Felicitász blogja

Terhesség, szülés, babázás, gyereknevelés. Gyógynövények, életmód, egészség. Szakirodalom, meg a szokásos tanácsaim gyűjteménye.

©

A blogon megjelenő írások, illetve azok részletei csak a szerző engedélyével, a blog linkjének feltüntetésével használhatók fel vagy közölhetők máshol.

Email: felicitasz@vipmail.hu

Facebook

Ennyien olvastok most

Locations of visitors to this page

Címkék

antibiotikum (2) antidepresszáns (5) anyanyelv (3) apa (3) aranyér (1) asszonygyökér (1) autizmus (6) autonómiára nevelés (5) baba (18) bábaság (22) balett (3) berry (1) beszédtanulás (11) bogyó (1) bölcsőde (1) boldogság (1) büntetés (4) burokrepedés (2) citromfű (2) családtervezés (8) csalán (1) császármetszés (14) császárseb (3) dicséret (3) d vitamin (1) egészség (15) életmód (13) elfogadás (3) engedetlenség (2) epidurális érzéstelenítés (2) érzelmi nevelés (1) eufenika (2) evésproblémák (1) fájdalomcsillapító (9) fejfájás (1) fejlődési rendellenesség (3) felicitasz (22) feminizmus (2) fészekrakó ösztön (2) fogamzás (4) fogamzásgátlás (3) fogamzásgátló tabletta (1) folsav (8) frontérzékenység (1) gátseb (1) genetikai tanácsadás (2) geréb ágnes (2) gyász (2) gyereknevelés (14) gyerekszám (6) gyerekvállalás (13) gyermekágy (12) gyermektelenség (7) gyógynövény (12) gyógyszer (7) h1n1 (11) halloween (1) harry (1) harry potter (10) hiszti (5) hőgörbe (1) hólyaggyulladás (1) homeopátia (1) hőmérőzés (1) hozzátáplálás (5) húsvét (1) idegennyelv tanulás (6) immunitás (3) influenza (13) influenzavírus (2) iskola (4) jutalom (2) kanada (22) kányabangita (1) karácsony (4) kétnyelvűség (6) kézzel tágítás (1) kiságy (1) kisgyermekkor (18) köhögés (1) kolin (1) költözés (1) komló (1) korai fejlesztés (10) korai vajúdás (2) koraszülés (2) korcsolya (1) kórház (3) kormányrendelet (1) lázcsillapító (2) levendula (2) magzatvédő vitamin (3) magzatvíz (1) meddőségi kezelés (3) medveszőlő (1) menstruációs ciklus (4) mese (11) meseterápia (1) mikulás (1) mióma (1) mmr (2) montessori (4) napirend (4) nátha (4) nevelés (2) nyugtató (3) oltás (14) omega 3 (3) öngyilkosság (1) orvos (20) otthonszülés (27) otthonszülés kormányrendelet (3) óvintézkedés (12) óvoda (5) ovulációs teszt (1) oxitocin (3) párkapcsolat (10) peteérés (2) peteérésjelző (1) pg53 mikroszkóp (1) potter (1) pozitív (1) pozitív nevelés (7) prom (1) pronatalizmus (2) pszichoterápia (20) ptsd (8) rák (2) rooming in (2) szaporodási ösztön (2) székrekedés (1) szeretet (6) szoptatás (14) szülés (27) szülésélmény (1) szülésindítás (5) szülési terv (1) szüléstörténet (1) szülés utáni depresszió (9) születésélmény (2) szűrővizsgálat (9) tájékozott döntés (10) tápanyagszükséglet (12) táplálkozás (11) tápszer (3) tea (11) teherbe esés (10) tehetséggondozás (6) tej (2) tens (2) teratológia (1) terhesgondozás (10) terhesség (14) termékenységi problémák (6) termékeny nap (3) természetes családtervezés (2) terminustúllépés (4) tigrisanya (2) többnyelvűség (3) tokofóbia (3) tőzegáfonya (2) tudomany (1) tudomány (2) túlhordás (3) tüneti hőmérőzéses módszer (1) tűzvédelem (1) újévi fogadalom (3) újszülött (12) ünnep (13) usa (19) utófájások (1) valentin nap (1) vas (2) vashiány (4) vérszegénység (3) zöld (1) zöld tea (1) zsurló (1) Címkefelhő

Friss kommentek

Képességfelmérés hároméves gyerekeknek

2011.01.08. 01:36 Felicitasz

Ebben a posztban az Ages and Stages egyik játékos képességfelmérő tesztjét közlöm magyarul. Ezt a tesztet az USA-ban többek között neurológusok, gyermekorvosok (pl. a miénk) és korai fejlesztő központok használják, de a szülők otthon is elvégezhetik a saját gyerekükkel; igazából ez utóbbi az ajánlott eljárás. A magyar fordításra és közlésre a forrás feltüntetésének feltételével a gyermekorvosi praxisunk adott engedélyt.

A képességfelmérő teszt nagy része különféle tevékenységekre épül: azt kell megmondanod, hogy a három év körüli gyerekednek ezek rutinszerűen sikerülnek-e, illetve ha nem, akkor néha már képes-e rájuk vagy pedig egyáltalán nem kezdett még el effélékkel próbálkozni. A tesztben van továbbá néhány készségfelmérő feladat, amelyek kapcsán az a kérdés, hogy a három év körüli gyereked meg tudta-e csinálni vagy nem.

Használati utasítás: 1. Próbáld ki ténylegesen a gyerekkel az adott tevékenységet, mielőtt a kérdésre válaszolsz. 2. Csinálj ebből a tesztből közös játékot - nem időre kell elvégezni, simán beépíthetsz egy-két kérdést a napi közös olvasásotokba, rajzolásotokba, és aztán másnap meg más kérdésekkel vagy témákkal szórakozhattok. Ez a teszt nem vizsga, hanem képességfelmérés. 3. A felmérést olyan időpont(ok)ban végezd el, amikor a gyerek kipihent, egészséges, jóllakott és van kedve játszani. Ezért is ajánlják a teszt készítői, hogy ne orvosi rendelőben meg korai fejlesztő központban gyötörjük vele a kicsiket, hanem tényleg a szülő csinálja otthon, és legfeljebb ha túl sok problémát tapasztal, akkor keresse fel ismét a szakembert, akitől a tesztet kapta.

Az Ages and Stages tesztje részképességek felmérésének összege: kommunikációs készségek, nagymozgások, finommotoros mozgások, problémamegoldó készségek, személyes-társas készségek, általános készségek. A kategorizálás nem mindig tűnik egyértelműnek: észre fogod venni, hogy pl. a problémamegoldás részben az egyik feladatban számsorokat kell a gyereknek elismételnie utánad, és felmerülhet a kérdés, hogy ez mitől "problémamegoldás". Nem az. :-) Mint említettem, részkészségek felmérése zajlik: ebben a feladatban konkrétan a rövid távú memóriáé, és a feladat azért van ott, ahol, mert a működő rövidtávú memória a problémamegoldási képességeink egyik előfeltétele.

Az Ages and Stages képességfelmérő tesztjein nem lehet "megbukni". Azok a gyerekek, akiknek a felmérésekor minden részterületen sorra karikázzuk be az "igen"-eket, jóval a korosztályuk előtt tartanak a fejlődésben. Az átlagos gyerekek eredményei mindhárom kategóriában szóródnak: ezért ad a teszt érdemi információt arról, hogy a gyerek hol tart éppen, és mely képességek megjelenése várható a közeljövőben. Az utolsó néhány kérdés a családi helyzetet méri fel, mert ezek a faktorok is számítanak a kiértékelésnél. Még egyszer elismétlem, az Ages and Stages felmérése nem abból indul ki, hogy "mit kell tudnia" egy hároméves gyereknek, hanem azt igyekszik kideríteni, hogy az éppen vizsgált hároméves gyerek mit tud (adott esetben olyasmit is, amit még egyáltalán nem "kell" neki tudnia).

