(Soha nem értettem egészen, mire jó a bébiétel. Számunkra az egyetlen hasznosítható része az üveg volt. Az is csak az elején, amikor még vissza lehetett rendesen tenni a tetejét. Nem vettem soha, amit ajándékba kaptunk, azzal próbálkoztunk, de négy gyerekből négynek nem kellett egyetlen kanállal sem. Amikor magunknak főztem, akkor vettem ki belőle, azt kapták. Ha másnap olyant főztem, ami a babának nem volt jó, akkor egy adagot eltettem másnapra is. Utazáskor vittük magunkkal a kicsit ételét. Jól megvoltunk bébiételek nélkül.)

@zellerlevél: Az elsőnél kb. ugyanezt gondoltam, amit Te. Nem is vettem egyetlen üveggel sem. Csakhogy a második szimplán nem ette meg, amit neki készítettem, és egy ideig a miénkből sem evett számottevő mennyiséget, ráadásul a súlya drasztikusan elmaradt a magasságnövekedése mellett, és kínomban vettem néhány üveggel: két pofára ette a gyerek és még most is bevetem, ha úgy jön ki a lépés, mondjuk mi nem a Nestlét vesszük. Szívom a fogam a pénztárnál minden alkalommal, de ez van. Ugyanúgy kénytelen voltam beletörődni nála az elveim feladásába, mint amikor 3 hetesen nem kellett neki se cici, se üvegből tej, se semmilyen tápszer, csak és kizárólag a cumi, amit végső kínomban adtam neki, abban a reményben, hogy 20km-re elköpi. Azóta is cumizik. ;)

@zellerlevél: Nekem a "pép" korszakban nagyon beváltak a bolti üvegesek. Változatosabb étrendet tudtam a segítségükkel összeállítani (és olcsóbban), mint ha nekem kellett volna elkészíteni mindent, főleg a mennyiségek miatt. Hármunknak kétfelé még csakcsak főzök, de amíg a gyerek nem ette azt amit mi, addig hármunknak háromfelé már nem voltam hajlandó. Mindennek van határa.

Igen, ez a másik, hogy pl. a gyerek kedvence a nyúlhús zöldbabbal és burgonyával, amit én soha nem főznék :D

Érdekes ez a "gyerek nem eszi meg amit elé rakunk" jelenség.

Én sem ettem semmit (anyám szerint) 4 hónapos koromban, csak pépelt banánt.

Vajon hogy jöttem rá hogy az mennyire fincsi, a hetvenes évek elejének szép nyarán, amikor banánt csak extrém protekcióval lehetett találni...

Másik érdekes kérdés hogy valóban éhen haltam volna-e ha nem jut anyám banánhoz.

On: nekünk is kizárólag kirándulásokra, illetve a bölcsibe tejmentes kajának volt szükség bébiételre.
MOndjuk egyeske egy éves kora óta soha egy pillanatig nem zavart ha valamelyik gyerek "nem evett", ha nem eszik ebédet, majd eszik vacsit. :)

@bes3: "Érdekes ez a "gyerek nem eszi meg amit elé rakunk" jelenség. "
Szerintem is, főleg mert szülőként nem ismerem. A fiam mindent megeszik amit elé teszek (vagyis, az üveges bébiétel nálunk egy ésszerűségi intézkedés volt és kész). Én rossz evő voltam, és a férjem is. Saját "nemevős" teóriáimnak mind az a vége, hogy hacsak a gyerek nem beteg (pl. vérszegény), akkor a dolog a szülő problémája. Láttam már "nemevős" gyereket, aki a folyton panaszkodó szülei szerint rosszul evett, szerintem meg túlsúlyos volt (másfél évesen nehezebb volt a két és fél éves fiamnál); láttam már "nemevős" gyereket, aki csak a szüleinek nem evett, mindenki másnak igen; és láttam olyan "nemevős" gyereket is, akinek csak az kellett volna, ami a tieidnek, hogy hagyják már békén amikor nem éhes, és ha nem kér ebédet, akkor majd többet eszik vacsorára.
A túlparázást tartom evés ügyben a legkártékonyabb dolognak ami létezik. (És asszem, már említettem, mennyire utálom az anyaparáztató táblázatokat arról, hogy egy kisbabának mennyit "kell" ennie; sokszor van az a lebírhatatlan érzésem, hogy minden baj forrása az evés előtti-utáni mérés, a grammra kiszámolt kötelező minimum adaggal, ha törik, ha szakad.)

@bes3: Pár hónapja még én is úgy gondoltam, ahogy te: olyan nincs, hogy a gyerek csak üvegest eszik, nem kell neki adni és kész :D

Azután rájöttem, hogy vannak más szempontok is: enyém pl csak normál állagú kaját eszik, pépesítettből csak üvegest. Na most megtehetném, hogy kivárom, amíg szilárd kajából elnyammogja az adagját egy - másfél óra alatt (nem túlzás), napi 5x. Nem igazán jön össze.
Meg már a szopi is kezdett sok lenni (nekem lelkileg), így napi egy-két üveg lecsúszik.

Ettől a "ha nem ebédel, majd vacsorázik" elvtől meg azért félek, mert egy gyerek elég kiborító tud lenni ha éhes. Amúgy egyetértek vele.

@Felicitasz: hát igen, itthon az üveges sajna a legdrágább módszer. Én most igyekszem a babusnak főzni, magunknak rendelek, azután muszáj lesz elkezdenem főzni mindannyiunknak. Brrr.

@Felicitasz: hát igen a táblázatok.

Az egyéves fiam tartósan 3-as percentil alatt volt, hónapok óta kísérleteztünk vérvételekkel (vérszegény, vashiányos), ultrahanggal, különfajta anyagokat iktattunk ki hogy rájöjjünk mitôl van napi 20 széklete a fenti kórosságokon kivül.

Egyes tápszereknek utálatos íze volt, a szójásnál hangzott el a "majd megeszi vacsorára" tanács a tapasztalt doktornénitôl, aztán milyen igaza volt... :)

Na, az enyém, am i neki nem tetszik, azt nem eszi meg vacsorára, se reggelire, ha ebédre nem kellett neki. Ezt lazán megcsinálta egyik félóráról a másikra az épp aktuális laktózmentes tápszerével a nyár kellős közepén úgy, hogy egész nap összesen másfél deci került bele és már teljesen kétségbe voltam esve, amikor másnap sikerült találni valamit, ami ízlett neki, és innentől azt ette, amíg meg nem unta.
Momentán leginkább kenyeret és kefírt szeret enni, pedig feltálalunk neki mindent az asztalkájára (felvágott, bio szalámi, házi sajtok, stb.) mégis csak ez a kettő kell, meg a limonádé. És igen, ez a 15 hónapos kis csibész képes arra, hogy inkább éhezzen, mint megegye, ami neki nem tetszik, szuperül tud köpni, az első dolgok egyike volt, amit evés címén megtanult. És nálunk is volt/van fosás és társai, én nem hinném, hogy éheznem kéne hagyni, ha valamit nem kíván, főleg, ha közben jelzi is, hogy éhes, de azt valamiért nagyon nem kéri, amit odatettem elé. És ha ilyen van, és alig eszik az ebédből, akkor mutatok neki 2 üveget, kiválasztja, hogy melyiket kéri és általában megeszi mind a 220gr-ot. Pedig nem főzök rosszul és a nagy gyerekem mindent megevett egészen kb. 3,5 éves koráig, talán 2 kaját leszámítva, amit elé tettem. Gyerek és gyerek között van különbség. Én örülök, hogy léteznek bébiételek, nekünk nagy segítség.

@Felicitasz:

Egyetértek. Egy gyerek nem hal éhen. Ez volt nálunk az alap tétel. Innentől kezdve nem érdekelt, ha nem ették, meg, amit főztem, nem aggódtam. Vagy kaptak dupla adagot a levesből, a másodikból, egyébként meg éhesek maradtak.

Viszont ha műkaját nem ettek meg, annak kifjezetten örültem. Ezt a jó szokásukat szerencsére megőrizték. Csipsz helyett az aszalt almát szeretik, gyorséttermi pizzát utaljára akkor kaptak, amikor a legkisebb született, és én kórházban voltam.

(Tapasztalom, hogy a gyerekek mennyire különbözőképpen lehetnek normálisak: iszonyú sok evés mellett is vékonyak, vagy kevés evéssel is husikásabbak. És igen, tapasztalom, hogy az evési gondok mögött többnyire egy aggodalmas anyuka vagy nagymama rejtőzik. Felnőttkorban ez visszatekintve már egészen egyértelműen látszik, és a közben felnőtt szenvedő alanyok szembesíteni is szokták ezzel a magát végig jószándékúnak gondoló tettest... na ez egy nagyon kellemetlen élmény.)

Most, hogy túlvagyunk a gasztro kivizsgáláson - amit mellesleg nem én kezdeményeztem, hanem azok az orvosok, akiknek az osztályán a gyerekkel teljesen más miatt feküdtem - azon nem aggódom, hogy sovány - majdnem 16 hónaposan csak 9kg és 83cm, azt viszont visszautasítom, amit a gyerekorvosunk mondott, ti. hogy éjjel ne adjak neki annyit enni. Ugyan miért kéne az egész családnak egész éjjel a gyerek éhségüvöltését hallgatni? Bőven elég, hogy én nem alszom miatta egész éjjel. Van a családunkban több olyan személy, én is, aki úgy van beállítva, hogy többször eszik keveset - lehet, hogy ez tényleg nemcsak szokás, hanem alkat? - ez a gyerekem soha nem evett meg 200ml-nél több tápszert egyben, akkor sem, ha másfél óra múlva adtam, és akkor sem ha 6 óra múlva és mondjuk előtte éjszaka már 3 órája küzdöttem azzal, hogy csak inni adtam neki, vagy a cumiját. Ki a csudának jó az, ha a gyerek éhes marad? Ezt én nem értem. És ha látom rajta, hogy valamit nem kíván (felnőttel is van ilyen), akkor ne adjak neki helyette olyat, amit kíván, csak azért mert elveim vannak? Nem tudom, nekem ez nem járható út, akinek beválik, csinálja, én inkább adok bébiételt az éhes gyerekemnek, ha épp ez a megoldás a problémára.
(Egyébként nálunk nincs chips, kóla, csokoládé, nass, túrórudit is nemrég kapott a nagy is először csokoládéval együtt, azelőtt néha kapott egy falatot a túróból, ha épp volt otthon ilyesmi. Szóval a rendes, egészséges ételek vannak terítéken.)

