A napokban hívta fel a figyelmemet a Bezzeganya oldal egyik állandó szerzője egy kutatásra, amelyet George F. Sawaya szülész-nőgyógyász, a Kaliforniai Egyetem (University of California, San Francisco) munkatársa végzett el néhány kollégájával. Az elmúlt két évben arról kérdeztek meg 1200 véletlenszerűen kiválasztott amerikai orvost (nőgyógyászt és háziorvost), illetve rutinellátást végző diplomás nővért, hogy milyen szokásos gyakorlatot követ, amikor fogamzásgátlót ír fel valakinek.
A kérdőíves felmérés meglepő eredménnyel zárult: az orvosok majdnem harmada (a szülész-nőgyógyászok 29%-a, a családorvosok 33%-a), a rutinellátásban dolgozó diplomás nővéreknek pedig csaknem fele (45%) mindig végez nőgyógyászati rutinvizsgálatot fogamzásgátló tabletta felírása előtt, holott az érvényben levő ajánlások szerint ez nem szükséges. Idősebb orvosok és magánpraxisban dolgozók nagyobb valószínűséggel kötik ellenőrző vizsgálathoz a tabletták felírását, a legalacsonyabb arányt pedig a kutatók azoknak a diplomás nővéreknek a körében találták (17%), akik a nőgyógyászati ellátásban, illetve családtervezési tanácsadókban dolgoznak.
Az eredményt az Obstetrics and Gynecology c. folyóirat decemberi számában közölték (Henderson et al., 2010, Pelvic examinations and access to oral contraception), jelezve, hogy ezek a számok túl magasak. Kutatások szerint a receptfelíráskor kötelező jelleggel rutinszerűen elvégzett nőgyógyászati vizsgálat nem egyszerűen fölösleges, hanem a nők egy részét kifejezetten el is riasztja attól, hogy fogamzásgátló tablettát írasson fel.
A kutatók egyetértenek a szülész-nőgyógyász kamarával és a WHO-val abban, hogy a hatékony fogamzásgátláshoz mindenkinek minél kevesebb akadállyal kellene hozzájutnia. Ezzel szemben a rutinvizsgálathoz általában időpont szükséges, amelyre átlagosan egy hetet kell várni, továbbá a vizsgálat sok nő számára jelentős fizikai kellemetlenséggel jár, teljesen szükségtelenül.
Szó sincs természetesen arról, hogy a maga a nőgyógyászati rutinellenőrzés volna szükségtelen. A kutatók arra mutatnak rá, hogy a rutinellenőrzés meg a tablettafelírás az érvényben levő szakmai ajánlások alapján két különböző dolog kellene hogy legyen, de a mindennapi gyakorlat során ezt sok praxis nem veszi figyelembe.
Az észak-amerikai nők egy része az évenkénti általános háziorvosi felülvizsgálat (amelybe beletartozhat nőgyógyászati rákszűrés, Pap-teszt, szexuális úton terjedő fertőzések szűrése is) alkalmával beszéli meg az orvosával a fogamzásgátlási, illetve családtervezési opcióit is, és ilyenkor a tablettafelírás e vizsgálat keretében történik. A kutatási eredményeket kommentáló Andrew M. Kaunitz, a Floridai Egyetem orvosi karának nőgyógyász professzora fel is hívja a figyelmet arra, hogy minden nőnek rendszeresen meg kéne jelennie rutinvizsgálaton és rákszűrésen.
