Felicitász blogja

Terhesség, szülés, babázás, gyereknevelés. Gyógynövények, életmód, egészség. Szakirodalom, meg a szokásos tanácsaim gyűjteménye.

©

A blogon megjelenő írások, illetve azok részletei csak a szerző engedélyével, a blog linkjének feltüntetésével használhatók fel vagy közölhetők máshol.

Email: felicitasz@vipmail.hu

Facebook

Ennyien olvastok most

Locations of visitors to this page

Címkék

antibiotikum (2) antidepresszáns (5) anyanyelv (3) apa (3) aranyér (1) asszonygyökér (1) autizmus (6) autonómiára nevelés (5) baba (18) bábaság (22) balett (3) berry (1) beszédtanulás (11) bogyó (1) bölcsőde (1) boldogság (1) büntetés (4) burokrepedés (2) citromfű (2) családtervezés (8) csalán (1) császármetszés (14) császárseb (3) dicséret (3) d vitamin (1) egészség (15) életmód (13) elfogadás (3) engedetlenség (2) epidurális érzéstelenítés (2) érzelmi nevelés (1) eufenika (2) evésproblémák (1) fájdalomcsillapító (9) fejfájás (1) fejlődési rendellenesség (3) felicitasz (22) feminizmus (2) fészekrakó ösztön (2) fogamzás (4) fogamzásgátlás (3) fogamzásgátló tabletta (1) folsav (8) frontérzékenység (1) gátseb (1) genetikai tanácsadás (2) geréb ágnes (2) gyász (2) gyereknevelés (14) gyerekszám (6) gyerekvállalás (13) gyermekágy (12) gyermektelenség (7) gyógynövény (12) gyógyszer (7) h1n1 (11) halloween (1) harry (1) harry potter (10) hiszti (5) hőgörbe (1) hólyaggyulladás (1) homeopátia (1) hőmérőzés (1) hozzátáplálás (5) húsvét (1) idegennyelv tanulás (6) immunitás (3) influenza (13) influenzavírus (2) iskola (4) jutalom (2) kanada (22) kányabangita (1) karácsony (4) kétnyelvűség (6) kézzel tágítás (1) kiságy (1) kisgyermekkor (18) köhögés (1) kolin (1) költözés (1) komló (1) korai fejlesztés (10) korai vajúdás (2) koraszülés (2) korcsolya (1) kórház (3) kormányrendelet (1) lázcsillapító (2) levendula (2) magzatvédő vitamin (3) magzatvíz (1) meddőségi kezelés (3) medveszőlő (1) menstruációs ciklus (4) mese (11) meseterápia (1) mikulás (1) mióma (1) mmr (2) montessori (4) napirend (4) nátha (4) nevelés (2) nyugtató (3) oltás (14) omega 3 (3) öngyilkosság (1) orvos (20) otthonszülés (27) otthonszülés kormányrendelet (3) óvintézkedés (12) óvoda (5) ovulációs teszt (1) oxitocin (3) párkapcsolat (10) peteérés (2) peteérésjelző (1) pg53 mikroszkóp (1) potter (1) pozitív (1) pozitív nevelés (7) prom (1) pronatalizmus (2) pszichoterápia (20) ptsd (8) rák (2) rooming in (2) szaporodási ösztön (2) székrekedés (1) szeretet (6) szoptatás (14) szülés (27) szülésélmény (1) szülésindítás (5) szülési terv (1) szüléstörténet (1) szülés utáni depresszió (9) születésélmény (2) szűrővizsgálat (9) tájékozott döntés (10) tápanyagszükséglet (12) táplálkozás (11) tápszer (3) tea (11) teherbe esés (10) tehetséggondozás (6) tej (2) tens (2) teratológia (1) terhesgondozás (10) terhesség (14) termékenységi problémák (6) termékeny nap (3) természetes családtervezés (2) terminustúllépés (4) tigrisanya (2) többnyelvűség (3) tokofóbia (3) tőzegáfonya (2) tudomány (2) tudomany (1) túlhordás (3) tüneti hőmérőzéses módszer (1) tűzvédelem (1) újévi fogadalom (3) újszülött (12) ünnep (13) usa (19) utófájások (1) valentin nap (1) vas (2) vashiány (4) vérszegénység (3) zöld (1) zöld tea (1) zsurló (1) Címkefelhő

Friss kommentek

Karácsony tizenkét napja

2011.12.26. 17:16 Felicitasz

Idén ősszel tudtam meg, hogy ez a vers fordítás, Tarbay Ede fordítása egy angol (de eredetileg francia) népköltésből. Angolszász területen népszerű karácsonyi ének, számtalan változata és még többféle összekevert átirata is ismert, de én csak a madrigálegyüttesünk próbáján, a szöveget alaposabban átnézve döbbentem rá, hogy nahát, de hiszen ez a "csíz a csupasz körtefán". 

Eredeti változatában a vers tulajdonképpen egy felsorolás, karácsony tizenkét napja, minden nap valami újabb ajándékkal a kedvestől, minden nap egyre többel. A szövegnek sokféle szimbolikus értelmezése van, de leír egy itteni karácsonyi szokást is: Észak-Amerikában a karácsonyfát általában már december elején (az USA-ban a hálaadás napja után) feldíszítik, és karácsony másnapján le is szedik, azaz december 25-e után úgy lehet megőrizni az ünnep varázsát, hogy sokan január 6-ig, azaz 12 napon át minden nap csak egy karácsonyi ajándékot bontanak ki. Az itt élő magyarok (németek, osztrákok stb.) többsége persze vár a fadíszítéssel: nekünk a karácsonyfa fényei (is) jelzik az ünnep kezdetét, amint lemegy a nap december 24-én este. A karácsonyfát Vízkeresztig meg szokás tartani feldíszítve, van ahol tovább is.

De akár a lassan kibontogatott ajándékokkal, akár a sokáig megtartott karácsonyfával szeretnénk nyújtani az időt, az így kifejezett vágy közös: a sok előkészület után íme az ünnep, és olyan jólesik sokáig gyönyörködni benne.

Az idei a tizedik olyan karácsonyom, amikor ezt tényleg meg is tehetem: ez a tizedik "boldog" karácsonyom, és már tizedszerre nem azok közé tartozom, akik szenvednek az ünneptől és mind ugyanarra panaszkodnak, a lélekgyilkos és elkerülhetetlen külsőségekre és kötelező körökre. Aztán hogy ezek végeredménye udvarias, műmosolygó tettetés-e, színpadi produkciónak is beillő családi együttlétekkel, vagy stressz, sértődés, veszekedés, ez már majdnem mindegy: a boldogtalanság egyforma, mert mindannyian utálunk hazudni, mindannyian szeretetre és békére vágyunk, és rettenetes, ha évről évre csak küzdünk az ünneppel, évről évre kényszerűen és keserűen szembesülve a kiáltó, feloldhatatlan ellentéttel a karácsonyi történet meg a saját történetünk közt.

