Felicitász blogja

A szülés utáni traumás tünetegyüttesből gyógyulófélben levők leggyakoribb kérdése az, hogy "mikor leszek jobban?". A kérdés teljesen természetes, de nagyon nehéz rá választ adni. Egy törött lábról vagy egy középfülgyulladásról meg lehet mondani, hogy a felépülés így és így zajlik, átlagosan ennyi és ennyi idő alatt. A PTSD-ről azonban nincsenek "átlagos" adatok; még a gyógyulás különféle stádiumai sem írhatók le úgy, mint mindenkire érvényes lépcsőfokok vagy tendenciák.

Május van, és ilyenkor tavaszt, termékenységet és anyaságot ünneplünk, tulajdonképpen már évezredek óta. A hónap egy Maia nevű görög nimfa után kapta a nevét, akit a római mitológiában Maia Majestasként is említenek, illetve azonosnak tartják a termékenység  és nőiség Bona Dea nevű szűz(!) istennőjével. A katolikus egyházi hagyományban is májusban ünnepeljük Máriát, a szűz asszonyt, az Üdvözítő anyját, a szépség és életigenlés megtestesítőjét. A 19. század eleje óta májusban a hívek minden este a virágokkal díszített Mária-oltár előtt kérik az Istenszülő közbenjárását bűnbocsánatért, gyógyulásért, bő termésért, gyermekáldásért, illetve dicsőítik az egek királynéját, a tengerek csillagát, a boldogságos anyát, akinek virágból koszorút kötnek.

Magyarországon és a világ számos országában ma van anyák napja, az USA-ban, Kanadában és a világ számos más országában a jövő vasárnap lesz. Ma kezdődött az idei Születés Hete rendezvénysorozat, május 5-én van a bábák és szülésznők nemzetközi napja, amelynek idei jelmondata szerint a világnak ma több képzett szülésznőre van szüksége, mint valaha.

Az Észak-Amerikai Bábaszövetség (Midwives Alliance of North America) arra kér minden nőt, hogy ebben a hónapban ünnepelje meg a saját születését, a nőiségét, a gyermekei születését. Ünnepeld meg azokat, akik a szüléseidben segítettek, biztattak; híreszteld el a jó orvosok, szülésznők, bábák, nővérek, kórházak nevét, és ezzel is tegyél meg minden tőled telhetőt azért, hogy a szakmailag és emberileg kiemelkedő munkát mindannyian elismerhessük, és hogy egyszer majd ez legyen a természetes, és mindenki részesülhessen megfelelő egészségnevelésben, orvosi ellátásban, szülészeti és gyermekágyi segítségben.

Sokat tehetünk azzal is, hogy ünneplés gyanánt részt veszünk valamilyen rendezvényen és a jelenlétünkkel demonstráljuk, hogy igényeljük is, értékeljük is a színvonalas ellátást, az emberi hangot, és szükségünk van a családtervezéssel, családalapítással kapcsolatos információkra, beszélgetésekre, támogatásra. A programsorozatban rengeteg előadás van - teljes szakmai napok is - babavárásról, felkészülésről, kisebb és nagyobb gyerekek ellátásáról. Lehet találkozni bábákkal, orvosokkal, pszichológusokkal, tanácsadókkal, lehet tanulni babahordozásról, hozzátáplálásról, gyógynövényekről, lehet kérdezni, vitatkozni - nagyon sok előadás eleve úgy van meghirdetve, hogy beszélgetés követi -, filmet nézni, történeteket mesélni vagy mások történeteit hallgatni.

És meg lehet ünnepelni, hogy tényleg milyen sokat változott az ellátás, változtak a lehetőségeink az elmúlt tíz-húsz évben, és milyen sok minden indult el a jó irányba.

Az észak-amerikai bábák arra biztatnak mindenkit, hogy a következő hetekben ünnepelje meg a saját anyaságát. Mint minden igazi ünnepben, az anyaság ünnepében is hála és gyász keveredik, ünnepeld meg tisztelettel a bajokat és veszteségeket, hálával a csodákat, a termékenységet, az egészséget. Blogoljunk, cseteljünk, fórumozzunk, cukrászdázzunk és meséljünk arról, hogy gyereket szülni, gyereket nevelni milyen csodálatos dolog. És mi, anyák, dicsérjük és becsüljük meg saját magunkat és egymást mindazért, amire képesek vagyunk, amit végigcsináltunk, végigcsinálunk. Igen, hát persze, hogy természetes. Épp ezért ünneplendő - hogy gyakrabban eszünkbe jusson, hogy a gyerekeinknek tényleg milyen fontosak vagyunk.

