Felicitász blogja

Terhesség, szülés, babázás, gyereknevelés. Gyógynövények, életmód, egészség. Szakirodalom, meg a szokásos tanácsaim gyűjteménye.

©

A blogon megjelenő írások, illetve azok részletei csak a szerző engedélyével, a blog linkjének feltüntetésével használhatók fel vagy közölhetők máshol.

Email: felicitasz@vipmail.hu

Facebook

Ennyien olvastok most

Locations of visitors to this page

Címkék

antibiotikum (2) antidepresszáns (5) anyanyelv (3) apa (3) aranyér (1) asszonygyökér (1) autizmus (6) autonómiára nevelés (5) baba (18) bábaság (22) balett (3) berry (1) beszédtanulás (11) bogyó (1) bölcsőde (1) boldogság (1) büntetés (4) burokrepedés (2) citromfű (2) családtervezés (8) csalán (1) császármetszés (14) császárseb (3) dicséret (3) d vitamin (1) egészség (15) életmód (13) elfogadás (3) engedetlenség (2) epidurális érzéstelenítés (2) érzelmi nevelés (1) eufenika (2) evésproblémák (1) fájdalomcsillapító (9) fejfájás (1) fejlődési rendellenesség (3) felicitasz (22) feminizmus (2) fészekrakó ösztön (2) fogamzás (4) fogamzásgátlás (3) fogamzásgátló tabletta (1) folsav (8) frontérzékenység (1) gátseb (1) genetikai tanácsadás (2) geréb ágnes (2) gyász (2) gyereknevelés (14) gyerekszám (6) gyerekvállalás (13) gyermekágy (12) gyermektelenség (7) gyógynövény (12) gyógyszer (7) h1n1 (11) halloween (1) harry (1) harry potter (10) hiszti (5) hőgörbe (1) hólyaggyulladás (1) homeopátia (1) hőmérőzés (1) hozzátáplálás (5) húsvét (1) idegennyelv tanulás (6) immunitás (3) influenza (13) influenzavírus (2) iskola (4) jutalom (2) kanada (22) kányabangita (1) karácsony (4) kétnyelvűség (6) kézzel tágítás (1) kiságy (1) kisgyermekkor (18) köhögés (1) kolin (1) költözés (1) komló (1) korai fejlesztés (10) korai vajúdás (2) koraszülés (2) korcsolya (1) kórház (3) kormányrendelet (1) lázcsillapító (2) levendula (2) magzatvédő vitamin (3) magzatvíz (1) meddőségi kezelés (3) medveszőlő (1) menstruációs ciklus (4) mese (11) meseterápia (1) mikulás (1) mióma (1) mmr (2) montessori (4) napirend (4) nátha (4) nevelés (2) nyugtató (3) oltás (14) omega 3 (3) öngyilkosság (1) orvos (20) otthonszülés (27) otthonszülés kormányrendelet (3) óvintézkedés (12) óvoda (5) ovulációs teszt (1) oxitocin (3) párkapcsolat (10) peteérés (2) peteérésjelző (1) pg53 mikroszkóp (1) potter (1) pozitív (1) pozitív nevelés (7) prom (1) pronatalizmus (2) pszichoterápia (20) ptsd (8) rák (2) rooming in (2) szaporodási ösztön (2) székrekedés (1) szeretet (6) szoptatás (14) szülés (27) szülésélmény (1) szülésindítás (5) szülési terv (1) szüléstörténet (1) szülés utáni depresszió (9) születésélmény (2) szűrővizsgálat (9) tájékozott döntés (10) tápanyagszükséglet (12) táplálkozás (11) tápszer (3) tea (11) teherbe esés (10) tehetséggondozás (6) tej (2) tens (2) teratológia (1) terhesgondozás (10) terhesség (14) termékenységi problémák (6) termékeny nap (3) természetes családtervezés (2) terminustúllépés (4) tigrisanya (2) többnyelvűség (3) tokofóbia (3) tőzegáfonya (2) tudomany (1) tudomány (2) túlhordás (3) tüneti hőmérőzéses módszer (1) tűzvédelem (1) újévi fogadalom (3) újszülött (12) ünnep (13) usa (19) utófájások (1) valentin nap (1) vas (2) vashiány (4) vérszegénység (3) zöld (1) zöld tea (1) zsurló (1) Címkefelhő