Ameddig haragudtam, erre az ellentétre haragudtam: a keresés reménytelenségére, az élményre, hogy mintha lehetetlen volna bejutni abba a betlehemi istállóba, amelyben az a három ember megbonthatatlan egységben, őszintén összetartozik. A karácsony azt üzenné, hogy ennek az összetartozásnak valamiképpen mind részei vagyunk, de én sokáig úgy éreztem, hogy csak kívülről, az ablakon át nézek be vacogva abba a betlehemi istállóba. Ahogyan C.S. Lewis fogalmazott (a Narniában): mintha mindig tél lett volna, de a karácsony nélkül. Áthatolhatatlannak tűnt a fal, amely a külvilág (vélt vagy valós) előírásainak megfelelő családi muszájokból épült.

Boldog, aki nem tudja, hogy most miről beszélek - akinek karácsonyi emlékeiben senki sem idegeskedett amiatt, hogy kilencféle süteménynek "kell" lennie, hogy el "kell" mennünk mindenkihez akihez ilyenkor "illik", hogy ajándékot "kell" venni olyasvalakinek, akit igazából nem ismerünk, mert nem tartjuk vele a kapcsolatot, hogy tisztának "kell" lennie minden zugnak, de még a szekrényeknek is belülről, el "kell" menni az ünnepi misére, akkor is, ha soha máskor nem járunk - boldog, aki abba nőtt bele, hogy a karácsony pont olyan, mint amilyenek mi magunk vagyunk: törékeny, esendő, sebezhető, és a mulandóságában egyszeri és megismételhetetlen; nem "kell" tökéletesnek lennie, pláne nem kéri, hogy mi magunk tökéletesnek hazudjuk magunkat "a tiszteletére".

Vannak aztán másfajta családi muszájok, amelyek egykor tényleges örömöt és jelentést hordoztak, és csak félreértésből lett "muszáj" belőlük, miután eljárt felettük az idő - ezt vagy azt "szokás" nálunk sütni, akkor is, ha már mind másra vágynánk jobban; a nagymamánál töltjük a szentestét, mert egyik vagy másik szülő gyerekkora óta kívülről fújja, hogy "karácsony este otthon a helyed", nem véve észre, hogy így a saját gyerekei már sohasem fogják "otthon" tölteni a karácsonyestét.

És vannak a még mélyebb félreértések, a "családi ünnep" fogalmának értelmezhetetlensége egy válás vagy haláleset után, az egyedüllétben, vagy egy felbomlófélben levő családban - mit tegyen az ünneppel az, akinek az élete nem hasonlít a szent családéra, és másfelől nem tud mit kezdeni "az Ige testté lett" teológiai magaslataival sem (amit úgy igazából ünneplünk ilyenkor, egyébként)? Évek munkája kivergődni a szenvedésből és saját jelentést találni ennek a tizenkét napnak, hátat fordítani a muszájnak, nem fullasztani ételbe vagy tévénézésbe az estéket, bátran elmenni kirándulni, barátokat-vendégeket hívni vagy elfogadni egy családi körön kívülről érkező meghívást, társasjátékot játszani, sétálni menni, leülni olvasni, nem töprengve többé azon, hogy "illik-e" az, amit mindenki szeretne az "illendő" koreográfia helyett. Boldog, aki abba nő bele, hogy mi magunk vagyunk az ünnep, de ha ezt (velem együtt) felnőttként kellett megtanulnod, akkor vigasztalhat az öröm, amire rátalálsz, vagy az, hogy a gyerekeidnek már lehet természetes ami neked még olyan fájón hiányzott.

Idén már tizedszerre nem kell azon töprengenem, hogy mi "illendő", a karácsonyi történet pedig azonnal beköltözött a konyhánkba, szobánkba, asztalunkra; lehet, hogy másnak is felderül a kedve, ha beszámolok arról, hogy egyetlen (az első) szép, békés és őszinte karácsony, pláne ha tényleg eltart tizenkét napig, is elég lehet ahhoz, hogy évekre visszamenőleg helyrehozzon dolgokat és újraindítsa az életedben az időszámítást. Lehet akár december 27-e, vagy épp január 3-a este az a pillanat, amikor az ember egyszercsak észreveszi, hogy már fél órája csak itt üldögél a fényfüzérek derengésében egy bögre teával, és ez minden, de több nem is kell. 

Vendégek járnak majd, közben pedig pihenünk. Almás kalácsot (december 7-nél keresd) és mézesfigurákat (a fiam szavával "sütiemberkéket") sütöttünk, később majd lesz mákos bejgli is, túrós meg meggyes kocka - hosszú a tizenkét nap, és jobban szeretek párnaponta egy kicsit sütni, mint 23-án egyszerre sokat. 

Még mindig van megírandó képeslapom, ami persze már csak a két ünnep közt vagy január első napjaiban fog megérkezni, de sebaj - nekem a képeslapjaim is pont olyanok, mint a blogposztjaim, sűrűn teleírt kisregények; a két sornyi jókívánság mellé még húsz sor arról, hogy hogy vagyunk és mi újság velünk. Majdnem mindegy, hogy december 20. és január 6. közt mikor olvasódnak el. A posta ilyenkor a nagy forgalom miatt a szokásosnál is lassabb, úgyhogy mi is bármelyik reggel ébredhetünk arra, hogy megint egy angyalka suhant el a ház felett, és letett a fa alá egy levelet vagy egy újabb ajándékot. 

Boldog karácsonyt, még legalább tíz napig. 

38 komment

Címkék: usa karácsony felicitasz

A bejegyzés trackback címe:

https://felicitasz.blog.hu/api/trackback/id/tr253491197

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anyatünde 2011.12.27. 08:39:51

Eddig azt hittem, hogy a bénaságomból kovácsolok erényt, mikor így apránként állnak össze a dolgok Karácsony körül - és bizony nem mindegyik van készen 24-én estére. Meg mikor a kissé koszos lakásban barkácsolunk és sütit sütünk a gyerekeimmel, meg amikor gyertyagyújtás előtt egy iszonyat nyaláb hajtogatnivaló ruhát cígölök át a hálószobába a nappaliból. :DD

Köszi a posztot!

