Felicitász blogja

Terhesség, szülés, babázás, gyereknevelés. Gyógynövények, életmód, egészség. Szakirodalom, meg a szokásos tanácsaim gyűjteménye.

©

A blogon megjelenő írások, illetve azok részletei csak a szerző engedélyével, a blog linkjének feltüntetésével használhatók fel vagy közölhetők máshol.

Email: felicitasz@vipmail.hu

Facebook

Ennyien olvastok most

Locations of visitors to this page

Címkék

antibiotikum (2) antidepresszáns (5) anyanyelv (3) apa (3) aranyér (1) asszonygyökér (1) autizmus (6) autonómiára nevelés (5) baba (18) bábaság (22) balett (3) berry (1) beszédtanulás (11) bogyó (1) bölcsőde (1) boldogság (1) büntetés (4) burokrepedés (2) citromfű (2) családtervezés (8) csalán (1) császármetszés (14) császárseb (3) dicséret (3) d vitamin (1) egészség (15) életmód (13) elfogadás (3) engedetlenség (2) epidurális érzéstelenítés (2) érzelmi nevelés (1) eufenika (2) evésproblémák (1) fájdalomcsillapító (9) fejfájás (1) fejlődési rendellenesség (3) felicitasz (22) feminizmus (2) fészekrakó ösztön (2) fogamzás (4) fogamzásgátlás (3) fogamzásgátló tabletta (1) folsav (8) frontérzékenység (1) gátseb (1) genetikai tanácsadás (2) geréb ágnes (2) gyász (2) gyereknevelés (14) gyerekszám (6) gyerekvállalás (13) gyermekágy (12) gyermektelenség (7) gyógynövény (12) gyógyszer (7) h1n1 (11) halloween (1) harry (1) harry potter (10) hiszti (5) hőgörbe (1) hólyaggyulladás (1) homeopátia (1) hőmérőzés (1) hozzátáplálás (5) húsvét (1) idegennyelv tanulás (6) immunitás (3) influenza (13) influenzavírus (2) iskola (4) jutalom (2) kanada (22) kányabangita (1) karácsony (4) kétnyelvűség (6) kézzel tágítás (1) kiságy (1) kisgyermekkor (18) köhögés (1) kolin (1) költözés (1) komló (1) korai fejlesztés (10) korai vajúdás (2) koraszülés (2) korcsolya (1) kórház (3) kormányrendelet (1) lázcsillapító (2) levendula (2) magzatvédő vitamin (3) magzatvíz (1) meddőségi kezelés (3) medveszőlő (1) menstruációs ciklus (4) mese (11) meseterápia (1) mikulás (1) mióma (1) mmr (2) montessori (4) napirend (4) nátha (4) nevelés (2) nyugtató (3) oltás (14) omega 3 (3) öngyilkosság (1) orvos (20) otthonszülés (27) otthonszülés kormányrendelet (3) óvintézkedés (12) óvoda (5) ovulációs teszt (1) oxitocin (3) párkapcsolat (10) peteérés (2) peteérésjelző (1) pg53 mikroszkóp (1) potter (1) pozitív (1) pozitív nevelés (7) prom (1) pronatalizmus (2) pszichoterápia (20) ptsd (8) rák (2) rooming in (2) szaporodási ösztön (2) székrekedés (1) szeretet (6) szoptatás (14) szülés (27) szülésélmény (1) szülésindítás (5) szülési terv (1) szüléstörténet (1) szülés utáni depresszió (9) születésélmény (2) szűrővizsgálat (9) tájékozott döntés (10) tápanyagszükséglet (12) táplálkozás (11) tápszer (3) tea (11) teherbe esés (10) tehetséggondozás (6) tej (2) tens (2) teratológia (1) terhesgondozás (10) terhesség (14) termékenységi problémák (6) termékeny nap (3) természetes családtervezés (2) terminustúllépés (4) tigrisanya (2) többnyelvűség (3) tokofóbia (3) tőzegáfonya (2) tudomany (1) tudomány (2) túlhordás (3) tüneti hőmérőzéses módszer (1) tűzvédelem (1) újévi fogadalom (3) újszülött (12) ünnep (13) usa (19) utófájások (1) valentin nap (1) vas (2) vashiány (4) vérszegénység (3) zöld (1) zöld tea (1) zsurló (1) Címkefelhő

