Ez a poszt egy fordítás. Az eredeti szöveget Amy Tuteur írta, egy Észak-Amerikában széles körben ismert, négygyerekes szülész-nőgyógyász, a How your baby is born című könyv és számtalan cikk, valamint a Skeptical OB blog szerzője.

Amikor magyar változat publikálására engedélyt kértem tőle, két cél lebegett a szemem előtt. Fontosnak tartottam, hogy ez a szöveg olvasható legyen magyarul, és fontosnak tartottam, hogy minél többen gondolkodjanak el rajta.

Azok a kötődve nevelő szülők, akik az autizmus miatti aggodalmukban ellenzik a védőoltásokat, különös módon nem is gondolnak arra, hogy talán maga a kötődő nevelés okozza az autizmust.

Tekintsük át a folyamatosan gyűlő bizonyítékokat:

1. Mind az autizmus, mind a kötődő nevelés egyre elterjedtebb jelenség az utóbbi két évtizedben. A kötődő nevelés 1988 óta létezik irányzatként: az elmélet atyjának tekintett Dr. Sears az ekkor kiadott könyvében írt róla először. Kutatási eredmények alapján pontosan ugyanebben az évben kezdett el drámaian emelkedni az autizmussal diagnosztizált gyerekek száma. (Environ. Sci. Technol., 2010, 44 (6), 2112-2118. oldal).

2. A kötődő nevelés alkalmazása időrendben mindig megelőzi az autizmus diagnózisát. Ez független attól, hogy a módszert ki alkalmazza, illetve hogy aki alkalmazza, az mit tekint kötődő nevelésnek. A szakirodalom egyetlen olyan esetet sem ismer, ahol a kötődő nevelés módszertanát a diagnózis után kezdték volna el a szülők alkalmazni.

3. A hipotézis szerint a probléma hátterében a hordozás és a túl sokáig tartó szoptatás okozta általános ingerszegény környezet áll: a kritikus jelentőségű első hónapokban és években a kisbabáknak milliónyi idegsejt-kapcsolatot kellene kiépíteniük azáltal, hogy a világot megismerik és arról tapasztalatokat szereznek. Ezzel szemben a kötődve nevelt kisbabáknak nincs elegendő lehetőségük a külvilággal való kapcsolatteremtésre: sokakat közülük szinte állandóan olyan pozícióban hordoznak, amelyből csak az anyukájuk ruházatának felületét láthatják, és a más személyekkel - apával, nagyszülőkkel, hivatásos gyermekgondozókkal - való találkozási lehetőségük is erősen korlátozott.

4. Soha senki nem mutatta ki, hogy a kötődő nevelés nem okoz autizmust.

5. Még a kötődő nevelés és az autizmus oksági kapcsolatát teljesen elutasító szakemberek is elismerik, hogy sok olyan gyerek van, akinél kötődő neveléses előzmények után autizmust diagnosztizálnak.

6. Sokak, akik tagadják, hogy a kötődő nevelés és az autizmus közt bármilyen kapcsolat is fennáll, jelentős anyagi veszteségeket szenvednének el, ha kiderülne, hogy a kötődő nevelés valójában káros. Anyagilag többek között a kötődő nevelést népszerűsítő könyvek és cikkek szerzői, a szoptatási tanácsadók és a babahordozó eszközök gyártói is abban érdekeltek, hogy ezt a kapcsolatot ne kutassuk alaposabban.

Legfőbb ideje, hogy átfogó vizsgálatokba kezdjünk a kötődő nevelés káros mellékhatásainak felmérésére, különös tekintettel a kötődő nevelés és az autizmus közti összefüggésekre. Bizonyára nem véletlen, hogy azok az emberek, akik a kötődő nevelés népszerűsítésével pénzt keresnek, sosem foglalkoztak azzal, hogy az esetleges káros hatásokat is tanulmányozzák. Szilárdan állítják, hogy a kötődő nevelés hasznos, de ebben egyáltalán nem lehetnek teljesen biztosak.

***

Az olvasó mostanra valószínűleg rájött, hogy az írás szatíra, a védőoltásokat az autizmusra (és más hasonló mellékhatásokra) hivatkozva elutasító emberek gondolkodásmódjának szatírája. A cikkem célja annak bemutatása, hogy azok a lehengerlőnek tűnő érvek, amelyekre az oltások ellenzői általában hivatkoznak, valójában logikai bakugrásokból álló értelmetlenségek.

