Rögtön az első mondatban el is árulom, mi ez: omega-3 zsírsavak, ezen belül is főleg a dokozahexaénsav, közismertebb nevén a DHA, és az eikozapentaénsav, vagyis az EPA. Más szóval: egyél halat, vagy szedj táplálékkiegészítő gyanánt halolajkapszulát.
2009 tavaszán az Amerikai Kémiai Társaság (American Chemical Society) nemzetközi konferenciájának élelmiszerkémiai szekciójában előadást tartott többek közt dr. David Kyle, a Mother and Child Foundation (egészségneveléssel foglalkozó nonprofit nemzetközi szervezet) amerikai igazgatója is, és beszámolt halolajfogyasztással kapcsolatos eddigi vizsgálatok eredményeiről. Felhívta mindenki figyelmét, hogy ezzel a könnyen hozzáférhető táplálékkiegészítővel sokat tehetnénk a fogamzóképes korú nők és a megszülető gyerekek jobb egészségéért.
A halolaj most már a terhes és szoptató anyák egyik ajánlott (általam például nagyon ajánlott, személyesen is kipróbált) táplálékkiegészítőjének számít, mert rendszeres fogyasztásával segíteni lehet a magzat egészséges idegrendszeri fejlődését és esetleg meg lehet előzni a szülés utáni depressziót is.
A felfedezés háttere, mint ahogy a tudományban ez olyan gyakran megtörténik, egy teljesen másfajta kutatás volt. A hetvenes években sokan vizsgálták a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának okait, és akkoriban jelentek meg az első cikkek arról, hogy a túl zsíros étrend nem egészséges, fogyasszunk inkább sok zöldséget, gyümölcsöt. Az országok, népcsoportok étkezési szokásairól és egészségi mutatóiról szóló, bizonyító erejűnek szánt összesített statisztika készítői viszont észrevették, hogy a grönlandi eszkimók körében alig-alig fordul elő szív- és érrendszeri betegség, pedig ők aztán biztos nem fogyasztanak túl sok idényzöldséget, az étrendjük pedig zsírban kifejezetten gazdag. Ebből magától értetődően következett a kérdés, hogy hogy lehet ez, a kérdésre a válasz pedig egy újabb tudományos felfedezés volt: a halban és a fókahúsban egyáltalán nem ugyanaz a fajta zsír van, mint mondjuk a marha- és sertéshúsban.
Közben egyéb kutatások kiderítették, hogy a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők többségének a vérében sok zsír van, vagyis magas a koleszterinszintjük. A koleszterinszintet diéta és különöző gyógyszerek segítségével lehet csökkenteni, de a szigorú koleszterincsökkentésnek alávetett szívbetegek körében nagyon megnőtt a depressziósok aránya, és ráadásul a szívük állapota sem feltétlenül javult. Felmerült, hogy talán nem kéne minden zsír ellen harcba szállni. Kiderült, hogy van "jó" koleszterin is, és hogy nagy különbség van a telített meg a telítetlen zsírsavak szervezetünkre gyakorolt hatásában.
1981-ben egy Donald O. Rudin nevű orvos kezdett el cikkeket írogatni arról, hogy a telítetlen zsírsavak egy része kifejezetten hasznos nekünk. Szerinte a különféle zsíroknak egyensúlyban kellene lenniük az étrendünkben, és kockára tehetjük az egészségünket, ha túl keveset eszünk az egészséges fajta (a kettős kötéseiknél főleg cisz-szerkezetű) telítetlen zsírsavakból. A szervezetünk ezeket nem tudja magának előállítani. Rudin felvetette, hogy hiányuk a fizikai problémák mellett mentális betegségekre emlékeztető tünetekkel is járhat, úgyhogy a mai korszakalkotó halolaj-felfedezések egyáltalán nem előzmény nélküliek: az első ilyen témájú cikkek a nyolcvanas években íródtak, csak persze a hipotézis nem elég, kellett hozzá egy pár év kutatás.