@pizzafutár:

Nincs az éjjeli etetéssel semmi baj, ha sem a gyereknek, sem az anyukának nem okoz problémát.

Alapesetben, szoptatásnál még pozitív dolognak is tartom. Nálunk mindegyik gyereknél jó volt. Amikor viszont már nem szoptak, csak vizet kaptak, hogy a fogaik ne menjenek tönkre, és hogy ne alakuljanak ki náluk olyan étkezési szokások, amiket később nagyon nehéz lett volna korrigálni.

Az étkezési elvekről: a munkám során tapasztalom, hogy a mai kamaszok szülei milyen mérhetetlenül nagy hibát követtek el azzal, hogy a gyerekeiket nem nevelték, szoktatták változatos étkezésre. Az óvodában, iskolában, táborokban szinte semmit sem hajlandók megenni, de még csak meg sem tudják mondani, hogy mit ennének szívesen (a pizzán, rántott húson, sült krumplin, makarónin és húslevesen kívül).

Amikor leiratják velük, hogy mit esznek otthon, akkor többnyire kiderül az is, hogy a szüleik a fentieken kívül legfeljebb rántottát tudnak készíteni. Így nem csoda, ha a gyerekek többségének fogalma sincs az egészséges étkezésről, és helyesnek tartják a negyedikes környezetkönyvben szereplő táplálkozási piramist, aminek az alján a hamburger foglal helyet a pizza társaságában.

@pizzafutár: Az éjszakai evéshez nem értek, én sose csináltam, a gyerekem sose csinálta. De ez nálam rögtön onnan indult, hogy a bábám az újszülött mellett figyelmeztetett, hogy az "egyfolytában eszik" szakaszt szolgáljam ki nappal, és akkor a hosszabb alvásciklus (a kb. 2x 3 óra) át fog kerülni éjszakára, és amikor egy újszülöttnél eleinte fel van cserélődve a nappal meg az éjszaka, azt is így kell megfordítani, hogy nappal válaszolunk az éhségre azonnal (a félálomban sóhajtozó, cuppogó babát kivesszük enni még azelőtt, hogy rájönne, hogy éhes), de éjszaka nem (a félálomban sóhajtozó, cuppogó baba vagy ébredjen fel rendesen hogy éhes, vagy aludjon vissza még egy körre). Éjszaka alszunk, nem a szülőt ugráltatjuk.
Egy másfél-kétéves alapesetben már csak szomjúság miatt ébred éjszaka, nem enni. Úgyhogy, azzal én is egyetértek, hogy éjszaka nem etetném. És szólnék neki, hogy vacsoránál lesz szíves jóllakni, mert egy másfél éves már nem hathetes.
Az elvek egy érdekesebb kérdés. Egyrészt, az "egészséges táplálkozás" nem napi, hanem mondjuk havi tápanyagösszetételt jelent. Attól semmi baja nem lesz, ha egy hétig uborkát eszik, aztán egy hétig kenyeret sajttal, aztán egy hétig csak hús kell, aztán egy hétig csak gyümölcs. A legtöbb kisgyereknek vannak "korszakai", amikor csak ezt vagy azt eszik meg igazán szívesen. Ugyanakkor, ha a havi átlag se ad megfelelő összetételt, akkor azon szülőileg kell változtatni, mert a szülő felelőssége ez az egész és a gyerek magának nem fog tudni változtatni. Vagyis, van választási opció, de nem korlátlan, és az általam megszabott keretből nincs kimászkálás. Konkretizálva: van vacsorára húsgombóc, párolt zöldség, sajt, főtt tészta és natúr csirke, és van az asztalon tejföl és paradicsomszósz. Bármilyen kombinációt összeválogathat, felőlem ehet húst hússal, vagy sajtos tésztát tejföllel, vagy zöldséget magában, vagy húsgombócot tésztával, paradicsomszósszal, húsgombócot zöldséggel tejföllel stb., de nincs "egyiket se, hanem inkább vajas kenyeret". Semmi problémám a vajas kenyérrel, a problémám ilyenkor a "szülőugráltatással" van, és az én lakásomban nincs szülőugráltatás. (Korábban már írtam arról, hogy ilyenkor szoktam magamban felvetni a szempontot, hogy vajon mit felelnék a hanem-inkább felvetésre, ha volna a gyerekem mellett még kettő. Megcsinálnám-e azt, hogy elkészítettem a vacsorát, aztán megfelelek mindenki hanem-inkább-jának. Ugye hogy nem.) Ez a vacsora, többféléből lehet választani, de "eszinemeszi, nemkapmást".
És ha a feje tetejére áll, akkor se.
Mindig opció vacsora nélkül aludni menni - soha nem kényszerítem enni ha tényleg nem akar -, de éjszaka nincs evés: éjszaka víz van, gyümölcslé, tej, kakaó, de leginkább és legfőképpen alvás van. Reggel pedig lesz reggeli.
Nálunk ebből sose volt gyereksírás, de ha lenne, simán rászánnám a 2-3 nehéz éjszakát annak megértetésére, hogy a világegyetem hogyan működik. És mondom, egy másfél éves már nem hathetes.
A harmadik témakör meg az édesség. A személyes tapasztalatom az, hogy minél inkább meg van vonva, annál kívánatosabb. Vannak kivételek persze, és lehet hogy a te gyerekeid is azok, ugyanakkor itt az USA-ban már a nagyon sokadik olyan túlsúlyos fiatal felnőttet, tinédzsert ismerem meg, aki kisgyerekként semmi édességet nem kapott és ezért soha nem is tanulta meg, mi ez, mennyi az elég, és kb. egész maradék életében küzdeni fog azzal a mintázattal, hogy az édesség jutalom és a gyerekkorban elmulasztott örömök végleg pótolhatatlanok.

Nálunk mindig volt édesség (pl. minden étkezés végén desszert, és elég gyakran van csokoládé, néha uzsonnára nutellás keksz és hasonlók). Van egy csokoládés fiókunk, a konyha egyik evőeszközös fiókja az "édességraktár". Most épp after eight van benne, egy doboz kinder csoki, mindkettőt ajándékba kaptuk, és néhány szelet sima jó minőségű táblás tejcsoki amit meg általában veszünk. A három és fél éves gyerekem nem nyúl ahhoz a fiókhoz nélkülem. Tudja, hogy ha kér, kap. És azt is tudja, hogy az édesség az desszert, nass, és ugyanazért eszünk belőle keveset, mint amiért anya kávéscsészéje is kicsi, és kávéból nem iszunk annyit mint vízből, meg mint amiért a borospohár is furcsa, talpas, és csak az aljára öntenek a felnőttek egy kicsit, ebéd vagy vacsora után, nem úgy kell inni mint a vizet. A gyerek simán felfogta, hogy a csoki is hasonló, nagyon kellemes, és azért esszük mert finom, kis mennyiségben még hasznos is, de az édesség az nem "ebéd" hanem "desszert".
Nekem az egészséges táplálkozásba belefér az, hogy néha lekváros gofri a reggeli, máskor három szem szaloncukor az uzsonna. Heti-havi nagyátlagokat viszont elég szigorúan igyekszem egyensúlyban tartani, és vannak elvek, amelyeknek simán beáldozom egy-egy napi szintű probléma kézenfekvőnek tűnő megoldását.
Ha tetszik, akkor a "márpedig nincs éjszaka evés" elvnek simán beáldoznék pár napnyi hisztit, ha ezután elérem a célomat, hogy a gyerek a napi étkezések alkalmával egye meg a kalóriaszükségletét és ne az ő evéséről szóljon éjjelem-nappalom.
Hasonló elvem az is, hogy egy-két ételt lehet utálni, de az ételek többségét nem lehet utálni. A fentebb ismertetett kombinációjú vacsorából meg kell tudni vacsorázni, és aki erre nem képes, arra nagyon nehéz sors vár óvodától egyetemig.
Ez itt fentebb mind a magánvéleményem volt persze - kb. azt írtam le, amit én magam helyesnek tartok, csinálok, illetve ahogy én elértem a célt, hogy ezzel a konkrét gyerekemmel sose voltak evésproblémák.

@zellerlevél: Na, mire én leírtam, addigra te is. Nagyon hasonlóan látjuk.

A gyerekem 8 hónapos koráig átaludta az éjszakát! Most ennél többet nem tudok írni, majd igyekszem éjjel pótolni...

Megpróbálok értelmesen válaszolni.
Éjszakák: nem tudom, miért nem alszik, de lényeg, hogy kb. 11-12-től reggel 7-ig nagyon felületesen alszik, az átlag kelések száma egy éjjel 10 és 40 között mozog onnantól, hogy éjfél körül mellém költözik, mert máshogy már nem élnék. Azt pedig felnőttként is tudjuk magunkról, hogy az éberséggel együtt jár az éhség. Újra leírom, lehet, hogy ez a gyerekem az összes gyerek 1 ezreléke, de ő 16 hónaposan éhes lesz éjszaka. Próbálom kitolni az első éjjeli evés idejét itatással (víz, higított gyümölcslé), de ezzel csak annyit érek, hogy legkésőbb 1 órától kezdve kb. 10-15 percenként megiszik 20-50ml valamit, mire eljön a szabályos éhségüvöltés, amikor benyom erre az egészre 200ml körüli tápot. Akkor van egy viszonylag nyugisabb alvós idő, ha sikerül, ilyenkor tudok kb. másfél-két órát aludni, aztán jön a reggeli nyűg, mire 7 után elalszik egyet mélyen kb. 8-1/4 9-ig, de eddigre normál esetben már felkel a nagy, úgyhogy én már nem alszom tovább. Senkitől nem kapok választ és magam sem tudom, miért alszik így 8 hónapos kora óta, és ez a kórházazás óta még horrorisztikusabb lett, de az biztos, hogy azzal nem segítek a dolgon, ha csak itatom. Egyébként teljesen normális mennyiséget szokott vacsorázni, nemcsak néhány falatot.
Választék: a hideg étkezéseknél kb. az van, amit Felicitasz írt, ott nem opció a bébiétel. A bébiétel egyedül akkor jön képbe alternatívaként, hogy valami olyan kerül az ételbe, amit vagy nem szeret, vagy valamiért nem tolerál, mert az emésztése azért nem kóser. Pl, nem eszi meg azt, amiben babérlevél van, viszont egy rongyos leves vagy rántott leves babér nélkül, hááááááát, azt meg a nagy nem eszi meg és ezt meg is értem. És ha ezután sikerül olyan másodikat összehozni, ami szintén nem jön be neki, akkor én fejreállhatok, ő nem fogja kinyitni a száját, illetve kiköpi, ha mégis valahogy megpróbálom megetetni. Ráadásul kb. egy hete önálló kanalazásba is kezdett. Nekem itt igenis opció a bébiétel, ha az megfelel neki. És persze akkor játszik még, amikor valami miatt rohanás van, és csak kettesben vagyunk, akkor én magamnak nem főzök, ő meg eszik egy üvegest nagy boldogan. Ez a naggyal elképzelhetetlen volt számomra amúgy. De ő szinte mindent meg is evett.
Édesség: a nagy 1) pár hónappal ezelőttig brutál székrekedéses volt (kórházat is megjártuk 2-3 x emiatt) 2) jelenleg 20kg 3,5 évesen, és ugyan majdnem 110 cm is, de ránézésre és a gyerek BMI szerint is az elhízás alsó határán van, ami pedig tudjuk, mi mindenhez vezet, ha már valaki ennyi idősen kövér. Én ezt nem szeretném. és van édesség, mióta kaki is van, de én mondom meg, hogy hány keksz stb. és mikor, ünnepeken többet ehet, de pl. anyóséknál kontrollálatlanul megy a hús hússal, majd a sütemény süteménnyel és ezért képletesen ölni tudnék. A kekszezés akkor jött igazán képbe, amikor a kicsinek elkezdett tartós hasmenése lenni és nem tehettem meg, hogy a nagy orra előtt egye a HT kekszet úgy, hogy a nagy nem ehet belőle.

