Miután egy termékenységi tanácsadó beszélgetésen érintik az alap biológiai tényeket  meg a legfontosabb időzítési problémákat és hibákat, a következő lépés négy alapkérdés tisztázása.

1. Elhagyja-e az együttlét során a férfi testét (elegendő számú) életképes spermium? - Ez a rész minden továbbit eldönt, ezért is kezdődjön a kivizsgálás a férfi partnerrel. Ráadásul erre a kérdésre elég egyszerűen választ lehet kapni, míg a többi háromra néha évek alatt sem, vagy nem egyértelműen.
2. Van-e rendszeresen a nő szervezetében érett petesejt?
3. Képes-e a petesejt meg a spermium eljutni egymáshoz és egyesülni?
4. Van-e valami egyéb probléma, és mi az?

Statisztikák szerint a termékenységi problémákkal küzdő pároknál az esetek kb. 35%-ában a férfinál van az ok (spermaszám, mozgékonyság, spermát megtámadó antitestek a férfi szervezetében stb., de néha egy tünetmentes, antibiotikummal két hét alatt kikezelhető fertőzés az oka mindennek); kb. 40%-ban a nőnél; 15-20%-ban egyik félnél sincs  szervi akadály, valaki mástól azonnal lehetne gyerekük, csak konkrétan ettől a partnertől nem. (Tudom, hogy borzasztó... ilyen eset, amikor a férfi spermája nem képes megküzdeni a nő hüvelyváladékának viszkozitásával vagy savasságával, vagy amikor a nő teste immunválaszt ad a párja ejakulátumában található fehérjékre. Sovány vigasz, de tény, hogy az in vitro beavatkozások ezekben az esetekben többnyire sikeresek.)

Az esetek maradék 5-10%-a orvosi (biológiai) értelemben megmagyarázhatatlan: minden rendben, de a gyerek mégse jön össze. Néha megoldódik a probléma egy költözéstől, munkahelyváltástól, munkanélküliséggel járó hosszabb pihenéstől, pszichológusi vagy egyéb alternatív terápiás segítségtől, gyógyfürdőtől, masszázstól, családon belüli halálesettől (nem viccelek), esküvőtől vagy születéstől stb. Máskor meg egyszerűen csak "csoda történik" (lehet, hogy nem is kéne az idézőjel?), a pár már lezárta a kérdést és belenyugodott a gyermektelenségbe, amikor a baba váratlanul megfogan, vagy a pár örökbe fogad egy babát, és a feleség két hónap múlva teherbe esik.

Az emberi lény egy fura dolog, és ha már hónapok óta jársz meddőségi (jobban szeretem azt a kifejezést, hogy "termékenységi problémákkal kapcsolatos") kezelésekre, akkor egy idő után megtörténhet, hogy lelkileg elveszel a vizsgálatok, hormonszintek, ultrahangképek és gyógyszerek között. Akik a fizikai problémát keresik, azoknak a fizikai probléma a szakterületük, vagyis, ez a dolguk. De te közben ne felejtsd el, hogy nem csak test vagy, vagy legalábbis nem egy javításra szoruló autó. Akármi probléma van vagy nincs, fogalmad sem lehet, hogy a lelkiállapotod, hozzáállásod, alvásod, haragod, szomorúságod, imádságaid, ételed, italod és miegyéb milyen hatással vannak az idegrendszeredre, a hormonjaidra, a testedre. Ez nem rózsaszín reménykeltés akar lenni, hanem inkább türelemre intés: hosszú időbe telhet, mire kiderül, hogy egyáltalán mi van, és aztán újabb hosszú időbe telhet, mire a problémát sikerül megoldani. De közben őrültség volna felhagyni a rendszeres együttlétekkel (a "próbálkozással"). A gyógynövényes tanácsadás kapcsán sok teherbe esést végigkövettem az elmúlt években, és közel sem mindegyik úgy történt, hogy megtaláltuk a problémát, megoldottuk a problémát, megérkezett a kisbaba. Szóval, csak ennyit akartam mondani, hogy fura dolog az ember, és ezt nem árt észben tartani.

Bármi is a termékenységi probléma testi oka, a kezelés férfiaknál is, nőknél is alapvetően háromféle lehet, és ebben a kérdésben jobb tisztán látni, még mielőtt belekezdünk: gyógyszeres és hormonterápia, műtét, mesterséges megtermékenyítés. A modern orvostudomány ezzel a hárommal tud szolgálni. Konkrétan nekem ezek mindegyike elfogadhatatlan lett volna, nem vallási vagy hasonló okokból, hanem egyszerűen csak nem tudtam elképzelni magamat, amint évekig orvoshoz járok hogy gyerekem lehessen. Minden tiszteletem azoké, akik a problémájukhoz kapcsolódó kezeléssorozatot bevállalják. Én erre nem lettem volna képes, és ha nem bírtunk volna a gyerek utáni vágyról lemondani, akkor örökbe fogadtunk volna. De mindenki útja és teherbírása más, természetesen, ugyanakkor nekem meggyőződésem, hogy mindenkinek látnia kellene (legalább részben, amennyire leheséges), hogy mibe kezd bele (testileg, lelkileg, anyagilag), amikor egy kezeléssorozatba belekezd.

