Felicitász blogja

Terhesség, szülés, babázás, gyereknevelés. Gyógynövények, életmód, egészség. Szakirodalom, meg a szokásos tanácsaim gyűjteménye.

©

A blogon megjelenő írások, illetve azok részletei csak a szerző engedélyével, a blog linkjének feltüntetésével használhatók fel vagy közölhetők máshol.

Email: felicitasz@vipmail.hu

Facebook

Ennyien olvastok most

Locations of visitors to this page

Címkék

antibiotikum (2) antidepresszáns (5) anyanyelv (3) apa (3) aranyér (1) asszonygyökér (1) autizmus (6) autonómiára nevelés (5) baba (18) bábaság (22) balett (3) berry (1) beszédtanulás (11) bogyó (1) bölcsőde (1) boldogság (1) büntetés (4) burokrepedés (2) citromfű (2) családtervezés (8) csalán (1) császármetszés (14) császárseb (3) dicséret (3) d vitamin (1) egészség (15) életmód (13) elfogadás (3) engedetlenség (2) epidurális érzéstelenítés (2) érzelmi nevelés (1) eufenika (2) evésproblémák (1) fájdalomcsillapító (9) fejfájás (1) fejlődési rendellenesség (3) felicitasz (22) feminizmus (2) fészekrakó ösztön (2) fogamzás (4) fogamzásgátlás (3) fogamzásgátló tabletta (1) folsav (8) frontérzékenység (1) gátseb (1) genetikai tanácsadás (2) geréb ágnes (2) gyász (2) gyereknevelés (14) gyerekszám (6) gyerekvállalás (13) gyermekágy (12) gyermektelenség (7) gyógynövény (12) gyógyszer (7) h1n1 (11) halloween (1) harry (1) harry potter (10) hiszti (5) hőgörbe (1) hólyaggyulladás (1) homeopátia (1) hőmérőzés (1) hozzátáplálás (5) húsvét (1) idegennyelv tanulás (6) immunitás (3) influenza (13) influenzavírus (2) iskola (4) jutalom (2) kanada (22) kányabangita (1) karácsony (4) kétnyelvűség (6) kézzel tágítás (1) kiságy (1) kisgyermekkor (18) köhögés (1) kolin (1) költözés (1) komló (1) korai fejlesztés (10) korai vajúdás (2) koraszülés (2) korcsolya (1) kórház (3) kormányrendelet (1) lázcsillapító (2) levendula (2) magzatvédő vitamin (3) magzatvíz (1) meddőségi kezelés (3) medveszőlő (1) menstruációs ciklus (4) mese (11) meseterápia (1) mikulás (1) mióma (1) mmr (2) montessori (4) napirend (4) nátha (4) nevelés (2) nyugtató (3) oltás (14) omega 3 (3) öngyilkosság (1) orvos (20) otthonszülés (27) otthonszülés kormányrendelet (3) óvintézkedés (12) óvoda (5) ovulációs teszt (1) oxitocin (3) párkapcsolat (10) peteérés (2) peteérésjelző (1) pg53 mikroszkóp (1) potter (1) pozitív (1) pozitív nevelés (7) prom (1) pronatalizmus (2) pszichoterápia (20) ptsd (8) rák (2) rooming in (2) szaporodási ösztön (2) székrekedés (1) szeretet (6) szoptatás (14) szülés (27) szülésélmény (1) szülésindítás (5) szülési terv (1) szüléstörténet (1) szülés utáni depresszió (9) születésélmény (2) szűrővizsgálat (9) tájékozott döntés (10) tápanyagszükséglet (12) táplálkozás (11) tápszer (3) tea (11) teherbe esés (10) tehetséggondozás (6) tej (2) tens (2) teratológia (1) terhesgondozás (10) terhesség (14) termékenységi problémák (6) termékeny nap (3) természetes családtervezés (2) terminustúllépés (4) tigrisanya (2) többnyelvűség (3) tokofóbia (3) tőzegáfonya (2) tudomány (2) tudomany (1) túlhordás (3) tüneti hőmérőzéses módszer (1) tűzvédelem (1) újévi fogadalom (3) újszülött (12) ünnep (13) usa (19) utófájások (1) valentin nap (1) vas (2) vashiány (4) vérszegénység (3) zöld (1) zöld tea (1) zsurló (1) Címkefelhő

Friss kommentek

A négyévesed még emlékszik a születésére

2009.10.12. 17:21 Felicitasz

A pszichológia egyik legérdekfeszítőbb területe szerintem a korai fejlődésünk tanulmányozása. "Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb" - hát ezt nap mint nap átélem a saját kisfiam mellett is. Elképesztő élmény részt venni abban a folyamatban, ahogyan egy kisgyerek számára összeáll a világ, és annak is nagyon örülök, hogy egy olyan korba születtem (meg a fiam is), amelyben van esélyem végigkövetni ezt a folyamatot, mert az emberiség egyáltalán eljutott odáig, hogy csecsemők és kisgyerekek lelki életével, gondolataival érdemben foglalkozzunk.

Az utóbbi két-három évtizedben meg már a magzatokéval is.

Mai tudással döbbenetes belegondolni, hogy volt idő, amikor azt hittük, hogy a csecsemők nem éreznek és nem gondolkodnak. Harminc év múlva meg talán döbbenetes lesz, hogy 2009-ben még kérdés volt az, hogy van-e a magzatnak emlékezete :-) A fejlődéspszichológusok sokáig úgy gondolták (pl. Piaget nyomán), hogy az emlékezés egy készség, amely körülbelül a harmadik életév végére alakul ki teljesen, és ezért van az, hogy az emberek döntő többségének semmilyen összefüggő emléke nincs 1-2 éves korából. Aztán kiderült, hogy ez így ebben a formában nem igaz: az első néhány életévünkről valóban nem tudunk beszámolni, de nem feltétlenül azért, mert tényleg nincsenek is emlékeink. A "beszámoláshoz" nyelvi készségek kellenek, és ez az, ami eleinte nincs, nem egyszerűen az emlékezési képesség hiányzik. A kísérleti módszerek változása és az ultrahang szélesebb körű használata nyomán ma már gyűlnek és gyűlnek a bizonyítékok arról, hogy vannak csecsemőkori emlékeink, sőt, méhen belüli emlékeink is. Kérdés, hogy igény esetén hogyan hívjuk elő őket.

Egy híres kísérletben (Anthony DeCasper és társai, 1994) terhes anyukák rendszeresen  felolvastak hangosan egy gyerekverset a pocakjuknak, aztán amikor a babák megszülettek, a kutatók egy korai ébrenléti szakaszban betették  az újszülötteket egy hangfelvételeket lejátszó inkubátorba. A kicsik úgy tudtak a felvételek közt válogatni, hogy a magnóval összekötött cumit szívogatták gyorsabban vagy lassabban. Minden felvételen ugyanez a vers volt, más-más felolvasókkal. Néhány próbálkozás után mindegyik kisbaba beállt arra a cumiszívogató sebességre, amely a saját anyukája hangját hozta be felvételről.

Az anyai hangot persze állandóan hallja a magzat odabent. De később kiderült, hogy a néhány órás újszülött babák többsége az apja hangját is ki tudja választani más férfihangok közül, sőt, a terhesség 33. és 37. hete közt rendszeresen lejátszott  zenét is előnyben részesítik a felvételen szereplő egyéb dallamokhoz képest.  A korai emlékezet meglepően komplex, egyaránt irányul dallamra, hangszínre, hanglejtésre és egyéb mintázatokra: az újszülöttek a beszélt nyelvekre is eltérően reagálnak. Néhány órás francia kisbabák szívesebben nézik a franciául beszélő felnőttfejet, orosz kisbabák pedig az oroszul beszélő felnőttfejet, és ez bizony arra utal, hogy felismerik az odabent már hallott nyelv jellegzetes hangzóit, ritmusát. Holland kutatók néhány héttel ezelőtt (a Child Development című szaklap július/augusztusi számában) publikáltak egy tanulmányt arról, hogy a 30 hetes magzatnak már valószínűleg van rövidtávú memóriája, a 36 hetes magzat pedig a négy héttel azelőtt egyszer már tapasztalt ingert is felismeri.