Szóval én azt mondom, hogy amíg egy gyerekem volt, addig ugyanazt gondoltam, amit Ti egy vagy épp négy gyerekkel, most kaptam mellé egy ilyen kis kuriózumot és ővele így tudok boldogulni, bízom benne, hogy nem ettől lesz belőle beteg lelkű felnőtt :D

@pizzafutár: Az én szemszögemből ez nem "bébiétel-probléma" (a 16 hónaposnak én rendszeresen üvegest vettem, a fentebb már kifejtett nem-főzök-három-embernek-háromfélét ok miatt). Az én szemszögemből ez egy "éjszakaievés-probléma" (és "szülőugráltatás-probléma"), és talán - de csak talán, mert egy szál esetleírás nem annyi, mintha ismerném a kicsidet személyesen és ott lennék veletek meg minden - azt csinálnám, hogy először is limitálnám az ébredés- és evésszámot. Amikor először felkel, nem késleltetnék, adnék neki enni. Aztán visszafektetném aludni, de a saját ágyába, nem magam mellé, azzal az ukázzal, hogy még legfeljebb egy lehetősége van enni reggelig, puszi, jóéjszakát, csendlegyen.
Amikor beállt a rendszer kettő darab evős ébredésre, akkor átállnék egyre. Úgy tenném le aludni pl. nyolckor, hogy egyszer felkelhet enni, aztán alvás reggelig.
Az teljesen biztos, hogy nem itatnám éjszaka órákon át 10-20 percenként. Nem és kész. Kapna egy csőrös pohár vagy cumisüveg vizet az ágyába, meg a szigorú szülői parancsot, hogy tessék csöndben lenni és aludni, mert éjszaka van és mindenki más is alszik.

@Felicitasz:

Ezzel a technikával éltünk mi is.

Úgy általában az első axiómánk a gyerekneveléssel kapcsolatban az, hogy a "szülő is ember".
A gyerekeknek is jobb, ha nem egy kialvatlan, idegbeteg anya látja el őket napközben, kel hozzájuk éjjel. Nekem aludnom kellett legalább kétszer három órát éjjelenként. Ami ebbe belefért az mehetett, ami nem, az nem, és pont.
(Szoptatni egy idő után lehet alva, nekem ment, nem zavart, mint ahogy nem zavarta a férjem nyugalmát sem ágyunkban szuszogó szopós gyerek.)

Ami nem mehetett, azt még ordítás árán is kénytelenek voltak megtanulni. (Mennyi dolog van az életünkben, amivel így vagyunk...) Na igen, kellemetlen hallgatni az ordító gyereket, de abban biztos vagyok, hogy minél korábban teszi meg az ember ezeket a lépéseket, annál rövidebb ideig tart, és annál kisebb lelki teher az egész családnak.

Van rengeteg olyan helyzet, amit nem lehet így megoldani (félős, vagy beteg, pl. fülfájós gyereket nem hagy ordítani az ember), de az éjjeli evés, a felfordult napirend, a hiszti megoldására nekünk ez a módszer eredményes volt.

Még egyszer: ha a szülőknek, gyerekeknek nem okoz sem rövid, sem hosszú távon gondot az éjjeli élet, akkor semmi baj vele.

csukott szemmel, avgyis félig alva ordítva ébredő gyerek az szülőugráltat??? De most komolyan? A nagy, mikor ilyen korszaka volt, állt az ágyban, mikor bementünk, megsimogattuk, megitattuk és vissza aludni. Ez egy-két heti küzdelem volt, de utána működött. A kicsinél szerintem ez egy összetett probléma. Tuti, hogy fáj a hasa, mert minden hajnalban van egy puki roham, és még mindig espumisanon élünk. Reggelre eldugul az orra, akkor azért ébredünk, ennek sem az okát, sem a megoldását egyelőre nem tudom. Emellett még lehet fog, de az egész nem úgy néz ki, mint egy követelőző hisztis gyerek allűrjei - tud olyat is, van összehasonlítási alap - hanem mint egy éjszakai komplett diszkomfort. Még nem tudom, mi lesz a megoldás, az ötleteket köszi mindenesetre.

Ja, és félelem is lehet a dolgoban, hiszen az egész akkor kezdődött, amikor az addig mindenkitől csak számára pozitívat tapasztaló gyereket elkezdték nyúzni a kivizsgálásokon és a tornán. Már volt egy-két majdnem átaludt éjszaka az ágyában, amikor bekerültünk a kórházba és nagyjából azokban az időpontokban volt hőmérőzés, amikor most tutira eszik. Na erre aztán végképp nem tudom a megoldást. Meg este mutogat sokszor a beszűrődő fény okozta árnyékokra és láthatóan van, ami nem tetszik neki. Szóval az tuti, hogy ezek a kelések és bőgések nem hisztiből vannak, mert azt nagyon tud, de az nem ilyen.

@pizzafutár: Ne haragudj, nem szeretnék beleszólni, meg igazán nem is tudhatom, hogy otthon nálatok mi van, de szerintem hallgass felicitaszra! Nálunk is volt horrorisztikus éjszakai történet. Amikor a kicsim 7 hónapos lett, akkor ő úgy döntött, hogy akkor most olyan szépek az éjszakák, hogy jobb neki, ha fent van, cicizik és a kis játékaihoz lemászik a matracról (a sötétben) Én pedig az első napokban( mert ez egyik napról a másikra jött) éjjel fél óránként szoptattam. Gondolhatod, milyen állapotba kerültem napközben, mikor már egy-két hete így ment ez, mert ugye "igény szerint szoptatok, nem hagyom, hogy sérüljön a gyerek" Szóval felhívtam egy ismerősömet, aki szoptatási tanácsadó volt és azt mondta: Fokozatosan át kellene állítanom az éjszakai ritmust. A gyerek (főleg, ha 16 hónapos) elég okos már ahhoz, hogy "levegye", hogy miről van szó, ha magyarázol neki! Azt mondta, hogy van egy bűvös mondat: Éjszaka van, alszunk. Ezt mondjuk lefekvéskor és mutatunk az ablakra, elhúzzuk a függönyt, hogy lássa a sötétséget. nappal pedig azt mondjuk: nappal van, lehet szopizni és mutatunk az ablakra, lássa a kinti fényeket. Tudom kicsit furán hangzik, de 16 hónaposan sokkal könnyebb, mint 7 hónaposan. a második jótanács, amit kaptam: fektessem magam mellé, DE ne szoptassam, hanem forduljak meg és mondjam a bűvös mondatot. éjszaka van alszunk. Ez így is történt. A gyerek üvöltött, de én nem mozdultam. az éjjeli cca:12 felkelésből lett 3. De nekem még ez is sok volt bevallom. Sajnos nem voltam elég erős és okos ahhoz, hogy leszoktassam végleg, úgyhogy 3 éves koráig felkelt, persze akkor már rég nem szopizott, hanem valami másért, sötétségért, stb... Mai napig (8 éves) kis lámpával aludt éjjel (érdemes beszerezni egy sólámpát, klassz a fénye és még "energetizál" is :DD) és képzeld, milyen nagy öröm ért kb egy hete: Azt mondta, ne kapcsoljam fel a lámpát, mert zavarja és többé neki nem kell éjjel lámpafény. Azóta sötétben alszik tök nyugodtan. Az a tanácsom, hogy ne hagyd éjjel felkelni, ne itasd. Csak akkor, ha te is éjjel mindig fel szeretnél kelni. Nem fog a gyerek sérülni, ebben biztos lehetsz!!!! A saját példám a bizonyíték. Viszont Te sérülni fogsz, ha ezt csinálja veled tovább! Bocsánat, hogy ennyit dumáltam! Szia!

@pizzafutár:

Zárd ki az egyéb tényezőket: ha a füle folyton fáj (ez leggyakrabban 8-20 hónapos kor körül jelentkezik először), akkor a füle előtti területet megnyomva felordít. Jellegzetes ordítás, füles gyerek anyukja más gyerekén is azonnal felismeri. Az oka bakteriális fertőzésen kívül lehet ételallergia is, ez utóbbi nem jár lázzal, mert a középfülben nem genny, hanem savó gyűlik össze, csak akkor lesz lázas a gyerek, ha felülfertőződik a füle.

Ha hasfájasa van, akkor annak oka van, a gyógyszer tüneti kezelés, nem oldja meg a problémát. Keresd meg, hogy mi az oka a hasfájásnak, és változtass az étkezésén, hagyd el azt az ételt ami okozza. (Látatlanban pár tipp: gabona, hagyma, tartósítószer, adalékanyagok.)

Ha fél, hagyj égve irányfényt éjszakára. Más megoldás: a macskaallergiás gyerekünknek évekig az ágya alatt volt egy rajzolt pacaszörny, amitől a macskák biztosan elkerülik a gyerekek ágyát. ;)
Ilyen trükkökkel az egy év feletti gyerekek többsége tartósan megnyugtatható.

