Felicitász blogja

Terhesség, szülés, babázás, gyereknevelés. Gyógynövények, életmód, egészség. Szakirodalom, meg a szokásos tanácsaim gyűjteménye.

©

A blogon megjelenő írások, illetve azok részletei csak a szerző engedélyével, a blog linkjének feltüntetésével használhatók fel vagy közölhetők máshol.

Email: felicitasz@vipmail.hu

Facebook

Ennyien olvastok most

Locations of visitors to this page

Címkék

antibiotikum (2) antidepresszáns (5) anyanyelv (3) apa (3) aranyér (1) asszonygyökér (1) autizmus (6) autonómiára nevelés (5) baba (18) bábaság (22) balett (3) berry (1) beszédtanulás (11) bogyó (1) bölcsőde (1) boldogság (1) büntetés (4) burokrepedés (2) citromfű (2) családtervezés (8) csalán (1) császármetszés (14) császárseb (3) dicséret (3) d vitamin (1) egészség (15) életmód (13) elfogadás (3) engedetlenség (2) epidurális érzéstelenítés (2) érzelmi nevelés (1) eufenika (2) evésproblémák (1) fájdalomcsillapító (9) fejfájás (1) fejlődési rendellenesség (3) felicitasz (22) feminizmus (2) fészekrakó ösztön (2) fogamzás (4) fogamzásgátlás (3) fogamzásgátló tabletta (1) folsav (8) frontérzékenység (1) gátseb (1) genetikai tanácsadás (2) geréb ágnes (2) gyász (2) gyereknevelés (14) gyerekszám (6) gyerekvállalás (13) gyermekágy (12) gyermektelenség (7) gyógynövény (12) gyógyszer (7) h1n1 (11) halloween (1) harry (1) harry potter (10) hiszti (5) hőgörbe (1) hólyaggyulladás (1) homeopátia (1) hőmérőzés (1) hozzátáplálás (5) húsvét (1) idegennyelv tanulás (6) immunitás (3) influenza (13) influenzavírus (2) iskola (4) jutalom (2) kanada (22) kányabangita (1) karácsony (4) kétnyelvűség (6) kézzel tágítás (1) kiságy (1) kisgyermekkor (18) köhögés (1) kolin (1) költözés (1) komló (1) korai fejlesztés (10) korai vajúdás (2) koraszülés (2) korcsolya (1) kórház (3) kormányrendelet (1) lázcsillapító (2) levendula (2) magzatvédő vitamin (3) magzatvíz (1) meddőségi kezelés (3) medveszőlő (1) menstruációs ciklus (4) mese (11) meseterápia (1) mikulás (1) mióma (1) mmr (2) montessori (4) napirend (4) nátha (4) nevelés (2) nyugtató (3) oltás (14) omega 3 (3) öngyilkosság (1) orvos (20) otthonszülés (27) otthonszülés kormányrendelet (3) óvintézkedés (12) óvoda (5) ovulációs teszt (1) oxitocin (3) párkapcsolat (10) peteérés (2) peteérésjelző (1) pg53 mikroszkóp (1) potter (1) pozitív (1) pozitív nevelés (7) prom (1) pronatalizmus (2) pszichoterápia (20) ptsd (8) rák (2) rooming in (2) szaporodási ösztön (2) székrekedés (1) szeretet (6) szoptatás (14) szülés (27) szülésélmény (1) szülésindítás (5) szülési terv (1) szüléstörténet (1) szülés utáni depresszió (9) születésélmény (2) szűrővizsgálat (9) tájékozott döntés (10) tápanyagszükséglet (12) táplálkozás (11) tápszer (3) tea (11) teherbe esés (10) tehetséggondozás (6) tej (2) tens (2) teratológia (1) terhesgondozás (10) terhesség (14) termékenységi problémák (6) termékeny nap (3) természetes családtervezés (2) terminustúllépés (4) tigrisanya (2) többnyelvűség (3) tokofóbia (3) tőzegáfonya (2) tudomany (1) tudomány (2) túlhordás (3) tüneti hőmérőzéses módszer (1) tűzvédelem (1) újévi fogadalom (3) újszülött (12) ünnep (13) usa (19) utófájások (1) valentin nap (1) vas (2) vashiány (4) vérszegénység (3) zöld (1) zöld tea (1) zsurló (1) Címkefelhő

Friss kommentek

Császár, vagy oxitocin? Inkább császár, mint oxitocin?