1996-ban a Journal of the American Medical Association című folyóiratban megjelent egy tíz országot (USA, Kanada, Puerto Rico, Franciaország, Németország nyugati fele, Olaszország, Libanon, Tajvan, Korea, Új-Zéland) összehasonlító tanulmány, amelyben körülbelül 38 ezer adatközlő segítségével próbálták meghatározni, hogy hol milyen arányban fordul elő a lakosság körében depresszió, illetve bipoláris betegség. Elég nagy különbségek derültek ki: a libanoniak 19%-a, a tajvaniaknak viszont csak 1,5%-a él át legalább egy depressziós fázist élete során. 1998-ban a The Lancet című folyóiratban Joseph Hibbeln (pszichiáter és lipidekkel foglalkozó biokémikus) ezeket a számokat vetette össze az országok lakosságának becsült halfogyasztásával. Az adatokból világosan látszott, hogy ahol sok halat esznek, ott kevesebben depressziósok, de Hibbeln a cikke végén külön kihangsúlyozta, hogy ez egyelőre egy korreláció, vagyis nem feltétlenül jelenti azt, hogy a halfogyasztás "okozza" a jobb mentális állapotot. Addigra egyébként N. Salem meg ő egy 1995-ös cikkükben egyszer már felvetették, hogy a DHA-hiány valószínűleg növeli a depresszió, az erőszakos viselkedés és az öngyilkosság előfordulási arányát, de abban maradtak, hogy további adatokra van szükség, és a társadalmi, kulturális stb. tényezőket sem lehet figyelmen kívül hagyni.
A DHA nem egy "természetes hangulatjavító", mint amilyen a kis mennyiségben fogyasztott koffein vagy alkohol például, hanem inkább a vitaminokhoz hasonlít: magunknak nem tudjuk előállítani; ha megfelelő mennyiségű van belőle, akkor az fel sem tűnik, de ha nincs elég, azt megérezzük. A DHA többek között az idegsejtek és a közöttük levő kapcsolatok működtetéséhez szükséges. Mennyisége, jelenléte befolyásolja például az idegsejtek sejthártyáinak állagát (fluiditását), ezzel pedig egyben az ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek) áramlását, vagyis az ingerületátvitel és a sejtek anyagcsere-folyamatainak minőségét és hatékonyságát. Kicsit pongyolábban fogalmazva: a DHA arra való, hogy a neurotranszmittereknek segítsen tenni a dolgukat. A depresszió megelőzése, illetve kezelése pedig ott jön a képbe, hogy a depresszióra jelenleg érvényes legjobb biológiai magyarázat is ez, hogy valószínűleg nincs elég ingerületátvivő anyag az idegsejtek között (a szinapszisban), és ez okozza a tüneteket.
Ahova a szintetikus antidepresszánsokat küldjük, oda küldhetünk DHA-pótlást is. Senki nem állítja, hogy ez "ugyanaz", csak azt, hogy az esetek egy részében talán jó alternatíva, és leginkább az szól mellette, hogy semmit nem vesztünk, ha kipróbáljuk.
Az antidepresszánsok nagy része arra a feltételezésre épülve működik, hogy ha több ingerületátvivő anyagot (pl. norepinefrin/noradrenalin, szerotonin, dopamin stb.) tartunk az idegsejtek között, akkor jobb lesz az agyban az információáramlás és helyreáll a dolgok normális működése. Az ingerületátvitel tulajdonképpen azt jelenti, hogy van egy küldő sejt (preszinaptikus sejt), egy rés (szinapszis) meg egy fogadó sejt (posztszinaptikus sejt), és a küldő sejtből a résen keresztül az ingerületátvivő anyagok viszik át az információt a fogadó sejtbe. Aztán az ingerületátvivő anyagok molekuláit a küldő sejt visszagyűjti saját magának a résből, hogy később megint felhasználhassa.