 

Kommunikáció (Próbálj ki minden feladatot a gyerekkel, mielőtt a kérdésekre válaszolsz!)

1. Amikor megkéred a gyereket, hogy mutassa meg a szemét, orrát, száját, haját, lábát stb., akkor kérdésre meg tud-e mutatni legalább 7 különböző testrészt? (Saját magán, rajtad vagy egy babán, ez mindegy.)

Igen - részben - nem.

2. Mond-e a gyereked legalább 3-4 szóból álló mondatokat? Írj le egy konkrét példát.

Igen - néha - még nem.

3. Ha egy utasításhoz nem adsz külön szóbeli segítséget, és nem is mutogatsz vagy gesztikulálsz segítségképpen, akkor is képes a gyerek az utasítást végrehajtani? Mondd neki: Tedd a kisautót az asztalra! Tedd a könyvet a szék alá!

Mindkét feladatot helyesen oldotta meg?  Igen - csak az egyiket - nem.

4. Amikor együtt képeskönyvet nézegettek, a hároméves kisgyereked el tudja-e mondani a képekről, hogy mi történik rajtuk? Mutogat-e a képeken és mond-e olyanokat, hogy "ugrál... eszik... sír... alszik... labdázik"? (Segítségül feltehetsz kérdéseket, pl. "Mit csinál itt a kisfiú?") 

Igen - néha - nem.

5. Mutass neki cipzárt, kabáton vagy pulóveren. Mutasd meg neki, mikor mozdul a cipzár felfelé, mikor lefelé. Hagyd a cipzárt középen, és kérd meg a gyereket, hogy húzza fel. Aztán húzd vissza a cipzárt középre és kérd meg a gyereket, hogy húzza le. Ismételd meg sokszor, tetszés szerint váltogatva az irányokat. A gyerek konzisztensen, tévesztés nélkül felfelé húzza-e a cipzárt amikor te felfelé kéred, és lefelé, amikor lefelé kéred?

Igen - néha téveszt - nem.

6. Amikor megkérdezed a gyereket, hogy hogy hívják őt, mondja a vezeték- és a keresztnevét is?

Igen - néha - nem.

 

Nagymozgások

1. El tud rúgni a kisgyereked egy labdát az egyik lába előrelendítésével, mindenféle kapaszkodás vagy támaszkodás nélkül?  Igen - néha - nem.

2. Tud úgy ugrani helyben, hogy mindkét lába egyszerre elhagyja a talajt? Igen - néha - nem.

3. Fel tud menni váltott lábbal a lépcsőn (akár korlátba/falba kapaszkodva)? Nézd ezt meg többször is, játszótéren, lépcsőházban, bevásárlóközpontban stb., mert nem mindegy, milyen magasak a lépcsők.

Igen - néha - nem.

4. Meg tud állni a gyerek fél lábon, kapaszkodás nélkül, legalább egy másodpercig? (Mondd neki, hogy álljon egyenesen, aztán kérd meg, hogy emelje fel az egyik lábát és álljon egy lábon. Meg tudja tartani ezt a pozíciót billenés és esés nélkül legalább egy másodpercig?)  Igen - néha - nem.

5. Álló helyzetben el tud-e a gyerek dobni egy kis labdát a feje fölött, úgy, hogy a karját vállmagasságba vagy afölé emeli, és egy kézzel dobja a labdát előrefelé? (Ha csak leejti vagy föntről ledobja maga elé, az nem számít.) Igen - néha - nem.

6. Képes a kisgyerek páros lábbal elugrani helyből előrefelé, legalább 15 cm távolságra? (Nézd meg ezt többször is, rajzolhatsz neki vonalat, hogy ugorja át; letehetsz egy szalagot, plüssfigurát stb., hogy ugorjon el addig, ha tud, játszhatsz vele ugorjuk-át-a-fekete-kockát játékot egy akármilyen közintézmény folyosóján stb.)

Igen - néha - nem.

 

Finommotoros készségek

1. Üljetek le rajzolni. Ha te rajzolsz egy nagy, függőleges vonalat egy papírra fentről lefelé, és megkéred a gyereket, hogy rajzoljon ő is egy ugyanilyet, meg tudja csinálni? Ne engedd, hogy a te vonaladat rajzolja át a saját ceruzájával. Tud függőleges vonalat rajzolni? (Ha kicsit ferde vagy görbe, azt fogadd el, és akkor a válasz "igen". Átlós vonal, hurok, C-betű, firka azt jelenti, hogy "nem".)

Igen - néha - nem.

2. Át tud a gyerek fűzni egy cipőfűzőt a cipő lyukain vagy egy-két nagy gyöngyön?

Igen - néha - nem.

3. Rajzolj a gyereknek egy kört. Kérd meg, hogy rajzoljon ő is egy másik kört. Meg tudja csinálni? (Ne hagyd, hogy a te körödet rajzolja át a saját ceruzájával. Többször átrajzolt kört, duplahurok- vagy csigabigaszerű, egyértelműen körvonalakból álló, ránézésre körre emlékeztető alakzatot fogadj el, és akkor a válasz igen. Hurok, félkör, sokszoros hurkokból álló firka, körvonalakból álló, de körre nem emlékeztető végeredmény esetén a válasz nem.) Igen - néha - nem.

4. Rajzolj a gyereknek egy egyértelmű, vízszintes vonalat a papír egyik szélétől a másikig. Kérd meg, hogy rajzoljon ő is egy ugyanilyet. Sikerül neki? (Ne hagyd, hogy a te vonaladat átrajzolja. Görbe vagy kicsit ferde, de alapvetően vízszintes vonalat elfogadhatsz, és akkor a válasz igen. A végén lefelé hajló kampós vonal, körív, firka esetében a válasz nem.)

Igen - néha - nem.

5. Használt már a gyerek ollót? Ha nem, akkor hagyd ki ezt a feladatot (és elkezdheted megtanítani ollót használni). Ha igen, akkor egyedül is tud vele papírt vágni? Nem kell, hogy ez sikerüljön is, a kérdés az, hogy képes-e a gyerek arra, hogy az egyik kezével szétnyissa és összecsukja az (életkorának megfelelő méretű) olló szárait, miközben a másik kezével megtartja a papírt?

Igen - néha - nem.

6. Rajzoláskor hogyan tartja a kisgyerek a ceruzát? A hüvelykujjával és még két ujjával tartja meg, ahogyan a felnőttek?

Igen - néha - nem.

 

Problémamegoldás

1. Üljetek le játszani. Rakjál sorba a gyereknek négy tárgyat, pl. kockákat, kisautókat, kiskanalakat, lényeg, hogy sorba. Kérd meg, hogy csináljon ő is egy ugyanilyen sort a többi kockából, stb.. Sorba tud rakni négy tárgyat?

Igen - hármat sorba rakott - nem.

2. Ha a gyereked nem ér el egy tárgyat, amit szeretne levenni, keres-e magának egy széket, sámlit vagy dobozt, amire felállhat?

Igen - néha - nem.

3. Rajzolj neki egy hiányos pálcikaembert, akinek van feje, orra, szája és egy szeme, de a másik hiányzik; van nyaka, törzse és egy keze, de a másik hiányzik; van egy lába, de a másik hiányzik. Mutass rá a hiányos emberkére, és kérdezd meg a gyereket, hogy mi ez. Mit válaszolt a gyerek? (Írd le.) A válasza egy személyt jelentő szó volt? (Fogadd el azonnal, ha azt mondja, hogy "bácsi... kisfiú... munkásbácsi... hóember... papa" és hasonlók. Pláne fogadd el a választ, ha a gyerek megoldás helyett előbb kifogásokkal él, miszerint "nincs füle... nincs másik lába... keze... szeme...". Kérdezd meg, hogy "minek" nincs füle, vagy először rajzolj be mindent amit mond, és ismét tedd fel a kérdést, hogy mi ez.)