2010.06.22. 01:51 Felicitasz

Michel Odent francia orvos (eredetileg sebész!) a saját kórházi szülészeti osztályain a hatvanas évek végén kezdte el a körülményeket és az ellátás rutin protokollját a nők és az újszülöttek igényeihez igazítani. Irányításával a pithiviers-i kórházban barátságos, privát szülőszobákat rendeztek be, tompítható világítással, külön termosztáttal. Volt lehetőség vízben vajúdni, és a kórházi dolgozók mindent megtettek, hogy a szülő nőknek intim és zavartalan körülményeket biztosítsanak. Az akkori különc és egyedülálló gyakorlat ma világszerte követendő normának számít, és remélem, egyszer mindenki számára valóban elérhető lesz. A megfelelő környezet egy fontos, néha döntő jelentőségű segítség a problémamentes szüléshez.

De mi történjen egy hosszú ideje tartó, elakadó vajúdással? - vetette fel a kérdést Michel Odent Philadelphiában, a Midwifery Today ("Bábaság ma") szakfolyóirat 2010. évi konferenciáján. Mit tegyen az orvos egy mindennapi helyzetben, amikor az ügyeletes szülésznő komolyabb segítséget kér, mert valamelyik kismama vajúdása a megfelelő körülmények és hozzáértő segítség dacára sem halad, a szülő nő egyre kimerültebb, és most már "valamit" csinálni kellene, mert félő, hogy baj lesz?

Megoldás gyanánt - feltételezve, hogy addigra már várakozás, pozícióváltás, sötét vagy fény, víz, beszélgetés, masszázs, mozgás vagy alvás nem segített - lehet intravénásan oxitocint adni, remélve a legjobbakat, és egyúttal megkockáztatva, hogy ebből azért komoly problémák is származhatnak, illetve műszeres szülésbefejezés (fogó, vákuum) vagy sürgősségi császármetszés. És lehet azt is tenni, hogy további várakozás helyett  rögtön egy vajúdás közbeni, nem-sürgősségi császármetszés mellett döntünk (in-labour non-emergency caesarean). Michel Odent ilyenkor általában megkérdezte az anyát, hogy mit szeretne, orvosként pedig azon tűnődött el döntés előtt, hogy ha ő lenne a gyerek helyében, akkor  itt most ebben a helyzetben saját magának vajon mit választana.

A hatvanas években a legtöbb olyan (nem koraszülött) kisbaba, aki születés után intenzív ellátásra szorult, általában hosszú, gyógyszerekkel és műszerekkel segített vajúdás végén  jött a világra, problémás hüvelyi szüléssel vagy valamilyen komplikáció miatti sürgősségi császármetszéssel. Az eredmények ismeretében Odent arra jutott, hogy a babák érdekében az a legfontosabb amit tehetünk, hogy lehetőleg elkerüljük a túl sokáig tartó, nehéz vajúdást.

A császármetszésnek hatalmas irodalma van, Odent maga is írt egy könyvet (The Caesarean, 2004) és számtalan ciket róla. A Misgav Ladach technika elterjedése óta (magyarul részletesen itt lehet róla olvasni) a császármetszés egy gyors és könnyen elvégezhető rutinműtét lett, amely minden kockázata ellenére is biztonságos és versenyképes opciónak számít. Széles körű szakmai és társadalmi vita van róla és rengetegen kutatják nemcsak a szorosabb értelemben vett egészségi, hanem a pszichológiai, szociológiai, gazdasági és egyéb kontextusait is.

A szintetikus oxitocin hatásairól viszont sokkal kevesebbet lehet olvasni, pedig a szintetikus oxitocin (Pitocin, Syntocinon) adagolása a leggyakoribb rutin szülészeti beavatkozás. Nagyon sok rutin hüvelyi szülésnek "alaptartozéka" az oxitocinos vajúdássegítés. A legtöbb esetben, amikor végül vákuumra vagy fogóra van szükség, a vajúdás egy része már eleve oxitocin infúzióval történt. A nem-sürgősségi császármetszések szinte mindegyikét több órás oxitocinadagolás előzi meg, és amikor a szülést meg kell indítani, akkor is az oxitocin a leggyakrabban használt metódus (burokrepesztés vagy prosztaglandin a két jellemző alternatíva).

