Felicitász blogja

Terhesség, szülés, babázás, gyereknevelés. Gyógynövények, életmód, egészség. Szakirodalom, meg a szokásos tanácsaim gyűjteménye.

©

A blogon megjelenő írások, illetve azok részletei csak a szerző engedélyével, a blog linkjének feltüntetésével használhatók fel vagy közölhetők máshol.

Email: felicitasz@vipmail.hu

Facebook

Ennyien olvastok most

Locations of visitors to this page

Címkék

antibiotikum (2) antidepresszáns (5) anyanyelv (3) apa (3) aranyér (1) asszonygyökér (1) autizmus (6) autonómiára nevelés (5) baba (18) bábaság (22) balett (2) berry (1) beszédtanulás (11) bogyó (1) bölcsőde (1) boldogság (1) büntetés (4) burokrepedés (2) citromfű (2) családtervezés (10) csalán (1) császármetszés (14) császárseb (3) dicséret (3) d vitamin (1) egészség (16) életmód (15) elfogadás (3) engedetlenség (2) epidurális érzéstelenítés (2) érzelmi nevelés (1) eufenika (2) evésproblémák (1) fájdalomcsillapító (9) fejfájás (1) fejlődési rendellenesség (3) felicitasz (21) feminizmus (2) fészekrakó ösztön (2) fogamzás (5) fogamzásgátlás (3) fogamzásgátló tabletta (1) folsav (8) frontérzékenység (1) gátseb (1) genetikai tanácsadás (2) geréb ágnes (2) gyász (2) gyereknevelés (15) gyerekszám (6) gyerekvállalás (13) gyermekágy (12) gyermektelenség (7) gyógynövény (13) gyógyszer (7) h1n1 (11) halloween (1) harry (1) harry potter (10) hiszti (5) hőgörbe (2) hólyaggyulladás (1) homeopátia (1) hőmérőzés (2) hozzátáplálás (5) húsvét (1) idegennyelv tanulás (6) immunitás (3) influenza (13) influenzavírus (2) iskola (4) jutalom (2) kanada (22) kányabangita (1) karácsony (4) kétnyelvűség (6) kézzel tágítás (1) kiságy (1) kisgyermekkor (18) köhögés (1) kolin (1) költözés (1) komló (1) korai fejlesztés (10) korai vajúdás (2) koraszülés (2) kórház (3) kormányrendelet (1) lázcsillapító (2) levendula (2) magzatvédő vitamin (3) magzatvíz (1) meddőségi kezelés (3) medveszőlő (1) méhszájvizsgálat (1) menstruációs ciklus (5) mese (12) mikulás (1) mióma (1) mmr (2) montessori (4) napirend (4) nátha (4) nevelés (2) nyákvizsgálat (1) nyugtató (3) oltás (14) omega 3 (3) öngyilkosság (1) orvos (21) otthonszülés (27) otthonszülés kormányrendelet (3) óvintézkedés (12) óvoda (5) ovulációs teszt (1) oxitocin (3) párkapcsolat (10) peteérés (3) peteérésjelző (1) pg53 mikroszkóp (1) potter (1) pozitív (1) pozitív nevelés (7) prom (1) pronatalizmus (2) pszichoterápia (20) ptsd (8) rák (2) rooming in (2) szaporodási ösztön (2) székrekedés (1) szeretet (6) szoptatás (14) szülés (28) szülésélmény (1) szülésindítás (5) szülési terv (1) szüléstörténet (1) szülés utáni depresszió (9) születésélmény (2) szűrővizsgálat (9) tájékozott döntés (10) tápanyagszükséglet (12) táplálkozás (11) tápszer (3) tea (11) teherbe esés (11) tehetséggondozás (6) tej (2) tens (2) teratológia (1) terhesgondozás (10) terhesség (13) termékenységi problémák (6) termékeny nap (4) terminustúllépés (4) tigrisanya (2) többnyelvűség (3) tokofóbia (3) tőzegáfonya (2) tudomany (1) tudomány (2) túlhordás (3) tüneti hőmérőzéses módszer (3) tűzvédelem (1) újévi fogadalom (3) újszülött (12) ünnep (13) usa (18) utófájások (1) valentin nap (1) vas (2) vashiány (4) vérszegénység (3) zöld (1) zöld tea (1) zsurló (1) Címkefelhő

Friss kommentek

Visszamentem a balettbe ugrálni

2011.11.12. 21:17 Felicitasz

Az elmúlt hetekben már mind azon töprengtetek, hogy hol a frászban lehetek - a válasz a poszt címe. A dolog szeptemberben kezdődött komolyan (újra), de eddig egyszerűen nem mertem szóba hozni, mert még én is csak mostanában kezdem tényleg elhinni.

A szokottnál kicsit személyesebb írás lesz ez a mostani: mindenkinek mást jelent a szülés utáni visszatérés a "saját" életébe - egyáltalán, mindenki mást ért a "saját élete" alatt, és megintcsak teljesen más ez egy meg több gyerekkel, és mindenkinek más-más távolságra is esik a babázás a "saját" életétől. Szabó Magda fél sora jut eszembe, amikor apai nagyanyjáról írja, hogy "első eszmélése idejétől semmi mást nem kívánt az élettől, csak anya lenni" - ez a nő a református esperesi lakban felnőtt tizennégy gyermeke közül felpillantva valószínűleg nem is értené, hogy miért is kellene ebből "visszatérni" ugyan miféle "saját életbe". Másfelől, Sonia Rodriguez (a Kanadai Nemzeti Balett szólótáncosa, Kurt Browning világbajnok műkorcsolyázó felesége) soha nem fog tizennégy gyereket szülni: a két fia mellől a színpadra visszatérve arról beszélt, hogy az eltelt idő alatt vált a számára igazán világossá, hogy mennyire fontos neki a tánc, mennyire a személyisége része, mennyire nem munka, hanem az identitása alapja. Rodriguez úgy gondol önmagára, mint táncosra, aki anya lett, de attól még továbbra is táncos marad. Pár évtizeddel ezelőtt egy balerina számára a gyerekszülés egyben a visszavonulást is jelentette, de ma már nem. Kanadában Rodriguez az elsők egyike volt, aki a szülési szabadsága után lényegében ott folytatta, ahol abbahagyta (sőt), és a példáját az elmúlt években sokan mások is követték.

