Sokan várjátok az előző rész folytatását, és még aktuális is lesz, mert megint vita van a szoptatás időtartamáról. Az utóbbi időben a British Medical Journal egyik közleménye nyomán számos cikk jelent meg arról, hogy talán mégse olyan jó ötlet mindenáron ragaszkodni a kisbaba 6 hónapos koráig tartó kizárólagos szoptatáshoz, és sokféle szempontot lehet végiggondolni azzal kapcsolatban, hogy mikor kezdünk el egyéb ételeket adni a kisbabának, illetve miket.

Érdemes ezekre a vitákra odafigyelni, hiszen ez az egész kutatási terület csak alig néhány évtizedes múltra tekinthet vissza, azaz még egyetlen olyan generáció sem nőtt fel, illetve öregedett meg, amely értelmezhető adatsorokat szolgáltathatna bármilyen összehasonlító vizsgálathoz. Tudjuk, hogy egészségesen táplálkozni fontos dolog, de az egészséges táplálkozás fogalma évtizedenként mást jelent.

Bevezetünk egy protokollt, aztán korrigáljuk a hibákat: ez megy a hetvenes évek óta.

Időközben kiderült, hogy nem minden koleszterin káros, nem minden zsírt lesz jó ötlet kiiktatni az étrendünkből, nem minden felnőttnek kell napi 2000 kalória és a szója sem lesz mindenki számára egészséges táplálék. A csecsemőtápszerek összetétele folyamatosan változik, az anyatej összetételét szintén csak az utóbbi évtizedekben kezdtük el vizsgálni. A tápanyagszükségletünkkel kapcsolatos valódi számokról sok szempontból fogalmunk sincs: már jó ideje ígérgetek cikket például a D-vitaminról, amelynek túladagolásától addig féltünk, hogy mostanra végül csaknem mindenki hiányállapottal küzd.

Érdemes tehát olvasni és követni a vitákat, de nem érdemes a dolgot túlparázni. A hozzátáplálással kapcsolatos írásaim fő forrását a Kanadában kapott bábai szakirodalom jelenti, illetve az azzal erősen összhangban levő  2008-as európai ESPGHAN-ajánlás (pdf), amelyet az Európai Gyermek-Gasztroenterológiai, Hepatológiai és Táplálkozástudományi Társaság adott ki. Mindkét anyagnak ugyanaz jelenti az erősségét és a vonzerejét: a hozzátáplálásról van néhány (néhány) kőbe vésett orvosi, biológiai tény, de ezen felül rengeteg variáció létezik a normálisra és sok minden pedig kulturális kérdés, illetve a konkrét család magánügye.

Az orvosi tények többsége ma már nyilvánvaló: elég fontos, hogy a legkorábbi szakaszban (az első 12 hétben) vagy szoptassunk, vagy tápszert adjunk, de emellé ne menjen  rutinszerűen cukros víz, tea vagy más effélék. Az előző hozzátáplálás-cikkben megírtam, hogy 4 és 10 hónapos kor közt bármikor el lehet kezdeni hozzátáplálni: a bábámtól kapott összes anyag abból indult ki, hogy "a kisbabádat figyeld, ne a naptárat".

A Magyarországon közkézen forgó szakirodalom egy része még mindig úgy fogalmaz, mintha az ajánlások előírások volnának: az ESPHGAN-ajánlás (meg a WHO, meg még sokan) "kívánatos célnak" tartja a "körülbelül" féléves korig tartó kizárólagos szoptatást, a magyar összefoglalókból viszont igen kevés kivétellel rendre eltűnik a "körülbelül", és piros célvonal lesz a féléves korból, amelyet kizárólagos szoptatással el kell érni.

De vajon tényleg el "kell"? Sok cikk hasonlítja össze a 4, illetve 6 hónapos korig kizárólagosan szoptatott babákat, és mutat ki köztük különbségeket egészségi állapotban, mozgásfejlődésben, allergiákban stb.  Valóban van is különbség két olyan csoport közt, amelyekben a kizárólagos szoptatás medián időtartama 122, illetve 182 nap volt. Ez fontos információ, de hol vannak az adatok arról, hogy mi volt a hozzátáplálás, milyen  tápanyagokkal, milyen mennyiségben; még meddig folytatódott a szoptatás, milyen gyakorisággal; ki kapott a babák közül kiegészítés jelleggel tápszert, ki kapott vitaminkészítményt, vaspótlást, mit, mennyit; hol és hányan vannak ebben a statisztikában az öthónapos babák? Vagyis, biztos-e az, hogy az etnikai, társadalmi jellegű statisztikai változók kiszűrése után tényleg a kizárólagos szoptatás időtartama volt az egyetlen lényeges különbség a két csoport közt? Biztos-e, hogy minden további következmény levezethető ebből a különbségből?

