Nemsokára mindannyian belefeledkezünk egy-két napra (hétre?) a karácsonyi ünneplésbe - ki azért, mert így jó neki, ki azért, mert ugyan nem jó neki, de ezzel tud mások kedvére tenni - és most úgy gondoltam, hogy az előkészületek kavargásában még egyszer idecsábítok néhány rendszeres (vagy nem rendszeres) olvasót egy pár percre.
Mit csinálsz ma? (Lehetséges válaszok: dolgozom, ma fogok elutazni az ünnepekre, vásárolni megyek, ügyeket intézek, ajándékokat csomagolok, sütök-főzök, takarítok, esetleg ezek mindegyike.) És mit kell még csinálnod holnap meg holnapután?
Valamelyik nap, miközben átrendezgettem - végre! - a ruhásszekrényeinket nyári üzemmódból télibe, az jutott eszembe, hogy kicsit ugyanaz történik velem minden évben karácsony előtt, mint ami a terhességem végén is történt. Mindkét esetben egy születés ünneplésére kezdtem el készülődni, és ez a karácsony előtti fészekrakás egészen olyanná tud válni, mint a fiam érkezése előtti rendezgetés volt. Még a központi kérdés is ugyanaz, hogy "mivel kell még elkészülni, mielőtt".
Olyan jó dolog egy kisbaba érkezését várni. Lehet, hogy a karácsonyi készülődésnek is ez az egyik titka, és ezért van az is, hogy minket nőket ejt jobban rabul; olyan jólesik félig-meddig újraélni a gyerekeink születése előtti állapotot, sorra venni a teendőket, megálmodni és meg is akarni teremteni a tökéletes és meghitt környezetet, ahová egy kisbaba megérkezhet. Karácsonykor a kis Jézus a kisbaba, de persze ennek a születésnek az ünneplésében ugyanúgy ünnepeljük egymás (meg önmagunk) születését és létét is. Csodálatos, nyugodt, boldog karácsonyestére vágyunk, többfogásos finom vacsorára, szép ajándékokra és születésnapi mosolyra mindenki arcán. Rengeteg munkára hajlandók vagyunk ezért az élményért.
Amikor a fiamat vártam, volt egy kedves, életvidám, korát néha évtizedekkel meghazudtolóan bölcs bábám. A szülés előtti hetekben beszélgetett velem arról, hogy valamilyen formában mindenkinél megnyilvánul a fészekrakó ösztön a terhesség vége felé, nálam is meg fog, és ez teljesen rendben is van, csak legyek óvatos. Az embert egy idő után maga az elvégzett munka energizálja tovább, és nem veszi észre, mikor fárad túl. Ne felejtkezzek el arról, mondta a bábám, hogy miért is csinálom mindezt: amikor már nem a gyerekre készülök vele, hagyjam abba és tartalékoljam az erőmet arra, amire valójában kell. A szülés meg az azt követő egy-két nap sokkal fontosabb, mint bármelyik szekrény, amit még szeretnék átrendezni. A gyereknek csak rám lesz szüksége (meg az apjára), egy kis tejre, tiszta pelenkára és egy meleg takaróra: minden más csak színpadi díszlet. Lehet szép rend a lakásban, mintás lepedő a kiságyban és kézzel varrott forgó játékok fölötte, de csak azt tegyem és annyit, amennyivel a szeretetemet fejezem ki, meg se próbáljak reprodukálni egy (mégoly vonzónak tűnő) katalógusfotót. Semmiben.
A bábámnak igaza volt, és nagyon örülök, hogy hallgattam rá. Megőriztem a tanácsát, gyakran fel is használom. Évről-évre minden karácsonykor is: igyekszem többet gondolni magára az ünnepi estére és a mi valós szükségleteinkre, mint az elvégzendő(?) dolgok listájára. Amikor azt veszem észre, hogy valamit már nem magunknak, nem az ünnep örömére csinálok, akkor abbahagyom, és leülök inkább meginni egy csésze teát. A gyereknek karácsony este is csak rám lesz szüksége (meg az apjára), valami vacsorára, tiszta ruhára és egy meleg takaróra: minden más csak színpadi díszlet. Lehet persze gyönyörű, őszinte, és ki is fejezhet nagyon sok mindent, vagyis lesz karácsonyfa, sütemény és ajándékok, de meg se próbálok reprodukálni egy katalógusfotót. Sokkal fontosabb, hogy ne legyek fáradt és tudjunk együtt egy jót játszani.
(Érdemes egyébként egyszer alaposan végignézni egy karácsonyi témájú női magazin fotóit, hogy az ember végleg megszabaduljon az önmagára vett irracionálisan nagy tehertől. A szobabelsőkről készített képek gyönyörűek, de ha jobban megnézed, esetleg azt veszed észre, hogy minden polc szélén fenyőágak futnak végig: kivitelezhető ez egy átlagos, valódi lakásban? Az asztal csupa dísz és dekoráció, de vajon ráférne a levesestál is? Oda lehetne ültetni ilyen terítékhez egy három- és egy ötéves gyereket? A desszertes tálcán kilencféle sütemény van, azért olyan szép színes, de mi az esélye annak, hogy én is kilencfélét fogok sütni? És még ha meg is teszem: mire az utolsó fajta is elkészül, az első is ugyanolyan frissnek fog látszani, mint itt a képen? Nem is folytatom, ennyiből nyilván látszik, mit akarok mondani.)
Ha még van időd, ülj le egy csésze teára és gondold végig, hogy a ma meg holnap rád váró teendőkből tényleg mi az, ami igazán fontos. Esetleg beszélj azokkal, akikkel együtt ünnepelsz majd, hogy nekik mi igazán fontos - aztán szervezd ezek köré a dolgok köré a karácsonyestét, és hagyd a többit.
Boldog karácsonyt!
Friss kommentek