A fentiekben igyekeztünk sorra venni az oltásokat elutasítók legfontosabb retorikai stratégiáit.

Az 1. felvetés szerint mivel az utóbbi évtizedekben váltak rutinszerű gyakorlattá az oltások, és az autizmus is az utóbbi évtizedekben vált gyakoribbá, látható, hogy az oltások okozzák a betegséget. Ez az állítás persze tévedés, mivel az autizmus gyakoribbá válása ugyanilyen elven a kötődő nevelés elterjedésével is összeköthető. De attól, hogy két jelenség előfordulási aránya együtt növekszik, még nem lesz oka egyik a másiknak - azt meg sem említve, hogy újabban az oltási arány csökken, miközben az autizmus-diagnózisok száma tovább növekszik.

A 2. levezetés az időrendi sorrendből következő kapcsolatra hivatkozik. A csecsemőkori oltások időben megelőzik az autizmus megfigyelhető tüneteinek megjelenését, de ez sok egyébről is elmondható. Az autizmus megjelenő tünetei jellemzően nem feltűnőek a kisgyermekkor kezdetéig, és bármi, ami a kisgyermekkort időben megelőzi (például a kötődő nevelés elkezdése), meg fogja előzni az autizmus tüneteinek felbukkanását is.

A 3. bekezdés egy teljesen kitalált mechanizmus. Nyilvánvalónak tűnik, de semmilyen tudományos bizonyíték nem támasztja alá, hogy tényleg lejátszódik. Az oltások ellenzői hasonló módon hivatkoznak az oltásokban levő "mérgek" káros hatásaira.

A 4. érv "a tudatlanságból származó érv": a negatív állítás bizonyítását kéri a vitapartnertől, és amikor a negatív állítás nem bizonyítható (hiszen ez az esetek többségében már eleve logikailag lehetetlen), akkor levonja a következtetést, hogy ez "bizonyítja" a saját állítását, miszerint az oltás autizmust okoz.

Az 5. az egyes esetekből általánosított hiedelem. Mivel néhány gyerek autista lett, miután a szülei a kötődő nevelés módszertanát részesítették előnyben, ebből levonhatjuk a következtetést, hogy sok-sok gyerek lesz autista, miután a szüleik a kötődő nevelés módszertanát alkalmazzák.

A 6. az ismert összeesküvés-elmélet, amellyel az oltásokat ellenzők szinte minden esetben aláhúzzák az álláspontjukat. Ugyanakkor, ha ugyanezt a logikát a kötődő nevelésre alkalmazzuk, azonnal látszik, hogy az összeesküvés-elméletnek nincs érdemi magyarázóereje. Minden ajánlásnak vagy gyakorlatnak van anyagi haszonélvezője, de ebből önmagában még nem következik, hogy a haszonélvezők direkt eltitkolják a kockázatokat vagy a káros mellékhatásokra vonatkozó információkat mások elől.

Az utolsó bekezdés egy ártatlannak tűnő felhívás, miszerint "további kutatásra van szükség". Azonban nem lehet időt és pénzt elvesztegetni arra, hogy olyan állításokat vizsgáljunk "tovább", amelyeknek semmilyen tudományos alapjuk nincsen - ezzel az erővel tovább kellene kutatnunk azt is, hogy nincs-e mégis sajtból a hold és vattacukorból a felhők. Azt mondani, hogy "további kutatásra van szükség", módot ad arra, hogy olykor kifejezetten nevetséges felvetéseknek is tekintélyt próbáljunk szerezni. Egyáltalán nem kell az oltások ellenzőinek minden újabb állítását kutatásokkal cáfolni, és ha nem foglalkozunk egy olyan ötlettel, amelynek nincs tudományos vagy logikus alapja, az nem azt jelenti, hogy valaki titkol valamit.

A cikk legfontosabb állítása az, hogy amit az oltások ellenzői logikus érvelésként előadnak, az egyáltalán nem "logikus" érvelés, hanem vádak, hiedelmek, tévedések és összeesküvés-elméletek gyűjteménye. Semmi ok nincs komolyabban venni azt az állítást, hogy az oltások autizmust okoznak, mint azt az állítást, hogy a kötődő nevelés autizmust okoz.