Felicitász blogja

Terhesség, szülés, babázás, gyereknevelés. Gyógynövények, életmód, egészség. Szakirodalom, meg a szokásos tanácsaim gyűjteménye.

©

A blogon megjelenő írások, illetve azok részletei csak a szerző engedélyével, a blog linkjének feltüntetésével használhatók fel vagy közölhetők máshol.

Email: felicitasz@vipmail.hu

Facebook

Ennyien olvastok most

Locations of visitors to this page

Címkék

antibiotikum (2) antidepresszáns (5) anyanyelv (3) apa (3) aranyér (1) asszonygyökér (1) autizmus (6) autonómiára nevelés (5) baba (18) bábaság (22) balett (3) berry (1) beszédtanulás (11) bogyó (1) bölcsőde (1) boldogság (1) büntetés (4) burokrepedés (2) citromfű (2) családtervezés (8) csalán (1) császármetszés (14) császárseb (3) dicséret (3) d vitamin (1) egészség (15) életmód (13) elfogadás (3) engedetlenség (2) epidurális érzéstelenítés (2) érzelmi nevelés (1) eufenika (2) evésproblémák (1) fájdalomcsillapító (9) fejfájás (1) fejlődési rendellenesség (3) felicitasz (22) feminizmus (2) fészekrakó ösztön (2) fogamzás (4) fogamzásgátlás (3) fogamzásgátló tabletta (1) folsav (8) frontérzékenység (1) gátseb (1) genetikai tanácsadás (2) geréb ágnes (2) gyász (2) gyereknevelés (14) gyerekszám (6) gyerekvállalás (13) gyermekágy (12) gyermektelenség (7) gyógynövény (12) gyógyszer (7) h1n1 (11) halloween (1) harry (1) harry potter (10) hiszti (5) hőgörbe (1) hólyaggyulladás (1) homeopátia (1) hőmérőzés (1) hozzátáplálás (5) húsvét (1) idegennyelv tanulás (6) immunitás (3) influenza (13) influenzavírus (2) iskola (4) jutalom (2) kanada (22) kányabangita (1) karácsony (4) kétnyelvűség (6) kézzel tágítás (1) kiságy (1) kisgyermekkor (18) köhögés (1) kolin (1) költözés (1) komló (1) korai fejlesztés (10) korai vajúdás (2) koraszülés (2) korcsolya (1) kórház (3) kormányrendelet (1) lázcsillapító (2) levendula (2) magzatvédő vitamin (3) magzatvíz (1) meddőségi kezelés (3) medveszőlő (1) menstruációs ciklus (4) mese (11) meseterápia (1) mikulás (1) mióma (1) mmr (2) montessori (4) napirend (4) nátha (4) nevelés (2) nyugtató (3) oltás (14) omega 3 (3) öngyilkosság (1) orvos (20) otthonszülés (27) otthonszülés kormányrendelet (3) óvintézkedés (12) óvoda (5) ovulációs teszt (1) oxitocin (3) párkapcsolat (10) peteérés (2) peteérésjelző (1) pg53 mikroszkóp (1) potter (1) pozitív (1) pozitív nevelés (7) prom (1) pronatalizmus (2) pszichoterápia (20) ptsd (8) rák (2) rooming in (2) szaporodási ösztön (2) székrekedés (1) szeretet (6) szoptatás (14) szülés (27) szülésélmény (1) szülésindítás (5) szülési terv (1) szüléstörténet (1) szülés utáni depresszió (9) születésélmény (2) szűrővizsgálat (9) tájékozott döntés (10) tápanyagszükséglet (12) táplálkozás (11) tápszer (3) tea (11) teherbe esés (10) tehetséggondozás (6) tej (2) tens (2) teratológia (1) terhesgondozás (10) terhesség (14) termékenységi problémák (6) termékeny nap (3) természetes családtervezés (2) terminustúllépés (4) tigrisanya (2) többnyelvűség (3) tokofóbia (3) tőzegáfonya (2) tudomány (2) tudomany (1) túlhordás (3) tüneti hőmérőzéses módszer (1) tűzvédelem (1) újévi fogadalom (3) újszülött (12) ünnep (13) usa (19) utófájások (1) valentin nap (1) vas (2) vashiány (4) vérszegénység (3) zöld (1) zöld tea (1) zsurló (1) Címkefelhő

Friss kommentek

Nőgyógyászati vizsgálat - mit érez az orvostanhallgató, amikor először csinálja?

2011.02.12. 02:43 Felicitasz

Egy évvel ezelőtt kezdtem el anyagot gyűjteni az orvosválasztási preferenciáinkról (és természetesen lesz róla cikk is). Ismert és népszerű vitatéma például, hogy férfi vagy nő legyen a nőgyógyászunk, de erre a kérdésre kizárólag személyes válaszok léteznek: csaknem mindenkinek megvan a sziklaszilárd véleménye, hasonlóan sziklaszilárd érvekkel megtámogatva.

A problémával a bábai modell szemszögéből kezdtem el foglalkozni: van egy olyan elméleti irányzat, amely szerint az egész szülészet-nőgyógyászat kérdéskör igazából a nők dolga, és férfinak itt semmi keresnivalója nem kéne hogy legyen. Ezzel a nézettel én nem értek egyet, de azért a megközelítés attól még figyelemre méltó, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a bábák és bábatanoncok közt gyakorlatilag nincs férfi. Kézenfekvő volna az az alapfeltevés, hogy a bábai modellt preferáló nők lehetőleg kerülik a férfi nőgyógyászokat, de amikor nyomába eredtem ennek a kérdésnek, rájöttem, hogy ez egyrészt nem így van, másrészt nagyon összetett okok állnak annak hátterében, hogy valaki végülis milyen nemű nőgyógyászt preferál. Érdekes téma, mint említettem, lesz róla cikk.

