A mindennapi nyelvhasználatban "felfázás"-nak hívott altesti gyulladáson (hólyaggyulladás, hólyaghurut, cystitis) majdnem mindenki átesik legalább egyszer életében. A legjellemzőbb tünet az eleinte csak pisiléskor érzett, később állandósuló szúró, égető fájdalom, és a gyakori, sürgető vizelési inger. Az ember tízpercenként rohangál a vécére, de néha csak pár cseppnyi vizelet távozik, olykor ez a vizelet zavaros (azaz gennyes) vagy rózsaszín (azaz véres). Ha emellé fáj a derekad is, ráz a hideg, hőemelkedésed vagy lázad van, a vizelet rózsaszín helyett sötét narancssárga vagy piros, akkor ne is olvass tovább, hanem futás orvoshoz azonnal.

Hólyaggyulladással egyébként is érdemes mindig orvoshoz menni, az alábbiakban majd kifejtem, hogy miért. A posztban összefoglalom az okokat, tüneteket, baktériumfajtákat, a kezelésben felhasználható növényeket és házi gyógymódokat. Ez a betegség egyben a legszemléletesebb elméleti példám is arra, hogy az alternatív terápiák miért kiegészítő terápiák.

A hólyaghurutot az esetek majdnem 100%-ában bakteriális fertőzés okozza. (Amikor netán mégse, akkor valami vírus: adenovírusok, még ritkábban herpesz- vagy BK vírus. A vírusos hólyaggyulladás ritka jelenség, a bakteriális viszont mindennapos.) Baktériumokra a 21. század orvostudományának van egy magától értetődő és egyértelmű, kiváló válasza: antibiotikum. Ha nagy szerencsénk van, akkor persze a megfelelően alkalmazott egyéb terápiával meg lehet úszni az antibiotikumszedést, de a házi módszerek célja főleg az, hogy a tüneteken enyhítsünk, a betegség lefolyását felgyorsítsuk, és az antibiotikumos kezelésnek aládolgozzunk. 

A hólyaggyulladás kiváltó oka néha tényleg "felfázás", vagyis az érintett terület - vesék, alsó hát, alhas - áthűlése; novemberben viselt divatos haspóló csípőnadrággal, hideg uszodavíz, hosszas egyhelyben ücsörgés valami fűtetlen vagy fagyosra légkondicionált irodában, templomban, vasúti fülkében (de ha igazán peches vagy, akkor "lábról" is felfázhatsz, ahogyan az egyik influenzás posztban is írtam erről). Közismert tény, hogy önmagában a hideg nem betegít: a hideg az erek összehúzódásán keresztül a vérkeringést rontja az érintett területeken, és úgy leszünk betegek, hogy ha valahol kevesebb a vér, akkor kevesebb fehérvérsejt és más védekező sejt tud a szervezetet megtámadó baktériumok ellen harcba szállni.

A bakteriális fertőzés forrása többnyire az emésztőrendszerünkben normálisan is jelenlevő kólibaktérium (Escherichia coli), máskor a klebsiella vagy proteus mirabilis. Ez a három kórokozó okozza a hólyaggyulladások nagyjából háromnegyedét, emellett még előfordulhat az is, hogy a vizeletben chlamydia, staphylococcus, enterococcus vagy más egyéb baktériumok mutathatók ki. Ezek a baktériumok sokfelől érkezhetnek, ezért a hólyaggyulladás konkrét kiváltó oka gyakran kideríthetetlen.