pizzafutár 2011.12.27. 15:50:05

Nekem nagyon sok minden jutott eszembe arról, amit írtál.
Egyik, hogy a nagymamám tavaly még megsütötte a 15 féle aprósütit 92,5 évesen, idén napjáig azt sem tudta, hogy Karácsony van és nem tudjuk, hány napig lesz még velünk...
Nekem vegyes élmény a sok süti, mert én nagyon szerettem készíteni és enni is. Idén, mivel anyukám és nagynéném a nagymamám körül voltak, amikor csak tehették, a háború alatt összefűzött füzetlapokra jegyzetelt, tintával írt barnult-sárgult,. itt-ott szakad receptkönyvből háromfélét sütöttem meg a gyerekeimmel meg egy mézest, aminek a receptje egy profi mézeskalácsárustól van. Nagyon élveztük, szeretettel csináltuk, finom is lett, szép is, de az íze nem is hasonlít arra, amilyet a nagymamám csinált életem majdnem 40 éve alatt és már soha-soha nem fogom AZT az ízt érezni, ha fejre állok sem. Persze ez így van rendjén, tudom.
Miért is tudtak az öregjeink elkészülni rohanás és dili nélkül 15 sütivel az ünnepekig? be volt osztva a napirendjük, a ház körüli munkák közé szépen minden napra egy süti. Az anyukám az átkosban 1/2 5-ig dolgozott az otthonunktól 5 percre. nem hozott haza munkát, én kész voltam a leckével és egész decemberben sütöttünk, készülődtünk, nem is volt porszívó 24-én a fa alatt, de volt habkarika, mézeskalács ház és 15 féle süti, de nem volt idegeskedés. Aztán eljött az új világ (hogy szép-e, hááát...), a robot, a rohanás, az elidegenedés, a nyüglődés világa - párhuzamban egy látszólag nagyobb jóléttel, aminek a látszatát még mindig mindenki igyekezne fenntartani, pedig már rég nincs sehol: fizikai képtelenség 15 féle sütit elkészíteni, kitakarítani, békességben és csendben készülni 14-16 óra munka mellett, ahol minden családtag érintett. Az óriási karácsonyi perpatvarok ezzel párhuzamosan köszöntöttek be a családunkba, mert képtelenek voltunk igazodni a rohanó élethez, szerettünk volna mindent belecsempészni, ami régen megvolt, de már nem lehetett. Elcsendesedni is alig van ma már lehetőség, mert mint a posztból ezt is megtudtam amerikai mintára megy a karácsonyi harsogás már december elejétől, de mire valóban megszületik, Akire vártunk, a díszek eltűnnek. Azelőtt a városunk főterén Vízkeresztig állt a fa, de csak kb. december 22-én állították fel. Most már Advent elején felállítják a vásár díszleteként, de a szilveszteri tűzijátékra már le is szedik. Számomra nem az a szomorú önmagában, hogy 15 féle sütit megsütni képtelenség, hanem mindaz a rengetegféle vetület és mélyben rejlő gyökér, ami mindennek az oka és velejárója.

Anyatünde 2011.12.27. 20:47:23

Pizzafutár, meg az öregeinknek pl. volt hová tenni az elkészült sütit. Én elég sokat sütöttem a gyerekekkel, de valahogy egy jó része elpárolgott. :-O 0.7*1.4 m-es kamrával meg egy 1.4*2.4 m-es konyhával elég nehéz előre dolgozni. (6 fős családra főzök ebben a konyhában.)

Anyatünde 2011.12.27. 20:55:15

Ja és mázlista vagyok, hogy van kamra a 81 négyzetméteres lakásunkhoz, az építtető szerint fölösleges volt, úgy "rakattuk vissza" a tervrajzba a konyha mellé az építésszel (ez külön szerencse, hogy volt még rá lehetőség - mmint a kivitelezés olyan fokán vettük a lakást, amikor még ezt lehetett)

Meg mondjuk olyanok, hogy pl. a nagymamámnak a háború előtti - alatti időkben mindig volt segítsége - cseléd, ha úgy tetszik - a házimunkában. Egy jól menő falusi szabómester volt a nagypapám, tehát ne vmi orbitális gazdag családot képzelj. Igaz, pl. mosógép nem volt. de nagyapám nem is váltott inget mindennap.

2011.12.27. 21:11:01

Boldog karácsonyt mindenkinek! Jó volt olvasni a posztot.

pizzafutár 2011.12.27. 22:41:52

@Anyatünde: Az én nagymamámnak nem volt cselédje, a háború után mindenüket elvették, a fél családot internálták, a másik felét deportálták. A keresztapám 42-ben született. Lehet, hogy az első éveiben nem volt 15 féle süti, de házilag faragtak neki villamost, egy régi párnából a nagymamám varrt neki mackót stb. Leleményesek voltak, bíztak egymásban, segítették egymást, önzetlenek voltak és még olyan erkölcsi értékek mentén nőttek fel és éltek, ami ilyesmik közepette is megtartotta őket.
A hely mérete az tényleg számít, nem győzök hálát adni a mostani konyha-étkezőnkért, ami akkora, mint a régi lakásban a nappali-étkező-teregető helyiség volt. Na itt valóban ki lehet bontakozni, ahogy a nagymamám konyhájában is lehet(ett).
Aztán a nagyszüleink csereberéltek, az egyik ezt adott, a másik azt, cserébe amazért. Amikor külön költöztem, az első karácsonyon a nagymamámtól megkaptam a Húspótló ételek hústalan napokra c. leleményes, háború alatti könyvet.
Az pedig igazán sokat elárul a világról, hogy odáig jutottam, hogy kezdem eltenni a legapróbb spárgákat és kis lavórban mosogatni, amivel a nagymamám hülyére idegesített még nem is olyan régen...

Kicsit elkalandoznék még egy személyes dologgal. Amióta férjhez mentem, nem volt még ilyen nyugodt készülődésem (a nagymamám szenvedései ellenére) - az első években utolsó percig dolgoztam, a férjem egyetemre is járt munka mellett, semmire nem volt időnk és rohangáltunk rokontól rokonig - kb.mint a posztban. A nagylányom első Karácsonyára árnyékot vetett a műtétre való készület, a második karácsonyán a férjem egyetemre járt megint, a harmadikon a tesót vittük haza a kórházból, a negyedik előtt két héttel pedig költöztünk. Ez volt az ötödik karácsonya és nagyon boldogan újítottam fel nekik egy régi bababútort éjszakánként, újrafestettem, tükröt cseréltem benne, ágyneműt varrtam bele stb. Úgy, ahogy a nagymamám 70 éve mackót készített, vagy ahogy az egész családom 30x évvel ezelőtt papírból, építési nádból, tapétából összehozott egy Betlehemet papírangyalkákkal, viasz Jézuskával - pár év múlva apukám hozott bele Lengyelországból gipsz szobrokat - akkor még senkinek nem volt itthon ilyenje és nálunk ma is ez van a fa mellett, viharverten ugyan, ám annál kedvesebb emlékekkel és most már a gyerekeim is örülnek neki. Adventi koszorúnk is volt és a nagymamám szülőfaluja beli szokás szerint Mikuláskor a csizmába egy különleges kalács érkezett, vagyis ebből készült figurák. Ezt a tradíciót idén idő és lehetőség hiányában megtörtük, de remélem jövőre a lányaimnak megint ilyen kerül a csizmájába. Summa summarum "a 15 sütemény" alapból, egy kvázi ideális helyzetben nem nyűg, hanem élő hagyomány. Az, hogy nyűggé lesz, olyan dolgokon múlik, amik egy nagyon mély társadalmi válságról is szólnak - pl. annak okán is, hogy az emberek zöme lukakban kénytelen élni, még kisebb luk konyhákkal (ahonnan költözünk, ott fél méternyi pultom lett volna sütizni a 3 m hosszú, csőkonyhámban, ahol még a mosógép is ott volt, a lakás nettó 45m2-re földtől plafonig telepakolva, mi innen jöttünk el négyen 94m2-re, ami számomra még éppen takarítható és amúgy teljesen élhető, de van akinek ez még olyan áron sem adatik meg, mint ahogy ez nekünk sikerült és akár hatan kénytelenek élni robot mellett minimálbérből a 45m2-en. Ráadásul ma már elvétve kér valaki kölcsön tojást a szomszédtól, vagy visz kóstolót a süteményből...
Na befejeztem, bocsánat a terjedelemért.