Igen - nem.

4. Mondd ezt a gyereknek: "Mondjad, hogy "hét, három"." Meg tudja ismételni csak a két számot, helyes sorrendben? (Te ne ismételd meg még egyszer. Ha szükséges, akkor folytasd másik számpárral, "Mondjad, hogy "nyolc, kettő".") Miután megértette, mi a feladat, meg tud ismételni egy számpárt a helyes sorrendben?

Igen - nem.

5. Tegyél egymás mellé két kockát, dobozt, konzervdobozt vagy bármi hasonlót, kis távolságra egymástól, és tegyél rájuk egy harmadikat, mint amikor hidat építünk. Mondd a gyereknek, hogy építsen ő is egy ilyet. Meg tudja csinálni?

Igen - nem.

6. Mondd ezt a gyereknek: "Mondjad, hogy "öt, nyolc, három"." Meg tudja ismételni csak a három számot, helyes sorrendben? Te ne ismételd meg még egyszer. Ha szükséges, folytasd a játékot másik számhármassal, "Mondd, hogy "hat, kilenc, kettő"." Meg tudta a gyerek ismételni? (Ha a második próbálkozás sikerült, akkor a válasz igen. Ha nem volt jó a sorrend, volt benne el nem hangzott szám stb., akkor a válasz nem.)

Igen - nem.

Személyes-társas készségek

1. Eszik-e már tisztán, egyedül kanállal? (Ha egy kicsit lecsöppenti az asztalt vagy a ruháját, akkor igen, ha általában takarítani kell utána, akkor nem.)

Igen - néha - nem.

2. Amikor a gyerek egy játék babakocsit, dömpert, rollert, bevásárlókocsit tol, és nem tud vele valahol elfordulni, akkor szépen megkerüli-e a járművével az útjában álló tárgyakat, illetve visszahátrál-e a faltól vagy a sarokból?

Igen - néha - nem.

3. Amikor a gyerek tükörbe néz, és megkérdezed tőle, ki az ott a tükörben, a saját nevét mondja-e válaszul (illetve azt, hogy "én!")?

Igen - néha - nem.

4. Fel tud-e venni kabátot, kardigánt, inget egyedül?

Igen - néha - nem.

5. Pontosan ezeket a szavakat használva kérdezd meg a gyerektől: "Te kislány vagy, vagy kisfiú?" Helyes választ adott?

Igen - nem.

6. Amikor a gyereked együtt játszik valakivel, képes kivárni amíg rákerül a sor? (Képes arra, hogy valakivel felváltva használjon egy játékot, gurítson golyót, tegyen a toronyra újabb kockát?)

Igen - néha - nem.

 

Általános kérdések

1. Úgy gondolod, hogy a gyerek jól hall?

Igen - nem. Ha nem, akkor jegyezd fel a megfigyelésedet.

2. Úgy gondolod, hogy a gyerek úgy beszél, ahogyan a kortársai?

Igen - nem. Ha nem, akkor jegyezd fel a megfigyelésedet.

3. Megérted a gyereked közléseinek (szavainak, mondatainak) döntő többségét?

Igen - nem. Ha nem, akkor jegyezd fel a megfigyelésedet.

4. Úgy gondolod, hogy a gyereked úgy szaladgál, jár, mászik fel bútorokra vagy mászókára, ahogyan a kortársai?

Igen - nem. Ha nem, akkor jegyezd fel a megfigyelésedet.

5. Van-e a gyerek bármelyik szülőjének hallásproblémája?

Igen - nem. Ha van, akkor jegyezd ezt fel.

6. Van-e bármilyen aggodalmad a gyerek látásával kapcsolatban?

Igen - nem. Ha van, jegyezd fel.

7. Volt a gyereknek bármilyen jelentősebb egészségügyi problémája az elmúlt hét hónapban?

Igen - nem. Ha igen, sorold fel mindet.

8. Van-e bármi olyan jelenség, amely a gyerek kapcsán aggodalmat kelt benned?

Igen - nem. Ha van, jegyezd fel.

 

Családi helyzet

1. A háztartásban, ahol a gyerekkel éltek, van-e most valami jelentősebb családi, anyagi vagy házassági probléma?

Igen - nem.

2. A háztartásban, ahol a gyerekkel éltek, van-e dohányzó személy?

Igen - nem.

3. A háztartásban, ahol a gyerekkel éltek, problémát jelent-e egy családtag alkohol- vagy drogfogyasztása?

Igen - nem.

4. A háztartásban, ahol gyerekkel éltek, van-e olyan személy, akiről úgy gondolod, hogy depressziós?

Igen - nem.

 

A kitöltött kérdőívet magunkkal kellett vinnünk a gyerekorvoshoz a hároméves státusvizsgálatra. Nagyon alapos és hasznos anyagnak tartottam (ezért is kértem engedélyt a közzétételéhez itt is), jó segítségnek ahhoz, hogy észrevegyek és meg tudjak fogalmazni minden problémát, ami a gyerekkel kapcsolatban esetleg felmerülhetett. A játékok egy része pedig kifejezetten tetszett a fiamnak - időnként azóta is megesik, hogy kijön hozzám a konyhába, és megkér, hogy "anya, mondjál nekem számokat, egy, kettő, öt!"  

36 komment

Címkék: usa óvoda tehetséggondozás korai fejlesztés kisgyermekkor

A bejegyzés trackback címe:

https://felicitasz.blog.hu/api/trackback/id/tr82568414

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zzzsuzsa 2011.01.08. 22:43:41

Hú, ezt olvasva is elfáradtam! Szegény 3 éves kis gyerek, amíg végig megy ezeken a "játékos" feladatokon, szerintem úgyis fogja tudni, hogy anya vizsgálja őt. Ettől kezdve el fog menni a kedve attól, hogy konzerv dobozokból tornyot rakjon, vagy labdát dobjon. Ez a labda dobás különösen agyrém! 3 éves korban szerintem ritka az a gyerek, aki egy kezét a feje fölé emelve hajítja el a labdát messzire. Általában az a tapasztalat, hogy vagy gurítják, vagy valahogyan ahogy sikerül két kézzel dobják, és visítanak örömükben, hogy elment a labda. Vekerdynek van egy eszméletlenül tök jó előadása, amiben elmond egy viccet: Egy angol arisztokrata család 3 lánya mellé, születik egy 4., fiú. Fantasztikus öröm és boldogság, ő viszi tovább a nevet...stb. Eltelik 3 év, a gyerek nem beszél, eltelik 5 év, 6 még mindig nem, mindent megpróbálnak, de nem szólal meg a gyerek. A 9. szülinapján ülnek az asztal mellett, és behozzák a tojást. A gyerek megszólal: Ez a lágy tojás langyos!- Anya felugrik: De fiam, miért nem mondtad eddig, hogy tudsz beszélni???? A fiú így válaszol: Mert eddig minden rendben volt. ---- Szerintem békén kell hagyni a 3 éves gyerekeket.

pizzafutár 2011.01.08. 23:52:00

@zzzsuzsa: Bennem fel sem merült, hogy amire kapásból tudom a választ, azzal szórakozzak. Kb. 2-3 feladat van, amit csak sejtek, hogy tud a nem egészen három és fél évesem, ez a labdás dolog az egyik. Nagy labdás, de vagy alulról dobja felfelé egy kézzel, vagy két kézzel mellkastól előre felé.

A konzervdobozos játék pl. már rég nem pálya neki, ilyeneket magától csinált már 2 éves kora előtt. Most már 80 fakockából komplett várakat épít kiegyensúlyozva meg hasonlók.

