Felicitász blogja

Terhesség, szülés, babázás, gyereknevelés. Gyógynövények, életmód, egészség. Szakirodalom, meg a szokásos tanácsaim gyűjteménye.

©

A blogon megjelenő írások, illetve azok részletei csak a szerző engedélyével, a blog linkjének feltüntetésével használhatók fel vagy közölhetők máshol.

Email: felicitasz@vipmail.hu

Facebook

Ennyien olvastok most

Locations of visitors to this page

Címkék

antibiotikum (2) antidepresszáns (5) anyanyelv (3) apa (3) aranyér (1) asszonygyökér (1) autizmus (6) autonómiára nevelés (5) baba (18) bábaság (22) balett (3) berry (1) beszédtanulás (11) bogyó (1) bölcsőde (1) boldogság (1) büntetés (4) burokrepedés (2) citromfű (2) családtervezés (8) csalán (1) császármetszés (14) császárseb (3) dicséret (3) d vitamin (1) egészség (15) életmód (13) elfogadás (3) engedetlenség (2) epidurális érzéstelenítés (2) érzelmi nevelés (1) eufenika (2) evésproblémák (1) fájdalomcsillapító (9) fejfájás (1) fejlődési rendellenesség (3) felicitasz (22) feminizmus (2) fészekrakó ösztön (2) fogamzás (4) fogamzásgátlás (3) fogamzásgátló tabletta (1) folsav (8) frontérzékenység (1) gátseb (1) genetikai tanácsadás (2) geréb ágnes (2) gyász (2) gyereknevelés (14) gyerekszám (6) gyerekvállalás (13) gyermekágy (12) gyermektelenség (7) gyógynövény (12) gyógyszer (7) h1n1 (11) halloween (1) harry (1) harry potter (10) hiszti (5) hőgörbe (1) hólyaggyulladás (1) homeopátia (1) hőmérőzés (1) hozzátáplálás (5) húsvét (1) idegennyelv tanulás (6) immunitás (3) influenza (13) influenzavírus (2) iskola (4) jutalom (2) kanada (22) kányabangita (1) karácsony (4) kétnyelvűség (6) kézzel tágítás (1) kiságy (1) kisgyermekkor (18) köhögés (1) kolin (1) költözés (1) komló (1) korai fejlesztés (10) korai vajúdás (2) koraszülés (2) korcsolya (1) kórház (3) kormányrendelet (1) lázcsillapító (2) levendula (2) magzatvédő vitamin (3) magzatvíz (1) meddőségi kezelés (3) medveszőlő (1) menstruációs ciklus (4) mese (11) meseterápia (1) mikulás (1) mióma (1) mmr (2) montessori (4) napirend (4) nátha (4) nevelés (2) nyugtató (3) oltás (14) omega 3 (3) öngyilkosság (1) orvos (20) otthonszülés (27) otthonszülés kormányrendelet (3) óvintézkedés (12) óvoda (5) ovulációs teszt (1) oxitocin (3) párkapcsolat (10) peteérés (2) peteérésjelző (1) pg53 mikroszkóp (1) potter (1) pozitív (1) pozitív nevelés (7) prom (1) pronatalizmus (2) pszichoterápia (20) ptsd (8) rák (2) rooming in (2) szaporodási ösztön (2) székrekedés (1) szeretet (6) szoptatás (14) szülés (27) szülésélmény (1) szülésindítás (5) szülési terv (1) szüléstörténet (1) szülés utáni depresszió (9) születésélmény (2) szűrővizsgálat (9) tájékozott döntés (10) tápanyagszükséglet (12) táplálkozás (11) tápszer (3) tea (11) teherbe esés (10) tehetséggondozás (6) tej (2) tens (2) teratológia (1) terhesgondozás (10) terhesség (14) termékenységi problémák (6) termékeny nap (3) természetes családtervezés (2) terminustúllépés (4) tigrisanya (2) többnyelvűség (3) tokofóbia (3) tőzegáfonya (2) tudomany (1) tudomány (2) túlhordás (3) tüneti hőmérőzéses módszer (1) tűzvédelem (1) újévi fogadalom (3) újszülött (12) ünnep (13) usa (19) utófájások (1) valentin nap (1) vas (2) vashiány (4) vérszegénység (3) zöld (1) zöld tea (1) zsurló (1) Címkefelhő

Friss kommentek

Szülési trauma és felépülés (3) - A gyógyulás modellje és a lelki egészség

2010.05.04. 00:34 Felicitasz

A szülés utáni traumás tünetegyüttesből gyógyulófélben levők leggyakoribb kérdése az, hogy "mikor leszek jobban?". A kérdés teljesen természetes, de nagyon nehéz rá választ adni. Egy törött lábról vagy egy középfülgyulladásról meg lehet mondani, hogy a felépülés így és így zajlik, átlagosan ennyi és ennyi idő alatt. A PTSD-ről azonban nincsenek "átlagos" adatok; még a gyógyulás különféle stádiumai sem írhatók le úgy, mint mindenkire érvényes lépcsőfokok vagy tendenciák.

