Felicitász blogja

Egy kis füzetkét szeretnék mindenki figyelmébe ajánlani, a Beszélgessünk a kisbabával! címűt (szerzők: Gósy Mária és Gráf Rózsa). Vékony, nagyon informatív és könnyen megfizethető összefoglaló a gyerekek anyanyelvi fejlődéséről születéstől kétéves korig, és van benne egy jópár ötlet és játék is, amelyekkel segíthetjük a kisbabánk beszédtanulását. Ebben a posztban a füzetkéből és saját témába vágó tanulmányaimból teszek közzé egy vázlatos összefoglalót.

Az anyanyelv tanulása már magzati korban elkezdődik. Kutatások szerint az újszülött babák sírási mintázatai követik a méhen belül hallott anyai beszéd (a leendő anyanyelv) jellemző dallamait és hanglejtését. Néhány órás francia kisbabák hosszabban és érdeklődőbben nézik a franciául beszélő felnőttfejet, orosz kisbabák az oroszul beszélő felnőttfejet. A sírás, az első jelzőhangok és kiáltások, később a gőgicsélés és a gagyogás már a beszédtanulás lépcsői, és sokat tehetünk a gyermekünkért, ha kezdettől odafigyelünk ezekre. Nagyon sok szülő fontosnak tartja a tudatos beszédfejlesztést, de különösen azoknak a kisbabáknak számíthat ez, akik koraszülöttek voltak, kis súlyúak, vagy valami egyéb probléma merült fel a születésük körül (oxigénhiány, korai fertőzés miatt inkubátorban töltött idő, korai tartási, mozgásfejlődési rendellenesség stb.)

Friss hír, és köszönet a kommentelőimnek a gyorsaságért: a GlaxoSmithKline azt ajánlotta kanadai orvosoknak, hogy függesszék fel a cég által gyártott egyik védőoltás októberi szállítmányának használatát, mert az átlagosnál több embernél tapasztalnak súlyos mellékhatásokat (anafilaxiás reakciót), légzési problémákat, felgyorsult szívverést és bőrkiütéseket.

Ha olyan kiságyat veszel (vettél), amelyiknek az egyik oldalát lejjebb lehet engedni vagy ki lehet venni, jól nézd meg a sínt és kapcsokat, amelyek ezt a csúszó keretet tartják. A kanadai székhelyű StorkCraft most több mint kétmillió állítható rácsmagasságú kiságyat kénytelen kivonni a forgalomból, mert a keretet tartó műanyag váz terhelés hatására időnként megreped, majd eltörik, a keret pedig kicsúszik a helyéről.

Kanadai és amerikai hírügynökségek tegnap meg ma minden számottevő sajtótermékben beszámoltak a termékvisszahívásról. A StorkCraft Európába is szállít termékeket, néhány helyen a Fisher Price emblémás termékek is az ő gyártmányaik, úgyhogy igazából arra fel a nagy hírverés, hogy mindenki ellenőrizze a kiságyát.

Ez a poszt egy fordítás. Nem mindent gondolok pontosan ugyanúgy, ahogyan a cikkben szerepel, és itt-ott a számokkal is vitába tudnék szállni, de fontosnak tartom, hogy ez így ebben a formában mégiscsak olvasható legyen magyarul is. Az oltások nem mellékhatások és veszélyek nélküli dolgok, de mielőtt bármilyen rémhírnek hiszel, mindig mérlegeld a helyzet egészét - ennyit akarok mondani, és ehhez szánom ezt a cikket gondolatébresztőnek.

Rögtön az első mondatban el is árulom, mi ez: omega-3 zsírsavak, ezen belül is főleg a dokozahexaénsav, közismertebb nevén a DHA, és az eikozapentaénsav, vagyis az EPA. Más szóval: egyél halat, vagy szedj táplálékkiegészítő gyanánt halolajkapszulát.

2009 tavaszán az Amerikai Kémiai Társaság (American Chemical Society)  nemzetközi konferenciájának élelmiszerkémiai szekciójában előadást tartott többek közt dr. David Kyle, a Mother and Child Foundation (egészségneveléssel foglalkozó nonprofit nemzetközi szervezet) amerikai igazgatója is, és beszámolt halolajfogyasztással kapcsolatos eddigi vizsgálatok eredményeiről. Felhívta mindenki figyelmét, hogy ezzel a könnyen hozzáférhető táplálékkiegészítővel sokat tehetnénk a fogamzóképes korú nők és a megszülető gyerekek jobb egészségéért.