A beteges gyerek (és az anyukája) jogosan fél a kezelésektől. Mindkettőjük megnyugtatására alkalmas, ha az anyuka kezelések előtt, alatt, közben, után magának és a gyereknek is elmondja sokszor: ez most kicsit kelletlen lesz/fájni fog, de utána meggyógyulsz, és egészségesen mehetsz ide és oda, csinálhatsz ezt meg azt.

Éjjelre eldugult orr az ébredésen kívül okozhat félelmet is, ha a gyerek arra ébred, hogy nehezen kap levegőt. Ha nincs pl. asztma mögötte, akkor simán kezelhető azzal, ha a gyerek megtanulja fürdés végén alaposan kitisztítani az orrát. (Kis víz a tenyerébe, egyik orrlyuk befogva, másikkal felszív egy kicsi vizet. Kifújva az orrát a vízzel együtt kijön minden. Másfél éves koruktól megtaníthatók voltak rá, megfázás esetén is hosszabb ideig átjárható tőle az orrjárat, mint ha csak orrot fújnak.)
Ha betegésg van mögötte, akkor kezelni kell.

Láttam már egy évest, akinél az éjszakai cirkusz mögött egyértelműen hiszti volt. Igen, csukott szemmel, rémülten állt az ágyban, és ordított. A gyerek nappal, illetve a szülei távollétében minden cirkusz nélkül békésen aludt. A megoldás a végén az lett, hogy a gyereket pár napra elvitték az anyuka unokatestvéréhez, ahol a sokgyerekes családban a gyerek pár nap alatt megszokta, hogy a hisztivel nem ér el az égvilágon semmit. (Ma már egyetemre jár az illető, semmilyen káros hatással nem volt rá ez az egész.)

@zzzsuzsa:

Az éjszaka van, alszunk mondat mindig ugyanúgy, megfelelő határozottsággal és hangsúllyal mondva, mindig ugyanolyan cselekvéssorral együtt (a végén a szülő kimegy) nagyon hatásos.

@zellerlevél:

Még egy gondolat: a kellőképpen el nem fáradt gyereknél is előfordulnak éjszakai gondok. Jön a jó idő, sokat lehet kint lenni, jobban ki lehet fárasztani őket, akkor éjszaka is jobban alszanak.

@zzzsuzsa:

(Panelban, nagyon száraz lakásban lehet, hogy valóban szüksége van az embernek ivásra - gyereknek is, felnőttnek is, csak utóbbiak már észre sem veszik. Amikor elköltöztünk a panellakásból, a gyerekeknek nem kellett többet az ágyuk végébe a csőrös pohár.)

Na, most gyorsan csak néhány gondolat.

Fül: én is gyanakodtam rá, mert időnként piszkálja is, de nem ordít, ha nyomom.
Orr: csak reggelre dugul el, kb. az utolsó (4-5 órai) kajálás után kezdődik, hogy emiatt ébred fel 10-20 percenként - erre van ötletetek?

Ivás: én is megiszom éjjel legalább 3 bögre vizet. A nagy lefekvés előtt iszik, ott van neki a víz, de éjjel nemigen szokta igénybe venni.

Evés: amiről tudom, hogy eleve rossz neki, azt kerülöm, de biztos van olyan, amire még nem jöttem rá

Most voltunk gasztro kivizsgáláson és semmivel nem lettünk okosabbak. Tünetek maradtak, okok nincsenek. Csak még rosszabbul alszunk azóta. Én baromi erős vagyok orvososdi terén, átéltünk már ezt-azt, úgyhogy emiatt nincs egyik sem agyon pátyolgatva, de azért az tartós élmény lehet neki, hogy sorban lőtték szét a vénáit és a végén már nem volt egyetlen használható sem az egész gyereken.
Nekem az a furi, hogy az sem elég megnyugtatón számára, hogy kb. éjféltől velem alszik. Mi a csuda az, amire állandóan felsír, felriad? Én is ezerszer mondom neki, hogy hagyjon már legalább engem aludni, és el is fordulok, de kb. halottnak a csók.

Azért fontolgatok mindent, amit itt írtok és köszi. Nagyon szeretnék már egy jót aludni ...

@pizzafutár: Én az a típus vagyok, aki darabokra szedi a nagy problémákat és aztán részenként kezd velük valamit.
Ami nem az evés, azt nem lehet (és esetleg nem is szabad) evéssel vagy evésen keresztül megoldani. Vagyis, élettanilag szokásos kisgyerek-félelemből, hasfájósságból, orrdugulásból, traumás kórházi emlékből jöhet éjszakai felébredés, de ha így ébred fel, akkor NEM AZÉRT ébred fel, mert éhes, és akkor az evés nem lesz megoldás a problémára, az ébredések ismétlődni fognak ameddig az okuk meg nem oldódik.
Ami az evés, azt meg lehet oldani evéssel - ha szomjas, itatni, ha tényleg éhes, akkor rászoktatni, hogy nappal egyen, mert éjszaka eszünk.
A kettő eredője az én számomra továbbra is az, hogy éjszaka nincs evés. Egyrészt azért nincs, mert a szervezetünknek (gyomornak, májnak stb.) nem tesz jót, másrészt azért, mert nem ennek van itt az ideje (alvásidő van, a gyerek anyjának is), harmadrészt azért, mert az evés megakadályozza hogy az egyéb okokkal legyen idő és érdemi energia foglalkozni.
Innentől ez csak egy általánosító elmélet, és csak áttételesen kapcsolódik a problémához: a kisbaba szemszögéből valahol ott kezdődik ez, amikor minden nyiffra az a megoldás, hogy mellre teszik. Én nagy szoptatáspárti vagyok, de azért annyira már nem, hogy mindenre a fizikai közelség és az evés kombinációját tekintsem az első számú tuti megoldásnak. Ha ez a koreográfia elég következetesen van használva, akkor a gyerek pár hónapos korára rátanul, hogy minden bajában evést és fizikai közelséget keressen vigasznak. Most már sok-sok szülőt ismerek, aki kötődőnevel, hordoz, együttalszik, igényszerintszoptat/igényszerint-tápszerez, ölben, bőrkontakt-testmelegben stb., és alapvetően kétféle végeredményt látok: 1. a kvázitökéletes idillt, fáradt, de Madonna-mosolyú anyákkal, boldogságtól kicsattanó babaszemű babákkal 2. a kész rémálmot, aminél majdnem a hetes bölcsőde is jobb választás, mert az legalább a szülőt tehermentesíti ;-) - a gyerek 6, 9, 15 hónapos és csak testmelegben és evésben nyugszik meg, csak az anyjával, és senki nem érti, hogy a dolog hol romlott el, hát hiszen én (szülő) kötődőneveltem, hordoztam, igényszerint, és mégse az 1. verzió a végeredmény, hanem egy nyűgös, nemalvó, nemevő, szorongós, egyedül hagyva unatkozó, saját magát megnyugtatni képtelen, kötődés-leválás szempontból gyakorlatilag újszülött stádiumban levő egy év körüli gyerek, egy végsőkig kimerült, még mindig 0-24 szoptató, fizikailag az összeomlás határán vegetáló anyával.
A két leírás szándékosan sarkít, hogy a kontraszt jobban látsszon.
És azt akarom vele mondani, hogy az evés egy kiemelt kategóriás dolog, átmeneti tárgy, kötődési szimbólum, ráadásul kölcsönösen az (ha a gyerek nem eszik azt sok anya úgy éli meg, hogy a gyerek őt utasítja el, és néha valóban, de azért nem annyiszor ahányszor a szülő ezt így éli meg). Vagyis, tényleg nagyon fontos. De ha totemet csinálunk belőle (ott kezdve, hogy mindenre a szoptatás/ölben etetés a megoldás), akkor totem lesz belőle, és előbb-utóbb minden problémából evésprobléma lesz.
Ennek a gondolatmenetnek a visszafejtése volt az első bekezdésem: ami az éjszakai műsorotokból NEM evésprobléma, azt szerintem mindet vedd ki a képből, és foglalkozz velük külön-külön.

@zellerlevél: Jaj de jó hogy mire megírom egy óra alatt, addigra te is :-D
@pizzafutár: Igen, ez itt a kulcstétel - ez az egész akkor lesz "megoldandó" probléma, ha a szülő eljut oda, hogy bakker, szeretnék már végre én is aludni...

@Felicitasz: Köszi, ez most nagyon jól jött, aszalom! :)

(Mindenre válasz az evés: ma délelőtt másfél órámba telt, mire rájöttem, hogy a gyerek azért nyűgös, mert éhes :D:D:D:D Szóval nem, nem mindenre válasz az evés, sőt éjjel is először cumi + simogatás, utána ivás, utána átköltözés és evés, aztán ott is először cumi és simi, olykor csak egy nyekkenés, hogy itt vagyok ám, aztán ivás, evés)

És még mindig várom az ötletet a hajnali orrdugulás oldására. Néha nyomok nasivint, ha nagyon gáz, de ezt nem tartom üdvös megoldásnak, sőt, ezért csak végső kínomban folyamodom ehhez.

most nincs idôm pontról pontra végigolvasni de:

nekem hiába mondták hogy a gyerek éjjel alszik, meg rá kell szoktatni, stb stb.

Valamennyit a teljes elválasztásig minden éjjel többször szoptattam, a legnagyobb élete elsô 20 hónapját hasmenéssel töltötte, és elválasztás után (13 hónapos volt) biztos hogy nem aludt át 3 órát kaja nélkül.

Aztán egy hét alatt meggyógyították a hasmenésbôl 20 hónaposan, onnantól egyetlen egy kajálás nem volt éjjel vele, inni is csak max ha beteg volt, ritkán.

A kisebbek is azon az estén szoktak le az éjjeli kelésrôl amikor végleg elválasztódtak.

Másik: egyik gyerekemtôl sem volt elvárható hogy egyedül aludjon egy csendes szobában. Végiggondolva, egy nagyon kicsi gyereknek a csend és a magány evolúciós szemmel nézve a halál elôszobája ("anyám elvesztett engem vagy már lehet hogy nem is él").
A szülôk, késôbb a tesók békés szuszogása nélkül ordítva ébredtek a gyerekeim.

@bes3: Teljesen jó vagy :-), legalább háromféle példát nyomtál ide arról, hogy mi nem evésprobléma, az én agyonmagyarázó stílusom nélkül.

