Felicitász blogja

A szoptatás érzékeny téma és sok vita van róla: időnként mintha nem is józan álláspontok, hanem hitelvek ütköznének. A szakirodalom felsorol egy csomó kutatást és száraz tényt, de a könyvek és cikkek szerzői (én is) tele vannak saját élményekkel és tapasztalatokkal is, amelyeket át szeretnének adni. A legtöbb érv és ellenérv mögött valakinek a személyes sorsa, jó vagy rossz döntése, öröme vagy fájdalma is ott van.

Ez a poszt egy gyakorlati jellegű felkészítő anyag azoknak, akik már eldöntötték, hogy szoptatni szeretnének, és nemrég szültek vagy mostanában fognak. Az első és legfontosabb mondandóm az, hogy ne görcsölj és ne értelmezz semmit  a siker/kudarc skála mentén. Nem az kell, hogy a szoptatás "sikeres" legyen, hanem az, hogy mindketten örüljetek neki.

Az átlagosnál sokkal gyorsabban fejlődő gyerekek szülei kezdetben csak büszkeséget és csodálatot éreznek, aztán (sokszor elég hamar) már némi bizonytalanságot, esetleg aggodalmat is. A kisgyerekek átlagos fejlődési, érési fázisait, készségeit felsoroló úgynevezett korosztályos mérők körülbelül a hetvenes évek közepe óta széles körben hozzáférhetők, és nyilván mindenki örül, ha azt látja ezekből, hogy a gyermeke egy kicsit előrébb tart, mint a többség. A gyerekek néhány százalékának képességei azonban egy vagy több területen jelentős mértékben meghaladják a korosztályos átlagot. Kiemelkedő tehetségről akkor beszélünk, ha ez az előny tartósan megmarad, vagy még tovább növekszik (a terminusok pontos mibenlétét még kifejtem alább). 

Ez a sorozat egy összefoglaló néhány tehetséges gyerekeket vizsgáló kutatás eredményeiről és ezek tükrében a leggyakoribb kérdésekről, amelyeket tehetséges kisgyerekek szülei jellemzően feltesznek önmaguknak, illetve tanácskérés alkalmával az óvónőknek, orvosnak, pszichológusnak és nevelési tanácsadó szakembernek.

Az írások alapjául James Alvino (1989): Parents' guide to raising a gifted toddler; Nancy M. Robinson (1993):  Parenting the very young gifted child; valamint a Gifted Child Quarterly összefoglalói szolgáltak. Érdeklődő szülőknek ajánlom dr. Buda Mariann (2005): Óriás leszel? - A tehetséges gyerek című könyvét, valamint a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács és a Magyar Tehetséggondozó Társaság által összegyűjtött anyagokat. Utóbbi szervezet alelnökének, Herskovits Máriának személyes köszönettel is tartozom, továbbá reklámoznám is a 2009-ben megjelent Jövőnk titka: a gyerek című könyvet (Popper-Ranschburg-Vekerdy-Herskovits), amely szintén a tehetséges gyerekek neveléséről szól.

Mit jelent egyáltalán a tehetség fogalma egy öt év alatti gyereknél? Miből látszik egy szülő számára az, hogy a gyereke az átlagnál sokkal jobb képességű? Elvigyük-e tesztelésre, mérésekre, és ha el is visszük, van-e ennek bármi értelme? Hogyan segítsük a gyerek fejlődését? Van-e értelme ötéves kor előtt "tehetséggondozásról" beszélni? Beírassuk rendes zeneiskolába, keressünk neki sakkedzőt négyévesen? Engedjük balettre, korcsolyázni, néptáncra, ha még csak épphogy óvodás, de bejelenti, hogy menni akar? Speciális óvodát, iskolát keressünk? Engedjük a gyereket számítógép elé ülni? Próbáljuk vagy ne próbáljuk visszafogni, ha kétévesen már minden betűt felismer? Van egy négyéves kisgyereknek bármi keresnivalója egy rajz- vagy énekversenyen? Hogyan lesznek barátai, mi lesz a társas kapcsolataival, az érzelmi fejlődésével? Miben különböznek a kiemelkedő képességű kislányok a kiemelkedő képességű kisfiúktól? A tehetséges hároméves vajon tízévesen is ki fog emelkedni a korosztályos átlagból? Érdemes korábban iskolába küldeni, osztályt ugrani?

A gyerekeik létét megbánó szülők nagyon kevesen vannak. Ennek részben az az oka, hogy ilyet bevallani még egy névtelen kérdőíves felmérésben is nagyon erős társadalmi (és személyes) tabunak számít, részben pedig az, hogy az ilyen történetek mögötti tragikus sorsok már valóban nem mindennapiak (illetve szeretnénk remélni, hogy nem azok).

