Felicitász blogja

Terhesség, szülés, babázás, gyereknevelés. Gyógynövények, életmód, egészség. Szakirodalom, meg a szokásos tanácsaim gyűjteménye.

©

A blogon megjelenő írások, illetve azok részletei csak a szerző engedélyével, a blog linkjének feltüntetésével használhatók fel vagy közölhetők máshol.

Email: felicitasz@vipmail.hu

Facebook

Ennyien olvastok most

Locations of visitors to this page

Címkék

antibiotikum (2) antidepresszáns (5) anyanyelv (3) apa (3) aranyér (1) asszonygyökér (1) autizmus (6) autonómiára nevelés (5) baba (18) bábaság (22) balett (3) berry (1) beszédtanulás (11) bogyó (1) bölcsőde (1) boldogság (1) büntetés (4) burokrepedés (2) citromfű (2) családtervezés (8) csalán (1) császármetszés (14) császárseb (3) dicséret (3) d vitamin (1) egészség (15) életmód (13) elfogadás (3) engedetlenség (2) epidurális érzéstelenítés (2) érzelmi nevelés (1) eufenika (2) evésproblémák (1) fájdalomcsillapító (9) fejfájás (1) fejlődési rendellenesség (3) felicitasz (22) feminizmus (2) fészekrakó ösztön (2) fogamzás (4) fogamzásgátlás (3) fogamzásgátló tabletta (1) folsav (8) frontérzékenység (1) gátseb (1) genetikai tanácsadás (2) geréb ágnes (2) gyász (2) gyereknevelés (14) gyerekszám (6) gyerekvállalás (13) gyermekágy (12) gyermektelenség (7) gyógynövény (12) gyógyszer (7) h1n1 (11) halloween (1) harry (1) harry potter (10) hiszti (5) hőgörbe (1) hólyaggyulladás (1) homeopátia (1) hőmérőzés (1) hozzátáplálás (5) húsvét (1) idegennyelv tanulás (6) immunitás (3) influenza (13) influenzavírus (2) iskola (4) jutalom (2) kanada (22) kányabangita (1) karácsony (4) kétnyelvűség (6) kézzel tágítás (1) kiságy (1) kisgyermekkor (18) köhögés (1) kolin (1) költözés (1) komló (1) korai fejlesztés (10) korai vajúdás (2) koraszülés (2) korcsolya (1) kórház (3) kormányrendelet (1) lázcsillapító (2) levendula (2) magzatvédő vitamin (3) magzatvíz (1) meddőségi kezelés (3) medveszőlő (1) menstruációs ciklus (4) mese (11) meseterápia (1) mikulás (1) mióma (1) mmr (2) montessori (4) napirend (4) nátha (4) nevelés (2) nyugtató (3) oltás (14) omega 3 (3) öngyilkosság (1) orvos (20) otthonszülés (27) otthonszülés kormányrendelet (3) óvintézkedés (12) óvoda (5) ovulációs teszt (1) oxitocin (3) párkapcsolat (10) peteérés (2) peteérésjelző (1) pg53 mikroszkóp (1) potter (1) pozitív (1) pozitív nevelés (7) prom (1) pronatalizmus (2) pszichoterápia (20) ptsd (8) rák (2) rooming in (2) szaporodási ösztön (2) székrekedés (1) szeretet (6) szoptatás (14) szülés (27) szülésélmény (1) szülésindítás (5) szülési terv (1) szüléstörténet (1) szülés utáni depresszió (9) születésélmény (2) szűrővizsgálat (9) tájékozott döntés (10) tápanyagszükséglet (12) táplálkozás (11) tápszer (3) tea (11) teherbe esés (10) tehetséggondozás (6) tej (2) tens (2) teratológia (1) terhesgondozás (10) terhesség (14) termékenységi problémák (6) termékeny nap (3) természetes családtervezés (2) terminustúllépés (4) tigrisanya (2) többnyelvűség (3) tokofóbia (3) tőzegáfonya (2) tudomany (1) tudomány (2) túlhordás (3) tüneti hőmérőzéses módszer (1) tűzvédelem (1) újévi fogadalom (3) újszülött (12) ünnep (13) usa (19) utófájások (1) valentin nap (1) vas (2) vashiány (4) vérszegénység (3) zöld (1) zöld tea (1) zsurló (1) Címkefelhő

Friss kommentek

Független bábaság és kórházon kívüli szülés Kanadában: mi kellett a törvényi szabályozáshoz?