Szóval, "saját élet" - én aztán semmilyen nemzeti balettben nem leszek már szólótáncos, de mégis jobban hasonlítok Sonia Rodriguezre, mint a tizennégy boldog gyermeket felnevelő Várady-Szabó Máriára.

A fiam születése után egy időre az egész világból egy védett kis kuckó lett, ahol összebújtam a gyerekkel és minden úgy volt tökéletes. Aztán amikor a gyerek lábra állt és ki-kimászkált már a védett kis kuckóból, akkor az első eszmélésem idején nem egy újabb kisbabára kezdtem vágyni, hanem vissza a balett-terembe.

Most éppen a sokadik abszurd álmom válik valóra: spicc (azaz pointe) órákra járok már néhány hete. Beletelt persze jópár évbe és jópár újrakezdésbe, mire eljutottam erre a szintre, és (épphogy) megfelelek az elég szigorú feltételeknek. 

Az iskolás kori több mint tíz év balett, jazz és moderntánc után az első újrakezdés még Kanadában volt, amikor a költözés és az ifjúházas anyagi nehézségek után először elég pénzünk lett arra, hogy én is csináljak valamit. Az első balettórámat gyakorlatilag végigsírtam a boldogságtól, hogy ez egyáltalán lehetséges, felnőttként visszamenni komolyabb képzésbe, egy egykori Bolsoj-balettos művésznő keze alá. 

Három évvel később már színpadon voltam, amolyan szirupos amerikai filmbe illően: errefelé minden város nagyszínházában adják a karácsonyi szezonban a Diótörőt, és Hamilton abban az évben új koreográfiát szeretett volna, meghívták hát a Ballet Ouest de Montréal-t vendégelőadásra, a kisebb szerepekre pedig nyílt válogatót hirdettek. Kedves öreg tiszteletbeli kanadai nagynénim (aki már 75 éves, de lenyakazna, ha megtudná, hogy "öregnek" neveztem) elküldte nekem az újságból kivágott hirdetést, és tollal ráírta, hogy "I dare you!!!" - fordítsuk talán úgy, hogy "lássuk a medvét". Mondtam neki, hogy megőrült, hát engem erről a válogatóról kérdés nélkül, páros lábbal stb. Aztán persze nem hagyott nyugodni a dolog, és végül abban maradtam magammal, hogy megéri a 10 dollár regisztrációs díjat az, hogy egyszer lássak egy ilyen válogatót belülről - és a legrosszabb, ami történhet, az lesz, hogy profi táncosok közt fogok csetleni-botlani, és mondják majd, hogy köszönjük szépen, nem felelt meg.

Indulás előtt leültem a számítógép elé, ahogy minden fellépés, koncert, válogató és hasonlók előtt, és ismét megnéztem, hogy hogyan kell ezt csinálni (a link videóra mutat, akinek nagyon tetszett, nézze meg ezt is). Michelle Kwan nem is sejtheti, hogy hány szereplésemen, sőt, hány gyakorlásomon és balettórámon átrepített már a korcsolyázásából kapott ihlet és inspiráció.

A válogatón természetesen táncolni kellett. Ott volt a koreográfus és a montreáli balettből még ketten, mutattak lépéseket, és mi pedig csináljuk utánuk. Aztán más lépéseket is, aztán párokba állva ezt meg azt, végül egy néhány lépéssorból álló karaktertáncocskát, utolsó feladatként pedig táncoljuk el úgy is, hogy elöl már nem mutatja senki. Aztán csak álltunk ott félkörben, a montreáliak leültek az asztalhoz tanácskozni. Kicsit később megszólaltak, hogy a 99-es ( - ééén!!?) menjen ki előre és táncolja ezt el még egyszer a jelenlevő férfi táncossal. Kicsit remegett a lábam, de eltáncoltam.

Így lettem a nyitó karácsonyi jelenetben a főszereplő kislány nagymamája. A koreográfus egy mindig-kicsit-aggódó, törékeny, cuki öreg nénit álmodott meg a darabba, akit aztán én alakítottam, ráncosra sminkelt arccal, ősz konttyal és rengeteg nevetéssel. 

A színpad az én számomra irreálisan csodálatos hely, és amikor nem ott vagyok, akkor épp azért dolgozom, hogy nemsokára megint ott lehessek, akár énekeljek, akár táncoljak, akár a kettőt együtt. 2007 júniusa óta majdnem elviselhetetlenül hosszú volt ez az eltelt idő, számos kihagyott vagy lemondott lehetőséggel. (És persze a kéthónapos baba vs. életem első operaszerepe konfliktusban nem a négy előadás jelentette a megoldhatatlan problémát, hanem a hozzá vezető út: a próbákkal, összpróbákkal, főpróbával, jelmezes főpróbával. Plusz a négy előadás. Ez így együtt egy párhetes, sőt, még egy kétéves kicsi mellől is vállalhatatlan volt a számomra.)

Az egyéves mellől visszamentem balettozni, heti egy, majd heti két alkalommal; az első néhány hónapban minden szerda este sírva gyalogoltam haza (nem a boldogságtól), aztán később könnyebb lett - kb. egy évvel később -, és akkor már jazzre is jártam mellette. A szereplési lehetőségre nemet mondtam, a fentebb már részletezett okokból. 

Néhány héttel ezelőtt (némi lelki harc után) még mindig nem mentem el a Karácsonyi ének szereplőválogatójára: egyrészt októberben két hétig Magyarországon voltunk, és nem lehet az eredményhirdetés után azzal kezdeni, hogy igen, de én az első négy próbán sajnos még nem leszek itt; másrészt nem lehet mindent egyszerre akarni (nekem egyébként ezzel a ténnyel borzasztó nehéz megbirkóznom), és az ember annak örüljön, ami van. 2008 augusztusa és 2010 augusztusa közt két év alatt kétszer költöztünk (előbb Kanadából az USA-ba, aztán Pennsylvania államból Észak-Karolinába); megannyi újrakezdés - lakás, élelmiszerbolt, háziorvos, gyerekorvos, baráti-ismeretségi kör, aztán már óvoda is, és amikor ez mind megvan, majd akkor jöhetnek a luxuskategóriás problémák :-) Kicsit több mint egy éve lakunk itt, és most már végre megint van templom és benne templomi kórus, heti egy próbával, van reneszánsz kamaraegyüttes, heti egy próbával és decemberi fellépéssel, és van balettiskola.