Lassanként semmi okunk nem marad azt feltételezni, hogy a gyerekek nem emlékeznek a születésükre. A nyolcvanas évek végén egy David Chamberlain nevű amerikai pszichológus leírta, hogy néhány felnőtt kliense hipnózisban a saját születéséről is beszélt. Ami az emlékek közül ellenőrizhető volt, az helytállónak bizonyult, sőt, amikor a felnőtt kliens hipnózisban visszahozott emlékei itt-ott nem voltak összhangban az anyja visszaemlékezésével, akkor a felkutatható orvosi, szülésznői jegyzőkönyvek általában a klienst igazolták. Thomas R. Verny, aki napjainkban a korai személyiségfejlődés egyik legismertebb kutatója, 1981-ben fiatal szülők beszámolói alapján vetette fel először, hogy a 3-6 éves gyerekek talán tudnának a születésükről beszélni, ha valaki venné a fáradságot és megkérdezné őket.

Jeane Rhodes pszichoterapeuta 1990-ben csakugyan meg is kérdezett 29 kisgyereket (az interjúk előtt és után is beszélt a szülőkkel is), és elképesztő válaszokat kapott. Az ő tanulmánya az egyik első, úgynevezett anekdotikus bizonyíték arra, hogy a jelenség létezik: semmi kísérleti- és kontrollcsoport, semmi szakmódszertan, egyszerűen csak mint odafigyelő, érzékeny felnőtt leült egy-egy óvodással, és megkérdezte tőle, hogy hol volt, mielőtt megszületett, mit csinált ott, hogy érezte magát, hogyan jött ki onnan, mi volt az első dolog amit látott, kik voltak ott, mi történt, mit érzett. A gyerekek nagy részének természetesen addigra elmondták már a szülei, hogy hogyan születnek a kisbabák, és "te is anya hasában voltál" stb., de a tanulmányt készítő Rhodes hamar felfedezte, hogy a gyerekek rengeteg olyasmit mondanak, amit egész biztosan nem hallhattak a szüleiktől. Elképesztő élmény az orvosi tényekről mit sem tudó négyévesek megfogalmazásait olvasni a méhen belüli környezetről ("úszkáltam"... "meleg volt"... "olyan hangok voltak, mint a halak, glukk, glukk"), születésről, császármetszésről ("kinyomtak engem a bácsik"... "fájtam... kicsit sírtam, de nevettem is"... "úgy jöttem ki, hogy volt ott egy lyuk... hosszú volt és sötét, de fény is volt"). A beszélgetések alatt sok gyerek magzati pózba zsugorodott a széken vagy a szőnyegen, felhúzták a térdüket, beszéd közben vagy helyett gyakran mutogattak, az egyik kisfiú a két keze közé szorította a fejét, miközben bólintott, hogy igen, "nehéz" volt kijönni onnan. A gyerekek egy része néhány kitérő válasz után témát váltott, Rhodes ilyenkor születési traumát feltételezett a háttérben, de persze a hipotéziséhez akkor még semmilyen adat nem állt a rendelkezésére megerősítésül vagy cáfolatul.

Körülbelül ezzel egyszerre az otthonszüléseknél segédkező bábák is észrevették, hogy a kistestvérük születésekor jelen levő nagyobb (2 és 7 éves közti) gyerekek sokszor úgy viselkednek, mintha "tudnák", hogy miről van szó. Az ember azt gondolná, hogy egy óvodást mélyen megráz egy szülés látványa, de az otthonszülés-honlapokon olvasható esetleírások nem ezt mutatják. A gyerekeket gyakorlatilag csak arra a részre kell felkészíteni, amit ők maguk nem éltek át: hogy a szülés anyának is kemény munka, vagyis nem kell megijedni a hangoktól, arckifejezésektől (többek között súlyemelőkről, maratoni futókról, munkásokról készült videókat nézetnek a gyerekekkel, hogy elmagyarázhatóvá, feldolgozhatóvá tegyék a nagy fizikai terhelés jeleit, illetve otthon eljátsszák, hogy ki milyen arcot vág, hogyan nyög és fújtat, miket mond, ha egyedül próbálja áttolni a hűtőszekrényt a konyha másik sarkába). A szülés maga viszont teljesen természetes élmény a gyerekek számára. Ez vagy abban nyilvánul meg, hogy  különösebben nem is foglalkoznak a dologgal (a szomszéd szobában békésen rajzolgatnak a rájuk felügyelő felnőttel), vagy abban, hogy magától értetődően bekapcsolódnak az eseményekbe, és segítenek borogatást készíteni, törölközőket kisimítani stb. és lelkesen biztatják az anyukájukat.

A gyerekek egy része "furcsán viselkedik": többen leírták, hogy a jelenlevő nagyobb testvérek a vajúdás egy-egy szakaszában szimbolikus játékokon és mozdulatokon keresztül mintha újraélnék a saját születésüket, így folytatva a saját emlékeik vagy esetleg traumás szülésélményük feldolgozását. Magzati pózban gubbasztanak egy szék alatt, aztán kidugják a fejüket és lassan kimásznak, esetleg a koreográfiát többször is megismételve. A félig nyitott szobaajtón az anyai sóhajok (összehúzódások...) ritmusában  kicsit kihátrálnak és megint bejönnek, kicsit kihátrálnak és megint bejönnek, közben folyamatosan az eseményeket nézve. Vannak gyerekek, akik bemásznak az anyjuk mellé a szülőkádba ( - ne kérdezzétek, hogy hogy lehet úgy vajúdni, hogy közben a háromévesed is ott halacskázik melletted, fogalmam sincs :-)) Noll A. Nandu ismert magyarországi bába egyik fényképes esetleírásában is szerepel egy kisfiú, aki a testvére születése közben többször is eljátssza (az apja lábai közt átbújva) a saját születését.

Hová tűnnek ezek az emlékek?

A tudomány mai állása szerint (egek, hogy fognak ezen harminc év múlva mosolyogni akik akkor kutatják majd :-)) 6-7 éves korunk körül történik valami az agyunkkal, aminek következtében átszerveződik az emlékeinkhez való hozzáférés módja. Nem tudom, mi ez a "valami", ami történik, de jó eséllyel köze van egy csomó mindenhez. 6-7 éves korban zárul le például a nyelvelsajátítás (az anyanyelvünk megtanulása) első kritikus periódusa: némi sarkítással, aki addigra még egyáltalán nem tanult meg beszélni, az már nem is fog. 6-7 éves korban érkezünk el a szimbolikus (elvont) gondolkodásnak arra a szintjére, amely lehetővé teszi például az írástanulást. Ebben az életkorban szilárdul meg a készségünk, hogy valóság és fikció közt különbséget tegyünk, ekkor válunk képessé arra, hogy gondolkodás közben egyszerre több véleményt vagy szempontot is észben tartsunk, ekkor kezdjük el érteni és élvezni a vicceket. Vagyis, nyelvészként azt tudom mondani, hogy az emlékeink előhívása egy nyelvi tevékenység is, viszont 6-7 éves kor után a "nyelvi tevékenység" már sok szempontból nem olyan, mint azelőtt volt.

