Nyolc-kilenc éves lehettem, amikor elkezdtem olvasni ehhez a bloghoz: a családi könyvespolcon megtaláltam az Egészségügyi ABC-t, Ranschburg Jenő Szülők lesznek című könyvét (Gondolat Kiadó 1979, a babát ringató szőke kislánnyal a kemény fekete karton címlapon) és dr. Zoltán Zsófia Mit egyen a gyerek? című munkáját (Medicina 1977, a narancssárga puhakötéses).

Dr. Zoltán Zsófia könyve mindig elég népszerű lehetett Magyarországon, mert 2005 nyarán még láttam belőle 15. (és nyilván sokadszor átdolgozott) kiadást az egyik nagy budapesti könyvesházban. A mi otthoni példányunk salátává olvasott lapjai közt anyukám feljegyzései és heti mintaétrendjei voltak kis papírcetlikre összegyűjtve: feles, kétharmados tej készítése, gyümölcsturmixok, túrókrémek, vegyes zöldségpürék.

A táplálkozási ajánlások változnak, az anyák nem :-). Aggályos figyelemmel olvassuk a szakirodalmat, töprengünk, jegyzetelünk és jól akarjuk csinálni. Ez a poszt egy ötletbörze lesz, és egyben segédanyag ahhoz, hogy hogyan használhatod a sokszor egymásnak ellentmondó  szakirodalmakat az anyai ösztöneiddel teljes harmóniában.

Minden országban (Kanada sem kivétel) közkézen forog egy csomó táblázat arról, hogy mit ehetnek már az ilyen vagy olyan korú kisbabák. Ezek a táblázatok természetesen minden országban másképp néznek ki: gondolnád, hogy a hét-nyolchónapos kanadai gyerekek már orvosi jóváhagyással esznek marhahúst, halat, tojássárgáját, lencsét, tofut, sárgaborsót (pürézve, nyilván, de akkor is)? Az év nagy részében elég hideg van, és létfontosságú, hogy elég húst, illetve fehérjetartalmú ételt együnk. A kanadaiak általában is gyakran esznek halat, de fogadni mernék, hogy a japán kisbabák is hamar megismerkednek a halételekkel. Az olaszok nem esznek annyi húst: ők tradicionálisan zöldségekkel kezdenek, de a féléves körüli olasz kisbabák első ételei közt szerepel a parmezán sajt is - egyébként ez az egyik legkönnyebben emészthető sajt -, amelyet a szülők elmorzsolva belekevernek a zöldségpürébe, és így kezdik el a savanyított tejtermékek bevezetését. Héthónapos olasz babák már esznek a családi sajtos makaróniból: főtt tészta, paradicsomszósz, parmezán sajt, botmixerrel összepürézve vagy villával apróra (amolyan darabosabb krumplipüré állagúra) törve. Egyszer utánanézek, mit gondolnak az olasz gyermekorvosok a cöliákiáról, illetve egyáltalán milyen arányban vannak ebben a tésztaevő kultúrában lisztérzékeny kisgyerekek. Azt pedig már említettem, hogy mennyire meglepődött a kanadai gyerekorvosunk, amikor elmondtam neki, hogy Magyarországon az alma a kezdő étel. De hát mi magyarok nem kuriózumnak tartjuk az almafákat: ez a legnépszerűbb gyümölcsünk, közmondások és népdalok tárgya, süteménytöltelék, tízórai, gyógyszer (reszelve hasmenésre, vérszegénység ellen szöggel teleszurkálva), és mindig van, hiszen egy száraz, hűvös pincében egy egész télen át is eláll. Minden nap egy alma - na ugye. Persze, hogy azonnal adjuk a gyerekeinknek is.

Vagyis, a hozzátáplálásról és a babák etetéséről nagy általánosságban azt gondolom, hogy mindenki olvassa el az ajánlásokat, aztán pedig tegye nyugodtan, amit jónak lát.

Hozzátáplálásban nincs helytelen döntés: bármit csinálsz, valamelyik protokoll jóvá fogja hagyni. A legfontosabb szempont tehát nem a protokoll, hanem a saját genetikád, népcsoportod, kultúrád, a gyereked alkata, emésztési sajátosságai, tőled örökölt preferenciái, allergiái, potenciális (és kivédendő) egészségügyi problémái. Ezekhez képest értelmezd az ajánlásokat, ezekhez képest dönts egy-egy ételféleségről.