Fél év kihagyás után (meg kellett tanulnom autót vezetni) kb. fél évbe telt összeszedni magam, februártól nyárig. Néhány átbőgött szerda este - nem értem, miért mindenhol szerda este vannak a haladó órák :-)  - utólag nem tűnik nagy árnak, de ott akkor nagyon rossz volt. Most már jó. De most már van heti öt-hat balettórám - ebből az egyik a spicc (felvételizni kellett), a többi pedig "papucsos", azaz technikai óra; meg mellé heti egy úgynevezett "cross-training", ami főleg erősítést és nyújtást jelent, amolyan balettgimnasztika, pilates és jóga alapokra helyezve.

A szeptembert azzal töltöttem, hogy megpróbáltam ezt összefésülni az eddig szokásos életemmel, de nem sikerült :-). Aztán hazamentünk Magyarországra, visszajöttünk, magunkhoz tértünk, és körülbelül két hét alatt újraszerveztem a mindennapokat. Olyan volt, mint egy vidám kirakós játék fix pontokkal; a fiamat 9-re viszem óvodába, 2-kor hozom el, a délután az övé játszótértől matricázásig; az óráim ekkor meg akkor vannak, a kóruspróbák amakkor, heti egy este tanítvány jön hozzánk 5-től fél 8-ig, a szabadidőmben (nekem amúgyis csak az van) írás, fordítás, blog; a házimunka itt most említésre sem érdemes - az csak akkor tűnik fel, ha abbahagyom a semmit, amit nem csinálok itthon ;-P.

Lehetne még persze azon filozofálni, és a kommentekben bátran filozofáljatok is, hogy a "saját életünk" nem valami statikus dolog, ami egyszerre elvész és egyszerre visszajön - mesélhetnétek arról, hogy nektek mi az, ami babázás közben se maradt el, és mi az, aminek csak évek alatt sikerült újra helyet találni a rengeteg teendő közt; esetleg van-e valami, amiről te a magad részéről már lemondtál egy időre, de jött egy lehetőség, és két-három kisgyerek mellett is meggondoltad magad és belevágtál. Naná, hogy aki szülési szabadságról megy vissza teljes állásba, az egész más fix pontok köré építi fel a mindennapokat, mint az, aki részmunkaidős vagy szabadúszó tevékenységet akar folytatni - és aki nem egy kirakós játékba illeszti bele a színházi álmait, hanem tényleg az az élete, az általában nem marad távol a színháztól szülés után négy-öt évig: értelmezés kérdése, hogy mi a nagyobb luxus, a kétévessel otthon lenni és "semmit nem csinálni", vagy a kétéves mellett primabalerinának lenni az ország legnagyobb társulatánál.

Én most így négy év után visszamentem végre a balettbe ugrálni. Ha néha egy ideig nincs poszt, akkor az azért van, mert (ugyanúgy, mint balettórán) olykor ki-kibillen a műgonddal megtartott egyensúly, valami váratlanul ránk nyitja az ajtót (a link videóra mutat), ittalvós vendégek jönnek, a férj pár napra elutazik konferenciálni, a gyereknek óvodaszünet van, esetleg a madrigálkórus pánikban próbál a decemberi koncertre - vagy egyszerűen csak ellepték a kertet az összegereblyézendő falevelek.

39 komment

Címkék: életmód balett felicitasz gyerekszám

A bejegyzés trackback címe:

http://felicitasz.blog.hu/api/trackback/id/tr343329431

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Heni a BeBuról · http://bebu.hu/ 2011.11.12. 22:16:31

De jó volt ezt olvasni! Egyrészt nagyon irigylem a balettot, hogy így vissza tudtál térni és még élvezed is:-) Másrészt tükröt tartott, hogy tényleg, én mit is csinálok? Engem a szülés abszolút kitágított - nekem nagy ajándék, hogy én is írok blogot, ebben élem ki a kreativitásom, a "technikai" részében teljesen el tudok veszni, kiírni magamból dolgokat pedig mindig is szerettem.
Timi születése előtt néhány évvel kezdtem el asztrológiát tanulni, erre azóta is szántam - ugyan kevesebb - időt, és most már az is nagy öröm, hogy az egész napi munka majd család mellett még a barátaimmal is tudok találkozni. És olvasni.
Sokáig szerettem volna "szépen a levegőben ugrálni", irigylem, hogy ezt Neked megadta az élet!

esztina 2011.11.14. 08:33:02

Nagy-nagy gratulával köszönök be első kommentemként ;)
Bár babám (még) nincs, role model-em már van a visszatéréshez, hehe!
Hajrá Andi!

zzsuzsici 2011.11.14. 16:37:18

Nekem ismerős vagy, de nem tudom honnan! Egyébként irigyellek, jó dolgokat csinálhatsz!

Anyatünde 2011.11.15. 02:00:18

Ez nagyon jó! (Akkor neked nem fenyegetés, hogy "mehetsz vissza a balettba ugrálni!" :DDDD)

Ha lesz egy kis időd (hihi..) az elfoglaltságok összefésüléséről szívesen olvasnék bővebben (mondjuk a balett meg a kórus hány este jelen elfoglaltságot, ekkor ki vigyáz a kisfiadra, hogy hozod össze mindezt a házimunkával/bevásárlással, ilyenek.)

Kispiskóta 2011.11.17. 14:07:08

Felicitasz, gratulálok!
Sikerült őszintén meglepned. Azt hittem, a cím csak metafora lesz... Most már egyszer dióhéjban leírhatnád az életedet: iskolák, hobbik, országok stb.
Az eleje külön tetszett: "mindenkinek más-más távolságra esik a babázás a "saját" életétől". Bölcs és igaz.

Mondd, ez a balettozás olyan, hogy te fizetsz érte vagy neked fizetnek?

