Felicitász blogja

Terhesség, szülés, babázás, gyereknevelés. Gyógynövények, életmód, egészség. Szakirodalom, meg a szokásos tanácsaim gyűjteménye.

©

A blogon megjelenő írások, illetve azok részletei csak a szerző engedélyével, a blog linkjének feltüntetésével használhatók fel vagy közölhetők máshol.

Email: felicitasz@vipmail.hu

Facebook

Ennyien olvastok most

Locations of visitors to this page

Címkék

antibiotikum (2) antidepresszáns (5) anyanyelv (3) apa (3) aranyér (1) asszonygyökér (1) autizmus (6) autonómiára nevelés (5) baba (18) bábaság (22) balett (3) berry (1) beszédtanulás (11) bogyó (1) bölcsőde (1) boldogság (1) büntetés (4) burokrepedés (2) citromfű (2) családtervezés (8) csalán (1) császármetszés (14) császárseb (3) dicséret (3) d vitamin (1) egészség (15) életmód (13) elfogadás (3) engedetlenség (2) epidurális érzéstelenítés (2) érzelmi nevelés (1) eufenika (2) evésproblémák (1) fájdalomcsillapító (9) fejfájás (1) fejlődési rendellenesség (3) felicitasz (22) feminizmus (2) fészekrakó ösztön (2) fogamzás (4) fogamzásgátlás (3) fogamzásgátló tabletta (1) folsav (8) frontérzékenység (1) gátseb (1) genetikai tanácsadás (2) geréb ágnes (2) gyász (2) gyereknevelés (14) gyerekszám (6) gyerekvállalás (13) gyermekágy (12) gyermektelenség (7) gyógynövény (12) gyógyszer (7) h1n1 (11) halloween (1) harry (1) harry potter (10) hiszti (5) hőgörbe (1) hólyaggyulladás (1) homeopátia (1) hőmérőzés (1) hozzátáplálás (5) húsvét (1) idegennyelv tanulás (6) immunitás (3) influenza (13) influenzavírus (2) iskola (4) jutalom (2) kanada (22) kányabangita (1) karácsony (4) kétnyelvűség (6) kézzel tágítás (1) kiságy (1) kisgyermekkor (18) köhögés (1) kolin (1) költözés (1) komló (1) korai fejlesztés (10) korai vajúdás (2) koraszülés (2) korcsolya (1) kórház (3) kormányrendelet (1) lázcsillapító (2) levendula (2) magzatvédő vitamin (3) magzatvíz (1) meddőségi kezelés (3) medveszőlő (1) menstruációs ciklus (4) mese (11) meseterápia (1) mikulás (1) mióma (1) mmr (2) montessori (4) napirend (4) nátha (4) nevelés (2) nyugtató (3) oltás (14) omega 3 (3) öngyilkosság (1) orvos (20) otthonszülés (27) otthonszülés kormányrendelet (3) óvintézkedés (12) óvoda (5) ovulációs teszt (1) oxitocin (3) párkapcsolat (10) peteérés (2) peteérésjelző (1) pg53 mikroszkóp (1) potter (1) pozitív (1) pozitív nevelés (7) prom (1) pronatalizmus (2) pszichoterápia (20) ptsd (8) rák (2) rooming in (2) szaporodási ösztön (2) székrekedés (1) szeretet (6) szoptatás (14) szülés (27) szülésélmény (1) szülésindítás (5) szülési terv (1) szüléstörténet (1) szülés utáni depresszió (9) születésélmény (2) szűrővizsgálat (9) tájékozott döntés (10) tápanyagszükséglet (12) táplálkozás (11) tápszer (3) tea (11) teherbe esés (10) tehetséggondozás (6) tej (2) tens (2) teratológia (1) terhesgondozás (10) terhesség (14) termékenységi problémák (6) termékeny nap (3) természetes családtervezés (2) terminustúllépés (4) tigrisanya (2) többnyelvűség (3) tokofóbia (3) tőzegáfonya (2) tudomany (1) tudomány (2) túlhordás (3) tüneti hőmérőzéses módszer (1) tűzvédelem (1) újévi fogadalom (3) újszülött (12) ünnep (13) usa (19) utófájások (1) valentin nap (1) vas (2) vashiány (4) vérszegénység (3) zöld (1) zöld tea (1) zsurló (1) Címkefelhő

Friss kommentek

Piton professzor miatt zokogott a nézőtér

2011.07.15. 13:32 Felicitasz

Mondhatnám, hogy "vigyázat, spoiler", de már valamelyik filmkritikában elolvastam, hogy aki úgy ül be a Harry Potter és a Halál ereklyéi 2. részére, hogy még mindig nem ismeri a történetet, az meg is érdemli.

