Felicitász blogja

Terhesség, szülés, babázás, gyereknevelés. Gyógynövények, életmód, egészség. Szakirodalom, meg a szokásos tanácsaim gyűjteménye.

©

A blogon megjelenő írások, illetve azok részletei csak a szerző engedélyével, a blog linkjének feltüntetésével használhatók fel vagy közölhetők máshol.

Email: felicitasz@vipmail.hu

Facebook

Ennyien olvastok most

Locations of visitors to this page

Címkék

antibiotikum (2) antidepresszáns (5) anyanyelv (3) apa (3) aranyér (1) asszonygyökér (1) autizmus (6) autonómiára nevelés (5) baba (18) bábaság (22) balett (3) berry (1) beszédtanulás (11) bogyó (1) bölcsőde (1) boldogság (1) büntetés (4) burokrepedés (2) citromfű (2) családtervezés (8) csalán (1) császármetszés (14) császárseb (3) dicséret (3) d vitamin (1) egészség (15) életmód (13) elfogadás (3) engedetlenség (2) epidurális érzéstelenítés (2) érzelmi nevelés (1) eufenika (2) evésproblémák (1) fájdalomcsillapító (9) fejfájás (1) fejlődési rendellenesség (3) felicitasz (22) feminizmus (2) fészekrakó ösztön (2) fogamzás (4) fogamzásgátlás (3) fogamzásgátló tabletta (1) folsav (8) frontérzékenység (1) gátseb (1) genetikai tanácsadás (2) geréb ágnes (2) gyász (2) gyereknevelés (14) gyerekszám (6) gyerekvállalás (13) gyermekágy (12) gyermektelenség (7) gyógynövény (12) gyógyszer (7) h1n1 (11) halloween (1) harry (1) harry potter (10) hiszti (5) hőgörbe (1) hólyaggyulladás (1) homeopátia (1) hőmérőzés (1) hozzátáplálás (5) húsvét (1) idegennyelv tanulás (6) immunitás (3) influenza (13) influenzavírus (2) iskola (4) jutalom (2) kanada (22) kányabangita (1) karácsony (4) kétnyelvűség (6) kézzel tágítás (1) kiságy (1) kisgyermekkor (18) köhögés (1) kolin (1) költözés (1) komló (1) korai fejlesztés (10) korai vajúdás (2) koraszülés (2) korcsolya (1) kórház (3) kormányrendelet (1) lázcsillapító (2) levendula (2) magzatvédő vitamin (3) magzatvíz (1) meddőségi kezelés (3) medveszőlő (1) menstruációs ciklus (4) mese (11) meseterápia (1) mikulás (1) mióma (1) mmr (2) montessori (4) napirend (4) nátha (4) nevelés (2) nyugtató (3) oltás (14) omega 3 (3) öngyilkosság (1) orvos (20) otthonszülés (27) otthonszülés kormányrendelet (3) óvintézkedés (12) óvoda (5) ovulációs teszt (1) oxitocin (3) párkapcsolat (10) peteérés (2) peteérésjelző (1) pg53 mikroszkóp (1) potter (1) pozitív (1) pozitív nevelés (7) prom (1) pronatalizmus (2) pszichoterápia (20) ptsd (8) rák (2) rooming in (2) szaporodási ösztön (2) székrekedés (1) szeretet (6) szoptatás (14) szülés (27) szülésélmény (1) szülésindítás (5) szülési terv (1) szüléstörténet (1) szülés utáni depresszió (9) születésélmény (2) szűrővizsgálat (9) tájékozott döntés (10) tápanyagszükséglet (12) táplálkozás (11) tápszer (3) tea (11) teherbe esés (10) tehetséggondozás (6) tej (2) tens (2) teratológia (1) terhesgondozás (10) terhesség (14) termékenységi problémák (6) termékeny nap (3) természetes családtervezés (2) terminustúllépés (4) tigrisanya (2) többnyelvűség (3) tokofóbia (3) tőzegáfonya (2) tudomany (1) tudomány (2) túlhordás (3) tüneti hőmérőzéses módszer (1) tűzvédelem (1) újévi fogadalom (3) újszülött (12) ünnep (13) usa (19) utófájások (1) valentin nap (1) vas (2) vashiány (4) vérszegénység (3) zöld (1) zöld tea (1) zsurló (1) Címkefelhő