A szülések lefolyásáról, lehetséges szövődményeiről szóló statisztikák összehasonlítják a császármetszést és a hüvelyi szülést, a császármetszéseket aszerint, hogy vajúdás kezdete előtt vagy után végezték őket, az eszközzel vagy anélkül lezajló hüvelyi szüléseket stb. Jónéhány tanulmányban odafigyelnek arra az adatok csoportosításánál, hogy a nő igénybe vett-e fájdalomcsillapítást, érzéstelenítést, és milyet. Arról viszont nagyon kevés statisztika van, hogy ezen csoportokon belül mennyien kaptak oxitocinos rásegítést,  illetve amikor ezt is tekintetbe veszik, akkor a cikkek többsége nem említi, hogy a szintetikus oxitocinból mekkora adagot használtak és mennyi ideig.

Pedig elég nyilvánvaló, hogy ez valószínűleg nem mindegy. Az oxitocin adagolását kiemelt figyelemmel kell(ene) végezni, a lehetséges kockázatok közt szerepel a méhizomzat túlstimulálódása és emiatt méhrepedés, korai lepényleválás, magzati stressz és oxigénhiány, szülés utáni atóniás vérzés. Előfordulhatnak szív- és érrendszeri szövődmények, illetve a vajúdás stimulálásával járó extra fájdalom további gyógyszereket és beavatkozásokat tehet szükségessé, amelyek aztán megintcsak okozhatnak egy sor további komplikációt. Nagyon nehezen válaszolható meg például a kérdés, hogy egy epidurális érzéstelenítés okozta szövődmény (vérnyomásesés, magzati stressz, sürgősségi császár stb.) értelmezhető-e önmagában mint statisztikai adat, ha tekintetbe vesszük, hogy az epidurális érzéstelenítésre addig nem volt szükség, amíg a vajúdó nőnek nem adtak (több órán át) oxitocint, és az egész kalamajka esetleg csak azért történt, mert a kórházi protokoll a terhesség adott napján oxitocinos indítást ír elő.

1996 óta (Malek, Blann & Mattison: Human placental transport of oxytocin) tudjuk, hogy a szintetikus oxitocin mindkét irányba átmegy a méhlepényen (az anya keringéséből a magzathoz, majd onnan vissza az anyához), de fogalmunk sincs, hogy ez hogyan hat a magzatra. A vérben az oxitocin szintje 3-4 perc alatt feleződik, vagyis az infúzió abbahagyása után kb. fél órával a hatóanyagból már garantáltan semennyi nincs a keringésben (ezért van szükség az indításhoz, szülésgyorsításhoz folyamatos infúzióra, és ezért van az is, hogy oxitocin-túlterhelés miatti méhgörcsöt és magzati stresszt  vagy  oxigénhiányt pár perc alatt stabilizálni lehet az infúzió lekapcsolásával) - de kérdéses, hogy az oxitocinból amennyi és ameddig a keringésben volt, az járhat-e magzati következményekkel, és milyenekkel.

Lehetséges elméletből sokféle van: lehetséges, hogy nem jár következménnyel, mert a szintetikus molekula pont ugyanolyan, mint a természetes, a vajúdás pedig amúgyis ezzel jár, hogy sok oxitocin van a keringésben, a magzatot ez nem éri váratlanul. De akár járhat  is következményekkel, mert ha magzat nem áll készen a(z indított) szülésre, akkor igenis "váratlanul" fogja őt érni az oxitocinterhelés, továbbá a kívülről jövő oxitocin  garantáltan nem ugyanannyi lesz, nem ugyanolyan időbeli eloszlással, mint a természetesen termelődő verzió lett volna. Az extra adag oxitocinterhelés csökkentheti a magzati agy receptorainak érzékenységét (Robinson et al., 2003, Oxytocin-induced desensitization of the oxytocin receptor), ami aztán a későbbiekben egy millió dologra hatással lehet, ami az oxitocin-háztartással összefügg, autizmustól depresszión át tanulási, figyelem- és evészavarokig.