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.11.17. 16:09:53

@Kispiskóta: A Zuram is ezzel a mércével mér, vagyis, szerinte akkor van az első jelentős színvonalbeli ugrás, amikor az emberek már fizetnek azért, hogy engem énekelni vagy táncolni lássanak (a 2005 utáni fellépéseim már szinte mind ilyenek voltak), a második jelentős színvonalbeli ugrás pedig akkor, amikor a pénzből már dé faktó hozzám is eljut valami (ez talán egyszer vagy kétszer történt meg eddig, vagyis, itt még nem tartunk).

Elkezdtem válaszolni @Anyatünde: kérdésére, de olyan hosszú komment lett, hogy majd inkább megírom posztnak valamikor.

Kispiskóta 2011.11.17. 17:16:07

Ez tényleg fantasztikus.
Gondolom, az órák viszont pénzbe kerülnek neked.

Akkor már csak az életed elmesélése van hátra. Tényleg érdekel!!

2011.11.19. 10:58:26

Hmm, miket tudok meg. Eddig nem olvastam a balettos múltadról. Mindig is tiszteltem azokat, akik szülés után akármennyi idővel mozgással kapcsolatos szakmába, vagy hobbiba tudnak visszatérni. Ugyan még nem vagyok "nagyon" túlsúlyos, de bizony kissé elkényelmesedtem, kevesebbet mozgok, mondván, nincs rá idő, ami persze nem igaz:-). Amikor 3 éves lett a gyermekem, visszamentem 4 órában dolgozni ( nem mozgással kapcsolatos), és bizony nem éreztem jól magam. Fél évig csináltam, aztán abbahagytam, de azóta is azon dolgozom, hogy valami mást elkezdjek, mert hiányzik a jövés-menés, munka, kollégák, stb...
Gratulálok, ne hagyd abba!

Lapis Lazuli 2011.11.21. 07:14:10

Hmmm. Pofon - részben; részben megerősítés - a sztereotípiáimnak.

Amikor az élet,jó régen, elém sodorta a döntés, legyek-e táncos, azt mondtam, nem köszi.

Én is most mentem vissza - másodszor életemben. Az első gyerekem (is :) ) viszonylag későn, 30 éves koromban jött. Akkor három és fél évet voltam otthon, majd egyből nyolc órában mentem vissza. Most, 10 évvel később, meg csak négyben, mégis sokszor fáradtabb vagyok, mint akkor. Igaz munkahelyet is most váltottam, nagyon hosszú idő után.

Nagy kihívás, h belepaszírozzak mindent az életembe. Nem is sikerül, valami mindig csorbul, és ez akkor is zavar, ha tudom/tam, h a _minden_ belepaszírozása eleve idézőjelben lesz értendő. Leginkább, leggyakrabban pont a mozgás az, ami kiesik, bárhogy bosszant is, még ez tűnik a legkisebb vállalható rossznak a sok kompromisszum közül.

bölcsésztanár 2011.11.24. 22:19:01

Igen, én is olyan fajta vagyok, akinek van gyerek mellett saját élete, vagyis: képeztek, képzem magam, és nem tölti ki a gyerekezés a 100 egységet. Nekem nagyon jó volt visszamenni dolgozni, vállalkoztam, úgyhogy annyi munkát vállaltam, amennyit bírtam, és szép fokozatosan feltornáztam.
És mikor már csúcsra jártam, akkor jött a tánc. Elkezdtünk az urammal egy néptánccsoportban nyomulni, és naggggyon jó volt! Már nem bírjuk anyagilag (gyerekvigyázó, ruhák költségei, utazás stb), de másfél évig toltuk, aztán még lehet, hogy nincs vége, de a tánc nagyon kell!

liv731 2011.11.27. 09:31:30

No, ez a bejegyzés megért nekem egy blog pont hu regisztrációt, sziasztok!

Nahát, Felicitasz, ez valami hihetetlen, hogy te ilyeneket csinálsz! Nagyon jó lehet és nagyon kiteljesítő...a sok szülős, babás poszt alapján az ember első blikkre a sokgyerekes altermami kategóriába sorolna...legalábbis én ezt gondoltam elsőre.

Azt gondolom, hogy manapság nagy bátorság és önbecsülés kell ahhoz, hogy a vágyainkat felvállaljuk, hogy ne érezzük önzőnek magunkat, főleg keresztény körökben ez komoly dilemma a nőknek - szerintem.

Hónapok óta próbálom jómagam is leírni a blogon, hogy miért megyek vissza a munka frontjára lelkiismeretfurdalás nélkül, de nem egyszerű. Ó a gyerekközpontú(nak gondolt) elvárások!

Nagyon inspiráló voltál számomra megint, a személyes hangvételért pedig külön köszönet.

Szép dolog ez a balett, sok jó élményt meg sikert kívánok! :)

blazska 2011.12.01. 22:14:52

Hehe, ez jó. :) Tudtam, hogy jártál a balettbe ugrálni :D, gratula a visszatéréshez! Ez a heti 5-6 óra azért nem semmi! De nem egészen világos, miért mentél sírva haza? Én az első gyerkőc fél éves korában mentem vissza kórusba énekelni, természetesen önként és dalolva :), mégis sokszor sírva mentem _el_ otthonról. És gyakran a kóruspróbán is szomorkodtam, mert hiányzott a babám. Vagy úgy érted, a kihagyás után annyira kikészített a balett?

Én meg énekre jelentkeztem a zeneiskolába múlt héten, mármint nem újra, hanem életemben először. :D Évek óta fontolgattam, meg kaptam szakmabeliektől biztatást, míg végül most vénkoromra, így három gyerek után rászántam magam. :D Igaz, szoptatok, meg minden, de egyrészt ezúttal úgy érzem, nem ment a tej a hangomra (csak az agyamra :D), másrészt úgy voltam vele, most vagy soha. :D Igaz, operaénekes már nem leszek, de nem is az a cél. :)

Anyatünde 2011.12.09. 23:10:15

Felicitasz, most tudtam megnézni Michelle Kwan-t (csak az első videót) és nem találok szavakat.