Egy példa: mindig sejtettem, hogy a fiamnak jó eséllyel semmi baja nem lesz a tehéntejtől. Követtem az érvényben levő ajánlást és fokozatosan vezettem be a teljes tejet a fiam étrendjébe - de minden aggodalom nélkül. Mi tradicionálisan tehéntejivó család vagyunk: az apai nagymamámnak (bábás otthonszülés! :-)) például egyáltalán nem volt teje (primary lactation failure, csak akkoriban még nem hívták így). A tehéntej volt az egyetlen elérhető megoldás, és volt is a háznál tehén. Apám tehéntejen nőtt fel, még az én kisgyerekkoromban is volt a nagyszüleimnek tehenük, és néhány évesen én is lelkesen kortyolgattam a frissen fejt tejet a bádogbögréből (általában felforralták a felnőttek, de emlékszem olyanra is, hogy már fejéskor ittam kint az istállóban a tejeskanna öblös tetejéből). Soha nem volt tőle semmi bajom. A tudomány mai állása szerint a tejérzékenység genetikai dolog és köze van ahhoz is, hogy milyen népcsoportokból valók az őseid, mivel foglalkoztak, miket ettek - és jó eséllyel ugyanígy genetikai, etnikai kérdés az is, hogy mennyire gyors vagy lassú az alap anyagcseréd, inkább hasmenésre vagy inkább székrekedésre vagy hajlamos, bírod-e a vörös húst, okoz-e neked puffadást és emésztési problémákat a csicseriborsó vagy a kelbimbó, tudsz-e aludni egy este hatkor megivott vacsorazáró kávé vagy tea után, vagy ébren pörögsz miatta hajnalig, nagy lázzal járnak-e a betegségeid, izzadós vagy nem izzadós alkat vagy-e, hízásra hajlamos-e vagy nem, csontos és erős-nehézléptű, vagy alacsony és törékeny.

A babádnak ugyanígy meglesz (megvan) a személyes alkata, amelynek nagy része nyilván családi örökség. Hogy milyen ételekkel kell vigyáznod, ez főleg a babád testi adottságaitól függ.

A legtöbb ételnek (végülis ezekben is kémiai vegyületek vannak, kvázi ugyanolyan hatóanyagok, mint a gyógynövényekben, gyógyszerekben) van valami "mellékhatása": ezt a mellékhatást megtudhatod a protokollokból és a táplálkozási ajánlásokból, de a mellékhatás értelmezése a te feladatod. Azt a kérdést kell megválaszolnod, hogy a mellékhatás kívánatos vagy nem kívánatos, vagyis, hogy a te gyerekednek ez az étel jó lesz-e vagy nem. Ha jó lesz, akkor jó étvágyat hozzá.

A szoptatás posztok egyikében már leírtam ezt a döntési mechanizmust: a szakkönyvekben elolvashatod például, hogy az anyatejben megjelenő citrusfélék néhány kisbabánál hasmenést okozhatnak. Eddig a szakkönyv. A tanácsból levonható következtetés viszont nem az, hogy akkor a szoptató anyukák kerüljék a citrusféléket, hanem csak annyi, hogy a hasmenésre hajlamos kisbabák szoptató anyukái vigyázzanak a citrusfélékkel. De a székrekedésre hajlamos kisbabák anyukái adott esetben kifejezetten ki is próbálhatják, hogy ha isznak napi 2-3 pohár narancslevet, az a tejükbe átkerülve javít-e a babájuk emésztésén.

Amikor ezt először felfogtam - sokadszori köszönet a bábámnak -, nagyon fellélegeztem. Továbbadom a tanulságot: a józan ész határain belül tényleg azzal eteted a kisbabádat, amivel csak akarod. Kilométeres tiltólistákat lehet összerakni olyan logikai bakugrásokból, miszerint ha valami problémát okozhat, akkor nyilván okoz is, és ezért kerüljük el. A fehérbab meg a lencse valóban nagyon magas rosttartalmú, és igaz, hogy sokak számára nehezen emészthető, de ebből nem következik, hogy biztosan a te gyereked is nehezen fogja emészteni. A banán sokaknál székrekedést okoz, de ebből nem következik, hogy akkor te se add a babádnak. Sőt, ha a babád hasmenésre hajlamos, akkor neki direkt jó lesz a banán (meg a rizs, meg az alma is).