Ez a mostani poszt amolyan bevezető, elméleti alapvetés. Azt hihetnénk, hogy amikor orvost választunk, akkor teljesen énközpontúak vagyunk, hiszen nekünk pácienseknek/klienseknek nyilván az lesz fontos, amit mi magunk átélünk egy nőgyógyászati vizsgálat közben. De nem: az olvasmányaimból kihámozott első meglepő(?) felfedezésem az volt, hogy egy ennyire intim helyzet szükségszerűen kölcsönös lesz, vagyis a választásunkat az is befolyásolja, amit a férfi vagy nő nőgyógyász szakorvos szerintünk átél a vizsgálat közben - más kérdés, hogy ez a szempont egy totális kivetítés, hiszen az orvos valódi személyiségéről fogalmunk sem lehet, vagyis ez a befolyásoló tényező teljesen irreális. A preferenciánkat mégis meghatározhatja, hogy a feltételezésünk alapján egy ilyen vagy olyan nemű nőgyógyász mit gondolhat a saját munkájáról.

A páciensek belső világáról majd később: kezdjük talán azzal, hogy mit gondol az orvos valójában.

Pár nappal ezelőtt az egyik kedvenc orvosblogomon szembejött egy abszolút témába vágó bejegyzés: semelyik nőgyógyász nem fehér köpenyben születik, mindannyian voltak egyszer orvostanhallgatók, és mindegyikük életében van egy első alkalom. Kezdetben az orvostanhallgatók egymáson gyakorolják az alapvizsgálatokat (szív meghallgatása, fül- vagy toroknézegetés stb., bár például a Kaliforniai Egyetem orvosi karán kb. 2004-ig mindent egymáson tanultak, a nőgyógyászati vizsgálatokat is). Emellett pedig különböző gumibabákat, szimulátorokat használnak, amelyek közül nem egy teljesen élethű utánzata az igazi embereknek (a legmodernebb verziókon tényleg lehet életfunkciókat mérni, illetve vizsgálat közben pislognak, sóhajtoznak vagy váratlanul megmozdítják valamelyik végtagjukat).

Az élethű, működő gumibaba remek találmány: nagyon drága ugyan, de még mindig sokkal olcsóbb, mint igazi embereket kiképezni és aztán fizetni nekik azért, hogy önkéntes modell-páciensekként fiatal orvostanhallgatók "munkadarabjai" legyenek (rutinvizsgálatokról van szó: az orvostanhallgatók ezeken az embereken tanulják meg, hogyan kell urológiai ellenőrzést, mellvizsgálatot, nőgyógyászati szűrővizsgálatot végezni). A Minnesotai Egyetem orvosi kara 2009-ben 150 ezer dollárt költött ezeknek az önkénteseknek a betanítására és díjazására, és a jelenlétük azért fontos, mert az orvostanhallgatók számára ők jelentik az első tapasztalatot arról, hogy milyen, amikor egy idegen embert kell megvizsgálniuk, ellátniuk.

Az orvostanhallgatók hasznosnak tartják a szimulátorokat, de ha tehetik, ragaszkodnak az önkéntes modellpáciensekhez is, különösen a nőgyógyászhallgató férfiak. Ahogyan fogalmaznak, a gumibaba szuper dolog, de azon nem lehet megtanulni, hogy hogyan kell kommunikálni egy valódi nővel a vizsgálat elejétől a végéig, egy olyan intim helyzetben, amelyben egy másodéves férfi orvostanhallgatónak egyszerűen fogalma sem lehet arról, hogy a páciens fizikailag mit érez.

Az önkéntes modellpácienseknek tartott előzetes tréning (a jogaik tisztázása stb. után) egyrészt egy alkalmassági szűrés, másrészt egy rövid oktatás arról, hogy hogyan tudnak a munkáját végző orvostanhallgatónak hatékony visszajelzéseket adni és mivel tudnak neki legjobban segíteni. Vagyis, az önkéntes nőgyógyászati modellbetegnek nincs szüksége a vizsgálatra vagy diagnózisra, tényleg csak magához a művelethez kell a jelenléte, továbbá általában olyasvalaki, aki jól érzi magát a testében, nem él át extrém stresszt egy nőgyógyászati vizsgálat miatt, jól tudja kommunikálni az éppen átélt fizikai és érzelmi tapasztalatot, illetve a visszajelzésein keresztül akár instrukciókkal is el tudja látni az orvostanhallgatót, hogy mit hogyan csináljon jobban.  Egyszóval, minden szempontból modellbeteg, de mégiscsak egy idegen ember, mégiscsak egy igazi ember, és az orvostanhallgatók elsöprő többsége arról számol be, hogy nagyon ideges az első vizsgálati alkalom előtt, egyszerre várja és retteg tőle.

"Elolvastam még egyszer figyelmesen a tankönyvet - írja Paul B. Kubin. Gyakoroltam a gumibabán. Rémálmok gyötörtek, hogy például elájulok ott helyben a nő lábai között, vagy hogy idegességemben mondok valami borzalmas hülyeséget, mondjuk azt, hogy "minden remekül néz ki itt lent". A feleségemet is megkérdeztem, hogy milyen érzés egy ilyen vizsgálat.  - Drágám - mondta a feleségem - te azt el se tudod képzelni. - Hát ez egyáltalán nem segített, de egyúttal pont ez volt a lényeg, éppen ezt kellett megtanulnom."