Szóval, úgy tűnik, hogy a születéskori emlékeink felidézéséhez legjobb, ha nem vagyunk már nagyon kicsik, de azért túl nagyok sem. A 3 és 6 éves kor közti gyerekek még "mindent tudnak", viszont már elég jól beszélnek ahhoz, hogy narratívákat közöljenek, vagyis legyen fogalmuk események sorrendjéről, összefüggésekről, meg tudjanak érteni és fogalmazni egész mondatokat, történeteket. A beszélni tudó kétévesek is emlékeznek, de  ilyen szinten még nem tudnak történetet mesélni. Saját, az átlagnál sokkal jobb beszédkészségű fiam a "hol születtél?" kérdésre még a tanult választ mondja, hogy "Kanadában", de néhány héttel ezelőtt egy ihletett pillanatában a "mi történt amikor születtél?" kérdésre rám nézett és azt mondta, hogy "eltört a pocakod, anya", majd a plafonra mutatott, közölte, hogy "ott világít a lámpa", és témát váltott. Elakadt a lélegzetem: a gyerek tényleg császárral született (de persze honnan tudná, és olyat meg aztán biztos nem mondott neki senki, hogy nekem  eközben "eltört" a pocakom), szóval, az emlék ott van, csak nekem kell megvárnom, amíg a gyerekem megtanul annyira beszélni, hogy el is tudja mondani ami közlendője van a tárgyban.

A legfrissebb élményem egy hároméves kisfiú, akit nemrég kérdeztek meg a szülei. A gyerek más egyebek mellett elmondta, hogy odabent vízben úszott, egy kötelet rángatott, és volt bent még valami kerek, aminek nem volt szeme, szája, orra vagy füle. Aztán "leeresztették a vizet" (valóban burokrepesztéssel indított szülés volt), aztán a doktor bácsi erősen belenyomott valamit az anyukája hasába, amin egy lyuk lett, "és én kinéztem az ablakon" (császár, és a baba valóban kifelé nézett).

Elképzelhető, hogy ez minden gyerekben ott van, csak tényleg sosem jutott még eszünkbe, hogy rákérdezzünk? Ha van kedved, tesztelheted az elméletet.

Persze ha épp van egy 3-6 év közti kisgyermeked, akivel szívesen megbeszélnéd, hogy mire emlékszik, akkor ehhez mindenképpen figyelj oda néhány fontos módszertani részletre. (Neked se tesz jót, ha egy érzékeny témáról valaki tapintatlanul elkezd egy nem megfelelő időpontban faggatózni.) Teremtsd meg a beszélgetés biztonságos kereteit: az egyik legjobb verzió egy átlagos "jó" nap végén fürdetés közben felvetni a témát. Nyitásként kérdezz a kicsitől valami olyasmit, mint pl. "hol voltál, mielőtt megszülettél?" Külön fejezetet megérne, hogy a gyerekek egy része erre azt válaszolja, hogy madár volt, vagy repülőgép, "fent röpködtem a felhők közt".  Volt aki azt mondta, hogy "benne voltam egy rózsaszín trikóban" (az anyukája egyik gyakran hordott terhespólója...), illetve "egy gépben voltam, ami összerakott engem kisbabának". De persze lehet, hogy azonnal azt hallod majd, hogy "benne voltam a pocakodban". A gyerek válasza segít majd neked is eldönteni, hogy hogyan tovább. Ha szükséges, akkor kérdezz még egyet-kettőt ("És milyen volt ott? Mit csináltál?  Mi volt még ott? stb.), de alapvetően hagyd, hogy felidézze ami eszébe jut és ő irányítsa a beszélgetést. Ha később további kérdéseket akarsz feltenni, akkor mindig arról kérdezz rá újabb részletekre, amit a gyerek éppen elmondott, ne sugalmazz semmit és főleg ne próbálj erőltetni vagy "kitrükközni" válaszokat, sőt, állj le az egész témával, ha a kicsi nem vevő rá. (Rhodes interjúiban volt egy kisfiú, aki hirtelen nagyon elszomorodott. A kutató bocsánatot kért a gyerektől, amiért ezzel a kérdéssel elrontotta a kedvét, majd felajánlotta, hogy jóvátételül elmond neki egy mesét. A mese megnyugtatta a gyereket, Rhodes pedig ezután nem folytatta az interjút. Az anya később elmondta neki, hogy nehéz szülése volt - ez a gyerek teljesen nyilvánvalóan nem állt készen arra, hogy beszéljen a témáról.) A gyerekek döntő többsége persze nagyon élvezi ezt a beszélgetést és később ők fogják a témát újra és újra szóba hozni, vagyis semmiképp ne csináld "túl" az első alkalmat, a következő hetekben, hónapokban rengeteg lehetőséged lesz még, hogy többet megtudj a gyereked élményeiről.

Ha akarsz egy esetleg kincset érő hangfelvételt későbbre, akkor fel is veheted valamelyik beszélgetést, de ezt is jól kell csinálni: eszedbe ne jusson például egy videokamerát vagy bármi effélét a gyerek szeme előtt beüzemelni; ne is lássa, ne is tudjon róla, hogy felvétel készül. Tedd a bekapcsolt kamerát a fürdőszobaajtó előtt kívül a földre, vagy rakd a diktafont a krémek mögé a fürdőszobapolcra még mielőtt a gyereket beviszed fürdeni. És az is fontos, hogy téged vajon nyugtalanná tesz-e bármi ilyen eszköz jelenléte: ha úgy érzed, hogy ettől elvész az egész dolog intimitása, akkor ne csináld; akkor csak egyszerűen próbáld meg a beszélgetést és igyekezz minden részletet megjegyezni ;-)

Néhány szülő arról számolt be, hogy a téma valamilyen formában jót tett a kicsinek. Rhodes leírta az úttörő tanulmányában, hogy az egyik gyerek alighanem meg tudott így szabadulni valami régen hordozott belső feszültségtől, mert látszólag ok nélkül hosszasan sírt a beszélgetés után, de aztán nyugodtabb és derűsebb lett. Más esetleírásokban a beszélgetés után nem sokkal megszűnt vagy enyhült egy alvásprobléma, eltűnt egy bizonyos fajtájú hiszti, kicsit csökkent a testvérek közti feszültség, vagy effélék.

Nem szoktam kommentekért zaklatni az olvasóimat: írtok, ha írtok, és nem, ha nem. Ez a terület viszont még mindig nagyon új (kutatási szempontból is), és érdekelnének a tapasztalataid (már amennyi megosztható belőlük).

57 komment

Címkék: újszülött szülés baba otthonszülés császármetszés kisgyermekkor születésélmény

A bejegyzés trackback címe:

https://felicitasz.blog.hu/api/trackback/id/tr511442933

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fasírt 2009.10.13. 17:02:48

Szia!

Kész tanulmányok a posztjaid! Csak éppen a három évesem miatt, nehezen tudom végigolvasni... Nemsokára megkérdezem tőle, mire emlékszik a születéséből, bár ő az oviban történt eseményeket nem tudja elmondani, teljesen véletlenszerűen bukkannak fel belőle az élmények. Nem olyan rég, volt egy filozófikus diskurzusunk arról, hogy a tegnap mikor lesz? Nagyon kiábrándítónak tartja, hogy visszafele nem lehet az időben menni. Nyilván ő még tud, és ezért emlékszik a születésére is((:
Egyébként, meg a második babóval (Bori) végig csináltam egy baba-mama kapcsolat analízist, amit egy ismert prenatalis pszichoterapeuta végzett. Én ott megtapasztaltam, hogy tényleg lehet kommunikálni egy magzattal, következetesen reagál bizonyos érzelmi? megnyilvánulásunkra.
Másrészről pedig álmomban magam is végigéltem a születésemet, egy hosszú kályhacsőszerű csatornán zuhantam végig, és még a forgások is stimmeltek, fantasztikus élmény volt, és kiderült, hogy tényleg őrült gyorsan születtem meg...

Hát nekem ennyi jutott most hirtelenjében eszembe, ha Andris(a hároméves) nem hajt el, akkor majd megírom a válaszát.

fasírt 2009.10.13. 17:11:08

Bocs, a -háromévesem- egybeíródik, remélem a hozzászólásokat korrektúrázod...

Allia 2009.10.16. 10:52:02

Felicitász, ez hatalmas élmény volt, olvasni... hát még eltervezni, hogy a gyerekeimmel hogyan fogom eljátszani ezt. 6,5 év, 3 év, 21 hónap a koruk, megpróbálom mindet. A 6,5 éves nagyon beleérző, megmondta mindkét testvérét, amikor én még nem tudtam róluk. Feltétlenül beszámolok majd, mire jutottunk.