De vajon hatással lehet, vagy hatással van? Egyelőre az a válasz, hogy fogalmunk sincs. Ehhez év(tized)ekig rendszerezetten kutatni kéne legalább az intravénásan adott dózist, az időtartamot és a szülés egyéb körülményeit, aztán meg a következtetések levonása előtt kizárni, illetve árnyalni az olyan tényezőket, mint a genetikai hajlam a különféle problémákra, hogy a környezeti változókról (táplálkozás, családi problémák, gyakori nátha miatt sok hiányzás az oktatásból és általában a közösségből stb.) már ne is beszéljünk.

Michel Odent szerint amíg nem tudunk többet, nagyon óvatosnak kéne lenni a rutin oxitocinos szülésindítással és rásegítséssel. Terminustúllépés, illetve túlhordás esetén szerinte a protokollszerű indítás helyett napi-kétnapi rendszerességű összetett ellenőrzésre lenne szükség, de különösen a magzati szívhangnak, a lepényi keringésnek és esetleg a magzatvíz mennyiségének, tisztaságának vizsgálatára. A vizsgálat a konkrét szükségletektől és a körülményektől függően 5-20 percet venne igénybe, és ennek a gyakorlatnak a bevezetése radikálisan javíthatná a szülészeti statisztikákat.

Ennek a metódusnak a legnagyobb előnye az volna, hogy nyugodtan lehetne a spontán szülésindulásra várni, amíg a kisbaba odabent jól van, és ezzel elkerülhetnénk az oxitocinos indítás összes ma jellemző komplikációját és szövődményét. A kisbaba figyelése pedig abban segítene, hogy megelőzzük a túlhordás negatív következményeit: meszesedni kezdő lepénnyel vagy bármilyen egyéb problémával egyik napról a másikra lehetne nem sürgősségi császármetszést végezni. Ezzel elkerülhetővé válna a tényleges vészhelyzetek és a valóban kockázatos sürgősségi császármetszések nagy része.

Nem biztos, hogy a császármetszések aránya csökkenne, viszont az biztos, hogy a császármetszések szövődménystatisztikája javulna, mert kevesebb lenne a sürgősségi császármetszés.

De a legfontosabb dolog mégis az lenne, hogy nők milliói elkerülhetnék a protokollszerű, szükségtelen szülésindítást (az összes következményével együtt).

Michel Odent szerint ha még nincs vajúdás (azaz nincs megoldandó probléma), illetve nincs arra bizonyítékunk, hogy egy megindult vajúdás kifejezetten fájásgyengeség miatt lassult le vagy állt meg, akkor a szintetikus oxitocin nem lesz megoldás és csak további komplikációk esélyét növeli meg radikálisan. Az anyát békén kell hagyni, illetve megfelelő környezettel és személyes támogatással segíteni kell a vajúdásban. Emellett figyelni kell a magzatot, és ha a szülés nem zajlik le magától, akkor a következő prioritásnak annak kell lennie, hogy egy kockázatossá váló terhességet, illetve vajúdást ne tegyünk szintetikus oxitocinnal még kockázatosabbá, hanem fontoljuk meg, hogy (újra)indítás vagy rásegítés helyett nem volna-e biztonságosabb alternatíva az azonnal elvégzett nem-sürgősségi császármetszés.

12 komment

Címkék: szülés autizmus baba császármetszés terhesgondozás oxitocin túlhordás szülésindítás terminustúllépés epidurális érzéstelenítés

A bejegyzés trackback címe:

https://felicitasz.blog.hu/api/trackback/id/tr642076200

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mnemo 2010.06.28. 12:22:48

Ez nagyon érdekes volt.

