Felicitász blogja

Körülbelül két éve dolgozom egy nagyobb anyagon, amelyben azt a kérdést fogom körüljárni, hogy most Magyarországon milyen attitűdök és kommunikációs metódusok társulnak az anyasággal, gyerekneveléssel kapcsolatos információszolgáltatáshoz. A téma nyugodtan lenyúlható: minél többen vizsgálnánk meg ezt a kérdést, minél többféle szempontból, annál jobb lenne; kapásból azért, mert annál hamarabb rádöbbennénk, hogy tényleg mekkora az igény arra, hogy árnyalatokban fogalmazzunk, és kutatási eredményeket úgy prezentáljunk, mint kutatási eredményeket, nem mint megfellebbezhetetlen végső igazságot.

A glutén bevezetésével kapcsolatos mostani vitát már összefoglaltam egy hozzátáplálás cikkem elején, de akkor még nem gondoltam, hogy ez lesz belőle. Egyfelől egy testület tagjai kiadnak egy közleményt, amiből aztán egy bekezdést kiragadva lesz egy egy-két mondatban megfogalmazható, a laikusok számára is egyszerűen érthető, könnyű, de téves ajánlás, ami végül úgy fog eljutni a kismamákhoz, mint protokoll. Négy hónapos kor után adjon az anyuka a babának kekszet, mert különben a baba lisztérzékeny lesz. Pont.

Érdemes elolvasni az összes anyagot, ami a tárgyban megjelent. Ez itt a saját összefoglalóm lesz, abból, amit én eddig elolvastam. Előre szólok, hogy nekem nincs "igazam". Én itt azt írom le, hogy én hogyan látom a kérdést, aztán a kommentekben pedig meg lehet vitatni.

Gondolom, egy csomóan észrevettétek, hogy kicsit átszerveztem az oldalt és a rovatokat. A legnagyobb változás az, hogy mostantól van a blognak Facebook-oldala is: kint lesz az összes poszt, és aki indapass hiányában vagy más okból nem szokott itt kommentelni, ott hozzá tud szólni a cikkekhez meg a többiek véleményéhez.

Az oldal másik funkciójának azt szánom, hogy oda össze lehessen gyűjteni egy csomó egyéb információt is, ami itt vagy offolás lenne, vagy elveszne a kommentek erdejében: kitehettek felhívásokat konferenciákról, aláírásgyűjtésekről, lesznek könyvajánlók és beszélgetések gyógynövény-termékekről, termesztőkről és boltokról, máskor pedig egyszerűen csak ki fogok tenni egy-egy linket érdekes cikkekre, hogy addig is legyen olvasnivalótok, amíg én itt elkészülök a következő anyaggal.

Szóval, lájkoljatok és gyertek beszélgetni.

Érdekes és nagy vihart kavaró könyv jelent meg alig egy hónappal ezelőtt az USA-ban. A címe Battle Hymn of the Tiger Mother ("A tigrisanya harci himnusza"); magyar nyelvű recenziót már közölt például a Heti Válasz, és az Átmeneti Állapoton megjelent cikket is ajánlom olvasásra.

A könyv szerzője egy Amy Chua nevű kétgyerekes kínai nő, a Yale Egyetem jogi karának professzora, mostanában napi 300-600 olvasói email címzettje. A levelek egy része köszönetet mond a könyvért és nagyrabecsülést fejez ki, más részük halálos fenyegetéseket tartalmaz, vagy a visszatérő szófordulatot, hogy Chua és az összes hozzá hasonló gyerekbántalmazó szülő menjen vissza Kínába, illetve oda, ahonnan jött.

A tigrisanya harci himnusza röviden arról szól, hogy Amy Chua, kínai bevándorló szülők tradicionálisan nevelt lánya, feleségül ment egy nyugati módon, liberális szellemben nevelt amerikai zsidó férfihoz, és a saját lányait megpróbálta a magával hozott hagyományos kínai szellemben és szülői hozzáállással felnevelni.

A kínai anya ideálképét az ő életében a saját anyja jelentette, és ezt az ideált akarta a  lányai életében ő is megtestesíteni. Kínai anya akart lenni egy amerikai apa mellett, és eközben szembesült "kelet" és "nyugat" néhány feloldhatatlan konfliktusával, alapvető szemléletbeli különbségeivel: a gyerekek neveléséről szóló házastársi beszélgetések nem két ember, Amy és Jed, hanem két kultúra közt játszódtak le.