Mi volt az oka a 20 hónaposod hasmenésének?

az én definicióm szerint a hasmenés- az anytej relatíve "kevés" tápanyagtartalma evésprobléma. A gyerek éhes, felébred, kaját kap, visszaalszik.

(nem azt mondom hogy az éjjeli szoptatás helyett tápszert KELL bevezetni, nekünk pl az egész teljesen jól megfelelt, az elválasztódás "magától" alakult ki 13-18 hónapos koruk között)

A legnagyobbnak krónikus vékonybélfertôzése volt amit stabil meggyôzôdésem szerint a mellgyulladásaimtól kapott. Soha nem hitte el egyik gyerekorvos sem (a tankönyvek szerint csak tbc és HIV fertôz anyatejjel).

A kicsik is elkapták, kicsit idôsebb korukban és nem orvoshoz fordultam hanem rövid várakozás után megkezeltem ôket saját kezûleg felírt antibitikummal.

Ez van, hivatalos segítség mint az elsônél láttam, minimum egy éves kivizsgálás után, bélbiopszia végrehajtása után lett volna elérhetô.

@bes3: Az "evésprobléma" szónak más-más a szótári jelentése nálunk, én betegséget nem tartok annak (emésztőszervit se).

Nagyon-nagyon érdekes dolgot írsz a vékonybél-fertőzéssel, teljesen hihetőnek találom a felvetést, megpróbálok utánaolvasni (és amúgyis felkelti az érdeklődésemet az összes olyan diagnózis, amit a terápia tesz egyértelművé :-))

Az éhes-felébred-kaját kap-visszaalszik az teljesen rendben van. Nekem attól kezdve "evésprobléma" a dolog, hogy éjszakánként kettőnél többször, és folyadék (anyatej/tápszer vagy klasszik gyümölcslé, tej, kakaó víz) nem elég.

@bes3:

:) A harmadik gyerekünk születése után eladtuk a lakásunkat, építkezésbe kezdtünk, ezért egy egyszobás szolgálati lakásba költöztünk. 10 hónapig laktunk ott, amikor beköltöztünk az új lakásba, az egyéves gyerek nem tudott aludni. Két napomba került, mire kiderítettem az okát: túl nagy volt a csend. Ketten maradtunk otthon, én nem csináltam zajt. Lehalkítva bekapcsoltam a rádiót, két perc múlva aludt. Pár nap után megszokta a csendet. ;)

Még egy jellemző történet (mind a négy gyerekem csinálta, csinálja): hazaértünk az oviból, a gyerek vetkőzés és kézmosás után bement a szobájába, és magára csukta az ajtót. Van, akinek egy óra kellett ilyenkor, van, akinek 10 perc is elég. De ő még 19 évesen is csinálja. Van, aki így dolgozza fel a közösség "terheit".

Viccet félretéve: szerintem ez szocializációs kérdés is. Ha a családban jellemző az, hogy valaki elvonul tanulni, olvasni, egyedül lenni, akkor a gyerek is megtanulja ezt a fajta viselkedésmódot. Ha ilyent nem lát, akkor igénye sem lesz rá.
(Persze ennek is vannak végletei, amikor a család soha nincs együtt, de nagyon széles skálán mozog időben az, amit még normálisnak tartunk.)

@bes3: Szia! A hasmenés nem volt zöldes színű? Hányszor szoptattad naponta? Nálunk a szoptatás miatt volt híg a kaki, mert rengetegszer szopott keveset. És az előtej nem eléggé tápláló, gyorsan átfut a bélrendszeren. Ezért én nem aggódtam emiatt és tényleg elmúlt, amikor már szilárd kaját is kapott.

Bes3, ez engem is érdekelne, csak mert nekem az eü partvonalról végig az volt a rögeszmém, hogy valami bélirritáló dolog áll fenn, vagy bakteriális gyulladás, vagy valamilyen autoimmun folyamat, de mivel az első x vizsgálat negatív, így nem mennek tovább, mondván, hogy akkor már ezekben is kellett volna lennie eltérésnek...

nem sokszor szopott keveset hanem sokszor sokat.
a kevéssé tápláló kitételt én is kb ezerszer megkaptam, aki az elsô kiskorú ropialkatú gyermekét nevelgeti (akinek még a hasa is megy) annak ez minden alkalommal a lelkébe tapos.

Ez a "nem tápláló a tejed ráadásul sokat szoptatod" mantra ment fél évig, ugyanezzel a "majd rendezôdik, adj neki almát/kekszet/krumplit/répát..." hadd ne soroljam fel.

A helyzet a szilárd kaja bevezetése után romlott, ekkor kezdôdött a hematológiai kivizsgálás (vashiányos vérszegénység) majd a gasztro: vérvételek, vas, vastól viharos hasmenés, vérvételek, diéta 1, diéta 2, gyógytápszer 1,2,3, minden változtatást hónapokig próbálgatva, ultrahang, verejtékvizsgálat (nincs-e mégis cisztás fibrózisa, nincs), majd bélbiopszia amibôl kijött a staphylococcus bélfertôzés, coeliakiára stb negatív lett. (Ekkor már ugye 7 hónapja nem szoptattam, szilárd kaja meg már 14 hónapja volt)

Kettô hét antibiotikum, az antibiotikum harmadik napjától formált a széklete napjainkig. MIndjárt nagykorú :)

Ezalatt a mizéria alatt próbáltunk kistesót létrehozni de szerintem engem annyira stresszelt leginkább a cisztás fibrózis lehetôsége hogy "nem mertem " teherbe esni nehogy egy súlyos beteg helyett kettô legyen rögtön...
Az antibiotikum után kb 2 héttel babás lettem :)

@zellerlevél: "szerintem ez szocializációs kérdés is. Ha a családban jellemző az, hogy valaki elvonul tanulni, olvasni, egyedül lenni, akkor a gyerek is megtanulja ezt a fajta viselkedésmódot. Ha ilyent nem lát, akkor igénye sem lesz rá. "

én kisbabára gondoltam aki nem érdeklôdik a családtagok esetleges igényei iránt :)

@bes3:

Értettem, csak továbbgondoltam. :)

A mi gyerekeinknél ez egyébként nem volt annyira egyértelmű. Az első három hónapos korától külön szobában aludt, egyedül. A másodikhoz az első szoptatáskor átmentem, és ott maradtam reggelig, mert akkoriban korán járt dolgozni a férjem, zavarta az éjjeli kelés. A másik kettő velünk aludt, egészen a szopás végéig, vagyis évekig.
Úgy tűnik, hogy egyikben sem hagyott maradandó nyomot az akkori megoldásunk.

@bes3: 2 héttel az anti...után "babás lettél"? Jól hangzik nagyon:-)) Egyébként a természeti anyaságnak is van hátránya. Szopik a gyerek, mikor akar, ha kinyitja a szájacskáját, már veszed ölbe, vagy felkötöd magadra kendőbe és akkor szabad a vásár... A hátrány az, hogy sosem éhes, előny, hogy sosem sír. Csecsemőként sosem sírt a gyerekem, csak amikor egyszer kimentem az utcára sétálni az unokatesómmal. Mikor hazajöttem, anyám ringatta, de vigasztalhatatlanul ordított. Kézbe vettem, azonnal csend lett. Ez most előny, vagy hátrány??? Ha sokat gyakran szopik akkor nem szívja le a hátsó, zsírosabb tejet, csak az előtejet, ami híg. tehát nem neked nem tápláló a tejed, hanem a gyerek szopik sajátos módon. nekem ezt nem hányta senki a szememre, kivéve anyámat, de ez már egy másik sztori...:-))))

@zzzsuzsa: Szerintem ha sokat szopott @bes3: babája, akkor megkapta a hátsó tejet is. Mikor kiváltódik a tejleadó reflex, akkor kezd el keveredni a "leves" a "második-félével", és kb 10 perc szopi után már csak a zsíros tej jön.

Azzal engem is sírba kergettek a barátnőim, mikor mondták, vagy mutatták, milyen "vizes" a tejük. Azokat akik még szopotattak, meg tudtam győzni, hogy ez csak az előtej, és tessék még további 10 percig fejni, és akkor okoskodni; akik meg már túl voltak ezen, úgyis meggyőzhetetlenek.
Igazából már nem foglalkozok mások dolgaival olyan intenzitással, mint régen, mert nem ismerhetem az összes mozgatórugót. Lehet, hogy ez a híg-a-tejem szöveg, csak indok arra, hogy abbahagyhassa a szoptatást. Volt olyan barátnőm, aki egyik nap lefejt egy kevés "vizes tejet", még aznap felíratta a tápszert, és másnaptól visszaszokott a cigire. Aki kitalálja a mozgatórugót, az nyert egy Donald rágót! :D

Ez felvet egy olyan témát, amit már emlegettünk korábban (és várom azóta is az ígért cikket erről, Felicitász ;)), miszerint túl nagy a nyomás a szoptatással (és még sok egyébbel) kapcsolatban, és elfelejtenek az anyukák gondolkodni és DÖNTENI! Ugyanis szabad dönteni. Csak nagyon nehéz mostanság, mert úton útfélen azt dörgölik az orrunk alá, hogy a WHO szerint fél évig kizárólag, 1 évig főként, 2 év felett meg lehetőleg szoptassunk. Mert jó, meg ez kell a jó emésztéshez, meg magasabb lesz az IQ-ja a gyereknek, meg kötődés meg kutyafüle. Ezek mind fontosak, csak éppen a szoptatás nélkül is el lehet érni. És nem az a fontos a gyereknek, hogy anyamellből kapja-e meg a tejet vagy cumisüvegből, vagy tápszert kap, hanem az, hogy mindenki jól érezze magát etetés közben. Illetve _nem csak_ etetés közben.

@Vica1982: Hú, Vica, ez az utolsó bekezdés tuti! :):):)

Nnna, sok mindent átgondoltam, este nyomatékosan közöltem mindenkivel, hogy aludni akarok: éjfélkor üvöltve érkezett a gyermekem az ágyamba, de cumival elaludt 3-ig. Ivott, mert nem volt erőm felkelni még kaját csinálni, Aztán fél órán belül csak felkeltem, evett két részletben és aludt 7-ig, amikor is elkezdett állathangokat utánozni, megtárgyaltuk, hogy ki mit mond, aztán mondtam, hogy most még alszunk, és aludtunk 9-ig. Közben még 1 körül egyszer ébresztett a nagy valami baromsággal, de azt sem tudom, mivel. Na, ha már két hónapja minden éjjel legalább ilyen, akkor elkezdem visszaszoktatni az ágyába picurt. :):) (És remélem nem egy jótékony front egyszeri hatása volt, mert ma a férjem is jól aludt - nélkülünk a dolgozóban...)