Vica1982 2011.12.10. 12:30:39

Felicitasz, ha már balett, akkor neked hogy tetszett a Fekete hattyú c. film?
Michelle Kwan-t én is megnéztem és elpityeredtem, annyira szép...

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.12.10. 16:45:19

@blazska: Úgy értem, igen. A totális végletek közti hullámvasút volt az első pár hónap - az újrakezdés első balettórája előtti öltözés, jééé, beleférek a dresszbe, tyű. Az első plié, sóhaj, hát akkor ez most elég sok munka lesz. Oldalpillantás a tükörre, oké, akkor most arrafelé egy ideig nem nézünk.
Egy haladó óra, ahol ott vagyok én, a hasizmom két fele közt négyujjnyi réssel, délutáni szoptatás után, esti előtt - és ott van néhány környékbeli színház társulati tagja, akik erőnléti, tánctechnikai jelleggel balettoznak, ott van a Shape magazin egyik szerkesztője, aki amúgy a pennsylvaniai balett Diótörőjében szokott az arábiai jelenet szólistája lenni, ott vannak a környékbeli kisebb balettiskolák tanárai, akik mihozzánk órát venni járnak.

A fizikai és a mentális szál szorosan összekapcsolódik, kell egy stabil technikai tudás, hogy egyáltalán követni tudd a kombinációt, és persze "követni a kombinációt" csak fejben lehet, előbb legalább elméletben érdemes tudni, hogy mi az, amit majd meg kéne csinálni :-) Egyik pillanatban a felhők közt lebegtem, hogy itt vagyok, egy évvel szülés után, és ezek közt az emberek közt csinálom, és még mindig képben vagyok, legalább nagyjából. A másik pillanatban meg szerettem volna sírva kirohanni a teremből; minden szintugrás úgy kezdődik, hogy a grand allegro részt csak a korlát mellől tekintem meg (ez most az újabb iskolámban is így volt, februártól szeptemberig), vagy pedig minden próbálkozással csak tovább frusztrálódom. Aztán révérance (az óra végi meghajlós-elköszönős lassú rész), könnyeket nyeldesve, majd séta hazáig sírva. A testemet akarom vissza, most azonnal, a hajlékonyat, vékonyat, erőset. Néha még leültem a ház bejáratánál a lépcsőre rendesen kibőgni magam, és csak azután mentem fel, hogy a férj meg a gyerek ne lássák :-) Aztán persze rámnézett a babaszemű és akkor már megint jó volt minden.

De azért ez nagyon nehéz, most tavasszal is nagyon nehéz volt. Költözés, kihagyás, új balettiskola, olyan haladó órával, ahová néha a Carolina Ballet társulati tagjai is bejárnak szinten tartás céljából. Az első szerda esti óráról center előtt kijöttem, és az üveg mögül néztem végig a maradékot. Hónapokig néztem a grand allegro-t a korlát mellől. De a múlt héten már az öltözőben én vigasztaltam valakit, akin látszott, hogy másodpercek választják el egy zokogórohamtól, egy teljesen olyantól, mint amilyeneket én mutattam be április-májusban a balettiskola parkolójában a kocsi első ülésére görnyedve.
Ez egy ilyen műfaj; aki nincs benne, az általában nem érti, hogy ebből hogy lehet ilyen nagy ügyet csinálni - elmagyarázhatatlan ez az egész dinamika, a feszültséget az tudja értelmezni és helyén kezelni, akinek a bőrére megy a dolog. Józan kívülállók szemszögéből az egész társaságnak a zártosztályon a helye. :-)

@Vica1982: A Fekete hattyú egész jól átadja ennek a belső feszültségnek a légkörét. Pszichológiai szempontból a Fekete hattyú majdnem teljesen stimmel, ugyanakkor a Fekete hattyú egy soksok-rétegű metafora, és nem tudom, hogy józan külső szemlélők látják-e bármelyiket is. Táncosok igen, de a film nem (elsősorban) táncosoknak készült. A cselekmény annyi, hogy egy lelkileg amúgyis instabil táncost mentálisan tönkretesz egy nagyon nehéz szerep alakítása. Ilyesmi "valójában" nem nagyon szokott történni, vagyis táncos szemszögből a film egésze egy tévedés, szólisták ritkán kerülnek a színpadról előadás után akár kórházba, akár temetőbe :-) Metaforának viszont kiváló a dolog, a tökéletesbe az ember belevész, testileg-lelkileg. A többi rétegben Nina van, az én olvasatomban szerint egy szexuálisan traumatizált (az anyja által szexuálisan kihasznált, de ennek a filmben csak visszafogott jelei vannak) fiatal nő. A szerep kedvéért a szexualitását kell színpadra vinnie, és egy egészséges ember (pl. Lily) számára ez kihívás ugyan, de azért oké, és még játék tárgya is lehet. Nina szexualitása egy elfojtott, traumatizált szexualitás. Azt nem lehet tudatosan belevinni egy szerepbe, amiről az illető maga nem tud. Tudattalanul bele lehet vinni, csak ha közben valaki (Vincent) tudatosságot követel, akkor ebből az lesz, hogy a szerep erőszakkal a felszínre rántja a traumát, amivel persze az illető nem tud megküzdeni. Értelmezés kérdése, hogy gyilkosként, öngyilkosként vagy őrültként végzi-e a végén, Aronofsky mindhármat berakja a filmbe, nagy film, nagy alakítással, elképesztő mélységű anyaggal, és azért pont a balett (tánc), mert az ember teste és lelke semelyik másik műfajban nincs ennyire egyszerre ennyire közszemlére téve, ennyi elfojtott feszültséggel és letiltott szexualitással a háttérben.