Friss kommentek

A szülés mint emberi jogi kérdés

2010.07.11. 00:12 Felicitasz

Ez a címe (Birth as a human rights issue) a Midwifery Today következő konferenciájának, amely Franciaországban, Strasbourgban lesz idén ősszel (szeptember 29 - október 3.).

Minden nap minden percében 150 kisbaba születik a világ különféle sarkaiban. És minden nap minden percében meghal egy anya, miközben megpróbál életet adni valakinek.

A fejlett világban, amikor a szülés, születés kapcsán emberi jogokról és szabadságjogokról beszélünk, akkor többnyire az alternatív (kórházon kívüli) ellátáshoz való jogról esik szó, a megfelelő információhoz jutás és a szabad döntéshozás jogáról. De ott, ahol felnőve minden hatodik kislány az egyik szülésébe fog végül belehalni, és a vajúdásuk kezdetén sokan szertartásosan elköszönnek a szeretteiktől, mert lehet, hogy nem látják őket többé, a szülés kapcsán tárgyalt emberi jogok és szabadságjogok elsősorban az élet védelméhez és a megfelelő egészségügyi ellátáshoz való jogot jelentik.

Valahányszor a háborítatlan szülésről folyik a vita, sokan érvelnek azzal, hogy vissza lehet menni ükanyáink korába, vagy akár Sierra Leonéba és Afganisztánba, ahol a nők orvosoktól, kórházi protokolloktól "háborítatlanul" szülhetnek - ennek minden következményével együtt. Ez az érvelés pedig nem is mindig olyan demagóg, mint ahogy hangzik. Arra figyelmeztet, hogy miközben mi a fejlett világban szülészeti reformokért és alternatív ellátási lehetőségekért  küzdünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy a modern orvoslás miatt tartunk egyáltalán itt, ahol, és most nem a vissza-, hanem a  továbblépésen gondolkodunk, a modern orvoslás eredményeit tisztelve, azokat minden nap felhasználva - vagyis, szeresd a szülészorvost.

Úgy gondolom, hogy minden szülészeti reformban, és a kórházon kívüli ellátás törvényi szabályozásában is sokkal fontosabb szempont a választás szabadsága, mint az a törekvés, hogy kórházi szakmai protokollokon változtassunk. Van, amin lehetne, sőt, kellene is változtatni, de nem jutnánk előbbre, ha utóbb csak annyi történne, hogy a technokrata protokoll helyett kötelezővé tettünk egy háborítatlan protokollt, de egyébként megmaradnánk az átlagost normálisnak előíró szemléletben és módszertanban.

Anyává válni nagyon-nagyon személyes dolog. Sok olyan nő van, aki végigbetegeskedte az egész gyerekkorát, vagy épp fizikai vagy szexuális erőszakot szenvedett el valamikor az életében, vagy valami baleset érte, amelyből évekig tartott felépülnie, vagy valami más oka van, de lényeg, hogy lelki szempontból elege van önmaga "átadásából" valami tervezhetetlennek, testileg pedig elege van a fizikai fájdalomból mint élményől, és szeretné, ha az anyává válása minél kevésbé kötődne össze ezzel az élménnyel. Ezeknek a nőknek az igényei, kívánságai, preferenciái ugyanolyan fontosak, mint amilyen fontos az én igényem volt arra, hogy hagyjanak megélni a vajúdásomat a vele járó fájdalommal együtt, vagy  mint amilyen fontos lehet egy ismét másik nő igénye arra, hogy a terminus napján császározzák meg, mert a nővérének tavaly a 41. héten méhen belül meghalt a kisbabája, és ő azóta retteg attól, hogy ez vele is megtörténhet.