Az antidepresszánsok egy része (az úgynevezett triciklikus antidepresszánsok, illetve az összes SSRI, SNRI, NDRI és hasonló kategóriákba tartozó gyógyszer) blokkolja vagy lassítja ezt a visszagyűjtési folyamatot, hogy tovább maradjon több ingerületátvivő anyag a szinapszisban. Az antidepresszánsok egy másik része (ezeket jelölik MAOI rövidítéssel) gátolja annak az enzimnek (monoamin-oxidáz enzim) a működését, amely le szokta bontani a szerinte fölösleges mennyiségű ingerületátvivő anyagot: ha nem tudja lebontani, akkor nyilván több marad a szinapszisban. A halolajból megevett DHA pedig úgy működik, hogy nem nyúl bele a sejtanyagcserébe, csak megtartja átjárhatónak az idegsejtek membránját, és akkor az ingerületátvivő anyagok könnyebben tudnak közlekedni. Ha könnyebben tudnak közlekedni, akkor lehet, hogy egyáltalán nem is kellene belőlük több a szinapszisba, és csak az volt a probléma, hogy jobb munkakörülményekre lett volna szükségük.
Azaz, látjuk, hogy a mechanizmus nem ugyanaz, de a cél igen. Néha az elért eredmény is; elég sok kísérlet van, amelyekben depressziós páciensek állapota ugyanúgy vagy jobban javult a halolajtól, mint a lítiumtól vagy a szintetikus antidepresszánsoktól. Persze némileg probléma, hogy a pszichiátria nem nagyon egzakt tudomány és nagyon nehéz (mondjuk ki: lehetetlen) kísérleteket pontosan megismételni. De ha a halolaj működik - most így 2009-ben annyit lehet mondani, hogy az esetek egy részében (nem tudjuk mekkora részében, de nem kis részében) működik -, akkor az azért jó, mert olcsón és biztonságosan lehet vele megelőzni vagy kezelni néhány mentális problémát, kiszámíthatatlan és nehezen viselhető mellékhatások nélkül.
A felfedezés persze többek érdeklődését felkeltette. 1999-ben a Harvard orvosi karán Andrew L. Stoll kipróbálta, hogy vajon segít-e a bipoláris betegségben szenvedő pácienseinek, ha a kezelésüket halolaj adagolásával egészíti ki. A mai ajánlásokhoz képest elképesztő nagy adagokat (napi 9,6 grammot) vetett be. A 9 hónapra tervezett kísérletet 4 hónap után leállították, mert, ahogy munkatársaival az Archives of General Psychiatry-ban beszámolnak, a kísérleti csoport annyival jobban volt, mint az olivaolajat szedő placebósok, hogy etikusabbnak tűnt ezt nem csinálni tovább még öt hónapig. Ráadásul a minta túl kicsi volt (csak 30 ember), ami egy tét nélküli, "próbáljuk ki és lássuk, mi történik" jellegű kísérlethez elég, de rendes kutatáshoz több alany kell és sokkal szigorúbb módszertan. Stollnak 2001-ben könyve jelent meg, The Omega-3 Connection címmel - a benne foglaltakról azt tudnám elmondani, hogy ha csak a fele igaz, már akkor is nagyon jó.
Ma már sok pszichiáter van - például az amerikai James Phelps, az ő psychoeducation.org weboldalára még sokszor fogok ezen a blogon hivatkozni - aki vagy kísérleti, vagy kiegészítő terápiás jelleggel halolajat szedet a pácienseivel és rendszeresen beszámol az eredményekről. 2006-ban jelent meg a legutóbbi komolyabb összefoglalója, amelyben megerősíti a saját korábbi tapasztalatait és következtetéseit, miszerint az omega-3 nem csodaszer, de az esetek egy részében látványos eredményt hoz, mellékhatások nélkül, és ő továbbra is minden kliensének felajánlja antidepresszáns mellé vagy helyett.