2010.11.17. 18:55 Felicitasz

Ontario tartományban, ahogy az előző posztban erről szó volt, a nyolcvanas évek közepén az egészségügyi szabályozás felülvizsgálata és egy tragédiával végződő eset tárgyalása együtt vezetett el az egészségügyi miniszter közleményéhez, amelyben 1986 januárjában megígérte, hogy mindent megtesz egy jó törvényi szabályozásért.

1986 januárja és 1987 októbere közt egy, a tartományi kormány által kinevezett négyfős testület (task force) kezdte meg a munkát.

A testület elnökéül Alan Schwartz ügyvédet szánták, aki az ontariói egészségügyi törvényhozás (HPLR, Health Profession Legislation Review)  egyik legtapasztaltabb koordinátora volt, de ő nem vállalta el a pozíciót, mert addigra már több mint 40 egészségügyi szakmai csoport ügyeivel foglalkozott. Azt ajánlotta a minisztériumnak, hogy jó lenne, ha a testületben nők lennének többségben, vezetőnek pedig egy szakmailag kiemelkedő, erős egyéniségű nő kellene, aki a bábai testületek mellett az ügy iránt elkötelezett civil szervezetek és úgy általában a nők körében is népszerűségnek, de legalábbis tiszteletnek örvend.  Így lett a testület elnöke Mary Eberts, egy feminista ügyvéd, akit a női szabadságjogokért folytatott harcai miatt jól ismert a liberális tartományi kormányzat és a közvélemény is. Mellette Alan Schwartz elvállalta az alelnöki pozíciót, és mint szintén ügyvéd, valamint  HPLR-koordinátor, azzal foglalkozott, hogy jó kapcsolatot tartson fenn a testület és az egészségügyi törvényhozás többi szerve közt, és biztosítsa, hogy a testület munkája összhangban legyen az egészségügyi törvényhozás szokásos folyamataival és szabályaival.

A testület másik két tagja közül az egyik dr. Rachel Edney volt, egy szülészeti praxissal is rendelkező háziorvos, aki korábban az ontariói háziorvosok szakmai kollégiumának (Ontario College of Family Physicians) elnöki tisztét is betöltötte; a másik pedig dr. Karyn Kaufman, a hamiltoni McMaster Egyetem (ennek az egyetemnek a klinikáján szültem) nővérkarának adjunktusa, aki eredetileg az USA-ban szerezte a szülésznői (nurse-midwife) képesítését, és az ő 1991-es cikke ezeknek a posztoknak az egyik fő forrásmunkája.

Edney-t azért választotta a tartományi kormány, mert orvost akartak, de olyan orvost, aki fontosnak tartja a bábai modellt és a minél kevésbé medikalizált és technikalizált szülészeti ellátást, valamint van némi fogalma a kórházon kívüli ellátás gyakorlatáról, még ha nem is bába. Kaufman pedig egy olyan nővérkarról érkezett, ahol kórházi emberek, kórházi körülmények között a bábai modellt igyekeztek megvalósítani: az egyetem klinikáján 1985 és '87 közt kísérleti jelleggel kibővítették a kórházi szülésznők jogait, részletesen tanulmányozva eközben a szakmai eredményeket, statisztikákat, a megváltozott protokoll szerinti ellátásba beleegyező nők visszajelzéseit és véleményét, utánkövetéses vizsgálatokkal ellenőrzött egészségi állapotát, valamint a szülésznők és orvosok közti munkamegosztás napi gyakorlatát, a munka közben felmerülő konfliktusok mibenlétét, megoldásait.

Az ontariói bábák erősen kifogásolták, hogy a frissen kinevezett négytagú testületben van két ügyvéd, egy orvos és egy egyetemi pozícióban doktori fokozattal kutató, független bábai képesítéssel is rendelkező kórházi szülésznő - de gyakorló független bába nincs. A nézeteltérést Alan Schwartz nyilatkozatai oldották meg (ennek kapcsán nem tud nem eszembe jutni Ina May Gaskin intelme, amelyben a komunikációs készség fontosságát emeli ki): Schwartz emlékeztette a közvéleményt és a bábákat arra, hogy mindenki jobban jár, ha a bábakollégiumok ebből kimaradnak. A négyfős bizottság garantáltan bábaságpárti, de  egyrészt őket utóbb senki nem vádolhatja majd elfogultsággal és azzal, hogy a saját pecsenyéjüket sütögetnék a bábák jogaiért való küzdelmükkel, másrészt a testületnek egészségpolitikai és törvényhozással kapcsolatos munkát kell elvégeznie, amelyet, ismerjük be,  jobb, ha ügyvédek és protokollok kidolgozásában jártas emberek csinálnak. Másfelől, a bábakollégiumok szakmailag erősebb pozícióban maradhatnak, ha vita helyett amolyan kívüláló felügyeleti szervként közlik a kritikáikat a bizottsággal.