A nem sorrendben számfelsorolós az egyik, amit ki fogok próbálni (épp most örömködtünk, hogy tud tízig számolni, méghozzá úgy, hogy vegyesen lerakott fehér és sárgarépákat külön-külön és együtt is megszámoltattunk vele és összeraktuk, hogy az mennyi és ment neki. Nem tudom, hogy jó ötlet-e most ebből a gondolatmenetből kiszakítani?

Vicces, vagy inkább szomorú, hogy a kanállal evős sztori az, pl., ami nálunk necces, bár az inkább megy, mint a pohárból ivás. Mondjuk ennek súlyos előzményei vannak, de azért bizakodó vagyok, hogy egyszer ebben is utoléri magát...

Summa summarum, amit mindennap csinál a gyereked és tudod, hogy tudja, azt szerintem nem kell kipróbálni, meg ha az egészet akarod megcsinálni, akkor sem egy nap alatt kell lezavarni, hanem akár hetekre kitolva és tényleg játékként behozva a mindennapjaitokba. Akkor viszont jó támpont. Nekem így első olvasatra most kifejezetten megnyugtató és főleg sokoldalú ez a teszt.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.01.09. 00:25:10

@pizzafutár: Örülök, hogy átment a bevezető meg a használati utasítás is ;-) és elégedetten látod a visszaigazolást, hogy van egy teljesen oké gyereked :-)
(Kanállal evés: vannak gyerekek, akik már egy és másfél éves koruk közt vidáman használják a villát, a kanalat viszont nagycsoportos korukig marokra fogják, és csak amikor megtanulják felnőtt módra tartani, akkor kezdenek el tisztán enni vele. Ez egy koordinációs kérdés, és ilyen értelemben a teszt egészéhez képest csak nagyon kis információ. Az összes ilyen vizsgálatban a kép egésze számít.)
A számos játékkal nyugodtan várhatsz pár napot (hetet), ha a gyereket most egész másképpen érdeklik a számok.

zzzsuzsa 2011.01.09. 00:32:58

@pizzafutár: Ami érdekes ebben, az az, hogy egy három éves még nem érti ilyen egzaktan a mennyiségeket, nem tudja, mi az az 1,2,3, ha számolni kell. Most komolyan, ez még egy első osztályosnak is 10 ig való számlálásban egyértelmű. és nem azért, mert nem tudja, már a 100 at meg az 1000ret is, hanem mert nem érzi még a mennyiségek közti különbségeket, és azt sem, miért kell számokat használni, holott nagyon érdekli és érzi, hogy lehet velük játszani, felsorolni, egyesével, 10-esével, 100asával, de a valódi mennyiségi összefüggések még csak most kezdenek alapjaiban körvonalazódni, úgyhogy a te három évesed azért tudja a répákat, mert te mondod neki és a szavakat utánozza, még nem a számokkal, mennyiségekkel, hanem a BESZÉDDEL játszik. 10es számkörben egy rossz és siettetett tanterv szerint tudnak a kicsik elsőben összeadásokat, kivonásokat végezni. A normális az lenne, ha ez az alapozás az egész elsős évfolyam alatt tartana, év végére eljutnának a 10-ben való számolás mélyebb megértéséhez és lenne három évük arra, amit most egy év alatt lezavarnak velük a tanárok. Ha csak nem zseni, nem érti még ennél mélyebben ezeket a dolgokat 8-9 éves kora előtt. iszonyú amit a gyerekekkel csinálnak. Ez a teszt is totál tévút szerintem. Mivel minden gyereknek mások az adottságai és a tempója, amiben fejlődik, és Vekerdy is azt mondja, hogy óriási egyéni eltérések vannak. Nálunk volt egy gyerek a zeneiskolában aki 14 éves koráig nem tudta megjegyezni a hangokat, kérdésekre nehezen válaszolt, minden nehéz volt neki. Most ma, egyik leghíresebb budapesti szimfónikus zenekarban játszik...Ez a teszt teljes tévútra vihet egy szülőt. Szerintem teljes tévút az, hogy már az oviban valamit kell teljesítenie egy kis gyereknek. Az a tapasztalat, hogy a túl korán fejlesztett gyerekek egy idő után leállnak, a többiek utolérik, majd lehagyják őket. belinkelem Vekerdy előadását: A második résztől izgalmas sztem.
www.youtube.com/watch?v=NiMO=n1kKRk

pizzafutár 2011.01.09. 00:36:19

@Felicitasz: Köszi a visszajelzést, én is valahogy így érzem...

(Kanál sztori - ezt tudod régről. Fejműtétje után nem hagytam kanalazni, hogy ne kenje össze a méregdrága egydarabos speckó kötését, kétéves elmúlt, mire újra megpróbálta. Az is nagy szó, hogy most már önállóan eszik, még akkor is, ha szinte minden pólója foltos, az asztal meg egy disznóól. Most abban bízom, hogy az egyéves húgán felbátorodva kedvet kap a poharazáshoz, ő ugyanis időnként rájár a bögrémre és egészen ügyes - és olyan szuperül majmolják egymást, hátha egyszer pozitíve is sikerül :) )

pizzafutár 2011.01.09. 00:46:40

@zzzsuzsa: Szerintem ez a teszt nem arról szól, hogy fejlesszük a gyereket bármerre is. Egyszerűen egy támpont, hogy miben hol áll egy nagy átlaghoz képest.
A férjem gyerekzseni volt és nem szeretnénk egy gyerekzseni gyereket, de örülünk, hogy az előzményeivel együtt az értelmi képességei olyanok lettek, amilyenek.
A répa témát nem erőltettem, ő akarta. Ha nem akar számolni, nem számol és kész. Eszem ágában nincs fejleszteni a gyerekemet. Amit akar, azt kitépi belőlem erőnek erejével úgyis. Amit meg nem akar, azt akkor sem csinálja, ha fejre állok, pl. még megpróbálni sem hajlandó kifújni az orrát, vagy tisztességes mennyiséget csak cumisüvegből hajlandó inni.Ugyanakkor kb. egyórás meséket képes kitalálni, ha épp olyanja van. Ezt sem ajnározni, sem beléfojtani nem akarom. A férjemet elszúrták, amikor iskolába került és egy számos szociális komplexussal küzdő középszerű ember lett belőle felnőtt korára még mindig túl nagy iq-val ahhoz, hogy ettől az egésztől ne szenvedjen a mai napig. Sokszor teljes megkönnyebbüléssel állapítja meg: hála Istennek ez a gyerek nem zseni, csak értelmes :) Egyébként a férjem többek között matematika szakos tanár is (már elhagyta a pályát), úgyhogy tutira nem fog a gyerekre olyasmit erőltetni, ami a normális fejlődése ellen lenne. A répás sztoriban nekem az volt a lenyűgöző, hogy másodszorra összerakta a nem egymás mellett lévő sárgarépákat és együttesen is megszámolta, nemcsak külön-külön. megértette, hogy a sárgák összetartoznak, mindegy, hogy hol vannak és a fehérek is, mindegy, hogy köztük van a sorban sárga. A végén meg az egészet megszámolta.
(A férjem két és fél évesen a bilin könyvet olvasott, 100-as szinten számolt, szolmizált és ABC-s neveken is tudott kottát olvasni. A paraszti származású szüleinek ez akkora kihívás volt, amivel nem tudtak megbirkózni, elsőben pedig kifogott egy olyan tanítónénit, aki csendre intette, így minden motivációja elveszett, tanulni viszont nagyjából az egyetemen tanult meg és kínkeserves meló volt ez neki. Ilyesminek sem szeretném kitenni a szerencsére nem zseni gyerekemet...)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.01.09. 02:50:11

@zzzsuzsa: Amikor azt mondod, hogy "egy hároméves", akkor máris általánosítasz, az életkorból az egyénre: megmondod, mi a normális", és egy darab számból, a gyerek születési dátumából megmondod, hogy mit nem ért még pizzafutár háromévese.
Ezért nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a korosztályos mérőkkel ELLENTÉTBEN az Ages and Stages tesztek NEM abból indulnak ki, hogy "egy háromévesnek" ezt "teljesítenie" "kell".
De hát ezzel kezdtem az egész anyag bemutatását: ha nem világos, akkor hiába fogom ezt sokszor elismételgetni.