Ha a kétféle omega-3 zsírsavat összehasonlítjuk, akkor úgy tűnik, hogy a DHA az "alap", az EPA a "felépítmény". Terápiás célokra olyan készítményt érdemes szedni, amely nagyobb arányban tartalmaz EPA-t, a megelőzéshez és a magzati idegrendszeri fejlődéshez viszont főleg DHA-ra van szükség.
A Maastrichti Egyetemen Gerrard Hornstra és társai kiderítették, hogy a terhesség alatt a méhlepény jelentős mennyiségű DHA-t von el az anyai vérkeringésből, hogy továbbadja a magzatnak, különösen a terhesség 20. hetétől kezdve, amikor az agyi és idegrendszeri fejlődés legfontosabb fázisa zajlik. Feltételezésük szerint a magzati szükségletek felemészthetik az anya DHA-készletét, és az így létrejövő anyai DHA-hiány lehet az egyik fő biológiai faktor a szülés utáni depreszió okai között. Az anyai hiányállapotnak sokszor az a következménye, hogy az anyatejben már nincs annyi DHA, amennyire a szoptatott babának szüksége lenne.
Eléggé világtól elrugaszkodott dolog volna kizárólag erre rákenni egy csomó problémát, és kijelenteni, hogy feltaláltuk a tuti megoldást. Egy korábbi posztban már leírtam, hogy a szülés utáni depressziónak számtalan oka lehet, a pontos okot senki sem ismeri, és a biológiai faktor csak egy részkérdés. Ugyanakkor tény, hogy ha a baba idegrendszerének hiányzik valami tápanyag, akkor az a baba az átlagnál nyűgösebb és nyugtalanabb lehet, és ha eközben az anya idegrendszere is ugyanezzel a tápanyaghiánnyal küzd, akkor ő maga is eleve nyugtalanabb lesz és sokkal nehezebben fogja viselni a kicsi nyűgösségét. A szülés utáni depresszió nem egy feketén-fehéren leírható dolog, csak általában van egy olyan szála is, hogy a gyerek valahogy "nehéz természetű", sírós, az anya pedig kezdetben erőn felül is mindent megpróbál, hogy a babát boldoggá tegye, de ez nagyon gyakran nem sikerül, és az anya egy idő után alkalmatlannak kezdi érezni magát a feladatára. A kialakuló ördögi körnek már semmi köze a biológiához: az anya egyre jobban haragszik a babára, amiért az nem reagál kedvezően a szülői erőfeszítésekre, és egyre jobban haragszik saját magára is, amiért ilyen béna és alkalmatlan. A gyerek megérzi a hol elfojtott, hol felszínre törő neheztelést, és naná, hogy nem lesz tőle kiegyensúlyozottabb. Ez persze csak még nehezebb helyzetbe taszítja az anyát - és így tovább. Ezen a ponton ez már régen nem biológia, hanem itt már kötődésről van szó, kapcsolatról meg a család egészéről, de a dolog kezdete, gyökere esetleg nem kis részben biológia volt, és lehet, hogy a megoldás kulcsa is az lett volna.
Nem mondom, hogy napi három halolajkapszula "mindent" megold - vannak kutatók egyébként, akik mondják ;-) - csak amikor én először olvastam ezeket a cikkeket, akkor nagyon elgondolkodtatónak találtam az egész felvetést. Vizsgálatok alapján az anyák szervezetében mért DHA-szint a szülés idején, sőt, még a szülés után négy hónappal is csak körülbelül a fele a terhesség előtti szintnek. (Szülés után a szoptatás fogyasztja tovább az anyai DHA-készletet.) A pótlás terhesség alatt abban segíthet, hogy a magzat fejlődéséhez minden rendelkezésre álljon és ne alakuljon ki anyai hiányállapot, a szoptatás alatti pótlás meg főleg azért jó, mert a kisbabának a további DHA-bőség nagyon jó kezdést jelent a későbbi intelligenciaszinthez, látásélességhez, finommotoros mozgásokhoz, az anyánál pedig megelőzheti a szülés utáni depressziót.