A négyfős testület több mint egy évig csak adatokat gyűjtött: a minisztérium nem szólt bele a munkájukba, ők pedig utólag hálásan írtak arról, hogy ez milyen nagy mozgásteret adott nekik. A munkát azzal kezdték, hogy összehívták a civil szervezeteket és elmondták a terveiket: utazni és szervezni fognak, találkozni és beszélni akarnak mindenkivel, kérdéseket akarnak feltenni, válaszokat akarnak kapni, és a valós helyzetet tükröző jelentést akarják elkészíteni a szabályozási tervezet előtt.

Írásos anyagokat kértek be minden létező szakmai és jogvédő szervezettől, de  mindent megtettek azért is, hogy különféle felhívásokban elérjék az elkötelezett civil magánszemélyeket is; előadások megtartására kértek fel mindenkit, akinek az ügyről számottevő véleménye volt, és közben meghívtak nemzetközi szakértőket is; szakmai és lakossági fórumokat rendeztek orvoskonferenciákon, nőszervezetek találkozóin; rengeteg eszmecserét lebonyolítottak biztosítótársaságok képviselőivel, kórházak vezetőivel, független bábákkal, tradicionális bábákkal, egyházi és kisebbségi csoportok képviselőivel, mentőszolgálattal stb. Ahogyan fogalmaztak: igyekeztek mindent megtudni arról, hogy a bábaság hogyan működik Ontarión kívül és belül, ki hogyan képzel el egy integrált rendszert, ki mit tart akadálynak, mit akar a szakma, a közvélemény, mit akarnak a szülő nők. A bábai testületeket arra biztatták, hogy szervezzenek maguk köré lakossági támogató csoportokat (support group), tartsanak előadásokat, gyűjtsék be a visszajelzéseket, és írják le, mit várnak a szabályozástól: vegyenek részt az ontariói bábaság létrehozásában.

Mary Eberts később, 1995-ben, tárgyalások sorozataként és nem adatgyűjtésként vagy közvélemény-kutatásként írta le a folyamatot: a testület abból indult ki, hogy teljesen nyilvánvalóan lesz szabályozott és elismert bábaság, tehát aki a társadalmi vitában részt kívánt venni, azt arra kérték, hogy lépjen túl az igen-vagy-nem kérdésen, és koncentráljon arra a kérdésre, hogy hogyan csináljuk meg.

A testület, miközben az írásos anyagokra várt, áttanulmányozta az USA, Hollandia, Dánia és az Egyesült Királyság módszertanát a bábaság és a bábaképzés szabályozására. Hamar belátták, hogy az USA modellje, hiába van földrajzilag közel és hiába hasonló az egészségügyi képzésének egésze Kanadáéhoz (és lenne emiatt kívánatos a két bábai rendszer közt is az átjárás), nem jelent követhető irányt. Az USA-ban nincs központi szabályozás, ezért a szakma ott szigorúan elkülöníti a nővéri diplomával rendelkező, illetve nem rendelkező bábák státusát, jogaikat, praxisengedélyük feltételeit stb., a többi tanulmányozott ország modelljében viszont nem voltak ilyen különbségek. Ontario tartomány (és Kanada egésze) ezekhez az országokhoz hasonlóan egységes szakmai követelményrendszert akart, olyan bábaképzéssel, amelyből kikerülve mindenki ugyanolyan praxisjogokat kapna, függetlenül attól, hogy milyen előzményekkel kezdte el a tanulmányait (azaz legyen a végeredmény szempontjából mindegy, hogy pl. érettségi után rögtön bábaképzőbe ment, vagy végzett kórházi nővérként akart bábának továbbtanulni: a cél az, hogy aki utóbb bábának nevezheti magát, az mindenképp feleljen meg egy magas színvonalú, egyértelmű szakmai sztenderdnek).