A poszttraumás tünetegyüttesből való gyógyulás folyamatára többféle elméleti modell létezik, és én ezek közül David Kinchin megközelítését tartom a legjobbnak. Szerinte a PTSD-vel küzdő emberek számára a felépülés olyan, mintha a "kígyók és létrák" (Snakes & Ladders) nevű társasjáték egy sajátos, véresen komoly verzióját játszanák.

A modell különös érdekességét az adja, hogy egy alapvetően lelki folyamatot egy másik lelki folyamat modelljével közelít meg. A kígyók és létrák játék őse, a százas táblán játszott indiai Moksha Patamu a hindu spirituális nevelés része volt: a játék segített elképzelhetővé tenni a lélek útját az üdvösség (nirvána) felé. A létrák a jótetteket és kegyelmeket szimbolizálták, amelyek közelebb visznek az üdvösséghez, a kígyók pedig a bűnöket és szerencsétlenségeket, amelyek a lelket az előrehaladásban akadályozzák.

Amikor a játékra úgy gondolunk, mint a traumából való gyógyulás modelljére, akkor a traumás esemény a játék táblájának első mezőjén történik. A kockadobásaink a felépülési próbálkozásainkat jelképezik, de utunkon bizonyos mezőkről hirtelen létrák visznek feljebb - kedvező életesemények, áttörés egy pszichoterápiás folyamatban, egy jó könyv, gyógyszeres segítség, komolyabb életmódváltoztatás, vagy bármi  efféle, ami ugrásszerű javulást eredményez - akár 20-30 mezővel tovább is. Más mezőkön viszont kígyók vannak - valami újabb traumás esemény, stressz, párkapcsolati válság, alkoholprobléma, evészavar, bármi fizikai vagy lelki probléma ami a PTSD-t is látványosan súlyosbítja -, és fejüktől a farkukig akár 20-30 mezőt is csúszhatunk visszafelé.

A játék végéhez pontosan rá kell lépni a százas mezőre. Nagy szerencsével akár összesen hét kockadobás is elég, hogy ez sikerüljön, de ha nincs szerencsénk, akkor rengeteg kockadobás kell, esetleg több, mint amennyi egy emberéletbe belefér, és többször is megtörténhet, hogy a 97-es mezőről a 4-esig csúszunk vissza.

A felépülés történéseit ezen a módon megközelítve meglehetősen reális képet kapunk a gyógyulás kiszámíthatatlan, sokszor nagyon hosszú és bonyolult folyamatáról. A modellen keresztül megérthetjük, hogy a gyógyulás nem mindenki esetében lineáris, és hogy nincsenek mindenkire érvényes gyógyulási stádiumok, és egyáltalán nem igaz még csak az sem, hogy mindenki hasonló utat jár végig a felépülés során. (Erről korábban már írtam, amikor arról volt szó, hogy sokaknál a traumás esemény tényeinek összerakása a terápiás munka egyetlen szükséges fázisa, és ha a kérdéseikre megtalálták a válaszokat, akkor kész is - mások viszont évekig küzdenek az érzéseikkel és sokkal lassabban épülnek fel, de egyáltalán nem azért, mert valamit "rosszul csinálnak".)

Vannak, akiknek az állapota változó tempóban ugyan, de folyamatosan javul, másoknál sokáig látványos javulások és hirtelen visszaesések váltják egymást. Szerencsére az első mezőre sehonnan nem lehet már visszakerülni (az igazi Moksha Patamu játékban sem), de gyakran megtörténik, hogy valaki hosszabb ideig jól van, és aztán egy időre ismét nagyon rossz állapotba kerül (megjegyzendő azért, hogy a gyógyulás előrehaladtával általában egyre rövidebb ideig tartanak a visszaesések).

Nincs tökéletes modell, ez sem az. Kinchin hozzáállása a terápiákhoz többek közt azért is tetszik, mert a felépülés folyamatának magyarázásában pontosan a modellje tökéletlenségét használja fel egy újabb jelenség megvilágításához: a gyógyulás nem egy projekt, amit az utolsó mezőre lépve befejezünk, és aztán belekezdhetünk valami másba.

A korábban már említett Carla Glanville kanadai pszichológus beszámol arról, hogy minden pszichoterápiában megjelenik valami módon ez a népszerű tévhit, hogy a lelki egészség az egy elérhető (elérendő) állapot, és csak majd ha elértük, azután fogjuk tudni élni a "valódi" életünket. Minden sikeres pszichoterápiás munka egyik legfontosabb feltétele ennek az alaptételnek a megváltoztatása, tehát annak megértése, hogy a lelki egészség nem valami célként kitűzhető, birtokolható, statikus dolog, ami a további életünk feltétele.

A tünetek elleni küzdelem meg a napirend kialakítása kapcsán már írtam arról, hogy a felépülés folyamatához hozzátartozik egy csomó életvitelbeli és terápiás ajánlás, ilyenek, mint pl. egyél rendesen, aludj eleget, legyél kedves saját magadhoz. És írtam arról is, hogy ez nem egy sor követelmény, amelyeknek meg kell felelni, hanem tényleg egy halom ajánlás arról, hogy tegyél meg mindent, ami az adott helyzetben rajtad múlik. C. Glanville úgy fogalmaz, hogy "nem kell azonnal jól csinálni: folyamatos próbálkozás kell, és az elég". Lehet, hogy lesz, ami hosszú ideig nem (vagy sohasem) fog úgy igazából jól menni, de nem ez számít.