Mikor és mivel kell tehát elkezdeni a hozzátáplálást?

Figyeljük meg, hogy a vita a "kell" szó körül (miatt) bontakozott ki: a  bevezetőben hivatkozott linkeken a brit bábák, illetve a La Leche Liga és más hasonló szervezetek azt kérdezik felháborodva, hogy vajon valóban meg  "kell"-e kezdeni a hozzátáplálást 6 hónapos kor előtt, a BMJ pedig  úgy tette fel a vitát kiváltó kérdést, hogy biztos jó-e a WHO-ajánlás, miszerint minden kisbabának 6 hónapos koráig csak anyatejet "kellene" ennie.

Az a vicces(?), hogy mindkét kérdésre az a válasz, hogy nem. Nem kell féléves kor előtt hozzátáplálnod, ha se te nem akarod, se a gyerek. És nem kell féléves koráig várnod, ha  látszik rajta, hogy szívesen enne, és te is szívesen adnál neki már mást is. Nyugodtan lehet ölni egymást a szaklapokban, de nem vagyunk egyformák, a babáink se egyformán fejlődnek, nem lesz egy olyan protokoll - legyen a szerzője bárki is - , amely mindenkinek tökéletesen meg fog felelni.

Vagyis, ahelyett, hogy az egy-két héttel korábban vagy később elkezdett hozzátáplálás elvi hátterén aggódnánk (nyugodj bele, hogy nincs esélyed tökéletes anyának lenni: mindegy mit csinálsz, az valamelyik protokoll, illetve szakember szerint rossz lesz, de legalábbis erősen vitatható ;-)), érdemesebbnek tűnik tényleg a kisbabákat figyelni.

Ez persze főleg akkor lesz neked fontos információ, ha éppen az első gyereked lesz nemsokára féléves. Ha már van 3-4-5 átlagos egészséges gyereked, akkor engem  gyaníthatóan csak úgy olvasol mint kis napi érdekességet, mert újat biztos nem tudok neked mondani. Jó eséllyel megtapasztaltad, hogy vannak babák, akik 8-10 hónapos korukig mindent kiköpnek, ami nem anyatej vagy tápszer, illetve nem fehér színű és folyékony. Vagyis, hiába írja az ajánlás az idényzöldségeket, néhány kisbaba nagyszerűen fejlődik azok nélkül is, és vagy tényleg nem fogad el semmit, vagy anyatejjel/tápszerrel  csöpögős-pépesre kikevert (fehér) főtt krumpli, rizsmüzli/babakása, banán, körtekompót lesz az első néhány olyan étel, amelyet komoly-gyanakvó arccal, óvatosan elkezd lenyalogatni egy kiskanálról vagy az ujjadról. Ez a viselkedés variáció a normálisra. A szoptatáspárti szakirodalomban ez egy elfogadott variáció, támogató-vigasztaló kísérőszöveggel, miszerint nem kell a babát siettetni, ha nem akar még enni. (És ez igaz is.) Szeretnék viszont arra rámutatni, hogy a négy és fél hónaposan a főtt répádért nyúlkáló, kiflivégszopogató, a kanalat a kezedből kiszedő kisbaba viselkedése is variáció a normálisra - más kérdés, hogy a mai szoptatáspárti szakirodalomban ez egy erősen kárhoztatott variáció, hiszen ha engeded kóstolgatni, vétesz a kizárólagos szoptatás törvénye ellen, holott a kisbabádnak hathónapos korig az "kell" az optimális fejlődéshez.

De nem, nem minden kisbaba egyforma. Muszáj belenyugodnunk, hogy a babák azért érnek meg átlagosan féléves korban a szilárd táplálékra, mert vannak, akik pont akkor, vannak, akik később - és vannak, akik hamarabb.

