Amikor valamilyen gyógyövényes ajánlóban azt írom, hogy levendulaolaj, akkor magától értetődően a pannonhalmira gondolok. Felejthetetlen élmény volt, amikor húszéves koromban a volt pannonhalmi diák most-már-férjem először végigkalauzolt az apátságon mint nem-turistát. Akkor láttam először a négy hektárnyi területet elborító levendulást és a lepárlót; a kollégiumi szobám aromalámpájából némi túlzással sose fogyott ki aztán a levendulaolaj.

A kolostori gyógynövénykultúra misztikusnak és titokzatosnak tűnik, de igazából nincs teljesen elzárva a világ szeme elől.

2001 nyarán például néhány kollégistatársammal Bakonybélben, a röviddel azelőtt újjáalapított bencés monostor gyógynövénykertjében önkénteskedtem egy hetet. Reggel és délelőtt a kertben dolgoztunk, délutánonként a befőzőkonyhába mentünk, vagy a gyógynövénytárolóban a már megszárított növényeket vagdostunk apróra; fűszeres illatú viaszt - Domonkos atya nem árulta el, hogy pontosan mi és mennyi van benne - öntöttünk kerámia mécsestégelyekbe, megkóstoltuk a hatalmas üstökben épp elkészült vigyázz-vele-mert-még-forró meggylekvárt. Nagyon jó volt ott lenni, és persze sokat is tanultunk a növényekről és a feldolgozásukról.

A bencés szerzetesek évszázadok óta foglalkoznak gyógynövényekkel. A monostoraik azért játszottak jelentős szerepet az európai gyógynövénykultúra létrehozásában, mert a betegek gyógyítását az egyik legfontosabb szolgálatnak tekintették, és az úgynevezett St. Gallen-i hagyomány alapján felépült kolostoraiknak amolyan kötelező tartozéka volt a gyógynövénykert. A templom mellett betegápoló ház állt, nem egy esetben külön orvosi lakással; a gyógynövénykertet (herbularius) meghatározott szabályok alapján tervezték meg és ültették be, és a monostor területén belül voltak a gyógynövények feldolgozásának és a gyógyszerkészítésnek a helyszínei is. A kolostori műhelyekben Pannonhalmán és Bakonybélben máig is sokféle illóolaj, tinktúra, gyógynövénylikőr, kenőcs és tea készül - vagy épp olyan különlegességek, mint a medvehagymapüré -, de persze hozzá lehet jutni csak simán szárított és becsomagolt őrletlen gyógynövényekhez is (ezeket vagdostuk és zacskóztuk Bakonybélben, amikor ott voltunk).

Pannonhalmán néhány héttel ezelőtt minden a levenduláról szólt: nyár közepén virágzik, júliusban aratják. El lehet menni megnézni, hogyan készül a levendulaolaj, és van ott egy középkori hagyományok szerint megtervezett gyógynövénykert is. 

A gyógynövénykertet pár nap múlva, augusztus 15-én nyitják meg hivatalosan is a "külsős" látogatók előtt, és augusztus 15-e és 21-e közt egy héten át minden délután ingyen meg lehet nézni, a szomszédságában álló új gyógynövényházzal együtt. A gyógynövényhét (a linken a részletes program van) ideje alatt minden nap lesz idegenvezetés is, amelyen a bencés gyógynövényes hagyományokról és az öt legfontosabb pannonhalmi gyógynövényről lesz szó: a levendula mellett a zsályáról, a kakukkfűről, citromfűről és a borsmentáról.

Aki szeretne kézműveskedni - illetve, akinek a gyereke szeretne kézműveskedni :-)  - az némi fizetségért cserébe készíthet gyógynövénykoszorút, vagy gyógynövényszappannak, szárított gyógynövénynek való díszdobozt. 

Az apátságban augusztus közepe után lesznek szervezett gyógynövényes diákprogramok is, amelyeken Gyógyító természet címmel a kolostorkerti gyógynövénykultúrát mutatják be a 6-18 éveseknek.  

Ennek a "nyitásnak" főleg azért örülök, mert a gyógynövények tényleg nagyon érdekesek és hasznosak, de mindenki vágyik rá, hogy hozzáértőktől tanuljon, őket lássa munka közben. Kevés a nyilvánosan látogatható gyógynövénykert: Bükkszentkereszten van egy, és tavaly május óta a pécsi orvosi karhoz tartozó Meliust is bárki megnézheti; most már a bakonybéli bencések arborétumába is be lehet menni, csak előre be kell jelentkezni, és legyetek legalább tízen.

Pannonhalma most minden megkötés nélkül bárkit szívesen lát a gyógynövényhéten; menjetek el és nézzetek körül (remélem, az idő is jó lesz). Aztán írjátok meg, milyen volt. Én két éve jártam ott utoljára, és már nagyon hiányzik a levendulaillat.