Felicitász blogja

Terhesség, szülés, babázás, gyereknevelés. Gyógynövények, életmód, egészség. Szakirodalom, meg a szokásos tanácsaim gyűjteménye.

©

A blogon megjelenő írások, illetve azok részletei csak a szerző engedélyével, a blog linkjének feltüntetésével használhatók fel vagy közölhetők máshol.

Email: felicitasz@vipmail.hu

Facebook

Ennyien olvastok most

Locations of visitors to this page

Címkék

antibiotikum (2) antidepresszáns (5) anyanyelv (3) apa (3) aranyér (1) asszonygyökér (1) autizmus (6) autonómiára nevelés (5) baba (18) bábaság (22) balett (3) berry (1) beszédtanulás (11) bogyó (1) bölcsőde (1) boldogság (1) büntetés (4) burokrepedés (2) citromfű (2) családtervezés (8) csalán (1) császármetszés (14) császárseb (3) dicséret (3) d vitamin (1) egészség (15) életmód (13) elfogadás (3) engedetlenség (2) epidurális érzéstelenítés (2) érzelmi nevelés (1) eufenika (2) evésproblémák (1) fájdalomcsillapító (9) fejfájás (1) fejlődési rendellenesség (3) felicitasz (22) feminizmus (2) fészekrakó ösztön (2) fogamzás (4) fogamzásgátlás (3) fogamzásgátló tabletta (1) folsav (8) frontérzékenység (1) gátseb (1) genetikai tanácsadás (2) geréb ágnes (2) gyász (2) gyereknevelés (14) gyerekszám (6) gyerekvállalás (13) gyermekágy (12) gyermektelenség (7) gyógynövény (12) gyógyszer (7) h1n1 (11) halloween (1) harry (1) harry potter (10) hiszti (5) hőgörbe (1) hólyaggyulladás (1) homeopátia (1) hőmérőzés (1) hozzátáplálás (5) húsvét (1) idegennyelv tanulás (6) immunitás (3) influenza (13) influenzavírus (2) iskola (4) jutalom (2) kanada (22) kányabangita (1) karácsony (4) kétnyelvűség (6) kézzel tágítás (1) kiságy (1) kisgyermekkor (18) köhögés (1) kolin (1) költözés (1) komló (1) korai fejlesztés (10) korai vajúdás (2) koraszülés (2) korcsolya (1) kórház (3) kormányrendelet (1) lázcsillapító (2) levendula (2) magzatvédő vitamin (3) magzatvíz (1) meddőségi kezelés (3) medveszőlő (1) menstruációs ciklus (4) mese (11) meseterápia (1) mikulás (1) mióma (1) mmr (2) montessori (4) napirend (4) nátha (4) nevelés (2) nyugtató (3) oltás (14) omega 3 (3) öngyilkosság (1) orvos (20) otthonszülés (27) otthonszülés kormányrendelet (3) óvintézkedés (12) óvoda (5) ovulációs teszt (1) oxitocin (3) párkapcsolat (10) peteérés (2) peteérésjelző (1) pg53 mikroszkóp (1) potter (1) pozitív (1) pozitív nevelés (7) prom (1) pronatalizmus (2) pszichoterápia (20) ptsd (8) rák (2) rooming in (2) szaporodási ösztön (2) székrekedés (1) szeretet (6) szoptatás (14) szülés (27) szülésélmény (1) szülésindítás (5) szülési terv (1) szüléstörténet (1) szülés utáni depresszió (9) születésélmény (2) szűrővizsgálat (9) tájékozott döntés (10) tápanyagszükséglet (12) táplálkozás (11) tápszer (3) tea (11) teherbe esés (10) tehetséggondozás (6) tej (2) tens (2) teratológia (1) terhesgondozás (10) terhesség (14) termékenységi problémák (6) termékeny nap (3) természetes családtervezés (2) terminustúllépés (4) tigrisanya (2) többnyelvűség (3) tokofóbia (3) tőzegáfonya (2) tudomány (2) tudomany (1) túlhordás (3) tüneti hőmérőzéses módszer (1) tűzvédelem (1) újévi fogadalom (3) újszülött (12) ünnep (13) usa (19) utófájások (1) valentin nap (1) vas (2) vashiány (4) vérszegénység (3) zöld (1) zöld tea (1) zsurló (1) Címkefelhő

Friss kommentek

A korai szoptatási problémák növelik a szülés utáni depresszió kockázatát

2011.07.20. 23:25 Felicitasz

Ez az összefüggés egyszerre nyilvánvaló és meglepő, ezért döntöttem úgy, hogy posztot írok a kutatásról, amelyet egy környékünkbeli egyetemen (University of North Carolina, Chapel Hill) végeztek el nemrégiben.