Nézd meg a protokollt, aztán kísérletezz, hallgass az ösztöneidre és figyeld a kisbabádat. Ami beválik, add neki nyugodtan. Ebből a szemszögből hirtelen nem tűnik olyan kaotikusnak a szakirodalom se: a protokollok tiltólistáit próbáld meg az adott ételek "mellékhatásainak" szemszögéből értelmezni, és arra a kérdésre keresd a választ, hogy konkrétan a te kisbabádnak ez a mellékhatás problémásnak tűnik-e vagy nem.

És akkor a hosszú bevezető után íme a saját bevált receptjeim, nagyjából abban a sorrendben, ahogyan bevezettem őket a fiam étrendjébe. A pürék nagyrészt bolti bébiételek voltak (errefelé jó minőségűek, tiszták és olcsók), de néha én is püréztem botmixerrel (főtt krumplit, párolt sárgarépát, körtét, őszibarackot) vagy például a banánt meg a magamnak megsütött cukkinit egyszerűen összetörtem villával, hogy a gyerek is ehessen belőle.

A vegyes ételek egy része később úgy készült, hogy főztem magunknak ahogyan szoktam - natúr csirke olivaolajon megsütve kevés sóval és valamilyen zöldfűszerrel (majorannával, bazsalikommal, kakukkfűvel), párolt rizzsel, őszibarackkal -, és egy kis adagot egy fél pohár víz segítségével összepüréztem botmixerrel.

• rizsmüzli, anyatejjel/tápszerrel kikeverve
• natúr őszibarack püré
• sárgarépapüré
• rizsmüzli/babakása, őszibarack pürével kikeverve
• rizsmüzli/babakása, sárgarépa pürével kikeverve
• sütőtök püré
• sárgarépa-őszibarack
• sárgarépa-sütőtök
• őszibarack-sütőtök (ezt nagyon szerette)
• körtelé
• pürézett körte
• almalé
• reszelt alma
• főtt krumpli, pürének összetörve
• alma-őszibarack
• alma-sárgarépa
• sárgarépa-krumpli
• édesburgonya (batáta) püré
• sárgabarack püré (a fiam combján másnap száraz, kiütéses-féle foltokat fedeztem fel, amelyek utóbb semmilyen kapcsolatban nem álltak semmilyen étellel, de egy ideig ezután nem adtam sárgabarackot :-))
• zab-,  és árpamüzli (babakása)
• vegyes gabonamüzli (babakása), az eddigi zöldség- és gyümölcspürékkel kikeverve
• zöldborsó püré
• zöldbab püré
• sárgarépa-zöldborsó (ez nagy kedvenc volt sokáig)
• sárgarépa-édeskrumpli (ez is)
• krumpli-zöldbab
• banán
• banán-alma
• csirkehús
• csirkehús-alma
• csirkehús-édeskrumpli-sárgarépa
• csirkehús-alma-őszibarack
• csirkehús-sárgarépa-zöldborsó
• csirkehús-krumpli-zöldbab
• cukkini
• cukkini-sárgarépa
• áfonya (blueberry)
• áfonya-alma
• borjúhús
• borjúhús zöldségekkel összepürézve
• natúr joghurt (biojoghurt, teljes tejből)
• babakása joghurttal kikeverve

... és így tovább.

A fiam öt és fél hónapos volt, amikor elkezdte a kóstolgatást (őszibarackkal, rizsmüzlivel, sárgarépával).

6 hónapos étrend: (aminek a te babád megeheti a felét vagy a dupláját: azért írom le, hogy láss egy variációt a normálisra)

• igény szerint szoptattam (reggel 5-6 körül, 8 körül, 10-11 körül, ez után a délelőtti hosszabb szopi után elcsöndesedett, nézegetett, és dél körül aludt egy órát)
• ebédre rizsmüzli (babakása) vagy lefejt anyatejjel, vagy barackkal, vagy sárgarépával, vagy sütőtökkel kikeverve pürének, aztán szopi, és ha még szomjas volt, akkor egy kis felforralt és lehűtött víz vagy vízzel hígított körtelé (ezután valamikor fél 2 és fél 4 közt elmentem vele egy-másfél órát sétálni)
• 3 fél 4 körül (sétából hazatérve) szopi, aztán aludt egy órát
• délután 4 és 6 közt néha egy, néha két rövidebb szopi, aztán este 6-7 körül mindig egy hosszabb (a napnak ebben a kora esti szakaszában volt a legaktívabb, mászkált, forgolódott, pakolászott, ilyenkor hallgattam vele zenét, táncoltam vele, báboztam neki, mondókáztunk, képeskönyvet nézegettünk stb.
• este 8 körül vacsora, rizsmüzli vagy valamilyen gyümölcs- vagy zöldségpüré, akkoriban még csak sárgarépa, sütőtök és őszibarack közül lehetett választani
• fürdés, pancsolás után fél 9 - háromnegyed 9 körül szopi, 9 körül elaludt, és legközelebb másnap reggel 5-6 körül ébresztett szopiért