julios 2011.12.27. 23:04:50

Nem a sütemény darabszáma számít, és nem a hazaérkezés időpontja. Az ünnep lényege olyasmi, amit Pilinszky úgy írt körül, hogy találkozunk az örökkévalósággal - ha nem is hosszan, de pár percre belép az időbe az időtlen.

Mi a két és fél éves gyerekkel együtt díszítettük a fát. Érdekes megfigyelés, hogy a 2,5 éves gyerek már mindent tud; határozottan engedélyt kért, hogy beléphessen a szobába! :) De örült neki, hogy anya díszíti a fát, a kis Jézus születésének örömére, és erre ő is nagy lelkesen kezdte a díszeket adogatni. Utána elkezdett ugrálni, mint a veréb, énekelte a "Kis karácsonyt", majd elfogyott a szöveg, ő meg ugrált tovább, hogy "Angyalkával táncolok, angyalkával táncolok!"

Teljesen világossá vált, hogy Pilinszkynek igaza van. Az ünneppel kapcsolatban is; meg abban is, amit a gyerekekről mondott: az angyalok rokonai ők, akik még nincsenek egészen köztünk, elnagyolt mozdulataikkal közvetlenül a világegyetemet mozgatják.

orl@ndo 2011.12.28. 02:06:18

Felicitasz, köszönöm, már vártam a karácsonyi posztot. :) Boldog karácsonyt mindenkinek!

Anyatünde 2011.12.28. 12:54:15

Pizzafutár, ne aggódj, a háború után szép fokozatosan kb. mindenüket elvették a nagyszüleimnek, nagyapám segédmunkásként dolgozott Dunaújváros építésénél, hogy ne haljanak éhen.
Fogalmam sincs, milyen karácsonyaik voltak, anyukám sose mesélt róla.

A sütisütés nekem se nyűg, meg ha belefér, a dekoráció se, egyik évben pici cserepekből meg fagolyókból csináltunk betlehemes figurákat a nagy gyerekeimmel, a barlang cipősdobozból készült. Csak épp ezt a 24-én estére minden legyen meg plusz a lakás is kifényesítve stresszt engedtem/engedem el szívesen.

Most is már készen voltak actimel-es dobozokból hóemberek, csak épp fel kellene tenni őket valahova, ami már nem jött össze, így egyelőre a könyvespolcon csücsülnek. ;)

Vica1982 2011.12.28. 13:14:04

Nagyon tetszik a poszt, némi eltéréssel, hasonlóan "fejlődött ki" a mi karácsonyunk is olyanná, amilyen most. Persze még van mit alakítani rajta, mert az "illik"-látogatások 3 napja most is túlélő-táborhoz hasonlított 3 kicsi gyerekkel (majdnem 5, majdnem 3 és majdnem 1 évesek).
Mióta gyerekeink vannak, a Szentestét itthon töltjük együtt. A 25 és 26-a megoszlik a férjem szülei és az én szüleim között, a 27-e pedig a távolabbi rokonoké. Idén már nagyon kemény menet volt 3 egymást követő napot reggeltől estig máshol tölteni - még ha ismert helyeken is voltunk (még mindhárom gyerek alszik délben, ilyen zajban el tudjátok képzelni, mennyit sikerült nekik).
Az idei konklúzió az volt, hogy jövőre mi hívjuk meg hozzánk mindkettőnk szüleit és testvéreit 25-én, és ezen kívül nem megyünk sehová. A 24-ei itthon létünket is megszokták a rokonok, meg fogják ezt is. Mi vagyunk a családban az "öntörvényűek", nem lesz újdonság.

Szerintem régen sem a 15 süti volt a karácsony mércéje, illetve nem csak az, hanem sokkal inkább a hétköznapokból kimagasló ünnepi napok, és a vallásos jelleg. Felvették a szinte soha nem használt szép ruhát, elmentek a templomba, otthon ha volt fa, azt állták körül, ha nem, akkor csak egy szál gyertyát az asztal körül, ének, valahová tartozás és a hagyományok nyújtotta biztonságérzet.

Vica1982 2011.12.28. 13:26:44

Arra én is idén jöttem rá, hogy ez a karácsonyi nagytakarítás kicsi gyerekekkel egyszerűen nonszensz.
Egyszerre nem lehet megcsinálni, ha meg kis részekre osztom, akkor mire a feléig jutok, más nem látszik, hogy az elején is csináltam valamit.
1 hónapig csináltam, a lakás háromnegyedén sikerült végig mennem, de mire elértem a konyhába, a fürdőszoba ugyanolyan koszos volt, mintha nem volna asszony a háznál. Ekkor feladtam. Megmondtam a férjemnek is, hogy nem hogy nem tudom megcsinálni, még az eddigi rutin feladatokhoz is a segítségét kérem, mert nem megy. Mióta a legkisebb gyerekünk mászik, és jobban igényel engem mint korábban, a házimunka negyedét se tudom elvégezni. Márpedig engem nagyon tud idegesíteni ez.
Ti hogy tudjátok letenni ennek a terhét?

pizzafutár 2011.12.28. 14:46:15

"Szerintem régen sem a 15 süti volt a karácsony mércéje, illetve nem csak az, hanem sokkal inkább a hétköznapokból kimagasló ünnepi napok, és a vallásos jelleg. Felvették a szinte soha nem használt szép ruhát, elmentek a templomba, otthon ha volt fa, azt állták körül, ha nem, akkor csak egy szál gyertyát az asztal körül, ének, valahová tartozás és a hagyományok nyújtotta biztonságérzet."