Amúgy biztos vagy benne, hogy a szintetikus oxytocin és a természetes oxytocin ugyanaz a vegyület? Valahol azt olvastam, hogy, nem, csak nagyon hasonló, de nem emlékszem, hogy hol.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.06.28. 15:00:17

@Mnemo: Muszáj, hogy ugyanaz legyen (különben nem hívhatnák ugyanúgy a molekulát). Amit olvastál, az valószínűleg az volt, hogy a szintetikus nem ugyanúgy viselkedik (mert nem tud), mint a természetes. Alapesetben az oxitocin egy hormon, amely főleg az _agyban funkcionál mint ingerületátvivő, és persze kering a vérben is stb. Az intravénásan adott verzióval az a probléma, hogy nem megy be az anyai agyba (vér-agy gát, azaz blood/brain barrier), vagyis ennek alapján az oxitocin "boldogsághormon"-funkciója csak akkor érvényes állítás, ha természetesen termelődött, mert a kívülről adagolt oxitocin nem megy át értékelhető mennyiségben az anya idegrendszerén. A magzatnak ez mindegy (ami hozzá eljut, az így is, úgy is az anyai vérkeringésből jut el), a magzat onnantól kezdve jön bele a képbe, amikor meg kéne válaszolni a kérdést, hogy mennyi oxitocin, mennyi ideig, milyen leosztásban hogyan fog rá hatni.
De maga a molekula tök ugyanaz.

pizzafutár 2010.06.28. 15:25:08

@Felicitasz: Én is olvastam ezt valahol, talán a svéd blogban, amit valaki belinkelt. Ott két másik név szerepel az oxytocin helyett, ha jól emlékszem...

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.06.28. 18:33:15

@pizzafutár: Nem tudom, mit olvastatok, de eddigi kémiai tanulmányaim alapján lehetetlen - ha összerakunk kívülről két hidrogén- meg egy oxigénatomot, akkor abból ugyanolyan vízmolekula lesz, mint ami a felhőből esik. De lehet, hogy félreértem a kérdést? Nyilván, az oxitocin csak egy dolog a sok mindenből, amit a pajzsmirigy kiküld, és az egész mechanizmust nyilván nem lehet reprodukálni. Olvasmányok itt:
journals.lww.com/greenjournal/Citation/1955/09000/Natural_and_Synthetic_Oxytocin__Preliminary_report.2.aspx

meg itt:
journals.lww.com/greenjournal/Citation/1958/03000/Synthetic_Oxytocin__A_clinical_evaluation.6.aspx

Mindkét esetben jobb oldalt az Article Tools-nál kell klikkelni a pdf-ért.

pizzafutár 2010.06.28. 22:46:23

@Felicitasz: Köszi, most túl fáradt vagyok ehhez, de el fogom olvasni. A svéd blogot megnéztem, nem abban volt. Kétféle vegyületre emlékszem egyébként, amiről olvastam, oxytocin-szerűen működnek. Lehet, hogy egy Angliában praktizáló nőgyógyász írta egy másik blogon...

(Kicsit off, de pl. a szintetikus eper- és málnaaroma ott van egy vagon, csecsemőknek adható gyógyszerben, igazi epret meg málnát mégsem adunk 18, de inkább 36 hónapos kor előtt, mert extrém allergén. Ez persze nem jelenti azt, hogy az oxytocin esetében is így működne a dolog, csak ez jutott róla eszembe... ;-))) De nem kell messzebb menni a C vitaminnál, hiába ugyanaz a vegyület, nem ugyanúgy szívódik fel a gyümölcsből, zöldségből, mint a filmtablettából.)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.06.29. 03:24:56

@pizzafutár: A kicsit off-hoz: amennyire én tudom, az allergén élelmiszerekben a hisztamintartalom (meg a hisztaminfelszabadító vegyületek) okozzák a problémát, és nem az aromák (etil-alkohol meg valami szerves sav észterei, van itt a végén egy lista, hogy melyik gyümölcsben melyik
en.wikipedia.org/wiki/Esters
), bár ehhez már szakértőnek kéne lenni, és én nem vagyok az. Másfelől, mégse annyira off, amit mondasz, de nem azért, mert a szintetikus vegyület "más", hanem mert más van körülötte. A gyümölccsel megevett C-vitaminhoz azonnal jön még egy halom egyéb dolog, ami a gyümölcsben jelen van, plusz az evéssel járó fokozott nyáltermelés stb., hát naná, hogy más lesz a felszívódás, mint a filmtablettából. De ez NEM jelenti azt, hogy akkor a szintetikusan előállított C-vitamin egy "másfajta vegyület", mint ami a gyümölcsben van: pontosan az a dolog lényege, hogy alkotóelemekből ugyanolyanra reprodukálhatók a természet által előállított dolgok.
De nem, tényleg nem feltétlenül tudnak ugyanúgy is viselkedni - itt vissza is tértünk az oxitocinhoz, meg a Michel Odent által felvetett problémához -, csak az nem azért van, mert a molekula nem ugyanaz, hanem azért, mert a környezete nem ugyanaz.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.06.30. 19:40:15