Friss kommentek

A korai kommunikáció jelentősége a nyelvi és érzelmi nevelésben

2010.09.29. 03:10 Felicitasz

A korai nyelvi fejlődésről szóló posztokat azzal a felhívással kezdtem, hogy "Beszélgess a kisbabáddal!" - ma arról lesz szó, hogy a kisbabával való korai kommunikáció miért nem egyszerűen csak "nyelvi fejlesztés", illetve miért fontos minden kisgyereknek, de különösen a kisfiúknak, hogy a szüleik sokat-sokat beszéljenek hozzájuk és őket is beszédre késztessék.

A gyerekkel való beszélgetés az érzelmi nevelés egyik legfontosabb eszköze. A szeretet érzelmi élményének legfontosabb közvetítője pici korban (és sok szempontból egész életünkben) az érintés, de az érzelmi élmény kifejezése leginkább a beszélt nyelven keresztül lehetséges. Az alapvető érzelmeket (vidámság, szomorúság, harag, meglepődés, undor) ösztönösen is felismerjük, de aztán a nyelvi címkéken keresztül tanulunk meg összetett érzelmeket megkülönböztetni, és nyelvi megfogalmazások segítségével tanulunk meg érzelemtükröző arckifejezéseket és mozdulatokat tudatosítani.

Kezdetben maga a hallott beszéd, éneklés is érzelmi élmény: az anyai hang ismerős, az anyanyelv dallama, ritmusa ismerős. A kisbabák odabent ezt a hangot, mintázatot már hallották, születés után ismerősként azonosítják. Az anyai és apai hang egy korai átmenet-tapasztalat; ugyanolyan átkötő élmény a méhen belüli élet és a külvilág közt, mint például a Leboyer fürdő.

A korai kommunikáció nagyon fontos a kezdeti bizalom és biztonságérzet kialakulásában:  újszülött kisbabák reagálnak a róluk gondoskodó felnőttek beszédtempójára, tónusára, hangszínére. Halk, nyugodt beszédre megnyugszanak; nem egyszerűen azt érzékelik, hogy ott vagy közel, hanem azt is, hogy minden rendben van. Ha beszélsz hozzá, miközben öltözteted, fürdeted, pelenkázod, vizsgálják, mérik, akkor ez nem csupán  korai nyelvi  input, hanem abban is segít, hogy az átélt új élmény mint biztonságos élmény raktározódjon el, és még ha nem is kellemes, így könnyebben beépíthető a világról gyűjtött tapasztalatok közé.

A hallott nyugodt beszéd egyébként felnőttkorban is csökkenti a szorongást; ha orvosi vizsgálat vagy más stresszkeltő esemény közben barátságos hangvételű külső narrációt kapunk a velünk történő dolgokról, akkor kevésbé magas a vérnyomásunk és lassul a szívverésünk is.

A szülők beszéde már újszülött kisbabáknál is nagyon fontos a korai tanulásban, és itt nem csupán beszédtanulásról van szó. Kezdetben bizonyos hangsorokat megtanulnak bizonyos cselekvésekhez társítani (saját kéthetes fiam a "nagyra nyitja a száját" hangsort az ásításhoz), és ez megkönnyíti a világban való eligazodást, illetve megajándékozhat a  kompetencia első tapasztalataival: az élménnyel, hogy egy cselekvésükkel befolyásolhatják a külvilágot, például felgyorsíthatnak történéseket. (A fiam esetében ez azt jelentette, hogy a megfelelő szoptatási pozíció gyorsabb felvételével hamarabb elkezdhetett enni.)