Allia 2009.10.16. 21:43:40

@Allia: No, megkérdeztem a gyerkőcöket. A kicsi azonnal mosolyogva hozzám bújt, amúgy nem egy kifejezetten bújós fajta.

A középsőből dőlt a szóáradat, elsőre zagyvaság, de ki lehetett hámozni belőle értelmes mondatokat is:
"meleg volt, és aztán hideg volt
először szúrt így (ujjával összecsippent), aztán így forogtam (ujjával forgást mutat, és nyom közben) - burokrepesztés, megszületés?
ott volt a bácsi, ott volt a néni, meg apa - orvos, szülésznő, apa?
hallottam, hogy nyeltél
nem voltam éhes"

A nagyobbal már kicsit nehezebb volt, mert ő már sokat tud a születésről, lévén két kisebb testvére. Nem tudom, mi az, amit elképzel, mi az, amit már látott filmen, könyvben, és mi az amire emlékszik. Először azt válaszolta, hogy nem emlékszik. Aztán kicsit akadozva, kibökte:
"meleg volt
amikor sötét volt kint, akkor sötét volt bent, amikor világos volt kint, akkor kicsit világosabb volt bent
amikor megszülettem sírtam (gyermek:minden kisbaba sír, amikor megszületik, anya:nem, van aki csak köhög), azért sírtam mert fájt"

Allia 2009.10.16. 21:45:55

@Allia: ja, és lemaradt, hogy hallott hangokat is, úgy emlékszik, de csak suttogásszerűen, és a nyelés (mármint az enyém) az vicces volt

greg17 2009.10.17. 13:35:32

ez tenyleg hihetetlen volt.. kicsit ketelkedtem benne, h nalunk sikerulni fog, de azert tegnap megkerdeztem. es elkezdte mondani, h ott bent volt, es szomoru volt, mert egyedul volt. (?), nem voltak jatekok. es amikor kijott, kibujt a zsebembol. es milyen volt bent? "piros. es megnyomtam egy piros gombot (?) es akkor kibujtam a zsebedbol." es az jo volt? "iiigen, de nagyon fajt a fejem es a szemem es a fulem."es kozben nyomta ossze a fejet.
es aztan milyen volt? " hideg es feher. es es es benne voltam egy buborekban es egyszercsak kipukkadt a buborek en meg kiplaccsantam egy pelenkazora" na, itt csak tatottam a szamat... es hogyan jottel ki? "eloszor a fejem, aztan a hasam, aztan a labam"
elamultam. de tenyleg. a most 3 honapos kisebbet is ki fogom kerdezni, ha eljon az ideje. :-)
koszonom az elmenyt!

greg17 2009.10.17. 13:36:33

ja, az kimaradt, h most lesz 3 eves a kisfiam, aki a fentieket elmeselte. :-)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.10.17. 14:54:49

@greg17: Nagyon szívesen. :-)
Mindenkinek: köszi a kommenteket, folyamatosan olvasom őket, csak ezen a topikon nem akarok minden beszámoló után beledumálni.

Rosa Rugosa · http://tyukudvar.blog.hu/ 2009.10.18. 14:51:43

Csak az jut erről eszembe, hogy mikor a harmadik gyermekemet hazavittük a kórházból és letettük a kis hordozóban a szobába elhallgatott és hallotta a hangunkat és mi csak figyeltük ott mind a 4-en, egyszerűen látszott rajta, hogy olyan helyen van, amit már ismer. Teljesen megnyugodott, addig sírós volt, de otthon már nem.
Olyan 2 évesen egyszer elmesélte magától, hogy ő úgy jött ide, hogy jött a nagy víz és neki ki kellett úszni vele.:)
Csak úgy magától.:)

NewRiver 2009.10.18. 15:43:11

Nagyon érdekes a cikk! Köszönet érte!
Én még csak most várom az elsőt, de meg fogom tőle kérdezni, mire emlékszik. Csak el ne felejtsem !! :))

Cyr · http://gyermekszoba.blog.hu 2009.10.18. 16:23:25

A négyévesem már nem emlékezett, hiába is kérdeztük. Arra sem, hogy pár hónappal azelőtt, három és fél évesen elmondta, hogy azért volt rossz a "kiszületés", mert beakadt a lába valamibe. Úgyhogy én úgy gondolom, akkor, ott volt az utolsó pillanat, hogy elkaphattuk az emlékeit - szerencsére el tudta mondani érthetően.

csimpilimpi 2009.10.18. 19:03:18

A négyésfél évesem nem emlékezett. Igaz, nem úgy kérdeztem, hogy "hol voltál, stb.", mert ezeket már pontosan tudja a korábbi elmesélésekből. Nálunk ugyanis napi téma, ugyanis terhes vagyok, és állandóan kérdezget. Minden témát érintettünk. Magzatvizet is, melegséget is, szinte mindent, tényleg. Szóval muszáj volt csak simán megkérdezni, hogy emlékszel-e. De mondta, hogy nem.

Egyébként pl. már háromévesen sem emlékezett arra, hogy valaha szopott, pedig az tovább tartott, mint kilenc hónap. Ez miért van? többi gyerek emlékezik vajon? Ha nem, akkor hogyhogy ilyesmire nem, a magzati létra meg a születésre meg igen?

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.10.18. 19:13:49

@csimpilimpi: Nagyon érdekes kérdés, felveszem a témalistára. (Lehet, hogy az emléke előhívhatósága függ attól, hogy mennyi idősen hagyta abba a szopit, más szóval beszélt-e már akkor. A kétévesem emlékszik rá, hogy fél évvel ezelőtt még szopott, de ez így ebben a formában nem válasz a kérdésedre, csak egy kommentár hozzá. Vagyis: felveszem a listára :-))

bölcsésztanár 2009.10.19. 14:44:54

Hú, ez nagyon durva. MEg az is megdöbbentő, hogy ezt csak mostanában kezdték kutatni. Én is megkérdezem ma este a négy éves fiamat.

pizzafutár 2009.10.20. 22:53:54

Nagyon jókor jött nekem ez a cikk, köszönet érte!
Még nem nagyon volt alkalmam a beszélgetésre, de sok megnyilvánulást régóta figyelek - pl. a fejen áthúzós ruhákhoz való viszonyt, az alagutas játékokat, bizonyos akadályokon való átvergődést, amik pici kora óta a születés-élményt juttatták eszembe. Nem tudom, tudunk-e érdemben beszélgetni majd, mert a január elejére várt kistesó miatt igen sokat meséltünk neki a pocakbeli létről, nem tudom, kihozható-e belőle szavak szintjén a valódi saját élménye (most 27 hónapos), de fogok próbálkozni.

jabbok 2009.10.22. 01:36:31

Én az első fiam esetében emlékszem ilyesmire. Amikor lehozták a műtőből (ő még nem programozott császárral, hanem igazi "kétkesztyűs", rohamcsászárral született, és én a műtőben nála még nem lehettem bent), és a kezembe adták, beszélni kezdtem hozzá. A nővér is beszélt hozzá, miközben hozta (a szokásos nyugtató gügyögéssel), de a kis ember torkaszakadtából üvöltött - amíg meg nem hallotta az én hangomat. Akkor egyszerre, teljesen éles határral elhallgatott, és láthatóan fülelni kezdett. Nekem teljesen egyértelműnek tűnt, hogy felismerte a hangomat. (Sokat beszélgettem vele még anya pocakjában.)