A szülés.hu oldalon a készülő kormányrendeletnek egy újabb szövegverziója olvasható. Megnéztem, hogy az eddigiekhez képest mi változott, a változtatásokat a szövegben kiemeltem, és az alábbiakban a rendelettervezet szövegét ezekkel a kiemelésekkel együtt teszem közzé.

A rendelettervezetről már sok vitát lefolytattunk, erről az új szövegverzióról a TASZ honlapján ma jelent meg egy kritikai jellegű összefoglaló. A TASZ főleg azt kifogásolja, hogy az egyenlő bánásmód elve sérül, amikor a védőnői, terhesgondozási ellátással kapcsolatban szigorúbb szabályok vonatkoznak a kórházon kívüli ellátást választókra; kifogásolják a finanszírozás megtagadását, a gyermekgyógyász közreműködésének kötelezővé tételét, és leginkább azt, hogy ebben a tervezetben nincs szó a bábai szakmakódról mint a működési engedély feltételéről.

A kifogások egy részével én is egyetértek, ugyanakkor a finanszírozás kérdésében nem érezném ezen a blogon igazságosnak a Kanadával való példálózást (más dolgokban igen), a magyar bábai szakmai protokoll kidolgozása meg nem a törvényhozás feladata, és egy kormányrendeletben a törvényhozás csak olyasmire tud hivatkozni, ami már létezik. Nyilván, amikor mindenki félig illegalitásban dolgozik, akkor a szakmai protkoll publikálásának követelménye abszurd, de a rendelet hatályba lépése után ennek nem lesz akadálya, és a következő néhány év úgyis arról fog szólni, hogy min kell még változtatni.

Sok mindenen.

Geréb Ágnes mai tárgyalási napján az ügyész külön kiemelte, hogy ennek a pernek nem tárgya a tervezett kórházon kívüli szülés, és a bíróság azt szeretné eldönteni, hogy Geréb Ágnes és társai elkövettek-e foglalkozási szabályszegéseket. Egy efféle kérdés megválaszolása könnyebb lesz ennek a rendeletnek a hatályba lépése után, bár az lenne az igazi, ha soha többet nem kéne feltenni ezt a kérdést.

Kisbabát szeretnél? - Akkor szedjél folsavat!

De mi van akkor, ha a túl sok folsav meg rákot okoz?

A megfelelő folsavbevitelt hangsúlyozó intelem minden szakirodalomban benne van, ezen a blogon is írtam már róla. A mindenképpen ajánlott folsavbevitel napi 0,4 mg lenne, de terhesség előtt, illetve a terhesség első 12 hetében ennél többre is szükség lehet, úgyhogy ebben az időszakban sokan szednek szintetikus folsavat (én is szedtem).

Érdekes, és egyelőre megválaszolatlan kérdés, hogy mennyi folsavra van tényleg szükségünk: tudjuk, hogy ha nincs elég, akkor nagyon megnő a magzati velőcsőzáródási rendellenességek (pl. nyitott hátgerinc) esélye, nade mennyi az elég? Mennyi a túl sok? Mit kezdjünk az ajánlásokkal és a kutatási eredményekkel?

Egy évvel ezelőtt kezdtem el anyagot gyűjteni az orvosválasztási preferenciáinkról (és természetesen lesz róla cikk is). Ismert és népszerű vitatéma például, hogy férfi vagy nő legyen a nőgyógyászunk, de erre a kérdésre kizárólag személyes válaszok léteznek: csaknem mindenkinek megvan a sziklaszilárd véleménye, hasonlóan sziklaszilárd érvekkel megtámogatva.

A problémával a bábai modell szemszögéből kezdtem el foglalkozni: van egy olyan elméleti irányzat, amely szerint az egész szülészet-nőgyógyászat kérdéskör igazából a nők dolga, és férfinak itt semmi keresnivalója nem kéne hogy legyen. Ezzel a nézettel én nem értek egyet, de azért a megközelítés attól még figyelemre méltó, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a bábák és bábatanoncok közt gyakorlatilag nincs férfi. Kézenfekvő volna az az alapfeltevés, hogy a bábai modellt preferáló nők lehetőleg kerülik a férfi nőgyógyászokat, de amikor nyomába eredtem ennek a kérdésnek, rájöttem, hogy ez egyrészt nem így van, másrészt nagyon összetett okok állnak annak hátterében, hogy valaki végülis milyen nemű nőgyógyászt preferál. Érdekes téma, mint említettem, lesz róla cikk.