Bármilyen jók is a szimulátorok, nem helyettesítik a valódi személyeket, mert nem tudják rutinos önkéntes páciensként egy poénnal feloldani a kezdeti feszültséget, nem tudnak segíteni a remegő kezű orvostanhallgatónak, hogy úrrá legyen az idegességén, és főleg nem tudnak visszajelzéseket adni, hogy mi fájdalmas, miről kell előre szólni, milyen érzés, amikor a nőgyógyászati vizsgálatot valaki jól végzi el. Az orvostanhallgatóknak pedig éppen ez kell, mindegy, hogy nők vagy férfiak: az élmény, hogy aki ott fekszik, az egy ember, aki a folyamatban képes részt venni.

Ez utóbbi - az aktív részvétel képessége - különösen annak fényében fontos, hogy nagyon sok orvosi egyetemen a hallgatók úgy tanulnak meg nőgyógyászati rutinvizsgálatot végezni, hogy egy éppen zajló nőgyógyászati műtét előtt vagy után a már vagy még altatásban vagy érzéstelenítésben levő pácienst vizsgálhatják meg az illető felelős orvosának jelenlétében. Ez egy szokásos eljárás az oktatókórházakban és egyetemi klinikákon, de teljesen nyilvánvaló, hogy etikailag erősen kérdéses: Kanadában tavaly ment le a vita azon, hogy elvileg ilyet nem lehetne csinálni, mert mindenhez kellene a páciens hozzájárulása, és úgy nem ér, hogy altatásban tanulmányi céllal vizsgálgatjuk.  Kanadában az lett a vita vége, hogy most már mindenkitől kötelező előre kérni a beleegyezését abba, hogy bármilyen műtét vagy vizsgálat során orvostanhallgató is hozzányúlhasson.

A kanadaiak eleinte kicsit aggódtak, hogy ehhez nem sok nő fog hozzájárulni, de ezt az aggodalmat a közvéleménykutatások és a tényleges tapasztalatok is eloszlatták. A páciensek általában örömmel részt vesznek az orvostanhallgatók képzésében, ha szépen megkérik őket erre és megfelelően tájékoztatják őket arról, hogy mi fog történni, hol tart az orvostanhallgató a képzésben és mit akar most megtanulni, illetve miben lesz szüksége visszajelzésekre - valamint magától értetődően felajánlják annak lehetőségét, hogy a páciens köszönettel elutasítsa a felkérést.

Az orvostanhallgatók persze ettől még ugyanolyan idegesek lesznek az első néhány alkalommal, de mégis, ha választhatnak, akkor az igazi embereket választják, nem a szimulátort.

Én is voltam már "munkadarab" - egy szokásos rákszűrésem alkalmával megkérdeztek, hozzájárulnék-e, hogy orvostanhallgató csinálja az első felét, felügyelettel, és aztán az érdemi részt meg átvenné a saját orvosom -, és azóta könnyebb elhinni, hogy az orvos is ember, és még ő is szoronghat egy vizsgálat miatt.

Nem tudom, otthon ez hogyan megy az orvosi karokon, de ha orvos(tanhallgató) vagy, akkor mesélhetnél - és ha voltál már orvostanhallgató kezei között, akkor is.

32 komment

Címkék: orvos szűrővizsgálat tájékozott döntés

A bejegyzés trackback címe:

https://felicitasz.blog.hu/api/trackback/id/tr782652554

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zellerlevél 2011.02.13. 01:17:38

Oktatókórházban szültem, és tudtam, hogy vannak ott orvostanhallgatók alkalomadtán, észleltem is, amikor "nézőként" jelen voltak. Az viszont fel sem merült bennem, hogy esetleg altatásban ők hozzám érnek, megvizsgálnak. Ha tehettem volna, ez ellen előre tiltakoztam volna.

zzzsuzsa 2011.02.13. 09:31:06

Kicsit vicces a cím, jót nevettem:-) Röviden annyit, hogy azért szerintem az nem véletlen, hogy a régi időkben a bába volt az aki ott volt a szülésnél és a papa kint várakozott. Ez női fennhatóság szerintem, gondolom ezért szorong a szülész nőgyógyász tanonc, mikor még fogalma sincs mihez kezdjen. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. női klinikáján tudom, hogy rémesek a szülések, mert minimum 5 orvostanhallgató nézi végig mindegyiket. hatalmas zsúfoltság, minden az orvosi protokoll szerint megy, és a csecsemősök is nagyon tudományosak. Ez biztos információ, én is ott kezdtem a kontrollra járást, de aztán átmentem máshová, ahol 3 fokkal jobb volt:)

zellerlevél 2011.02.13. 14:53:20

@zzzsuzsa:

Érdekes, pár hónapja bennem is felmerült, hogy valóban valók-e férfiak a szülőszobára (a férjem fele arányban volt ott, nekem nagyon jó volt, ő nem panaszkodott), és arra jutottam, hogy nem feltétlenül. Van a rokonságban olyan házaspár, akiknek nem jött be az apás szülés, és szerintem ha elkezdenénk kérdezgetni a szülésen részt vett férfiakat, akkor egy jó részük fogalmazna meg negatív érzéseket is, maximum jelezné, hogy ismét megtenné ezt a feleséért.

