Felicitász blogja

Terhesség, szülés, babázás, gyereknevelés. Gyógynövények, életmód, egészség. Szakirodalom, meg a szokásos tanácsaim gyűjteménye.

©

A blogon megjelenő írások, illetve azok részletei csak a szerző engedélyével, a blog linkjének feltüntetésével használhatók fel vagy közölhetők máshol.

Email: felicitasz@vipmail.hu

Facebook

Ennyien olvastok most

Locations of visitors to this page

Címkék

antibiotikum (2) antidepresszáns (5) anyanyelv (3) apa (3) aranyér (1) asszonygyökér (1) autizmus (6) autonómiára nevelés (5) baba (18) bábaság (22) balett (3) berry (1) beszédtanulás (11) bogyó (1) bölcsőde (1) boldogság (1) büntetés (4) burokrepedés (2) citromfű (2) családtervezés (8) csalán (1) császármetszés (14) császárseb (3) dicséret (3) d vitamin (1) egészség (15) életmód (13) elfogadás (3) engedetlenség (2) epidurális érzéstelenítés (2) érzelmi nevelés (1) eufenika (2) evésproblémák (1) fájdalomcsillapító (9) fejfájás (1) fejlődési rendellenesség (3) felicitasz (22) feminizmus (2) fészekrakó ösztön (2) fogamzás (4) fogamzásgátlás (3) fogamzásgátló tabletta (1) folsav (8) frontérzékenység (1) gátseb (1) genetikai tanácsadás (2) geréb ágnes (2) gyász (2) gyereknevelés (14) gyerekszám (6) gyerekvállalás (13) gyermekágy (12) gyermektelenség (7) gyógynövény (12) gyógyszer (7) h1n1 (11) halloween (1) harry (1) harry potter (10) hiszti (5) hőgörbe (1) hólyaggyulladás (1) homeopátia (1) hőmérőzés (1) hozzátáplálás (5) húsvét (1) idegennyelv tanulás (6) immunitás (3) influenza (13) influenzavírus (2) iskola (4) jutalom (2) kanada (22) kányabangita (1) karácsony (4) kétnyelvűség (6) kézzel tágítás (1) kiságy (1) kisgyermekkor (18) köhögés (1) kolin (1) költözés (1) komló (1) korai fejlesztés (10) korai vajúdás (2) koraszülés (2) korcsolya (1) kórház (3) kormányrendelet (1) lázcsillapító (2) levendula (2) magzatvédő vitamin (3) magzatvíz (1) meddőségi kezelés (3) medveszőlő (1) menstruációs ciklus (4) mese (11) meseterápia (1) mikulás (1) mióma (1) mmr (2) montessori (4) napirend (4) nátha (4) nevelés (2) nyugtató (3) oltás (14) omega 3 (3) öngyilkosság (1) orvos (20) otthonszülés (27) otthonszülés kormányrendelet (3) óvintézkedés (12) óvoda (5) ovulációs teszt (1) oxitocin (3) párkapcsolat (10) peteérés (2) peteérésjelző (1) pg53 mikroszkóp (1) potter (1) pozitív (1) pozitív nevelés (7) prom (1) pronatalizmus (2) pszichoterápia (20) ptsd (8) rák (2) rooming in (2) szaporodási ösztön (2) székrekedés (1) szeretet (6) szoptatás (14) szülés (27) szülésélmény (1) szülésindítás (5) szülési terv (1) szüléstörténet (1) szülés utáni depresszió (9) születésélmény (2) szűrővizsgálat (9) tájékozott döntés (10) tápanyagszükséglet (12) táplálkozás (11) tápszer (3) tea (11) teherbe esés (10) tehetséggondozás (6) tej (2) tens (2) teratológia (1) terhesgondozás (10) terhesség (14) termékenységi problémák (6) termékeny nap (3) természetes családtervezés (2) terminustúllépés (4) tigrisanya (2) többnyelvűség (3) tokofóbia (3) tőzegáfonya (2) tudomany (1) tudomány (2) túlhordás (3) tüneti hőmérőzéses módszer (1) tűzvédelem (1) újévi fogadalom (3) újszülött (12) ünnep (13) usa (19) utófájások (1) valentin nap (1) vas (2) vashiány (4) vérszegénység (3) zöld (1) zöld tea (1) zsurló (1) Címkefelhő

Friss kommentek

Használati utasítás háromévesekhez (2.)