Nagyszerű lenne, ha a modern orvoslást - amíg csak komoly szakmai indok nem szól ennek ellenében - arra használhatnánk, hogy mindenkinek úgy segítsünk vele, ahogyan az neki és a kisbabájának a legjobb lesz, fizikailag és lelkileg. Vannak, akiknek ehhez a háborítatlan szülés a legjobb út, de olyanok is vannak, akiknek az edával elvégzett programcsászár. Minden bántalmazott, vagy másképpen traumatizált, és emiatt programcsászárt akaró nőnek fel lehet ajánlani pszichoterápiás segítséget, de előfordulhat, hogy a felük nem fog változtatni a véleményén, és őket ugyanúgy tönkreteheti lelkileg az, ha kötelező hüvelyi úton megszülniük a kisbabájukat, mint amennyire valaki mást tönkretehet egy indokolatlan császármetszés.

A cél nem a "szülés" előírásszerűen ilyen vagy olyan volta kellene hogy legyen. A szülés tényleg csak egyetlen nap az anya és a gyerek közös jövőjéből: nagyon-nagyon fontos nap, de a közös jövőt legalább ennyire meghatározza az is, hogy egy hét, vagy egy hónap múlva az anya és baba "összege" mennyire egészséges, milyen problémákkal kell napi szinten megküzdeniük. Azaz, vigyázni kell, hogy ha az alapjogok biztosítása után eljutunk a szakmai vitákig, továbbra is megmaradjunk a ló hátán: a mindenáron fenntartott (orvosi) kontrollal szemben ne kezdjünk el az alternatív ellátásban mindenáron háborítatlan szülést célul kitűzni.

A szabad szülésben benne van a kórházon kívüli ellátás legalizálása, de még sok minden más is. Magyarországon sokan vannak, akik a reform keretében elsősorban azt szeretnék, hogy hagyják már őket békében vajúdni (akár otthon, akár kórházban), de ahol ez a lehetőség megvan, ott a következő szinteken szépen kiderül, hogy a nők többségének a kórházválasztáskor legalább olyan fontos szempont az, hogy mindig legyen elérhető aneszteziológus és epidurális fájdalomcsillapítás, mint az, hogy mindig ugyanazok az emberek legyenek vele; és az orvosválasztásukkor is lehet fontosabb az, hogy ne kelljen hazudniuk egy választható császármetszésért, mint az, hogy az illető orvosnak milyen a császáraránya. Ezt nem árt tudni, amikor a nők jogaiért küzdünk: értelmes és hatékony érdekképviselet csak úgy lehetséges, ha tudjuk, mit akarnak azok, akiket képviselni igyekszünk.

A bábai modell abból indul ki, hogy abban támogatnak, amit szeretnél; nem erőltetnek rád semmilyen külső mércét. Ha császárod volt és nem akarsz VBAC-et próbálni, rendben van. Ha nem akarsz szoptatni, az is rendben van - engem szülés előtt néhány héttel megkérdezett a bábám, hogy akarok-e, és amikor meglepődtem a kérdésen, elmondta, hogy ha nem akarnék, akkor a tápszeres tápláláshoz adná meg nekem a lehető legtöbb és legszakszerűbb támogatást.

A tavaszi philadelphiai bábakonferencián elhangzott, hogy a bábaság legszebb, legvonzóbb része a csoda: egy csoda, amelynek a közvetlen közelében dolgozunk, de a tragédiák megmutatják, hogy valóban dolgozunk, nem lehetünk csak természetimádó szemlélők. Marva Zohar, aki ugandai gyakorlatának első hetében azonnal látott halott anyát és halott kisbabát is, a  valóságnak ezzel az arcával találkozva visszagondolt a bábatanonc-évei idealizmusára.