Vannak "felfázásra hajlamos" emberek; ők azok, akik amúgyis fázósak, kezük-lábuk többnyire nyár közepén is hideg, és a legtöbben gyerekkoruk óta hozzászoktak, hogy ha nem akarnak állandóan betegeskedni, akkor a többieknél jobban kell vigyázniuk magukra. A kisgyerekeknél általában tényleg meghűlés áll a hólyaggyulladás hátterében, vagy valami csaknem kivédhetetlen higiéniai hiányosság: például kakis pelenkáról kerülnek baktériumok a húgycső környékére, vagy az óvodások kötelezően piszkos kezéről, és persze minden szülő hiába beszéli rojtosra a száját, hogy tulajdonképpen pisilés előtt is kezet kéne mosni szappannal, nem csak utána. Kislányoknál előfordulhat, hogy vécéhasználat után elfeledkeznek a törlés helyes irányáról, és így kerülnek baktériumok a végbél környékéről a húgycsőbe, de a közhiedelemmel ellentétben ez nem a legjellemzőbb ok: ha tényleg széklettel való szennyeződés okozná általában a fertőzést, akkor egyrészt a lánycsecsemők körében a jelenség rendkívül gyakori lenne, másrészt a nagyobb gyerekek és a felnőttek körében is az összes jellemző emésztőrendszeri kólibaktériumtörzset meg lehetne találni a vizeletben, illetve a gát környékén. Ezzel szemben az a tapasztalat, hogy a hólyaggyulladásra hajlamos személyeknél a kólibaktériumok közül mindig ugyanaz az egy-két törzs okozza a betegséget, és a gát környékén a többi kólibaktériumfajta jelenlétét nem lehet kimutatni. A betegek elsöprő többsége a higiéniás szabályokkal teljesen tisztában levő, szexuálisan aktív felnőtt nő.

(Itt gyorsan megjegyzem zárójelben, hogy gyerekek visszatérő hólyaggyulladása néha szexuális bántalmazás jele lehet, úgyhogy ne döbbenj meg nagyon, ha a gyerekorvos a többedik ismétlődő esetnél feltesz néhány sokkolónak tűnő kérdést is. Nem árt, ha szülőként tudsz erről az összefüggésről.)

Vannak, akik életük során csak néhányszor betegednek meg, mások akár évente többször is. A nők azért hajlamosabbak hólyaggyulladásra, mint a férfiak, mert a húgycsövük sokkal rövidebb, és az ő testükben a baktériumok hamarabb feljutnak a hólyagba. A szülőképes korú nők körében a betegség kb. 50-szer gyakrabban fordul elő, mint a hasonló korú férfiak körében.

A tényleges betegséghez a baktériumok elszaporodása szükséges, vagyis hólyaggyulladás kiváltó oka lehet minden, ami a baktériumok szaporodásának kedvez és/vagy a szervezet védekezését hátráltatja. 

Hajlamosító tényező a cukorbetegség (ha a vizeletben cukor van, akkor az a baktériumoknak is táptalaj), valamint minden olyan állapot, ami akadályozza a hólyag teljes kiürülését (vesekő, rendellenes pozícióban elhelyezkedő hólyag, férfiaknál megnagyobbodott prosztata, nőknél terhesség vagy rendellenes pozíciójú méh). Hólyaggyulladásra hajlamosíthat néhány erős fűszer vagy nagyon savas étel/ital kedvelése és mértéktelen fogyasztása; ezek irritálják a hólyag nyálkahártyáját, és a megduzzadt nyálkahártyában könnyebben megtapadnak a húgycsövön keresztül feljutó baktériumok. A baktériumok feljutását könnyíti minden, a húgycső nyálkahártyáját érintő helyi irritáció, vagyis hólyaggyulladásra hajlamosíthat az intim parfümök, spermicidtartalmú síkosítók vagy habok, aromás fürdőolajok használata, a fehérnemű szálai közt maradt, a testre átdörzsölődő mosó- vagy öblítőszer. A szervezet védekezőkészségét gyengítheti minden olyan hormonális hatás, amely a nyálkahártya működését is megváltoztatja, például fogamzásgátló tabletták, menopauza, terhesség.