Én is erről próbáltam írni, illetve arról, hogy ennek dili nélkül volt része a 15 féle süti, ami ma nem lehetséges. Az, hogy volt adventi koszorúnk mindig, azt akarta jelenteni, hogy azt körül is álltuk és énekeltünk is - adventi és nem karácsonyi (!) énekeket. Karácsonyi ének először a karácsonyfa alatt volt és a fa mindig megvolt Gyertyaszentelőig és ehhez itthon most is ragaszkodom - szerencsére az oviban sem ment egész decemberben a karácsonyozás, inkább készülődtek, meg a Mikulásra volt kicsit jobban kihegyezve, de a karácsonyozást meghagyták a családnak.

Sajnálom, ha félreértettetek, nem vitatkoztam senkivel, ugyanarról írunk, hogy a lényeg az ünnep mélyebb tartalma lenne a rohanás frusztrációja nélkül. Csak annyit tettem hozzá, hogy nem muszáj nyűgnek lennie, és volt, amikor nem is volt az. Most pedig meg kell találnunk mindannyiunknak az arany középutat. Az eddigi években én sem készültem el semmivel karácsonyig, ez az idei azért volt csodálatos, mert minden lényegessel elkészültem, amivel szerettem volna. Volt süti, de csak 4, mert annyit örömmel és békében meg tudtunk csinálni időre, 25-én reggel már nem csomagoltam ajándékokat, a nagy pedig épp addigra ébredt fel, mire a fa fel volt díszítve és az ajándékok is ott voltak, csak arra kellett megkérni, hogy még ne menjen be a nappaliba, hanem majd együtt, ha a kicsi felébredt, és ő van olyan szuper jófej gyerek, hogy ezt meg is tette nekünk.
Juliosastre: tavaly még én is kb. így gondoltam, ahogy nálatok van, de most örülök, hogy azért némi titokzatosság maradt a díszítés körül, hiszen az oviban ezerrel nyomatják a Mikulás/Télapó/Jézuska mesét és bár nem akarok ebbe teljesen belemenni - pl. teljesen világos, hogy az ajándékok tőlünk vannak, de én örülök neki, hogy eddig a fa még mindig meglepetésnek sikerült. Majd iskolás korukban örülni fogok, ha jönnek díszíteni. persze ha most előbb felébredt volna, abból sem lett volna katasztrófa.

Vica: nagyon átérzem, amit írsz a gyerekek kipurcanásáról, tavaly nálunk is ez volt (egyéves volt a kicsi) és teljesen kikészültek a 3. napra, akkor megfogadtam, hogy amíg du-i alvó van, addig vagy idejön a rokonság és alvásidőre szépen elmegy, vagy mi megyünk, de ebéd után eljövünk. Továbbá egy idő után szünetet tartunk, ez ma abból állt, hogy csak négyesben egy hatalmasat motoroztunk a városban és megnéztük a ferencesek csodálatos barokk betlehemét, holnap aztán jön a nagynéném és még a gyerekek keresztszülei is visszavannak. Sajnos nálunk a két családot nem lehet összeereszteni, mert nem beszélnek egymással, ráadásul az én szüleim elváltak nekünk ebben kell megteremteni a legnagyobb nyugalmat és az ünneplés minél zökkenőmentesebb lehetőségét, ami nem kis feladat :)

Azt hiszem, én nem is ragozom tovább, remélem így tisztább lett, amit szerettem volna mondani.

Áldott Ünnepet és Boldog Új Esztendőt Mindenkinek!

pizzafutár 2011.12.28. 14:53:05

@Vica1982: "Ti hogy tudjátok letenni ennek a terhét?"

bevallom, én sehogy. Van a rumlinak és kosznak egy szintje, ami fölött olyan ideges leszek, hogy semmit nem tudok normálisan csinálni. Az egyévest a komolyabb munkákhoz a hátamra raktam MT-vel, így sütöttünk, főztünk, vasaltunk, porszívóztunk, mosogattunk, meg persze kirándultunk, aztán kertet is ástam így a tavasszal. A nagy meg azt játszotta, hogy ő is segít, amit tud, azt igaziból (és tényleg segít), amit meg nem, azt játékból (pl. kis vasalóval mindent kivasal és odahozza nekem a nagy vasalódeszkára, aztán én is kivasalom). Most, hogy a kicsi 2 éves és 2 hetes, már ő is segít, vagy ha nem, akkor megkérem őket, hogy mindig másik szobában játsszanak, mint ahol én vagyok, és ahol letörölgettem, összepakoltam, felporszívóztam és felmostam, ott újra szétpakolhatnak. Így egy szoba kb. 5-7 napig használható. A konyhában a szekrények végére csináltattunk kis polcos részt, ahol a gyerekek tudnak játszani, amíg én főzök, mosogatok stb., illetve a kicsi mostanában szeret az etetőszékben rajzolni. Aztán persze olyan is van, hogy az egész sehogyan sem működik, mert pl. a kicsi mindent lepakol, amit már elraktam és én akkor kiakadok. De ilyen szerencsére minden 6-8. alkalommal van kb., ami azért kibírható :)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.12.28. 15:27:26

@Vica1982: Én az "idegeskedés" részt engedtem el belőle, ennek van köze ahhoz, amit @pizzafutár: is ír, hogy ami "dili nélkül" része tud lenni az ünnepnek, az lesz része, és az annyi, amennyi.

Máasik valós példa is van itt fentebb: ha van igényem arra, hogy a nappali "szép" legyen a fagyújtásra, akkor felnyalábolom onnan a vasalnivalót és átviszem a hálóba (vagy ha nincs háló, akkor leterítem egy takaróval a halmot ;-)), de nem érdemes azon kiborulni, hogy nem végeztem a vasalással.

Van Fábrynak egy több mint egyórás száma, az Oh, Tannenbaum. Kevés számot tekintek "kabaréklasszikusnak", de ezt minden évben meghallgatom ádvent előtt; ha tehetem, akkor az ádvent első vasárnapját megelőző pénteken vagy szombaton, koszorúkészítés közben. Beszámol benne arról, hogy édesanyján karácsony közeledtével "a nyilvánvaló elmebaj" jelei kezdtek mutatkozni; hogy a fának meghatározott helye volt, és ehhez minden évben megrendezték "a két szoba + alkóv teljes permutációját", amelynek következtében bizonyos ruhadarabokhoz január közepéig nem fértek hozzá; hogy a szülei "minden december 23-án halálosan összevesztek, huszonhat éven keresztül, mindig ugyanazon".