Friss kommentek

Legyen gyerekem? Vagy ne legyen? (4.) - A motivációk

2009.09.23. 19:40 Felicitasz

Miért vannak vagy nincsenek az embereknek gyermekeik? A társadalmi nyomás léte/nemléte meg a körülmények csak a válaszok egy lehetséges csoportját alkotják, de nem jelentik az összes választ.

Lehet például azt mondani, hogy nem érv a nehéz megélhetésre hivatkozni, mert akinek kell a gyerek, úgyis megoldja, megoldották a nagy- meg a dédszüleink is a háborúk alatt meg után. És erre lehet azt válaszolni, hogy nemcsak felelőtlenség az "úgyis megoldódik"-ra hivatkozni, hanem egyenesen kegyetlenség azt mondani, hogy "akinek kell a gyerek, az úgyis megoldja": nagy- és dédszüleink korában nagyon sok kicsi halt meg pontosan amiatt, hogy nem sikerült a megfelelő ellátását "megoldani", és egyáltalán nem azon múlt a dolog, hogy ő "nem kellett" a szüleinek. A körülményekre vonatkozó érvek ütköztetéséből végeláthatatlan és sokszor elég csúnya viták származnak. Nagyon meg lehet sérteni és alázni egymást, ha belebonyolódunk, hogy ki az önzőbb, az, aki azért szül, hogy öregségében ne maradjon magára, vagy az, aki azért nem szül, mert ragaszkodik a függetlenségéhez és nem vállal olyan kötelezettséget, amelyről tudja, hogy nem képes vállalni. Vitaalapul sorra vehetném az előző posztból az összes jelzőt, felelőtlentől fanatikusig, és nem jutnánk tőle sehová. A körülmények lehetnek a maguk tényszerűségében objektívek, de a rájuk adott válaszunk mindenképp személyes válasz lesz. Ami megoldható neked, az megoldhatatlan nekem, ami akadály neked, az nem szempont nekem. Jól lehet ezekről beszélgetni, de teljesen értelmetlen dolog egymás meggyőzését célul kitűzni.

A viták ott éleződnek ki igazán, amikor a külső körülményekről áttérünk a belső motivációra. Nagyon hamar eljutunk ahhoz a népszerű alaptételhez, hogy a szaporodási ösztön az egyik legfontosabb ösztönünk, ebből következően a nők egyik legmélyebb vágya az anyaság utáni vágy kéne hogy legyen: ez valahogyan így természetes, még ha nem is tudjuk a hátterét pontosan megfogalmazni.

A szaporodási ösztönre hivatkozni alapvetően egy pszichoanalitikus nézőpontot jelent: Freud és követői (Erikson, Rheingold, Helene Deutsch és mások) írogattak olyanokat, hogy a nő legfontosabb betöltendő szerepe az életben az anyaság, és bármi más utat próbál a teljesség felé, az végső soron csak kompenzáció. A mély tudattalan vágyat el lehet ugyan fojtani, de ennek később negatív pszichológiai következményei lesznek, ugyanúgy, mint a többi ösztönünk elfojtásának.

Az elméletet több ponton is támadják akik támadják. Először is, ha megnézzük az ösztön definícióját (a faj minden egyedénél megjelenő, velünk született, nem-tanult, komplex cselekvéssor), akkor a szaporodás nem ösztön. Az emberek egy része nem szaporodik, és ez nem jár a számukra semmilyen veszélyes következménnyel (ellentétben azzal, ha pl. nem ennének vagy nem pislognának vagy nem aludnának). A szaporodás még csak nem is biológiai hajtóerő, mert akkor mindenki akarna szaporodni. Ennek egyértelmű jelei lennének, például minden nő a ciklus legtermékenyebb időszakában vágyna legjobban szexre, szociológiailag meg azonnal nem volna szükség a minden társadalomban jelen levő, gyermekvállalást szorgalmazó kulturális nyomásra.