A féléves gyerek mellett azt éreztem, hogy körülbelül ez a tejtermelésem maximuma, és térfogatban még elég a tej, de tápértékben már nem. (Vagyis, a hosszú szopikat a gyerek jóllakottan fejezte be, de a napi kalóriaszükségletét teljesen nyilvánvalóan nem tudtam már csak anyatejjel fedezni.) A következő hetek arról szóltak, hogy a szoptatás melletti napi egy rizsmüzli és egy zöldség/gyümölcsadag helyett lett napi két rizsmüzli és két zöldség/gyümölcsadag, miközben párnaponta új zöldséget vagy gyümölcsöt vezettem be,  valamint a többi gabonafélét is, és előbb a csirke-, aztán a marhahúst, röviddel  a gyerek nyolchónapos kora előtt pedig a joghurtot.

7 hónapos étrend:

• igény szerint szoptattam (ahogy a gyerek kért, továbbra is általában reggel 6 körül, 8 körül, délelőtt 10 körül, aztán délelőtti-déli csendes meditálás és alvás)
• ebédre vegyes babamüzli, valamilyen hússal és zöldség- vagy gyümölcspürével, szopi, gyümölcslé
• délután séta, aztán fél 3 -3 tájban szopi, alvás
• 4 óra körül uzsonna, valamilyen gyümölcspüré és szopi
• este 6-7 körül a hosszabb esti szopi
• 8 körül vacsora, vegyes babamüzli valamilyen zöldség- vagy gyümölcspürével, víz, illetve alma- vagy körtelé
• este 9 körül szopi, aztán alvás

8 hónapos étrend:

• igény szerint szoptattam (kb. reggel 6, 8, 10)
• a délelőtt 10-es szopi előtt tízóraira valamilyen gyümölcspüré, ezután a szopi után a szokásos csend és alvás
• dél körül ebéd, vegyes babamüzli, csirke-vagy marhahúsos zöldségpürével, néhány kiskanál joghurt, szopi, gyümölcslé vagy víz
• délután séta, fél 3 - 3 körül szopi, alvás
• 4 óra körül uzsonna, gyümölcspüré és szopi
• este 6-7 körül a hosszabb szopi
• este 8 körül vacsora, vegyes babamüzli valamilyen zöldségpürével, víz
• este 9 körül szopi, alvás

A nyolchónapos kanadai babák egy része, ahogy ezt fentebb is említettem, már eszik halat, tofut és hüvelyeseket; a fiam még ilyeneket nem evett. Még tojássárgáját se adtam neki, de elméletileg egy nyolchónapos baba már ehetne joghurttal összetört tojássárgáját, amolyan híg tojáskrém-szerű valamit, tízóraira vagy uzsonnára, petrezselyemzöldet is bátran tehetsz bele.

Nekünk nagyszerűen beváltak az Észak-Amerikában népszerű babamüzlik - az otthon kapható termékek közül a Holle bio babakása hasonló, rizspelyhes, köleses és hárommagos is van -, ezért én nem is kísérleteztem házilag főzött rizskásával, kölespéppel. De ki lehetett volna próbálni a házi kásákat, vagy akár azt is, hogy teljes kiőrlésű (tojásmentes) kétszersültet vízbe áztatva kikeverek gyümölcs- vagy zöldségpürével.