Nem mondom, hogy "emiatt" hagytam abba a karácsony előtti fölösleges idegeskedést, mert én azt különféle életrajzi előzmények miatt el se kezdtem; a Fábry-est anyaga csak egy nagyon jó ellenpontja a saját életemnek és jólesik rendszeresen emlékeztetni rá magamat, hogy az is maradjon :-)

Az évek haladtával felfedeztem, hogy a családi muszájok ha nem a szülői házból jönnek, akkor önmagunktól, méghozzá úgy, hogy saját korábbi (különösen szép emlékű) ünnepeinket tesszük meg mércének a továbbiakhoz, majdnem mintha az idei karácsony helyett a tavalyit, tavalyelőttit akarnánk újra létrehozni. Ebből esetleg nem bezzegdédmamám százféle süteményének mércéje lesz, hanem a saját gyermektelen kori hibátlanul dekorált lakásom mércéje, vagy az egy gyerek mellett még befejezett vasalnivaló és kitakarított fürdőszoba mércéje, vagy akármi hasonló, de a lényeg ugyanaz: a _mostani_ karácsony békéjét kb. ugyanakkora veszélybe sodrom azzal, ha a tavalyit akarom benne újrakreálni, mint azzal, ha egy 20 évvel ezelőttit.
Nekem a mércék törlése segített, és szülés előtt pedig a bábám kis összefoglalója a fészekrakó ösztönünkről, amit aztán az első karácsonyi posztomban (Karácsony előtti teaszünet) meg is írtam ide a blogra. Ha észreveszem, hogy valami nem "nekünk" készül, hanem a fejemben levő ideálkép-mércének, akkor azonnal leülök egy pillanatra átgondolni, hogy pontosan miért is akarom ezt a dolgot pont most megcsinálni és pontosan mi is idegesítene ha nem lenne kész.

zzsuzsici 2011.12.28. 15:53:57

Sziasztok, boldog Karácsonyt nektek is, ma van 28.a. 24.én jól sikerült a halászlé, ízlett apunak és a fiamnak, sőt én is ettem belőle, pedig nem eszem húsfélét régóta. Valami "ősrégi" fáradtság kopogtatott be az ajtómon. Nem tudtam nem beengedni. karácsony szép volt, örömünnep, együtt voltunk játszottunk, és én most pihenek egyedül, nekem ez a legnagyobb áldás most. Még nem voltam soha ilyen iszonyú fáradt. nem tudom... Köszi a posztot Neked, jó volt olvasni!!

Anyatünde 2011.12.28. 16:25:55

Pizzafutár, úgy gondolom, hogy nem értettelek félre. ;) Vagy legalábbis azt hiszem, érteni véltem, hogy miről írtál.
A meitai nekem is nagy barátom volt, mikor a negyedik gyerekem mászós volt, kb. meghaltam volna nélküle ünnepekre készülődés közben. Kb. 1.5 éves koráig használtuk.
plusz az hatalmas könnyebbség, amikor még mindkét gyerek alszik délután, nekem a két kicsivel volt ilyen élményem, a nagyok kb. 3 évesen abbahagyták a du. alvást. Az 5.5 éves Hármaskám nyár vége óta nem alszik du.
Ha betegek (mint pl. idén), akkor aztán végképpen elég nehéz, hogy meglepetés legyen pl. a fadíszítés.
Idén pl. az is nehezen jött össze, hogy az itt-ott eldugdosott ajándékokat vhogy átcsempésszem a fa alá. ("Apa elviszi autókázni a bandát" nem játszik, nincs autónk)

Anyatünde 2011.12.28. 16:29:33

Idén együtt díszítettük a fát ebéd után (férjem ekkorra állította bele a talpba). Máskülönben el nem készülök a vacsorával értelmes időben. (Előző éjjel már nem tudtam fennmaradni, hogy előkészítsem, amit csak lehet) Viszont muszáj volt, mert a 9 éves lányom szerepelt az éjféli mise előtti pásztorjátékban, és neki 8 körül ágyban kellett lennie, hogy alhasson még egyet indulásig.

Anyatünde 2011.12.28. 17:10:30

Pizzafutár, azóta is a hozzászólásaidon gondolkodom, azon belül is egész pontosan azon, hogy úgy enbloc bénábbak, puhányabbak stb... vagyunk-e, mint nagyszüleink (most néztem újra átfutva, hogy mi ketten nagyjából egykorúak vagyunk)/fiatalabbaknak inkább dédszülők nemzedéke. (Én ezt nem mondanám ennyire egyértelműen.)

bes3 2011.12.28. 18:24:22

Boldog karácsonyt lányok.

@Vica1982: flexibilisen felépített rendszer életet menthet, a realitások figyelembe vétele sokat segít. Nekem egy neten elérhetô módszer (flylady) volt az ami gyökeres fordulatot hozott, már nagyocska gyerekek mellett. Nagyon-nagyon sajnálom hogy nem kaptam kezembe hamarabb, lehet máshogy alakult volna az életem. Vagy nem :)

Anyatünde 2011.12.28. 18:45:21

bes, lelkialkat kérdése is ám, hogy kit milyen mértékű rendetlenség zavar annyira, hogy az már minden egyébre, pl. a családtagokkal való érintkezésre, türelemre, saját közérzetre stb... is kihat.
Flylady rulez, de nálunk ha bármi fennforgás (betegség, félév végi minden-összejön dolgok), márborul a rendszer, olyankor nem egyszer még a rutinok sem mennek teljesen.

bes3 2011.12.28. 19:44:12

@Anyatünde: szerintem az élet lényege a változás (törekedve a jó irányra)

a rutinok stb ha nem is mennek (annyira) mint békeidôben, de ha belegondolok mi lenne nélkülük (pontosan tudom: az ami elôtte évtizedekig minden krízisidôszakban, káosz és családtagokra, közérzetra való khmm "kihatás " :)

bes3 2011.12.28. 19:47:04

@Anyatünde: én sem értettem soha az elmúlt generációk automatikus felmagasztalását.