Ha a lakhelyed a következő országok bármelyike: USA, Kanada, Dominika, Dubai, Fidzsi-szigetek, Guam, Guatemala, Jamaica, Kuvait, Puerto Rico vagy Trinidad és Tobago, és van otthon bármilyen, még nem lejárt szavatosságú Tylenol, Tylenol Plus, Motrin, Zyrtec vagy Benadryl márkanéven forgalmazott készítményed, akkor nézd meg az alábbi linkeket és cselekedj a felhívásnak megfelelően.

http://www.cbc.ca/health/story/2010/04/30/childrens-medicine-recall.html

http://www.fda.gov/NewsEvents/Newsroom/PressAnnouncements/ucm210441.htm

A felsorolt készítmények csecsemőknek és kisgyerekeknek szánt, recept nélkül kapható, széles körben használt láz- és fájdalomcsillapítók, allergia elleni szirupok. A gyógyszerek hibájára egy gyártási rutinellenőrzés során derült fény. Néhány tétel a szabványnál kicsit több vagy kicsit kevesebb aktív hatóanyagot tartalmaz, illetve a folyadékok egy része nem elég tiszta, az aprórészecske-tartalmuk nagyobb a megengedettnél. Majdnem nulla annak az esélye, hogy komoly egészségi problémát okoznának, de ilyenkor a visszahívás egy elvi kérdés is: nem lehetnek forgalomban olyan gyógyszerek, amelyek összetétele nem felel meg pontosan a minőségi követelményeknek.

Ha Kanadában élsz, akkor kevésbé vagy érintett, mert a Kanadában forgalmazott gyógyszerek nagy része ott is készül. A visszahívás csak olyan termékekre vonatkozik, amelyeket az USA-ban gyártottak.

http://www.jnjcanada.com/en/downloads/JJ_Release_on_April30.pdf

Ha viszont az USA-ban élsz vagy máshol, akkor sok minden lehet a gyógyszeres szekrényedben, amit ne használj tovább. Ez itt a részletes terméklista:

http://www.mcneilproductrecall.com/page.jhtml?id=/include/new_recall.inc

Ellenőrizd a dobozok csomagolásán a termékszámot, és az érintett termékeket - teljesen mindegy, mikor vetted őket - vidd vissza a vásárlás helyére, vagy a legközelebbi gyógyszertárba (ne öntsd ki a csapba, ne dobd a szemétbe, ne húzd le a vécén), a hírt pedig terjeszd a kisgyerekes ismerőseid körében.

Ez volt a témája a Midwifery Today idei philadelphiai konferenciájának, amiről most jöttem haza. A Midwifery Today szülésznők és bábák folyóirata, de több mint szaklap: a 72 oldalas, negyedévenkénti számok természetesen tele vannak cikkekkel és könyvismertetőkkel, de emellett a folyóirat honlapja egy közösségi fórum is, szakmai és személyes eszmecserék színtere a világ minden sarkában élő szülésznők közt.

A Midwifery Today minden évben szervez bábakonferenciákat (idén hármat: a másik kettő júniusban Moszkvában és szeptember végén Strasbourgban lesz). A philadelphiai program fókuszában a mindenkire érvényes bábai szakmai protokoll állt, illetve ennek a protokollnak a különféle - kultúrától, személyes és professzionális háttértől függő - gyakorlati megvalósulásai.

Az előadók közt olyan nagy nevek is szerepeltek, mint Elizabeth Davis, Betty-Anne Daviss, Ina May Gaskin, Lisa Goldstein, Gail Hart, Michel Odent és Marsden Wagner; a döbbenetesen sokszínű program pedig pontosan tükrözte magának a bábaságnak a sokszínűségét. Erről a sokszínűségről akarok most írni egy kicsit, és arról, hogy a nőkről való gondoskodás bábai modelljének lényege a hozzáállás, nem pedig a helyszín, sem a terhességet és a szülést végigkísérő szakember végzettsége.