A legtöbb baktérium szexuális tevékenység közben kerül a húgycső környékére, kézről, a férfi péniszéről vagy szájáról, szexuális segédeszközről, a védekezéshez használt filmről vagy óvszerről stb., és ezért van az, hogy főleg a szexuálisan aktív nőket érinti a probléma. Az angol szakirodalomban ismert terminus a "mézeshetek-hólyaggyulladás" (honeymoon cystitis): kiváltó ok lehet a heves és/vagy túl gyakori szexuális élet, ami a hólyag számára konkrét fizikai terhelést és túlingerlést is jelent, és a hólyag megduzzadó nyálkahártyája védtelenebb lesz a fertőzésekkel szemben. A mézeshetek-hólyaggyulladás enyhébb formája egyébként tulajdonképpen csak húgycsőgyulladás (urethritis): ilyenkor az együttlétek során egy csomó baktérium került a húgycsőbe és lokális fertőzés alakult ki, de a megegyező tünetek dacára a gyulladás igazából még nem jutott el a hólyagig.

Mit lehet tenni?

Először is, hívd fel az orvosodat és kérj egy időpontot. Megoszlanak a vélemények, hogy az "orvosod" ilyenkor a háziorvos, a nőgyógyász vagy az urológus, de lényeg, hogy olyasvalaki legyen, aki elküld majd laborba és csináltat tenyésztést. Ez igazából mindenképpen szükséges lenne; vannak orvosok, akik a befejezett kezelés után ellenőrzésül végez(tet)nek vizeletvizsgálatot, de vannak olyan orvosok, akik előtte is, utána is: a hólyaggyulladás nem tréfadolog és a nem kellően kikezelt fertőzés szinte tünetek nélkül tud feljebb húzódni a hólyagból a húgyvezetékekbe, vesékbe. Az így kialakuló vesemedence-gyulladást és más komplikációkat hónapokba telhet helyrehozni, arról nem is beszélve, hogy az efféle gyulladások különféle nőgyógyászati problémákhoz és meddőséghez is vezethetnek ha nincs szerencséd. Szóval, mindenképp keresd fel az orvosodat.

Addig is, amíg eljutsz orvoshoz, kezdd el a kezelést otthon.

Az én kedvenc háziszereim a tőzegáfonya (igazából több fajtája van, a legelterjedtebb a Vaccinium oxycoccos, azaz közönséges tőzegáfonya; angolul common cranberry vagy northern cranberry) és a szódabikarbóna (vagyis nátrium-bikarbonát).

A tőzegáfonyának gyakorlatilag nincs orvosi ellenjavallata; tüneti kezelésre, rövid ideig lényegében mindenki alkalmazhatja, akár a levét isszuk, akár kapszula vagy kivonat formájában szedjük. Ha viszont warfarin hatóanyagú vérhígítót szedsz (pl. Warfarin Orion, Marfarin, Coumadin stb.), akkor nem javaslom a tőzegáfonyát: úgy tűnik, hogy a hatóanyagai befolyásolják a warfarin felszívódását, és nem tudjuk, hogy ez egyeseknél miért okozhat problémát, másoknál meg miért nem. A kockázat minimális (és nem is mindenki szerint bizonyítható), de inkább legyél óvatos.

A szódabikarbónát mindenki ismeri, de ha olyan országban laksz, ahol lehet recept nélkül kapni a gyógyszertárban nátrium-citrátot vagy kálium-citrátot, akkor az még jobb, mint a szódabikarbóna. Néhol kombinált készítmények is használatosak. (A Németországban forgalmazott Alkala N porban például szódabikarbóna, kálium-bikarbonát és nátrium-citrát van.) Ha terhes vagy, ne próbálkozz a kombinált készítményekkel, a szódabikarbóna teljesen jó lesz, de ha terhes vagy, akkor mondanám, hogy eszedbe ne jusson túllépni a posztban közölt úgynevezett étkezési mennyiséget. Gyógyszerként alkalmazva a szódabikarbóna terhesség alatt "C" kategóriás minősítést kapott az FDA-tól, azaz csak orvosi utasításra és felügyelettel használható. A posztban szóba kerülő étkezési mennyiség a legkisebb gyógyászati dózisnak kevesebb mint egytizede: ezt az egészet csak azért írom, hogy mindenki felfigyeljen, hogy még az "ugyan-már-hát-csak-szódabikarbóna" sem szedhető nyakló nélkül.