"Volt egy tanárom - írja Zohar -, akihez valaki gyakorlatra jelentkezett egyszer, olyan oktatót keresve, aki bízik a szülésben. A tanárom felolvasta ennek az illetőnek a levelét, aztán úgy kommentálta, hogy 'Remélem, nem fogok csalódást okozni, de én nem bízom  a szülésben. Egyszerűen nem, és kész.'

Én - folytatja Zohar - éppen akkor fejeztem be egy "mindent-csak-természetesen" szemléletű dúlakurzust, és ez a mondat olyan hatással volt rám, mintha a tanárom a szemem előtt növesztett volna patákat és ördögszarvat. Hogy mondhat ilyet egy bába, hogy nem bízik a szülésben?

 - Bizony nem - jött a válasz, amelyre máig emlékszem. - Én a bábaságban bízom. A tudásomban, a gyakorlatomban. A szülésben nem bízom, a szülés életveszélyes; bármikor bármi történhet. Ezért van az, hogy ahol nincs szaksegítség és ellátás, ott folyton tragédiák történnek."

Öt év izraeli és amerikai munka után Zohart egy hét Uganda meggyőzte a tanára igazáról. Igen, a nők tényleg tudnak szülni és a testük hordozza ezt a képességet, de a szülés azért is biztonságos, ahogyan és amilyen körülmények közt ma élünk, a modern orvoslás és a bábaság összes felhalmozott tudásának birtokában. A kettő közt ellentétet keresni teljesen értelmetlen dolog. Nem lehet egyenletet felírni arról, hogy ha jó az ellátás, "megfelelő" a kismama hozzáállása és mindenki egészséges, akkor majd szépen magától végigmegy az egész. Többnyire igen, de például burokrepedés után 55 órával már  engem is jobban motivált, hogy mielőbb biztonságban kint legyen a fiam, illetve 63 óra vajúdás után már jobban motivált a további fájdalom elkerülése, mint hogy "háborítatlan születésélménnyel ajándékozzam meg" a kisbabámat. Nagyon jó volt, hogy lehetett császármetszés mellett dönteni, és nagyon jó volt, hogy ez ma már biztonságos opciónak számít.

Vagyis, amit én tényleg fontosnak tartok, az a választás szabadsága, és Kanadában átélhettem, hogy milyen jó, amikor ez a szabadság magától értetődően megvan. A bábák tisztában vannak vele, hogy nem mindenkinek való az, amit ők csinálnak - a cél az, hogy aki viszont ezt igényli és akarja, annak a bábai modell szerinti ellátás bárhol a világon elérhető legyen. És persze ez azt is jelenti, hogy ideális esetben a világon bárhol elérhetőnek kéne lennie egy tiszta, felszerelt kórháznak, ahol nem azért szülhetünk beavatkozások nélkül, mert ez az egyetlen választásunk, hanem mert a hozzáértő ellátók segítségével valódi döntést hozhatunk arról, hogy mire van szükségünk ott és akkor, és mire nincs. Ha fájdalomcsillapítás kell, legyen - és ha csak fél óra csend és félhomály, akkor legyen az is.
A háborítatlan szülés egy jog, nem kötelesség. Küzdeni kell azért, hogy aki akarja gyakorolni ezt a jogát, az gyakorolhassa. De eközben nem élhetünk előírásokkal arról, hogy mindenki másnak is ezt kellene tennie, mert akkor a végeredmény ugyanaz lesz, mint ami ellen most küzdünk. A modern orvoslás nagyon-nagyon lecsökkentette az anyák és a kisbabák halálának, súlyos fizikai sérülésének esélyét, és ma már tudunk a következő problémával foglalkozni, azzal, hogy a nők egy része maradandó, hosszú távú következményekkel járó lelki károsodást szenved a szülése közben. De semmilyen célt nem érünk el, ha a kötelező protokollt cseréljük le, mert azzal csak kicseréljük a potenciálisan károsodást szenvedő csoportot egy másikra.

