lesz szükségük.

A szoptatott babák vashiányának másik jellemző oka az, hogy már eleve az anyukájuk is vashiányos, és ha a tejben nincs elég vas, akkor az a babának naná, hogy nem lesz elég. A terhesség alatti anyai vashiány okozhat kisebb születési súlyt (nem feltétlenül fog: ez sok mindentől függ és nyilván ismersz kivételeket; én is kivétel vagyok, de ez nem ok arra, hogy te ne figyelj oda magadra), a kizárólagosan szoptatott baba vashiányát pedig sokszor el lehet kezdeni kezelni az anyának adott vaspótlással.

Egy-kétéves gyerekek vashiánya gyakran visszavezethető arra, hogy a szoptatás elhagyásával kiesik az anyatejből származó vasbevitel, és ha ezt a forrást nem pótoljuk mással, akkor annak vashiány lesz a vége. A gyerekorvosok azt ajánlják, hogy a szoptatás végeztével tehéntej helyett először vagy tápszerre térjünk át ("követő tápszer"), vagy ha tényleg tehéntejet vezetünk be, akkor nagyon figyeljünk oda a vastartalmú ételekre. A kanállal egyedül evő, a család étkezési szokásaiba egyre inkább belesimuló kisgyerekek már nem esznek vassal dúsított babamüzliket, hozzáadott tápanyagokat tartalmazó üveges bébiételt, viszont valahonnan továbbra is vashoz kéne jutniuk.

Probléma lehet, ha a 2-3 éves kisgyerek válogatós, és például nem hajlandó megenni az odafigyelő anyukája által elkészített lencsefőzeléket vagy a sült májat párolt brokkolival, ellenben nincs annyi kakaó a bolygón, amennyit meg ne inna, ha odafigyelő anyukája nem lépne fel határozottan.

Nagy vita van arról, hogy egyáltalán adjunk-e a kisgyerekeknek tejet vagy ne. Nekem erről az a véleményem, hogy mindenki tapasztalja ki személyesen, hogy konkrétan neki és a gyerekének jót tesz-e a tej vagy nem, és akinek nem tesz jót, ne igya, akinek viszont jót tesz, ne mondjon le róla csak azért, mert valahová ez van leírva. Nem vagyok a végletek híve: a nyolcvanas években reklámozott "zsírmentes" táplálkozásnak az lett a vége, hogy felfedeztük, vannak "jó" zsírok is, és nem érdemes minden zsírt kiirtani; a "koleszterinmentes" tanácsokkal a kilencvenes évek elején leírtuk a tojást, hogy aztán  kiderüljön, hogy van "jó" koleszterin is, és a tojás pedig, hacsak nem vagy rá allergiás, a magas lecitintartalma miatt inkább egészséges mint nem. Egy ideig szójára akartuk reformálni az étrendünkből szinte az összes húst, és szója alapúra változtattuk a tej alapú csecsemőtápszereket, amíg ki nem derült, hogy a hús mégse olyan rossz - pl. sok vas van benne, hogy a témánál maradjak -, továbbá a szója is allergén, sok szempontból agresszívabb is a tejnél.

Olvass minden szakirodalmat kritikusan, és tedd amit helyesnek látsz. A tejre egyszer már ráírtuk, hogy "élet, erő, egészség", aztán kiderült, hogy annyira azért mégse, viszont akik meg egyáltalán nem isszák, sokszor kalciumhiánnyal küzdenek.

Mi tejfogyasztó család vagyunk: én meg tudom inni, főzök is vele, a fiamnak soha semmi baja nem volt tőle, de ha egyfolytában hasmenéssel, ekcémával küzdenénk és a családban mindenki asztmás lenne, akkor a tehéntej az elsők közt lenne, amit kiiktatnék az étrendünkből. A kisgyerekek többsége szereti a tehéntejet (pláne ha cukros-kakaós is), de ha hozzánk hasonlóan ti is tejivó család vagytok, akkor nem árt tudnod, hogy a túlzott tejfogyasztásnak sok hátránya is lehet. Többek között vashiányt is okozhat, illetve állandósíthat.

Túlzott tejfogyasztás alatt például azt értjük, ha egy 2-3 éves kisgyerek az ajánlott napi 4-5 dl helyett napi 7-8 dl vagy még több tejet megiszik. Ez a mennyiség károsíthatja például a gyomor nyálkahártyáját, a károsodás pedig állandó irritációt és ritka esetben enyhe vérzést is jelenthet, amely utóbbi már önmagában elég lehet ahhoz, hogy lenullázza a szervezet vastartalékát. Ez persze csak amolyan riogatás (bár attól még előfordul).