Újszülött kor után a kisbabád, kisgyereked sem csak nyelvi anyagot sajátít el a beszédedből: a szövegeléssel, mutogatással te hívod fel a figyelmét egy sor dologra, amit magától nem venne észre, és a te hanglejtésed, beszédtempód, hangerőd mondja meg tulajdonképpen mindenről, hogy érdekes és preferálandó, vagy veszélyes és kerülendő. A "leesik!" önmagában mindig ugyanazt a történést jelenti, a néhány hónapos kisbaba a te reakciódból tanulja meg, hogy a csörgős plüsslabda esetében ez vicces és rendben van, a kristályváza esetében nem.

A kisbabával való kommunikáció már néhány hetes korban is a szociális fejlődés eszköze: a gőgicsélés indulásának kapcsán már írtam arról, hogy a csecsemők számára ezek a korai interakciók jelentik az első párbeszédeket (azt a jelenséget, hogy valaki beszél, szünet van, én beszélek, szünet van, ismét ő beszél, szünet van stb.). A szülői beszédre válaszul megnyilvánuló korai szociális mosoly, amelyre reagálva a szülő visszamosolyog és folytatja a beszédet, az első párbeszéd jellegű szociális interakciók egyike.

Beszélni kezdő gyerekek érzelmi nevelésének során először is rengeteg érzelemhez kell szavakat társítanunk: mi az, hogy vidám, szomorú, megijedt, türelmetlen, haragszik, megnyugodott, megvigasztal stb.

2-3 éves kor körül a gyerekek egyre több érzelmet tanulnak meg megkülönböztetni, és a nyelvi megfogalmazás az érzelmi tudatosság és az önkontroll fejlődésének legfontosabb  eszközévé válik. Ebben eleinte a szülők mutatnak példát azzal, hogy megfogalmazzák a gyerek helyett az érzéseit (a csapkodó, zokogó kétévesnek elmondják, hogy "tudom, hogy most nagyon dühös vagy, amiért haza kell mennünk a játszótérről"), később pedig az érzelmi nevelés szorosan összekötődik a nyelvi neveléssel, amikor a gyerekeket arra igyekszünk rávenni, hogy csapkodás, zokogás helyett szóban adjanak érzelmi reakciókat ("te már tudsz beszélni, mondd el, hogy mi a baj, hallgatlak").

Catherine Ayoub (Harvard, orvosi kar) és Claire Vallotton (Michigan State University) egy 2010-es tanulmányukban arra figyelmeztetnek, hogy a fejlett korai nyelvi készségek - főleg a gazdag szókincs - segítenek a kisgyerekeknek a viselkedésük és az érzelmeik kontrollálásában, és ez a hatás különösen a kisfiúknál erős.

Korábbi kutatásokból már kiderült, hogy az 1-3 éves kisfiúk általában mind nyelvi teljesítményben, mind pedig az önkontrollra való képességben le vannak maradva az ugyanilyen korú kislányokhoz képest. A kislányok jobban beszélnek, fegyelmezettebbek és  elmélyültebben tudnak figyelni is. Vallotton és Ayoub most egy kétéves utánkövetéses program adatait elemezve azt fedezték fel, hogy a nyelvi készségfejlesztés, és különösen a szókincsbővítés jót tett az összes gyereknek, de drámai javulást eredményezett a kisfiúk önkontrollra való képességében. A kutatók az eredmények tükrében azt ajánlják, hogy a szülők ne csak a kislányaikat biztassák szóbeli érzelemkifejezésekre; más szóval, a 2 év körüli kisfiúk agresszív megnyilvánulásait, hisztijét ne tekintsék a "kisfiúság" természetes velejárójának: a kisfiúkat különös figyelemmel kell megtanítani az érzelmeket kifejező szavakra, illetve ránevelni őket, hogy (pl. csapkodás helyett) fogalmazzák meg az érzéseiket, gondolataikat.