2009.09.20. 10:29 Felicitasz

A korábban már emlegetett Shel Dougherty nevelési szemináriumán volt egy pillanatom, amely egyszerre volt mókás és nagyon-nagyon elgondolkodtató. Shel megkérdezte a jelenlevő tizenkét szülőt, hogy mi a nevelésünk célja, behódolást és engedelmességet várunk-e vajon, vagy együttműködést. A csapatban engem kivéve mindenki amerikai volt, de ezzel együtt is elmosolyodtam a magától értetődőnek tűnő közmegállapodáson, hogy nem akarunk "engedelmes" gyerekeket. Arra gondoltam, mi lett volna erről a kérdésről mondjuk a nagyapám véleménye, érdekelt-e ötven évvel ezelőtt bárkit is, hogy a gyerek akar-e együttműködni.

Ugyanakkor, ez nem csak "modernség", nemcsak generációs, hanem társadalmi és kulturális kérdés is. Ha minden fontos kérdésben előbb a szülők, utána meg a társadalom diktálta szabályok döntenek, akkor ott a sajátos egyéni törekvések a közösség számára inkább zavaróak, és fontos erénnyé válik a szófogadás. Ha viszont fiatal felnőttektől olyan jellemvonásokat várunk, mint kezdeményezőkészség, önállóság, kreativitás és céltudatosság; olyan felnőtteket szeretnénk, akik a millió választási lehetőségük közt nem válnak sodródóvá; akik szabad belátásból tudnak bizonyos normákhoz alkalmazkodni - nos, akkor muszáj  lenne már kisgyerekként is effélékre nevelni őket. Szóval, mi a célunk? Engedelmes vagy együttműködő gyereket szeretnénk? És vajon mire van szüksége egy 2-5 éves gyereknek ahhoz, hogy képes legyen egy felnőttel együttműködni?

A pozitív nevelés egyik alapja a kölcsönös és gyengéd tisztelet, egymás emberi méltóságának, érzéseinek, igényeinek, véleményének szeretetteljes tekintetbe vétele. Külön kiemelném, hogy nem "a gyerek"..., hanem egymás emberi méltósága, igényei, érzései stb. stb. a nevelés alapja. Vagyis, tisztelettel nevelünk, de közben tiszteletre is nevelünk. Az egyes konkrét nevelési módszerek ennek a filozófiának már csak parafrázisai, hol a gyerek, hol a szülő szemszögéből mutatva meg ugyanazt. Ne úgy olvasd tehát a tippeket, mint előírásokat, hanem úgy, mint ötleteket. Hogyan neveljem tehát "pozitívan"?

