Ez az összefüggés egyszerre nyilvánvaló és meglepő, ezért döntöttem úgy, hogy posztot írok a kutatásról, amelyet egy környékünkbeli egyetemen (University of North Carolina, Chapel Hill) végeztek el nemrégiben.
Az egyetem orvosi karának egyik szülész-nőgyógyász adjunktusa, dr. Alison Stuebe, több mint tíz éve kutatja a szoptatás hatásait a nők testi és lelki egészségére; tagja volt például annak a csoportnak is, amely felfedezte, hogy a szoptatás kevesebb mint felére csökkenti a fogamzóképes korban kialakuló mellrák gyakoriságát az olyan nőknél, akiknek a közvetlen családjában (anyjuknál vagy nővérüknél) már előfordult a betegség.
Most azért vizsgálta néhány szerzőtársával a szoptatási problémák és a szülés utáni depresszió közti összefüggést, mert a saját klinikai praxisában is látta a közismert jelenséget, hogy a depressziós anyák jellemzően szoptatási nehézségekkel is küzdenek és vice versa - de ugyanakkor a két dolog kapcsolatáról semmi konkrétabbat nem lehetett tudni.
A kutatócsoport 2586 szoptató kismama adatait gyűjtötte össze, közülük szülés után két hónappal 223-nál (8,6%) mutattak ki depressziót.
Az adatok feldolgozásánál figyelembe vették az olyan változókat, mint az anya életkora, képzettsége, etnikai hovatartozása, illetve hogy hányadik gyerekét szülte, és milyen gazdasági-szociális helyzetben van (ennek indikátorául az úgynevezett WIC programra való jogosultságra, illetve az abban való részvételre kérdeztek rá).
A fogalmak definiálásakor "szoptatási nehézségek" cím alatt azt igyekeztek kideríteni, hogy a szoptatás kezdeteinek (teljesen normális) problémái milyen érzelmi hatással voltak az anyára, illetve mennyi idő alatt oldódtak vagy nem oldódtak meg. A depressziós állapotot egy kifejezetten a szülés utáni depresszió mérésére kifejlesztett kérdőív segítségével mérték (EPDS, vagyis Edinburgh Postnatal Depression Scale, pdf formátumban is letölthető), a diagnózishoz szükséges kritikus pontszámot 13-ban megállapítva.
A vizsgálatból az derült ki, hogy akiknek a számára a szülés utáni első hétben alapvetően negatív érzelmi élményt jelentett a szoptatás (a kutatók azt kérdezték az anyáktól, hogy a szoptatás élményét alapvetően "kedvelték"-e vagy "nem kedvelték"), azok 42%-kal valószínűbben voltak szülés után két hónappal depressziósok, mint azok, akiknek a számára pozitív élmény volt a szoptatás.
Akiknek az első két hétben (a szülés utáni napon, a szülés után egy héttel, illetve a szülés után két héttel) nagyon fájt a szoptatás, kétszer gyakrabban lettek depressziósok, mint azok, akiknek nem, vagy kevéssé. Azt várnánk, hogy az első napon érzett nagy fájdalom még nem korrelálhatna ilyen látványosan az anya későbbi érzelmi állapotával, de a számokból az látszik, hogy a későbbi depresszió valószínűségét az első napon érzett nagy szoptatáskori fájdalom 1,96-szor, az első heti fájdalom 2,13-szor, a második héten még mindig fennálló nagy fájdalom 2,24-szer tette gyakoribbá. Ez természetesen még mindig különbség, de sokkal kisebb, mint amekkorára a kutatók számítottak.
A szoptatás kezdeteit támogató hozzáértő segítségnek ugyanakkor jelentős védő ereje volt a depresszióval szemben is: a saját elmondásuk szerint "elviselhető" fájdalommal küzdő nőknél a későbbi depresszió esélye kevesebb mint az egynegyedére csökkent (0,22%), az "erős" fájdalommal küzdő nőknél kevesebb mint egyötödére (0,17%).
A tanulmánynak, amely az Obstetrics and Gynecology következő számában fog megjelenni, számos fontos tanulsága van.
1. Ha fáj a szoptatás, kérj segítséget azonnal. A kezdet kezdetén valamennyi fájdalom és kellemetlenség teljesen normális, és egyrészt el fog múlni, másrészt hozzá fogsz szokni, de ha már rögtön az elején nagyon fáj, akkor az nem a "kibírom amíg jobb lesz" kategória, és egyrészt nem feltétlenül fogod "kibírni", másrészt hamar tönkreteszi az ilyenkor amúgyis törékeny pszichés tűrőképességedet.
2. A csecsemősnővérek, szoptatási tanácsadók, védőnők és bábák munkája még annál is fontosabb, mint amennyire eddig gondoltuk: a szoptatáshoz nyújtott módszertani és lelki segítségnek konkrét, mérhető mentálhigiénés prevenciós szerepe is van.
3. A szoptatási problémákat pszichológiai, pszichiátriai szempontból is komolyan kell venni, vagyis a szoptatási tanácsadóknak, bábáknak, gyerekorvosoknak stb. a szakmai hatáskörükbe eső segítségnyújtáson túl rá kell kérdezniük az anyák esetleg fennálló, szülés utáni depresszióra utaló tüneteire is, és fel kell hívniuk az anyák figyelmét arra, hogy a lelki, érzelmi problémáikkal hová fordulhatnak.
4. Ha úgy érzed, hogy a szoptatással kapcsolatos nehézségek átvették fölötted a hatalmat és nem tudod megoldani a szoptatási problémát, illetve nem vagy már képes megfelelő perspektívában látni a kérdést, kérj segítséget azonnal. Az teljesen normális, ha szülés egy héttel az embernek mindenféle problémái vannak, de ha úgy érzed, hogy a gyerek, az etetése meg a róla való gondoskodás semmi örömöt nem jelent a számodra, minden következő szoptatást rettegve vársz a fájdalom miatt és felmerül benned a gondolat, hogy ezt már egy napig sem vagy képes tovább csinálni, akkor az nem normális állapot, hanem akut veszélyhelyzet. Hívd fel az orvosodat időpontért, kérj azonnal segítséget.
Friss kommentek