A halolaj most már a terhes és szoptató anyák egyik ajánlott (általam például nagyon ajánlott, személyesen is kipróbált) táplálékkiegészítőjének számít, mert rendszeres fogyasztásával segíteni lehet a magzat egészséges idegrendszeri fejlődését és esetleg meg lehet előzni a szülés utáni depressziót is.

Minden családban van (legalább) egy orvos, az enyémben is. Kaptam tőle tegnap meg ma összesen három emailt, és most nagyon büszke vagyok rá, mert ma a Proceedings of the National Academy of Sciences is megírta hivatalosan, amit ő nekem tegnap emailben. Alessandro Sette, a kaliforniai La Jolla Intézet járványügyi központjának igazgatója úgy foglalta össze a ma megjelent közleményt, hogy úgy tűnik, a lakosság egy része valami módon immunis az újinfluenzára, és egyes esetekben a kór végülis nem olyan veszélyes, mint amennyire tartottunk tőle. A családomban található orvos azt írta nekem, hogy az esetek egy részében annyira nem veszélyes, hogy a fertőzötteknek nincsenek is tüneteik - azon kívül persze, hogy ők maguk fertőznek.

Amikor még a járvány elején az egészségügyi hatóságok szűrték a külföldről hazatért influenzások környezetét, akkor már tapasztalták, hogy sokakban kimutatható volt a vírus, de nem voltak tüneteik. Utóbb ez lett az egyik szakmai érv, ami miatt az országok egy idő után nem jelentették be az új fertőzöttek számát - rájöttek, hogy ez az információ megtévesztő a rengeteg látens eset miatt. A sok látens eset legalább annyira jó, mint amennyire rossz. Természetesen elég gáz, hogy magukat egészségesnek gondoló, tünetmentes emberek átadhatják a vírust olyanoknak, akikre a betegség tényleg veszélyt jelenthet. Másfelől viszont nyilvánvaló, hogy ha egy csomóan tünetmentesen átesnek az egészen, azzal mégiscsak növekszik a közös immunitás és csökken a potenciális további súlyos esetek száma.

Még mindig tele vagyunk persze kérdésekkel erről az egészről, úgyhogy összeszedtem a kérdezz-felelek rovatot az eddig felgyűlt információkról.

Megjelent a WHO 74-es számú közleménye a járványról, de semmi korszakalkotó újdonság nincs benne. A járvány tovább terjed kelet felé, és az oltási hajlandóságunk még mindig sokkal alacsonyabb, mint amekkorának a WHO látni szeretné.

Nagyon igyekszem ezekben a posztokban tőlem telhetően tárgyilagosnak maradni, és információkat közölni, nem jótanácsot. Vagyis, nem tudom neked megmondani, hogy beoltasd-e magad vagy ne. Az USA-ban a lakosság közel fele (engem is beleértve) még mindig úgy gondolja, hogy köszöni szépen, elég jól megvan H1N1-oltás nélkül, Franciaországban ez az arány 65%, Magyarországon 80% (egyelőre a magyar lakosság több mint 90%-a nincs beoltva, de az oltási "hajlandóságba" azok is beleszámítanak, akik még csak tervezik, hogy beoltatják magukat - ez kicsit javít a számainkon).

Annak, hogy valaki nem kéri az oltást, számtalan oka lehet.

Egy csomó kérdés maradt a pár nappal ezelőtti H1N1-poszt után megválaszolatlanul, úgyhogy folytatom az elmúlt időszakban lefolytatott többhetes kutatómunkám összefoglalását.

Ahogy a WHO legutóbbi (73-as számú) közleményéből is kiderül, az egyes országok többé nem számolnak és jelentenek kötelezően minden egyes új esetet, mert ahhoz már túl sok van. Egy bizonyos számú megerősített eset után már nem jelent érdemi információt, hogy még hányan betegedtek meg. A statisztika az idő haladtával egyre kevésbé lesz pontos, mert lassanként minden ország csak a kórházi kezelésre szorulókat és a halottakat fogja jelenteni, ezekből lehet majd visszaszámolni, hogy akkor nagyjából hányan kapták el a fertőzést és a betegség végülis milyen veszélyes.