Írod lentebb, hogy óriási egyéni eltérések vannak. Nagyszerű, közös nevező.

Ez itt egy olyan teszt, ami KIHOZZA az óriási egyéni eltéréseket, és az eredmény _összességéből_ látszik, hogy ÁTLAGOS háromévesek közt tömegével vannak olyan gyerekek, akik 5-ös számkörben összeadnak-kivonnak (és értik is, mit csinálnak), de nem tudnak labdát elrúgni vagy kanállal tisztán enni - és vannak olyanok is, akik minden fizikai és koordinációs készségben a korosztályuk előtt járnak, de nem mondanak még 3-4 szóból álló mondatokat és nem tudnak bezáródó kört rajzolni. Ez a képességekbeli SZÓRÓDÁS teszi az átlagos gyereket ÁTLAGOSSÁ, és nem az, hogy labdázásban IS, számolásban IS, kanállal evésben IS pontosan hozza a korosztályos mérőt, se többet, se kevesebbet, pont úgy, ahogy "a háromévest" a szakirodalom összefoglalja.

A korosztályos mérőkhöz bárhol hozzá lehet férni, és nagyon hasznosak is, csak az ember néha szeretne többet tudni. Az Ages and Stages tesztekhez hasonló _differenciált képességfelmérés_ viszont vagy drága mulatság, vagy hosszú várólista vezet hozzá. A posztot azért írtam meg, hogy otthoni körülmények közt elérhetővé tegyek egy szakmailag helytálló és használatban levő tesztet, és rávilágítsak arra, amit szintén leírtam már, hogy az "átlagos" gyerekek "teljesítménye" SZÓRÓDIK az igen-néha-nem kategóriákban, tehát "aki mindezt tudja, professzor".
Ugyanakkor, @pizzafutár: felvetésére azért is érdemes figyelni, mert ha egy viselkedésproblémás hároméves gyerek a társas együttműködés rész kivételével kb. abszolválja ezt a tesztet a gyerekorvosi státusvizsgálat hetében, akkor esetleg neurológiai szakrendelés nélkül is megvan a válaszunk a viselkedésprobléma okára: szegény gyereknek csak az a baja, hogy valaki az életkora alapján akarja megmondani, hogy ő hogyan legyen "normális".

zellerlevél 2011.01.09. 08:18:51

@zzzsuzsa:

Az, hogy a számfogalom nem alakul ki magától, és sokaknál nehézkes a folyamat, nem indok arra, hogy négy évig nyúzzuk vele őket.

Négy gyerekünk négy osztályában húztam fel magam emiatt (azért, mert pár olyan szülő, aki nem foglalkozott otthon a gyerekével alsóban, Vekerdyre hivatkozva követelte a lassúbb haladást, miközben korrepetálásra nem engedte a gyereket, mert "az olyan megalázó a gyereknek") és láttam: a gyerekek többsége jól vette az első osztályt, a számfogalmuk már az iskolába kerüléskor pontos volt (vagyis képesek voltak a 2+3 műveletre is, nem csak a két alma, meg három alma az hány alma nevezetű produkcióra).

Csak azért írom le ezt, hogy felkészülj: a te gyerekednek valószűleg kevés lesz, amit elsőben tanulnak majd, akkor is, ha erős iskolába viszed.
És neked nem azért kell majd vele foglalkozni, hogy átsegítsd a sulis bukkanókon, hanem azért kell versenyekre felkészítened, hurcolnod, hogy neki is legyen feladata, és sikerélménye (és utóbbi sokkal nehezebb feladat, mint az első).

zellerlevél 2011.01.09. 08:22:24

@zzzsuzsa:

Még egy gondolat hozzá: teheted, hogy nem fejleszted tudatosan. Akkor az alsó tagozatban valóban kevesebb problémád lesz vele.

Csakhogy: azt a gyereket, aki fejlődni akar, nem lehet parancsszóra leállítani. Mi próbálkoztunk másirányba terelni kresz, sakk, közlededés, sport), csak részben jött be.

Vekerdyé minden tiszteletem, de azt hiszem, hogy ma rá hivatkozva legalább akkora hibákat követnek el az okatásban, mint ami miatt változtatni akarunk.
(Szerintem ennek a mentalitásnak a következménye pl. a nyolc évig is lehetsz egyetemista horror...)

Vica1982 2011.01.09. 13:38:40

@zzzsuzsa: "Szerintem teljes tévút az, hogy már az oviban valamit kell teljesítenie egy kis gyereknek."
Pedig az is teljesítmény, ha egy gyerek tud járni, beszélni és szobatiszta, nem? Oviban ezt a legtöbb gyerek képes "teljesíteni".
Én ott látom a gondot, hogy talán a felméréshez azonnal asszociáltad az összehasonlítást és a teljesítményt is. Pedig erről szó sincs. A 3 éves státusz vizsgálaton valószínűleg teljesebb képet kap a gyerekről(! és nem a társai teljesítményéhez való viszonyáról) az orvos. Akkor lett volna baj ezzel a teszttel, ha a végén az áll, hogy IGEN=2pont, NÉHA=1pont, NEM=0pont, és ezek összeadása után valami értékelést olvashatunk a gyerekről. De ilyenről nem volt szó.
Nálunk a státuszvizsgálat csak testsúly, magasság és egyéb méretek levételéből állt, semmi másból. Akkor meg mi értelme? Ahhoz nem kell diploma, hogy körbevegyem a gyerek fején a centit.
Egy gyerek képességei elég jól megismerhetők ebből a tesztből, és ha Magyarországon is minden 3 évessel megcsináltatnák ezt, akkor több gyerek kaphatna időben fejlesztést, ha szüksége van rá.

Én sem vagyok híve az egészséges gyerekek tudatos fejlesztésének. A fiam magától szétválogatta színek szerint az építőkockáit, és nagyon örültem neki, de eszembe nem jutott eddig ezt mondani neki, vagy ezután erre kérni. Ha eszébe jut csinálja, ha nem, nem. Sokkal kreatívabbak, mint gondolnánk.

zzzsuzsa 2011.01.09. 18:56:55

Köszi a reakcióitokat!! Nem látom át még mindig, hogy ez a teszt mire jó egy átlagos normális gyereknek, akiről az anyja apja tudja, hogy mit tud, miben jó miben alakul az ügyessége, miben kell őt segíteni. Arra biztosan jó, hogy egy beteg, vagy rosszul fejlődő gyermek képességeit felmérjék, így pontos diagnózist kapva jobban meg lehet mondani, milyen terápiára szorul. A gyerekek fejlődése jól mondod Felicitasz, mindig más területen indul meg. Ritkán vagy soha sem fut minden egyforma "teljesítménnyel" Pl: A gyerekem korán kezdett beszélni, de a manuális készsége csak 4-5 éves korára fejlődött az átlagos szintre, legalábbis a kortársaihoz képest. Ez sem valami fejlesztésnek köszönhetően, hanem annak, hogy mindig van itthon egy hatalmas adag másoló papír, meg az íróasztalon rengeteg festék... Én is vittem a fiamat Montessoriba (oviba)és ijesztő volt amit ott csináltak. A délelőtti idősávban pl teljes foglalkoztatás volt, feladatlap, irányított játék...stb. Ez tragikus sztem. Egy 3-4-5 éves akkor fejlődik a legjobban, ha SZABADON JÁTSZHAT!! Montessori az oviban csakis zseniális óvónéniknek megengedett (szerintem legalábbis)@zellerlevél: Szerintem a "nyolc évig is lehetsz egyetemista horror" abból fakadhat, ha az ember fia kényszeredetten jár,nem érzi a sajátjának azt, amit tanul. Pl gyerekeik iránt végtelenül elkötelezett szülők, akik közgazdászt, ügyvédet, nőgyógyászt, és top managert akarnak csemetéjükből faragni. Ehhez még jöhet egy olyan gyerekkori tapasztalat, hogy "nekem mindig meg kellett felelnem, robotolnom kellett, felesleges hülyeségeket kellett tanulnom és a felnőttek tök boldogok voltak, hogy én szereztem nekik dicsőséget." Én most látom ezt nagyon mint tanár és mint szülő is, hogy a gyerekek kivirágzanak, ha hagyják őket olyan dolgokkal foglalkozni, amit szeretnek. A tesztek meg maradjanak azoknak akik valamilyen okból speciális helyzetűek, képességűek.