A különféle szakmai és civil fórumoktól bekért írásos anyagokhoz a testület szempontokat adott ki: mindenki írja le, hogy mi a véleménye a független bábaságról, milyen előnyökkel járna szerinte a független bábaság integrálása az ontariói szülészeti ellátás egészére nézve, milyen más egészségügyi ellátók tevékenységével hogyan van szerinte átfedésben a bábák tevékenysége; hogyan képzeli el a bábaképzést, milyen tantárgyakkal, milyen egyetemeken, milyen karokon, milyen részképzéssel átfedésben stb.; hol praktizáljanak a bábák, hogyan konzultáljanak a többi egészségügyi ellátó szervvel; ki mit gondol a költségekről, mi az, amihez biztosan pénz kellene és honnan csoportosítsuk át a forrásokat; hogyan nézzen ki a független hatósági felügyelet; milyen legyen a szakmai felelősségbiztosítás.

Az írásos anyagok elemzése után a testület 1986. október-november során kerekasztal-beszélgetéseket és nyílt fórumokat (public hearing) rendezett; ezeken a megbeszéléseken a különféle szervezetek megvitathatták és módosíthatták az anyagaikat, megbizonyosodhattak arról, hogy a tervezetük részévé vált a testület munkájának. Összesen több mint 500 ilyen írásos tervezet gyűlt össze, és az őszi tárgyalásokon még körülbelül további 200 tervezet hangzott el előadás-formátumban magánszemélyektől és civil közösségek képviselőitől.

Ez a rengeteg anyag természetesen rengeteg eltérő álláspont egyvelegét adta végül, ízelítőül felsorolok néhányat (és bárminemű egybeesés a magyar helyzettel csak és kizárólag a véletlen műve lehet ;-)):

A kanadai szülész-nőgyógyász orvosok társasága (SOGC, Society of Obstetricians and Gynecologists of Canada) szerint a bábák tevékenysége "jelentős előnyökkel" járna a gyermeket váró anyák számára. Az ontariói orvosi kamara (OMA, Ontario Medical Association) szerint ne integráljuk a bábákat a rendszerbe, és a problémákat meg tudjuk oldani az orvosi ellátás és a kórházi nővéri protokollok javításával. A kórházi szülésznők és nővérek szerint a bábaszakma tevékenyége az ő munkájuknak egy speciális változata, tehát a bábákat a nővéri - kórházi nővéri (registered nurse, nurse practicioner), illetve védőnői (public nurse, illetve ugyancsak nurse practicioner) - rendszeren keresztül kellene az egészségügybe integrálni, a nővérképzést és a nővérekre vonatkozó szabályozást kiterjeszteni rájuk is. Ez utóbbi nézet jól kifejezte azt is, hogy a kórházi szakma egy része mennyire idegenkedett a független bábák státusba emelésétől, de ez sem lepett meg  senkit: a szülésznők a legtöbb országban az orvosok beosztottjai, a korábbi kanadai rendszer teljesen hasonló volt a mostani magyarországihoz.

Az ontariói bábák a tervezetükben egy független bábai modellt írtak le, amelyben a szülő nő tájékozott döntéseket hozhat és az ő elhatározásán múlik a segítők személye, a szülés helye és módja, valamint rendelkezésére áll ugyanaz az állandó ellátó az egész terhessége alatt, a gyermekágyas időszak végéig. A bábák szerettek volna önálló szakmai irányító és felügyeleti testületet; szerettek volna a többi egészségügyi ellátó szervezettel közösen használt eszközöket és adminisztrációt (pl. a kórházakban, a sürgősségi ellátásban); és szerettek volna egy kezdetben nem teljes, de fokozatosan növekvő létszámú bábai kart, azzal a céllal, hogy egyrészt a (tovább)képzések mielőbb megkezdődhessenek, de másrészt a törvényig hátralevő átmeneti időszakban már csak azok praktizálhassanak, akik most azonnal megfelelnek a később érvénybe lépő követelményeknek.

A testületnek a többi kanadai tartomány bábakollégiumai is küldtek anyagokat, és nagyon sok civil is. Mary Eberts később elmondta, hogy a munka egyik legjobb velejárója az volt, ahogyan az összes fórumon és nyílt vitán megtapasztalhatták a lakosság támogatását. "Nagyon jó eszmecserék voltak - nyilatkozta Eberts 1995-ben egy személyes visszaemlékezésben Ivy Lynn Bourgeault-nak, akinek 2006-ban megjelent könyve ezen posztok fő forrásmunkája -, anyukák, apukák, kisebb és nagyobb gyerekek egy olyan vitában, amelyben mi döntéshozókként betekintést nyerhettünk más emberek személyes élményeibe, és megláthattuk a bábai modellben szerzett rengeteg jó tapasztalat családi és közösségi kihatásait is.