A szódabikarbónával akkor is érdemes óvatosan bánni, ha nátriumszegény diétát kell betartanod - pl. magas vérnyomás miatt -, illetve bármilyen gyógyszert szedsz: szódabikarbónás víz megivása és gyógyszerbevétel közt teljen el legalább két óra, különösen, ha az a gyógyszer aspirin, benzodiazepin-tartalmú nyugtató, bármilyen gyomorsavcsökkentő, vastabletta.

Na, és akkor a házi kezelés.

Kezdj tőzegáfonyával. Ihatsz tőzegáfonyalevet, a gyógyszertárakban és bioboltokban most már sokfélét lehet kapni - keresd a 100%-osakat, de a hipermarketekben kapható sokkal olcsóbb RubyRed is tőzegáfonyalé. De szedhetsz kapszulát vagy folyékony áfonyakivonatot is (mint amilyen pl. a Cran-C vagy a Cistyase Urto). Igyál meg legalább 2-3 pohár áfonyalevet - nagyon savanyú, de lehetőleg ne hígítsd fel vízzel -, vagy vegyél be egy-két adagot a kapszulából, kivonatból. Kövesd a használati utasításban ajánlott adagolást, mert ahány termék, annyiféle töménység és annyiféle adagolás. 

A következő órákban igyál annyi vizet, amennyit csak képes vagy; akár 2-3 litert is. 

Ezután pedig válts át szódabikarbónás vízre: egy-két csapott teáskanálnyi szódbikarbónát keverj el 3 dl vízben, és idd meg - nekem ez gond nélkül sikerül, de van aki öklendezik ettől az íztől; majd kitapasztalod, hogy szerinted mennyire rettenetes -, aztán egy óra múlva még egyszer. A továbbiakban pedig folytasd a vízivást ameddig orvoshoz nem jutsz, néhány óránként egy pohárnyi szódabikarbónás vizet is beiktatva.

Az átlagos hólyaggyulladás pár napig tart (ez 4 és 10 közt bármennyi lehet) és az vele a legnagyobb probléma, hogy nagyon fájdalmas és szinte azonnal munkaképtelenné tesz. Ezzel a módszerrel - különösen, ha meg tudod szervezni, hogy az első nap ágyban legyél, de legalábbis melegben és nyugalomban - el tudod érni, hogy egy-másfél nap alatt túl legyél a legrosszabbon és ismét tudj aludni, állni, járni, meg általában ellátni a szokásos teendőidet.

Az orvosi kezelés varázsszava az antibiotikum, a módszertan azonban nem egységes (de szakmailag minden verzió védhető). Vannak olyan orvosok, akik a hólyaggyulladás tüneteivel érkező pácienseknek rutinszerűen mindig adnak valami széles spektrumú antibiotikumot (ezek közül a leggyakoribbak: nitrofurantoin, trimethoprim/sulfamethoxazole, ciprofloxacin, norfloxacin, doxycyclin, cephalexin, cefadroxil és amoxicillin), és legfeljebb a kezelés végén, ellenőrzés céljából végeznek vizeletvizsgálatot, illetve tenyésztést.

Más orvosok előbb ellenőrzik a vizeletmintát, és aztán választanak hozzá gyógyszert: terhesség alatt például az amoxicillin az egyik legbiztonságosabb antibiotikum, csak sajnos a kólibaktériumok egy része ellen nem hatásos, és olyankor más módszert kell keresni; ugyanakkor enterococcus meg staphylococcus ellen az amoxicillin nagyon hatékony, és ha a gyulladást ezek okozzák, akkor egy nem-terhesnek is fölösleges lehet egy Augmentinnél brutálisabb gyógyszert felírni. 