Az érzelmi tudatosságból következő önkontroll megléte döntő fontosságú az első iskolás években: a viselkedésproblémákkal küszködő gyerekek (akiknek többsége kisfiú) ebben az időszakban maradnak le a többiektől a tanulásban. Vallotton és Ayoub vizsgálatai alapján nagyobb hangsúlyt kellene helyeznünk a kisfiúk korai nyelvi készségfejlesztésére, hogy aztán ezekre a készségekre építhessük az érzelmi nevelésüket.

A tehetséges gyerekekről szóló cikkekben külön témakör lesz az érzelmi nevelés. Itt most csak annyit jegyzek meg, hogy ezeknek a nagyon értelmes, de a társas kapcsolataikban gyakran nehézségekkel küzdő gyerekeknek is sokat segíthetünk azzal, ha a fejlett nyelvi készségeikre építünk, azaz például nyelvi megfogalmazásokkal "szételemezzük" nekik az érzelemkifejezéseket, és az összetett emocionális-képi élményeket részletesen körülírjuk. (Példák: aki nagyon szomorú, az sír: csöpögnek a könnyei, legörbül a szája és hüppög. Aki vigasztal, az simogat és letörli a könnycseppeket. Aki vidám, annak felfelé görbül a szája, mosolyog; vagy nagyra nyitott szájjal azt mondja, hogy hahahahaha, nevet, kacag. Aki haragszik, az összevonja a szemöldökét és legörbül a szája stb.)

Természetesen minden kisgyerek sokat tanul ezekből a társításokból, de a kiemelkedő képességű gyerekek egy részének kifejezetten szükséges lehet, hogy nagyon hamar  - már másfél-kétéves kortól kezdve - efféle magyarázatokat és leírásokat kapjon, és ezek segítségével megtanulja értelmezni, kezelni és szóban megfogalmazni a körülötte levők, de mindenekelőtt a saját érzelmeit.

16 komment

Címkék: újszülött baba korai fejlesztés érzelmi nevelés kisgyermekkor beszédtanulás

A bejegyzés trackback címe:

https://felicitasz.blog.hu/api/trackback/id/tr642264937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

türkiz 2010.09.29. 07:04:46

Kedves Felicitasz! El sem tudom mondani, mennyire megörültem ennek a témának!!! Évekkel ezelőtt a megélt tapasztalataim, a játszótéri megfigyeléseim, mások önvallomásai után annyira felcsigázott ez a kérdés, hogy egyre-másra túrtam a könyvtárakat... Rengeteg helyen olvastam ugyanarról, amit te is írtál, amit mi -azok, akiknek egy lány után született fiuk- megtapasztalhat(t)unk...
Kisiskolás korra a fiúk és a lányok között -erre a tanulmányra nagyon emlékszem- akár két(!) év különbség is lehet... Középiskolás kor az, amelyre "beérnek", és sok esetben túlszárnyalják a későbbiekben a lányokat... Ezt én nagyon viccesen úgy szoktam mondani, hogy komótosan, de annál nagyobb precizitással mélyítik belső agyi struktúrájukat :)
Sajnos, most nincs időm, rohannom kell, de muszáj volt azonnal reagálnom :D. Még egyszer köszönöm! Pár éve, amikor erről tettem említést egy régi ismerősömnek (mellesleg orvos és pszichiáter) nagy hahotázás között közölte, hogy ez hülyeség, ő nagycsaládosok között él, rengeteg barátnőjének született elsőként lánya, de ilyesmiről még csak véletlenül sem "vallott" senki.

Tutitu 2010.09.29. 13:41:41

A férjem nagyon fog örülni, ha meglátja ezt a posztot! Ő ugyanis már a pocakomban levő gyereknek, de születésétől kezdve meg aztán igen intenzíven magyarázott a lányunknak, mindenfélét és nem gügyögve (sokak szerint minek azt, a kisbaba még úgyse ért semmit) és ezt a szemöldökfelhúzó rokonságtól is szinte követelte, hogy az ő gyerekével tessék rendesen beszélni.