Azt még mi sem próbáltuk, hogy ők maguk mire emlékeznek - a kicsikkel majd megpróbáljuk...

bölcsésztanár 2009.10.26. 19:26:14

Megkérdeztem. Nem emlékezett. Viszont teljesen fellelkesült, csillogott a szeme, és annyit azért mondott, hogy nagyon jó volt neki ott benn. Elég könnyű szülés volt, lehet, hogy azért nincsenek erős rossz emlékei.
Egy év múlva jön a lányom megkérdezése.

blazska 2009.10.28. 17:44:12

Én is megkérdeztem a hároméves kisfiamat. Szerintem nem emlékszik, de azért leírom, mit mondott.
- Milyen volt a mama hasában?
- Hát, megfogtam a mama dobogóját. Hogy érezjem.
/.../
- Lehetett ott valamit látni?
- Hát... A dobogás az piros?
- Nem tudom, én már nem emlékszem.
- Igen, piros volt. És a szíved is piros volt.
- Te azt láttad?
- Igen.

Aztán kérdeztem még, milyen volt megszületni, emlékszik-e valamire.
- Hát, jó volt.
Ennél többet semmilyen kérdésre nem volt hajlandó mondani.

A 4.5+ lányom azt mondja, semmire sem emlékszik.

Tutitu 2009.10.29. 22:46:30

@pizzafutár: "pl. a fejen áthúzós ruhákhoz való viszonyt"

mert az mit árul el? Az enyém (2,8 éves) szinte pánikrohamot kap, ha nem sikerül egy ruhát azonnal áthúzni a fején, mintha félne, hogy beragad és akkor tépi le, akkor is, ha fáj neki.

(császárral született)

Különben sziasztok, klassz a cikk. Én is megkérdezem majd a lányomtól, de nem fűzök hozzá nagy reményeket :)

pizzafutár 2009.10.30. 21:46:29

@Tutitu:
Az enyém 27 hónapos és változóan reagál az öltözködésre. Egy biztos: az alagutas játékban a forgásokat is megcsinálja mire kivergődik a lábam közül/takaró alól.
A születéséről egyébként leginkább hadovál, vagy elkomolyodik, és azt mondja: anya, mondd el te. Ilyenkor úgy érzem, van emléke, de nem tudja, akarja szavakba foglalni. Na meg hallott róla bőven, a szülinapja környékén sokszor kérte, meséljük el, hogyan született. A közelgő szülés kapcsán most meg főleg sokat beszélgetünk a pocakról.

palánta 2009.11.14. 18:50:05

hűű, nekem volt egy szülés-játékom a mamámmal. abban az volt, hogy az angyalkák csomagban feladtak, és az mamámnak, aki meglepődött, megörült nekem. állítólag ezt a mesét én találtam ki.

amíg a történetet a mama mesélte, addig én a takaró alatt voltam, és aztán szép lassan kicsomagolt. nekem ez nagyon kedves játékom volt, éveken keresztül szinte minden lefekvés előtt eljátszottuk (délután-este), és ha nagyon beteg vagyok, akkor (szégyen-nem szégyen) most is megkérem a mamát... (pedig már 3x éves vagyok...)

lehet, hogy újra akartam élni a születésem? a mamámnak (és ennélfogva nekem is) könnyű volt a szülés, a mama viccesen azt szokta mondani, hogy steppeléssel együtt fél óra :) igaz, nálunk a papám ájult el a születésemkor, pedig bent sem volt...:PPP

misspony 2009.11.14. 22:34:36

Nem is olyan régen feszegettem ezt a kérdést egy bába blogján, hogy mennyire emlékeznek a picik a születésükből vajon.....

Lányom is tépi a ruhákat, ha megakad a fején. Szép vajúdás, nehéz kitolás a gátvédelem miatti pánik és az orvos türelmetlensége miatt. Nem is úgy forgott, mint kellene, arccal felfelé született!

20 hónapos és még nem beszél érdemben, tehát ez erősen várat magára még, de mindenképpen fogok kérdezni majd!

huzsika 2009.12.10. 12:38:36

Nagyon érdekes a cikk, köszönjük!
Az én lányom 9 éves, emlékszem, kb. 5 éves koráig nagyon megrémült, ha beleakadt a feje a szűkebb nyakú ruhákba. 7! évesen mert először lecsúszni egy tekergős-alagutas csúszdában, pedig évek óta szeretett volna. (A szülés valóban hosszú és nehéz volt.)5 évesen rajzolt egy gyönyörű rajzot, Napocskának hívta, de számomra teljesen olyan, mint egy anyaméh magzattal.
Végül egy kis párbeszéd:
-Én már elfelejtettem, milyen az Úr Jézus.
-Már láttad Őt?
-Persze, hogy láttam. Ebben az életben minden ember látta, amikor még meg sem született. Akkor mindenki Nála volt, amikor még az Úr Jézus nem küldte az embereknek a kisbabákat.

A pici lányunk 1 éves, őt majd később kérdezem meg :)

nyari mikulas (törölt) 2009.12.10. 15:19:36

Engem kicsit zavar, hogy a felnott valogat a gyerek valaszai kozott, ha olyan mond a gyerek, amit elvar, akkor a gyerek emlekszik, ha mast mond, "madár volt, vagy repülőgép, fent röpködtem a felhők közt", vagy gyarban raktak ossze stb. akkor azt nem veszik ugyanilyen komolyan.

Ha az elvart valasz jon, emlekszik, ha nem az, akkor nem akarja mondani...

Amugy semmi meglepo nincs benne, hogy *valamilyen szinten* emlekszik korai dolgokra. De gondolj bele. milyen szintu az ontudata, nyilvan olyan szinten dolgozza fel a tapasztalatokat es olyan szinten emlekszik.

"leeresztették a vizet" (valóban burokrepesztéssel indított szülés volt), aztán a doktor bácsi erősen belenyomott valamit az anyukája hasába, amin egy lyuk lett, "és én kinéztem az ablakon" (császár, és a baba valóban kifelé nézett)."

Ilyenre _biztosan_ nem emlekezhet, ha jobban belegondoltok.
Vagy pl szinekre sem a terhesseg alatt, amikor ott benn sotet van.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.12.10. 16:34:29

@tamaskodo: A "madár voltam" jellegű képekkel sokan foglalkoznak, már Jung is. Vagyis, bent vannak az adatok közt, annak ellenére, hogy fogalmunk sinc a referenciájukról. (Oké, hogy a pszichológia nem természettudomány, de azért ennyire már vagyunk módszertanból ezen a területen is ;-))
Ha nem "elvárt" válasz jön, akkor a) nem emlékszik b) nem érti a kérdést c)... a "nem akarja" csak egy verzió a sokból.
Teljesen tutira emlékezhet, ha jobban belegondolsz. :-) (Mik az érveid? ... én most elképedve figyelem, ahogy újonnan megtanult információk újrastrukturálják a saját fiam korai emlékeit. Példa: egy évvel ezelőtt fogalma se volt a színekről, néhány hete tanulta meg őket. Valamelyik nap a karácsonyfáról beszélgettünk, és hogy már tavaly is volt karácsonyfánk, emlékszel még rá? stb. stb. Előkerült a szaloncukor szó, igen, kisfiam, olyat is ettél már, hát majd idén megint meglátod. "Fogsz enni piros szaloncukrot", mondta a gyerekem, én meg ismét elkönyveltem, hogy IGEN, újabb strigula a megfigyelések közé. Valóban piros papíros szaloncukor volt a tavalyi karácsonyfán, és a 26 hónapos gyerek emlékszik a LÁTVÁNYRA 15 hónapos korából, és a nyelvi készségek megérkeztével szépen bővíti az emlék NYELVI reprezentációját.
Odabent az én eddig meglevő tudásom alapján nincs mindig sötét, főleg nem nappal és nyáron, amikor az anyán világos színű öltözet van. Bordós árnyalatú derengés van, és ha bekapcsolt elemlámpát nyomunk a pocakunkra, akkor bent a kölök elkezd helyezkedni és a fényforrás felé fordul, néha az öklét is odanyomja (letesztelve).

nyari mikulas (törölt) 2009.12.10. 17:35:03

A hangemlekekkel semmi problemem nincs. Hallja a hangot. Nem erti, de a ritmusat, hangszinet regisztralja.
Hogy egy elemlampa fenye bejutna a mehbe... lehetseges, bar megprobaltam, 1cm vastagsagu hust nem tudok atvilagitani lezerpointerrel sem.
Az, hogy kint egy bacsi mit csinal, hogy anyukan milyen szinu ruha van... nem tudhatja onnan bentrol.
Hogy egy cso az ahol kijon... ezt sem tudhatja, ha belegondolsz, onnan bentrol az nem csonek, nem alagutnak nez ki, hanem viz vesz korul, azutan izmok vesznek korul, azutan levego vesz korul, azutan lepedo vesz korul.