Itt most reggel fél nyolc van, öt órával ezelőtt jöttem haza a moziból. 

Tavaly október óta van kocsink, nekem idén január óta van jogosítványom, és a Harry Potter befejező része volt az első olyan éjszakai film, amire egyedül el tudtam menni úgy is, hogy a mozi tömegközlekedésen és gyalogtávolságon kívül esett.

Abszolút teltház volt az éjféli premieren. Vasárnap épp hazaértem miséről és leültem kicsit átnézni a híreket, amikor a fandango.com oldalon észrevettem, hogy a jegyeket pár órája elkezdték árulni. Délután két óra volt, azonnal elmentem jegyet venni és nagyon örülhettem a szerencsémnek; hétfőn a nagyobb multiplexek csütörtök éjféli premierjeire már nem lehetett jegyet kapni, tegnapelőtt már a kis mozik hajnali előadásaira se (ahol én voltam, ott még 2:50-kor is kezdődött egy). 

11 óra körül érkeztem meg a moziba. A kapunál azzal fogadtak, hogy bármelyik terembe beülhetek. Azonnal megértettem, hogy a tele parkoló és rengeteg ember dacára miért nincs tülekedés. Tipikus amerikai szervezés, ezt nagyon-nagyon kedvelem bennük: a moziban 0:01 és 0:06 közt minden percben elindult egy teremben egy vetítés, és nem csinálták meg velünk a "na, melyikre szól a jegyed?" hisztit a beengedésnél; ebből következően nem állt embertömeg az ajtóknál, versenyfutásra készen a jó helyekért. Bementünk a moziba, körbesétáltunk, és mindenki leült ahova akart, kis terem, nagy terem, középre, hátra, előre - nem értem, hogy utóbbiban mi a jó, de hát ízlések és pofonok -, és szépen kivártuk a kezdést.

Egy viszonylag kis teremben egy csapat tinédzser közt néztem végig a filmet. A hátulról számított negyedik sor legközepén a két társaság közti egyetlen üres hely csak rám várt. A jelenlétemmel kb. megdupláztam az átlagéletkort, és tulajdonképpen kispályás voltam a tavaly karácsonyra kapott Griffendél-sálammal: teljes öltözet roxfortos egyenruhákban, Dumbledore-palástokban (álszakállal!) ültek körülöttem a srácok és lányok; a tekintetemmel összevadászott néhány húsz év fölötti nézővel egymásra mosolyogtunk (mindenkin legalább egy sál vagy nyakkendő, sok kézben varázspálca).

Általában felnőttek közt szeretek ülni a moziban, de valahogy jó érzés fogott el ebben a jelmezes középiskolás közegben. Nagyon vicces volt, mindenki képzeljen el egy egész teremnyi amerikai kamaszt, amint morgás és elégedetlenkedés nélkül kikapcsolják és lehalkítják az összes elektromos kütyüjüket és több mint két órán át feszült figyelemmel csöndben vannak, még pattogatott kukorica ropogása sem zavarta meg az áhítatot. 

A filmről nem tudok "ajánlót" írni. Rowling meséjét nagyon-nagyon szeretem és a filmeket azért néztem meg, mert érdekelt, mit lehet ebből a varázslatból vászonra vinni. Vagyis, a mozit igazából a könyv illusztrációjának tekintem, és annak néha kiemelkedően jó - például az első vagy a harmadik részben -, néha nem annyira - például a hatodik részben.