Ennek ellenére soha nem zavart a férfi nőgyógyász, igaz gyerekkoromban jellemzőbb volt a férfi orvos háziorvosként is, mint a női. (Még most is, ha orvosról beszélek, akkor férfira gondolok elsősorban, és ha nem férfi az illető, akkor automatikusan doktornőt, orvosnőt mondok.)

misspony 2011.02.14. 09:15:21

Egy férfi az esetek 90%-ban sosem fog tudni együtt érzeni egy nővel.
Mert nem!
Ha egy férfi mesél a prosztata vizsgálatról egy másik férfinak, ott azonnal észrevehető, hogy egymással mennyivel empatikusabbak!
Biztosan egyetlen nő sem tud tökéltesen azonosulni egy férfi félelmeivel ezügyben. Innentől fogva nem értem, hogy miért is kellene férfinak résztvenni ilyesmiben. Mintahogy a női urulógus sem egy befutó szakma!!!

Én jelen terhességemnél kerülöm a nőgyógyászokat.
Ha csak lehet, egyáltalán nem engedélyezem és kérem a hüvelyi vizsgálatot.
Természetesen a "kötelező" (mert ugyan nem kötelező semmi, de ha nincs strepto szűrés automatikusan antibiotikumot kap a baba, akár fertőzött akár nem) vizsgálatokat (terhesség igazolása: itt is nem elég az uh, manuális vizsgálat szükséges) kénytelen vagyok elvégeztetni.
Sajnos voltam már olyan női nőgyógyásznál, aki nem hogy ideges nem volt, de önelégült és pökhenid is mellé.
Találkoztam már fakezű nőgyógyásszal, aki még harmadik esélyt is kapott, mégis minden alkalommal fájdalmat okozott, viszont rendkívül tájékozott és szolgálatkész volt. Találkoztam finom kezű de bunkó orvossal is....

Mi motiválja a választásomat?

Ma már semmi. Mikor kell valamilyen vizsgálat, akkor bemegyek a rendelőbe és elvárom, tegye a dolgát!
Ha valami nem tetszik esetleg szólok, természetesen európai módon!
Ha (ne adja isten) valamilyen komolyabb gondot állapítanának meg, akkor és csakis akkor, azonnal nekiállok a keresésnek, hogy minden tekintetben a legtökéletesebbhez kerülhessek!

A szüléshez pedig egy bábát kértem fel kísérőnek. Van már kórház, ahol orvos nem kell jelen legyen a szülésnél. Ennél a keresésnél motivált voltam! :)

zzzsuzsa 2011.02.14. 12:30:49

@misspony: Nagyon tetszik amit írsz, én is rettenetesnek tartom, amikor várandós nő hüvelyi vizsgálatakor még fájdalmat is okoznak, és ha ordítasz egyet, megkérdi, mi a baj! Nálam is ez volt az összes kontroll vizsgálaton, és ismerős főorvosnál... Vajúdáskor sem volt olyan borzasztó, egészen kibírható lett volna, ha nem jön a főorvos. Na akkor kinyitod a szádat és a szülőágyon fegyelmez téged, hogy miért kiabálsz és hagyd abba, mert zavarod őt. Én pedig viccelődni akartam és mondtam, hogy de ez nekem olyan jól esik...nem vette a lapot.

kleo1114 2011.02.14. 12:33:07

Én orvostanhallgatóként hatodéven csináltam nőgyógy. vizsgálatot, úgy, hogy szakrendelésre kb 3 fős csoportokba mehettünk be, és a doki megkért 1-1 beteget, hogy rajta kívül egy orvostanhallgató is megvizsgálhassa. Altatásban sosem vizsgáltunk ott beteget, nem is tartottam volna azt hiszem jó ötletnek :-O. Rém fura volt azért egy másik nőt így megvizsgálni,(pedig én is az vagyok) a mai napig emlékszem rá.
A dokiválasztásban meg abszolút a személyiség számít, nem a nem. Az én nőgyógyászom egy férfi, és nála finomabb, empatikusabb orvost nem is tudnék elképzelni. természetesen volt már dolgom tuskóval is, és okozott fájdalmat már nő is sima vizsgálattal.

rikavagyok 2011.02.15. 14:13:48

@misspony: Belgyógyászaton rectalis vizsgálatot ugyanúgy meg kell csinálni mint az urológián (mást keresel, de a technika u.a.), és ott többségben vannak a nők.

Én végigvizsgáltam a szülészet gyakorlatot: az elsőnél hülyén éreztem magam, és igyekeztem minél gyorsabban túl lenni rajta. Egyébként egy idős néni volt, több gyerek után, és szinte szórakozott a zavaromon :)

egy nik a sok közül 2011.02.15. 21:53:36

EZT HONNAN SZEDTED?