A bábai modellt preferáló családokon kívül az ügy jelentős támogatást kapott több mint húsz, a legkülönbözőbb ideológiák mentén felépülő női jogvédő szervezettől; baloldali feminista csoportoktól és jobboldali konzervatív nőszövetségektől egyaránt. A feminista irányvonalú torontói Women's Health Network képviselői kiemelték, mennyire fontosnak tartják a nők jogát ahhoz, hogy rendelkezhessenek a saját testük és az életük felett, dönthessenek olyan kérdésekben, mint a családtervezés, szexuális élet, szexuális identitás, terhesség és szülés. A feministák ugyanebből az alapállásból kiindulva támogatják azt is, hogy mindenki számára elérhető legyen a szakszerű és biztonságos fogamzásgátlás (beleértve a legális, orvosi ellátásban végzett abortuszt), és azt is, hogy mindenki megválaszthassa a szülése helyét, módját, és az ott segédkezők személyét, elutasíthasson bizonyos vizsgálatokat vagy beavatkozásokat, orvosi javaslat ellenére szabad választásból kihordhasson és megszülhessen egy fogyatékos babát stb. Nagyon sok ontariói feminista szervezet rájött, hogy a nők igényeire és döntési jogára épülő bábai ellátási modell mennyire összhangban van a feminista gondolkodás számos elemével. Ennek az lett a következménye, hogy sok feminista tevékeny részesévé vált a bábaság ügyének, akár mint aktivista és jogi támogató, akár mint bábával szülni akaró nő, de ezekből a csoportokból sokan lettek később maguk is bábák.

Ezzel párhuzamosan a bábaság legalizálása erős támogatásra talált olyan konzervatívabb, zöld, illetve keresztény női csoportokban is, amelyek a nők egészségével és jogaival kapcsolatos számos társadalmi mozgalmat elutasítanak (pl. az abortusz legalizálását). Ezek a nők magukénak érzik a bábaság családközpontú szemléletmódját, az egymás egészségéért és a természeti környezetért való felelősségünk folytonos szem előtt tartását, a mai tudomány által is igazolt tradicionális módszerek átmentését a modern egészségügyi ellátás gyakorlatába. A négytagú ontariói testület később a legfontosabb tapasztalatai közt említette azt, hogy a politikai, filozófiai nézetek mentén egymással egyébként teljesen szembenálló nők mennyire egységesen támogatták a szülészeti ellátás reformját és a bábai modell integrálását az ontariói egészségügybe.

Vicki van Wagner ontariói bába elmondta a már említett I. L. Bourgeault-nak (a Push! című könyv szerzőjének), hogy a testület munkájáról a legkedvesebb, szimbolikussá vált emléke az, ahogyan a REAL Women életvédő szövetség és az Ontario Coalition for Abortion Clinics egy kerekasztal-vitában az összes fontos kérdésről egyetértett egymással, amikor a független bábai protokoll legalizálásáról volt szó.

A négytagú testületnek célja volt az is, hogy a társadalmi vita során a bábákat  rávegye, hogy magukat mint profi egészségügyi szakembereket, ne pedig mint valami hippikből álló radikális csapatot mutassák be a közvéleménynek. A bábaságnak kétségkívül van egy "alternatív" (countercultural) arculata, de vajon érdemes-e hippinek öltözve elmenni egy minisztériumi egyeztetésre?

"Rendszeresen ugrattuk egymást az öltözködési előírásokkal - emlékezett Jane Kilthei ontariói bába a Push! című könyvben. - Mindenki tisztában volt vele, hogy a meglevő rengeteg tudásunkat, információnkat és tapasztalatunkat nem fogják komolyan venni, ha nem profik módjára tálaljuk. Szó se volt persze arról, hogy megváltoztattuk volna a gondolatainkat, de úgy kellett előadnunk őket, olyan szóhasználattal, olyan kontextusban, hogy meghallják és megértsék. Emlékszem, hogy egy előadásom előtt arra gondoltam, hogy valami olyasmit kell most felvennem, amire nem fognak majd emlékezni. Azt akarom, hogy arra figyeljenek, amit mondok, és ne arra, hogy mi van rajtam."