Kezdjük tehát a fogalmakkal: ha hagyod kóstolgatni, az még nem lesz rögtön "hozzátáplálás". Hozzátáplálás akkor van, amikor egy jellemző étkezési időben, rendszeresen elkezdesz felajánlani a gyereknek az anyatej vagy tápszer mellé (után, helyett) egyebet is, kifejezetten azzal a titkos anyai kívánsággal, hogy lehetőleg egyen is belőle.

A hozzátáplálás pedig nem "elválasztás": tényleg nyugodtan szoptathatod végül óvodás koráig is, de ezzel együtt valamikor 4 és 10 hónapos kora közt el fog kezdeni ismerkedni a többi táplálékkal is. Hogy meddig szoptatsz, az csak attól függ, hogy mennyi tejed van, meddig akarsz, illetve hogy a gyerek meddig akarja.

A cél (ha már mindenképp muszáj kitűzni) nem valamiféle szakirodalmi ütemterv követése, hanem egy egészséges, jól fejlődő gyerek, egy (lelkileg is) egészséges anyával.

Ha a babádat egyértelműen érdekli az evés, akkor 4 hónapos kora után nyugodtan adhatsz neki bármilyen (a mai tudásunk, illetve a te családod egyéni jellemzői szerint) nem allergén ennivalót.

Magyarországon gyümölcsökkel szoktunk kezdeni - reszelt almával például -, de ez nem (ez sem) kőbe vésett előírás. Amikor a fiam született, végigolvastam a magyar, a kanadai és az amerikai protokollt is, meg persze addigra beszélgettem kínai, izraeli, olasz, francia szülőkkel - és levontam a következtetést, hogy egy nagy varázslás az egész: próbálunk rettentő tudományosan megmagyarázni dolgokat, de ez a hozzátáplálósdi legalább annyira etnikai és kulturális kérdés is, és ráadásul a kisbabák egy része egyáltalán nem olvasta egyik szakmai alapon összeállított protokollt sem.

A kanadaiak rizzsel kezdenek: ez gabona, de gluténmentes. Az első kanadai babaételek rizsalapú vitaminozott babamüzlik (babakásák), anyatejjel vagy tápszerrel kell kikeverni őket, eleinte majdnem folyadék állagúra, hogy a kanálról szinte lecsöpögjön.  A rizs után a többi, most már gluténtartalmú gabonafélével folytatják (zab, árpa), és amikor a csak egy-egyfajta gabonából álló babakásák nem okoztak semmi problémát, akkor vegyes müzlivel folytatják a hozzátáplálást, illetve elkezdik egyre sűrűbbre keverni a babakását (közelítve a folyadéktól a tejbegríz állaghoz).

Én persze itt az óceán túlfelén is megmaradtam magyarnak, és nem vitt rá a lélek, hogy rizsmüzlivel kezdjek. A gyerekorvosunk eléggé meglepődött azon, hogy mi magyarok jellemzően almával indítunk, de azt mondta, hogy ha mifelénk ez a hagyomány, ő nem fogja megtiltani: a kezdő gyümölcsök, illetve zöldségek gyakorlatilag bármilyen sorrendben bevezethetők. Az akkor öt és fél hónapos fiam első "rendes" tápláléka végül őszibarack lett: gyümölccsel akartam kezdeni, és nekem az a kedvencem. De akármi mással is kezdhettem volna.

Ha a családban bármilyen allergia van - és ez tényleg bármilyen lehet: ismerek olyat, aki allergiás az almára -, akkor hiába mondok én itt akármit, sorold az adott ételt hátrébb. Annak ellenére, hogy a protokollokban felsorolt kezdő ételek úgy általában nem számítanak allergénnek, ha a te családodban baj van velük, akkor nyilván vigyázz a gyerekedre is.

Kanadában a tipikus kezdő ételek a következők (püré formátumban): sárgarépa, sütőtök, krumpli, édesburgonya (batáta, angolul sweet potato), alma, körte, banán, őszibarack, cékla, zöldborsó, zöldbab, európai szilva (prune). A bolti bébiételek (a linken az a márka van, amelyet én a legjobban kedveltem) úgynevezett egykomponensű pürék, vagyis csak az adott gyümölcs vagy zöldség van bennük, és a pürésítéshez szükséges víz, semmi más. Amikor a tízhónapos fiammal Magyarországon voltunk, kicsit meglepődtem, hogy otthon milyen nehéz ilyen bébiételeket találni (rizskeményítő, paszternák, napraforgóolaj, burgonyapehely, cukor nélkülieket), aztán amikor megtaláltam őket, azon álmélkodtam, hogy mennyibe kerülnek. Egyébként is nagy rajongója vagyok a botmixernek, de azóta pláne.