De azon kívül, hogy "rendszeresen", nincs konkrétabb szakmai ajánlás arra vonatkozóan, hogy a nőknek milyen gyakran kellene nőgyógyászati rutinvizsgálatra menniük. Csak a méhnyakrák szűrésére (Pap-teszt) létezik ilyen protokoll: az amerikai nőgyógyászkollégium (ACOG) szerint 21 éves kortól kezdve kellene járni rákszűrésre, 30 éves korig évente-kétévente, 30 éves kor fölött három egymás utáni negatív eredmény után két-háromévente. A rákszűrés alkalmával az orvosok nőgyógyászati rutinellenőrzést is végeznek; panaszmentes pácienseknél nem kellene ennél gyakoribb vizsgálat. (Ehhez érdemes hozzátenni, hogy teljesen panaszmentes páciens egyébként is kevés van, továbbá a nők ebben az életkorukban valamikor szülni is fognak, esetleg többször is, megannyi hüvelyi ultrahanggal, hathetes kontrollal, strep-B tenyésztéssel stb. Átlagosan mindenki évente-kétévente átesik legalább egy nőgyógyászati vizsgálaton, és csupán a tablettafelírás miatt teljesen fölösleges ezen vizsgálatok számát tovább növelni).
Ugyanakkor, a tablettafelírás az évek során összekapcsolódott a rutinellátásban a vizsgálattal és rákszűréssel. Ez önmagában még nem is lenne probléma, ha a két dolog nem lenne kötelező jelleggel együtt kezelve, csakhogy a felmérés tanulságai szerint sok helyen ez vált protokollá. Ennek egyik oka az, hogy a nőgyógyászati vizsgálatokért az orvosok több pénzt kapnak az egészségbiztosítóktól, mint a tablettafelírásért (néhány biztosító nem is fizet az orvosoknak a szimplán fogamzásgátlási tanácsadásként, illetve tablettafelírásként könyvelt időpontokért), a másik ok pedig egyszerű hagyománytisztelő kényelmesség: így szokás, tehát így csináljuk, tekintet nélkül arra, hogy az ajánlások hogyan változnak.
Sawaya és csoportja szerint a nőknek minden további nélkül joguk van ahhoz, hogy csak egyik vagy másik egészségügyi szolgáltatást kérjék: a nőgyógyászati vizsgálat nem lehet feltétele a fogamzásgátló tabletta felírásának, mert ez utóbbihoz a szakmai protokoll értelmében csak kérdőíves anamnézisre (kórelőzmény, ciklusjellemzők, családi trombózis esetén APC-rezisztencia-vizsgálat, más kockázati tényezők, pl. dohányzás felmérése, egyéb szedett gyógyszerek stb.) és emellett vérnyomásmérésre van közvetlenül szükség, másra nincs. Vagyis, ha valaki úgy dönt, hogy tablettát szeretne felíratni, és azt a választ kapja, hogy ehhez előbb vizsgálati és rákszűrési időpontot kell egyeztetnie, akkor kérdezzen rá, hogy miért van a nőgyógyászati vizsgálatra szükség.
A cikk tanulsága persze elsősorban nem a pácienseket, hanem inkább az orvosokat és diplomás nővéreket érinti: legfőbb ideje, hogy figyelembe vegyék az ajánlásokat és változtassanak a napi gyakorlatukon, mert a kötelező vizsgálat a nők, különösen a fiatal, tablettát először felíratni akaró nők számára komoly akadály lehet a megfelelő fogamzásgátláshoz való hozzájutásban, és ennek az lehet a következménye, hogy végül megbízhatatlanabb módszerek mellett döntenek, az orvosi praxisokba pedig utóbb többen fognak nem tervezett terhességgel, illetve abortuszért érkezni. Másfelől, a panaszmentes fiatal nőkön szükségtelenül elvégzett vizsgálatok simán statisztikai alapon is több álpozitív eredménnyel fognak járni, amelyekből aztán újabb, utóbb persze negatív eredménnyel végződő szűrések és tesztek lesznek, de ez nem egyéb, mint elvesztegetett idő és pénz. Ugyanakkor, a tendencia megállításához a biztosítótársaságoknak is egységesen be kellene vezetniük a saját protokolljaikba, hogy a fogamzásgátlási tanácsadás, illetve tablettafelírás igenis az egészségügyi ellátás fontos része, és pont azért kéne magától értetődően térítést fizetni érte, mert széles rétegeket érint (felmérések szerint a nem-végleges fogamzásgátlási módszerek közül a tablettaszedés aránya a legmagasabb, összesen 28%), megelőző jellegű és költségkímélő.
Friss kommentek