Máshol ugyanő arról beszél, hogy "muszáj volt az egyeztetések során háttérbe szorítani a bábaság lelki meg spirituális oldalát. A bábaságnak ez az üzenete egyszerűen nem ment át, és hamarosan maguk a bábatestületek figyelmeztették a saját előadóikat, hogy ügyeljenek arra, hogy milyen képet festenek a hallgatóságnak a bábaszakmáról: koncentráljanak a szakmai érvekre és a beszédeikben nyilatkozzanak meg egészségügyi ellátó szakemberekként." Ez különösen fontos lett később, a törvénytervezet vitáját kísérő lobbizás ideje alatt, de arról még lesz szó.

Az orvosokat leginkább a bábák szakmai felügyeletének kérdései és a felelősségbiztosítással kapcsolatos anyagi kérdések érdekelték, és ezek tisztázása után az orvosok részéről mérhetően csökkent az ellenállás. A legtöbben közülük azon aggódtak, hogy egy összevont rendszerben a bábák által elkövetett hibák miatt is az orvosokat terheli majd a szakmai és az anyagi felelősség: az orvosok nem akartak abba a helyzetbe kerülni, hogy a lánc végén mindig ők hozzák majd helyre amit valaki más elrontott, a maradék következményekért pedig mégis ők lesznek a műhibaperek vádlottjai, illetve a nagy összegű biztosításaikon keresztül ők fizetik majd meg mások felelőtlen döntéseinek az árát. Az orvosok számára  teljesen érthető okokból nagyon fontos volt az elsődleges ellátói (primary caregiver) szerepkör tisztázása, és az, hogy miután az elsődleges ellátót kijelöltük, legyen az akár szülész-nőgyógyász, akár bába, attól kezdve ez a személy feleljen a páciensért, és ő  (illetve a felelősségbiztosítója) állja a költségeket is.

Az ontariói kórházak többsége támogatta a független bábák integrálását az egészségügybe; a kórházszövetség (OHA, Ontario Hospital Association)  által beadott tervezetben egy olyan kérdőíves felmérés eredményei is szerepeltek, amelyet a kórházszövetség saját hatáskörben végzett el, 80 intézmény dolgozóit és képviselőit kérdezve meg, hogy mit várnak egy leendő törvényi szabályozástól. A kórházak annak tisztázását várták, hogy ki fogja a kórházi ellátásban tevékenykedő független bábákat fizetni, illetve a független bábák által a kórházban elvégzett vizsgálatokért stb. a kórházak hogyan kapják meg az őket megillető kompenzációt, ki hogyan felel majd a műszerek, eszközök állapotáért.

Négy kórház jelezte, hogy hajlandó lenne kísérleti projektekben részt venni. Ezen intézmények mindegyike megfogalmazta valamilyen módon, hogy a bábák jelenléte segítene nekik abban, hogy családközpontúbbá és emberibbé szervezzék át a szülészeti és újszülöttosztályukat.

Az írásos anyagok begyűjtése közben, 1986 júliusában és augusztusában került sor arra is, hogy a négyfős testület hosszas olvasás után személyesen is találkozzon az amerikai, brit, dán és holland bábakollégiumok képviselőivel (és hogy pontosan kikkel találkozzanak, arról a Kanadában már praktizáló bábák szakmai szervezeteinek vezetőit kérdezték meg). A testület tagjai elsősorban azt akarták megtudni, hogy mi az, ami máshol nem működött, és mi az, ami igen. A külföldi konzultációk során nem egyszerűen tanulmányútra mentek, hanem célzottan tanácsot kértek minden tárgyalópartnertől: szerinte mi az, amit Ontario mindenképp próbáljon meg, illetve semmiképp ne próbáljon meg. A nemzetközi párbeszédek azért is hasznosak voltak, mert a közvélemény ezekből megtudhatta, hogy a független bábaságnak hasonló modelljei már működnek más fejlett államokban is, jó szülészeti ellátási statisztikákkal, elfogadó társadalmi környezetben.

Az adatkérések, 1986 nyári-őszi konzultációk és nyilvános viták után a testület feldolgozta és összesítette az eredményeket. 1987 októberében, összesen több mint másfél évnyi megfeszített munka után, egy 426 oldalas jelentést adtak be az ontariói egészségügyi miniszternek, a végén egy 70 pontban megfogalmazott ajánlással arról, hogy milyen legyen és hogyan működjön Ontarióban a független bábaság.

(Folytatás következik.)