A finálé szép. Kezdés előtt nem sokkal a vászon egy pár másodpercre teljesen elsötétült, ami teljesen rendben is van, csakhogy a függöny is elkezdett összezáródni, és a vetítőszobában ezt nem vették rögtön észre. A film első pár percében a függöny két széle kb. 40-40 centi szélességben rálógott a Dobby sírja mellett térdelő Harry kabátjára, a nyaraló konyhájának falára stb. Aztán telt-múlt az idő, és amikor a főhősök kimenekültek a Gringotts bankból, kaptunk egy nagy londoni látképet a főhősökkel a hátán elrepülő sárkánnyal. Akkor feltűnt, hogy már megigazították a függönyt. De nem vettem észre, hogy mikor. :-)

Az ellenpontok tetszettek a legjobban az egészben: épp mire túl sok lenne a pátosz, történik valami, amin felkuncogunk egy pillanatra. Ez az élmény végigkísérte a számomra az egész Harry Potter-történetet: lehet, hogy nem gyerekkönyv, de mese; lehet, hogy nem gyerekfilm, de mese. 

Néhány színésznek kifejezetten jutalomjáték - a Draco Malfoyt játszó Tom Felton minden várakozásomat felülmúlta - és sok kiemelkedő pillanat van benne. Helena Bonham Carter egyszerűen fergeteges volt a Bellatrix alakját felöltő Hermione szerepében; egy félénk Bellatrix Lestrange, akin először felkacag a közönség, és aztán végignézzük, ahogy a szemünk előtt keresi önmaga jellemző gesztusait, a lihegő légzéstől az őrült tekintetig, Hermione modorával és testtartásával. Hihetetlen látvány volt. 

Maggie Smith (McGalagony professzor) játékidejét eddig minden filmben keveselltem, most végre nem; nagyon jó volt őt látni akciójelenettől humoros beszólásig mindenfélének. 

A pálmát viszont egyértelműen Alan Rickman (Piton professzor) viszi el. A befejező résznek ő az első retinánkba vésődő képkockája, és sok szempontból az utolsó is; a rendezői megoldásokról rengeteg rosszat el lehetne mondani, de ezt a szálat valahogy nagyon jól sikerült megfogni, és az az arc, az a szempár ebben a filmben tényleg behúz bennünket a lelke mélyéig. Az események egy pontján arra eszméltem fel, hogy nem tudom, hány perce ülök így, hogy szinte nem is pislogok és zsebkendőért se vagyok képes megmozdulni; nem tudom, hány perce hallgatom a környező székekből a hüppögést, szipogást, nem tudom, én magam hány perce hüppögök vagy szipogok. Ennek a posztnak az angol címe az lett volna, hogy "Professor Snape put a crying spell on us", már hazafelé a kocsiban rátaláltam a kifejezésre - szürreális élmény volt a film után hazavezetni az erdő mellett, a hajnali telihold fénye alól már tényleg csak Remus Lupin hiányzott -, lefordíthatatlan szójáték, a spell varázsigét, a crying spell sírásrohamot jelent, az én számomra erről szólt a Potter fináléja, Piton professzor varázslatáról és a gyász már korábban elemezgetni kezdett hihetetlen védelmező erejéről.

A nagy színészek nagy alakításai simán elviszik a három főszereplő gyengébb játékát. Sokat fejlődtek, persze, Daniel Radcliffe például pont a filmes "téthelyzetben" hozza a saját kiemelkedő pillanatát, azokban a percekben, amikor végleg megérti, hogy meg kell halnia - de azért Alan Rickmanné vagy akár Geraldine Somerville-lé (ő játssza Lily Evans Pottert, és szerintem nagyon megkapóan játssza) tényleg fel kell nőni és meg kell érni. 

Az epilógust szidni illene, de nekem tetszett. Már a könyvben is. Bocsánat. :-) A filmben ismét a már korábban dicsért ellenpontos szerkesztést segíti és húzza alá: épp mire a pátosz túl sok lehetne, megjelennek a színen a harmincas éveik közepére kisminkelt és felöltöztetett főszereplők. A látvány egyszerűen fergeteges, komolyan mondom, már ezért megérte filmre vinni az epilógust, hogy a hozzám hasonlóan őrült harmincas rajongók láthassák a főhősöket mint saját kortársaikat. Kegyetlen.