@Anyatünde: A műkorcsolya hasonló, de mondják is rá sokan, hogy az nem sport.
Kwan-t 1998-ban láttam először, az olimpia kűrjében. Tátva maradt a szám, ő lesz a bajnok, mondtam. Aztán kijött Lipinski, korcsolyázott és nyert, én pedig azt mondtam, nem, itt valami tévedés történt.
Pedig Lipinski jobb volt, és mégis, máig azt érzem (és velem együtt nagyon sokan), hogy valami tévedés történt, valami világraszóló, megmagyarázhatatlan, logikailag levezethetetlen, de mégis nyilvánvaló igazságtalanság.
Kwan korcsolyázásában van valami rendkívüli. Sosem lett olimpiai bajnok, de elképesztő hatással tudott lenni a közönségre, szíve-lelke benne volt az összes gyakorlatában és általában hibátlanul korcsolyázott - úgyhogy a közönség nem azon aggódott hogy meglesz-e az ugrás, hanem megbabonázva ült és Kwan azt csinált az embertömeggel ezután amit akart. Minden programja egy színházi produkció, a hibátlan technika miatt általában aranyéremmel a végén, de a pályafutásában végül nem ez volt az érdekes.
Még ezt beteszem ide:
www.youtube.com/watch?v=fzcUIuD4xfo

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.12.10. 16:53:47

(Ja igen: amit a Fekete hattyúról összehordtam, az az én saját szubjektív értelmezésem, és fogalmam sincs, hogy "a költő ezt akarta-e mondani".

Nekem nagyon tetszett a film mindenesetre.)

Vica1982 2011.12.10. 22:06:15

@Felicitasz: Örülök, hogy ilyen bőven leírtad a véleményed. Természetesen nem gondoltam, hogy a költő akarta ezt mondani; Aronofsky valószínűleg nem fog idebiggyeszteni egy széljegyzetet, hogy "akarta a fene". :)
Jó volt olvasni a Te szemszögedből, belülről.

Vica1982 2011.12.10. 22:08:42

Off: Miért nem olvastam soha sehol erről a hasizom-széthullásról? Magamon is csak most, a 3. szülés után vettem észre, pontosabban a bábám mutatta meg a 6 hetes viziten. 9 hónapja szültem, de még mindig ott a rés, pedig már 2 hónapja tornázok ismét. Mikor fog elmúlni?

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.12.11. 00:55:28

@Vica1982: Majd itt olvasol róla (a szülés utáni fizikai felépülés sorozat következő részében). A "mikor fog elmúlni?" kérdésre sokféle válasz lehetséges: a rés méretétől, a hasizmod szerkezetétől, az alkatodtól és az elvégzett tornától függ. Lehet, hogy két hónap alatt múlik el, lehet, hogy öt év alatt se.

Én az utóbbi kategória vagyok, négy év után még mindig van egyujjnyi rés a köldököm fölött-mögött, kb. 6-7 centi hosszan. (Ami elképesztő javulás ahhoz képest, hogy négyujjnyi réssel startoltam, a császársebem vonalától majdnem 20 centi hosszan felfelé; remek volt.)

Ne csinálj felüléseket, mert azzal rontod a helyzetet, nem pedig javítod. Majd még írok róla.

Anyatünde 2011.12.11. 01:59:55

@Felicitasz: Igen! Ezt a videót közben már megtaláltam, félelmetesen jó.

2011.12.11. 10:16:43

@Felicitasz: Annak én is nagyon örülnék, ha a szülés utáni hasizom-rés problémáról írnál, mert nem találtam erről anyagot a neten. Nekem egyszerű kis köldöksérvem lett, mérete miatt nem kellett műteni, 3 év múlva meg már az orvos sem találta, viszont a köldöktől lefelé függőlegesen szétnyílt a hasfal, nem tudom, a többiek is erről beszéltek, vagy másról. Ez a rés immáron 9 év van, nem múlik, és nem tudom, milyen gyakorlatokkal erősíthetném az amúgy is igen gyenge hasfalam.

Vica1982 2011.12.11. 13:22:44

@Felicitasz: Nem felüléseket csinálok, hanem zumbázok, ami ugyan a hasizmot is megdolgozza, de nem úgy mint a felülés. Amúgy miért ront rajta? Tónust kap az izom és még jobban széthúzza?

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.12.11. 17:01:14

@Vica1982: A zumba kiváló, és még sok minden más is.
A hasizomszétválás az egyenes hasizmot (rectus abdominis) érinti, ami az izomréteg legkülső része. @Turchi: Igen, mind erről beszélünk.
Ez a hasizom tud "kockás" lenni amikor erős, és terhesség alatt ha a pocak nagyn előre nő vagy a baba túl nagy, vagy az izom maga túl szálkás és nem elég nyúlékony, akkor egy idő után nem nyúlik, hanem nyílik (diastasis recti).

A szétnyitott állapoton semmit nem segít, ha dolgoztatjuk; lehet hogy erősebb lesz tőle de összezáródni nem fog.

Összezáródni akkor fog, ha a legbelső izomréteget megerősítjük alatta, a haránt hasizmot (transversus abdominis), ez a mély belső izompánt tartja a hasűri szerveket. Ha erős és feszes, akkor nyilván jobban tartja, és elkezdi belülről összehúzni az egyenes hasizom két felét is.

Vagyis, a problémát a haránt hasizmot érintő tornával kell elkezdeni. Például egyenes tartásban állva, a medencénk izmaival és az alsó háttal irányítva lassan behúzni a hasunkat a gerincünk felé, és ezt a pozíciót megtartva, csak a tüdő felső részével lélegezve (bordalégzés) végezni törzsdöntést, ferdén-oldalra, egyenes háttal.
Marha nehéz, az ember nem gondolná.

Ez a speciális "behúzott has" pozíció fenntartható (na jó, eleinte csak pár másodpercig) a számítógép előtt ülve vagy a tejberizst kavargatva is; azt képzeld el, mintha az ülőcsontjaid fordulnának-húzódnának összébb, és vele a mély hátizmaid, és ez mintha húzná befelé a köldöködet a gerincedbe. (Van egy jó leírás itt:
pilates.about.com/od/gettingstarted/a/PullInAbs.htm
)

Haladó verzióban ezt a behúzotthas-pózt meg lehet tartani egy pár (másod)percig vízszintesben is, ereszkedj le fekvőtámaszba, egyenes hát stb., és aztán a medencéd meg a hátat vezérletével húzd felfelé-befelé a hasadat a gerinced felé. Eleinte nem megy. Vagy megy, de lefelé löttyenő bőrzsákot látsz ott és a gondolatra is rosszul vagy, hogy ez lett a lapos hasadból ;-) Ne aggódj, MÚLÓ ÁLLAPOT.