A férj konferenciára megy. Ez úgy történik, hogy az indulás napján összecsomagol és elutazik.

A feleség konferenciára megy.

A Meharry Medical College (ez egy orvosi magánegyetem a Tennessee állambeli Nashville-ben) kutatói felfedezték, hogy egy zöldtea-kivonat segítségével talán jobban lehetne kezelni a miómákat.

A mióma a méhfal jóindulatú burjánzása, amely kis daganatokat, göböket képezve növekedhet a méh üregében, a méh izomfalában, vagy a méhszájon át a méhből kifelé is. Gyakran semmilyen tünete nincs, máskor - ha például a méhszájat eltorlaszolja - lehetetlenné teheti a teherbe esést, vagy vetéléseket, alhasi fájdalmakat, vérzészavarokat,  tartós és erős vérzést, állandó vérszegénységet is eredményezhet. A miómák mérete, száma nem mindig áll arányban az általuk okozott tünetekkel, sok függ az elhelyezkedésüktől, a növekedésük sebességétől és irányától.

Ha a mióma nem okoz panaszokat, akkor nem feltétlenül igényel kezelést, de ha okoz, akkor a gyógyszerekre sajnos nem mindig reagál, többnyire műteni kell. Szerencsés esetben eltávolíthatók csak a göbök (laparoszkópiás vagy hiszteroszkópiás eljárással végzett myomectomia), vagy elsorvaszthatók, azaz elzárható a vérellátásuk (szelektív ér-embolizáció, fibróma-embolizáció). Gyakran azonban a műtét azt jelenti, hogy az egész méhet ki kell venni (hüvelyen át vagy klasszikus hasi műtéttel végzett hysterectomia), ennek minden következményével.

A probléma a fogamzóképes korú nők 40%-át érinti valamilyen formában, és bizonyítottan van genetikai háttere is, mert a fekete bőrű nők körében négyszer gyakrabban fordul elő, mint a többi etnikai csoportban.

A közelmúltban megjelent tanulmány szerint a zöld teából kivonható epigallocatechin-3-gallát (EGCG) képes megölni a kísérleti szövettenyészetekben található leiomyoma (ELT3) sejteket, valamint kísérleti egerekben 4, illetve 8 hetes kezelési intervallumokban radikálisan lecsökkentette a meglevő daganatok tömegét és térfogatát.

Dr. Ayman Al-Hendy, a kutatócsoport vezetője szerint nők milliói számára jelenthetne megoldást, vagy legalábbis segítséget a terápiás dózisban adott zöldtea-kivonat, ha a hatékonysága embereken is bebizonyosodik.

A tanulmányt az American Journal of Obstetrics and Gynecology publikálta.

Forrás: Midwifery Today, 2010/1.

Betettem az éppcsak langyos sütőbe kelni a kalácstésztát. Most van körülbelül egy órám, amikor megint leülhetek egy csésze teára, és megint megállapíthatom, hogy nincsenek lemosva az ablakok, nem törölgettem le a polcokat, nem tettem rendbe a szekrényeket... de mégis lesz kalács, és lesz húsvét, családi nátha ide, utazás és határidős munka oda.

Kel a kalácstészta, és én sehogysem értem a néphagyományt: nagypéntek és nagyszombat tradicionálisan dologtiltó napok voltak, de ha ezt csakugyan betartották, vajon mikor készült el az a rengeteg friss szentelnivaló étel, a vasárnapi ebéd? Ma nem lenne szabad se főzni, se mosni, se takarítani. Visszavonult, kevés beszédű várakozással kellene telnie az időnek, nem siettetve semmit, nem szorgalmatoskodva a holnapi napról.

Na persze.

Sokan kérdezik, hogy mikor lehet szülés után először kádban fürdeni - az embernek itt fáj, ott fáj, vagy ha nem is, hát egyszerűen a fáradtság miatt olyan jólesne egy kis ellazulás. A kérdésre, hogy lehet-e az első hat hétben kádban fürdeni, az a válasz, hogy igen. Igen, ha.