Az egyetem orvosi karának egyik szülész-nőgyógyász adjunktusa, dr. Alison Stuebe, több mint tíz éve kutatja a szoptatás hatásait a nők testi és lelki egészségére; tagja volt például annak a csoportnak is, amely felfedezte, hogy a szoptatás kevesebb mint felére csökkenti a fogamzóképes korban kialakuló mellrák gyakoriságát az olyan nőknél, akiknek a közvetlen családjában (anyjuknál vagy nővérüknél) már előfordult a betegség. 

Most azért vizsgálta néhány szerzőtársával a szoptatási problémák és a szülés utáni depresszió közti összefüggést, mert a saját klinikai praxisában is látta a közismert jelenséget, hogy a depressziós anyák jellemzően szoptatási nehézségekkel is küzdenek és vice versa - de ugyanakkor a két dolog kapcsolatáról semmi konkrétabbat nem lehetett tudni.

A kutatócsoport 2586 szoptató kismama adatait gyűjtötte össze, közülük szülés után két hónappal 223-nál (8,6%) mutattak ki depressziót.

Az adatok feldolgozásánál figyelembe vették az olyan változókat, mint az anya életkora, képzettsége, etnikai hovatartozása, illetve hogy hányadik gyerekét szülte, és milyen gazdasági-szociális helyzetben van (ennek indikátorául az úgynevezett WIC programra való jogosultságra, illetve az abban való részvételre kérdeztek rá).

A fogalmak definiálásakor "szoptatási nehézségek" cím alatt azt igyekeztek kideríteni, hogy a szoptatás kezdeteinek (teljesen normális) problémái milyen érzelmi hatással voltak az anyára, illetve mennyi idő alatt oldódtak vagy nem oldódtak meg. A depressziós állapotot egy kifejezetten a szülés utáni depresszió mérésére kifejlesztett kérdőív segítségével mérték (EPDS, vagyis Edinburgh Postnatal Depression Scale, pdf formátumban is letölthető), a diagnózishoz szükséges kritikus pontszámot 13-ban megállapítva.

A vizsgálatból az derült ki, hogy akiknek a számára a szülés utáni első hétben alapvetően negatív érzelmi élményt jelentett a szoptatás (a kutatók azt kérdezték az anyáktól, hogy a szoptatás élményét alapvetően "kedvelték"-e vagy "nem kedvelték"), azok 42%-kal valószínűbben voltak szülés után két hónappal depressziósok, mint azok, akiknek a számára pozitív élmény volt a szoptatás. 

Akiknek az első két hétben (a szülés utáni napon, a szülés után egy héttel, illetve a szülés után két héttel) nagyon fájt a szoptatás, kétszer gyakrabban lettek depressziósok, mint azok, akiknek nem, vagy kevéssé. Azt várnánk, hogy az első napon érzett nagy fájdalom még nem korrelálhatna ilyen látványosan az anya későbbi érzelmi állapotával, de a számokból az látszik, hogy a későbbi depresszió valószínűségét az első napon érzett nagy szoptatáskori fájdalom 1,96-szor, az első heti fájdalom 2,13-szor, a második héten még mindig fennálló nagy fájdalom 2,24-szer tette gyakoribbá. Ez természetesen még mindig különbség, de sokkal kisebb, mint amekkorára a kutatók számítottak.

A szoptatás kezdeteit támogató hozzáértő segítségnek ugyanakkor jelentős védő ereje volt a depresszióval szemben is: a saját elmondásuk szerint "elviselhető" fájdalommal küzdő nőknél a későbbi depresszió esélye kevesebb mint az egynegyedére csökkent (0,22%), az "erős" fájdalommal küzdő nőknél kevesebb mint egyötödére (0,17%).

A tanulmánynak, amely az Obstetrics and Gynecology következő számában fog megjelenni, számos fontos tanulsága van.