19 komment

Címkék: kanada bábaság

A bejegyzés trackback címe:

https://felicitasz.blog.hu/api/trackback/id/tr822452988

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lord_co 2010.11.17. 21:56:51

Hú, ez nagyon jó, várom a folytatást.

zellerlevél 2010.11.18. 06:13:41

Nálunk nehéz lenne négy ilyen embert találni.

(Nekem egyébként is feláll a szőr a hátamon a hivatásos feministáktól, többet ártanak, mint használnak - úgy általában is, meg egyénenként is konkrét esetekben.)

lszg 2010.11.18. 20:24:04

A törvényi szabályozás kidolgozása alatt a bábák ugyanúgy dolgoztak mint a szabályozás megkezdése előtt vagy a szabályozásig fel kellett függeszteniük a tevékenységüket, esetleg a megoldás valahol a kettő között volt?

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.11.18. 21:01:03

@lszg: Eleinte mindenki praktizálhatott, és közben létrehoztak egy átmeneti szakmai kollégiumot, amely közzétette az első sztenderd követelményeket, meg a körülbelüli időpontot, amikorra a végleges szakmai kollégium megalakul és ezen sztenderdek részletes verziói alapján működni fog.
Egy néhány évig tartó átmeneti állapot zajlott le - végül a tervezettnél hosszabbra nyúlt -, amely idő alatt voltak akik egy időre felhagytak a praxissal és elmentek továbbképzésre egy nővérkarra, mert tudták, hogy az új rendszernek anélkül nem fognak megfelelni, és voltak, akik praktizáltak tovább, mert a leendő rendszerhez is elég volt a végzettségük és a gyakorlatuk, vagy épp csak egy-két területen kellett extrákat teljesíteniük és amellett vihették tovább a praxisukat is. Az átmeneti időszak a törvény kihirdetésével és a szakmai kollégium végleges megalakulásával zárult le (ez egy konkrét év, hónap, nap volt), attól kezdve csak az praktizálhatott, aki az előírásoknak megfelelt és az új kollégiumtól megkapta a működési engedélyét. Az átmeneti időszak azért volt jó, mert senki sem lett egyik napról a másikra eltiltva, de mindenki látta, hogy ha nem elég a végzettsége és a gyakorlata, akkor az új rendszerben nem fog működési engedélyt kapni, azaz saját érdekében most azonnal iratkozzon be (vagy vissza) valamelyik egyetemre, hogy mire szükség van a papírjaira, addigra végezzen.

zellerlevél 2010.11.18. 21:38:05

@Lord_co:

Ha a kérés a feminizmusra vonatkozik: ezek a harcosok - mert azok, és emiatt mondjuk a keresztény kultúrkörben már eleve fenntartással fogadja őket az emberlánya - elértek elég sok mindent, amire tényleg szükség volt (nők választójoga és hasonlók), csak mellé kaptunk sok mindent, amire a kutya sem vágyott.

Nem vágytunk arra, hogy a nők erőszakosak legyenek, nőiességük eltűnőben legyen, és ezzel együtt a férfiak férfiasságának is nyoma vesszen. Nem akartuk, hogy a férfiak elveszítsenek majd' mindent, amitől volt némi önbecsülésük (és itt nem a vadászatra gondolok, hanem főként a családfenntartói státusszal együttjáró magabiztosságra, kiállásra és hasonlókra), nem akartuk, hogy mára oda jussunk, hogy a férfiak testi és lelki egészségéről lassan nem is beszélhetünk: 40 %-uk nem éri meg a 65. születésnapját. Ők sokkal kevésbé tudtak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, mint a nők, akiknek egy része még most is olyan hevesen küzd a képzelt, vagy létező, de a férfiakénál mindenképpen kisebb mennyiségű hátrányai ellen...

Nem kell már sok, és megjelennek a férfiak egyenjogúságáért küzdő csoportok is, erősítve a nemek közötti harcot, ahelyett, hogy egymást segítve élnénk együtt.

Liliak 2010.11.18. 22:11:47

Feminizmus ide vagy oda, nincs olyan messze meg az az ido, amikor a terhessegmegszakitasokat egy ferfiakbol (!) allo bizottsag biralta el.

Emellett megismetlem a bejegyzes egy reszet. Tudom, h olvasta mindenki, de en megismetlem:

"A testület elnöke Mary Eberts...Alan Schwartz elvállalta az alelnöki pozíciót...A testület másik két tagja ... dr. Rachel Edney volt, ... dr. Karyn Kaufman"

Nokrol nok dontsenek.

zellerlevél 2010.11.18. 23:13:54

@Liliak:

Csak nőket érint a szülés? Szerintem nem.
Csak nőket érint az otthonszülés? Még jobban nem.
Csak nőket érint az egész finanszírozása? A legkevésbé sem.