Ez a mostani poszt amolyan bevezető, elméleti alapvetés. Azt hihetnénk, hogy amikor orvost választunk, akkor teljesen énközpontúak vagyunk, hiszen nekünk pácienseknek/klienseknek nyilván az lesz fontos, amit mi magunk átélünk egy nőgyógyászati vizsgálat közben. De nem: az olvasmányaimból kihámozott első meglepő(?) felfedezésem az volt, hogy egy ennyire intim helyzet szükségszerűen kölcsönös lesz, vagyis a választásunkat az is befolyásolja, amit a férfi vagy nő nőgyógyász szakorvos szerintünk átél a vizsgálat közben - más kérdés, hogy ez a szempont egy totális kivetítés, hiszen az orvos valódi személyiségéről fogalmunk sem lehet, vagyis ez a befolyásoló tényező teljesen irreális. A preferenciánkat mégis meghatározhatja, hogy a feltételezésünk alapján egy ilyen vagy olyan nemű nőgyógyász mit gondolhat a saját munkájáról.

A páciensek belső világáról majd később: kezdjük talán azzal, hogy mit gondol az orvos valójában.

Körülbelül egy évvel ezelőtt közzétettem egy listát vastartalmú ételekről: a már kialakult vashiány nem feltétlenül hozható helyre étrendi változtatással, de megfelelő táplálkozással sokat tehetünk azért, hogy megelőzzük a hiányállapotot.

A vastartalmú ételek egy része kötött állapotú vasat tartalmaz, tehát nem elég egyszerűen csak megenni őket: ahhoz, hogy a bevitt vasat megfelelően hasznosítani is tudjuk belőlük, folsavra és C-vitaminra van szükségünk.

A folsavról is írtam már korábban: az elmúlt évtizedek nagy felfedezése volt, hogy a terhesség előtti és alatti megfelelő folsavbevitellel elkerülhetők a magzati velőcsőzáródási rendellenességek, és tulajdonképpen az lenne ideális, ha minden fogamzóképes korú nő minden nap legalább 0,4 mg (400 mikrogramm) folsavhoz hozzájutna.

A folsavhiány a vashiányos vérszegénység egyik rejtett oka is lehet: hiába a vasbevitel, ha a szervezetünk nem tudja a vasat feldolgozni.

Az alábbiakban egy lista következik, magas folsavtartalmú ételekkel:

• folsavval dúsított müzlik, gabonapelyhek (100 grammban 1000-1500 mcg folsav)
• kacsamáj, libamáj (100 grammban 600-2000 mcg folsav)
• sertésmáj (100 grammban 600-1500 mcg folsav)
• marhamáj (100 grammban 600-1200 mcg folsav)
• földimogyoró (100 grammban átlagosan 250 mcg folsav)
• földimogyoróvaj (100 grammban 210-240 mcg folsav)
• napraforgómag (100 grammban 150-200 mcg folsav)
• lencse, megfőzve (100 grammban 180-200 mcg folsav)
• nyers búzacsíra (100 grammban 150-170 mcg folsav)
• csicseriborsó, megfőzve (100 grammban 130-150 mcg folsav)
• feketebab, megfőzve (100 grammban 120-150 mcg folsav)
• narancslé (2 dl-ben 100-150 mcg folsav)
• brokkoli nyersen (100 grammban 100-150 mcg folsav)
• spárga (100 grammban 110-200 mcg folsav)
• spenót (100 gramm nyers spenótban 50-200 mcg folsav)
• kenyér, kukoricalisztből (egy szeletben 30-50 mcg folsav)
• kenyér (a fejlett országokban kötelezően folsavazott búzalisztből, egy szeletben 20-40 mcg folsav)

Vannak még ezeken kívül ételek, amelyeknek 100 grammjában 50-100 mikrogrammnál kevesebb folsav van, viszont mégis jó folsavforrások, például azért, mert gyakran ehetjük őket, vagy mert egy ételadagnyiban 100 grammnál többet is megehetünk belőlük. Ilyen ételek: cékla, zöldborsó, paradicsom, paradicsomlé, sárgadinnye, cukordinnye, tojás, párolt vagy főtt búzacsíra, ananász, ananászlé, málna, avokádó, kelbimbó, karfiol.

A folsav vízben oldódik és hőre érzékeny. Könnyűnek tűnik a napi 400 mikrogramm bevitele, de nem árt odafigyelni. Ha vérszegény vagy, vagy babát vársz és a kockázati csoportba tartozol, akkor ennél sokkal többre, illetve szintetikus pótlásra (folsavtablettára) is szükséged lehet.

