A különféle egészségmagazinok tele vannak táplálkozási és életmódtanácsokkal. Ezek némelyike mostanra már totális közhely: senki nem lepődik meg azon, hogy a dohányzás káros az egészségre. A tanácsok egy másik része viszont szenzációs újdonság (pl. ne együnk tojást, mert sok benne a koleszterin), de pár évvel később meg a szöges ellentétük lesz szenzációs újdonság (mégiscsak együnk tojást, mert a koleszterinek egy része kifejezetten hasznos nekünk).

Lassanként hozzászoktunk, hogy az életmódtanácsok kvázi a ruhadivattal egyszerre változnak, és a hetvenes-nyolcvanas években tapasztaltakkal ellentétben az egészségükre leginkább odafigyelő emberek most már egyáltalán nem követik a trendeket. A tudatos fogyasztók az életmódtanácsokat ugyanúgy kezelik, ahogyan a ruhadivatot: lényegtelen, hogy mivel vannak tele a magazinok és a kirakatok, sokkal jobban járunk, ha megtartjuk a néhány jól  bevált, klasszikus és időtálló darabunkat. Frissítésnek és kiegészítőnek pedig csak olyasmit szerzünk be, ami beleillik a már letisztult világunkba.

A klasszikus és időtálló életmódtanácsok több évtizedes utánkövetéses vizsgálatokon alapulnak, több (tíz)ezer emberből álló csoportokon. Nemrég részt vettem egy egészségi állapottal és életmóddal kapcsolatos felmérésben, és a háttéranyagok olvasása során tudtam meg, hogy a közhelyszámba menő útmutatások mögött egy olyan kutatássorozat van, amelyet a hatvanas években kezdtek el Észak-Amerikában, egy mára gyakorlatilag milliós nagyságrendűvé bővült mintán.

A kutatást - az a neve, hogy ádventista egészségkutatás (Adventist Health Studies) - a Loma Linda Egyetem koordinálja már több mint negyven éve. Azért pont az ádventistákkal kezdték, mert ők a vallásukból következően nagyon fontosnak tartják az egészséges életmódot és egy nagy létszámú, igen vegyes genetikai összetételű csoportot alkotnak. Speciális táplálkozási és életmódbeli előírásaiknak vannak szigorúbb és kevésbé szigorú verziói, tehát a csoport egészén évtizedes távlatban lehet vizsgálni, hogy mik a hosszú távú egészségi kihatásai a szigorúbb vagy kevésbé szigorú vegetarianizmusnak, a koffein vagy az alkohol totális elkerülésének, illetve mérsékelt fogyasztásának, továbbá érdekes kérdés az is, hogy ha emberek nagyjából azonos életmódot, táplálkozási stílust követnek, akkor van-e az egészségükre, élettartamukra további kihatása annak, hogy milyen a végzettségük, mekkora a jövedelmük, hányan élnek egy milyen nagy háztartásban, és még ezer hasonló faktor.

Az ugyanott lakó, hasonló jövedelmű stb., de az ádventisták szabályait nem követő átlagos többiek folyamatosan használható kontrollcsoportként funkcionálnak.

Az első vizsgálat 1960 és 65 közt zajlott le, ez egy általános felmérés volt a táplálkozási és életmódbeli szokásokról, valamint az átlagos élettartamról és egészségi mutatókról. Az első vizsgálat azonnal kimutatta, hogy az ádventista férfiak több mint hat évvel tovább élnek, mint a nem ádventisták, de a  nők átlagos élettartama is három évvel volt hosszabb az átlagos kaliforniai amerikaiakból álló kontrollcsoporténál. Az élettartam persze gyakorlatilag nem ér semmit életminőség nélkül, úgyhogy a vizsgálat többi része volt igazán tanulságos: az ádventisták közt átlagosan hetven százalékkal kevesebben halnak meg rákban, mint a kontrollcsoportban, az ádventista nők körében 85%-kal alacsonyabb a mellrák előfordulási aránya, mint az átlagos amerikaiak körében; a szív- és koszorúér-problémák az ádventista férfiak közt 66%-kal, a nők közt 98%-kal (!) ritkábban fordulnak elő, mint a kontrollcsoportban.

A hatvanas években összegyűjtött első adatok tehát igazolták a kiinduló hipotézist: az ádventisták életmódja hosszabb élethez vezet, jobb egészségi állapotban.

Az elmúlt negyven évben annyi történt, hogy a Loma Linda Egyetem csoportjai folytatták az adatgyűjtést és a lehető legtöbb szempont alapján igyekeztek szétválogatni az eredményeket, próbálva választ találni a kérdésre, hogy mégis mi az, hogy "egészséges életmód". Közben pedig magát a kutatást kiterjesztették a Kanadában élő ádventistákra és a környékükön élő átlagos kanadaiakra is. A hipotéziseket más kutatók ellenőrizni kezdték egyéb népcsoportokon, genetikailag zártabb vagy nyitottabb közösségeken, hasonló életmódot folytató (pl. absztinens, vegetáriánus) nagyvárosi fehéreken, ázsiaiakon stb.

A nyolcvanas évek közepére már látszott a ma is ismert eredmények nagy része: a kutatók akkor az eredeti kontrollcsoportokban szereplő, véletlenszerűen összeválogatott felnőttek életmódszokásairól gyűjtött adatokat kezdtek el újraelemezni, és figyelték, hogy ezen szokások közül melyiknek van évtizedes távlatban is hatása az egészségi állapotra, ebből következően pedig a minőségi élettartamra is.