Talán más téma, de ezzel szorosan összefügg az is, hogy mindig értelmeset igyekeztünk, igyekszünk neki válaszolni (pl. az eső nem azért esik, hogy ő megnőjön (hallottam ilyen választ gyerek kérdésére), hanem mert a szél összefújta az esőfelhőket és azok "kiszakadtak"/összeütköztek)). Elég hamar kiiktattuk a rokonok olyan beszólásait, hogy "Elvisz a zsákos ember" meg "Megesz a mumus". Az eredménye is megvan: úton-útfélen azt kapom, hogy Nahát, milyen szókincse van ennek a gyereknek. A szókincséhez persze a rengeteg meseolvasás is hozzájárul(t).

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.09.29. 14:12:10

@Tutitu: Igen, összefügg. Ez egy angol link, amit majd beledolgozok posztba:
www.sciencedaily.com/releases/2010/05/100512172529.htm
Egy mondatba sűrítve az a lényege, hogy a gyerekek nyelvi készségei jobban fejlődnek a hozzájuk "komolyan" beszélő szülők mellett, és a 3 és 6 éves kor közt hallott "iskolás stílusú" magyarázatok mennyisége befolyásolja az iskolai teljesítményt: nem egyszerűen az így beépített tényanyag miatt, hanem mert a gyerek már rutinosan használja - hiszen otthon megtanulta - azokat a nyelvi formulákat, amelyekkel a tankönyvi ismeretek meg vannak fogalmazva, illetve amelyekkel a tanító néni is beszél.

kecs 2010.09.29. 14:37:26

@Felicitasz: Én valahol azt olvastam (talán épp Vajda Zsuzsánál, de ez nem tuti), hogy a gyerekkel valo gügyögés nem baj, a kicsik ebből értik, hogy most hozzájuk beszélnek. Nyilván nem arról van szó, hogy mondj a bébinek hülyeéegeket gügyögő hangon, hanem hogy maga a hanghordozás figyelemfelhívó a kicsiknek.

Dragonlady (Bp, Hun) 2010.09.29. 19:26:48

tudod, hogy kint vagy a sezlony főoldalán a blogajánlóban? :-)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.09.29. 19:42:08

@Chang Yai: Már nem először. Nem tudom, enyhítő vagy súlyosbító körülménynek számít-e, hogy nem csak ott :-D

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.09.29. 20:18:59

@kecs: Igen, ezt ki lehet mérni, hogy kisbabákhoz, kisgyerekekhez önkéntelenül is magasabb hangfekvésben, éneklőbb dallamokkal, szabályosabb ritmussal beszélünk és sokszor ismételjük magunkat.

Homokvár 2010.09.29. 20:26:27

Felicitasz: Nagyon jó írás! Egyre sűrűbben olvaslak. (Mivaaan, most smúzolok?) :)

Olvasás közben visszacsengtek a fülemben a saját szavaim: "Kicsim, ne nyögjél, hisztizzél, hanem mondd el szépen, hogy mit szeretnél, ügyes vagy, el tudod mondani." - hányszor mondtam már el ezt a mondatot... -és tényleg úgy veszem észre, hogy segít. Látom rajta, hogy olyankor kicsit megtorpan és megpróbál tényleg odakoncentrálni és a legtöbb esetben sikerül is mondania valamit. Ha mást nem, akkor csak annyit, hogy "nem jó". De még csak 1,5 éves, nem is várok mást. :)

Lapis Lazuli 2010.09.29. 20:52:09

Megreparáltam a passomat.
Nem tudom mit csinálok rosszul, de a Kicsinek esze ágában nincs beszélni. Mindent ért, egészen komplikált utasításokat végrehajt. Van valami saját halandzsa nyelve, azon magyaráz egész nap. A Nagy ilyenkor (18 hónap) már két-három szavas mondatokat gyártott, pedig fiú. Kezdek aggódni.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.09.30. 15:16:44

