Mielőtt lett a fiam, sokat töprengtem azon, hogy végülis hogyan "lesz" az embernek gyereke. Hogyan jutnak el a nők az elhatározásig, hogy teherbe akarnak esni? Ez egy csodálatos döntés, ugyanakkor egy roppantul öntelt döntés is, "meg tudom csinálni" jelszóval úgy vállalni totális felelősséget valakiért, hogy fogalmam sincs, ki lesz az a valaki. Már arról is alig van fogalmam, hogy én magam ki vagyok... Úgy gondolom, hogy a legtöbben csak utólag döbbenünk rá, hogy ez a totális felelősség valójában mit jelent, mert ha előre belegondolnánk úgy tényleg, hát alig születnének gyerekek.

Bármi is a gyerekvállalás melletti döntés háttere, a legtöbb pár (több mint 90%)  így dönt. Az Amerikai Egészségügyi Statisztikai Központ (National Center of Health Statistics) adatai alapján a gyermeket saját döntésből nem szülő nők aránya 1982-ben 2,4% volt, 1995-ben 6,6%, 2006-ban 6,2%. Ha ebből a statisztikából kivesszük a saját választásból egyedül élő nőket, akkor azt kapjuk, hogy minden 25 házaspárból 24 előbb-utóbb gyermeket szeretne. Persze nem mindenki úgy kezd neki a házasságnak, hogy "mindenképpen": sokan nem "úgy döntenek, hogy lesz gyerek", hanem "nem döntenek úgy, hogy nem lesz".

Elizabeth M. Whelan szerint (az ő "A Baby?... Maybe" című könyve az egyik kedvencem ebben a tárgyban és nagyrészt ennek alapján írom ezt a sorozatot) kétféle gyerekvállaló van a bolygón: a viszonylag racionális típus és a nem annyira racionális típus. :-) A  kettő közt az egyetlen érdemi különbség az, hogy előbbiek még a terhesség bekövetkezte előtt komolyan elgondolkodtak a döntésen, és utóbb valamiféle magyarázatuk is van arra, hogy "miért" döntöttek a gyerek mellett (vagyis nem fognak olyasmit válaszolni a kérdésre, hogy "mert ez így természetes", vagy hogy "szerintünk ez a nő feladata"). A kevésbé racionálisak nem filozofáltak ennyit a problémán, és utóbb ők adják "a gyerek a házasság magától értetődő része" jellegű válaszokat, vagy épp értetlenül néznek a kérdésre és közlik, hogy "nem tudjuk, miért, de nekünk nem is volt kérdés, hogy akarunk gyerekeket".

Valószínűleg az élet bármely fontos döntésének kapcsán jobb megnézni a tényeket és elgondolkodni, mint úgy hozzáállni, hogy majd lesz valahogy. A gyerekvállalás sem kivétel, és ezt főleg az illusztrálja, hogy mennyire tragikus következményekkel járhat egy rossz döntés. Ugyanakkor tény, hogy vannak nem tervezett terhességek, és ezek következményei úgy általában közel sem nevezhetők tragikusnak, hiszen az így megszülető gyerekeknek ugyanolyan szeretben és elfogadásban lehet részük, mint tervezett és várva várt társaiknak. Még a tervezés maga sem olyasmi, amelyhez mindenkinek költségvetési irányszámokra, naptárra, hőmérőre, és a teendők előre összegyűjtött listájára lenne szüksége. A gyerekvállalás motivációi rendkívül összetettek, a korábbi posztokban már szó volt egy sor megfogalmazható dologról és egy sor meg nem fogalmazható dologról is, meg a következtetésről, hogy a döntés maga végső soron személyes döntés. Vannak, akiknél a tervezés is folyamata is kevéssé konkrét (bár attól még nagyon is valóságos) és az ezzel kapcsolatos beszélgetések is kevéssé szókimondóak (bár attól még lehetnek nagyon egyértelműek).

Van aki (mint én is) könyvekből, van aki személyes tapasztalatból jön rá (pl. a "jószándékú" szülői sürgetéssel küzdve) hogy sok nem megfelelő ok van a gyerekvállalásra. Nem éppen ideális verzió azért teherbe esni, mert "anyám már nagyon akarja az unokát", mert "így talán végre megérti apám, hogy felnőttem", mert "így talán  Pista elvesz végre feleségül", mert "ezzel talán megmenthetem a házasságunkat", mert "már minden barátunknak van gyereke", mert "ez nálunk vallási előírás", mert "épp nem dolgozom és így legalább csinálhatok valamit".