A kanadai gyermekorvosok ajánlása szerint a babamüzlik után zöldségekkel kellene folytatni (sárgarépa, krumpli, zöldborsó), aztán gyümölcsökkel (őszibarack, körte, alma), ezután jöhetnek a húsfélék és a savanyított tejtermékek. Kilenchónapos kisbabák mintaétrendje az ajánlás alapján (forrás: Ann Douglas: The Mother of All Baby Books):

• igény szerint szoptatás, illetve tápszer
• napi 2 alkalommal, legfeljebb 4-4 evőkanálnyi (50 ml) gabonakása, anyatejjel vagy tápszerrel kikeverve
• valami száraz gabonatermék, pl. teljes kiőrlésű kenyér vagy kétszersült, kiflivég; pár falatnyi, amennyit a gyerek jóízűen elrágcsál az ínyével
• párolt/főtt, pürézett zöldségek, napi 4-6 evőkanálnyi (50-75 ml)
• pürézett gyümölcs, napi 6-7 evőkanálnyi (75-100 ml)
• gyümölcslé napi legfeljebb 50-100 ml
• főtt, pürézett marha-/borjúhús, csirkehús, tofu, hal, fehérbab, lencse, tojássárgája (fehérjét még ne adj neki) igény szerint összeválogatva, napi összesen 1-3 evőkanálnyi (15-45 ml)
• natúrjoghurt, túró, sajt, összesen napi 1-2 evőkanálnyi (15-30 ml)

Ez itt fentebb egy mintaétrend, nem "kilenchónapos kisbabák napi kötelező minimum vagy maximum adagja". A gyereked ezt vagy megeszi, vagy nem. Ha nyolchónapos korában fogadta el az első kiskanálnyi almapürét, akkor esélytelen, hogy kilenchónaposan ilyen étrendje legyen. Ha öthónaposan már a kanaladról szedte le a főtt krumplidat, akkor lehet, hogy ennél többet is eszik kilenchónapos korára. Ha a családodban mindenki allergiás a tehéntejre, akkor ne kezdj el a nyolchónaposnak joghurtot adni csak mert ide az van leírva. Az ajánlások hasznos dolgok, de egyébként tedd amit jónak látsz.

A kezdő mennyiségekkel kapcsolatban hasonlókat tudok mondani: figyeld a kisbabádat. Az éppcsak kóstolgató babának tényleg érdemes eleinte csupán 1-2 kiskanálnyi mennyiséget felajánlani egyszerre, de azért nem árt tudnunk, hogy ez a mennyiségi ajánlás a régi klasszikus könyvekből jön, amelyek 3-4 hónapos babákkal kezdték a hozzátáplálási protokollt, és teljesen logikusan azt mondták, hogy először adj egy mokkáskanál almalevet, aztán ha elfogadja, akkor adj egy mokkáskanál almát. De egy féléves gyerek már nem négyhónapos: ne lepődj meg, ha az óvatosan felajánlott egy-két kanálnyi finom körte elfogyasztása után cuppogva és érdeklődve néz rád, hogy hol a többi, és fél óra alatt egy egész körtét megeszik. Nagyobb babákkal nem kell feltétlenül betartani az "első alkalommal csak 1-2 kiskanálnyi" mennyiséget: ha nem ízlik neki, akkor úgyse fogad majd el még ennyit se, de ha igen, akkor sokkal többet meg tud már enni, és meg is fog.

A kanadai ajánlás szerint a kóstolgatás időszakában még nem kell a mennyiségekkel foglalkozni: amikor a kisbaba a babakásából már meg tud enni 3-4 evőkanálnyit (40-50 ml), akkor érdemes egyéb ételekkel folytatni a kísérletezést és étrenden töprengeni, illetve azon, hogy miből mennyit adjunk. Lehet, hogy már a néhányadik alkalom után eljuttok ebbe a stádiumba, lehet, hogy csak a kisbabád nyolc-tízhónapos korára, lényeg, hogy őt figyeld, ne a naptárat.