@Lapis Lazuli: Ilyenkor általában (nem mindig) a kommunikációs kényszerítő erő hiányzik. Ha ti őt mindig megértitek, akkor nem fog "emberi nyelvre" váltani, ennek a jelenségnek a klasszikus példája az ismert (még ha nem is száz százalékig valós) Einstein-anekdota.
Az időnkénti szándékos szülői "nem értem" mellett még a képeskönyv-nézegetés közbeni félbehagyott mondatok szoktak beválni; mondjuk elindul Boribon szamócát szedni, hol van Boribon? (gyerek rámutat), hol a kosárkája? (gyerek rámutat), és látod, itt az égen pedig (rámutatsz te) süt a ... (és a gyerek remélhetőleg közli, hogy nap).
Egyszerűbb esetben a sima baba-képeskönyvekkel lehet kettéosztani a "mutogatós" fázist és a "megnevezős" fázist, hol a baba, a kisautó, a szék, a ... , és hagyod a gyereket mutogatni, aztán rámutatsz valamire és megkérdezed a gyereket, hogy hát ez micsoda?, és ez micsoda? ez baba vagy kisautó? és ez mi? ... És ha nagyon nem működik együtt, akkor lehet azt is, hogy mondod te, és aztán egy kérdés formájában megkéred a gyereket, hogy mondja ő is (repülő, látod? repülő... te hogy mondod, hogy repülő?). Minden próbálkozásra jelezz vissza, hogy mennyire elégedett vagy a haladás irányával, és nyugodtan ismételtess, egy idő után ráéreznek az ízére és élvezik. (Te hogy mondod, hogy repülő? Gy: bapu... bapuo... Hű, nagyon ügyes vagy, megint mondjad! ... Általában vigyorognak és megpróbálják megismételni.)

Nagyon régóta rajta van a listán, hogy posztot kell írnom korai olvasás-módszertanból. Azt gyakorlatilag minden szülő csinálja, hogy leül, ölbe veszi a gyereket és megpróbál neki olvasni; az a nehezebb, hogy tényleg hogyan lehet az 1-2 éves gyerekeket aktívan bevonni ebbe az egészbe, és arra késztetni, hogy olvasás cím alatt a nyelvi készségeiket gyakorolják.
18 hónaposan még nincs a Kicsid "lemaradva", inkább erről a váltásról van szó, hogy nem csak neki kell megértenie a külvilágot, hanem rá kell kényszerülnie arra, hogy saját magát a külvilággal megértesse.

andzsin 2010.09.30. 17:49:42

Az általam tisztelt gyerekpszichók mind egytől-egyig azt mondják, semmit sem szabad erőltetni. Aggódni nem kell, előbb-utóbb beszélni fog az a gyerek és nem fog lemaradni semmiről. A miénk két éves fiú és még csak most kezdett el 2 szavas mondatokat (?) gyártani ("Apa ide"-meg ilyenek).

A kedvencem az a történet, amelyben az angol lord agyonajnározott fia először az 5. szülinapján szólalt meg először. Egy estélyen véletlenül leöntötték a pincérek forró teával a lábát és mindenki rohant, hogy segítsen neki a károk elhárításában, mire a gyerek felpattant és életében először megszólalt: "Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A forró tea nem érte el az agyi ingerküszöböt." :)))
(A történet Lukács Béla elméleti fizikustól származik, aki 3 éves koráig egy mukkot se szólalt meg.)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.09.30. 19:19:15

@andzsin: A kivételes képességű egyének egy része (főleg kisfiúk) az átlaghoz képest nagy késéssel kezd beszélni. A jelenséget sokan leírták, pl. Steven Pinker is, de nem mulasztották el megjegyezni, hogy ezen kivételes esetek 3 éves korukra már _másban is_ kivételesek, nem egyszerűen arról van szó, hogy a gyerek "egy mukkot se szólal meg". (Einstein mellett Richard Feynman és Teller Ede is ebbe a csapatba tartozik, Lukács Bélát nem is tudtam.)