7 komment

Címkék: szülés otthonszülés ptsd tokofóbia bábaság tájékozott döntés

A bejegyzés trackback címe:

https://felicitasz.blog.hu/api/trackback/id/tr472142353

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tündér a varázspálcával · http://szulunkosztcsok.blog.hu/ 2010.07.11. 10:15:28

Egyetértek azzal, hogy a lényeg a választás meghagyása. Senkit nem szabad elítélni, aki a MEGFELELŐ TÁJÉKOZTATÁS után akár otthonszülést, akár epidurált választ. Jó, hogy vannak előttünk ilyen példák, mint Kanada.
Úgy látom, Magyarországon 3 probléma van:
1) Választani csak az tud, aki ismeri a lehetőségeket, és a magyar nők többsége nem ismeri, vagy nem tulajdonít különösebb jelentőséget annak a dominóelvnek, amikor a felesleges orvosi beavatkozások megváltoztatják a normál szülési folyamat kimenetelét. Ezt senki el sem mondja nekik.
2) Magyarországon a bábáknak, szülésznőknek a megbecsülése korántsem akkora, mint Kanadában, nem ismerik el önálló szakembernek a szülés körüli ellátásban. Épp csak most kezd divatba jönni egy-két kórházban a szülésznőválasztás, de ez messze nem jár együtt korrekt tájékoztatással. Pl.: az a szülésznő, akit először választani akartam, úgy festette le számomra az oxytocin infúziót, mint egy minden szüléssel természetesen együtt járó normális dolgot. Amikor megkérdeztem, hogy van-e lehetőség arra, hogy anélkül szüljek, kedveskedve elmagyarázta, hogy az egy természetes anyag, és semmi galibát nem okoz, ha kapok egy kicsit. :-(
3) Ahhoz, hogy itthon választási lehetősége legyen MINDEN nőnek, sok kórház belső protokollján változtatni KELL. A felvilágosult, dogmákon felülemelkedő orvosok és szülésznők szenvednek a kórházban, ahol dolgoznak, mert sokszor "ügyeskedniük" kell, ha nem akarnak konfrontálódni a főnökükkel és közben a saját értékrendjüknek is meg akarnak felelni.

Összefoglalva tehát egyrészt nem mondják el itthon a nőknek a legfisebb tudományos eredményeken alapuló ajánlásokat, nagyon sokszor határozottan félretájékoztatják őket, de legalábbis a legtöbb kórházban orvos, szülésznő és szülőnő szembe kell hogy menjen a kórházi szabályokkal.

A magyar nők ebben a valóságban élnek, nem a kanadaiban, és nem az ugandaiban. Egy torz képet kapnak, és abból választanak. Egy részüket megfélemlítik, hogy a szülés az fáj, és emiatt aránytalanul sokan választanak epidurált, hogy aztán csalódjanak az élményben, egy másik részüket megfélemlítik, hogy a kórházban nem hagyják majd szülni, és ezért otthonszülést választanak, aztán hülyének nézik őket, ha mégis kórházba "menekülnek". Olyan, mintha nem felnőttek között élnénk...

Nálunk a gyermekvállalás előtt álló nők - korrekt szakmai tájékoztatás hiányában - csak akkor ismerhetik meg a szülés sokszínűségét, ha elég alaposak ahhoz, hogy utánajárjanak (és idejük is van rá), és a technokrata szülésen kívül mást csak akkor van lehetőségük meg is valósítani, ha komolyan megszervezik, és hajlandók esetleg hosszabb útra egy távolabbi kórházba. Kisebb százalékban esetleg szerencséjük van a választott orvosukkal, és pont nincsenek útba senkinek a szülésükkel. :-(