A fogamzásgátlók, az aszpirin és még néhány gyógyszer rontja a szervezetünkbe bevitt folsav felszívódását.

A folsavat, ellentétben a vassal, nem nagyon lehet túladagolni (mert a fölösleg  gyorsan kiürül a szervezetből: komoly hiányállapot vagy felszívódási zavar esetén akár napi 10 mg-ot is adnak a kezelés kezdetén, ennyire nehéz dolog tényleg túladagolni). Az agresszív folsavpótlás egyetlen káros következménye az lehet, hogy ha B-12-vitaminból is hiányod van, akkor a folsavpótlás elfedheti a másik hiányállapot tüneteit. Vagyis, ha úgy érzed, hogy baj lehet a vérképeddel, akkor keresd fel az orvosodat; a fentiek kizárólag étrendi információk voltak, megelőzés céljára.

A 2007 nyarán kapott bábai segédanyagom szerint (forrás: Preterm Labour Fact Sheet, Community Midwives of Hamilton / Hamilton Public Health Services, Family Health Division) a kanadai kisbabák körülbelül 7,5%-a születik meg 37 befejezett terhességi hét előtt. A koraszülések 40%-ának semmilyen kideríthető oka nincs, a maradék 60%-ban a koraszülést vissza lehet vezetni valamilyen egészségügyi problémára, illetve kockázati faktor jelenlétére.

A koraszülések majdnem felében tehát fogalmunk sincs az okról.

A 37. hét vége előtt kezdődő rendszeres, produktív (kísérő jelenségként a méhszáj tágulásával járó) összehúzódásokat korai vajúdásnak hívják. A korai vajúdás nem jóslófájás: a korai vajúdás, ha nem avatkozunk közbe, előbb-utóbb koraszüléshez vezet (és néha sajnos akkor is, ha közbeavatkozunk).

Nyolc-kilenc éves lehettem, amikor elkezdtem olvasni ehhez a bloghoz: a családi könyvespolcon megtaláltam az Egészségügyi ABC-t, Ranschburg Jenő Szülők lesznek című könyvét (Gondolat Kiadó 1979, a babát ringató szőke kislánnyal a kemény fekete karton címlapon) és dr. Zoltán Zsófia Mit egyen a gyerek? című munkáját (Medicina 1977, a narancssárga puhakötéses).

Dr. Zoltán Zsófia könyve mindig elég népszerű lehetett Magyarországon, mert 2005 nyarán még láttam belőle 15. (és nyilván sokadszor átdolgozott) kiadást az egyik nagy budapesti könyvesházban. A mi otthoni példányunk salátává olvasott lapjai közt anyukám feljegyzései és heti mintaétrendjei voltak kis papírcetlikre összegyűjtve: feles, kétharmados tej készítése, gyümölcsturmixok, túrókrémek, vegyes zöldségpürék.

A táplálkozási ajánlások változnak, az anyák nem :-). Aggályos figyelemmel olvassuk a szakirodalmat, töprengünk, jegyzetelünk és jól akarjuk csinálni. Ez a poszt egy ötletbörze lesz, és egyben segédanyag ahhoz, hogy hogyan használhatod a sokszor egymásnak ellentmondó  szakirodalmakat az anyai ösztöneiddel teljes harmóniában.

Sokan várjátok az előző rész folytatását, és még aktuális is lesz, mert megint vita van a szoptatás időtartamáról. Az utóbbi időben a British Medical Journal egyik közleménye nyomán számos cikk jelent meg arról, hogy talán mégse olyan jó ötlet mindenáron ragaszkodni a kisbaba 6 hónapos koráig tartó kizárólagos szoptatáshoz, és sokféle szempontot lehet végiggondolni azzal kapcsolatban, hogy mikor kezdünk el egyéb ételeket adni a kisbabának, illetve miket.

Érdemes ezekre a vitákra odafigyelni, hiszen ez az egész kutatási terület csak alig néhány évtizedes múltra tekinthet vissza, azaz még egyetlen olyan generáció sem nőtt fel, illetve öregedett meg, amely értelmezhető adatsorokat szolgáltathatna bármilyen összehasonlító vizsgálathoz. Tudjuk, hogy egészségesen táplálkozni fontos dolog, de az egészséges táplálkozás fogalma évtizedenként mást jelent.

Bevezetünk egy protokollt, aztán korrigáljuk a hibákat: ez megy a hetvenes évek óta.