A legfobb ervem az, hogy milyen vajon szintu a tudatossaga, milyen szinten tudja feldolgozni az erzekeles utjan hozz juto informaciot?

Nyilvan csak olyan szinten emlekezhet ra, amilyen szinten akkor amikor erzekeli, akkor kepes feldolgozni.
A tobbi utolag adodik hozza.

Nem tehetek rola, az jut eszembe, hogy pszichologusok/pszichiaterek hipnozisban olyan emlekeket is elo tudnak hozni, amik bizonyitottan nem igazak.
Szerintem egy/tobb beszelgetes is kepes lehet erre, es elmosodik a hatar az emlek es a szulo elbeszeles utjan tanult dolgok kozott.

nyari mikulas (törölt) 2009.12.10. 17:39:22

@Felicitasz:
miert nem vesszuk neverteken azt, hogy emlekszik, madar vaolt, vagy azt, hogy Jezusnal volt?
Mert tudjuk, hogy nem igaz.

Miert fogadjuk el neverteken, hogy emlekszik, a mehben volt?
Mert tudjuk, hogy igaz.

Sok mindent mond, hogy arra emlekszik, ezek kozul mi kivalogatjuk azt ami igaz, es hanyagoljuk azt, amirol tudjuk, hogy nem igaz.
Megerositjuk es alakitjuk az "emlekeit".

Ha komolyan akarunk a kerdessel foglalkozni, akkor valami objektiv kriterium kene, es egyforma sullyal venni figyelembe az osszes "emleket".

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.12.10. 19:57:25

@tamaskodo: Hát... miért ne vehetnénk névértéken? A lélek létét, illetve hiányát képtelenség bizonyítani, illetve cáfolni; fogalmunk se lehet ennek a párhuzamos szálnak a történéseiről. De ez meg már tényleg nem tudományos kérdés (éppen azért, mert nem is lehet az) - ennek a blognak a keretei között kezdek is elbizonytalanodni az érvelésemben ;-) Van egy másik terep, ahol nyugodtabban tudok ezekről írogatni:
jezsuita.blog.hu/
A kérdésed jó kérdés, de a válaszom az, hogy nincs objektív kritérium, ezekkel a kérdésekkel a jelen eszközeink birtokában szerintem nem lehet objektíven foglalkozni. Egy sor dolog szükségképpen torzít, viszont a meglevő adatok meg túlságosan érdekesek ahhoz, hogy csak rájuk legyintsünk. A saját fiam pl. angol nyelvű környezetben nevelkedik, a születéséről csak azt tudja, amit én elmondtam neki. Ha felidéz egy császáros születésből olyan részleteket, amelyeket tőlem garantáltan nem hallhatott - ki a fene szórakoztatna egy kétéves gyereket azzal, hogy műtéti úton jött a világra? -, akkor az lehet elgondolkodtató is. Egyelőre jobb híján adatgyűjtés zajlik: azért, mert egyelőre itt tartunk és nem előrébb.

nyari mikulas (törölt) 2009.12.10. 20:22:38

@Felicitasz: vegyuk neverteken, repulo volt?
Vagy kisvasut?

A lelek lete csak addig nem bizonyithato/cafolhato amig semmit nem allitunk rola, azon kivul, hogy "van lelek".

Amint olyan allitast tesz valaki a lelekkel kapcsolatban, ami az altalunk ismert vilagra hatassal van, akkor a hatasan keresztul vizsgalhato.

Ha viszont csak azt allitjuk, hogy "lelek van" de annak semmi hatasa/befolyasa az altalunk ismert vilagra, akkor valoban nem bizonyithato/cafolhato, de nem is erdekes, epp mert semmi hatasa nincs.

nyari mikulas (törölt) 2009.12.10. 20:27:29

@Felicitasz: "Ha felidéz egy császáros születésből olyan részleteket, amelyeket tőlem garantáltan nem hallhatott - ki a fene szórakoztatna egy kétéves gyereket azzal, hogy műtéti úton jött a világra? -, akkor az lehet elgondolkodtató is. "

Igen ez elgondolkoztato.
Elgondolkozom:
Szerinted kepes volt akkor felfogni azokat a reszleteket?
Az en gyerekeim sok mindent meseltek, gondolom a tied is csacsog, mesel.
Pledaul amikor eloszor denevert latott, hatarozottan allitotta, hogy az Sarika (nem volt Sarika nevu ismerosunk).
Bennunk johet letre egy torzitas, hogy a meseket amik valoban mesek, fantazia termekei, altalaban mesenek tekintjuk, de amikor veletlenul a mese egy reszlete egybeesik a valosaggal, akkor azt emleknek gondoljuk.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.12.11. 21:12:16

@tamaskodo: Ezek között a keretek között nem vagyok alkalmas tudományfilozófiai vitára :-) (Érdekes lenne, meg minden, csak egyszerűen túl sok energiát vinne el.) Nem tudjuk pontosan, hogy az emlékezés hogyan működik (ha tudnánk, akkor mi ketten se vitáznánk), de azt igen, hogy nem kell valamit "felfogni" ahhoz, hogy emléknyomok maradjanak róla, és hogy a valódi rekonstrukciót meg a kívülről jövő sugalmazást nagyon nehéz (=per pillanat nem lehet) elválasztani egymástól. Rengeteg kísérleti adat van erre, nem csak hipnózis, hanem az ismert szemtanú-kísérletek is, amelyekben a tanúvallomás tartalma kimutathatóan függ attól, hogy a kérdések hogyan voltak feltéve. Ugyanakkor emellett az is tény, hogy fel nem fogott emlékanyag is előhozható (olyan anyag, amit mi tettünk be, amikor a kísérleti személy EEG-vel bizonyíthatóan aludt, vagy a képet bizonyíthatóan rövidebb ideig villantottuk fel, mint a feldolgozás ideje lett volna stb.), de reakcióidőkből stb. ki lehet mérni, hogy a fel nem fogott anyagnak is van előfeszítő hatása.
A lélekkel kapcsolatban: az teszi nehézzé az állítások vizsgálatát, hogy az általunk ismert világra gyakorolt "hatás" nem valami állandó, mérhető, kísérletileg megismételhető stb. dolog. Ez az egész nem természettudomány, és szerintem nem is közelíthető meg azokkal az eszközökkel.

Rosa Rugosa · http://tyukudvar.blog.hu/ 2009.12.19. 10:15:27

Ismét gyereket várunk, egy könyvet nézegettem, a legkisebb fiam (5) erősen érdeklődött a szülés felől. Aztán kérdeztem tőle, -Talán emlékszel még, te hogy születtél?
Láttam a szemén, hogy igen, előjön egy emlék. Összekulcsolta a kezét (mint ha imádkozna) és úgy csinált, mint amikor az úszók elrúgják magukat a faltól és olyan hullámzó mozgást végeznek. Azt mondta így csinált és próbálta kinyomni a fejét.:)

nyari mikulas (törölt) 2009.12.19. 18:20:43

@Rosa Rugosa: es szerinted tenyleg ugy csinalt szuleteskor?
Tudta, hogy neki most ki kell jonni, elrugta magat es kinyomta a fejet.
Izmai megvoltak hozza, tapasztalata is...