A nők nagy része orvost fogad a legközelebbi kórházban, és a könnyebbik utat válassza: hisz neki. (Amúgy ez kellene hogy legyen a normális, ha a tájékoztatás nem lenne egyoldalú.) Az orvos pedig nem választást, hanem protokollt mond neki. Tudom, mert nekem is elmondta az első orvos, akihez fordultam, hogy a hüvelyi szülés inkontinenciát okoz, ezért ő fog gátat metszeni, stb. Nem adott alternatívát nekem, és amikor kértem volna tőle, akkor is csak lebeszélni próbált mindenről, hogy higgyem el, ő az orvos, úgy lesz jó, ahogy ő mondja. (Ezért a "szolgáltatásért" kért volna 100.000 Ft-ot.) A szülésznőknek pedig, mint írtam, nincs szavuk itthon, ez a szomorú tény.

Ilyen körülmények között, ha csendben maradunk, semmi nem fog változni nálunk még jó ideig.

Szerintem most annak van itt az ideje, hogy felhívjuk a nők figyelmét a háborítatlan szülés előnyeire, és a felesleges beavatkozások hátrányaira. Ha korrekt tájékoztatást kap mindenki, és nem torzítják el neki a valóságot, akkor beszélhetünk választásról. És ezután persze senkit nem kell megkövezni, aki epidurált vagy otthonszülést akar.

"Illedelmességgel nem lehet megváltoztatni a status quót." (Susan Sarandon, színésznő)

Mnemo 2010.07.13. 12:04:31

Húúú, tök jó poszt megint és jó sok gondolat, amin el lehet polemizálni.

Abban mindenesetre hasonlítunk Ugandára, hogy a választás lehetősége itt sincs meg, sőt, fel sem merül. Viszont legalább nem halunk bele a szülésbe, ami persze vitán felül szuper :).

A választás szabadsága szerintem is alapvető kéne, hogy legyen Mo-on, külöben mi értelme, hogy GDP az x-szerese az ugandainak :).

Azonban a társadalom hozáállása egyszerűen elkeserítő.
Például számtalan esetben hallottam terhesektől, hogy az orvos felajánlott valamilyen vizsgálatot opcionálisan, és a páciens ki volt akadva, hogy miért neki kell eldöntenie, miért nem mondja meg neki az orvos kerek-perec, hogy elvégeztesse-e vagy sem. Ha ennyire nincs társadalmi igény a szabad választásra, önálló döntésekre, akkor hogyan fog bármi is változni.

@Tündér: a tájékoztatásról tök igaz, amit írsz, ez kéne, hogy legyen a választás alapja. (Igy 39 hetesen eléggé benne vagyok a témában :) A szülésznő szájából, akit ajánlottak, de végül nem választottam az alábbi kijelentések hangzottak el az egy órás beszélgetésünk során:
- én nem nézegetek statisztikákat, én egyszerűen végzem a munkámat
- én 22 éve vagyok a pályán, magának ez az első gyereke úgyhogy higgye el nekem, tudom mit kell csinálni (ez 4x hangzott el)
- én nem szeretem, amikor valaki bejön és mindenféle igényei vannak, hogy ez ne legyen, az ne legyen,
- maguk mindenfélét összeolvasnak az Interneten, ami hülyeség (bocs Felicitasz :)

Ettől függetlenül, szerintem ez egy jó szülésznő, csak ugye a kommunikáció, meg a hozzáállás ...

Tündér a varázspálcával · http://szulunkosztcsok.blog.hu/ 2010.07.13. 21:47:01

@Mnemo: A társadalom hozzáállása: nekem az volt az érzésem, amikor várandósan különböző szakemberekkel találkoztam, hogy valahol mi, kismamák rontjuk el, mert nincs igényünk a tájékoztatásra. A fülemben csengenek egy Ausztáliába még a '80-as évek végén dobbantott barátnőm szavai, akinek azt találták mondani az ausztrálok, hogy: "ja, Magyarország, ott gyerekek az emberek. Semmiért sem érzik magukat felelősnek, és az államot vádolják, ha valami rosszul sül el." Attól tartok, ez nem sokat változott azóta sem.