Úgy tűnik, hogy nem nagyon, egyébként, de persze ez is egyéni értelmezés kérdése. Egyáltalán, csaknem minden, amit ebben a posztban itt alább olvasni fogsz, egyéni értelmezés kérdése is. Vannak emberek, akik nagyon ritkán betegek, és öt-hatévenként egyszer van tényleg lázuk, olyankor viszont nagyon rosszul vannak. Mások gyakrabban megfáznak, be is lázasodnak, de viszonylag gyorsan felépülnek és sok mindent kihordanak lábon. Ez a két embercsoport (és persze közte a mindenféle többiek) eltérően fog állást foglalni arról, hogy mit értékel súlyosnak vagy veszélyesnek.

Magyarországon ezekben a napokban kezdik el intézményes keretek közt beoltani azokat, akikre az újinfluenza nagyobb veszélyt jelent, mint az átlagnépességre.

A WHO-nak a vírusról és a járványról kiadott legfrissebb (73-as számú, legalább hetente  új van egyébként) közleménye szerint eddig világszerte 482 300 teszttel is igazolt fertőzés történt, és kicsit több mint 6000 haláleset. A valódi számok ennél (statisztikai okokból) egész biztosan nagyobbak, de csak később lesz adat arról, hogy mennyivel nagyobbak. Ennek két oka van: 1. a negatív teszt nem mindig jelent valóban negatív eredményt - erről részletek majd lentebb -, 2. a tünetek  nem-karakterisztikus volta miatt valószínűleg rengetegen átestek a fertőzésen úgy, hogy orvossal esetleg nem is találkoztak. A déli féltekén jön a nyár és a várakozásoknak megfelelően lelassult a vírus terjedése, az északi féltekén viszont arra lehet számítani, hogy a következő hetek során egyre több megbetegedés lesz. Egyelőre annyi látszik, hogy az úgynevezett "influenzaszerű megbetegedések" (ebben benne van a szokásos szezonális influenza, az összes lázzal járó vírusos nátha, és a H1N1 is) összesített száma már most  - hetek óta - sokkal magasabb, mint máskor az évnek ugyanebben a szakaszában. Az elmúlt néhány hétben különösen sok új influenzaszerű megbetegedést jelentettek Kanada, Hollandia, Írország, Svédország, Norvégia, Ukrajna és Spanyolország egészségügyi hatóságai (a jövő heti közleményben pedig már benne lesz Németország és Ausztria is).

Szeptember-október folyamán több ország kormánya is felkészült a lakosság nagy tömegeinek immunizálására. Ellentétben a szezonális influenzával, a H1N1 halálos áldozatai a vártnál jóval nagyobb százalékban kerülnek ki a 65 évesnél fiatalabb korosztályból, úgyhogy az országok ennek megfelelően állapították meg a célcsoportokat és jelölték ki, hogy kik kapjanak először a frissen legyártott oltásokból. Ez a poszt egy tőlem telhető legjobb összefoglalás arról, amit szerintem a H1N1-ről, az oltásokról meg erről az egész mizériáról tudni érdemes.

Több mint tíz éve foglalkozom gyógynövényekkel és hatóanyagokkal, több mint öt éve foglalkozom szinte minden nap gyógynövényes tanácsadással. Alig múltam el tízéves, amikor először volt a kezemben farmakológia tankönyv (egy barátnőm fogorvos anyukájának polcáról). Már egyetemre jártam (bölcsészkarra: nem vagyok orvos), amikor igazán beleszerettem a növényekbe és rendszeresebben tanulni kezdtem a gyógyszerész, orvostanhallgató és fű-fa-virágról egyszerűen csak sokat tudó "zöld" barátaimtól, elkértem az egyetemi jegyzeteiket, meghallgattam a válaszaikat egy csomó kérdésemre. Sokáig csak olyasmit adtam tovább, amit előbb saját magam is kipróbáltam, aztán persze a megoldandó problémák túlnőttek rajtam és az elmúlt években már sokat dolgoztam szakirodalom alapján is. Az alternatív orvoslásról az a véleményem, hogy nyugaton akkor használjuk jól, ha nem a modern orvostudomány helyett van, hanem mellette. Ha a "hagyományos" módszerek önmagukban elegendők vagy tökéletesek volnának, a modern orvoslásra nem volna szükség. De szükség van rá.