Ha a rés kétujjnyinál keskenyebb, akkor lehet komolyabb is dolgokat csinálni, de addig csak a mély hát- és hasizmokkal lehet kezdeni az erősítést.

Az én gyerekem hároméves volt, amikor elmondhattam, hogy a rés "kétujjnyinál keskenyebb", és addig egyáltalán nem csináltam semmilyen klasszikus értelemben vett "hasizomgyakorlatot", pláne felüléseket. Balett, jóga, nyújtás és súlyzóztam. Aztán a kétujjnyinál keskenyebb réssel elmentem egy pilates bevezető kurzusra, és azóta pilates is, nagyon bevált.

Anyatünde 2011.12.11. 18:05:43

Felicitasz (és többiek) egy nagyon hülye kérdés: Ez a szétnyílt egyenes hasizom egyértelműen kitapintható, vagy csak ha kb. tudom, hogy mit kellene keressek? Csak mert én nem érzem magamon, ami 5 terhesség és 4 gyerek után, alapból gyenge hasfallal (nekem sose volt pl. vasalódeszka hasam) elég hihetetlen. Mondjuk 3.29 kg volt az újszülöttként legnagyobb gyerekem és marha nyúlékony kötőszövetekkel rendelkezem. (A múltkor lementem a nemrég nyílt lakóparkbeli konditerembe streching-re úgy, hogy nem tudom, mikor tortáztam bármit is (legalább fél év) és csináltam mindent úgy, ahogy a foglalkozást vezető anyukatárs bemutatta.)

Anyatünde 2011.12.11. 18:08:17

Na helyesen: nem tudom, mikor tornáztam UTOLJÁRA bármit is.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.12.11. 18:40:13

@Anyatünde: Igen, kitapintható. Hanyattfekvés, térdek behajlítva, talpak a földön. Ezután emeld fel a fejed és nézz a térdedre. Ekkor
a) a köldököd körül hegycsúcs emelkedik ki, ebben az esetben az eredmény egyértelmű
b) a köldököd köré tett 2-3 ujjaddal érzed a szétvált izom két szélét, a köldököd mögött pedig a rést - ebben az esetben a teszt egyértelmű, a kérdés az, hogy hány ujjnyi széles a rés
c) a köldököd köré tett 2-3 ujjaddal nem érzékelsz rést, de a felület puha, benyomható: ebben az esetben az egész tenyeredet vedd igénybe és lehet, hogy négyujjnyi, tenyérnyi széles rés két szélén fogod a szétvált egyenes hasizom két felét megtalálni
d) a köldököd köré tett 2-3 ujjaddal nem érzékelsz rést, a felület kemény, nyomásra az izmot érzed mögötte, ebben az esetben alleluja :-)

Nyúlékony izmokkal simán lehetséges, hogy külnösebb sportolói karrier nélkül is d) eredményt kapsz, sok gyerek után is. Azaz, ha így van, akkor az tök normális, és akkor szerenséd van és gratula.
Ez az egyik olyan dolog egyébként, ahol az erős hasizom addig előny, amíg a baba nem túl nagy - egy nagy baba már a terhesség alatt szét fogja nyomni a hasizmot, ha az túl kötött. Így jártam én. :-S

2011.12.11. 19:52:16

@Felicitasz: Nagyon köszönöm az infót!!

pizzafutár 2011.12.11. 23:27:04

Kíváncsi lettem és kitapogattam: 3 ujjnyi. (Mondjuk nem is vártam mást, mert a másodiknál kifelé buggyant a köldököm a vége felé, azért 27 meg 22kg pluszból nyilván volt a hason is bőven...) Kilóra szinte az első gyerek előtti állapot van - amivel több, az szándékos, amennyire nem vagyok fitt, az csak abból adódik,hogy egy ideje sajnos többet autózom és kevesebbet gyalogolok...
Mi van, ha az ember ezzel a szétnyílással egyszerűen nem foglalkozik, éli az életét és pont? Lehet ennek valamilyen hosszútávú szövődménye, vagy csak annyi, hogy kicsit nagyobb, kicsit párnásabb pocak marad, amire a gyerekem szívesen odahajtja a fejét? ;)

Anyatünde 2011.12.11. 23:38:11

Na megvan! Tényleg csak abban a pozícióban érzem, amit írtál, szűken egyujjnyi a rés. na most akkor tekerek vissza oda, ahol írtad, mit lehet csinálni. (Pilates is van a helyi konditeremben, csak jussak le. Egyelőre az is kihívás, hogy egy héten egyszer, 19-20 óráig (ekkorra az esti műsor gyak. lemegy a 4 gyerekkel, mesélés és villanyoltás van hátra jó esetben) ott lehessek, egyik hét streching, másik hét pilates. Na pl. EZÉRT kérdeztem az elfoglaltságok összefésülését. Majd ha időd lesz. Mondjuk olyat is leírhatnál majd, hogy embör visz-e haza dolgoznivalót, meg hasonló peremfeltételek. na itt se vagyok ejnyebejnye. :-P)

Anyatünde 2011.12.11. 23:46:44

@pizzafutár: mivel nekem eleve nem volt teljesen lapos hasam, és most csaknem visszafogytam már az első terhességem előtti súlyomra, így a hasamon a változás - számomra legalábbis - nem annyira megrázó. Na de a melleim, azok mára már mikroszkopikus méretűek. :-O (A két kisebbet kb. 15 hónapig tandem szoptattam belőlük, a legkisebb a nyáron hagyta abba végleg közel 3 évesen.)

pizzafutár 2011.12.11. 23:56:20

@Anyatünde: Na, melleim, azok nekem kb. akkor voltak, amikor belövellt a tej :O:D Se előtte, se azóta. ;) A hasam megy csak egy picit nagyobb, a férjemnek tetszik a jelenlegi állapot, engem sem zavar, ezért is kérdezem, hogy az esztétikán túl van-e ennek valamilyen relevanciája az egészség szempontjából?