"Mit tart a legnagyobb elért eredményének az életben?" - kérdezték egy kutatásban 45 és 50 év közötti amerikaiaktól. Többségük azt felelte a kérdésre, hogy a gyermeke(i) sikeres felnevelését tekinti a legfontosabb dolognak, amit eddig az életben csinált, és egyben ez volt az a munka, amelyből a legtöbb sikerélménye, illetve legnagyobb megelégedése származott (Strom, R. & Strom, P., 2009).

"Ha újra leélhetné az életét, és megint eldönthetné, hogy vállal-e gyermeket, végigcsinálná ugyanezt még egyszer?" - szólt a kérdés egy utóbb elhíresült közvéleménykutatásban, amelyet 1975-ben Ann Landers, egy újság levelezőrovatának vezetője kezdeményezett. A szerkesztőségbe több mint tízezer levél érkezett, és a válaszadók 70%-a azt írta, hogy nem vállalna gyermeket, ha még egyszer kezdhetné.

Vajon azt jelenti ez, hogy a szülők 70%-a megbánta a döntését? Ez elég sokkoló adat volna, már persze amellett, hogy végképp érthetetlenné válik az összkép, ha tekintetbe vesszük, hogy a válaszadók közt többgyermekesek is voltak: a második, harmadik gyerek után rádöbbenhetünk arra, hogy ennyi már túl sok, nade mégse arra, hogy egy se kellett volna. Szóval: a "nem csinálnám végig még egyszer" parafrázisa nem az, hogy  "megbántam", hanem az, hogy "nagyon nehéz volt, és ha tudtam volna előre, hogy mivel jár, jó eséllyel nem vállaltam volna". Erre a különbségre érdemes odafigyelni. Ha belegondolsz, hogy mennyien tekintünk így vissza már az egyetemi tanulmányainkra is, vagy például hány olimpiai bajnok értékeli így a saját pályafutását, azonnal rájössz, hogy sokkal szegényebb lenne a világ, ha előre látnánk a leendő nehézségeinket és még időben megfutamodnánk. Szegényebbek volnánk jópár tudományos eredménnyel, egy-két űrutazással, egy-két olimpiai arannyal - és persze sok-sok gyerekkel is.

Ennek jegyében a visszatekintőknek feltett kérdés E. M. Whelan 1975-ös könyvében (A baby? ...Maybe) sem az volt, hogy "végigcsinálná-e még egyszer?", hanem az, hogy "megérte-e így dönteni?". Erre a kérdésre a legtöbben igennel feleltek: azok is, akiknek voltak gyerekeik, és azok is, akiknek nem.

Felébredtél? Jó reggelt, boldog és szerencsés új esztendőt. Mielőtt nekifognál az ünnepek utáni takarításnak - jaj de jó, hogy most jön még egy hétvége -, megint egy csésze teát ajánlok, meg egy kis évkezdő szünetet.

Ma reggel gyönyörű hóesésre ébredtünk és nem volt kedvem felkelni, csak bámultam ki az ablakon, aztán hirtelen elhatározásból kinyitottam a naplómat, hogy megörökítsem az utókornak az elmúlt heteket. Írás közben elkapott a szilveszteri évértékelő hangulat, és kedvem támadt játszani egyet.

Nemsokára mindannyian belefeledkezünk egy-két napra (hétre?) a karácsonyi ünneplésbe - ki azért, mert így jó neki, ki azért, mert ugyan nem jó neki, de ezzel tud mások kedvére tenni - és most úgy gondoltam, hogy az előkészületek kavargásában még egyszer idecsábítok néhány rendszeres (vagy nem rendszeres) olvasót egy pár percre.

Mit csinálsz ma? (Lehetséges válaszok: dolgozom, ma fogok elutazni az ünnepekre, vásárolni megyek, ügyeket intézek, ajándékokat csomagolok, sütök-főzök, takarítok, esetleg ezek mindegyike.) És mit kell még csinálnod holnap meg holnapután?

Valamelyik nap, miközben átrendezgettem - végre! - a ruhásszekrényeinket nyári üzemmódból télibe, az jutott eszembe, hogy kicsit ugyanaz történik velem minden évben karácsony előtt, mint ami a terhességem végén is történt. Mindkét esetben egy születés ünneplésére kezdtem el készülődni, és ez a karácsony előtti fészekrakás egészen olyanná tud válni, mint a fiam érkezése előtti rendezgetés volt. Még a központi kérdés is ugyanaz, hogy "mivel kell még elkészülni, mielőtt".

Nem tudom megmondani, hogy hányszor válaszoltam meg az elmúlt öt évben ezt a kérdést. Igen. Igen, ha. Igen, de.

Kezdjük talán azzal, hogy miért akarod inni. A citromfűnek három közismert alaptulajdonsága van: a) nagyon kellemes illata és íze b) enyhe nyugtató és simaizomlazító hatása c) antivirális, antibakteriális és gombaölő hatása. Úgy tapasztaltam, hogy akik teának isszák, főleg emésztésjavítónak vagy elalvás előtti nyugtatónak isszák, és a kérdés tárgya lényegében az, hogy ezt terhesség alatt is lehet-e.