A dolog kulcsa nem a munka eredményében, hanem a folytonosságában van, és a terápiás ajánlásokat is így kell értelmezni. "Kedves leszek saját magamhoz" helyett érdemesebb azt elhatározni, hogy "mindig igyekszem kedvesnek lenni saját magamhoz" (illetve "mindig igyekszem rendesen enni" stb.). Ez utóbbi hozzáállás azért jobb, mert semmissé teszi az  olyan eredménycentrikus - és roppant kártékony - gondolatmeneteket, mint pl. "most jobban vagyok, úgyhogy most kedves leszek magamhoz" versus "most haragszom magamra, úgyhogy most nem". Azt eldönteni, hogy mindig igyekszem, nem ad lehetőséget efféle terápiaszabotáló önsorsrontásra, továbbá elejét veszi  annak is, hogy kudarcnak érezd, ha valami nem sikerül azonnal. Vagyis: a gyógyuláshoz folyamatos gyógyulási szándék kell, folyamatos munkával.

Ezt elég nehéz felfogni, amint az alábbi jegyzőkönyv-átiratból látszik is (C. Glanville, 2008):

K(liens): De akkor ennek sose lesz vége... ez így befejezhetetlennek tűnik.
T(erapeuta): Azért, mert tényleg az is.
K: Na de... akkor hogyan leszek jobban? Hogyan lesz valaki jól?
T: Mi az, hogy "jól"?
K: Fogalmam sincs.
T: Vajon az lenne "jól", aki már úgy gondolja, hogy a problémájával nem kell többé foglalkoznia? És vajon addig nem vagyunk jól, amíg az éppen aktuális küzdelmünk be nincs fejezve... amíg van bármi dolgunk önmagunkkal? Lehetne egy ilyen mércével mérve bárki is "jól"?
K: Jogos...
T: Ahogy én látom, az egészség egy hozzáállás. (Az eredetiben "state of mind" - F.) Erő, küzdőképesség, erőforrás ahhoz, hogy belátható időn belül felépüljünk a tragédiákból, megrázkódtatásokból. Az egészség nem életcél. Az egészség egy képesség arra, hogy odafigyelj önmagadra, akkor is, amikor épp nagy baj van.

 

Érdemes elgondolkodni a kérdésen, hogy szerinted mi az, hogy lelkileg "egészséges": ki az, aki szerinted egészséges, és miért gondolod, hogy az; illetve milyen volna az az önmagad, akire rámondanád, hogy "egészséges". Ezt végiggondolva esetleg rájössz, hogy elérhetetlen mércéhez méred magad. Vagy épp felfedezed, mint Glanville fenti kliense is, hogy sosem tisztáztad, mit értesz pontosabban "egészséges" alatt, de persze így lehetetlen lesz reflektálnod a saját gyógyulásod folyamatára is: nincs mihez képest megállapítanod, hogy a jó irányba tartasz-e vagy sem.

Ha tehát poszttraumás stressz tünetegyüttesből gyógyulsz éppen, akkor először is tisztázd, mikor tekintenéd egészségesnek önmagadat. Aztán gondolj vissza a Moksha Patamu játék-modellre, tedd az "egészséges"-t a 100-as mezőre, és aztán a modellt megalkotó D. Kinchin ajánlása értelmében tekints "gyógyult állapotnak" mindent, ami a 90-es mezőn túl esik. Ez a változás a hozzáállásunkban alapvető jelentőségű a gyógyuláshoz: nem a "tökéletes" kell, hanem a működőképes, az elég jó, az élhető, a fenntartható.

(A terápiás munka témáival és folyamatával, a további terhességekkel kapcsolatos érzésekkel és a következő szülésre való felkészüléssel fogom folytatni.)

3 komment

Címkék: pszichoterápia egészség ptsd

A bejegyzés trackback címe:

https://felicitasz.blog.hu/api/trackback/id/tr551861372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zellerlevél 2010.05.04. 20:28:09

Nem hiszem, hogy a dolog szerencse kérdése lenne...

Az egészség egy hozzáállás. Ezt viszont elraktároztam, nagyon pontos megfogalmazásnak és nagyon fontos gondolatnak tartom.

LeFay 2010.05.15. 22:09:11

Személyes és sajnos friss tapasztalat, hogy általában a lelki felépülés, mint folyamat valóban így működik, ahogyan leírtad. Ugyanakkor viszont nagyon jó, kicsit felszabadító érzés is volt olvasni, hogy a magam figyelgetése és az abból leszűrt következtetés rendben van. Köszönöm.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.02.06. 14:16:32

Van egy beszélgető-feldolgozó csoport itt:
www.eletkor.hu/2011/02/szilankok-szulesi-trauma-feldolgozo-csoport/
A sorozatot nemsokára folytatom.