zellerlevél 2011.01.09. 20:01:25

@zzzsuzsa:

A szülő nagyon el tud téved a kölkével kapcsolatban... Ha erre rátesz még egy lapáttal valamelyik saját hiányosságuk, akkor abból komoly gond is lehet.

Az ilyen tesztek arra jók, hogy észrevegyük: van-e olyan terület, amire nem figyeltünk, mi az, aminek talán túlzott jelentőséget tulajdonítottunk, hol kell korrigálnunk.

A gyerekeinknek ebben a világban kell élniük, ebben a világban kell őket megtanítanunk eligazodni. Azt, hogy a környezetükben mire van és lesz szükségük, nem biztos, hogy pontosan fel tudjuk mérni.

Láttam már hiperokos gyereket elkallódni, mert a szülei alapvető társas kapcsolati tudásból gyakorlatilag nem adtak neki. (Nem lumpen emberek, hanem többdiplomás, gyerekeiket látszólag tudatosan nevelő szülők.)

Ha neked ehhez nem segít egy ilyen teszt, ne alkalmazd. Nekem nagyon jól jött pl. Deákné B. Katalin könyvsorozata, olyan dolgokra hívta fel a figyelmemet, amire nem is gondoltam. Pl. mind a négy gyerekünk minden korban rosszul teljesített a formafelimeréses feladatokban, amellett, hogy a feladatok többségében messze megelőzték a kortársaikat. (Nálunk ennek megtanulására is a kresztáblák megismerése vált be.)

zellerlevél 2011.01.09. 20:02:31

@zellerlevél:

Téved helyett tévedni. Bocs.

Vica1982 2011.01.09. 20:28:24

@zzzsuzsa: Igazad van, hogy ha kényszerből jár valaki egyetemre (vagy bárhová), akkor 8 év alatt (sem) fogja elvégezni. De én nem rég végeztem és nem emiatt járták sokáig a kortársaim. Hanem amiatt, hogy tojtak az egészre, mint mindenre az addigi életük folyamán. Mindig megoldották helyettük a problémáikat, zéró felelősség, és mikor az ő kezükbe került az életük, akkor szépen kisiklott. Ez is a kép része.

zzzsuzsa 2011.01.09. 20:54:50

@Vica1982: Teljesen egyetértek, az biztos, hogy vannak srácok, akik tojnak az egészre nem vállalják a felelősséget, mert tudják, hogy majd anya, apa úgyis megcsinál mindent helyettük. (budai értelmiségi elit...stb) Viszont ha nem adod meg a gyerekednek a döntés lehetőségét soha, mindig megmondod, mit és hogy csináljon, már kis korától fejleszted, pedig nem szorulna rá..stb akkor is lehet ilyen következménye a 8 év egyetemnek, plusz a végén 7 év próbálkozás a diploma megvédéssel...Én ezt most ennek a posztnak a kapcsán csak azért látom fontosnak, mert olyasmit várunk el a gyerekektől, amit nem biztos, hogy kéne, viszont a fontos dolgokra nem vezetjük rá őket. Egy ügyes, tehetséges gyereket mi a nagynyavalyának kellene tesztelgetni bármilyen körzeti orvosnak?

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.01.09. 22:59:24

@zzzsuzsa: Nem értem, mit akarsz az érvelésedből kihozni.

Ilyen alapon azt is kérdezhetnéd, hogy minek egy jól fejlődő, jól evő, egészségesnek tűnő gyereket éves státusvizsgálaton magasság- meg súlyméricskélni: hát mindenki láthatja, akinek esze van, hogy a gyerek rendben van, és tartsuk meg a státusvizsgálatot a betegeknek.
De azt, hogy valaki beteg, vagy "valamilyen okból speciális helyzetű vagy képességű", szerinted ránézésre kéne megállapítani? Vagy mégis hogyan?

zzzsuzsa 2011.01.10. 00:44:22

@Felicitasz: Magasság és súly méricskélés? Nem erről beszéltem. A részképességzavar, vagy egyéb más ok miatt sérült gyerek pedig már korán szakemberhez kerül, mert nyilvánvaló, hogy valami nincs rendben vele és a szülők lépnek. Én csak azt szerettem volna mondani, hogy fölösleges egy jól fejlődő gyermeket tesztelni és fejleszteni 3 éves korában. Ha nincsen különösebben kirívó dolog a fejlődésében, akkor békén kell hagyni. Azt látom, hogy mi szülők meg vagyunk zakkanva és már szinte csecsemő korban azt szeretnénk látni, hogy olvas a kicsink. Ezek a pontok, amik a tesztben szerepelnek, nagyon életidegenek, szerintem nem mutatják a gyerek valódi fejlettségi szintjét, de biztosan jók arra, hogy felmérhessük, hogy a gyerekünknek nincs e valami kirívó "mássága", amit ha tényleg kirívó, paradox módon enélkül is látunk.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.01.10. 05:32:34

@zzzsuzsa: Azt akarom mondani a párhuzamommal, hogy SZŰRÉS jelleggel vizsgálni ( = státusvizsgálat) akár többféle paramétert is jelenthetne, a fizikai mérőszámokon kívül magát a fejlődést is. Te azt kérdezed, hogy minek egy átlagosan-jól fejlődő gyereket tesztelgetni, én azt kérdezem, hogy ha a fizikai fejlődéssel ez teljesen protokollszerű, és jönnek hozzá a táplálkozási tanácsok meg miegyéb, akkor miért kérdés az, hogy az egyéb paramétereket "mi a nyavalyának tesztelje egy akármilyen körzeti orvos".
Hát, talán mert számítanak azok is, és talán mert minden későbbi problémáról rengeteg információt ad, ha az egy évvel korábbi státusvizsgálaton még minden rendben volt. Ha viszont soha senki nem végzett semmilyen felmérést, akkor lehet vakarni a fejünket és jollyjoker születéskori oxigénhiányra visszavezetni a hétéves kori tanulási nehézséget, aminek persze a szülők (laikusok) soha azelőtt semmilyen előjelét nem tapasztalták úgy "ránézésre".
Felmérési céllal rajzolni vagy ugrálni egy gyerekkel nem tudom, mitől lesz életidegenebb, mint lemázsálni és centivel körbemérni a fejét, erre vonatkozott a párhuzamom.
Fejlesztésről - nem tudom, észrevetted-e - nem volt az egész cikkben szó, minden ilyen "csecsemő korban azt szeretnénk látni, hogy olvas" jellegű érved steril belemagyarázás.

