A szokottnál kevesebbet tudtam foglalkozni a bloggal az utóbbi hetekben, rengeteg egyéb dolgom volt. A naplómba is csak annyit jegyeztem be, hogy "ahelyett, hogy írnék az életről, élem".
Most először lakom kertes házban, és beleszerettem a kinti munkába, csodálatos élmény kapirgálni a földet és mindenfélét ültetni bele (gyógynövényeket is, természetesen). Húsvétkor az itteni magyar közösség remek hagyományőrző táborában voltunk, tojást festettünk, locsolkodtunk, volt vasárnap reggelire sonka és kalács, volt táncház és magyar könyvvásár Ablak-Zsiráffal, Vackorral és Kippkoppal. A múlt héten pedig Kanadába mentünk, a rendelkezésünkre álló egy hetet olyan hosszúra nyújtva, amilyen hosszúra csak lehetséges volt: 30-án szombaton napkeltekor indultunk és 9-én hétfőn hajnal negyed egyre értünk haza.
Jártunk Hamiltonban és Torontóban, találkoztunk sok-sok barátunkkal, megmutattuk a gyereknek a régi életünket. Elvittük a kórházba, ahol született (mindenki emlékezett ránk, nagyon jó volt a három és fél évessel ott lenni és körülnézni), a játszótérre, ahol először hintázott, a templomba, ahol nyolcnapos korában járt először. Itt Észak-Amerikában május második vasárnapján van anyák napja, úgyhogy kétszer is meg lettem ünnepelve.
Sok szempontból ez az egész hónap a nőkről, az anyaságról és családról szól: anyák napja után május 5-e a szülésznők és a bábák nemzetközi napja; több ország egész héten a születés hetét ünnepelte, annyi programmal, hogy a hónap maradékára is jut belőlük. Ma Budapesten a Semmelweis mozgalom egy képviselői meghallgatáson a bábai és szülésznői szakma kihívásait foglalta össze, a következő hetekben pedig az esélyegyenlőségi konferenciákon sok szó esik majd a nők helyzetéről, a családbarát munkahelyek fontosságáról, a bérollóról, május utolsó napjaiban meg persze a gyerekekről.
Rengeteg megírandó cikk van itt az asztalomon - mondanám, hogy olyan itt minden, mintha tornádó söpört volna végig, de ezzel a kifejezéssel április 16-a óta kicsit óvatosabban viccelődöm (körülbelül 10 km-rel mellettünk ment el, a mi utcánk csak a repülő törmelékből kapott, nagy szerencsénk volt). Maradjunk annyiban, hogy az összes vízszintes felület tele van papírokkal és kidolgozandó jegyzetekkel. A munkát azzal fogom folytatni, hogy még a héten megosztom veletek a hosszú élet hét titkát - és továbbra is köszi, hogy olvastok.
Friss kommentek