"nagyon sok orvosi egyetemen a hallgatók úgy tanulnak meg nőgyógyászati rutinvizsgálatot végezni, hogy egy éppen zajló nőgyógyászati műtét előtt vagy után a már vagy még altatásban vagy érzéstelenítésben levő pácienst vizsgálhatják meg"

sőt, a fél veséjét is kiveszik hüvelyen keresztül, így nincs heg, és eladják szervkereskedőknek

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.02.15. 22:02:03

@egy nik a sok közül: Természetesen a linkeken hivatkozott cikkekből szedtem, nyugodtan el is lehet olvasni a poszt összes hivatkozott anyagát.

egy nik a sok közül 2011.02.15. 23:00:08

@Felicitasz:

Elég szarul tálaltad:

"nagyon sok orvosi egyetemen"

maximális sugalmazás, nulla konkrétum, pláne így, hogy csak tartalami "idézet"

Ilyen stílusban a 2007-es egészségügyi reformot készítette elő az akkori kormány, amikor - persze csupa negatív - sugalmazásokakl és félinformációkkal árasztotta el a média a lakosságot.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.02.16. 00:12:07

Konkrét idézet:
"In clerkships, students sometimes practice the exam on anesthetized patients undergoing related surgeries. While that allows students to examine a real person, it's not quite the same as working with alert patients who can say that a touch hurts or the speculum is cold, critics argue. There have been controversies over whether women need to consent to having the exam performed on them. (The most recent debate erupted last month in Canada, after a Globe and Mail columnist wrote about a young doctor's survey of colleagues that began when she was a student at McMaster University.)"

2006-os kanadai protokoll:
www.obgyn.utoronto.ca/undergrad/Policies/Pelvic-Exam-Policy.htm

Idézet belőle, kiemelés tőlem:
"The pelvic examination is a component of the surgical procedure. Consent for a pelvic examination by medical trainees who are part of the surgical team is therefore _implicit_ when consent for participation in the surgical procedure by medical trainees is obtained. "

Globe and Mail, egy évvel ezelőtt:
www.theglobeandmail.com/life/health/time-to-end-pelvic-exams-done-without-consent/article1447337/

Recenzió erről, további adatokkal, mindenféle országokból (Kanada, Nagy-Britannia, USA):
www.theunnecesarean.com/blog/2010/1/29/yes-its-true-med-students-perform-pelvic-exams-on-anesthetiz.html

Ennek a cikknek az összes belső hivatkozását is érdemes lehet átnézni.

A következő személyeskedő/vádaskodó kommentedet már törölni fogom.

zellerlevél 2011.02.16. 13:21:51

@misspony: "
Egy férfi az esetek 90%-ban sosem fog tudni együtt érzeni egy nővel.
Mert nem!"

Ahogy egy kívülálló nő sem fog feltétlenül tökéletesen együttérezni. (A lakóhelyem kórházában jellemző, hogy a szülésznők jelentős része nem megy vissza a saját szülése(i) után a régi munkahelyére dolgozni, nyilván nem véletlenül.) Szerintem ez csak kisebb részben nemfüggő, inkább emberfüggő lehet.

cukkíni 2011.02.16. 13:57:00

Kénytelen vagyok egy régi-régi történetet elmesélni. Nagyon remélem, hogy sokan elolvassák majd, és tanulnak belőle.
Elöljáróban csak annyit, hogy pozitív emlékem maradt meg….

Valaha, amikor terhes voltam, és már bevitt a kórházba a férjem, nem jött semmilyen orvos, mondván: valami egyéb dolga van, feküdjek az oldalamra, és tartsam vissza a szülést…
Fogalmam sem volt róla, hogy kell azt csinálni. Úgy gondoltam, ha jön a baba, akkor az jönni akar, tehát jönni is fog.
Szépen feküdtem az oldalamon a csöndes kórteremben. Vigyáztam, hogy ne ébresszem föl a többieket, és vártam a következő, soros fájást. Alvásról persze szó sem lehetett. Valahogy „nem értem rá aludni”. Figyelnem kellett a csöndre, meg a fájásokra.

Ránk virradt, elcipeltek az osztályvezető főorvoshoz, föltett néhány buta kérdést (ami persze lehet, hogy csak nekem volt buta kérdés), és irányítottak a szülőszoba felé. Magamban feküdtem ott árván, majd megengedték, hogy sétáljak kicsit – hátha az megsegíti a szülést…
Végre megrepesztette a szülész orvosom a burkot, elfolyt a magzatvíz – hurrá, most már biztosan megérkezik a babám!!! De csak várnom kellett, szépen illedelmesen feküdnöm az ágyon.
Egy fiatal, fehér bőrű, amolyan kölyökképű medikus olykor bejött hozzám. Tudálékos tekintettel rátette a kezét a pocakomra, mintha hümmögött volna a nem létező bajsza alatt.
Szerettem, hogy meglátogatott, ő volt az egyetlen kapcsom a külvilággal. Jégcsap hűvösségű, finom keze volt. Szerettem, ha ezzel a hűvös kézzel megsimogatta a pocakomat. Akkor már igen csak meggyötört lelkemnek nagyon jót tett.
Egyik látogatása után elhatároztam, hogy elmondom neki, mennyire hálás vagyok a hűvös kezéért, mennyire jólesik nekem.

Szokatlanul hosszú idő telt el, mire ismét bejött hozzám.
Már amikor belépett az ajtón, észrevettem, hogy a fehér arcbőre pirospozsgásra változott. Ráadásul, amire annyira vártam, a hűvös érintésére, elmaradt, tűzforró lett a keze. Soha többé nem jött be hűvös érintéssel… Ekkor jöttem rá, hogy milyen ostobaságot zúdítottam rá a dicsérő szavaimmal.