Nem hiszem el hogy rosszabbak lennénk (en block) mint a korábbiak. Egyéni különbségek mindig is voltak, vannak, lesznek anyák és anyák között.

kicsinap 2011.12.28. 20:19:41

@Vica1982:
Én könnyen.:-) A lényeg, hogy ahol a fa áll, ott azért rend legyen.:-) Mire három gyerekünk lett simán letettem a karácsonyi nagytakarításról, koárbban sem értettem, hogy miért a decemberi minusz fokokban kellene nekem ablakot pucolnom. Ráadásul rendszerint úgy jön ki, hogy szinte karácsonyig dolgozunk, utána jobban van időnk, most is úgy csináltam, hogy inkább karácyon után takarítottam, sőt sütni is karácsony másnapján álltunk neki, de közösen, mindenki beszállt.
Én nem akarok a ház rabja lenni, mint anyukám volt, én élni akarok benne, a rend az kell, meg jó, de csak addig a fokig, amíg értünk van, és nem ellenünk.
Anyukám kicsit ki is akadt azon, hogy mi 25-én krumplifőzeléket ettünk, de a gyerekek betegek voltak és a 24.-i ünnepi pulykából alig ettek valamit (pedig amúgy szeretik), az ő kívánságuk volt a főzelék, amit jóízűen megettek. Hát akkor nekünk ez volt az ünnepi kaja. Én ilyenekben már megtanultam teljesen rugalmas lenni. 26-án meg maradékokat ettünk, így volt időnk arra, hogy 2 órán át süssünk ötösben, és be tudtam menni a kórházba is. És jut idő a közös játékra olvasásra is, ez nekem mindennél többet ér.
Nálunk is elképesztően idegesen és fáradtan érkezett anyukám a karácsonyi asztalhoz, én ezt már gyerekkoromban megfogadtam, hogy ezt aztán sosem akarom.
Mi abban is változtattunk, hogy mikor jön a Jézuska. Nálunk reggel jön, ébredés után már harmadik éve. A mi gyerekeink ugyanis hamar lezsoktak a délutáni alvásról, aki aludt még az sem sokat, így az az idő nem volt elég semmire, és ettől aztán totál idegesek lettünk. Azóta szépen nyugisan elkészülünk este, éjszaka, a gyerekeknek nem kell totál felizgulva várni estig, ráadásul nincsenek hozzászokva az esti meleg kajáláshoz sem (mármint ilyen ebéd jellegű kajához), így meg ebédre lehet enni az ünnepi étket.

A vendégjárás szintén borzalmas, rettenetesen fárasztó, sokszor nyomasztó olyan rokonokkal együtt lenni, akiket nem bírunk, idén ezt is sikerült úgy alakítani, hogy nekünk legyen végre jó, eddig mindig mi mentünk 3 gyerekkel mindenhová, mi alkalmazkodtunk a gyerektelen meg egy gyerekes családokhoz, végre most hozzánk alkalmazkodtak, megértették, hogy nagyon rossz lenne, ha Vilmoshoz nem tudnék bemenni a kórházba.

pizzafutár 2011.12.28. 20:38:29

@Anyatünde: Én nem mondtam, hogy puhányabbak lennénk, hanem valami olyasmit, hogy heterogénebb lett a világ, nincs egységes értékrendszer, ami megtart a nyomor idején is erőben és még az apró örömökre is képessé tesz. Ma bizalmatlanok és bizonytalanok vagyunk és ez a kettő nem kedvez semminek, amire a régiek képesek voltak. Nem hiszem, hogy ők ügyesebbek lennének ebben a miliőben, ha ugyanilyen heterogén, össze-vissza felborult világban érte volna őket a gazdasági világválság vagy a háború. Bár vsz. a nagyon kemény neveltetésük is segített nekik túlélni, ami azonban aztán sokszor olyan keménnyé lettek, hogy már nem tudtak ebből kiszállni akkor sem, amikor már nem volt létszükséglet így élni. Valami ilyesmi.

pizzafutár 2011.12.28. 20:40:52

@kicsinap: De jó volt olvasni mindezt! Köszönet, hogy megosztottad! (Vilmos hogy van?)

Vica1982 2011.12.28. 20:54:47

@pizzafutár: Én sem értettelek félre, a 15 sütis véleményemet csak hozzátettem mindenki máséhoz.
Bocs, ha kötekedőnek tűnt.:)

@bes3:
Jaja, flájlédi remekül működött egészen a Csöppem mászásának kezdetéig. Azóta gyakran történik olyan, ami eddig szinte soha: összecsapnak a fejem felett a hullámok. Ünnepi pillanat, ha a napi rutint végig tudom csinálni, a zónázás már 1,5 hónapja nem megy. A minap bejelentettem, hogy teljesen hülye vagyok, hogy szeretnék még egy negyediket!

@kicsinap: Hogy van Vilmos? A mínusz fokos ablakpucolással teljesen egyetértek. Ősszel az van az utolsó, tavasszal az első.:)

Vica1982 2011.12.28. 20:58:46

@pizzafutár: Én is valahogy így érzem. Nem ők voltak a jobbak, hanem mi puhultunk el. Biztos, hogy fel tudnánk venni a régi ritmust mi is, csak idő kellene hozzá. Gondoljunk bele, mennyi idő lenne újra zökkenőmentessé tenni az életünket, ha például egyik percről a másikra elmenne az áram, végleg. Érdekes belegondolni.

Anyatünde 2011.12.28. 21:09:01

Pizzafutár valóban nem mondtad, csak továbbgondoltam és ez jutott eszembe. :)

kicsinap 2011.12.28. 21:12:08

@pizzafutár:
Vilmos nagyjából változatlanul, a fertőzésből iszonyat lassan jön ki, ez egy nagyon durva, véráramot is érintő fertőzés volt. A fertőzés előttihez képest sajna jobban kell lélegeztetni, egyelőre nem tudom miért nem tud lejjebb menni. Viszont a kajálás jobban megy, ennek következtében átlépte a 1,5 kilót, tegnap 1540 grammnak mérték. Továbbra is rendbne van a buksija, ez a fránya tüdő a nagy rákfenénk, ha addig magától nem jut el egy olyan pontra, hogy lehessen próbálkozni a gépről lehozni, akkor januárban újabb szteroid kúra, és utána ha sikerül megpróbálnák újra lehozni. Csak nem szabad elkapni most semmit.

A nagyoknak most már elképesztően hiányzik, amikor megszületett januárt mondtunk nekik, na az biztosan nem lesz, most már nem mondok semmit, mert nem tudom. Nagyon nehéz elhinni, hogy egyszer haza fog jönni. A szívemmel persze nagyon remélem, de az eszemmel irtózatosan nehéz.
Akkor bírom jobban, ha nem gondolok bele abszolut a jövőbe, csak az adott napra koncentrálok. De ez nagyon nehéz, én nagyon nem ilyen ember vagyok. És persze ott a másik három, akik szintén tervezgetnek, és kérdezgetnek ("anya, hát soha nem jön haza Vilmos?" Anya, én is be akarok menni a kórházba, ígérem nem megyek közel!" Rakjunk félre a mézeskalácsból Vilmosnak is!").