Ha épp babát vársz vagy szoptatsz, akkor jó eséllyel lesz vizeletvizsgálat/tenyésztés mielőtt gyógyszert írnak neked. Az antibiotikumnak ilyen helyzetben "tétje van", és az orvosok egy része inkább nem lő ágyúval verébre ameddig van más megoldás is. A tőzegáfonyából, rengeteg folyadékból és szódabikarbónás vízből felépülő gyógymódot ilyenkor főleg azért érdemes megpróbálni, mert ha tényleg gyorsan reagálsz a korai tüneteidre, akkor szerencsés esetben elérheted, hogy mire másnap orvoshoz kerülsz, a vizeletmintádban csak egy enyhe fertőzésre vagy korai stádiumra jellemző baktériummennyiség marad. A jelentős javulás elég lehet ahhoz, hogy megúszd az antibiotikumot, vagy legalábbis megfeleljen egy enyhébb. Ezen néha fontos dolgok múlnak (pl. hogy szoptathatod-e a feltétlen szükséges gyógyszered mellett a négyhetesnél kisebb babádat).

A szóba jöhető antibiotikumok sokfélesége is mutatja, hogy tényleg rengeteg fajta fertőzésből lehet hólyaggyulladás. A házi módszer elsődleges célja tehát igazából nem az, hogy helyettesítse az antibiotikumos kezelést, hanem az, hogy megalapozza, illetve segítse. 

Néhány szó a módszer elméleti hátteréről:

A betegség kezdeti tüneteit tapasztalva gyorsan rájöhetsz, hogy alighanem hólyaggyulladásod van, de persze otthon arról fogalmad sem lehet, hogy pontosan melyik kórokozó ellen kéne azonnal küzdeni. A betegséget okozó baktériumok sokféle környezethez tudnak alkalmazkodni (azaz vannak köztük olyanok, amelyek jobban bírják a savasabb környezetet, és olyanok is, amelyek jobban bírják a lúgosabbat). A házi módszer tulajdonképpen egy vakon kivitelezett kétfrontos támadás: a cél nagy vonalakban az, hogy a vizeletet előbb nagyon savassá, aztán nagyon lúgossá tegyük, remélve, hogy ebben a kombinációban néhány óra leforgása alatt semmilyen baktérium nem fogja magát jól érezni. 

A kezdetben használt tőzegáfonya gyorsan savasabbá teszi a vizeletet, és ebben a környezetben a baktériumok egy része legyengül vagy elpusztul. Emellett a tőzegáfonya egyik hatóanyaga (proanthocyanidin) lassítja, illetve megakadályozza a kólibaktériumok hozzátapadását a hólyag nyálkahártyájához. 

A hólyaggyulladást okozó baktériumok többsége azonban jól alkalmazkodik savas környezethez (a savas környezet ismerős a számukra, mert pl. valahányszor nem iszunk eleget, a vizelet kémhatása savas irányba tolódik el, és a kólibaktériumok szaporodásának ez sajos kifejezetten kedvez is). A tőzegáfonya tehát jó ellenszer, de nem gyógyszer. Rendszeres fogyasztása megelőzheti a hólyaggyulladást, főleg a fiatalabb, szülőképes korban levő nőknél (ehhez legalább napi 200 mg áfonyakivonat, illetve legalább napi 250-300 ml 100%-os tőzegáfonyalé kell), de a már kialakult betegségre a tőzegáfonya önmagában nem elég hatékony.

Miután a savas környezetet nem bíró baktériumokat az áfonya segítségével leirtottuk és rengeteg víz megivásával kimostuk a hólyagból, azonnal arra kell figyelnünk, hogy a többi baktériumot, amelyek rezisztensnek bizonyultak a tőzegáfonyával szemben, és a savas környezetben esetleg szaporodásnak is indultak, mielőbb megfosszuk a nekik megfelelő savas tápláléktól és közegtől. Az ekkor megivott szódabikarbónás víz  lúgos irányba tolja el a vizelet kémhatását, és lúgos környezetben a maradék kólibaktériumok szaporodása lelassul.