A diagnózist egy sor vizsgálat előzi meg. Nyilván végeznek rutin nőgyógyászati ellenőrzést, rákszűrést, ultrahangot, bakteriális tenyésztés céljából kenetvételt, általános labor- és gyulladásprofilt (vizelettenyésztés, Chlamydia, Gardnerella, szifilisz, citomegalovírus, herpes simplex vírus, esetleg toxoplazma- és rubeola-antitest, hepatitis), de ezek nem a meddőségi kivizsgálás részei, ezt a rutin kivizsgálást valamilyen formában igazából mindenkinek kötelezővé tenném, mielőtt a gyerek gondolata egyáltalán átsuhan a fején. Itt most már arról beszélünk, hogy a termékenységi problémák kapcsán elvégzett vizsgálatok közül a leggyakoribbak:

• Serum progeszteron vérteszt: vérvétel a ciklus második felének közepe táján, segít megbizonyosodni arról, hogy valóban van-e ovuláció, illetve a magzat meg tudna-e maradni
• Prolaktin vérteszt: vérvétel bármikor, ennek a hormonnak a túl magas szintje alapesetben csak nem nyerő, de néha jóindulatú daganatot is jelezhet
• Pajzsmirigyhormon-teszt: vérvétel, a hormonszint jelzi a pajzsmirigy alul- vagy túlműködését. Mindkettő okozhat termékenységi problémát.
• Hormonprofil: vérvétel a ciklus megadott napjain, értelemszerűen azért, hogy megnézzék, elég van-e a vérben abból a hormonból, amelyre a ciklusnak abban a szakaszában szükség lenne a megtermékenyüléshez.
• Méhnyálkahártya-biopszia: ambuláns eljárás, néhány perc alatt megvan. Néhány nappal a várható menstruáció előtt, amikor a méhnyálkahártya a legvastagabb, óvatos kaparással és/vagy leszívással mintát vesznek belőle. Segít eldönteni, hogy van-e ovuláció, megnézik, hogy a szövet egészséges-e, elég vastag-e ahhoz, hogy egy megtermékenyült pete beágyazódhasson. A vizsgálat közben normális az, ha görcsöket tapasztalsz, és egy pár órán át még utána is. Enyhe vérzés is normális. Szedhetsz fájdalomcsillapítót, ne használj tampont (hanem betétet), a szexszel várj amíg a hamarosan úgyis megjövő menstruációd elmúlik. Ha belázasodsz és/vagy nagyon görcsölsz, azonnal hívd fel az orvosodat.
• Laparoszkópia: kórházba kell menni, altatásban csinálják. A laparoszkóp egy hosszú, vékony csőben elhelyezkedő száloptika, kamerával összekötve. A vizsgálat lényege, hogy egy ilyennel körülnéznek a hasüregben, egy-két dolgot esetleg azonnal helyre is hoznak. Attól függően, hogy a köldök környékén egy pontszerű vagy egy 2-3 cm hosszú vágás kell a cső felvezetéséhez, megkülönböztetnek zárt vagy nyílt tükrözést, de majdnem mindig zártat csinálnak. Segít kideríteni, hogy átjárhatók-e a petevezetékek, van-e endometriózis és milyen károkat okozott eddig, látszik-e gyulladás, összenövések, ciszták.
• Hiszteroszkópia: ugyanaz, mint az előző, csak a műszert a hüvelyen keresztül a méhbe küldik fel és néha nem kell altatás (érzéstelenítés igen). Látszanak vele a miómák, a méh pontos szerkezete, mindenféle kinövés, benövés, rendellenesség.
• PCT (post-coitalis teszt): a ciklus középidejében, közvetlenül a várható ovuláció előtt, védekezés nélküli szeretkezés után 2-16 órán belül az orvos két-három mintát vesz a hüvelyi nyákból. Mikroszkópos stb. vizsgálatból kiderül, hogy a hüvelyváladék összetételét túlélik-e a férfi spermái, vannak-e a nő vagy a férfi testében a spermát megtámadó antitestek, elég sperma van-e a méhszáj közelében ahhoz, hogy legalább elméleti esélye legyen a megtermékenyülésnek (ez nem a "rövid pénisszel", hanem a túl korai magömléssel szokott összefüggeni, egyébként).
• Ultrahang: ebből néha egész sorozat kell; és konkrétan azt, hogy az érett petesejt ki tud-e jutni a tüszőből, csak ultrahanggal lehet hónapról hónapra megmondani.

A vizsgálatok közül valószínűleg nem mindre van szükséged. Elképzelhető viszont, hogy a tesztek elvégzése után több különböző probléma közül kell kiválasztani, hogy melyiket kezeljék elsőként, vagy esetleg egyáltalán nem lehet megmondani, hogy pontosan mi az "oka" a termékenységi problémának, mert van egy csomó határeset-jelenség, amelyek külön-külön még nem igényelnének kezelést, csak valahogy az összkép nem stimmel. Kutatások szerint a makacs termékenységi problémákkal küzdő (évekig kezelés alatt álló) párok kb. 65%-ának lesz mesterséges megtermékenyítés nélkül is gyermeke: ez nem rózsaszín garancialevél, de azért azt mutatja, hogy elég jók az esélyek.