A nyolchónapos babák egy része fintorogva néz a pürékre, illetve már meg tud enni darabos ételeket: kézzel felmarkolnak és az ínyükkel elmajszolnak egy főtt sárgarépát, krumplit, puhára párolt céklaszeletet; elszopogatnak egy kölesgolyót, kétszersültet, kiflivéget, szívesen rágcsálnak nyers almát, körtét. A fiam nyolchónaposan még semmilyen darabos ételt nem tudott megenni: amikor megpróbáltam darabosabb, "haladó" püréket készíteni vagy venni neki, mindet kiöklendezte. Eközben a barátnőm nyolchónaposa kölesgolyót evett, meg az ínyével elmajszolt egy fél zsömlét és egy fél banánt: a kisbabák nem egyformák, úgyhogy figyeld a gyerekedet, és etesd azzal, amit szeret és meg tud enni.

A nyers gyümölcsökről, zöldségekről azt írja a szakirodalom, hogy vigyázzunk velük, mert a babák még nem tudják őket összerágni, viszont ha a metszőfogaikkal leharapott apró  és kemény alma- vagy répadarabkákat belélegzik, megfulladhatnak. Láttam olyan nyolchónapost - egy másik barátnőm kislányát -, akinek esze ágában sem volt megfulladni: az alsó metszőfogaival meg a felső ínyével rágott, és meg tudott enni egy cikk nyers almát, a nyári forróságban pedig szemenként tette a szájába a mélyhűtőből kivett fagyos zöldborsót. Elszopogatta, mint a felnőttek a cukorkát, aztán amikor felolvadt, ugyanúgy összerágta az alsó foga meg a felső ínye közt, mint az almadarabkákat, és lenyelte. A fiam elmúlt hároméves, mire megtanulta a cukorkaszopogató mozdulatot, de ennek a kislánynak nyolchónaposan nem okozott semmi problémát.

Ha a gyereked olyan, mint a fiam volt, és minden, ami nem püré, fulladásveszélyt jelent a számára, akkor kipróbálhatod a hálós etetőt, most már Magyarországon is lehet kapni. (Az árától azonnal hanyatt vágtam magam: itt kettő van egy csomagban, kb. 5 dollárért, ami a magyar ár harmada, a fizetéseket meg inkább ne hasonlítsuk össze - egyben ez az egyetlen bajom a posztnak ezzel a konkrétabb dolgokból álló részével. Sok mindent elmondhatok mint tippet, bio babamüzlitől rizstejen át hálós etetőig, de ennek van egy anyagi oldala is, amitől némileg zavarba jövök. A mi számunkra ezek megfizethető alapfelszerelések voltak, ámde nem azért, mert a férjem posztdoktori ösztöndíjából jachtra is telt, hanem mert az itteni árak sokszor forintra átszámolva is alacsonyabbak, mint a magyarországiak. Ez bicskanyitogatóan igazságtalan, de szégyenkezésen kívül nem sokat tudok tenni, maximum magyarázkodom. A kisüveges egykomponensű bio bébiételeket 49 centért vettük, ami körülbelül száz forint, de otthon nem láttam ennyiért üveges bébiételt, egykomponensű bioterméket meg főleg nem. Úgyhogy amit itt olvasol, az nem "tanács". Használd fel belőle, ami megtetszik, a többit meg felejtsd el, és tedd amit helyesnek tartasz. A későbbiekben is.)

A hálós etető a fiam születése körüli időkben még abszolút újdonság volt, alig néhány éves szabadalom. Akkoriban kezdték el nagyobb tételben forgalmazni, és rögtön nívódíjas termék lett. Bármilyen ételt bele lehet tenni, nyers almát, répát, sárgadinnyét, karalábét, retket, de akár kockára vágott pörköltöt is, tényleg bármit. A kisbaba megfogja az etető karikáját és a hálón keresztül rágcsálja és szívogatja ki az ételt: gyakorlatilag saját magának csinál belőle pürét, és közben megismeri az ízeket, fulladásveszély nélkül. A fiam nagyon szeretett ilyenből enni. Amikor jött a foga, akkor hideg almadarabkákat tettem bele rágókának, de vannak olyan szülők is, akik jégkockát tesznek bele, és úgy adják oda a kisbabának, hogy rágcsálgassa és szopogassa. A hálót ki lehet fordítani és nagyon könnyen tisztítható: a termékleírás szerint ha problémád van a tisztításával, akkor üzemelj be erre a célra egy fogkefét, de nekem sose kellett hozzá segédeszköz, csak az erős vízsugarú konyhai csap és a szokásos mosogatószerem, el tudtam mosni kézzel.