  1. Ereszkedj le mellé. Kérést, utasítást, dicséretet vagy nemtetszést egyaránt hatásosabban fogsz célba juttatni, ha leguggolsz mellé szemmagasságba, ránézel az arcára, finoman megérinted a karját, és úgy mondod el neki amit akarsz. Beszélj hozzá barátságosan.
  2. Adj teret az akaratának. Minden szituációban te vagy a felnőtt és te irányítasz, de minden szituációban találd meg azt az egy-két fontos kis apróságot, amit átengedhetsz neki. Nem ő dönti el, mi lesz ebédre, de talán kiválaszthatja, melyik tányért szeretné; ha este magával vinné a kedvenc legóemberkéjét a fürdőkádba, ne tiltsd meg csak a tiltás kedvéért. Vihesse be ő a postaládából az újságot a konyhaasztalra, érezze rendszeresen fontosnak magát.
  3. Ajánlj fel választási lehetőségeket: kettőt, amelyek közül neked mint szülőnek bármelyik megfelel és a gyereket nem hozod vele vesztes helyzetbe. Az nem választási lehetőség, hogy "vagy azonnal elindulsz fürdeni, vagy nem lesz mese este". Állj át ilyesféle kommunikációs stílusra, mint pl. "menjünk gyorsan fürdeni, a pingvint vagy a békát akarod először megúsztatni?"
  4. Alakítsd a napi rutin egy részét játékká. (Apák ebben tradicionálisan jobbak, "siess már" sürgetés helyett esti futóversenyt rögtönözni a konyhától a fürdőkádig; plüssjátékkal bábozva bejelenteni az ebédidőt stb.) Nem kell a napot végigbohóckodni, a napi rutin néhány elemét dobd fel valamivel, amit a gyerek megtanulhat és pár nap múlva már kezdeményezhet is. És persze sokkal jobb is, ha vacsora után nem kell könyörögni, hogy menjen fürödni, hanem önként rohan és büszke hogy ő ért oda hamarabb.
  5. Közöld az érzéseidet, igényeidet. "Szomjas vagyok és most kimegyek, iszom egy teát." "Szomorú vagyok, amiért tépkeded a könyveidet." "Haragszom amikor piszkálod a telefonomat." "Várj egy kicsit, légy szíves, amíg befejezem amit írok." A gyereknek meg kell tanulnia, hogy te is ember vagy. Ebből persze lesznek konfliktusok, de legyél ebben a kérdésben is következetes. Jogod van  nyugodtan enni, tisztálkodni, jogod van a személyes tárgyaid kizárólagos birtoklására, jogod van neked is mindahhoz (még jó hogy!), amit a gyereknek igyekszel biztosítani, és tanítsd meg, hogy tartsa ezt tiszteletben.
  6. Irányítsd a figyelmét a saját fizikai biztonságára. Sok mindent kifejezetten emiatt tiltunk, de ebbe érdemes a gyereket is beavatni. Tanítsd meg ilyen szavakra, mint "magas!", "veszélyes!", "csúszik!", "forró!", "törékeny!", "éles!", "nehéz!" stb., és az unásig ismételt "nem szabad!" helyett ezekkel tilts vagy figyelmeztess. Ha a gyerek tudja, hogy az a dolog nem "tiltott gyümölcs", hanem nem biztonságos, akkor a távollétedben sem fog kísértésbe esni.
  7. Kérd azt amit kívánsz tőle. Erről már az előző posztban is szó volt, "ne szaladj a lépcsőn" helyett mondd neki, hogy "lassan menjél a lépcsőn". Kommunikálj egyértelműen: ami utasítás, tehát nem vita tárgya, az nem lehet úgy megfogalmazva mint kérdés. Arra a nyitásra hogy "menjünk most már fürödni, jó?", ne lepődj meg, ha a háromévesed azt feleli, hogy "nem". Magadnak kerested a bajt ;-)
  8. Mutass példát abban, amit elvársz. Beszélj vele tisztelettudóan, köszönd meg amit ad, kérj bocsánatot ha valamit elbénáztál, oszd meg vele a sütidet, kívánj neki jó reggelt és jó étvágyat, tartsd meg az ígéreteidet (inkább kevesebbet ígérj, de legyél megbízható ha azt akarod, hogy ő is az legyen), mondj neki igazat.
  9. Határozz meg világos követelményeket (később a gyereket is bevonhatod ebbe, négyéves kor körül már alkalmasak rá) és ragaszkodj hozzájuk következetesen.  Számíts arra, hogy a gyerek időnként tiltakozni és lázadni fog, de vállald a konfliktushelyzet kellemetlenségét: te vagy a felnőtt, el kell tudnod viselni ha nem mindig minden rózsaszín. Amíg a gyerekért te felelsz, addig szükségszerűen korlátokat kell felállítanod. Amiben nem engedhetsz, abban ne is engedj.
  10. Büntetés helyett próbáld a gyereket a tettei következményein keresztül nevelni. Tanítsd meg helyrehozni vagy legalább enyhíteni a kárt amit okozott; ha összefirkálta a falat, akkor a délutáni játékidő egy részében neked segítsen letakarítani; ha megbántott valakit, akkor az obligát bocsánatkérés mellett kérdezd meg őt, hogy mit lehetne most tenni, hogy a másik megvigasztalódjon. Ha büntetsz, akkor a büntetésnek legyen (időben és jellegében) köze a cselekményhez és ne legyen megalázó.
  11. Dicsérd gyakran, ne vedd természetesnek az együttműködést. "Köszönöm, hogy idehoztad a kistányérodat." "Nagyon ügyes vagy, hogy megálltál a járda szélén." "Olyan szépen eszel, büszke vagyok rád." stb. Az átlagos kisgyerek naponta közel 300 negatív tartalmú közlést hall, és csak kb. 40 pozitívat. Nagyon-nagyon fontos neki, hogy meg legyél vele elégedve, és ne engedd, hogy a sok tilalom közt kedvét veszítse. Adj neki sok-sok megerősítést.

És persze szeresd feltétel nélkül, de ez a mondat megintcsak egy külön posztot ér.

2 komment

Címkék: gyereknevelés büntetés szeretet hiszti dicséret kisgyermekkor pozitív nevelés autonómiára nevelés

A bejegyzés trackback címe:

https://felicitasz.blog.hu/api/trackback/id/tr751389685

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

cidre 2010.10.16. 20:52:33

Köszönöm, ez most nagyon kellett, bár tudom, nem most írtad. A mai estére ugyanis - úgy érzem - elfogyott minden türelmem, kreativitásom. Holnap azonban újult erővel ki akarok néhány pontot próbálni, hátha könnyebb lesz.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.10.16. 21:35:04

@cidre: Szívesen. El nem hinnéd, de néha én magam is újraolvasom a saját tanácsaimat amikor fogy a cérnám itthon :-D
(Egy-egy szeminárium vagy konferencia után az ember tiszta fejjel sok mindent képes összefoglalni. Aztán jönnek a hétköznapok... Ha jól emlékszem, Shakespeare-nél mondja valaki, hogy "szívesebben megtanítok tíz embert arra, mi helyes, hogysem a tíz közé álljak és kövessem én is a magam tanítását". Amikor gond van, általában leülök ellenőrizni, mit tartok be abból, amit másoknak olyan lelkesen megírok. :-))