Mielőtt körüljárjuk a "tulajdonképpen igen" választ, először is nem árt, ha tisztázzuk, mi az, hogy citromfű.

Az USA járványügyi hatóságának (CDC) közleménye szerint a Sanofi-Pasteur gyógyszercég december 7-én értesítette őket arról, hogy a csecsemőknek és kisgyerekeknek (féléves kortól hároméves korig) szánt, 0,25ml-es fecskendőkbe előrecsomagolt, tartósítószer és hatásfokozó nélküli oltások egy részében egy rutinellenőrzéskor az előírtnál alacsonyabb aktív hatóanyagtartalmat találtak. Ez azt jelentheti, hogy az oltás esetleg nem alkalmas immunválasz kiváltására, azaz nem ad védettséget a betegség ellen.

A 6-24 hónapos korosztályban amúgyis kérdéses az influenzaoltások hatékonysága, és amikor egy 9 év alatti gyerek életében először kap (bármilyen) influenzaoltást, akkor az ajánlás szerint amúgyis két dózis kellene a védettséghez, úgyhogy nagyon-nagyon fontos volna, hogy a kisgyerekeknek szánt oltás, ha már beadatjuk, akkor tényleg elégséges ellenanyagtermelést váltson ki a szervezetből.

Len Lavenda, a Sanofi-Pasteur  szóvivője azt nyilatkozta, hogy eddigi kísérleteik szerint az előírt aktív hatóanyagmennyiség felét tartalmazó oltás még alkalmas arra, hogy immunválaszt váltson ki, és a mostani probléma igazából még csak nem is ezzel van: a visszahívott oltásokban az előírthoz képest csak 12 százalékpontos hatóanyagcsökkenést észleltek. A probléma az, hogy fogalmuk sincs, miért, és a Sanofi-Pasteurnek korábban még egyetlen influenzaoltásával sem történt hasonló. (Az oltóanyagok idővel hatástalanná válnak, na de nem egy hónap alatt kezdenek el ilyen tempóban romlani. És persze ebben főleg az számít, hogy nyilván azt sem lehet tudni, hogy ha az oltás még két hétig ott áll egy orvosi rendelő polcán, akkor a hatóanyagtartalma mennyivel csökken tovább.)

A Sanofi-Pasteur folyamatosan teszteli a forgalomban levő oltásait, egy ilyen teszt során derült fény a hiányosságra. Eddig négy szállítmány biztosan érintett, az UTO23DA, az UTO28DA, az UTO28CB és az UTO30CA tételszámúak. Ezeket a szállítmányokat november elején küldték ki megrendelőknek Amerika-szerte mindenfelé a pennsylvaniai Swiftwaterben levő gyógyszergyárból. Kiküldéskor még minden rendben volt velük, a december 7-én elvégzett rutinellenőrzés mutatta ki a csökkenést a hatóanyagtartalomban. Az ugyanezen időszakban gyártott, de másfajta kiszerelésű oltásokkal minden rendben van.

A négy érintett tétel összesen 800ezer, előre töltött fecskendős kiszerelésű injekciót tartalmaz, és most az USA egészségügyi hatósága mind a négy tételt visszahívja: nem azért, mert az oltás "nem biztonságos", hanem mert így ebben a formában nem lehet tovább használni (elegendő hatóanyag nélkül abszolút nincs semmi értelme). Aki eddig kapott belőle, az jó eséllyel egy még rendben levő oltást kapott, úgyhogy azoknak a szülőknek, akiknek a gyerekeit az érintett tételekből oltották be, a CDC azt tanácsolja, hogy ne oltassanak újra, hanem egyszerűen csak menjenek el az orvosuk által megadott időpontban esedékes második dózisért (az első dózis után kb. 21 nappal).

A Sanofi elkezdte a visszahívott szállítmányok újratesztelését.
 

Azért írom a posztot, mert úgy tűnik, még mindig rengeteg a kérdés. Nem az a célom, hogy "ijedjenek már meg végre és menjenek beoltatni magukat amíg nem késő", és nem is az, hogy tényként állítsam be az összes hipotézist, amit az oltások káros hatásáról valaha is leírtak: egyáltalán nem kedvelem, ha az emberek félelemből cselekszenek. Azt szeretném, ha mindenki sorra venné a rendelkezésére álló tényeket, önmagára fókuszálva felelősen gondolkodna, és aztán józanul döntene, az így meghozott döntésében pedig nem lehetne utólagos rémisztgetéssel vagy manipulációval megingatni.

Tételkérdés: terhes vagyok, beoltassam magam?

Az ajánlás szerint igen, csak mielőtt oltásra mész, gondolj végig néhány szempontot.

Előrebocsátom, hogy nem fogom helyetted a kérdést megválaszolni, csak a korábbi posztjaimat folytatva sorra veszek még néhány szempontot, amelyet nem árt végiggondolni.