Ha egy étel vagy ételcsoport minden tiltólistán rajta van, akkor a fulladásveszélyen kívül az allergia lehet a tiltás másik oka. A tehéntejről már írtam, de egyébként ismert allergének a szója, tofu (Kanadában e kettő közül egyik miatt se aggódnak), az aprómagvas bogyós gyümölcsök egy része (szamóca, málna), a citrusfélék, a déligyümölcsök egy része (kivi, papaya), néhány halfajta, méz (ez utóbbival a botulizmus kockázata miatt is ajánlott várni), olajos magvak és mogyorófélék, a fűszerek egy része.

Eddig a szakirodalom - ezután következnek a kisbabák. Észak-Amerikában népszerű étel a földimogyoróvaj: ez valójában pürévé zúzott földimogyoró, és azért kenhető, mert a mogyoró saját kipréselődő olaja teszi azzá. A nem sózott változatában tényleg semmi  más nincs, csak földimogyoró. Az egyik legerősebb allergén mogyoróféle, továbbá  ebben a formátumban nagyon sűrű, szájpadlásra tapadó krémszerű állaga van, és vannak babák, akik megfulladhatnak tőle. A fiam majdnem hároméves volt, amikor először evett ilyet - ugyanakkor egy családi ismerősünk nyolchónapos kislánya (az, aki a fagyasztott zöldborsót szopogatta) földimogyoróvajjal megkent kétszersült-kockákat evett uzsonnára, amikor náluk voltunk, és semmi baja nem volt tőle. Ha a gyerek nem allergiás rá és meg tudja enni, akkor a földimogyoróvaj a tiltólistáról azonnal a kiemelt kategóriás egészséges ételek közé kerül át: rengeteg fehérje van benne, B-vitamin, vas, folsav, és az íze is nagyon kellemes.

Ezzel nem mondtam, hogy te is nyugodtan adj a nyolchónaposodnak földimogyoróvajat, csak azt, hogy ami ennivaló, és alapvetően egészséges, arról a gyereked szervezete fogja eldönteni, hogy konkrétan neki jó-e vagy nem. A nyolchónapos babák egy része, ne feledjük, mindent kiköp, ami nem fehér és nem folyadék. A nyolchónapos babák egy másik része földimogyoróvajas kétszersültet eszik egyedül, kézzel. A szója is nagy allergén, de a vegetáriánus családoknak szóló kanadai protokoll a nyolchónapos babáknak engedi a hüvelyeseken és a tofun kívül a szójasajtot és a szójajoghurtot is. (Ráadásul a Kanadában forgalomban levő csecsemőtápszerek közül amik nem tehéntej alapúak, azok szója alapúak: aki nem tud vagy nem akar szoptatni, de alternatívát keres a tehéntej alapú készítményekre, annak a szója lesz az első számú lehetősége.)

Maradnak tehát a tiltólistán azok a dolgok, amelyek a felnőtteknek sem egészségesek. Vigyázz a botulizmus- és listeriabaktériumokra, azaz ne adj a kisbabádnak mézet (kezdetben pasztőrözöttet se), felvágottat, pasztőrözetlen sajtokat, semmilyen nyers tejből készült tejterméket. Ne sózd vagy cukrozd az ételét, bánj mértéktartóan a fűszerekkel (zöldfűszerekkel érdemes kezdeni, és kezdetben inkább kevesebbel mint többel). Általában érdemes kerülni a nagyon sós, nagyon feldolgozott, sok adalékanyaggal készülő ételeket, mint amilyenek a krémsajtok, virslik, májkrémek stb., és nekem elég rossz véleményem van a különféle babadesszertekről, pudingokról is: egyfelől nyugtalankodunk a tojásfehérjén meg a déligyümölcsökön, másfelől meg ezekben ott van a zselatin, szójalecitin, rengeteg cukor vagy mesterséges édesítő, citromlé. Az ember vagy paranoid módon olvassa az összetételi listákat, vagy tényleg lemond szinte minden ilyesmiről, és otthon keveri össze a  bio natúrjoghurtot házilag készített őszibarackpürével. Ezzel persze megintcsak nem azt akarom mondani, hogy ha adtál egy túró rudit a nyolchónaposnak (főleg ha van nagyobb testvére, ugye), akkor aztán mindennek vége.

Te vagy a szülő: te hozod a döntéseket és neked kell a gyerekedre vigyáznod legjobb tudásod szerint.