Kisbabát szeretnél? - Akkor szedjél folsavat!

De mi van akkor, ha a túl sok folsav meg rákot okoz?

A megfelelő folsavbevitelt hangsúlyozó intelem minden szakirodalomban benne van, ezen a blogon is írtam már róla. A mindenképpen ajánlott folsavbevitel napi 0,4 mg lenne, de terhesség előtt, illetve a terhesség első 12 hetében ennél többre is szükség lehet, úgyhogy ebben az időszakban sokan szednek szintetikus folsavat (én is szedtem).

Érdekes, és egyelőre megválaszolatlan kérdés, hogy mennyi folsavra van tényleg szükségünk: tudjuk, hogy ha nincs elég, akkor nagyon megnő a magzati velőcsőzáródási rendellenességek (pl. nyitott hátgerinc) esélye, nade mennyi az elég? Mennyi a túl sok? Mit kezdjünk az ajánlásokkal és a kutatási eredményekkel?

A Cancer Research című folyóirat februári számában megjelent egy tanulmány, amelyet Dr. Young-in Kim, a torontói St. Michael's Kórház gasztroenterológusa vezetésével készített el egy kutatócsoport. Kim munkásságára azért érdemes odafigyelni, mert évek óta végez olyan állatkísérleteket, amelyekkel az anyának adott folsavpótlás különféle hatásait figyeli a leszármazottakon, és ez a mostani már a sokadik publikációja a témában.

A bemutatott kísérletében a nőstény patkányok fele folsavpótlást kapott párzás előtt három hétig, és aztán végig a terhesség és szoptatás alatt (ugyanazt a mennyiséget adták nekik, mint amennyihez az átlagos észak-amerikai terhes nő a folsavazott élelmiszereken stb. kívül szintetikus pótlás formájában hozzájut). A kísérlet második felében a megszülető nőstény patkánykölykök felének folsavpótlást adtak miután a kölykök már nem szoptak (ugyanazt a mennyiséget, mint amit a terhes patkányok kaptak), a patkánykölykök másik fele pedig nem kapott elválasztás után szintetikus folsavpótlást.

A folsavpótlást kapó patkányok nőstény kölykei közt is, és a kölyökkorban folsavpótlást kapó nőstény patkányok közt is kétszer gyakoribbá vált az emlőrák előfordulása, mint a kontrollcsoportban, továbbá a folsavat kapó csoportokban az előforduló rák több és gyorsabban növekvő daganattal járt. Ez pedig nem jó hír.

Kim hangsúlyozza, hogy - mint az eddigi kísérleteiben is - most meg kell vizsgálni, hogy mennyiben alkalmazhatók ezek az eredmények emberekre. Az emlőrák tekintetében a patkányok és az emberek elég hasonló tulajdonságokkal bírnak, de a folsav feldolgozásában nem feltétlenül: egy tavaly publikált svéd tanulmányban Ulrika Ericson azt közölte, hogy a folsavat a jelenlegi ajánlásnak megfelelő mennyiségben szedő svéd nők közt úgy általában kisebb a mellrák előfordulásának valószínűsége, mint a folsavat nem szedő nők közt,  vagyis a folsav úgy általában jó a mellrák ellen. De Ericson felfedezte, hogy a folsavszedés kifejezetten ártott a nők azon csoportjának, akiknek a szervezetében egy  ritkább enzimvariáns befolyásolja a folsav hasznosítását. Akik mindkét szülőjüktől ezt az enzimvariánst örökölték - a nők kb. 10%-a -, azoknak a folsavpótlás mértékével egyszerre növekedett az emlőrák-kockázatuk is.  Ericson arra figyelmeztet, hogy senki sem tudhatja, melyik enzimvariánssal rendelkezik, tehát lehet hogy nem olyan jó ötlet, ha mindenki nyugodtan annyi folsavat szed, amennyit csak akar. Szerinte az eredmények alapján a szintetikus folsavpótlás csak a folsavhiányos vérszegénységben és a terhességet megelőző, illetve a koraterhességi időszakban lehet indokolt, de a mennyiségekre jó lenne odafigyelni.

Az emlőrák kockázatának növekedését jelző patkánykísérletek magyarázatában Young-in Kim  kifejti, hogy egyelőre semmiképp ne essenek folsavat szedő terhes nők pánikba, különösen mert szintén az ő csoportja mutatta ki egy hasonló kísérlettel, hogy a terhesség alatt adott folsavpótlás 65%-kal csökkenti az utódokban a vastagbélrák kialakulásának esélyét.

Ez az új tanulmány most arra világít rá, hogy nem egyszerűen a "folsavpótlás" a kérdés. Azt kellene tisztázni, hogy pontosan mikor kéne pontosan mennyi (és ráadásul az embereknek, nem a patkányoknak, ugye - és Ericson eredményeinek fényében az se mindegy, hogy emberek melyik csoportjáról van szó).

Az elmúlt évtizedekben rájöttünk, hogy az anyának adott  folsavpótlással radikálisan visszaszoríthatjuk az újszülöttekben megjelenő velőcsőzáródási rendellenességeket, és ezután a fejlett országok egy része rutinszerűen folsavval kezdte dúsítani az élelmiszerek egy részét, az USA-ban és Kanadában 1998 óta kötelező jelleggel folsavat kevernek a fehér lisztbe, bizonyos tésztafélékbe és gabonatermékekbe, továbbá opcionális jelleggel a rizsbe, a teljes kiőrlésű lisztekbe és más élelmiszerekbe (ez utóbbi azt jelenti, hogy például rizsből lehet kapni folsavval dúsítottat és dúsítatlant is). Felmérések szerint az észak-amerikai lakosság 40%-a szed szintetikus folsavpótlást (például a napi multivitaminja részeként).

Az eddigi kutatásokból az látszik, hogy a velőcsőzáródási rendellenességek mellett az anyai folsavpótlás csökkenti az utódokban egy sor betegség és rákfajta esélyét: a magzati korban bőven rendelkezésre álló folsav, úgy tűnik, védelmet nyújthat a későbbi leukémia, neuroblasztóma, néhány agydaganatfajta és a már említett vastagbélrák ellen, másfelől most itt van az az információ is, hogy esetleg növelheti az emlőrák valószínűségét.

A folsavról eddig azt tudjuk, hogy szerepet játszik a DNS felépülésében, és abban, a folyamatban, amely meghatározza, hogy bizonyos gének hogyan működjenek vagy ne működjenek (DNS-metiláció), és valószínűleg ezen a folyamaton keresztül van hatással bizonyos rákfajtákra is. Kim és csoportja egyelőre azt feltételezik, hogy a folsav (és a folsavpótlás) hatása szervenként eltérő lehet a testünkben, néhány betegségnek lecsökkentheti, más betegségeknek megnövelheti a kockázatát, és ezt a hatást a folsav feldolgozásában jelentkező egyéni eltéréseink is befolyásolhatják.

Vagyis, ha babát tervezel, akkor először is egyél egészségesen, és biztosítsd a napi legalább 400 mikrogramm folsavbevitelt - ha kell, akkor szintetikus pótlással is, mert az anyai folsavhiány negatív következménye már bizonyított tény. Azonban egyelőre megválaszolatlan kérdés marad az, hogy az ezen felüli folsavpótlásból mennyi lesz valóban túl sok és jelent egészségügyi kockázatot, legalábbis az emberek egy bizonyos csoportja meg a születendő gyerekeik számára.