Az ösztön-teória további gyenge pontja, hogy az embernél a szexuális vágy meg a gyermek utáni vágy két különböző dolog. Kapásból feltűnő, hogy létezik az utóbbi is (eddig nem olvastam olyat, hogy az állatvilágban bármelyik faj is utódnemzés céljából párosodna), sőt, az embernél létezik gyermek utáni vágy a szex utáni vágy nélkül is. Az USA-ban már több tanulmány is készült el nem hált házasságban élő emberekről. A 60-as években egy kutatás során ezer ilyen asszonnyal készítettek interjúkat (azt is megkérdezték, mióta házasok, az időtartamok mediánja kicsit több mint nyolc év volt!), és kiderült, hogy nagyon sokan közülük akartak gyermekeket, csak szexet nem.

Vannak olyanok is, akik vágynak a szeretkezésre, a terhességre, a szülésre, csak a gyerekre nem. Mások szeretnének kisbabát, de óvodást vagy tinédzsert már nem. Ha ez az egész tényleg ösztön volna, meg biológia, akkor nem volnának ilyen problémáink.

Ugyanakkor, ha nem volna benne semmi biológiai meg tudattalan pszichés motiváció, akkor a modern fogamzásgátlók korában nem volna ennyi "véletlen" terhesség sem; a jelenségre, főleg ha ismétlődik, gyakorlatilag a terhesség utáni nem tudatosult vágy az egyetlen értelmes magyarázat. Margaret Mead sokat foglalkozott ezzel az ellentmondással, és arra jutott, hogy valószínűleg mindannyian a szaporodás vágyával kezdünk neki az életnek, és később a szocializációnk meg a felnőtt életünk során ér minket egy csomó élmény és tapasztalat, amelyek erősíthetik vagy gyengíthetik ezt a vágyunkat. A szaporodás nem ösztön és nem is biológiai hajtóerő, egyszerűen csak vonzó dolog: egy erős biológiai drive (a szex) nagy becsben tartott, presztízst adó mellékterméke. Nem akarni gyereket Margaret Mead szerint tanult viselkedés, viszont  ebből egyáltalán nem következik az, hogy elfojtás volna, azaz nem feltétlenül jár mély és feloldhatatlan pszichológiai konfliktussal: a döntés nem szükségszerűen megy "szembe" a természet törvényeivel, és nem biztos, hogy nagy árat kell fizetni érte később. (Mai  utánkövetéses vizsgálatok egyelőre alátámasztják Mead megállapításait, de arról majd egy következő részben.)

Szóval, van a gyerek-kérdésnek egy nem racionális szála is. Ugyanazon külső feltételek mellett sok gyermeke van az egyik párnak és nem vállal gyermeket egy másik pár, a különbség köztük csak annyi, hogy az egyik pár "szeretne" gyermekeket, a másik pár nem. A "szeretnék"-faktor viszont nem mindig írható körül pontosabban, egyáltalán nem biztos, hogy átalakítható racionális érvek sorává. Hogy kiben mennyire erős, az részben függhet attól, hogy milyen erősnek indult és aztán milyen hatások érték, de az biztos, hogy semmilyen részletes elemzéssel nem lehet teljesen megmagyarázni sem a meglétét, sem a hiányát.

 

Tovább a következő részre: A személyes döntés háttere

3 komment

Címkék: gyerekvállalás szaporodási ösztön

A bejegyzés trackback címe:

https://felicitasz.blog.hu/api/trackback/id/tr951393838

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zellerlevél 2009.09.25. 08:27:18

"Az emberek egy része nem szaporodik, és ez nem jár a számukra semmilyen veszélyes következménnyel"

Valóban nem jár közvetlen, azonnal tapasztalható és saját magánál jelentkező következménnyel, merthogy már nem kell a gyerek a földműveléshez, nem kell az állatgondozáshoz, és meg lehet oldani intézményekkel az idősgondozást is. De amikor majd a mostani szinglinemzedék szülei meghalnak, testvéreik nem, vagy alig lesznek, akkor keményen szembesülni fognak a családok felbomlásának kézzelfogható következményeivel: egy sima bokaficamnál nem lesz, aki orvoshoz vigye őket, pár napig főzzön rájuk, meghallgassa őket...