@Vica1982: Aha, ezt én is tapasztaltam, hogy a nyomás óriási. és mindkét oldalról, mert anyádék (anyámék) korosztálya még a tejbepapiban hitt. És a Kismama magazin és Geréb Ágnes és a pszichológia már mást üzen neked. Etesd igény szerint, ne hagyd sírni, játsszál vele, beszélj hozzá sokat, és ekkor jön anyós pajtás, és közli, hogy a gyereknek ritmusra van szüksége, és ne kapasd el a sok szopival, mert ugyanolyan kényes lesz, mint te vagy! Itt vergődik az ember lánya és a vége az, hogy eleged lesz és csinálod úgy ahogy te, meg a gyerek akarja, ahogy nektek a legmegfelelőbb. Bes3 írta, hogy ropi alkatú a gyerek, ezért gondoltam, hogy sok előtejet szopott. Amit írsz a 10 percről azt én még álmomban sem értem meg sosem. A gyerekem fél óránként szopott 3 percet, ezért volt a zöld hasmenés. Legalább is nekem ezt mondták anno.@pizzafutár: Nagyon helyesen tetted, hogy nyomatékosítottad a családtagokban azt, hogy te aludni akarsz. Csak így tovább!! A gyerek előbb fog rájönni, hogy ha neked jó, akkor lesz neki is jó. Előbb, mint gondolnád!!:-)

Köszi a biztatást! Ezt a felfedezést most a nagy gyakorolja egyelőre - bár ő mással idegelt ki az utóbbi időben, de ez nem is ide tartozik ;)

Ropi alkat: az enyém is az, mármint a kicsi, éjszakai műsoros :D

@pizzafutár:
Most küldök neked az éteren keresztül egy hatalmas adag kitartást! Mert ha tényleg vissza akarsz állni az éjjeli alvásra, akkor szükséged lesz rá.;)
Ne lepődj meg, ha már ma este vagy legkésőbb 3-4 nap múlva újra a régi nóta megy majd (sokszor ébredés). Ez természetes, nem fog egyetlen határozott kijelentéstől egyik napról a másikra megváltozni. Mindenesetre óriási eredmény, hogy van hatása annak, amit mondasz! Ez egy égi jel, hogy van értelme küzdeni!:)

@zzzsuzsa: Mindhárom gyerekemnek egy idő után (kb 2-3 hét) zöld volt a széklete. Az első kettőnél arra fogta a védőnő, hogy túleszi magát. Ők értelmes időközönként (2-3 óra) szoptak értelmes adagokat. A legkisebbnél már nem csak zöld, hanem ronda nyálkás is, és tele van emésztetlen anyatej-fehérje rögökkel. A szoptatási tanácsadó barátnőm azt javasolta, hogy hagyjam el a tejtermékeket, mert a legtöbbször ez áll nem csak a zöld széklet, hanem a hasfájósság hátterében is. A zöld szín elmúlt meg valamennyire visszább szorult a nyálka is. Mivel mióta szín tejet nem iszok (visszavezettem ismét a tejtermékek többi részét) nem volt átsírt éjszaka, így belenyugodtam, hogy ilyen a széklete és kész.
A netes dokik nagy része is azt írja, hogy ha rendesen gyarapszik a kölök és nem nyavalyog, akkor akár a habos széklet is normálisnak tekinthető.

@Vica1982:

Az anyai tejfogyasztásról hasonló tapasztalataim vannak. (Nyálkáról, rögökről is.)

Nálunk a tej(szója, tojás, tartósítószer)érzékeny gyerek 3,5 évig szopott, és a gastroenterológus tanácsára egy idő után én sem ittam tejet. A gyerek rendbejött, és rám is jó hatással volt a tejmegvonás. (A szoptatás befejeztével fokozatosan szoktam vissza a tejtermékekre, a tünetek mégis visszatértek. Azóta már csak az érett sajt maradt az étrendemben, de az idén lehet, hogy kipróbálom: a sajt elhagyásával eltűnik-e a feketeüröm allergiám.)

@zellerlevél: Egyre szilárdabban úgy gondolom, hogy ez a tejivósdi tényleg genetika/alkat kérdése és akinek nem jó, ne egye/igya. Elképesztő dolgokat írtok: információnak nagyon érdekes és hasznos, vagyis jegyzetelek :-), egyébként meg személyesen is elképesztő, mert nekem/a fiamnak ez az egész problémakör kimaradt (aminek nagyon örülök).

@Felicitasz:

Igen, a tejjel kapcsolatos gondok a családban halmozódnak. Érdekes, hogy komolyabb gondot a szüleim generációjánál okozott (mindkettőjüknél és a testvéreiknél is), aztán legközelebb az unokáiknál, de ott több, mint a fele gyereknél előjött, egynél egészen súlyos formában. Ők még valódi tejet ittak.
A mi generációnk műtejet ivott, a tünetek pedig maximum időszakosan jelentek meg, enyhe ekcéma, vagy gyomorpanaszok formájában.

@zellerlevél:
Csak az a gond a tejmegvonással, hogy én napi 1 litert megittam eddig. A gyermekágyi vacsorám (amit a Zuram szervírozott az ágyba:)) estéről estére a következő volt: fél liter kakaó, vajas kenyér, 10dkg sajt. Szóval engem elég rosszul érintett ez a megvonás, de inkább én szenvedjek, mint a baba.
Neked a tejérzékenység ma is tart a gyereknél?

@Felicitasz: Tedd össze a kezed, mert az eddigi elmondásaid alapján a te fiad minden anya álma.:)

@Vica1982:

Elméletileg kinőtték. De egy ideje nagyon kevés tejterméket fogyasztunk, úgyhogy tünetmentes mindenki.

(Volt időszak, amikor én is sok tejet ittam. Egészen addig nem volt tünetem, míg az első gyereket nem vártam. Eleinte csak annyi történt, hogy a karom belsején száraz volt a bőr, néha viszketett. Szülés után elmúlt. A következő gyereknél már nem múlt el.)

Tej helyett most már üres teát iszunk, az elmúlt években már nagyon sokféle közül lehet válogatni.
Télen melegen, nyáron lehűtve.

Engedjétek meg, hogy az eddigi hozzászólásokhoz nem kapcsolódóan, de a cikket érintően felvessek valamit. Utánaolvastam a bojkottnak, és felmerült bennem a kérdés, hogy mennyiben működik kettős mérce ebben az esetben. Ugyanis függetlenül attól, hogy a Nestlé helytelen piaci magatartást folytatott a nagyobb profit érdekében, nem maga a termék káros az egészségre, hanem a helytelen használata az.

Mondom a másik végletet. Amikor úgy reklámoznak a tévében termékeket, hogy csökkentett cukortartalmú, és ez mennyire jó pl a gyerekeknek, akkor hajlamosak elhallgatni, hogy cukor helyett édesítőszer, ráadásul az esetek 90%-ában aspartam van benne, ami elég sok elérhető tanulmány szerint is káros az egészségre. Miért nincs hivatalos lobbi az ilyen cégek ellen? Jaaaa, hogy a Nestlé az egy cég, aspartamot meg az élelmiszergyártók meglepően nagy százaléka használja?

@Evain: A bojkott nem azért van, mert a termék egészségtelen, hanem mert ahogy írod is, "a Nestlé helytelen piaci magatartást folytatott a nagyobb profit érdekében", ami általában is büntetendő (fogyasztóvédelmi bírságokkal stb.), de pláne büntetendő amikor a dologból napok-hetek leforgása alatt van nagy tételben emberhalál.

A tápszerrel az a (biológiai, etikai stb.) probléma, hogy egy bizonyos pont után már nem opcionális, ellentétben _minden más_ étellel. Bármilyen édességet, kenyeret, gyümölcsöt, húst stb. kiiktathatok az étrendemből, de egy újszülöttnek a tápszer marad az egyetlen lehetősége miután az anyja váltott tápszerre és a saját teje elapadt.
A fejlett államokban elvitatkozunk a pénzen, de úgy egyébként a dolog legalább biztonságos. Ahol viszont nem az, ott a profitért hajtó munkatársak pontosan tudják, hogy emberéleteket tesznek kockára. A tápszerhez víz kell (vagyis, ez egy hozzávaló). Ha a cégnek annyira fontos ez az egész, akkor a) szállítson tiszta vizet és árulja a tápszert annyival drágábban, a szükséges vízzel együtt b) szállítsa a tápszeréből az üveges, rögtön iható kiszerelést, amit én is kaptam a kórházban, és amire itt a világ fejlettebb felén reklámkampány keretében kaptunk egyszeri 20 dollár értékű kuponokat postán.

Ja hogy elmaradott országokba üveges kiszerelést már nem éri meg szállítani, se vízből, se tápszerből. Értem... :-S

Summa summarum, a tápszerrel magával semmi problémám nincs: tök jó, hogy amikor kell, van, két napig nekem is kellett és tök jó, hogy volt. Alapvetően szoptatáspárti vagyok, de nem tartom a tápszert méregnek és soha nem csinálnék "jóanyasági" kérdést a babatáplálásból. Ugyanakkor, a közvetlenül halált okozó piaci magatartást erősen etikátlannak érzem: nem lehet azt csinálni, hogy a vásárlótól elvesszük az opcióit, aztán eladunk neki egy terméket, amiből hiányzik a legfontosabb hozzávaló, de az minket már nem érdekel, a pénzét eltesszük, ő meg meghal. A Nestlé nagyjából ezt csinálta Afrikában és Dél-Ázsiában, és ez nem említhető egy lapon az aszpartammal (meg lényegében semmi mással se).

Akkor felreertheto voltam. Nem a Nestlet akarom vedeni, eszemben sincs. A felvetesemnek az volt a lenyege, hogy a tobbit miert nem. Miert emlietem pl az aszpartamot? Mondok egy sarkitott peldat. Ha atmegyek a szomszedomhoz, es fobelovom, akkor ugye elitelheto vagyok, tiszta sor. Mi van akkor, ha minden nap atviszek hozza egy pohar tejet, amiben egy csepp arzen van, es minden nap arrol gyozkodom, hogy az egeszseges, es ezt teszem szunet nelkul, mig vegul meghal. Akkor nem vagyok elitelheto, holott pontosan tisztaban voltam azzal, hogy mit csinalok? Nezz korul a boltban, hogy mennyi light meg low fat twrmwk van... Ugyanugy bajom van minden ceggel, akik a manapsag divatta valt egeszseges eletmodot meglovagolva adjak el a mergezo termekeiket, megsem latok sehol meg csak hasonlo megmozdulast sem.