zzzsuzsa 2011.01.10. 10:55:45

@Felicitasz: Nézd, ha még mindig nem "jött át" a mondanivalóm, akkor még egyszer megerősíteném: Elfogadom, hogy ott ahol te élsz ilyen szűrést végeznek, nincsen ezzel különösebb baj, csak azt szeretném mondani, hogy (de lehet, hogy ez itthoni tapasztalatból adódik) ezeknek a szűréseknek nem feltétlenül van értelme egy átlagos gyereknél. Nem kétlem, hogy még egy átlag normál gyereknél is lehet találni valamit, ami "eltér" az átlagtól, és
egy ilyen típusú szűrés alátámaszthat valamilyen fejlesztést, jól megmagyarázzák, hogy ez majd jó lesz, mert a gyereked nem fog tanulási nehézségekkel küzdeni. Aztán lehet, hogy fog, lehet, hogy nem. Az egyik kis ismerős kislánynak tartás és gerinc problémái vannak, az orvos azt mondta, nagyon jó, ha táncra járatják. Be is Íratta a mamája 40000 ft-ért, két éve járnak, a gyerek szereti, de a tartása ugyanolyan- hanyagtartás.
Lehet Felicitasz, hogy fejlesztésről nem volt szó a cikkedben, de a szűrésnek önmagában nem sok értelme van mondjuk olyan esetben, amikor kiderül, hogy sok mindenben lemaradt a fejlődésben a kicsi (legalábbis a teszt szerint)
Szerintem erről ennyit akartam nagyjából mondani. (Amúgy tudok olvasni, bármilyen cinikusan is írod azt, hogy észrevettem e, hogy nem írtál fejlesztésről.)

zellerlevél 2011.01.10. 14:16:56

@zzzsuzsa:

Honnan tudod, hogy ki az átlagos gyerek, ha nem hasonlítod az átlaghoz?

Pont a lényeg, hogy a szülő nem feltétlenül veszi észre azt, ha a gyerek valamilyen területen lemaradt. (Erre írtam is példát. Ha valaki nem is akar tudni róla, lelke rajta. Ha úgy gondolja, hogy észreveszi egyébként is, akkor örüljön neki, de ebben van egy jó adag lutri szerintem.)

A "fejlesztéről (nevezzük inkább tudatos terelésnek, sokkal jobban hangzik): Teheted, hogy nem foglalkozol vele tudatosan, de akkor is fejleszted, csak másképpen. (Ilyenkor kerülnek elő a háromévesen az órát pontosan tudó gyerekek, mert anyukának fontontosabb volt, hogy a nagygyerek meg tudja mondani neki, hogy hány percet szoptatta már a kicsit, mint az, hogy a nagy gyereknek csak egy szót is említsen a szobatisztaságról - ez valós példa volt!)
A táncos példád ezért sem jó. Ha hanyag tartása van, akkor az úszás jön szóba, amit úgyis meg kell tanulni valamikor, ilyenkor érdemes előbbrehozni.
(Csak hogy reális árakról beszéljünk, jelzem: tartási problémás gyerekem miatt óránként négyezer forintot fizetek a gyógytornásznak.)

Ha fejlesztés alatt azt érted, hogy mindenféle marhaságra járatni, akkor már részben egyetértünk.
Felesleges negyvenezerért táncolni hurcolni, ha mondjuk az oviban van havi ezer forintért néptánc, és a kölök akar is menni. MI azt a szabályt követtük, hogy csak oda vittük, ahová a gyerek akart menni, és ami nem volt aránytalanul drága.

zellerlevél 2011.01.10. 14:23:12

@zellerlevél:

És talán még: válasszuk ketté a dolgot. Egy dolog elvégezni egy tesztet (otthon, orvosnál, oktatási rendszerben), és más dolog az, hogy az információ birtokában mit teszünk.

A példád arról szól, hogy valaki az információ birtokában hülyeséget csinál. Ez nem ok arra, hogy ezek után ne is akarjon hozzájutni az információhoz...

zellerlevél 2011.01.10. 14:29:03

@Vica1982: "Mindig megoldották helyettük a problémáikat, zéró felelősség, és mikor az ő kezükbe került az életük, akkor szépen kisiklott. Ez is a kép része."

Egyetértünk.

Persze nem hiszem, hogy a megelőzés az lenne, hogy ezentúl nem foglalkozunk a gyerek lemaradásaival, hagyjuk "fejlődni" ahogy akar, boldoguljon, ahogy tud. Pontosan azért kell szerintem folyamatosan tisztában lennünk azzal, hogy hol tart, nehogy olyan helyzetbe kerüljön, ami nagyon nincs összhangban a képességeivel, lehetőségeivel.

célelérő 2011.01.10. 18:33:40

@zellerlevél: A szülő nem veszi észre minden esetben, ha a gyereke valamiben lemaradt, írod Te! Szerintem az ilyen a legritkább. Maximum nem akar tudomást venni róla, nagyon gyakran. A fejlesztés és a fejlődés nagyon jól írod- elkerülhetetlen! És az, hogy anya megkérdezi az órát a három évesétől, és erre pontos választ kap, hát ez meg a legritkább. És anya ezt nem tervezetten erőltetetten, hanem önkéntelenül csinálja és a gyerek előbb utóbb, 6 éves korára rájön, miről van szó, illetve megtanulja. Ez a természetes fejlődés, fejlesztés a családban. Ez nem valami felmérés eredményére való reakció a mama részéről és pont ezért nem baj, ha csak 6 évesen kezdi pedzegetni, hogy mi is az idő, mert az eseményekhez kötődik, így már jobban eligazodik, de még mindig nem egyértelmű, majd csak 8-9 évesen rögzül a pontos idő megértése. Egyáltalán az idő fogalma. Mindannyian, legalábbis az elég jó szülők érzékenyek vagyunk arra, amit a gyerekünk tud, de arra is, amit még nem tud, pedig már jó lenne, ideje volna, ha tudna. Sokszor ilyen esetben jól jön egy ilyen teszt. Viszont ez ritkább, inkább az van, hogy a különböző képességek nem egy idősíkban fejlődnek, óriásiak az eltérések és így felesleges egy ilyen teszt után messzemenő következtetést levonni, ha amúgy egészséges egy gyerek. Szerintem egy három évestől nem kellene még ilyesmit elvárni. Azt viszont igen, hogy felszabadultan képes legyen játszani és a szüleitől megfelelő távolságban is oldottan tevékenykedjen(mondjuk játszótéren)Én már láttam homokozóban ücsörgő teljesen passzív gyereket, ami szintén ritkaság. Ott biztosan éreztem, hogy gáz van.

zzzsuzsa 2011.01.10. 18:42:53

@zellerlevél: Hát persze, hogy nem lehet hagyni, hogy fejlődjön ahogy akar. Ha kint élnénk az erdőben akkor talán igen, sokszor érzem azt, milyen jó lenne a mezőn élni, földet túrni és gyümölcsfát ültetni (ezt is csinálom, de csak tavasztól, télen itt idegbajoskodom a szmogban, bocs az eltérésért) Szerintem te félreérted amit szeretnék mondani.Mint ahogy te is írtad, és az előttem szóló említette, a szülő természetesen tanítja a gyerekét önkéntelenül is, és tudatosan is. Ez a jó, és ez pont elég egy egészen jól fejlődő kis gyereknek. Hála Istennek.

Vica1982 2011.01.11. 10:56:55

@zellerlevél:
Nem írtam olyat, hogy hagyjuk magára a gyereket.
A tőlem idézett szövegben az egyetemista korú emberekről írtam. Náluk már talán késő elkezdeni, de az a véleményem, hogy ha a gyerek korához mérten(!) adagoljuk neki a felelősséget, akkor nem lesznek ilyen kisiklások az életében.
A két szélsőség (szülők mindent elintéznek-tojnak rá) között ott az arany középút, ami elég széles ahhoz, hogy mindenki megtalálja a nekik megfelelőt.