A falba tudtam volna veri a fejemet.

cukkíni 2011.02.16. 14:07:13

@Felicitasz: Köszönöm, ez a röhögtetés volt a célom. Hurrá, sikerült!!!!!

egy nik a sok közül 2011.02.16. 20:58:53

@cukkíni:

külön fel szokták rá hívni az oktatásban a medikusok figyelmét, hogy ne legyen hideg a kezük vizsgálatkor

egy nik a sok közül 2011.02.16. 21:00:22

@cukkíni:
@egy nik a sok közül:

szóval sikerült rápirítanod szegényre önmaga előtt :)

zzzsuzsa 2011.02.16. 21:11:49

@egy nik a sok közül: @cukkíni: Én MOST NEVETTEM! De a medikusnak nagyvonalúbbnak kellett volna lennie, és előzékenynek, meg segítőkészebbnek. Ha valaki a hidegség miatt dicséri ám legyen, inkább a RIDEGSÉGE miatt pirult volna, mert az bizony arcpirító!

cukkíni 2011.02.17. 08:18:01

@egy nik a sok közül: Nem tudom, mire kell felhívni a figyelmet a medikusok esetében, lehet, hogy a hideg kéz mellőzésére felhívták, de én kifejezetten örültem neki, nagyon jólesett.

cukkíni 2011.02.17. 08:35:23

@zzzsuzsa: Kedves Zsuzsa! Most már én is csak nevetek rajta, akkor a fájások elhomályosították a humorérzékemet, nem tudtam. Szegény "fiú"! Sajnáltra méltó volt a viselkedése, nem arcpirító. Szegény olyan zavarban volt... Egy fiatal "kisdoki" bemegy egy fiatal éppen szülni készülő fiatal nőhöz a szülőszobába, eléggé zavarban lehetett. Akkor még nem volt "papás szülés", csak elképzelem, hogy a férjem ott ájuldozott volna a történések láttán, nem is vállaltam volna a papás szülést. De olvasva az eddigi hozzászólásokat, ha az ember belép egy orvosi rendelőbe, akkor ne azt nézze, férfi, vagy nő az orvos! A rendelő ajtaján belül csak beteg - orvos van. A nemiséget kinn kell hagyni a ruhatárban - na persze akkor, ha az orvos nem bunkó. Bár lehet bunkó a Doktor Úr is, meg a Doktornő is!
Sajnos találkoztam mindkettővel. De ez kicsit messze kanyarodik a medikus-medika problémájától. A betegnek kell belátónak lennie, hogy segítse azt a "tanoncot", aki majd felelősséggel mer vizsgálatot végezni, gyógyítani. Nem az orvos-társadalom érdekében, hanem a mienk, a betegek érdekében.

zzzsuzsa 2011.02.17. 11:10:07

@cukkíni: Értem, így már árnyaltabb a kép..:-)) Abban egyetértek, hogy a nemiséget az ajtón kívül kell hagyni, ha belépsz a nőgyógyászodhoz, bár ez fel sem merül szerintem egyik félben sem. Vagy igen??? Az orvosban is?? Bocs, de ezt nem tudom télleg, mert én mindig csak a fájdalmat és a kiszolgáltatottságot élem meg borzalmasan szarul. Így életemben, a várandósságomat kivéve egy kezemen meg tudom számolni, mikor feküdtem kiterülve egy nőgyógyász rendelőjében.

cukkíni 2011.02.17. 11:31:02

@zzzsuzsa: Örülök, hogy árnyaltabbnak látja a képet. Több évtizedet töltöttem egyetemi oktatóként, vállalhatom talán, hogy ismerem a mostani medikusok lelkivilágát (NEM a SOTÉ-n dolgoztam!), a mai fejemmel már tudnám,hogy nem szabad ilyen direkt módon megdicsérni a fiatal férfit.
Természetesen nem a leendő randi gondolatával mentem nőgyógyászhoz, és nem is az ünnepnapok között tartom nyilván a vizsgálatok idejét. A keletkezett rossz tapasztalataimat megpróbálom ott helyben kivédeni, vagy orvosolni, ill. orvosoltatni. Minden körülmények között megpróbálok higgadt maradni, nem adni lapot a "kibabrálásra". (Ugye érti, miről beszélek?)
Lehet, hogy az akkori medikus lesz az az orvos, akinél az akkor megszült lányom fog szülni. Drukkolok a lányomnak, ne kövessen el az enyémhez hasonló szarvas hibát a többi medikus, ill. kismama érdekében.

zzzsuzsa 2011.02.17. 12:11:23

@cukkíni: Én még azért azt is szeretném, hogy a medikusok olyasmit is tanuljanak, hogy együttérzés, segítőkészség stb... végül is ez egy segítő szakma nem? Vagy sokan a legjobban fizető három szakma közé sorolják inkább? Ügyvéd, szülész-nőgyógyász, közgazdász? Akár politikus, stb...Kár hogy nincs meg a valódi funkciója, mert akkor nem azzal foglalkozna, hogy a keze hideg e, hanem inkább azzal, hogy az jól esik e a kismamának! Szóval: Jó lenne, ha az orvosi egyetemeken mást is tanítanának a tananyagon kívül:-))

