Megjelent a WHO 74-es számú közleménye a járványról, de semmi korszakalkotó újdonság nincs benne. A járvány tovább terjed kelet felé, és az oltási hajlandóságunk még mindig sokkal alacsonyabb, mint amekkorának a WHO látni szeretné.

Nagyon igyekszem ezekben a posztokban tőlem telhetően tárgyilagosnak maradni, és információkat közölni, nem jótanácsot. Vagyis, nem tudom neked megmondani, hogy beoltasd-e magad vagy ne. Az USA-ban a lakosság közel fele (engem is beleértve) még mindig úgy gondolja, hogy köszöni szépen, elég jól megvan H1N1-oltás nélkül, Franciaországban ez az arány 65%, Magyarországon 80% (egyelőre a magyar lakosság több mint 90%-a nincs beoltva, de az oltási "hajlandóságba" azok is beleszámítanak, akik még csak tervezik, hogy beoltatják magukat - ez kicsit javít a számainkon).

Annak, hogy valaki nem kéri az oltást, számtalan oka lehet.

Van, aki eleve nem kedveli a védőoltásokat: ha a kötelező oltásokkal szemben is ellenérzései vannak, fakultatívért egész biztosan nem fog sorba állni. Az orvostudomány nem egzakt dolog, a mai napig úgy kísérletezünk, mint a blogom keleti meséjének bölcs gyógyítója a fűszeres babbal, és akkor a babtermesztők lobbijáról még szót sem ejtettünk.

Az oltásokról azóta folyik a tudományos vita, amióta léteznek. Egy csomó mindenről fogalmunk sincs; nem csak nekem meg neked, hanem azoknak sem, akik kutatják őket. Az a baj (?), hogy mindenben egyszerre fejlődünk, védőoltásokban is, diagnosztikában is. Az autizmus szó 1911 óta létezik, de csak a negyvenes években kezdte el azt jelenteni, amit ma jelent (eredetileg a skizofrénia egy fajtáját jelölték vele - a skizofrénia is csak egy 1887 óta létező kategória, egyébként). Nem tudjuk, hogy száz évvel ezelőtt hány autista gyerek volt, és egy sor más dologról sem áll egyáltalán semmilyen adat rendelkezésre. Minden közösségben volt egy "falu bolondja", a mentális és idegrendszeri zavarok, allergiák, egészségügyi problémák egyidősek az emberiséggel. Mostanában már elég jól felismerjük, ha valaki beteg, néha kicsit túlzásba is visszük, azt hiszem, hogy minden és mindenki címkét kap, ha kicsit is eltér a normálistól (ami ismét csak egy erősen képlékeny kategória). Közben pedig soha nem látott mennyiségű gyógyszer, vegyszer, oltás, vitamin és táplálékkiegészítő van a piacon, vagy jók, vagy nem, és kétségkívül óriási gazdasági érdekek fűződnek a forgalmazásukhoz. Megalkothatunk mindenféle hipotézist, aztán vagy igaz, vagy nem. Csak nem árt figyelni.

Az utóbbi hatvan évben tyúktojásban szaporított influenzaoltással immunizáltunk milliókat, és közben nem nagyon tudjuk, hogy amit még ezen kívül beinjekciózunk az oltással, annak mik a hosszú távú mellékhatásai. Minden oltásban van egy csomó potenciálisan halálos vegyület, higanyszármazékok, alumíniumszármazékok, idegen genetikai anyag (oltástípustól függően tojásfehérjéből, majomveséből, állati eredetű zselatinokból, nem is sorolom), formaldehid, formalin, különböző vírus-és baktériummaradványok. A legtöbb ilyen anyagról be lehet bizonyítani, hogy immunrendszeri rendellenességeket, idegi problémákat, rákot, asztmát, cukorbetegséget, allergiákat és még ki tudja mi mindent okozhat. Ezek tények, aztán kezdjünk velük amit akarunk.

2009. szeptember végén a NeuroToxicology című szaklap online verziójában megjelent Laura Hewitson és társai cikke, amelyben arról olvashatunk, hogy az amerikai újszülötteknek rutinszerűen beadott hepatitis B oltás újszülött rézusz-makákó majmokban késlelteti a korai reflexek (szájjal keresés, szopóreflex és csücsörítés) jelentkezését. Ez pedig arra utal, hogy van valami a hepatitis B oltásban, ami - majmoknál legalábbis - akadályozza az agytörzset a korai reflexek megfelelő működtetésében.

A dolog pikantériája, hogy a hepB az egyik olyan oltás, amelyben még mindig van thimerosal - igen, már megint ez, az etil-higany tartalmú tartósítószer, amelyet most a gyógyszerészeti szakhatóság engedélyezett a H1N1-oltásokban is. Senki ember nem tudja megmondani - mert nincs elég adat -, hogy konkrétan a thimerosal, illetve a korai higanyterhelés okozza-e az újszülött majmoknál a problémákat, illetve okozhat-e a kisbabák egy részénél is hasonló problémákat. Lehet, hogy nem, de mi van akkor, ha igen?