@zzzsuzsa:
"a szülő természetesen tanítja a gyerekét önkéntelenül is, és tudatosan is. Ez a jó, és ez pont elég egy egészen jól fejlődő kis gyereknek." Egyetértünk.
A gyerekorvosokhoz viszont a körzetében lévő _összes_ gyerek eljut, akik között valószínűleg akad olyan, aki nem fejlődik jól minden téren.
Itt a többségetek magából indul ki, hogy ő tudja, milyen szinten van a gyereke, de nagyon sok szülő nem tudja. Rengeteg az alul iskolázott szülő, akik önhibájukon kívül nem tudják, hogy mire kellene, hogy képes legyen a gyereke. Ezért jó ez a teszt, hogy ne az iskolában derüljön ki, hogy diszes a gyerek.

annacska15 2011.01.11. 11:14:39

Én most nem is értem, miről szól a kommentek egy része.
Szerintem: Van itt egy teszt, amit szakemberek használnak, de most nekünk is elérhető.Átolvastam, kapásból megválaszoltam egy kérdés kivételével mindent-magamtól. A gyerekemet nem nyaggattam, labdáztunk egyet csak, élvezte. Örülök, mert úgy tűnik ezek alapján minden rendben. (Mondjuk sejtettem is, de azért jólesett így is alátámasztva.) Ha másképpen lett volna , gondolom figyelőállásba helyezkednék, és időnként nagyítóval követném azokat a bizonyos területeket, aztán aszerint lépnék, hová alakulunk. Persze biztosan igyekeznék itt-ott jobban támogatni.
Nem kell ezt túlragozni, ártani biztosan nem árt.

zellerlevél 2011.01.11. 12:32:38

@Vica1982:

"Nem írtam olyat, hogy hagyjuk magára a gyereket."

Tudom, az a rész továbbgondolása volt a dolognak.

Heni a BeBuról · http://bebu.hu/ 2011.01.13. 14:59:10

Nálunk a két éves státuszvizsgálat sem egyszerű súly- és magasságmérésből állt (Bp, IX. ker). Igaz, ennyire nem volt komplikált a kérdéssor, de azért egy komplett anyagot kitöltött velünk a védőnő.
Én ismerem a gyerekemet, tudom, hogy van, amiben el van maradva, van, amiben nincs. Arra jó volt ez a teszt, hogy most úgy látom kevésbé van elmaradva, mint gondoltam:-)
Régen az volt az iskolaérettség tesztje, hogy mutasd a jobb és bal kezed, majd egyik kezükkel meg kellett fogni a másik vállukat. Mégis mindent meg tudtak tanulni. Én nem tudtam számolni, mikor iskolába mentem, anyuék nem "foglalkoztak" velünk, mégis jó matekos lettem.
Gyereke válogatja, szerintem.
Kicsit távolról kapcsolódik, de a múltkor találkoztam egy kezdő ovis kisfiúval, aki ha elesett, rá kellett szólni, hogy álljon fel, mert annyira megszokta, hogy a szülők mindig felállították...
Felicitász, nagy köszönet a teszt lefordításáért!

Decsi Viktor 2012.01.02. 19:59:30

Nekem a még két éves sincs kislányom majdnem mindet megcsinálja. Csak a nagymozgások 3,4-néha, 5-nem, finommotoros, 2,3,5-néha, a híd 4-ből 1-szer sikerült, a többi mind igen, kivéve a családi kérdéseket. Három éves koráig gondolom a többit is bepótolja. De addig még van 14 hónapja.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2012.01.02. 20:27:06

@Decsi Viktor: Gratula :-) Ha nagyon sok minden van, amiben a gyerek feltűnően megelőzi a saját korosztályát, akkor esetleg nézz bele a Tehetséges gyerekek korai nevelése-posztokba, ott lesz egy pár további adat arról, hogy mire készüljön a szerencsétlen szülő, ha a még nem kétéves gyerekének már megvan a hároméves korosztályos mérő összes eleme (ez a fenti felmérés NEM a korosztályos mérő, vagyis a te kislányodnak az jó eséllyel megvan). A kommentekben rengeteg információ van és sok szülő személyes élményei.

pizzafutár 2012.01.02. 22:07:27

Jesszus, elolvastam újra, és alig van olyan dolog, amiben nem vagyok biztos, hogy meg tudja-e csinálni a 2 éves és 2 hetes. Anno a nagynál is hasonló volt, de ő pl. rajzban messze nem olyan ügyes, mint a kicsi, aki gyönyörűen rajzol arcot, napot, sünit stb. , szuperül elmesél dolgokat a maga aranyos nyelvtani bakijaival tarkítva, építeni egészen elképesztő dolgokat épít, de én nem érzem, hogy hiper-szuper gyerek lenne. Bennem van a hiba? Nem lehet, hogy ma már mégis inkább ez az általános? Úgy érzem mindkét gyerekemről, hogy jó képességűek, ügyesek, kreatívak, de azt nem, hogy zsenik lennének. A nagynak nagyon mély meglátásai vannak a világról és ő pl. a miért kezdetű kérdéseket akkor kezdte el feltenni, amikor valami valóban mélyen érdekelte, a kicsi ezzel szemben úgy csinálja, ahogy az klasszikusan meg van írva a nagykönyvben, bár a választ szépen elismételgeti, megrágja, dolgozik vele, de azért kvázi öncélúan is kérdezget. Mondjuk ő szeret szerepelni, a nagy viszont nem. Ő csak itthon nekünk, vagy számára nagyon kedves személyeknek "produkálja" magát, az oviban vsz. fogalma sincs senkinek, hogy micsoda meséket költ pl.itthon játék közben. De én ezt sem bánom, én is ilyen voltam, a férjem is. Mire kell, majd megtanulja megmutatni a tudását, addig meg játsszon, elégítsük ki az érdeklődését, a többi meg nem számít.

2012.01.02. 22:13:11

Szerintem jók ezek a felmérések. Nagyképűnek tartanám magam, ha azt mondanám, mindent tudok a gyerekemről. Egyrészt, mert nem így van, másrészt a képességek összehasonlítása, elhelyezése az átlaghoz képest nem egyszerű. Nem véletlen végzik ezt szakemberek.

boogiewoogiecountrygirl 2013.10.05. 14:33:06

Nekünk nem ilyen tesztsorozat volt. A testrészeit meg kellett neveznie, nem megmutatni. Azt már 1 évesen megtette. 18 hosan rugta a labdát, ugy, hogy szaladis utána. Cipzárt 1 évesen használta. A labdát egy kézzel, bármelyikkel messzire hajitja 2 éves kora ota, a nyáron elkezdte, hogy a feje fölül dobja. Söt felfelé is dobja, ha ugy akarja. Nemcsak felfelé, de lefelé is váltott lábbal megy a lépcsön. Pöttyös labdát rajzol :D rajzolt már kockát is. de szivesebben fest :) a multkor már a szájfestészetet probálta ki :D Hálistennek nem mászik fel a butorokra, csak a kis székét szokta hozni, ha segit a konyhában :D Ovatos duhaj :)Az összes szint 2 éves kora ota ismeri. Számol 10ig, mert figyel állandoan, amikor fözök és valamit kanállal egyébbel számolok :) Ha megyünk vásárolni, kisfiam a bevásárlo lista :) 4 mondokáskönyvet tud. Probléma megoldo képessége nulla. Ha valami az ujtába kerül dührohamot kap, mert mi az, hogy ö kerülje ki :D

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2013.10.05. 15:20:09

@boogiewoogiecountrygirl: Látszik, hogy nagyon élvezed a napjaidat ezzel a kissráccal :) Problémamegoldó képessége az életkor előrehaladtával elmozdul majd a nulláról, legalábbis az általam eddig látott gyerekek esetében így volt :P
süti beállítások módosítása