Valamikor a házi kezelésnek ebben a stádiumában kéne eljutnod orvoshoz (legkésőbb). Ha eddigre már jól vagy és végül az orvosod szerint sem kell antibiotikum, akkor minden nagyszerű - nekem legutóbb a szülésem utáni hetekben volt ilyen szerencsém a házi kezeléssel, és nagyon örültem, hogy nem kellett gyógyszer. Ha nem kapsz antibiotikumot, akkor igyál továbbra is rengeteg folyadékot, és még pár napig vigyázz magadra. Ha kell antibiotikum, akkor is figyelj tovább a folyadékfogyasztásra (ismert hiba a tünetek javulásával visszatérni a szokásos félkiszáradt állapotunkhoz) és ihatsz napi 1-2 alkalommal szódabikarbónás vizet, vagy egyszerűen átválthatsz valami lúgos gyógyvízre, mert az antibiotikumok egy része (neomycin, streptomycin, kanamycin) lúgos környezetben hatékonyabb, más antibiotikumoknak (pl. a sulfamethoxazole-nak) pedig lúgos környezetben kevesebb a mellékhatása.

Ezzel azt is elmondtam, hogy antibiotikum mellé már ne igyál tőzegáfonyalevet, mert esetleg a saját gyógyszerednek fogsz ellene dolgozni.

Azt remélem, nem is kell mondanom, hogy az antibiotikumot szedd végig (ez a betegség meg a gyógyszer típusától függően lehet három nap vagy akár két hét), akkor is, ha közben teljesen gyógyultnak érzed magad.

A kezelés során végig nagyon fontos, hogy rengeteg folyadékot igyál. Ha már nagyon unod a vizet, kipróbálhatod a csalán-, zsurló- vagy medveszőlőlevél-teát. Ezek olyan növények, amelyek lúgosítják a vizeletet, gyulladáscsökentő és vízhajtó hatásúak, az antibiotikumok működési mechanizmusát viszont nem akadályozzák.

Csalánteához egy teáskanálnyi szárított csalánlevelet vagy egy teafiltert kell 2-3 dl vízzel leforrázni, és kb. 10 percig állni hagyni, aztán fogyasztható. Étkezési mennyiségben a csalán az egyik legbiztonságosabb növény, hólyaggyulladás kezelésekor nyugodtan készíthetsz teát egy kancsóban egy liter vízzel és 4 teafilterrel, aztán a nap folyamán elosztva idd meg. Ezt így több napig is csinálhatod egymás után, amíg a tüneteid meg nem szűnnek. Vigyázz a napfénnyel, mert a csalán nagy mennyiségben fényérzékennyé teheti a bőrt. (Egy-két antibiotikumnak is van ilyen mellékhatása; mindig nézd meg jól a betegtájékoztatót.)

A medveszőlő (uva ursi) az egyik legkedvesebb gyógynövényem és igazából minden nőnek ajánlom, hogy tartson otthon egy doboz medveszőlőlevél-teát. Hólyaggyulladás esetén a növény antibakteriális hatását lehet kihasználni, amely, ugyanúgy, mint az antibiotikumok egy részénél, lúgos környezetben erősebb. A medveszőlő levelét elvileg le lehet forrázni, de érzékenyebb gyomrú emberek nem szokták bírni az így kioldódó cserzőanyagokat (és ha a hólyaggyulladásodra antibiotikumot szedsz, akkor jó eséllyel már te is "érzékenyebb gyomrú" embernek számítasz). Vagyis, jobb, ha medveszőlőlevél-teához a levelet hidegen áztatjuk, hogy a hatóanyagokhoz hozzájussunk, a gyomrot terhelő egyebekhez meg ne. 2-3 dl hűvös vízhez egy teáskanálnyi szárított növény vagy egy teafilter szükséges, aztán 4-6 órán át ázni hagyjuk, és ezután iható. Pár napnál tovább nem szabad használni, de hólyaggyulladás kezdetén egy egész kancsónyit is készíthetsz, 3-4 filtert áztatva egy liter vízbe, a kész teát egy egész napra beosztva. Ha terhes vagy, ne igyál medveszőlőlevél-teát, mert méhösszehúzó. Ha viszont szülés után kínlódsz hólyaggyulladással, akkor a medveszőlőtea az egyik leghasznosabb dolog, amit ihatsz.