Többnyire inkább arról van szó, hogy a túlzott tejfogyasztás miatt a gyerek mást már nem akar enni, a nem megfelelő vasbevitel pedig egy idő után egébként is étvágytalanságot okoz, és ördögi kör alakul ki. A gyerek eleinte tejjel, kakaóval lakik jól, később meg már nem is éhes annyira, hogy egyebet is kívánna. Máskor a sok tehéntej miatti gyomornyálkahártya-irritáció vezet bizonyos ételek kerüléséhez, válogatóssághoz, és ennek egyoldalú táplálkozás, aztán pedig vashiány lesz a vége.

Lényeg, hogy ha rossz evő gyereked van, aki azonban szívesen iszik tejet, kakaót, és neked valami nem tetszik ebben az egészben, akkor érdemes a gyerek tejfogyasztását visszaszorítani napi legfeljebb kétszer 2 dl-nyi mennyiségre, és egyébként pedig etetni őt azzal, amit egészségesnek tartasz.

Az "etetés" egy külön témakör, még sokat fogok írni róla. Nem érdemes túlparázni. A szülő felelőssége az, hogy elegendő mennyiségű, változatos, egészséges étel kerüljön a gyerek elé a tányérra, gyakran és rendszeresen. A gyerek pedig eldönti, hogy mikor mennyit eszik meg abból, amit kapott. Ha nem eszik, és mást kérne, nem fogod azzal "elrontani" a dolgot, hogy a főtt tojást visszarakod a hűtőbe és teljesíted a gyerek kérését, hogy "hanem inkább sajtot" adj neki a sonka, kenyér és alma mellé - az viszont nem opció, hogy "hanem inkább kakaót meg kekszet" kér reggel, délben és este.

Ezzel azt akarom mondani, hogy egyrészt nem érdemes mereven ragaszkodni az "eszi, nem eszi, nem kap mást" elvhez, ugyanakkor ha te eldöntötted, hogy ebéd után vagy pláne ebédre nincs kakaó, akkor ehhez nyugodtan ragaszkodj, akkor is, ha a gyerek mást nem hajlandó megenni. Tedd elé a szerinted megfelelő ennivalót ebédre is, uzsonnára is, vacsorára is, és a gyerek nem fog éhen halni - sok példát láttam már arra, hogy egy rosszul evő gyerek egy-két nap alatt kicserélődött, amikor a szülei nem hagyták, hogy állandóan tejet igyon.

Kisgyerekeknél az étvágytalanság mellett vashiány tünete lehet a "furcsa" étvágy (pica) is, vagyis amikor a gyerek jeget, földet, homokot, meszet, keményítőt, aszfaltkrétát, textilszálakat, sztaniolpapírt eszik (nem a normális jelenségre gondolok, hogy ezeket és még ki tudja, mi mindent a szájába vesz és megkóstol, hanem arra, amikor ez rendszeresen előfordul, és tényleg eszi).

A csecsemő- és kisgyerekkori vashiány legtöbbször egy vérvizsgálatból derül ki: a gyerekek még nem tudnak szédülésre, fejfájásra, gyengeségre panaszkodni, és esetükben egyébként is erősen relatív, hogy mi tekinthető fáradékonyságnak, ingerlékenységnek stb. Általában az történik, hogy egy rosszul evő vagy nem megfelelően gyarapodó babát visz orvoshoz a szülő, és a rutin vérkép mutatja ki a vashiányos állapotot. Attól függően, hogy a vashiány mértéke mekkora, és a gyerek mennyi idős, sokféle lehetőség van vaspótlásra. Ahogy írtam, előfordul, hogy egy szoptatott kisbabának először az anyukája kap vastablettát, máskor vastartalmú tápszert ír az orvos kiegészítésnek, esetleg valami szintetikus vaskészítményt, de megtörténhet, hogy a pótlással várnak, és előbb  olyan táplálkozási tanácsokkal kísérleteznek, mint a fentebb említett tejfogyasztás-csökkentés. (Pótlásról lesz külön poszt, maradjunk itt most annyiban, hogy sok a vita, hogy szükséges-e vagy nem, mikor, hogyan, mennyit, meddig.)

Bármi is a pótlás módja, fontos, hogy a "vas" önmagában még mindig nem elégséges válasz a problémára: oda kell figyelni a megfelelő folsav- és C-vitamin-bevitelre is, hogy a vas felszívódásához megfelelő körülményeket teremtsünk.