@bes3: Beszámolok az elmúlt 2 percemről:
1. Mi pajzsmirigy? 2. Vajon kinek a hozzászólásához pajzsmirigy? 3. Csak nem... ? Egek. Agyalapi mirigy, félreírtam itt a 18:33-ban. 4. Köszi a segítséget. 5. A jóindulat/konstruktivitás érzékelhetőbb lenne, ha használnád a "válasz erre" funkciót, és défaktó a hibára mutatnál rá, amikor megtalálod; a kedvenc kötözködőim így csinálják.

Fogalmam sincs, hogy fogom kijavítani, de teszek egy kísérletet.

bes3 2011.02.07. 00:17:39

@Felicitasz: a magzati agyba bejut az oxitocin vajon?

mert ha nem, a magzatnak édesmindegy hogy van-e az anyában természetes vagy mesterséges oxitocin.... akkor el lehet felejteni az autizmussal való riogatást.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.02.07. 03:18:26

@bes3: Ez egy szuperjó kérdés, és a válaszról természetesen fogalmam sincs.

Engem, megmondom őszintén, nem autizmus-szemszögből érdekel a dolog, hanem csak úgy általában: az oxitocin számomra beleilleszkedik az orvostudomány ötleteinek sorába, rájövünk valami működési mechanizmusra, elkezdjük mesterségesen előidézni és ténylg működik mesterségesen is, aztán kutatjuk mint az állat, hogy megválaszoljuk a kérdéseket, egyrészt hogy az adott dolog miért működik, és másrészt hogy a felfedezett működési mechanizmuson kívül még mit csinál, és jó lesz-e az nekünk vagy nem.

Autizmus: szerintem - abszolút magánvélemény, és ebben a minőségében teljesen tudománytalan - az autizmus egy genetikai bibi, és se több se kevesebb nincs belőle ma, mint 100 évvel ezelőtt, csak jobban diagnosztizálunk, illetve az autizmus-spektrumon elkezdtünk egyáltalán foglalkozni olyan problémákkal, amelyeket korábban vagy simán fogyatékosságnak tartottunk, vagy besoroltunk a normalitásba mint "furcsát".
Szerintem - megint szólok, hogy ez egy tudománytalan magánvélemény, amely az eddigi olvasmányaimból származik, és az autizmussal kapcsolatban egyetlen szemeszternyi, az ELTE pszichológia szakon 2000 körül elvégzett szakszemináriumnak megfelelő tudásanyagra tudok hivatkozni, ami általános műveltségnek impresszív, de csak annak - az autizmushoz semmi köze a védőoltásnak, az edának, az oxitocinos indításnak meg az anya-gyerek kapcsolatnak. Korreláció kivételével még semmiről semmit nem sikerült kimutatni, és ilyen alapon azt is megírhatnám szakcikkben (nem, mert valaki más már megírta ;-))
skepticalob.blogspot.com/2010/11/attachment-parenting-causes-autism.html

hogy a kötődő nevelés autizmust okoz, hiszen a kötődő nevelés 1988-ban vált irányzattá, és még abban az évben radikálisan megemelkedett az autizmussal diagnosztizált kisgyerekek száma.
Egyelőre az összes autizmus-cikkel kapcsolatban ugyanez az érzésem, mint amikor relációanalízisben az állítás mindkét fele igaz, de nincs összefüggés.