Arról nem is beszélve, hogy társadalmilag milyen károkat okoz a családok felbomlása: sok gyereke főként annak születik, aki ösztönlét alatt él, ezek a gyerekek többnyire nem fognak tudni beilleszkedni abba az élet formába, és gazdasági formába, ami szükséges a valódi emberi léthez; az ország elöregedik, egyre kevesebb lesz a munkát végző és járulékot fizető ember, egyre több a gondozásra szoruló idős; a gyerekek elfogynak, a velük foglalkozó szakmákból majd mindenki munkanélküli lesz, a meglészülető egy szem gyereket a végletekig elkényeztetik, mindentől óvják, ezért sokuk szintén alkalmatlan lesz a társadalomba való beilleszkedésre. (Nyilván a gondolatkör jó messzire vezet, nemzetmegmaradásig, fenntartható fejlődésig, globalizációig: ezeknek mind-mind közük van a gyerekszámhoz.)

Az a folyamat egy ördögi kör, amiből kitörni olyan fokú, olyan széles körű tudatossággal lehetne, ami jelenleg egyetlen nemzetet sem jellemez; vagy olyan fokú jóléttel, ami számunkra elérhetetlen.

(Én azért nem dobnám ki Freud pótcselekvés elméletét, ha jól megvizsgáljuk a saját tetteinket, akkor bőven találunk benne ösztönelfojtásra használt cselekvéseket.) ;)

zellerlevél 2009.09.25. 09:28:43

"Vannak olyanok is, akik vágynak a szeretkezésre, a terhességre, a szülésre, csak a gyerekre nem. Mások szeretnének kisbabát, de óvodást vagy tinédzsert már nem. Ha ez az egész tényleg ösztön volna, meg biológia, akkor nem volnának ilyen problémáink."

Ezt én is tapasztalom, a szeretkezés utáni résztől kezdve némi megdöbbenéssel.
(Régen ebben a szeretkezés is beletartozott, mert nem igazán voltak megbízható módszerek a terhesség elkerülésére.) A terhesség, szülés, gyerek óvódásan, kamaszként, felnőttként EGY döntés egymás után következő lépései, egymástól elválasztani szerintem teljesen értelmetlen dolog.

Az okát annak, hogy ez a gondolat egyáltalán megfogalmazódik, talán a szorongásra lehetne visszavezetni, szorongás mindentől, amitől lehet, amitől valaki más már szorongott az illető környzetében, illetve nagyfokú szorongás attól, hogy valami nem úgy, vagy nem pontosan úgy lesz, ahogy az elképzelte.
Ez a lassan általánossá váló szorongás olyan értelemben nem egészséges, hogy nem óvatosságra, megfontoltságra int, hanem bezár egy gondolat-, és cselekvéskörbe, amihez aztán ideológiát kell gyártani... (Apósom szokta mondani, hogy ha valamire már több dolog kell indokként, ott valami nem stimmel.) :) Ez az ideológiagyártás nem ugyanaz, mint a tudatos életre, a gondolkodó ember-létre való törekvés, hanem egy kétségbeesett erőlködés annak érdekében, hogy ezt a szorongást, lelki defektust elfedje az ember.
(Ilyen értelemben érdemes minden eszmefuttatásunkat megvizsgálni, hogy ez utóbbiról van-e szó.) ;)

Tigger79 2014.04.15. 19:03:01

Zellerlevél első bekezdése megint az önzés tipikus esete, amit még csak észre se vesz, miszerint azért kell a gyerek, hogy majd rá tudjon támaszkodni... És a gyerektelenek az önzők?!