A családtervezési tanácsadással és egészségneveléssel foglalkozó szervezetek közt több olyan is van (pl. a Planned Parenthood nevű amerikai hálózat vagy a New York Medical College) amely összeállította a "nem jó" okok listáját, az általam látott listák összegzése következik itt alább. A különféle szakértők nem állítják, hogy ezek egyike sem lehet része a döntésnek, csak azt szögezik le nagyon határozottan, hogy ezek egyike sem lehet a gyerekvállalás oka. Ne legyen "azért" gyereked, mert:

• már "elég régóta" együtt vagytok/házasok vagytok
• biztos akarsz lenni abban, hogy termékenyek vagytok és nincs semmi probléma
• bizonyítani akarsz bármit is (felnőttségedet, önállóságodat, teljes értékű nő/férfi voltodat, termékenységedet, alkalmasságodat a szülői szerepre)
• el akarsz érni bármit is (szüleid/anyósodék szeretetét és jóindulatát, emelt összegű családi pótlékot vagy egyéb anyagi juttatást, örökséget, lakást, házasságkötést, társadalmi vagy családi státust, munkahelyi véglegesítést/ elbocsátást stb.)
• meg akarsz szabadulni bármitől is (érzelmi vagy egyéb nyomástól, zsarolástól, konfliktushelyzettől, túlmunkától, határidős kötelezettségtől, főnöktől stb.)
• meg akarsz mutatni bármit is (hogy hogy kell ezt jól csinálni, hogy létezik tökéletes gyerek, hogy te sem vagy kevesebb az anyádnál, sógornődnél stb.)
• így akarsz megfeledkezni valamiről vagy kilábalni valamiből (szakítás, gyász, pszichés probléma, munkanélküliség stb.)
• mindenki másnak is van gyereke
• nem akarsz különbözni "mindenki mástól"
• úgy érzed, hogy neked is kötelességed
• úgy érzed, hogy nincs más választásod (a vallásod, a családod stb. elvárja)
• "kell" még egy gyerek, hogy meglegyen a célul kitűzött gyerekszámotok
• belefér az idődbe és a családi költségvetésbe
• nincs más mit csinálnod
• nem akarsz (most, még, már, egyáltalán) dolgozni menni
• ezzel akarod megoldani a kapcsolatod valamely problémáját (párod féltékenysége, túlzott szülői befolyás, közös jövővel kapcsolatos viták stb.)
• ezzel akarod megmenteni a szétesőben levő kapcsolatodat
• ezzel akarod véglegesíteni a kapcsolatodat
• szeretnéd továbbadni a családi nevet (vagyont, vállalkozást stb.)
• szeretnéd a gyerekedben újraélni az életedet és megadni neki mindent, ami neked elérhetetlen volt
• szeretnéd, ha valaki valóra váltaná az álmaidat
• szeretnéd, ha valakinek szüksége lenne rád
• szeretnéd, ha lenne valakid öregségedben is
• úgy érzed, hogy így győzheted le az elmúlást, így akarsz "nyomot hagyni" a világban
• úgy érzed, tartozol ezzel valakinek (beteg vagy elhunyt családtagnak, barátnak stb.)
• a szülők (újabb) unokát akarnak
• a gyereked (még egy) kistestvért akar
• szeretnél a kisfiú(k) mellé egy kislányt is (vagy fordítva)
• szeretnél (megint) terhes lenni és érezni ahogy mocorog
• vágysz egy (újabb, másfajta, jobb, hüvelyi, otthon-) szülés élményére
• hátha egy következő gyereket már "sikerülne" szoptatni
• hátha a következő gyerek más lesz (jobban sikerül, egészséges, kevésbé hisztis, ellenkező nemű stb.)
• szeretnél egy aranyos csecsemőt akit babusgathatsz.

A nem jó okok (és biztos van még több is...) után teljesen logikus kérdés, hogy hát akkor mik a jó okok? Sok-sok könyvhöz hozzátéve a saját személyes tapasztalatomat azt tudom mondani, hogy igazából csak egy jó ok van: az, hogy fel akarsz nevelni egy (újabb) gyereket, azzal a szándékkal, hogy ezzel is szebb és boldogabb hellyé tedd a világot.