Ugyanakkor, egyetértek azzal, hogy kutassunk mindent, hát naná. Csak a kommunikációs részére jobban kéne figyelni. A védőoltásos sztorit már lassanként mindenki ismeri, de most nem kéne a szintetikus oxitocinnal ugyanezt eljátszani, és aztán meg ismét valami mással, és összefüggés nem derül ki - viszont addig is halnak azok, akik meg a riogatás miatt nem vesznek igénybe vagy nem engednek valamit, amire amúgy a tudomány mai állása alapján szükségük lenne.

merryblue 2014.08.13. 12:26:55

Van valami adat arra vonatkozóan, hogy mikor van tényleg szükség az oxitocin injekcióra? Mi az, amikor valóban fájásgyengeségről van szó? Konkrét eset: A szülés burokrepedéssel indult, a magzatvíz elfolyt, a vajúdás már 12 órája tartott 10 perces fájásokkal, amik egyáltalán nem sűrűsödtek vagy erősödtek, ekkor jött az oxitocin, és újabb 3 - 4 óra múlva megszületett a baba. Nem vagyok orvos, és nem is értek különösebben a témához, azon kívül, hogy egy gyereket szültem, csak kíváncsi vagyok.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2014.08.14. 00:16:01

@merryblue: Igazából az esetleírással meg is adtad a definíciót: bizonyíthatóan megindult szülés (terminus körül vagyunk, órák óta észlelhető fájástevékenység van, pláne ha rendszeres is), de maga a folyamat nem halad.

A "nem halad" azt jelenti, hogy maga a fájástevékenység bizonyos szempontból mindegy, ha közben van tágulás és látszik, hogy a baba feje (és aztán teste) egyre lejjebb kerül a szülőcsatornában. Van egy Friedman-görbe nevű tankönyvi sztenderd arról, hogy ennek fájástevékenység oldalról hogyan "kellene" kinéznie, x óránként y mértékben sűrűsödő és erősödő összehúzódásokkal, 10 perces, 7 perces, 5 perces stb. és a kitolás előtti szakaszban meg lényegében egybefüggő - és a szülések NAGY RÉSZE tényleg követi is kb. ezt a mintázatot, de nem minden szülés követi. Úgyhogy, a Friedman-görbét kb. követő vajúdás jó jel, de önmagában nem követelmény: van olyan, hogy valaki 12 órán át vajúdik 10 percesekkel, aztán azonnal kitolási szakkal folytatja, mert a 10 perces fájásai nagyszerűen funkcionáltak és azokkal is megfelelően tágult. Vagy valaki más egyből 3 percesekkel indít, amik eleinte nem is fájnak, aztán mire igen, addigra épphogy beérnek a kórházba. Fájásgyengeség akkor van, ha a fájások - legyenek bármilyenek, gyakoriak, ritkák, fájdalmasak, alig érezhetőek - nem produktívak, azaz nem társul hozzájuk progreszív tágulás. Ennek a sztenderd oka az, hogy a) nem termelődik elég oxitocin b)termelődik elég oxitocin, már ami a tankönyv szerint elég, de ennek a konkrét nőnek az oxitocin receptorai egy kicsit kevésbé érzékenyek az átlagnál, és csak még több oxitocinra reagálnak megfelelően c) nem egyenletesen termelődik elég oxitocin, és időnként órákra leáll a vajúdás, és aztán újraindul persze, de a többedik ilyen kör után már felmerül a kérdés, hogy a magzatnak ez még meddig lesz jó
Ilyenkor az iv oxitocin elég gyorsan javítani tud a helyzeten. (Elvileg a gyógyszerkönyv alapján vajúdás alatt nem lehetne izomba adni, de azt hiszem szokták, és még mindig megy róla a szakmai vita hogy jó-e ez vagy nem.)

A fájásgyengeség háttere lehet méhkifáradás is - a méhizmok simaizmok, nagyon nagy terhelést bírnak nagyon sokáig, de ha a nagyon nagy terhelés még tovább tart - nagy magzat, poszterior pozíciós magzat, akármi hasonló miatt elhúzódó szülés), akkor annak ott a vége. Ilyenkor az iv oxitocin egy utolsó próbálkozás, főleg ha már csak a kitolási szak van hátra, de ha még nem haladt sokat a vajúdás, akkor ennek császár szokott lenni a megoldása.