cukkíni 2011.02.17. 12:43:02

@zzzsuzsa: Teljesen egyetértek. De ez a felvetődő újabb probléma már az oktatás minősége felé mutat. Bár nem lehet az egész ország pedagógus, csak a családanya/apa mivoltján keresztül nevelő, a saját gyermekünkből kiindulva jobban meg kéne tudnunk érteni a fiatal pályakezdőt, akár még a medikust is. Itt látom a család szerepét,
felelősségét. Akkor nem kéne háborognunk a West-Balkán tragédiája miatt, keresni csak a MÁSIK-ban a hibát. A szakoktatónak esetleg nem jut ideje mindenre felkészíteni a diákját, hát segítsünk neki mi, amatőr nevelők, családanyák/apák. Elég régi igazság, hogy a gyermek legelső nevelő közege nem az óvoda, az iskola, hanem mindenek előtt-fölött a család! Ahonnan hozhatja a gyermek a jó modort, a figyelmességet, segíteni akarást, az empátia készségét.
Azt hiszem, még mindig félreért valamit. Én nem háborogtam a medikus hideg keze miatt, sőt akartam volna. Úgy gondolom, ezt csak az nem veszi észre, akinek még nem volt szüksége soha hideg vizes borogatásra hűsítőül. Úgy gondolom, Ön nem ezek közé a szerencsés emberek közé tartozik, csakúgy, mint én sem.

zellerlevél 2011.02.17. 13:01:37

@zzzsuzsa:
"én mindig csak a fájdalmat és a kiszolgáltatottságot élem meg borzalmasan szarul"

Sokat gondolkodtam azon, hogy mi az oka annak, hogy olyan eltérően reagálnak az emberek egyes helyzetekre. Túl azon, hogy a fájdalom, vagy a kiszolgálgatottság nagyon sokszor előfordul az életünkben a másik nélkül, és akkor többnyire nem okoz nagy vagy hosszútávú problémát, elég kitartóan keresem az okokat, legfőképpen azért, hogy a gyerekeinket mi módon tanítsam, tanítsuk meg annak elfogadására, hogy ezek az állapotok szükségszerűen előfordulnak az életünkben; a helyes reagálásra; de legfőképpen arra, hogy elérjék: ne váljanak ezek a helyzetek elhúzódó, későbbi testi-lelki probléma okaivá.

Az első rész, hogy szükségszerűen előfordulnak az életünkben fájdalmak, és kiszolgáltatott helyzetek, sokak számára alapból elfogadhatatlan; a mostanában olyan nagyon vágyott, másoktól való függetlenségvágy (mint elsőrendű cél) okozza. Szerintem az ember alapvetően nem egyedüllétre teremtetett, hanem társas lény, ezzel szükségszerűen együttjárnak dolgok. Az életünk rögtön azzal indul, hogy az állatok jó részével szemben tehetetlenül jövünk a világra és két évtizedig, ha csökkenő mértékben is, de kiszolgáltatottak vagyunk a szüleinknek, környezetünknek. Amikor betegek vagyunk, vagy idősek leszünk, akkor ugyanígy, akár tartósan is rászorulunk másokra. (A munkám során azt észrevettem, hogy ezt a rászorultságot azok biztosan nehezebben élik meg, kiknek a fizikai kinézetük az átlagnál fontosabb, illetve azok is, akik alapból bizalmatlanok a környezetükkel szemben. Mindkettő önmagát erősítő folyamat, mert a környezetre, ápolószemélyzetre, egyik sincs jó hatással, a kommunikáció ilyen esetekben szinte szükségszerűen egy olyan forgatókönyv szerint fog alakulni, ami senkinek sem jó. Ez aztán gyakran lehetetlenné teszi az együttműködést, és ezzel néha még a célt is: a kiszolgáltatottság megszüntetésének esélye sem lesz.)

A másik kérdés az, hogy milyen mértékben erősíti a negatív érzéseket a helyes vagy helytelen "feldolgozás". Miért mondja az egyik ember azt, hogy oké, pocsék dolog volt, de élek, ezért bármikor ismét vállalnám, elviselném, és miért erősíti a rossz érzést magában a másik addig, amíg valóban rettegni fog a hasonló helyzetektől, és pont ezzel fogja belesodorni magát újra és újra?
Vannak, akik ösztönösen képesek megvédeni a lelki egészségüket; vannak, akik tanult technikákkal képesek túllépni; a szerencsések kapnak szaksegítséget, de sajnos egyre többen vannak, akik nem boldogulnak a feladattal...

zellerlevél 2011.02.17. 13:08:24

@zzzsuzsa:

Szerintem ez csak részben tanítható. Pontosabban, ha tanítják az orvosoknak, az még csak fél esély a sikerre, mert a másik fél hozzáállásán is múlik.

zzzsuzsa 2011.02.17. 13:50:18

@zellerlevél: Mindennel egyetértek, de viszont nekem ez egy részről fizikai probléma (most nem annyira szeretném taglalni) Másrészről pedig nagyon egyetértünk.@cukkíni: Én értem, hogy Ön nem háborgott a medikus hideg keze miatt, csak én háborgok, hogy ez így előjön egy ilyen segítő szituációban, zavarba jön szegény fiatal, mert ezt tanították neki, hogy ez rossz. Amikor pedig nem erre kéne figyelni leginkább, hanem a vajúdó igényeire. Itt jön az a kérdésem, hogy melyik medikusból lesz igazi segítő, mert legtöbbször csak nőgyógyász főorvosokat látok jó keresettel.
((elnézést, de az ilyen fórumokon megszokott a tegeződés, folytathatjuk így?))

zellerlevél 2011.02.17. 15:19:49

@zzzsuzsa:

Jajj, bocs, nem személyes volt a dolog, csak a hozzászólásod kapcsán jutott eszembe.

Érdekes kérdésnek tartom azt is, hogy a fizikai része mennyire függ a testi-lelki egyensúlytól...

