Június harmadik vasárnapja, azaz ma.

1909-ben egy Sonora Smart Dodd nevű amerikai nő egy anyák napi templomi prédikációt hallgatva döbbent rá, hogy az apákat is ugyanígy meg kéne ünnepelni. Saját apjára gondolt, aki fiatalon megözvegyülve - felesége a hatodik gyerekük születésébe halt bele - egyedül nevelte fel Sonorát és az öt testvérét.

Apák napját 1910-ben ünnepelték meg először. Sonora az apja születésnapját, június 5-ét szerette volna ünneppé tenni, de az ügyet az év tavaszán pártfogásukba vevő lelkipásztorok és fiatal gyülekezeti tagok több időt kértek a felkészülésre, így került sor az első megemlékezésre június harmadik vasárnapján. Apák napját 1972-ben Nixon elnök iktatta törvénybe és emelte ezzel a hivatalosan is számon tartott ünnepnapok közé.

Szóval, boldog apák napját nekik, akik először is gyerekeket akarnak, aztán simogatják a hasunkat, aztán meghatottan elsírják magukat a kisbabájuk láttán, és szülő lesz belőlük. Egy apa, aki ringat, pelenkáz, etet, sétáltat, fürdet, focizni és kalapálni tanít, akivel szerelni lehet; akitől meg lehet tanulni, mit várnak el nők és férfiak el egy lovagtól és úriembertől; aki hajmeresztő dolgokat enged meg - de meg ne mondd anyádnak! -, és aki mindenben segít és mindent megold, bár mindent másképp, mint anya - lehet, hogy süteményt sütni nem szokott, de a mosogatógépet és bőröndöt úgy igazán tökéletesre csak ő tudja bepakolni.

Tavaly rajzoltunk neki egy képeslapot a fiammal. Mi nem szoktunk se az anyák napjából, se az apák napjából (se a gyereknapból) nagy ügyet csinálni: az ünneplés inkább csak annak nyugtázása, hogy tényleg milyen jó, hogy vagyunk - az ember a mindennapokban néha elfelejtkezik a saját fontosságáról, és arról, hogy pótolhatatlan. Mind a ketten mást tudunk adni, de látom a fiamon, hogy mekkora szüksége van erre is, arra is. Ma épp azt ünnepeljük, akitől a gyerek (meg az anyja :-)) megtanulta, mi az, hogy regiszterkapcsoló, meg imbuszkulcs. Boldog apák napját!