1. Ha fáj a szoptatás, kérj segítséget azonnal. A kezdet kezdetén valamennyi fájdalom és kellemetlenség teljesen normális, és egyrészt el fog múlni, másrészt hozzá fogsz szokni, de ha már rögtön az elején nagyon fáj, akkor az nem a "kibírom amíg jobb lesz" kategória, és egyrészt nem feltétlenül fogod "kibírni", másrészt hamar tönkreteszi az ilyenkor amúgyis törékeny pszichés tűrőképességedet.

2. A csecsemősnővérek, szoptatási tanácsadók, védőnők és bábák munkája még annál is fontosabb, mint amennyire eddig gondoltuk: a szoptatáshoz nyújtott módszertani és lelki segítségnek konkrét, mérhető mentálhigiénés prevenciós szerepe is van.

3. A szoptatási problémákat pszichológiai, pszichiátriai szempontból is komolyan kell venni, vagyis a szoptatási tanácsadóknak, bábáknak, gyerekorvosoknak stb. a szakmai hatáskörükbe eső segítségnyújtáson túl rá kell kérdezniük az anyák esetleg fennálló, szülés utáni depresszióra utaló tüneteire is, és fel kell hívniuk az anyák figyelmét arra, hogy a lelki, érzelmi problémáikkal hová fordulhatnak.

4. Ha úgy érzed, hogy a szoptatással kapcsolatos nehézségek átvették fölötted a hatalmat és nem tudod megoldani a szoptatási problémát, illetve nem vagy már képes megfelelő perspektívában látni a kérdést, kérj segítséget azonnal. Az teljesen normális, ha szülés egy héttel az embernek mindenféle problémái vannak, de ha úgy érzed, hogy a gyerek, az etetése meg a róla való gondoskodás semmi örömöt nem jelent a számodra, minden következő szoptatást rettegve vársz a fájdalom miatt és felmerül benned a gondolat, hogy ezt már egy napig sem vagy képes tovább csinálni, akkor az nem normális állapot, hanem akut veszélyhelyzet. Hívd fel az orvosodat időpontért, kérj azonnal segítséget.

2 komment

Címkék: szoptatás szülés utáni depresszió

A bejegyzés trackback címe:

https://felicitasz.blog.hu/api/trackback/id/tr553084460

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mnemo 2011.07.22. 13:51:41

Ez nagyon érdekes. És a 6. héten fennálló fájdalom vajon hogyan korrelál? (Részben költői kérdés.)

Én arra lennék kíváncsi, hogy régen ez hogy ment, akár 100, akár 1000 éve. Erről van valakinek infója, elképzelése?
Annyi de annyi szoptatási probléma van hogy elképzelni sem tudom mit csináltak a nők régen, szakkönyv, és szoptatási tanácsadó nélkül, azon kívül, hogy megkérdezték a nőrokonaikat. (Manapság ettől inkább eltanácsolják az embert.) Lehet, hogy részben a nem megoldott szoptatási problémák miatt halt meg több csecsemő?

Egyszer kiszámoltam, hogy nálunk kb a szoptatások 25%-a volt olyan, ami a Szoptatás (Kismama kiadvány, amúgy szerintem szuper) c. könyvben le van írva, mint ideális. (Nem fáj, nem sebes, nem tépi, stb) Egyszerűen _mindig_ volt valami kisebb-nagyobb kellemetlenség. Másnál jobb lenne az arány?

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.07.22. 15:22:13

@Mnemo: Igen, részben a nem megoldott szoptatási problémák miatt halt meg több csecsemő. Amúgy: nőrokon, szoptatós dajka, összerágott kenyér, tehéntej, kecsketej, és ezek után sok-sok kisbaba nem érte meg az egy évet. (És ne feledjük, ha átlagban 2-3 gyerek felnő családonként, akkor a népesség már növekszik, azaz statisztikailag mindegy, hogy a családonként átlag 2-3 gyerek egy közel 100%-os arány, vagy 7-10 szülésből sikerül ennyit elérni. Ez egyben figyelmeztetés arra is, hogy NEM IGAZ az a tétel, miszerint "ha a szülés nem volna alapvetően biztonságos, akkor már kihalt volna az emberiség"...)