Persze hogy mindenki menjen el és nézze meg, de ez nem olyan film, aminek még reklám kell. Háromkor lefeküdtem aludni, hétkor kipihenten és vigyorogva ébredtem. A férjem hozott egy kávét, és viccesen megjegyezte, hogy ilyen kevés alvás után nem helyénvaló ilyen viruló képpel közlekedni, és kérdezné, hogy pontosan hol is jártam az éjszaka.

Meseországban, hát hol máshol. J.K. Rowlingnak pedig ezer köszönet.

5 komment · 2 trackback

Címkék: potter pszichoterápia harry

A bejegyzés trackback címe:

https://felicitasz.blog.hu/api/trackback/id/tr983069980

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Harry Potter és a dementorok 2011.07.16. 22:49:56

Amikor valaki boldogtalan, amikor úgy érzi, elszívják előle a levegőt, s hogy minden öröm elveszett a világból, akkor a pszichiátria depresszióról beszél. Mi azonban, akik nem hiszünk a dajkamesékben, tudjuk: az illetőt valójában dementorok támadták me...

Trackback: Olvashatok-e Harry Pottert a tíz éves kisfiamnak? 2011.07.16. 12:21:22

Tisztelt Bujdosó Karolina! Az ön véleménye szerint tíz éves kisfiamnak olvashatok-e Harry Pottert? Egyáltalán javasolja-e. Mondtak rá hideget, meleget. Üdvözlettel Sz. Anita Kedves Anita! Az írónő véleményével többé-kevésbé egyet értek, aki azt aj...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Birtalan Balazs · http://birtalan.blog.hu 2011.07.16. 01:53:10

Szép írás, köszönet érte. :) Én most jöttem haza a moziból, és noha a sorozat egészével úgy vagyok, hogy könyvek:filmek = 1.000.000:1, most mégsem dühöt éreztem, nem panaszkodtam (mint mondjuk a 4. és 5. rész után; emlékszem, akkor tajtékoztam), hanem valami megilletődöttség féle volt/van rajtam. Azt a filozófiai és pszichológiai mélységet, amit a könyv nyújt, nyilvánvalóan nem tudták visszaadni, de ezzel együtt azt hiszem, amit lehetett, azt kihozták belőle. Van benne persze egy-két bosszantóan túlírt jelenet (pl. a végső párbaj), de összességében szép filmnek tartom.

orl@ndo 2011.07.18. 01:13:01

Köszi a cikket. .) Én is most jövök a moziból.
Londonban élek, és számomra nagy plusz volt az, hogy itt nézhettem meg - sokszor tapsoltunk közben, pl. Neville nagyjeleneténél, és az emberek egymásnak adták a zsebkendőket, mikor Harry visszanézte Piton professzor emlékeit... Klassz volt, na.
Számomra az egyik legnagyobb színészi teljesítmény Ralph Fiennes-é, félelmetes, ahogyan maszkban is képes olyan rezdülésekre, amiktől a szőr fölállt a hátamon.

jabbok 2011.07.18. 13:58:45

Még eltelik 1-2 hét, mire eljutok a filmre. Vigasztaló, amit írtok. Én egyébként pont úgy vagyok ezzel, mint Balázs: a filmektől nem is vártam sokat, mégis némelyik kifejezetten feldühített vagy kétségbeejtett (nekem mondjuk az 5. volt a legeslegmélyebb mélypont, mármint filmben). Most a véleményetek alapján kicsit optimistábban várom a végkifejletet. Kösz!

Apropó, Felicitász! A könyv elemzésében mikor jön a vég? Ha kommentelni nem is szoktam az utóbbi időben (sehol sem), de emiatt néha még be-benézek ide...

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.07.18. 22:23:08

@jabbok: A héten jön egy következő rész, csak elég nehéz a szöveget összerázni ide. És fordítok valami mást is, amihez ma jött meg az engedély.

cidre 2011.07.26. 23:34:04

Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, mit fogsz írni a HP sorozatod következő részében Pitonról. Előre szólok, hogy - amint tehetem - hozzá fogok szólni :-), annyira érdekes figurának tartom a könyvben.
süti beállítások módosítása