A mezei zsurló a csalánnál és a medveszőlőnél gyengédebb fertőtlenítő és erősebb vízhajtó növény. Igazából az egyik legerősebb vízhajtó (a vizelet mennyiségét a szokásos átlagod majdnem harmadával is megnövelheti), és vigyázz, hogy miközben hólyaggyulladást kezelsz, ez tényleg előny legyen és ne hátrány. Vagyis, igyál rengeteg folyadékot. A mezeizsurló-teához a növény szárított hajtását (szárát) használjuk fel: 2 teáskanálnyit vagy egy filtert kell 3 dl vízben legalább 5-6 percig főzni, aztán 15-20 percig állni hagyni. Ez a tea nagyon keserű, és gratulálok annak, aki ízesítés nélkül meg tudja inni :-) A zsurlótea mindenkinek tilos, aki nem ehet-ihat erős vízhajtó hatóanyagokat: ne igyál zsurlóteát semmilyen szívproblémával, veseproblémával, illetve terhesség vagy szoptatás alatt.

Ha gyógyszertárban, drogériákban jársz, nézd meg a hólyagproblémákra ajánlott filteres teakeverékeket: a medveszőlőlevél jól kombinálható petrezselyemgyökérrel, cickafarkkal; a zsurló gyakran van jelen teakeverékekben nyírfalevéllel, aranyvesszővel, iglicegyökérrel.

Antibiotikumszedés alatt vigyázz a gyomrodra, hüvelyedre. Az egészséges vizelet gyakorlatilag steril (azaz nincsenek benne mikroorganizmusok), a hólyagban nincsenek "jó" baktériumok, amelyekre vigyázni kellene. A testünkben máshol viszont nagyonis vannak. 2-3 napnyi antibiotikumot a legtöbben probléma nélkül beszedünk, de ha a kezelésed egy hétig vagy még tovább tart, akkor szerezz be probiotikus készítményeket, hüvelyöblítéshez gyógyszertári tejsavat stb., és kezdd el ezeket használni még mielőtt az antibiotikum problémákat okozhatna.

A hólyaggyulladás megelőzéséről sok általános okosságot lehet mondani - megfelelő higiénia, pamut fehérneműk preferálása, elegendő folyadék fogyasztása, kellően gyakori pisilés, hogy a hólyag tényleg rendszeresen kiürüljön és az esetleg ott levő baktériumok ne tudjanak szaporodásnak indulni stb. -, de igazából ezeken felül is annyi lehetséges kiváltó ok van, hogy majdnem lehetetlen mindegyikre egyszerre odafigyelni. Próbáld meg kitapasztalni, hogy nálad mi szokta okozni a hólyaggyulladást (illetve milyen tényezők együttes jelenléte szükséges ahhoz, hogy megbetegedj). Lehet, hogy a stresszes, folyadékhiányos nap önmagában még nem veszélyes, de a vacsora után megivott vörösborral és dupla eszpresszókávéval együtt már túl sok. A nőgyógyászok ajánlják, hogy szex után mindenképpen menjünk el pisilni, hogy a húgycsőbe esetleg bekerült baktériumok kimosódjanak, de lehet, hogy neked szex előtt is figyelned kéne erre, mert a hólyagod az átlagnál sokkal érzékenyebb a túlingerlésre. Lehet, hogy van egy ételkombináció, ami után menetrendszerűen mindig beteg leszel. Lehet, hogy egy bizonyos hőfoknál hidegebb vízben a legnagyobb nyár közepén is felfázol, lehet, hogy te az vagy, akinek azért kell minden nyaraláshoz sízoknit csomagolnia, hogy ne betegedjen meg már odaútban az intercityn. Lehet, hogy ritkán vagy beteg, de amikor igen, az a menstruációs ciklusodnak mindig ugyanarra a szakaszára esik. Előfordulhat, hogy az ismétlődő betegségnek lelki okai is vannak, erős szorongás vagy érzelmi megrázkódtatás.

Vagyis: a trivialitások mellett próbálj rájönni a saját kockázati tényezőidre, és aztán megelőzésül ezeket próbáld kiiktatni.

Tőzegáfonya levének vagy kivonatának rendszeres fogyasztása valószínűleg nem árt, de azon még vita van, hogy a betegség megelőzésére tényleg mindenkinél hatékony-e.