Van egy kockás füzetem, a "mindentudó füzet", ezzel járok orvoshoz. Most már évek óta ugyanazokhoz, vagyis többé nem néznek rám döbbenten, de bármikor új praxisba megyek valami szakrendelésre, menetrendszerűen hátravágja magát az épp következő egészségügyis aki lát. Óriási segítség neki persze: az épp aktuális egy-két oldalon a ciklusadatok mellett ott vannak a legutóbbi laborértékeim, az összes gyógyszerem, vitaminom és táplálékkiegészítőm napi adagolással együtt, és minden olyan extra, amikről már a családtervezős posztjaimban is írogattam. A menstruációs ciklussal kapcsolatos adatokat persze mindig érdemes feljegyezni, de bábai tanácsra én anno ugyanígy felírogattam néha a szoptatások idejét, gyakoriságát is, aztán amikor visszamentem a balettbe ugrálni és komolyra fordult a dolog, 2014. márciustól júniusig három hónapon át ugyanebben a füzetben evésnaplóztam: minden falatot, kalóriaértékkel, a napi mozgást (hogy balett volt-e vagy jóga, úszás, séta, evezőgép, és mennyi ideig), és két hétig minden nap kiszámoltam külön a napi fehérjebevitelt is. Azóta tudom, hogy nagyjából mit és mennyit kell ennem ha így meg úgy akarok kinézni, de közben ezt meg azt akarok csinálni sérülés és kimerülés nélkül. Ebbe a kockás füzetbe írtam be 2014 szeptemberében az 5.07-es TSH-t, meg a két antitest-értéket, megjelölve a napot amikor elkezdtem szedni a napi 25 mcg levotiroxint.
A diagnózis sokkoló élmény volt, az orvosom pedig a nekem lehető leghasznosabbat mondta azzal, hogy először is menjek haza olvasni, és gondoljam át a begyűjtött információkat.
Körülbelül két nap olvasgatással kiderítettem, hogy a Hashimoto betegség hátteréről úgy nagyjából senki nem tud semmit: a rendelkezésre álló adatok szerint (a linken egy nagyon érdekes összefoglaló cikk van) okozhatja, illetve kiválthatja genetikai hajlam, jódtöbblet, jódhiány, Csernobil, szelénhiány, más - esetleg tünetmentes, látens - autoimmun állapot, fertőzés, környezeti terhelés (vegyszerek stb.), táplálkozási sajátosságok (különös tekintettel a hiányállapotokon kívül a gluténra és a tehéntejre), valamely "harmadik" faktor amelynek jelenlétében két meglevő problémamentes tényezőből probléma lesz (ilyenekre kell gondolni, mint amikor valaki főve meg tudja enni a paradicsomot de nyersen nem, vagy épp semmi baja a dióval úgy általában, de ha almával egyszerre eszi akkor kiütéses lesz tőle), illetve nőknél van egy orvosi jolly joker ami végülis bármilyen problémát katalizálhat: terhesség/ szülés.
Néhány év művelt laikus szakszövegolvasás után ebből az összképből egyedül is le lehet vonni a következtetést, hogy ez itt orvosi szakzsargon arra, hogy "dolgozunk rajta, de egyelőre fogalmunk sincs". Mivel az ok ismeretlen, marha nehéz kutatni is, és az immunrendszerről amúgyis megdöbbentően keveset tudunk ahhoz képest hogy már járműveink mennek a Marson. Egy idő után a PubMed összes szakirodalma egymást hivatkozza körbe: ez egy elég új terület, rengeteg hipotézissel és viszonylag kevés konkrétummal. (1912-ben írták le először, hogy léteznek autoimmun betegségek, és pont a Hashimoto volt az első amit megtaláltak, a nevét is arról kapta aki felfedezte: vagyis, 100 éves egyáltalán a gondolat, hogy a szervezet meg tudja támadni saját magát is, jééé, de a kérdésre, hogy "és miért?", azóta sincs válasz.) Oki terápia nincs, tüneti kezelés van.
Továbbá, néha az orvosok sem hozzák egymással kapcsolatba az ember látszólag random tüneteit: a hashimotós blogok tele vannak rémtörténetekkel az enyémnél sokkal súlyosabb állapotú emberekről, akik valamelyik problémájukkal végül orvoshoz mentek, de a dolognak egy szakorvosi rendelőkből álló útvesztő lett a vége: a fájó ízületekben a reumatológus nem talált semmi szervi elváltozást, a pszichiáter antidepresszánst írt fel az életminőséget jelentősen rontó állandó fáradtságra és kimerültségre, a háziorvos diétát javasolt, a nőgyógyász műtétet vagy hormonpótló terápiát, a közben felmerülő egyéb problémákra a belgyógyász azt mondta, hogy ez valószínűleg az antidepresszáns mellékhatása; volt aki 4-5 éven át járt orvostól orvosig, mire találkozott valakivel akiben felmerült, hogy a (még) normális körüli TSH dacára ugyan kérjünk már a labortól egy pajzsmirigy profilt... Hű micsoda antitest értékek, nocsak.
Időközben meglett az újabb labor: azonnal látszott, hogy a napi multivitamin és a mellé szedett pótlás dacára még mindig D-vitamin-hiányom van, itt, az USA egyik déli államában (Tunéziával egy szélességi körön...), szeptemberben! Hogy lehet ez? A multivitaminomban van 800 iu, ez elvileg azonnal fedezi a napi szükségletet, de én még omega-3 kapszulát is szedek (halolajat), és abban van plusz napi 1000 iu. És rendesen eszem, plusz van hozzáadott D-vitamin a tejben, a narancslében, a joghurtban, a... Meg még a napsütés is. A vérképemben viszont a számok, hogy Vit-D(25-OH), referencia tartomány 30.0 - 100.0, és nekem ehhez képest 25.9. Hát mégis mennyi pótlást kéne szedni, ha napi 1800 iu kevés?
(Két darab 2000 iu kapszulát tettünk ehhez hozzá. Öt hónappal később 37.9 volt az eredmény, határérték fölött, de nagyon messze az ideálistól, aminek igazából valahol 70-90 közt kéne lennie. Majd még folytköv.)
A bolygónak ezen a felén a konvencionális orvoslás egyelőre annyit mond, hogy a statisztikai összefüggés miatt orvosilag "ajánlható" a gluténmentes diéta kipróbálása, max. nem használ semmit, de ez csak utólag fog kiderülni (a laboreredményekből). A statisztikai összefüggés csak az egyik irányba áll fenn ugyanis: a diagnosztizált cöliákiások a várhatónál nagyobb arányban küzdenek autoimmun pajzsmirigyproblémákkal, de azt 2014-ben még senki se kutatta, hogy az autoimmun pajzsmirigyesek közt vajon hány százalék a kvázitünetmentes, látens cöliákiás. A helyzeten még egyet csavar, hogy a cöliákiatesztnek is van egy bizonyos érzékenysége, és az alatt a szint alatt nem tud mérni: a korábban említett molekuláris hasonlóság elmélet felvetői szerint elképzelhető, hogy valaki nem cöliákiás, de annyi immunválaszt mégiscsak produkál a gluténra, hogy az valami egyéb problémát már okozzon neki.
Ha van kedvem, próbáljam ki a gluténmentest, és azután majd meglátjuk.

Friss kommentek