(Utólagos kiegészítés: 2010 tavaszán Hewitsonék cikkét visszavonták. A kutatást befolyásolta a szerzők személyes és szakmai elfogultsága, valamint a szerzők egyike az az Andrew Wakefield, akinek az MMR-botrány után a szaklapok visszavonták a cikkeit és őt magát 2010. május 24-én hivatalosan törölték a brit orvosokat nyilvántartó adatbázisból.)

Tényleg biztonságos a H1N1-oltásban levő thimerosal? Befolyásolja vajon a magzat fejlődő idegrendszerét? Beadassam magamnak terhesen?  ...És a többi adalékanyagról még szó se volt. (Meg persze arról se, hogy mivel kockáztatok nagyobbat, a thimerosallal vagy a betegséggel.) A GlaxoSmithKline által gyártott, Németországban használt Pandemrix nevű oltásban található AS03 nevű adalékanyagot eddig még csak gyógyszerkísérletek során használták, soha senki nem tesztelte a lakosság különböző korcsoportjain, pláne nem kisbabákon meg terhes nőkön. A gyógyszerkísérletes adatok szerint elvileg nem lesz vele probléma, de megint visszatérnék a korábbi posztjaim következtetéséhez: döntse el mindenki magának, hogy ez elég meggyőző-e. Nem biztos, hogy szeretnék most Németországban krónikus beteg vagy terhes anyuka lenni; bármilyen döntés védhető, és épp ezért nincs jó döntés.

A másik nagy vitás kérdés az oltások hatékonyságára vonatkozik. Közismert tény, hogy a frissen elkészült oltásokat bizonsági okokból nem úgy tesztelik, hogy beoltanak száz önkéntest, aztán kiküldik őket "terepre" megfertőződni, és ha az oltás esetleg nem működik, akkor az önkéntesek így jártak. Az oltás hatékonyságát a vérben található antitestek számán mérik, és csak kevesek immunitását tesztelik élő vírussal szemben "élesben" (és az övéket is csak laboratóriumi körülmények között). Hogy az oltás ténylegesen hatékony-e valós környezetben, ez mindig utólag derül ki. A legtöbb oltásunk hatékony persze, nem véletlenül tűnt el egy csomó betegség eddigre (részletek majd alább).

Az persze szintén nem mindegy, hogy az oltás mennyi időre véd. Az "életre szóló" immunitás az esetek egy részében azt jelenti, hogy a kórokozó amúgyis csak gyerekekre veszélyes, és ha őket immunizáltuk, felnőttekkel szemben pedig az az organizmus már nem versenyképes, akkor a védettség nyilván életre szól. Más esetekben a betegségről begyűjtött eddigi tapasztalataink miatt tudjuk, hogy aki egyszer átesett a fertőzésen, az még egyszer nem fog, vagyis ha oltással sikerült immunitást szerezned mondjuk a rózsahimlőre, akkor a dolog ki van pipálva. Ismét más esetekben az oltás meghatározott ideig véd, és aztán esetleg emlékeztető kell belőle, ilyen oltások a meningococcus, tetanusz, gyermekbénulás és kolera elleni vakcinák. Végül pedig vannak olyan, újabb oltások, amelyekről még nem tudjuk, mennyi ideig védenek, csak figyelünk. A bárányhimlő elleni oltásról például eddig azt lehet tudni, hogy legalább 15 évre védettséget ad: ennyi ideje van széles körű használatban, és ennyi idő állt rendelkezésünkre eddig, hogy utánkövessük. 15 év múlva majd lesznek további információink arról, hogy "legalább 30 évre védettséget ad", vagy "20 év után emlékeztető kell belőle", vagy egyéb.

Az influenzaoltások hosszú időre védettséget adnak - mármint, azzal a vírussal szemben, amelyikre szólnak. A probléma az, hogy influenzavírusból évente új van, rosszabb években egyszerre több is. Most például négy vírusból áll az évad: az újinfluenzát okozó H1N1-törzs, amely most már a betegségek nagy részéért felel, aztán a szokásos szezonálisok egy részét okozó, korábbról már ismert egyik H1N1-törzs, amelyre korábbi megbetegedések vagy oltások miatt sokan immunisak, egy szintén szezonális influenzát okozó H3N2-törzs, és helyenként különféle B-vírusok is. Ami ellen egyszer beoltottak vagy átestél rajta, az ellen nagyjából életed végéig jó vagy, de lehet, hogy soha többé nem találkozol vele. A WHO minden évben orosz rulettet játszik, amikor az adott szezon járványstatisztikái alapján megpróbálja bejósolni, hogy mi lesz a következő influenzaszezon vírustörzse. Erre a tippre alapozva csinálják meg a következő évi szezonális oltást. (Egész jó a találati arányuk, egyébként.) A szezonális oltásban minden évben van egy H1N1-törzs, egy H3N2-törzs és egy B-vírus.