Sajnos nem én összegeztem ezt ilyen szépen, hanem dr. Gerard M. DiLeo, a babyzone.com szülész-nőgyógyász tanácsadója, a The Anxious Parent's Guide to Pregnancy ("Aggódó szülők terhességi útmutatója") című népszerű könyv szerzője. Nekem főleg azért tetszenek a szavai, mert azok a szülők is magukénak érezhetik ezt a megfogalmazást, akiknek végül nem lett vér szerinti gyermekük, hanem örökbe fogadtak, de tudják, érzik, hogy a gyerek utáni vágyuk (szeretetük stb.) pontosan ugyanaz, mint ami a "saját" gyermekükre irányult volna.

Persze a többi szerző is hasonlót mond :-) Szóval: azért legyen gyereked, mert akarod. Mármint, tényleg akarod őt magát, olyannak, amilyen, azért mert csak, azért, mert fel akarsz nevelni boldognak egy embert és ebben a munkában hajlandó vagy magadból az éppen lehetséges legtöbbet adni, ha  néha az egész világegyetem összeesküszik ellened, akkor is. Amíg nem érzed, hogy ezt akarod, addig más érveknek vagy propagandának ne dőlj be.

Az "akarom" mély belső élménye természetesen mindenkinél más. Vannak köztünk néhányan, akik gyakorlatilag ezzel az élménnyel nőnek fel, "született anyák" (vagy éppen apák, mert férfiak is vannak ilyenek), sokszor a tizenéveik eleje óta erre a tápláló-nevelő munkára vágynak, minden sallang vagy külső nyomás nélkül, magától értetődően. (Szabó Magda úgy fogalmazza ezt meg a saját, 14 gyermeket szeretetben felnevelő apai nagyanyjáról a Régimódi történetben, hogy ez a lány "első eszmélése idejétől semmi mást nem kívánt az élettől, csak anya lenni (...) terhességei idején a virágokat nézte, simogatta, hogy születendő gyermekei megkapják a virágok szépségét, harmóniáját". ... Gyönyörű, nem?) És vannak olyanok is, akik csak fokozatosan ismerik meg vagy teszik magukévá ezt az élményt, nem is feltétlenül elsöprő erejű élményt. Többnyire a gyereken kívül akarnak még egy csomó mást is az élettől, csak most egyszerűen eljött egy olyan pillanat, amikor egy gyereket akarnak.

Az "akarom" érzése mellé aztán társulhat néhány más vágy: a legtöbb párnál ez így együtt vezet a "szeretnénk (még) egy gyermeket" elhatározáshoz. Elizabeth M. Whelan rengeteg házaspárnak feltette a kérdést, hogy "miért" lett gyermekük, és azt tapasztalta, hogy az "akarás" mellé valami efféle kimondott-kimondatlan vágy társult, mint például:

• tovább mélyítsük, teljesebbé tegyük a már így is nagyon szép kapcsolatunkat
• közösen megtapasztaljuk a fogantatás, terhesség, szülés, babázás, gyereknevelés élményét
• megvalósítsuk a közös álmunkat a boldog családról (egy vagy két vagy sok gyerekkel, attól függ, mi az a közös álom)
• megvalósítsuk a közös álmunkat egy (két, sok) boldog gyermek felneveléséről
• láthassuk és szerethessük egymást valakiben aki részben mi vagyunk, de aki mégiscsak egy önálló, tőlünk (és a már meglevő testvéreitől is) különböző ember
• részünk legyen abban a fajta örömben és családi életben, amit a kisgyerekes családtagjainknál, barátainknál, kollégáinknál, szomszédainknál stb. láttunk
• részünk legyen abban a csodálatos tapasztalatban (érzelmi, lelki teljességben stb.) amelyről a gyermekes barátaink, családtagjaink stb. beszámoltak
• szülőként is át akartuk élni azt a családi boldogságot, amelyben egykor gyermekként részünk volt
• szülőként végre át akartuk élni azt a családi boldogságot, amelyben egykor gyermekként nem volt részünk.

A gyermeket tudatosan vállaló párok a "miért" kérdésre jó eséllyel fognak valami ilyesmit  válaszolni. A személyes okok persze mindenkinél különbözőek, olykor nehezen is önthetők szavakba. Az ilyen párok egyetlen valóban közös tapasztalata az, hogy (legalább) egyszer volt egy olyan döntő pillanatuk, amikor az "akarjuk, legyen" élménye erősebb volt bennük minden másnál.

Hatodik rész: Amire nem árt felkészülni...