Most már olyan kis formás, olyan jó lenne megölelgetni, megdédelgetni. Egyre jobban foglalkoztat - az adott napnak élés ellenére is -, hogy vajon mennyire rombolja le egy gyereknek a személyiségét, lelkét az, hogy magára van hagyva idegenek között, nincs testi kontaktus, számára érzékelhető szeretet stb. És ha minden jól alakul is még nagyon sok idő mire haza jöhet.

kicsinap 2011.12.28. 21:14:50

@Vica1982:
Azért sok minden változott. Pl. régen nem vettek minden nap tiszta ruhát, sokkal több a mosnivaló.:-)
Más lett a világ, más az életünk, az elvárások, kár ahhoz hasonlítani a dolgokat, senki nem jobb, vagy rosszabb csak más.
Az a lényeg, hogy olyan életet és ünnepet alakítsunk ki, ami nekünk jó.
Én ehhez próbálom tartani magam, és igyekszem nem nagyon magamra venni, ha anyukám beszól nekem.:-)

bes3 2011.12.28. 21:58:23

@kicsinap: nagyon egyetértek.

Én tuti nem vagyok puhányabb mint nagyanyám, dédanyám stb. generációinak nôalakjai :) .
Viszont az én életemben én húzom meg a normákat, nem ôk. Nem a nôklapja, nem Vekerdy, senki más csak én, ahhoz alkalmazkodva ami nálunk reális és a gyerekeimnek jó.
Remek példe a téli ablakmosás stb. ami nélkül az Ô karácsonyuk nem mûködött, az enyém mûködik. :) Ez hozzáállás kérdés.

pizzafutár 2011.12.28. 23:51:41

Kicsinap, megkönnyeztelek most is. Nagyon sokat gondolok Rátok! Én nagyon bízom benne, hogy a kontaktus ilyen hiányáért kárpótolni tudjátok majd ezzel a hatalmas szeretettel, amivel hazavárjátok!

Prózaibb: ablakmosás - ha belefér van, ha nem nincs. Idén pl. nem volt. A régi kis lakásban kb. 10 perces meló volt a spray-vel, úgyhogy nem volt nagy ügy megcsinálni. Itt azért már sokkal macerásabb. Majd tavasszal :)

Én is szívós fajta vagyok, de valami hiányzik belőlem a felmenőimhez képest, én legalábbis számos dologra képtelennek érzem maga, amiken ők keresztül mentek, persze lehet, hogy én is felnőttem volna a feladathoz, meg nekem is jutott már olyan, ami nekik nem, és abba talán ők roppantak volna bele, ki tudja? Én nem is azt irigylem tőlük, hogy - látszólag - jobban menedzselték a dolgokat, hanem azt a belső stabilitást, amivel a legszörnyűbb dolgok között is az Égre és előre tudtak nézni, és hogy ebben rokon, barát, szomszéd mind-mind összesegített. Nekem ez a mai világból ilyen szinten hiányzik -legalábbis az én életemben, környezetemben ezt így élem meg.

pizzafutár 2011.12.29. 00:15:11

Még az jutott eszembe, hogy őseink idejében, igen még az anyáinkéban is minden nép elsősorban a SAJÁT hagyományait őrizte, ez is adott egyfajta összetartást. Ma aztán van minden: Hallooween, Hanuka, Télapó, Mikulás, Santa Claus (ez utóbbit egy magyar nyelvű képeslappal kaptam karácsonyfával a kezében üdvözletként az idén!), de már nem tudjuk pl., mi a Luca széke. Vagy itt van az, amiről aztán elkanyarodtunk: ma a vásárlási láz serkentésére tele van a világ karácsonyfákkal, az advent várakozó csendje helyett mindenhonnan harsog a dzsingülbellz és társai, Szent Miklósból bohóc lehet, meg ablakba lógatott felfújható műanyag giccsparádé és még sorolhatnám. De már Vízkeresztre rég eltűnik minden, aminek köze lehet a Karácsonyhoz, aki megtartja a fáját gyertyaszentelőig, azét már el sem viszik. Az a nemzedék, amelyik nem tudja honnan jött, miért, mik a gyökerei, azt sem fogja tudni, hogy hová megy, mire képes, könnyen elbizonytalanítható, bizalmatlanná tehető, megvezethető és eltaposható. Nem kell ahhoz fegyver már, hogy legyőzzenek egy kultúrájától megfosztott népet. Na ez az, amiben én nagyon sötéten látom a világot jelenleg és a jövőnket is.

Azt viszont nagy örömmel vettem, hogy az oviban Luca napján minden gyerek búzát vetett, a miénk itt van a Betlehemben, középsőtől pedig a néptánc része az ovis nevelésnek. Nagyon örülök, hogy vártunk egy évet, hogy ide járhasson a gyerekem!

Vica1982 2011.12.29. 09:03:22

@pizzafutár: Ez az utolsó hsz-od nagyon a szívemből szólt!:)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.12.29. 14:48:52

@pizzafutár: Kicsit hezitálok, hogy betegyem-e ezt ide, mert nem könnyű olvasmány, de most az előbb értem a végére, és azonnal a te hozzászólásod jutott eszembe, a kérdéssel, hogy vajon mi kell ahhoz a belső stabilitáshoz, amellyel valaki előre és az Égre képes nézni a legszörnyűbb dolgok közt is. Itt van egy lehetséges válasz erre a kérdésre - és közben Levente Péter arról is beszél, amit szintén felvetettél, hogy a "kinek a keresztje a könnyebb" kérdésre nem nagyon lehet választ találni.
csaladhalo.hu/interju/sirva-mentem-fel-szinpadra-beszelgetes-levente-peterrel

pizzafutár 2011.12.29. 22:28:46

@Felicitasz: Most sikerült elolvasnom - köszönöm! A legtöbbet nekem most nem a "végkifejlet" adta, hanem az, ahogy leírja, hogy évekig hogyan küszködött - enélkül nem megy, de hogy mindegyik után több, erősebb lett. Ma már csak némi keserű szájízem van annak kapcsán, hogy a nagylányom műtéti utókezelését elszúró nyegle, dilettáns főorvos asszonyt az év orvosa díjra jelölték az idén. Azt viszont bátran ki merem jelenteni - és lehet ez akár egy nagyon mély vallomás is - hogy azzal párhuzamosan, ahogy eme doktornő iránti mélységes gyűlöletem lassan alábbhagyott, ezen a Karácsonyon arra is ráébredtem, hogy végre egyformán szeretem a két gyerekemet, mindkettőt egyre inkább önmagáért és csak győzök rájuk csodálkozni, évek óta a naggyal való kapcsolatomért imádkozom, és mostanra valami megszületett bennem és köztünk, bízom benne, hogy még nem későn...

Vica1982 2011.12.30. 13:38:23

@Felicitasz: A tragédiájával együtt is csodálatos, megrendítő ember.

R2D2 & C3PO 2011.12.31. 18:14:55

@Vica1982:

Nekem kellett hozzá egy sokk.
Azóta nem érdekel, ha macskaszőr van karácsonykor a sarokban. Inkább legyen, mint ne...

Anyaként meg végig lehet gondolni: a gyerek a fontos, vagy a makulátlan, egy hónapig tartó tisztaság.