Szerintem nincs igazad. Pont abban látom az egyetlen esélyt, hogy a nemeknek képesnek kell lenni együtt élni, dönteni, cselekedni.

(A abortuszról a véleményem biztosan nem egyezik a tieddel, mert én egy sokkal szigorúbb szabályozást tartanék helyesnek, kiegészítve egy hathatós megelőző, és egy nagyon jól működő kismamagondozással és örökbeadási rendszerrel.)

Liliak 2010.11.18. 23:22:39

@zellerlevél:

Nem irtam h CSAK noket erint a szules-otthonszules es az egesz finanszirozasa.
Csak azt irtam h "nokrol nok dontsenek". NEM CSAK nok, de tobbsegben legyenek a donteshozasban.

A terhessegmegszakitasokrol sem irtam velemenyt, mert nem ide tartozik. Csak arrol sejtetem a velemenyem, h milyen abszurd, mikor errol egy ferfiakbol allo bizottsag dont.
(S nem az a velemnyem h ez csak az anya dolga. De elsosorban az ove. S utan az apae is, stb, de ez mar tenyleg off)

A lenyeg amit ki akartam hangsulyozni, h "Alan Schwartz ... nem vállalta el a pozíciót... Azt ajánlotta a minisztériumnak, hogy jó lenne, ha a testületben nők lennének többségben, vezetőnek pedig egy szakmailag kiemelkedő, erős egyéniségű nő kellene, aki a bábai testületek mellett az ügy iránt elkötelezett civil szervezetek és úgy általában a nők körében is népszerűségnek, de legalábbis tiszteletnek örvend."
Erre akartam visszaterni

zellerlevél 2010.11.18. 23:27:41

@Liliak: "Csak azt irtam h "nokrol nok dontsenek"."

Értettem. Viszont szerintem itt nem a nőkről fognak dönteni, hanem a közös ügyeinkről.

Liliak 2010.11.18. 23:31:31

Elsosorban a nokrol s gyermekeikrol, ezaltal a csaladokrol. S h milyen korulmenyek kozott szulhetunk.
S n-edsorban a kozos penzrol.
Igy gondolom en.

Liliak 2010.11.18. 23:42:39

De ezert kell minden "erintett" megszolaljon, mert masnak mas lehet a sorrend.
Nekem ez a fontossagi sorrend.
@};-

Lapis Lazuli 2010.11.20. 21:15:05

Nagyon kösz Feli!
Halkan sóhajtozok: mekkora az esélye egy ilyen munkának ma itthon...

lszg 2010.11.21. 17:57:18

@Felicitasz: Valami hasonló rendszert képzelnék el itthon is. Nem tetszik ezzel kapcsolatban az ogy. nyilatkozata sem, akik átmeneti rendszer nélkül terveznek változást. Egyetértünk, hogy egy jó, nem átmenetinek tervezett szabályozáshoz idő is kell, de addig sem lehet figyelmen kívül hagyni a kialakult gyakorlatot.

misspony 2010.11.22. 05:23:52

Kár, hogy ez a posztod ennyire későn született!
Kár, hogy mire ezt elolvassák, az összes létező hibát el fogják követni!
És jó, hogy írsz erről, nagyon tetszik ez a rendszer!

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.10.05. 10:17:11

Ezt biztos mindenki olvasta, de beteszem ide is:
index.hu/belfold/2011/10/05/otthon_szules_kutatas/

Az összes szociológiai, demográfiai jellegű adata megerősíti azt a 2006 körüli nem reprezantatív (de nagyon értékes) szakdolgozati adatgyűjtést amelyre egyszer már hivatkoztam.

Biztos nagyon érdekes a teljes kutatás, aki megtalálja online, tegye már be a linket. (Én most még legalább egy hétig nem tudok komolyabban dolgozni semmi ilyesmin, de aztán ismét igen.)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.10.17. 22:12:18

@Grabb: Végigolvastam, egy-két bekezdésnél tudatosan légzőgyakorlatozva.
Te már ismered a szavajárásomat (szavamjárását?) az efféle helyzetekben: ha csak a fele igaz, már akkor is régen rossz.

Nagyon, nagyon értékes anyag, a szerzőnek köszönet érte.