Rosa Rugosa · http://tyukudvar.blog.hu/ 2009.12.19. 20:31:50

Nem kérdeztem tőle többet, mert ennyi jött ki belőle úgy őszintén, hirtelen. Ha elkezdem kérdezgetni, akkor már olyan is bejöhet, amit innen-onnan összeszedett. Azt is mondta, nagyon nehéz volt.
Egyébként tényleg úgy született, a karjai nem a teste mellett voltak, hanem elöl, a köldökzsinór rá volt tekeredve a nyakára.
Ja és nem tanul úszni.:)

A lányom (12) anno kb. 2-3 évesen azt mesélte, jött a nagy víz és ő kiúszott. Ő úgy született, mint ha fejest akarna ugrani, tehát a karjai a fülei mellett előrenyúltak. Őt soha nem kérdeztem, egyszerűen csak néha mesélte ezt nekem.

gabe63 2009.12.20. 01:14:10

@tamaskodo: Ritka kellemetlen alak vagy te tamáskodó/okoskodó.

Sajnos azért kell itt most hozzászólnom, mert ezzel a fajta "szkeptikus" fajtával sok gondotok lehet még, vigyázni vele!

Hát, nálunk már esély sincs bármi emlék előhívására, 17 és 16 évesek, de annak idején nem nagyon akartuk kiszedni belőlük, ők meg nem mondták. Pedig jó lett volna, talán. A másik ami eszembe jutott, érdekes milyen jól mutatja a magzati lét, és a születés mikéntje az élet későbbi lefolyását. Erre már volna példám.

nyari mikulas (törölt) 2009.12.20. 07:00:51

@gabe63: nem adhatok mast, mint mi lenyegem.

blazska 2009.12.20. 16:56:07

@tamaskodo: Nem tudom, Rosa Rugosa gyereke hogy született, de a szülésfelkészítőn a dokinő mondta, hogy vannak olyan gyerekek, akik, amikor már kint van a fejük, fájásszünetben, anyai rásegítés nélkül "kirúgják magukat" és már kint is vannak. Lehet, hogy a többi gyerek is így rásegít magának. Miért kellene ehhez tapasztalat? Levegővételben sincs addig túl sok nekik.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2009.12.21. 17:13:26

@tamaskodo: CSAK mi lényegem. ;-)
@gabe63: Az úgynevezett tudomány azért tart ott, ahol, mert időről időre vannak kötözködők. Nem kell mindenkinek mindenben egyetérteni, de kérdéseket aztán biztos hogy nem fogok cenzúrázni (még akkor se, ha a konkrét témában néha engem is idegesít, hogy egyes kockás gondolkodású embereken lehetetlen keresztülverni, hogy a pszichológia - legalábbis egyes részterületei - nem természettudomány :-P).
Én itt alapvetően élménybeszámolókat gyűjtök, de a jó kérdések is nagyon fontosak.

margaritt 2010.05.06. 13:26:42

Ez nagyon érdekes volt! Du meg is kérdezem a 4,5 évest, bár sok jóra nem számítok, hiszen a kistesó születésekor már átbeszéltük a szülés dolgot.

Viszont én emlékszem valamire saját kiskoromból, ami érdekes lehet.

Voltam valahol, valami egész része, aztán fényt láttam, és tudtam, h mennem kell. Azt is tudtam, h véges leszek, ha kimegyek (vagy vissza kell jönnöm, ez nem tiszta), ami kicsit ijesztő és elszomorító volt, de rászántam magam, és mentem.

Ez nem képekben él bennem - nem tudom, h a születésemtől, vagy az én-tudatom kialakulásáról, nem tudom. Gyerekkoromban évekig próbáltam ezt érzésekből, érzetekből nyelvre lefordítani. Az is lehet, hogy csak egy álom volt, nem tudom.

margaritt 2010.05.06. 13:29:58

Megnéztem ezt a linket, ahol a kisfiú "újjászületik"
Olyan szívmelengető!!!
Off:
Egy otthonszülés nagyon jó lehet, így utólag tudom, hogy bármelyik babámat meg tudtam volna szüli otthon (a másodikat alternatív szülőszobában, orvosi segítség nélkül szültem meg - ezt nem én harcoltam ki, egyszerűen nem volt szabad szülőszoba és nem ért oda az orvosom), de ezt csak utólag tudom. Fantasztikus élmény lehet - én még mindig félek a komplikációktól, úgyhogy ha lesz még baba, ő is kórházban fog születni.
Off

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.05.06. 15:28:42

@margaritt: Időközben a két és fél éves fiam is mesélni kezdett. Nagyon érdekesek a szavak, amiket használ (császár volt). Lesz róla poszt :-)

Lapis Lazuli 2010.05.25. 21:13:12

Itt ugyan kicsikékről írtok, de ide passzol az én sztorim is:

A fiam 9 éves volt, amikor értesült róla, h kistesója lesz. Már egy éve járt pszichológushoz ekkor (más miatt) és ott jött elő a dolog. A pszihó néni nagyon helyesen, sosem mesélt arról mi történik a foglalkozásokon, bár úgy négy-hat hetente mi is leültünk. Na, egyszercsak telefonált a nő, h tudnék-e mostantól fogva korábban menni a Nagyért, mert mutatni szeretnének valamit.
Mikor megérkeztem kb. 10 perccel a foglalkozás vége előtt, behívtak. A helyiséget egy kanyargós, szűk alagút borította, amit a gyerek minden elképzelhető tárgyat felhasználva épített. Az egyik sarokban pedig egy pici kuckó. Nézek kérdőn a pszichó nénire. Keresse meg -mondja súgva. Keresem, kutatom. Végül szólongatni kezdem: kicsikém, kisfiam...itt várlak, gyere elő! Mocorgás a kuckóban, aztán megindult az alagútban. Nehézkesen. A kijárat előtt megállt: -itt nagyon szűk nem férek át!-mondta. Gyere, segítek, nyújtom a kezem. Kijön, megölel. És ezt megcsináltuk legalább tízszer, mire "elengedett" és mondta, h többet ne menjek korábban érte. Vákuummal született. Nagyon felkavaró volt, és nagyon szerencsésnek és boldognak érzem magam, h ez így megtörtént.

Liliak 2010.11.22. 13:37:25

Veletlenul talaltam erre a bejegyzesre, gondoltam belinkelem ide, temaba vag :)
bugocsigazene.blogspot.com/2010/10/szerelem-lathataron-es-gyerekszaj.html

unibelle 2012.04.30. 18:05:22

Nagyon tetszik a tema, es mar korabban, szulesem elott is foglalkoztatott ez a kerdes. Van egy video, "Birth as we know it", ha meg nem ismeritek, nagyon melegen ajanlom. Arrol szol, hogy meg kell szabaduljunk a sajat szuletesunk traumajatol ahhoz, hogy mi magunk is trauma-mentes szulest eljunk at. Nekem nagyon sokat segitett, hogy errol olvassak. Egyebkent egy orosz szarmazasu holgy irta, es mar vagy 30 eve eziranyban dolgozik.

pipacsmari 2013.05.21. 00:33:19

egyrészt: nekem tetszik @tamáskodó gondolkodásmódja-
másrészt: eszembe jutott, h 3,5 éves kisfiam már régebb óta csinálja, hogy minden átmenet nélkül (vagy csak én nem érzékelem, h átmenet van) szól nekem, h anya, gyere, beakadtam - és nyújtja a kezét (pl. akár játék közben vagy ha megyek a lakásban valamerre és ő mögöttem jön). ekkor mindig oda kell mennem és megfognom a kezét és együtt menni tovább.persze, sehova sem akad be ilyenkor. a posztot olvasva, lehet, h ez is a születésével függ össze? megkérdezem majd tőle, emlékszik-e bármire...