A felmérés, amelyben az elmúlt hetekben részt vettem, egy ilyen random ellenőrző vizsgálatot jelölt meg forrásnak: 6900 ember egészséggel és életmóddal kapcsolatos szokásait és adatait gyűjtötték hozzá 15 éven keresztül. Az eredmények elemzése után a kutatók hét fontos élethosszabbító faktort határoztak meg (amelyek nagy része egyáltalán nem meglepő módon valamilyen formában szerepel az ádventisták szabályai között is).

Akikre a hét egészségeséletmód-tulajdonságból legalább hat igaz volt, átlagosan 11 évvel tovább éltek jó erőben, mint azok, akikre a hét kritériumból csak négy vagy négynél kevesebb teljesült. Vagyis - figyelem - a hét faktor csak együttvéve jelenti a hosszú és aktív élet titkát, egy-egy faktor külön önmagában nem.

Az alábbi életmódtanácsok klasszikus, időtálló darabok. Közhelyek - remélem -, amelyeket most már évtizedes utánkövetéses vizsgálatok milliónyi adata igazol. Azok élnek sokáig egészségesen, akik

• nem dohányoznak
• rendszeresen mozognak, ami azt jelenti, hogy hetente legalább háromszor, alkalmanként legalább 30 percet, mérsékelten vagy nagyon (de lényeg, hogy nem "kicsit") fárasztó fizikai megterheléssel - ez sietős gyaloglástól át edzőtermi aerobik óráig bármi lehet, az a fontos, hogy mozogni kell
• nem fogyasztanak alkoholt, vagy csak alkalmanként, és keveset
• eleget alszanak, azaz naponta átlagosan 7-8 órát
• megfelelő a testsúlyuk (a magasságukhoz és a testzsírszázalékukhoz viszonyítva is)
• reggeliznek minden nap, de legalábbis majdnem minden nap
• soha vagy majdnem soha nem esznek olyasmit, ami nem ennivaló (csipsz, kóla és a szokásos felsorolás).

Kicsit magyarázgatom még ezt a listát, mert érdemes.

Először is, vegyük észre, hogy gyakorlatilag nincs benne étkezési tilalom. Ami ennivaló, és jó neked, ahhoz jó étvágyat. Egyél mértékkel, de tulajdonképpen ennyi. A bolygón a legtovább élő emberek Okinawán, Szardínián és Kaliforniában laknak (utóbbiak az ádventisták), és nem az a közös bennük, hogy mit nem esznek, hanem az, hogy mit igen: főleg növényeket (zöldségeket, gyümölcsöket, hüvelyeseket és magvakat), főleg reggel vagy délelőtt (vagy a reggeli, vagy egy korai ebéd a legnagyobb étkezésük a nap folyamán), és egyébként pedig csak olyasmit esznek, ami tápérték és összetétel szempontjából tényleg ételnek számít. Ezek után viszont semmilyen tilalom nincs: van aki eszik húst, van aki nem; van aki fogyaszt tejtermékeket, van aki nem; van aki iszik kávét, van aki nem, van aki naponta kétszer eszik, van aki hatszor stb. Az alapfeltételek teljesülése után dönthetsz úgy, hogy vegetáriánus leszel, vagy a szintén széles körben kutatott okinawai táplálkozást követed, vagy bármi mást csinálsz, de legyél tisztában vele, hogy nem az az egyetlen út.

Másodszor, a lista csak együtt érvényes, de még így is elég engedékeny. Egyfelől magyarázatot ad például arra a kérdésre, hogy öregapám, aki egész életében pipázott, hogyan élt 98 évet, jó erőben, halála előtt egy nappal még lecsutakolva a lovakat. Hát úgy, hogy ha a hétből hat faktor megvan, akkor némi szerencsés genetikával bármilyen egyéb statisztika megcáfolható: az élettartamunkért körülbelül 30%-ban a genetikánk felel, de a maradékért már mi magunk. Ha nagyjából odafigyelünk az életmódunkra és emellé jók a génjeink, akkor esetleg még dohányozhatunk is - ugyanakkor ha nem jók a génjeink, akkor az nem végzetes. A minőségi élettartamunk kétharmad-egyharmad arányban a saját döntéseinktől függ: olyan döntésektől, amelyek az öröklött hajlamok dacára is megakadályozhatják egy sor betegség tényleges kialakulását. Továbbá a lista nem emel ki egyetlen olyan tényezőt, amelyből aztán bármilyen központi ideológiát vagy mindenkire érvényes kötelező előírást lehetne faragni.

Harmadszor, ezen a listán rajta van az összes régi bölcsesség, ami már a nagymamád szerint is igaz volt: eleget kell aludni, eleget kell szaladgálni, tessék reggelizni, ne dohányozz, ne részegeskedj. Ehhez nem kell "brit tudósnak" lenni (brit tudósnak lenni ahhoz kell, hogy számokkal igazold, hogy a millió jótanácsból végülis melyik az a néhány, amit még az unokádnak is továbbadhatsz), csak hallgass a nagymamádra. Aztán táncold végig jó egészségben a dédunokád lakodalmát.