(7-8-ra ágykész gyerekek, huh, de irigyellek. Persze néggyel nem is lehetne másképp, gondolom...)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.12.12. 04:44:45

@pizzafutár: Nincs semmilyen szövődménye, 4 ujjnyinál kisebb rés esetén, illetve társuló sérv nélkül ez csak esztétikai kérdés. Egy-kétujjnyi rések többnyire maguktól rendeződnek, a nők egy része észre sem veszi őket. @Anyatünde: A szűk egyujjnyi magától össze fog záródni akkor is, ha nem csinálsz semmit a szokásos aktivitásodon kívül. Esetleg mutass be hálaáldozatot a felmenőidnek a génjeidért ;-)

2011.12.12. 10:47:54

@Felicitasz: Kipróbáltam a gyakorlatokat, amiket javasoltám. Megboldogult tornász múltam ellenére bizony majd be csináltam :-)Áttételesen. Nagyon nehéz. Miért nem hívják fel a figyelmet ezekre a gyakorlatokra? Amikor megmutattam sebésznek, semmi útmutatót nem adott, mi az eget kezdjek vele. Nem csak esztétikailag zavar, hanem maga a tudat, hogy ezzel nem lehet bármit csinálni.
off: Mit tudtok a koraszülött babáról? Azt hiszem kicsinap volt a mama ninckneve.

bes3 2011.12.28. 19:50:23

gratulálok Felicitász. Én tudtam hogy baletteztél egy félmondatodban még a LG topikból :)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2012.01.29. 21:20:19

Fekete hattyú: a műkorcsolya és a balett kedvelői tekintsék meg Ashley Wagner idei amerikai bajnoknő tegnap esti kűrjét
www.youtube.com/watch?v=ci_dWZqZNzM

Nagyon kár a kihagyott salchow-ért, de ezzel együtt is igaz marad, hogy Michelle Kwan visszavonulása óta alig-alig látunk ilyen produkciókat.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2012.02.12. 20:33:03

@Felicitasz: Fekete hattyú reloaded: Wagner megnyerte a Négy kontinens versenyt tegnap este, a hibátlan kűrt itt lehet megnézni:
www.youtube.com/watch?v=TD-FipiZLVc

(A hideg is kiráz attól a márlegtől. Volt olyan sportújságíró, aki a nemzeti bajnokság után a méltatásában úgy fogalmazott, hogy szinte várta, hogy Wagner vállán-hátán fekete tollak nőnjeek ki.)

Dzsidzsu 2014.02.06. 12:20:09

Kedves Felicitasz !

Ez a komment nekem is megért egy regisztrációt :)
Szerentém a segítséged kérni.
Egy hosszas kihagymás után több mint fél év semmmit-tevés után (szó szerinti fekvés )
én is szeretnék vizatérni.
Nemrég voltam az első balettórámon.Hát a sírás engem is elkaptt. Sosem gondoltam volna ,hogy hirtelen mindfen erőm minden developém már a béka segge alatt lesz. És hogy ez középgyakit nem tudok végigcsinálni ugrásokkal .
Valamit azonnal tennem kell.Egy hónap múlva megyek felvételizni és most nagyon rosszul állok.a lazaságot gyorsan visszakapom ..De egy grand battemen-t nem tudok megcsinálu már úgy sokszorosan ,hogy azt nézni is tudjam a tükörbe.Magnéziumot szedek és sok fehérjét róbálok enni. Tudnál segíteni nekem hogy milyen gyakorlattal hozzam vissza az erőmet és az izmaimat ?
Nagyon el vaagyok kerseredve.Németországban vagyok. Magyarországon tanultam művészeti középsuliba,de mive elköltöztünk nem fejeztem be.És szerencsételenségemre itt az olasz balett-et tanítják én pedig nem azt tanutam.És erre még rájön a sok kihagyott nap. De semmi sem állít meg. Főleg ,hogy láttam a te motiváló irományod.
Kérlek mielőbb írj nekem valamit,nagyon bízom benne ,hogy segíteni tudsz :))
És remélem én is ilyen erős leszek mindig :)
Szép napot !

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2014.02.07. 14:01:48

@Dzsidzsu: Hajjaj :) Nem írod, hogy miért kellett fél évig feküdnöd, és ilyenkor gondolatban mindig elsápadok, hogy most ajánlok valamit, utóbb meg az derül ki, hogy az pl. gerincműtéted volt, én meg hülyeségeket beszéltem. Szóval: ha az előzményeidhez képest valami hülyeségnek tűnik, akkor NE. De egyébként ezt ajánlom:
www.youtube.com/watch?v=POdzasJklxw

az összes olyan gyakorlattal belőle, ami segédeszköz nélkül végezhető, főleg az elején vannak ilyenek, aztán 2:20-tól megint egy pár, a videó többi része meg afféle "hűha" élmény, hogy mi minden lehetséges :)

A Vaganova-technikáddal nem leszel hátrányban a Cechetti-iskolákban; valószínűleg gyönyörű hátad van és remek alapkészségeid - egy pár dolgot kell majd fejben átállítani, de felvételin emiatt kiszórni biztos nem fognak (itt Balanchine van, de szeretik a Vaganova-előzményekkel érkezőket).

A törzsizomzatba kell erőt visszaszerezned, anélkül, hogy a felülések és hasonfekve-hátemelések csapdájába esnél. Minden mehet ami pilates, meg ami saját testsúllyal nyomul és erőgyakorlat, nekem a tartott fekvőtámasz összes verziója bejött.

Ha kímélni akarod a csuklódat, akkor válts át ilyenekre:
www.youtube.com/watch?v=4sXNQKaEUgs
de ezeket komolyan kell venni és pont úgy csinálni ahogyan előírják (köldököt behúzva a gerincig), különben nem sokat érnek.

A magához térő törzsizomzat elkezdi majd rendezni a többit. Pláne ha közben jársz balettre. Az eleje nagyon kemény lesz, a tükörrel összefüggő problémák miatt. De aztán már jobb lesz, hidd el.
Én január 4-én voltam egy szereplőválogatón (másfél óra "balettóra", egy óra spicc, aztán pas de deux amit én ott helyben csináltam elször, de valahol valamikor el kell kezdeni...) és bekerültem egy környékbeli Prokofjev Hamupipőke tánckarába. Május 10-én előadás.