De mondok masik peldat a valo eletbol. Ugye mindenki a genmodositott termekek ellen lobbizik, holott a novenytermesztesben sokkal nagyobb problemak vannak. Vegyunk egy egszeru noveny, pl a buzat. Ultetes elott a foldet kezelik rovarkartevok ellen. Tavasszal a csavazott vetomagot elvetik. A csavazas egy rovar es gombaoloszeres vegszeres kezeles. Magyarorszagon kizarolag csavazott vetomagot lehet forgalmazni emberi fogyasztasra. Amikor kihajt a noveny, akkor tragyazzak. Egy-ketnoduszos koraban lekezelik szarvedelemmel, aminek pusztan az a lenyege, hogy rovideb, de vastagabb szara legyen. ez csak arra jo, hogy rossz ido eseten ne fekudjon meg a termes, mert azt csak veszteseggel lehet betakaritani, elelmezesi szempontbol semmi pozitivat nem ad, kiveve, hogy vegyszer. Kalaszodas kezdeten kezelik gombaoloszerrel a kalasz es a levelek vedelme erdekeben, illetve kap meg egy rovaroloszeres kezelest is. Eeeees maris arathato. Igen, letezik szabalyozas a szermaradvanyt illetoen, de had terjek vissza az arzenos tej peldamhoz.

Most akkor nezzuk meg, hogy az altalunk napi szinten fogyasztott elelmiszerekben mennyi liszt van. Most nem akarom felsorolni, hogy a tobbi mezogazdasagi termek milyen kezelesen megy at (aminek nagyreszt a termesmennyiseg, azaz a profit novelese a kizarolagos erdeke), de talan ertheto, hogy miert vagyok hajlamos egy napon emliteni ezeket a problemakat a Nestle esetevel. Ezzel azt is akarom mondani, hogy innentol a szabad valasztas joga (megveszem-e vagy sem) megszunik, ugyanis ez minden elelmiszert erint. Az en szememben a konzekvens hosszutavu mergezes semmivel sem kevesbe elitelendo mint egy fejloves. Rengeteg peldat tudok arra, sajat tapasztalatbol is, hogy a nyugati fogyasztoi tarsadalom mennyire nincs tisztaban azzal, hogy mit eszik napi szinten. Es meg csak nem is vagyok "zold".

Bocsanat a hibakert, de az ipad billentyuzete nagyon bozonytalan.

"nyugati fogyasztoi tarsadalom mennyire nincs tisztaban azzal, hogy mit eszik napi szinten."

Az afrikai tisztában van?
Az indiai? A dél-amerikai? A japán?

Szerintem a folyamatos rettegés a rejtett mérgektôl nagyobb károkat okoz mindenkinek mint az amit valóban bevisz az ember a gonosz pénzéhet élelmiszeripar ármánykodása révén.

A csávázáshoz nem értek de az aszpartám gondjaitokat évek óta értetlenül szemlélem.

@Evain: csávázás, gombavédelem, és műtrágya nélkül viszont a gazda hal éhen, aki próbálna a földjéből megélni. Komolyan azt gondolod, hogy ha bevetnénk a földet (amit meghagyott a belvíz) sima kukoricával, szépen esne rá az eső, sütné a nap, néha kapálgatnánk, akkor teremne annyi, hogy meg lehetne belőle élni? És nem arról beszélek, hogy micsoda óriási hasznot hoz, hanem legalább 0-ra kijön!

@bes3: Ezt pont azért mondtam, mert hiábavaló szegény fejletlen országok lakóit lenézni, amikor mi pontosan ugyanolyan helyzetben vagyunk. Ezért kérdezem megint, miért csak a Nestlé?

Lépj túl a szélsőséges mezőgazdasági példán. Az aszpartam nem rejtett méreg. Ha pedig nem olvasod el a doboz tartalmát, akkor ugyanabba a helyzetbe kerülsz, mint az afrikai anya. Nem azt mondom, hogy legyél tisztában azzal, hogy egy átlag zöldséget mivel kezelnek. De azt nagyon is el tudod olvasni, hogy mi van egy készétel dobozán. De mondhattam volna a szója helytelen alkalmazását is, holott maga a szója alapvetően nem káros.
A nyugati fogyasztói társadalom sokkal inkább ki van téve a profitorientált vállalatok tevékenységének, mint az un fejletlen államok, ugyanis sokkal több "másra" költhető jövedelemhányada van.

Majd ha az általános iskolai oktatás szerves részét képezi az, hogy a XXI. században egy átlagos életet élő embernek mekkora és milyen kalóriabevitelre van szüksége az egészséges testsúly megtartása érdekében, akkor nem lenne a társadalom igen igen nagy százaléka elhízva.

Lehet nyugodtan humorizálni a gonosz pénzéhes élelmiszeriparral, de nyugodtan említhettem volna a gyógyszeripart (H1N1 oltás?), az olajipart (na ki támogata ezerrel a líbiai felkelőket fegyverekkel, csak hogy a legfrissebbet említsem) Nevezz összeesküvéselmélet mániásnak, de az információgyűjtés a környezetedről az rajtad múlik, és nem máson.

Még egy utolsó megjegyzés az aszpartamról: tedd őssze a két kezed, hogy nincs észlelhető tüneted.

@Vica1982: Akkor mondok pár adatot a mezőgazdaságról. Magyarország művelhető mezőgazdasági területének 50%-a 15 (igen tizenöt) nagyvállalat kezében van. A maradék 50%-nak egy része edrészet, művelésből kivont terület, és csak a fennmaradó részét művelik azok a gazdák, akiknek profitgondjaik vannak (más szóval akik tüntetni mennek). Hidd el, a nagy cégek kényszerítik a gazdákat minél több növényvédőszer felhasználására, hogy egyáltalán tudják tartani a versenyt.

Egy ideális világban (most ezt hagyjuk, hogy ettől mennyire távol állunk) az élelmiszeriparnak nem lenne szabad profitorientált tevékenységnek lennie. Az ősember, ha többet termelt, csak örült a fejének, hogy többet eszik a törzs.

Egyébként létezik ám biológiai növényvédelem is, ami még a környezetre sem káros.

De próbálj meg a példától elvonatkoztatni. Azért hoztam fel szélsőségként, mert ez az, amiről speciel nagyon kevesen tudnak (leginkább a szakmabeliek), de amivel napi szinten mossák az agyunkat, az azért a legkevesebb, hogy elgondolkoztató.

@Evain:

lehet hogy mivel immár 22 éve folyamatosan tanulom az orvostudományt, engem már nehezebb áltudományos hablattyal megvezetni (ha te abból a hoaxból tájékozódsz ami az aszpartam metanol formaldehid, stb lebomlási termékeivel ijesztgeti a vásárlókat, azt nevezem hablatynak. Ha a vonatkozó tudományt olvasod, elnézést, linkeld be hogy lássam és fejlôdjek. Elôre szólok hogy csak a pubmed.org -on szemlézett tudományos cikkeket ismerem el :) )

Kettô darab természetes aminosav összekapcsolása révén keletkezik, amelyikbôl az egyik egyenesen létfontosságú, az emberi szervezet függ a külsô beviteltôl a saját fehérjéi felépítéséhez.

"A nyugati fogyasztói társadalom sokkal inkább ki van téve a profitorientált vállalatok tevékenységének, mint az un fejletlen államok, ugyanis sokkal több "másra" költhető jövedelemhányada van. "

ez bocsánat de semmiképp nem válasz arra hogy miért írtad hogy a nyugati társadalom nincs tisztában azzal.. stb.
Mi azért nem eszünk aflatoxint, már nem annyira arzénes a vizünk, nem kapunk a zöldségtôl szalmonellát, trichinózist a hústól stb stb ami a világ többi részén még napi szintû probléma. (ez a három életveszélyes mellékbevitel mind mint totálisan természetes, nem a gonosz élelmiszeripar sötétlelkû vegyészei teszik hozzá el nem ítélhetô profitorientáltségból).

Egyébként a dobozok olvasgatására visszatérve: amit arra ráírnak, az nem igazán veszélyes. Félned attól lehet ami nem kerül rá... :)

@Evain: A biológiai növényvédelem nagyszerű dolog, én teljesen egyetértek veled, csak van egy kis probléma. (most vettem egy telket, frissen vagyok informálva:-) Rengeteg pénzbe és időbe kerül, amíg a magból palánta lesz és aztán pedig jó esetben termés. Ahhoz, hogy ebből megéljél, tehát nagy mennyiséget eladásra is termeljék, iszonyú sok idő és fáradtság, és pénz kell. És akkor még nem beszéltünk az időjárásról. A szomszédom pl aki nagyon nagy területen szőlőt művel, azt mondja, nem éri meg. Több száz liter bora van a pincében és nem tudja értékesíteni. (leht, hogy jó befektetés volt, majd 20 év múlva méregdrágán eladhatja:-)) Szóval: A bio termesztés nem káros a környezetre, viszont sokkal többször kell alkalmazni (több befektetés, és itt persze, nem az áztatott csalánra gondolok) és sokkal nagyobb a kockázat is. Egy biogazdaság óriási erőfeszítést igényel, legalábbis annak, aki ebből komolyan meg akar élni. nem csak fizikai, hanem anyagi erőfeszítést. Nem tudom hallottatok e a "Minden gyermek lakjon jól" alapítványról. A fantasztikus Hegedüs Zsuzsa menedzseli ezt a dolgot. Ma erről szól a világ: Van egy kerted: próbáld meg megművelni, tegyél magadért, és minél kevesebb dobozos ételt fogyasszál. nem a bio erőltetése, hanem az ésszerű önfenntartás a cél. Ez az alapítvány nagyszerű dolgokat tett eddig. A multikkal úgysem tudsz mit kezdeni (lásd Nestlé) Vegyél egy ásót a kezedbe és csinálj magadnak amit lehet. Egyébként még egy: Van egy törvény már arról, hogy 30-40 km-es körzetben engedély nélkül árusíthatod amit megtermeltél.

@zzzsuzsa: "Ma erről szól a világ: Van egy kerted: próbáld meg megművelni, tegyél magadért, és minél kevesebb dobozos ételt fogyasszál. nem a bio erőltetése, hanem az ésszerű önfenntartás a cél."