(Magamon mindenesetre megfigyeltem, hogy ha van egy stresszesebb időszak, akkor szinte biztos, hogy jön a fizikai gyengeség is: pár gonddal teli munkahelyi hét után éppen itthon iszogatom a coldrexet és kengetem a csúzaimat.) :)

cukkíni 2011.02.17. 16:16:24

@zellerlevél: Azt hiszem, a családi nevelésből kell adjunk a gyermekeinknek annyi muníciót, hogy el tudják viselni az élet nehézségeit, kellemetlenségeit. Tudják uralni, elviselni a fájdalmat, a rossz érzést, a bunkó orvost. Képesek legyenek egy-egy mosollyal, egy-egy vicces meglátással tompítani, és nem csak átélni, de javítani a negatív élményeket. Ki kell nyitni a gyermekeink szemét, hogy lássák meg a másik kiszolgáltatott helyzetét is. Hiszen az én esetemben a szereplő hideg kezű medikus is kiszolgáltatott helyzetben volt. Ha nem is úgy, mint én. Neki nem fájt semmije, vígan jöhetett-mehetett. (Legalábbis bízom benne, hogy valóban nem fájt semmije - még ha nem is szülési fájásokról beszélünk...) Ő "csak" belekényszerült egy előljárói által rákényszerített szerepkörbe, a tapasztalat megszerzése érdekében. Neki, mint leendő orvosnak kötelessége volt megtudni a szülés-születés folyamatát, megismernie a csillapíthatatlan fájdalom elviseltetését, ami önmagában paradox jelenség. Ő, aki esetleg eddig még sosem látott vajúdást, most valamit "várnak tőle", valamit "mondania kell" helyzetbe került. Pedig nem kellett volna semmi, csak igenis (az én esetemben legalábbis!) hidegen tartania a kezét, mert a sok fájdalom közepette arra vágytam. Csak én balga, ezt elmondtam neki, amivel pedagógiai hibát követtem el. Észre kellett volna vennem a medikus fiatal korát, nem a fiatal doktor bácsit látni benne, aki akkor még nem volt. Remélem, a későbbiekre nézve nem okoztam neki lelki traumát.

cukkíni 2011.02.17. 16:40:45

@zzzsuzsa: Hogy visszafelé reagáljak: természetesen nem okoz problémát a tegeződés. Csak nem vettem észre az eddigi kommentekben ezt az igényt. De semmi gond, ám legyen. Szervusztok!
Azt gondolom, hogy a vajúdás - szülés- medikus témakört el kéne hagynunk, sokkal átfogóbb gondolatokat érintettünk a beszélgetéseink közben.
Hallatlanul fontos szerintem a meleg, megértő, szeretetteli családi légkör, kijelölve a határokat. Hiszen nem engedjük közel a kályhához (ha van még kályhánk egyáltalán) a pici gyermekünket, az ő érdekében! Szintén az ő érdekében nem engedjük, hogy piszkálja, játsszon a konnektorral! Nem engedjük, hogy törött üveggel a kezében futkározzon! Elzárjuk előle a gyógyszereket, mert ínycsiklandóan színesek - tehát elmondjuk neki, hogy azokat szájába venni, megennie nem szabad! Nos, ha ezeket evidenciának tartjuk, akkor tartsuk azt is szemünk előtt, hogy ismertessük meg a gyermekeinket minden (majdnem minden) rájuk váró, általuk megoldani való problémával. Hiszen nem leszünk mindig a sarkukban az élet fizikai törvényei alapján, kénytelenek lesznek maguk döntéseket hozni. Ezekért a döntésekért nekik, saját maguknak kell felelősséget vállalniuk. Minél több élethelyzetbe visszük gyermekeinket, annál nagyobb a valószínűsége, hogy látókörük egyre szélesedik, probléma megoldó készségük egyre stabilabb lesz. Egyre kevesebb tragikus szereplője lesz a West-Balkán tragédiájához hasonló drámáknak.
Adjunk meg mindent gyermekeinknek - de ésszel, nem pénzzel! Ismeretekben gyarapítsuk őket, nem javakban. Szeressük őket, a szeretet minden melegével, de várjunk is el érte szeretetet.

zzzsuzsa 2011.02.17. 19:36:36

@zellerlevél: Ha már a fizikai rész és a testi lelki egyensúlyról van szó: Én is két hete küzdök mindenféle Aspirin komplexek segítségével, de hiába, viszont a kötőhártyám is feladta...@cukkíni: nagyon szeretnék neked válaszolni, mert úgy érzem, van valami fontos mag a soraid között, úgyhogy még át kell olvasnom egyszer!

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2015.10.08. 20:10:32

A balett miatt rajta vagyok mindenféle táncos, színész stb. oldalakon, ahol egymást értesítjük a közelgő szereplőválogatásokról. Ma egy olyan hirdetést posztoltak, ahol egy környékbeli egyetem orvosi kara keres modell-pácienseket. És be is teszem ide, mert most először láttam ilyen hirdetést.

Campbell University School of Osteopathic Medicine is expanding its pool of Standardized Patients! They are looking for actors, especially people of color and individuals who can play age 30 or under. Shifts are flexible and sporadic; Pay is $25/hr.
For more information on Standardized Patient work check out these FAQs: http://www.campbell.edu/…/standar…/stadardized-patient-faqs/.

Ez meg itt a link a Standardized Patient programra, érdekességnek:
www.campbell.edu/cusom/facilities-campus-resources/simulation-lab/standardized-patient-program/stadardized-patient-faqs/