Radha 2013.10.15. 16:29:26

Remélem nem fogom elfelejteni megkérdezni majd - még csak most vagyok 11 hetes terhes, szóval még éveket kell várnom ezzel. Sajnos tőlem sem kérdezték a szüleim, vagy legalábbis nem emlékszem, hogy kérdezték volna. Szóval innentől kezdve valamelyest off topic lesz az irásom.
Azt hiszem az átlaghoz képest nagyon sok emlékem van gyerekkoromból, még párhónapos koromból is emlékszem 1-2 dologra, persze én magam nem tudtam, hogy mennyi idős lehettem amikor történt, de anyukámnak elmeséltem egy emlékem, hogy hogy volt a kiságy, az ő ágyuk, meg a TV a szobában, és hogy hanyattfekve voltam az ágyamban, este volt, kinyúltam a fejem mögött, és loptam sütit vagy kekszet a tányérról, nem ettem meg, csak jól összemorzsáltam vele az ágyat, és anyu jött és nem örült, én meg csak nevettem azon, hogy mérges. Azt mondta, hogy erre ő is emlékszik, és hogy ez még abban a lakásban volt, ahol fél éves koromig laktunk. Ez az első emlékem, a mai napig tisztán él bennem. Óvodás koromból rengeteg emlékem van.
A lélekről pedig annyit, hogy mindenféle tudományos bizonygatás nélkül, én meg vagyok róla győződve, hogy létezik, mert érzem, hogy van lelkem. Ennyi. És ezt egész kiskorom óta érzem. Nem hiszem, hogy mikor néhányéves voltam, bárki mesélt volna nekem a lélekvándorlásról, azt viszont tudom, hogy már 4-5 évesen is azon gondolkodtam állandóan, hogy vajon mi lehettem előző életemben. Senkivel nem beszéltem erről. Illetve van mégegy emlékem, 4 éves lehettem, otthon játszottam, anyu mosott, egyszercsak odamentem hozzá, és megkérdeztem "Anyu, én úgy fogok meghalni, hogy kiesek az óriáskerékből?" Anyu persze rögtön mondta, hogy jajj, hát még csak viccből se mondjak ilyet, és nem értettem, hogy miért, hisz a halál egy természetes dolog, megtörténik, ha beszélünk róla, ha nem. Emlékszem, hogy azért kérdeztem ezt tőle, mert akkor lejátszódott bennem ez a kép, hogy kiesek. Szerintem egy korábbi életemből ugrott be ez az emlék. Bizonyitani természetesen nem lehet, de nem is kell, hisz a magam hite elég nekem.

kayaibrahim 2014.12.01. 15:49:06

Nagyon jó téma és a hozzászólások is jók.
Én is kérdezgettem a kislányom, de nem jutottam semmire vele.

FoglaltNick 2014.12.06. 11:54:01

Köszönöm az összefoglalót, Felicitasz. Nekem személyesen összeszorul a szívem, ha mindez igaz. A lányom borzalmasan nehéz, kétnapos szülés után fogóval, fertőzéssel született Angliában, pár órásan már gerincvelőbe szurkálták. Azóta egészséges, de nagyon félénk. Én nem merném csak úgy megkérdezni tőle, mire emlékszik, mert nem tudnám kezelni az érzelmeit (pedig pszichológus és kutató vagyok én is). Viszont ha igaz, amit írtál, akkor valamikor fel kell majd dolgoznia. Erről van valamilyen szakirodalom? Nagyon köszi.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2014.12.10. 04:15:13

@FoglaltNick: Utánanézek, hogy van-e valami új - ugyanakkor kútfőből azt mondanám, hogy a feldolgozás maga is lehet félig-meddig tudattalan olykor, azaz nem feltétlenül kell traumás-fájdalmas feldolgozási folyamaton keresztülmenni.
Egy konkrét példa, amikor a két év körüli kisgyerek aki sosem tépkedett könyveket, se azelőtt, se azóta, szétszaggatja azt az EGY könyvoldalt a házban amin egy kórházi szülőszoba rajza látható (a piros Anna-Peti-Gergő könyv ábrájáról van szó). Ennek a cselekedetnek ott és akkor egyértelmű volt a kontextusa, de egyáltalán nem szükséges a kétévesnek (vagy akár az ötévesnek...) verbalizálni, hogy ezt igen jó eséllyel azért csináltad kisfiam mert fel kell dolgoznod a születésélményedet. :)

Erika Gőz 2015.06.17. 01:44:21

Iszonyat érdekes téma. A kislányom kicsit több, mint egy hónap múlva lesz 3 éves. Hatalmas a szókincse korához képest. Teszek majd egy próbát. Eddig még csak annyit mondtunk neki, hogy a pocakomban volt, és hogy megszületett (ez is csak azért került szóba, mert unokahúgom babát várt). Kíváncsi leszek mond-e valamit, amiből megállapítható, hogy vannak emlékei a születésről. Egyébként császármetszéssel született. Majd írok még.

furmint-m 2015.07.16. 09:58:03

Én már egy ideje figyelgetem. A fiam kb. 2 éves kora óta mondogatja az egyik kedvenc könyve (Ten Little Fingers and Ten Little Toes) egyik lapjánál, ahol csak egy erős felnőtt kar (fej nélkül ábrázolt ember) tart egy újszülöttet, hogy az papa és ő (mármint a fiam). A fiam császárral született, az első órában a férjem vitte a vizsgálatokra a bábámmal, míg engem varrtak és az első napokban (a kórházban is) gyakori volt az apás bonding. A másik születési emléke: kb. három éves kora körül (mostanában) mondta, amikor meglátott egy kisbabát, hogy ő is olyan kicsi volt és ott voltunk egy "motelban" (nem tudom, honnan vette ezt a szót, mi nem mondtuk neki) és simogattuk. Kérdeztem, hogy ki volt ott és mondta, hogy papa, mama és doktornéni (a császárnál 3 orvos /2 nőgyógyásznő, 1 aneszt. férfi/, a bábám és a műtősök voltak jelen amúgy, az egyik magyar). Többször volt már ilyen, hogy elkezdett mesélni valamit, de ha kérdezek még, akkor nem működik, eltereli a figyelmet; csak úgy beszél róla, ha magától jön, ihletett pillanatban és akkor nem kíváncsiskodhatok tovább, hogy mondjon még valamit. Meg az ugye már szuggesztív kérdés...

Erika Gőz 2015.08.08. 13:15:29

@Felicitasz: Eddig eredménytelen :) Annyit mondott, hogy jó volt bent. :)

juciluc 2016.04.15. 13:02:31

Mi is sokat beszélgettünk róla már a 3 évesemmel, ő is mondott már olyan részletet, amit nem meséltünk neki. Császárral született és sokszor akarja játszani, hogy fogjam meg és húzzam ki/mentsem meg. Eddig nem is gondoltam semmilyen összefüggésre, de most az jutott eszembe, hogy lehet, így dolgozza fel.

Ilona Lovasné 2016.10.16. 16:11:20

Nagyon érdekes a cikk és a kommentek is! Az én lányom már 27 éves, nagyon nehéz szülés, köldökzsinór 3x a nyakon stb.Egész születése óta a mai napig is nem tűri a garbókat.Már akkor azt beszéltük az édesapjával, biztos azért, mert a nyakát szorította a köldökzsinór, mint, ahogy szorítaná a garbós pulóver is!!! Tényleg érdekes!A másik négy éves korában voltunk Miskolctapolcán és a barlang fürdőben benn nagyon sírt,ki is kellett mennünk.Akkor nem mondta miért csak jóval később, hogy félt. Szintén a mai napig nem viseli jól a barlangokat. Talán a születése körüli élmény miatt lehet, a rettentő hosszú, nehéz, száraz szülés miatt, köldökzsinórral a nyakán túl sokáig benn a sötétben???

Leylus 2017.06.19. 10:07:50

@csimpilimpi: Az én gyerekem (elmúlt 2,5) emlékszik rá, hogyan szopizott, pedig több, mint 1 éve abbahagyta, néha most is mondja, hogy szeretne. Mondjuk ő a szülésre is emlékszik, elmesélte, hogyan jött ki (magától, nem kérdeztem még ő tett fel kérdéseket nekem) és olyan dolgokat mondott, amit biztosan csak onnan tudhatott, hogy emlékezett rá. Ő pl. nem sírt és ezt el is mondta, meg, hogy apát látta meg elsőre.
süti beállítások módosítása