Mint elôtte ezer évig. Persze régen aki másét szüretelte, nagyon pórul járt, ma meg azt hurcolják bíróság elé aki a sáskának lopás közben károsodást okoz.

Itt kéne kezdeni. Szent László kellene ide.

@bes3: ha előre meghatározod, hogy milyen forrást tekintesz kizárolagosan hitelesnek, akkor minek keressek róla máshonnan linket? :) Ki is volt az, aki korát megelőzve állított olyasmit, amit az akkori társadalom nem fogadott el, mert nem volt bizonyítható? Kopernikusz? Galilei?
Amúgy nem értem, csak egy gyors keresés eredményeképpen a pubmed.org tucatnyi publikációt dobott ki az aszpartam hatásairól, ezekkel mi a gond?

De csak magamat tudom ismételni, mind az azpartam, mind az élelmiszeripar csupán példa volt, ezért említettem a szóját utána, de speciel a klónozott banánt is mondhattam volna. Vagy a kozmetikaipart is.

Hogy miért van a nyugati társadalom méginkább kitéve a profitorientált iparnak, mint a fejletlen vagy fejlődő államok? Erre is írtam a példát. Az olajipart nem a fejlődő államok tartják el, hanem a gyógyszeripar és vegyipar (az autózást nem is említve).

Nem Magyarországon élek, és a magyar viszonyokhoz képest elképesztő méretekben folyik a harc a szabadon elkölthető jövedelemhányad megszerzéséért, kezdve attól, hogy itt az orvosi ellátás nem a kiváltó okok megszüntetéséről, hanem a tünetek kezeléséről szól (de ez már nem ide tartozik, bocs).

Igazad van, nem arzénes a vizünk, nem leszünk szalmonellásak a zöldségtől, ellenben gyerekkorunktól kezdve befolyásolják az életünket. Mit eszünk, mit hallgatunk, mivel hallgatjuk (mondjam a hordozható lejátszók káros hatását a hallásra az elmúlt 10-20 év kutatása alapján), mit kenünk magunkra? Amiért 9-12 évesen súlyos anorexiával kell kezelni kislányokat?

az 1027 publikáció melyike foglalkozik a folyamatos mérgezô hatás bizonyításával?

hordozható lejátszók, anorexia, olajipar, gyógyszeripar, vegyipar, génmanipulált banán, kozmetika, aspartam, van itt minden.

Én csak arra szeretném felhívni a figyelmedet hogy soha korábban a világban nem volt ennyire könnyû és biztonságos az emberi élet mint a mai fogyasztói társadalmakban.

Természetesen mindenben lehet keresni a rosszat, a visszahúzót. Csak a saját érdekedben nem érdemes ennyire belelovalni magad.

Kopernikusz meg Galilei pedig elég olcsó mentsvár minden önjelölt világmentônek (ne vedd magadra).

Egy valóban korszakalkotó másként gondolkodó tudósra ezer sültbolond jut, jutott és fog jutni amíg ember az ember....

@bes3: "Szerintem a folyamatos rettegés a rejtett mérgektôl nagyobb károkat okoz mindenkinek mint az amit valóban bevisz az ember a gonosz pénzéhet élelmiszeripar ármánykodása révén."

Szerintem is.

Ezzel a rettegéssel számtalan irányba vagyunk manipulálhatók:

1. Konkrét ételeket, ételcsoportokat hagyunk el a táplálkozásunkból valami egészségkampány miatt; ezt egyszer már végigcsináltuk a vörös húsokkal, aztán a fehér kenyérrel, aztán az összes zsiradékkal, aztán a tojással, most éppen a gabonafélék és a tejtermékek vannak soron, illetve más divatos irányzatok szerint az összes állati eredetű élelmiszer.

Aztán szépen kiderül, hogy jaaa, mégse olyan tilos, mégse olyan káros, mégse mindenkinek, mégse annyira. De addigra a bizalom megrendült a húsban, a tojásban, a kenyérben, a tejben.

2. A fentieket meglovagolva egyre többféle adalékanyag kerül az ételekbe, zsírmentes, húsmentes, cukormentes, koleszterinmentes, de persze amit kivonunk belőle azt valahogy pótolni kell. Az adalékanyagok egy része viszont egyáltalán nem problémás; aki az összes E-t bojkottálja, az a citromsavat is, és aki az összes ételfestéket bojkottálja, az ne egyen céklát se mert abban is az van.

3. Az adalékanyagok egy másik része miatt már lassan paranoidok vagyunk, és a bio élelmiszerekért egyre nagyobb összegeket vagyunk hajlandók kifizetni (nem is ok nélkül).

4. A rettegés intézményesítése abban nyilvánul meg, hogy most már bárkinek bármi baja van, az az első indok, hogy nyilván nem táplálkozott "megfelelően", de hogy ez a "megfelelő" mi is volna, arról természetesen megoszlanak a vélemények. Azaz, bármit csinálunk, az valamelyik irányzat szerint rossz, tehát ha megbetegszünk, mindig lesz egy olyan táplálkozási irányelv, amelynek alapján be lehet bizonyítani, hogy az egész a mi hibánk, oda nem figyelésünk, tudatlanságunk stb. miatt történt.

És igen, soha korábban nem volt ennyire könnyű és biztonságos. Én legalábbis semelyik másik régi "bezzegkorszakba" nem mennék vissza. (És ezzel nem mondtam, hogy együnk csipszet kólával, csak azt, hogy sehová nem vezet ha cikkek és ellencikkek sorozatát jelentetjük meg arról, hogy a közép-európai nők anyatejében mennyi a DDT, a csecsemőtápszerek meg szintén álruhába bújt allergizáló mérgek, és a rettegő anyukák jobban jártak volna, ha teherbe se esnek, sőt, a legbiztonságosabb igazából az lett volna, ha már eleve ők se születnek meg.)

A Harvard orvosi kara egy pár évvel ezelőtt megjelentetett egy tudományos összefoglalókon alapuló egészséges táplálkozási útmutatót. A könyv esszenciája némi túlzással az, hogy mértékkel fogyasztva majdnem bármit nyugodtan ehetünk.
Ha a bolygón körülnézek, akkor a laikusok számára józan ésszel látszó gyakorlati tapasztalat is ezt igazolja vissza: rengetegféle étrendi összetételben lehet egészségesen sokáig élni, ha van a környékünkön iható víz, és van lehetőségünk elkerülni a fertőzéseket.

@Felicitasz: Figyelmedbe szeretném ajánlani: www.mindengyereklakjonjol.hu Hátha lenne kedved egy cikket írni róla. Nagyon jó lenne!!

Ezt most komolyan nem értem. Ha megnézem, hogy mit eszek, meg mit etetek meg a gyerekemmel, akkor miért élek rettegésben? Azért mert spec előnyben részesítek természetes alapanyagokat az ipari anyagokkal szemben? Pl lanolin tartalmú termékeket a vazelines termékekkel szemben? A hidroponikus termesztésű zöldségeket a szabadföldivel szemben?
Vagy komolyan baj az, hogy engem speciel érdekel a világ, ami körülvesz, és másokat is erre bíztatok?

Sehol nem állítottam, hogy kerülni kell bizonyos élelmiszercsoportokat, sőt, azt mondtam, hogy számos esetben nincs választási lehetőségünk, mivel a választék limitált.
Én is ugyanazt mondom, hogy mindent lehet enni, ésszel.
Mésrészt pont az általatok biztonságosnak és kényelmesnek mondott életvitel az (az agymosás mellett), ami a legtöbb táplálkozási problémát okozza, ugyanis azt valahogy elfelejtettük átállítani a kemény fizikai munkát végző nagyszüleink óta. A táplálkozási szokásokat mindenki otthon tanulja, illetve a közvetlen környezete hatására változtatja. Innentől fogva számomra ugyanolyan felelősség, mint bármi mást tanítani az utódaim számára.

Az, hogy én nem értek egyet a biztonsággal, egyéni szoc problémám, nekem sajnos nem egy családtagom ment rá erre az un. biztonságra, úgyhogy ezzel nem tudok vitába szállni.

Egyébként abban zzzsuzsával értek egyet, hogy ha mindenki tenne valamit, és most itt nem a saját kertről beszélek, hiszen erre nyilvánvalóan városi körülmények között nincs lehetőség, akkor igenis lehet tenni a multik ellen.

Most nekiállok elővadászni azt a két éve olvasott anyagot, amire az aszpartam kapcsán hivatkoztam, de spec itt a legutóbbi erre vonatkozó kísérlet: www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/20886530
Aztán ezzel be is fejezem, mert az aszpartamhoz is családi vonatkozású személyes utálat fűz, ez meg szintén nem érdekel senkit. :)

@Evain: elsô ránézésre: a cikk kb azt mondja hogy ha a patkányoknak annyi aspartamot adagolnak amennyit arányaiban az ember napi 800 liter üdìtô elfogyasztásával venne magához, akkor növekedne a rákos halálozásra való esélye? Vagy nem... a nôstény egereknél még ez sem okozott semmi eltérést.

A tanulmány ott sántít de nagyon hogy ugyanekkora édességérzetet okozó cukrot vagy valami remek biomézet is bele kellett volna tömni szegény állatkákba, (úgy értem kontrollcsoportként) és nézni a hatást.

Lefogadom hogy ezerszer ártalmasabb. Maga a kalória és az okozott túlsúly.

Nem az a baj hogy érdekel téged a világ hanem az hogy te sem, én sem látjuk át teljesen. Amikre hivatkozol, elég esetlegesen összerakottnak tûnik. Végiggondolatlannak. (A vazelin miért nem természetes például? Kôlajszármazék, az nem természetes: ásvány? Sokkal tisztább anyag mint a lanolin.)

Az általad beidézett cikket alapul véve retteg és rettegtet, az maga is az agymosás áldozata és tettese... szerintem.

@Felicitasz: Kerdes: van valami bövebb anyagod ezzel a temaval kapcsolatban: www.bbc.co.uk/news/health-13119545 ?

@furmint-m: Már meg van nyitva a cikk itt egy ablakban nekem, hogy ennek ma utána kell menni. (És még három másik is meg van nyitva, miközben rohanok magam után a való életemben :-)) Amint tudok, írok róla.

Azóta főzök a gyerekeknek, mióta a kicsi is eheti azt, amit mi. Addig ment a bébiétel, nem vesződtem semmiféle pépesítéssel meg mikroadagok elkészítésével. A Nestlét imádták, de jó, hogy már nem kell :)