Kanadában szültem (császárral), bábai segédlettel, és hat nappal később már kádban ültem egy speciális gyógynövényes fürdőben, amelyet errefelé kifejezetten ajánlanak szülés utánra. Méhösszehúzó, sebgyógyulást gyorsító növénykeverékről van szó, a meleg víz pedig nyugtat, ellazít. Ha "csak" gátsebed van, pláne ha varratok nélkül vagy felszívódó varratokkal, akkor gyakorlatilag azonnal lehet fürdeni - a feltételeket még majd árnyalom lentebb -, császár után érdemes megvárni a varratok vagy kapcsok kiszedését és azt, hogy egy hozzáértő megállapítsa, hogy a sebbel minden rendben van.

A gyermekünk születésével kapcsolatos érzéseink rendkívül sokrétűek és ellentmondásosak lehetnek. Megpróbálhatod például, hogy írsz egy hatszavas memoárt a szülésedről, vagyis leírod azt a hat (összefüggő vagy felsorolásszerű) szót, amely a legjobban kifejezi, illetve összefoglalja a szülésed történetét. Hat szó nem sok, de fogod látni, hogy mennyi érzelem belefér.

Traumás szülések után a legtöbben az érzelmek káoszával küzdenek a legtovább. A kavargás átláthatatlannak tűnik, az egész megterhelés valahogyan túl nagynak, feldolgozhatatlannak. Jellemző (és teljesen normális) reakció úgy dönteni, hogy hagyjuk az egészet, mert túlságosan fájna, és különben sincs időnk az érzéseinkkel foglalkozni, mert bőven van más dolgunk. Ha úgy gondolod, hogy neked ez így jó, tehát a mindennapi életeddel minden rendben, tudsz enni, aludni, örülsz a gyereknek és archiváltad mindazt, ami jelen pillanatban nem tartozik a tárgyhoz, az összkép pedig normális és működőképes, akkor neked tényleg így jó. Azaz, mindegy, hogy ki mit próbál a szülésed kapcsán beléd magyarázni, eszedbe ne jusson problémát keresni ott, ahol nincs. Ha az érzésekkel külön törődni kell, akkor az érzések azt kikövetelik maguknak.

Az érzések "követelőzésének" jele az, hogy nincs minden rendben. A szülés utáni traumás tünetegyüttest bemutató posztban sokat írtam a tipikus tünetekről, és most a tünetek  konkrétabb lelki hátteréről lesz szó.

Egy kisbaba születése talán az élet legnagyobb csodája. Minél nagyobbra növekszik a világ fölötti kontrollunk, annál élesebben látszik, hogy mik azok a dolgok, amiket nem tudunk kontrollálni és kénytelenek vagyunk egyszerűen csak tudomásul venni őket, megszemlélni és befogadni őket úgy ahogyan vannak. Össze lehetne itt foglalni sok-sok kötet filozófiát (vagy akár teológiát), amely a létezés "titkát" feszegeti, és nem jut sehova - már persze azon kívül, hogy a létezés "csodálatos". Mindenki, aki ennek a csodának a nyomába indul, eljut ahhoz a kettősség-tapasztalathoz, amelyre az egész érzékelésünk és tudásunk épül: a világ mindenféle ellentétekből és ellenpontokból áll, és akkor járunk jól, ha megtanuljuk ezeket az ellentéteket úgy szemlélni, hogy mint szorosan összetartozó, szétválaszthatatlan dolgokat.

Ez kb. egy élet munkája (még mielőtt valaki elhatározná, hogy "holnaptól minden másképp lesz" ;-)), de persze van egy csomó mindennapi tapasztalatunk, amelyek segítenek abban, hogy ezt a szemléletet mindinkább a magunkévá tegyük. Hozzá vagyunk szokva például, hogy az igazán jó dolgokért valamilyen formában keményen meg kell dolgoznunk, és még amit az élet teljesen ingyen és magától értetődően felajánl - mint mondjuk egy csodás napkeltét minden reggel - és csak arra vár, hogy elvegyük, ahhoz is kell a részünkről valami minimális erőfeszítés (felkelni időben és elmenni legalább az ablakig).

Egy gyerek születése néha nagy fájdalommal jár, traumával és más erős negatív élményekkel. Másfelől, az összes ilyen megrázkódtatás magában hordoz egy csomó gyógyulási lehetőséget, ha képesek vagyunk ezeknek esélyt adni.