A férj konferenciára megy. Ez úgy történik, hogy az indulás napján összecsomagol és elutazik.
A feleség konferenciára megy.
Indulás előtt két nappal elkezdi összeállítani a bevásárlólistát, hiszen ezen a hétvégén ő nem lesz itthon, hogy a szokásos kéthetenkénti autós élelmiszer-beszerzést irányítsa és felügyelje. A bevásárlólista máskor ilyen elemekből áll, mint például "tojás". Most - a férj kérésére - az van a papírra írva, hogy "tojás, Nature's Yoke, USDA organic Gr A, large (nem kell az extra large), 2 dobozzal". A bevásárlólista nagyon hosszú és rendkívül alapos, de még így se biztos, hogy egyértelmű lesz, elvégre nem emlékszem minden termék pontos márkanevére, gyártójára és csomagolására. Külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy aki ezt a listát összeállította, az pszichiátriai eset. Lehet, hogy tényleg az is, bár nem ezért.
A feleség az indulása előtti reggelen pánikszerűen szétválogatja a mosnivalót sürgős és nem sürgős kategóriákra, kimossa a két program "sürgőset", aztán a szokásos napja (két és fél éves gyerek, átlagos háztartás, illetve a maradék agysejtek megőrzésének céljából végzett írás és fordítás) végén bűntudatos képpel éjfélig vasal, hogy legalább úgy érezze, hogy nem egy káoszt fog itthon hagyni.
Az indulás reggelén a feleség paradicsomos tésztát főz, zöldséget párol, halat és banános muffint süt, majd elmosogat és rendet rak. Az itthon maradó férfiak szombaton étterembe mennek majd - a két és fél éves nagyon szeret étterembe menni, az apja nemkülönben, közeli kedvenc helyünkön már jól ismernek bennünket a pincérek -, nade mégse maradhatnak üres hűtővel. A konferenciára hárman megyünk el (csak aztán ők kitesznek engem és az ikeán keresztül hazajönnek) és jó lesz, ha hazaérkezve azonnal lesz vacsorájuk, a maradékból pedig ehetnek holnap este.
A két és fél éves a kisbőröndöt nyitogatja és tologatja, a feleség megpróbál összecsomagolni (a férj értelemszerűen a munkahelyén tartózkodik), aztán sétálni viszi a gyereket, megebédelteti és reménykedik, hogy mindenki - a bőröndöt is beleértve - indulásra készen áll majd, mire apa hazaér.
Aztán majdcsak elindulnak. A feleség röhög saját magán; pontosan tudja, hogy a férje képes lett volna összeütni a mai vacsorát, az "üres" hűtő egyébként is csak a feleség fogalmai szerint az, a gyereknek volt még elég tiszta ruhája - két napra utazom el, nem öt hétre -, a vasalás nem volt sürgős, az itthon hagyott rend pedig úgyis csak illúzió. De mégis, a feleség meghalna, ha úgy indulna el, hogy nem csinálta meg. Megcsinálta. A gyerek szereti a banános muffint, és anya hülye, anya szerelmes (nem csak a gyerekbe), anyának valami megmagyarázhatatlan okból jólesik az érzés, hogy hiába nincs itthon, ő főzte a vacsorát.
A feleség konferenciára megy. És most boldog: két napig csak felnőtt embereket fog látni, és a szállodában két napig lesz egy saját fürdőszobája.
Friss kommentek