Amúgy kitartás, azért ki lehet facsarni itthoni kórházból is normális körülményeket, csak szépen, diplomatikusan... Szép szülést kívánok Neked!

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.12.03. 14:01:21

Dr. Világhy István cikke, Kórházon kívül címmel, nagyon ajánlom mindenkinek:
www.mno.hu/portal/747780
Több információ a szerzőről itt:
vilaghy.extra.hu/

dömbi · http://sarkanyfuarus.blogspot.com/ 2012.02.22. 19:59:05

Nagyon aktuális jó cikk.
Hol kap teljeskörű korrekt felvilágosítás ma egy terhes nő? Az orvosok, szülésznők hajtják a magukét, vagy a rájuk kényszerített protokolt. A neten elképesztő dolgokat lehet olvasni, ki mi alapján tudja kiszűrni belőle az igazságot?
Az első gyerekemet 30 évvel ezelőtt szültem, na az volt a borzalom. Már volt ultrahang készülék a rendelőben is, de a sarokban állt lepedővel letakarva, mert senki nem tudta használni. Nem részletezem, de az Uganda volt. 12 évre rá jött a második gyerek, az elsőhöz képest a körülmények már Kanadaiak voltak!
A távolabbi kórházat se tartom otthon jó dolognak. És ha nem ér oda? Hétfőn született egy baráti házaspárnak babája. 20 éves anyuka első gyerek, abszolút ideális körülmények. Éjfélkor elfolyt a magzatvíz, 2óra 20 perckor megvolt a baba. Igen ám, csak itt 5 percen belül ott van a helikopter, és elviszi az 5 km-re lévő kórházba. Otthon jó ha a mentő egyáltalán kijön, esetleg odaér időben.
Míg az egészségügy ilyen siralmas állapotban van, mit várunk?

csongorbela · http://belaba.blog.hu/ 2012.02.23. 07:06:36

Nagyon jó cikk, de érzek benne egy kis csúsztatást. Méghozzá azon a ponton, ahol azt mondod:
Hiba lenne kötelezővé tenni a háborítatlan szülés protokollját.
Ez a mondat (amivel a legteljesebben egyet értek egyébként) a cikkedben azt sugallja, mintha bárkinek ez lenne a célja. Márpedig nem. Nem tudom, Kanadában mi a helyzet e tekintetben, de nálunk senki sincs, aki ezt kötelezővé akarná tenni. Senki. Csak ellenkező eseteket ismerek.
Olyat ismerek, aki szidja a kórházat és hangoztatja a sok erőszakos és felesleges beavatkozás bűnét. Azt gondolom, hogy sosem tenné, ha nem próbálták volna meg előzőleg (és most is folyamatosan) kriminalizálni, felelőtlen füstölőpárti baromnak titulálni. Úgy látom, hogy ez a sarkos vélemény minden esetben csak válasz. Válasz valamire, amiről vitatkozunk mi is itt több cikk alatt.
Nem akarom tematizálni ezt a cikket is, de muszáj elmondjam: én Geréb Ágnes tanfolyamán tanultam meg, amit Te is említesz itt: "szeresd a szülészorvost." Én e tanfolyam után voltam végre tájékozott minden általam elérhető, és számomra, mint szülő számára szükséges információ tekintetében. A harmadik gyerekem születésére. Az első kettő úgy telt, hogy teljesen tájékozatlan voltam.
Az első császárral jött és mérleggel méregettük a szopás előtt és után a gyereket, hogy tudjuk hány grammot szopott. Persze szigorúan 3 óránként. Mindössze 2 hónapig szopott. Elapadt a tej. (a maradék tápszerektől pedig meghíztam :) )
A másodiknál már úgy éreztük ez nem kell, de csak a harmadik előtt kerültünk el az információs hétre, ahol ebben megerősítést nyertünk. Több, mint két év után mi választottuk le.
A "amikor baj van akkor bezzeg kell a kórház", meg a "menjetek vissza a dédanyáink idejébe", "150 éve mekkora volt a halandóság" fajta kommunikáció sem a mi kezdeményünk, de azt hiszem mindketten tudjuk, hogy mi rá a helyes válasz - ebben is csúsztatást érzek a cikkedben.
A halandóság ilyen áldásos minimumértéke a modern kórház érdeme, igen. De nem azért, mert ott kell szülni, hanem azért, mert van hely, ahová baj esetén menni lehet. Ugandában nincs, és 150 éve itt sem volt. A modern világban az otthonszülők körében sincs ugandai, meg dédanyáink halandósága. Geréb Ágnes statisztikái sem ezt mutatják.
Nem Ugandába és nem 150 évvel ezelőttre szeretnénk visszamenni. Csak azt szeretnénk, ha a szeretni való szülészek a dolgukat csinálnák. Az ő dolguk pedig a BAJ ESETÉN való közbeavatkozás, nem pedig a szülés uralása.
Azt szeretnénk ha a bábák pedig csinálhatnák, ami az ő dolguk. És azt szeretnénk, hogy elismerjék, hogy a szülés folyamata nem veszélyesebb a helyszíntől, a szaksegítség minden helyszínen ugyanúgy gyakorolja a tudását, és ennek fényében a modern kórházi háttér áldás lehetne nem pedig egy mindent elnyomó medikalizálási gyakorlat!