Ne erőltesd. Ha nem ízlik neki, akkor nem ízlik; ha nem éhes, akkor nem éhes.

Vannak babák, akik eleinte csak fehér dolgokat esznek meg: babakása, krumpli, körte, alma, banán, aztán csirkehús, natúr joghurt. Ez normális (bár néha frusztráló) jelenség. Ezek a gyerekek akkor kezdenek el színes ételeket enni, amikor eljutnak a "mindent megkóstolok, a játszótéri homokot is" korszakba, és előtte teljesen reménytelen vállalkozás protokoll szerint megpróbálni héthónaposan sárgarépáztatni őket, a szülő ezzel csak magának szerez idegbajt.

Vannak babák, akik kezdetben csak az édes dolgokat szeretik: sárgarépa, sütőtök, körte, zöldborsó, őszibarack minden mennyiségben elfogy, krumpli, zöldbab, tojássárgája megmarad. Ez is rendben van. Vannak babák, akik mindent megesznek, de mindent csak sokadszorra: első alkalommal visszautasítják amit felajánlasz, másodszorra megkóstolják. (Vagy nem. Néha  egy ilyen babának ötször, tízszer is látnia kell az új ételt, mire hajlandó megkóstolni, és az is előfordul, hogy új ételt csak egy másik, már ismert étel társaságában tekint biztonságosnak. Vagyis, ne ess kétségbe, ha nagy gonddal felkészülsz az ünnepélyes Első Kanállalevésre, a gyerek pedig elfordítja a fejét. Pár nap múlva próbálkozz újra.)

Ha ilyen óvatos természetű kisbabád van, akkor érdemes megfontolnod a baba-kontrollálta hozzátáplálást (baby-led weaning): bízd rá, hogy mit eszik. Húzd az etetőszékét a családi asztalhoz amikor a többiek esznek, hagyd, hogy körülnézzen, szedj a tányérjára mindenfélét, hagyd, hogy megfogja, megszagolja, összemaszatolja magát vele. Ebben a rendszerben értelemszerűen nincsenek pürék: kapjon a féléves egy egész főtt sárgarépát, egy fél puhára főtt krumplit vagy karalábét, egy puhára párolt almaszeletet, egy fél banánt stb., lényeg, hogy az étel elég nagy legyen ahhoz, hogy meg tudja fogni, és el tudja kezdeni egyedül enni, és nyilván figyelj arra is, hogy a baba szét tudja nyammogni az ínyével az ennivalót, ne fulladhasson meg tőle. Figyeld meg, mik érdeklik, kínáld először ezekkel az ételekkel. Erre a hozzáállásra egyébként egy egész irányzat épül: akik komolyan veszik magukat, elvi alapon helytelennek tartják a kisbabák kanállal való etetését, és szerintük a szülőnek csak az a dolga, hogy biztosítsa a kínálatot a gyereknek megfelelő ételekből, a kicsi majd magának felmarkolja azt, ami érdekli, és beletömi a szájába. A szülő többet fog takarítani, de kevesebbet fog aggódni azon, hogy mikor mit adjon a gyereknek enni. Akkor is érdemes ezt a táplálási módot kipróbálni, ha a gyerek sértődötten néz már egyáltalán a kiskanálra is, és csak egyedül, kézzel hajlandó enni, de püréket persze úgy nem lehet.

Én kiskanállal kezdtem el etetni az akkor öt és fél hónapos fiamat. A gyerek uzsonnaidőben a pihenőszékében ült, én vele szemben a kis tálka őszibarackpürével, meg három szép színes kiskanállal. A három kiskanál közül kiválaszthatta, melyikkel szeretne enni, és utána azzal etettem.

Az első alkalom után másnap nem adtam neki kanállal enni, csak szoptattam. Harmadnap délután ismét kapott egy kis őszibarackot, aztán megint pár nap szünet után uzsonnaidőben adtam neki egy kis anyatejjel kikevert egy evőkanálnyi rizsmüzlit. Újabb két nappal később megint rizst evett, aztán másnap anyatej helyett őszibarackpürével kevertem ki neki a rizsmüzlit uzsonnára. Ismét pár nap múlva pedig őszibarack helyett sárgarépapürével, ez volt egyben a gyerek első adag sárgarépája. Három nappal ezután lett féléves.