Craig Jensen, a Baylor College of Medicine (ez egy orvosi magánegyetem Houstonban) kutatója szoptató anyáknak adott napi 200 mg DHA-pótlást. A mai ajánlásokhoz képest ez a mennyiség nevetséges, de a kísérleti csoportba tartozó anyák tejében majdnem duplájára nőtt a kimutatható DHA-mennyiség a kontrollcsoporthoz képest. Jensenék két és fél éves korig követték a kisbabák fejlődését, és azt tapasztalták, hogy a DHA-pótlást kapó anyák gyerekei bölcsődés korukban is jobban teljesítettek az idegrendszeri érettséget és mozgáskoordinációt mérő sztenderd teszteken. Néhány évvel később a már említett Joseph Hibbeln az Amerikai Pszichológiai Társaság 2001-es konferenciáján arról számolt be, hogy az anyatej DHA-tartalma szoros kapcsolatot mutat a szülés utáni depresszió előfordulásával, de az ajánlott napi omega-3 bevitelnek mindenképpen meg kellene haladnia az 1 grammot. A megfelelő omega-3 bevitel Hibbeln egyik vizsgálata szerint akár nyolc-tízszeresére növelheti az anyatej DHA-koncentrációját, ez a különbség pedig már nagyon nem mindegy, se az anya, se a gyerek szempontjából.
2002 óta az USA-ban forgalmazott babatápszerek és bébiételek többségében van DHA.
Természetes formában az omega-3 zsírsavak főleg a zsíros halfajtákban találhatók meg, mint amilyen a lazac és a tonhal, valamint a különféle algákban. Érdemes arra odafigyelni, hogy a halak szervezetében elég sok higany is lehet, és különösen terhesség alatt ez nem igazán nyerő, vagyis bizonyos halfajtákat jobb inkább elkerülni (kardhal, makréla, cápa és még néhány, bár a magyar halfogyasztási szokásokat ismerve ez kevéssé jelent problémát). Az USA-ban az FDA (az élelmiszeri és gyógyszerészeti szakhatóság) állandóan változtatja a terhesség alatt megehető heti halmennyiséget és nemrég emelték feljebb egy korábbi határértékről: néhány omega-3 vizsgálat kimutatta, hogy a lehetséges higanyterhelés kockázata kisebb, mint amekkora hátránya annak van, hogy nem eszünk elég halat. Kompromisszumos jelleggel a legtöbb táplálkozási tanácsadó a halolajkapszulákat ajánlja, mert ezeknek minden országban rendszeresen ellenőrzik a nehézfémtartalmát. Vagyis, ha jó minőségű, bevizsgált terméket veszel, akkor semmilyen veszély nem fenyeget. Európában a norvég lazacból készített halolajkapszulákat tartják a legjobb minőségűnek, de tulajdonképpen bármelyik megteszi. Újabb termékek csomagolására esetleg E-EPA és E-DHA lesz ráírva: ezek az omega-3 zsírsavak etil-észterei, és nagyon olvasd el a használati utasítást, mert az ilyen készítmények közül már nem mindegyik szedhető terhesség és szoptatás alatt; általában szív- és érrendszeri problémákban ajánlják őket és az USA több államában csak receptre kaphatók.
Ha cukorbeteg vagy, akkor nem árt ha tudod, hogy a halolaj emelheti a vércukorszintet; és ha véralvadásgátló gyógyszert szedsz, akkor is érdemes óvatosnak lenned, mert a halolaj fokozhatja ezeknek a gyógyszereknek a hatását. Egyéb figyelmeztetés vagy ellenjavallat nincs. Az 1000mg-os kapszulákból napi 1-4 közt bármennyit lehet szedni (az orvosoddal konzultálva még többet is).
Friss kommentek