Már megvan a WHO-ajánlás, hogy mi lesz abban a 2010-es szezonális oltásban, amellyel néhány hónapon belül el is kezdik oltani a déli féltekét. Benne lesz a mostani H1N1-oltásban található A/California/7/2009(H1N1)v, benne lesz az A/Perth/16/2009(H3N2)v és a B/Brisbane/60/2008v.

Vagyis, a WHO arra számít, hogy a mostani H1N1 még jövőre is itt lesz, és a még nem immunis népesség körében szezonális influenza formátumban fog további áldozatokat szedni. (Ez egy gyakori mintázat, hogy a szokásosnál nagyobb járványt okozó vírus később még fel-felbukkan mint szezonális influenzavírus, és többé nem tud nagy járványt okozni, csak az éves influenzát "intézi" egyszer-egyszer.) Az oltás nagyon hatékony tud lenni, amikor sikerül előre eltalálni, hogy miből fog állni a szezon, de volt már olyan év, hogy nem ért semmit, mert valami új vagy "nem erre számítottunk" vírus jött és olyankor nyilván a szokásosnál is rosszabb járványra lehet számítani. Ilyen esetekben kérdéses, hogy megéri-e a pénzt és a fáradságot az egész szórakozás, és külön tragikus, ha valaki egy nem hatékony oltás mellékhatásaként küzd aztán allergiás reakcióval vagy Guillain-Barré szindrómával hosszú ideig.

Az oltásokról tehát egyfolytában vita van, és ez így helyes, mert az orvostudomány egész történetéhez képest nagyon-nagyon új dolog, hogy legyengített kórokozókat fecskendezünk mindenféle vegyületek kíséretében a véráramba. De ne feledjük, az is nagyon-nagyon új dolog, hogy elfogadhatatlannak tartjuk, ha egy országban a gyerekek 15-20%-a nem éri meg az ötödik születésnapját. A fejlett országokban ennél sokkal kisebb gyermekhalandósági mutatókat is elfogadhatatlannak tartunk.

Még évtizedekbe bele fog telni, mire érdemi információnk lesz arról, hogy főleg minek köszönhető ez, a javuló közegészségügyi és higiéniai helyzetnek, vagy az oltásoknak.  (Vagy mindkettőnek, de ez csak az én szigorúan magánvéleményem.)

Példa és ellenpélda mindenre van. Legutóbb ugye az történt, hogy Nyugat-Európa figyelmeztetésben részesült a WHO-tól és az Uniceftől a 2009 tavaszi kanyarójárvány miatt. Az MMR oltásról rengeteg vita van, és nem lehet tudni, hogy biztosan nem okozhat cukorbetegséget, allergiát és más problémákat. Annyit lehet tudni, hogy 2005 és 2008 közt néhány fejlett országban a mellékhatások és kockázatok miatt aggódó szülők egyre nagyobb számban elutasították az MMR oltást (ehhez minden civilizált társadalomban joga van bárkinek), aztán 2009 tavaszán Ausztriában, Nagy-Britanniában és Németországban kanyarójárvány volt, több ezer megbetegedéssel, több száz kórházi kezeléssel és körülbelül ötven teljesen értelmetlen halálesettel. 2009-ben kanyaróban elveszíteni egy gyereket? Ez mondjuk egy eléggé tragikus bizonyíték az oltások hatékonyságára, mert ezekben az országokban egy járványt már nem lehet a csatornázás hiányára, a szennyezett ivóvízre meg az éhínségre kenni, és az oltásokat tudatosan visszautasító szülők jellemzően a magasan képzett társadalmi rétegek tagjai, úgyhogy valószínűleg szó sem volt egészségügyi ellátás hiányában elhanyagolt gyerekekről.

Na akkor most oltsunk H1N1-re vagy ne? Hagyjuk is ezt, nincs jó válasz. De akár oltatsz, akár nem, sok egyebet is tehetsz azért, hogy élve és jó egészségben megúszd az idei influenzaszezont.

Már említettem az amerikai óriásplakát-propagandát: a képen folyó víz alatt két kéz tart egy szappant, és a felirat szerint a megelőzés ott van a te kezedben is.

A H1N1-vírus három módon kerülhet a szervezetedbe: az orrodon át, a szádon/torkodon át és a szemeden át. Egy influenzajárvány alkalmával majdnem nulla annak az esélye, hogy nem fogsz a kórokozóval találkozni, de csak mert kapcsolatba kerülsz vagy megfertőződsz vele, nem leszel feltétlenül beteg.