Ha egy amúgy átlagos gyereknél _jelentősen_ késik a beszédindulás, az első körben probléma jele szokott lenni, nem zsenialitásé. Érdekes kérdés, hogy ki szerint mi erőltetés: persze, legtöbbjük előbb-utóbb segítség nélkül is beszélni fog, de vajon elég-e, hogy "beszél", mindegy-e, hogy hogyan. Iskolás korban már nagyon sok munka valamit logopédus meg fejlesztő pedagógus segítségével rendbe tenni, és küzdeni a komolyabb problémákhoz szükségszerűen társuló olvasási, írási nehézségekkel. Iskolás korban már nem lehet arra hivatkozni, hogy nem szabad az olvasást meg a matekórai szöveges feladatot "erőltetni" - és sajnos nem igaz, hogy a beszédproblémával birkózó gyerekek "nem maradnak le semmiről".

A kétéves kisfiad viszont teljesen rendben van, sőt, ha egy 15-30 szavas alapszókincset használva nem mondana még szerkezeteket, már az is rendben lenne. :-)

Ez egy nagyon érzékenyen billegő mérleg szerintem, hogy egyfelől hagyjuk békén az átlagos, jól fejlődő, normális gyerekeket, és ne akarjuk őket "fejleszteni", mert maguktól is fejlődnek - miközben másfelől meg muszáj odafigyelni arra is, hogy bizonyos problémáknak igenis vannak korai jeleik, és 3 évesen még néhány hét alatt rendbe tehető az, amiért iskolás korban már nagyon meg kell szenvedni.

Lapis Lazuli 2010.10.01. 08:32:46

Eeegen, valszeg ez lehet. Igyekszem próbálkozni vele, ahogy leírtad. Valahogy nekem ez a fajta nevelés nagyon nehezen megy, úgy értem, nem vagyok elég tudatos hozzá. De mindenképp megpróbáljuk. Meg, ugye, egy gyerekem már megtanult beszélni, és irtó furán érzem magam attól, h a másiknál nem válok be. Na, de engem nem azért "fizetnek", h magammal foglalkozzak :))

govi 2010.10.01. 13:57:35

Tetszett a bejegyzés nagyon, és bár nem vagyok egy önvállonveregető-típus, de valahogy ösztönösen így csináltuk. ... és működött. Kezdetben csak a képek érdekelték, hosszabban nem is kötötte le egy oldal. Aztán lettek kedvencei, amikhez vissza-visszatért. Egy képhez fűztünk történeteket. Nagyon jó átvezető volt a történésekhez Ali Mitgutschtól a Négy évszak a parkban. Kicsit elnagyoltak a rajzok, de a cselekvések a fontosak benne. Ez hamar átvitt bennünket oda, hogy simán végig lehet (mit lehet, követeli) mesélni a Bogyó és Babóca történeteket, és ahogyan te is írtad, visszakérdezek, rákérdezek a szereplők nevére, mit csinálnak, stb.

Mi sem gügyögtünk, de nagyon erősen intonálva (így kell mondani? :D) beszéltem hozzá, illetve eljátszottam, hogy hogyan sír a kislány, mert elveszítette az aranygyűrűjét/hogyan ijed meg/hogyan nevet, stb. Ezeket nagyon szereti utánozni.

Ja, és a mondókák, a Bóbita-kötet nagyon régóta minden nap része. Nem programozottan, hanem pl. főzés, pelenkázás, stb. közben.

Jó, nekünk lányunk van, de azért nagyon büszke vagyok rá, hogy 20 hónaposan mondókázik és többszavas mondatokban beszél;)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.10.13. 02:10:26

@Lapis Lazuli: Ha erre jársz, olvasmányajánlat (évek óta nem került a szemem elé, el is felejtettem, hogy van): Örkény István Nápolyi című remekműve.
mek.oszk.hu/06300/06319/06319.htm#14