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2012.02.23. 14:46:23

@csongorbela: A leírtakkal teljesen egyetértek. Ami csúsztatást érzel, az nem az enyém, hanem tapasztalat, pl. Kanadából, ahol két véglet után sikerült nagyjából a ló hátára felülni, és a bábaság keresztülment egy olyan fázison, amelynek során sok bába "válogatott" a hozzá jelentkező kliensek közt annak alapján, hogy az illető mennyire akarja tényleg a hüvelyi szülést, mennyire akarja elkerülni a gyógyszeres fájdalomcsillapítást, mennyire akar szoptatni stb. És most már Magyarországon is van olyan, hogy miközben egyfelől küzdeni kell azért, hogy aki nem akar és orvosilag se indokolja semmi, annak ne kelljen már hanyatt fekve nyomnia, másfelől küzdeni kell azért is, hogy aki edáért könyörög, az kapjon már fájdalomcsillapítót egy amúgy "bababarát" kórházban is.

Amikor valamit ideállá teszünk (akár a természetes szülés az, akár a 100%-os statisztika), akkor az ellátási modellt annak fogjuk alárendelni, és ebből jön az, hogy kötelezővé válnak dolgok, amik amúgy nem volnának azok.

Kiragadott példa, a Mamami fórumból:
"a babákat az Uzsokiban is ki lehetett kérni a szoptatások között. tudtommal viszont a nem császáros rooming in-esektől nem vitték be őket éjszakára kérésre sem. "

Namármost, ez NEM a követendő irány. (Pontosabban, ez SEM az :-)) Otthon is szólhatok a férjemnek, hogy 1-2 órára nézzen rá gyerekre, amíg zuhanyzom, alszom egy kicsit, magamhoz térek. A rooming-in rendszernek ezt a helyzetet kéne kórházi körülmények közt reprodukálnia, tehát a rooming-in egy folyamatosan rugalmas opció, nem protokoll, és általa a gyermekágyas nők igénye felé kéne odafordulni, nem pedig a kórház saját rooming-in definícióit behajtani rajtuk, akár azt akarják akár nem.

Így lesz a természetes "kötelező", és hidd el, ennek is vannak Magyarországon világos jelei, a kötelező gátmetszés gyakorlatával egyszerre.

Amiről a posztban szó van, az a ló háta lenne, vagy legalábbis minél közelebb a ló hátához :-)