Amíg egészséges vagy és nincsenek náthaszerű tüneteid, szedj valami multivitamint. Figyelj különösen a megfelelő D-vitamin-bevitelre, mert egyes elméletek szerint az őszi-téli D-vitamin-hiányunk tesz minket fogékonnyá a náthára. (A D-vitamint most nagyon kutatják, majd lesz róla poszt; lehet, hogy több kellene belőle, mint a jelenleg ajánlott napi 400 IU.) Egyél elég C-vitamint (a napi 1000 mg-os pezsgőtabletta fölösleges, de például napi 60 mg tényleg csak a skorbut ellen elég). Gondoskodj a megfelelő cinkbevitelről, a legjobb, ha a cinket C-vitaminnal egyszerre szeded.

Vannak mindenki által nyugodtan szedhető immunerősítők, ilyen például az echinacea vagy a Telma nevű filteres immunerősítő tea (ha terhes vagy, vigyázz az immunerősítőkkel, echinacea mehet, mást ne).

Moss gyakran kezet. Folyó víz, szappan, és a gyerekeket úgy tanítsd kezet mosni, hogy addig kell szappanozni, amíg középtempóban végig nem énekelték a Hull a pelyhes fehér hó első versszakát. (Ha már megőrülsz tőle, válthatsz másik dalocskára, lényeg, hogy a szappanos dörzsölés időtartama számít, legalább 30-40 másodperc kéne hogy legyen.) Ha nem tudsz kezet mosni, használj kézfertőtlenítő zselét.

El a kezekkel az arcodtól, hacsak nem eszel éppen. Ne dörzsöld a szemed, ne vakard az orrod, ne rágd a körmöd, ne tépkedd a szádat, ne piszkáld a fogaidat, ne szopogasd a ceruzádat. A legtöbben az összes nátha- és influenzavírust a fertőzött tárgyakról, billentyűzetről, liftgombról, pénzről(!) a saját kezünkkel visszük be a légutainkba meg a szemünkbe, úgyhogy ne piszkáld az arcodat és főleg ne nyúlj a szádba alapos kézmosás nélkül.

Naponta kétszer gargarizálj langyos sós vízzel. Használhatsz mentolos-alkoholos szájvizet is, vagy egy pohár vízben elkevert kiskanálnyi 3%-os (gyógyszertári) hidrogén-peroxidot. A nátha- és influenzavírusoknak 2-3 nap kell, mire annyira elszaporodnak a nyálkahártyánkon, hogy meg is tudnak bennünket betegíteni. Ha nem hagyjuk őket szaporodni, eredményesen megelőzhetjük a betegséget.

Minden este mosd át az orrodat meleg, enyhén sós vízzel vagy használj fiziológiás sóoldat alapú orrsprét erre a célra, esetleg meleg sós vízbe mártott fültisztító pálcikával töröld ki óvatosan az orrodat. Ha rendszeresen lemossuk az orrnyálkahártya sejtjeiről a vírusokat, akkor nem tudnak a légutakba bejutni.

Fogyassz sok meleg folyadékot (tea, tejeskávé, levesek, Kanadában sokan isznak sima forró vizet is). A folyadék egyrészt lemossa a torokról a kórokozókat a gyomorba, ahol a gyomorsav miatt nincs esélyük a túlélésre, másrészt a túl kevés folyadékfogyasztás miatt kiszáradófélben levő nyálkahátryák mindig fogékonyabbak a fertőzésekre.

Hideg időben takard el az arcodat. Ezt is Kanadában tanultam (higgyétek el, otthon fogalmatok sincs, mi az, hogy "hideg" ;-)) A lehűlt orrnyálkahártyán romlik a vérkeringés, és ha hirtelen bemész egy kórokozókkal teli meleg helyre, amilyen például egy metró vagy egy bolt, akkor egy csomó mindent belélegzel az orrodba, de a lelassult keringés miatt a szervezeted nem tud elég fehérvérsejtet és más egyebet odaküldeni védekezni. Ha az orrod elé húzod a sáladat, akkor fenntartod a megfelelő keringést a nyálkahártyán és segítesz a szervezetednek védekezni.

Ne fázzon a lábad. A lehűlt végtagok melegítése rengeteg plusz energia, és rontja a keringést mindenhol máshol, így az orrodban is. Aztán lásd mint fentebb. Hordjál otthon is zoknit, papucsot, viselj az időjárásnak megfelelő cipőt.

Ha megázva, áthűlve érkezel haza, állj be a forró zuhany alá amilyen hamar csak lehet. Melegítsd fel a testedet, mosd át az orrodat, torkodat. Aztán öltözz fel megfelelően és igyál egy teát.