A kommentjeitekben újra és újra előkerül, hogy mennyire nem készít fel senki és semmi a szülés utáni állapotra. A könyvekből és tájékoztatókból sokat (bár még mindig nem eleget) lehet tanulni az újszülött kisbaba ellátásáról, azt viszont jótékony homály fedi, hogy közben az anyáknak milyen fizikai problémákkal kell megküzdeniük.

Nem ígérem, hogy ez itt egy teljes és mindenre kiterjedő anyag lesz, de a leggyakoribb nyűgjeinkről szóló áttekintésnek talán használható. A cikket elsősorban illúziórombolásnak szánom és csak másodsorban felkészítésnek, mert "felkészülni" erre ugyanúgy nem lehet, mint ahogy a szülésre sem - az viszont sokat fog segíteni, ha nem vársz el irreális dolgokat a testedtől és általában önmagadtól.

Ha szülés után tükörbe nézel (a legbátrabbak ezt még a kórházban, illetve otthon a szülés után 24 órán belül megteszik) és nem ismersz rá a ruhátlan testedre, ne rémülj meg. Amit látsz és érzel, az teljesen normális, és nem fog így maradni.

Íme két idézet; az egyik egy közvetlenül szülés utáni élménybeszámoló, a másik egy szülés után egy évvel íródott - csak hogy lásd, mennyire nem vagy egyedül:

"Sokkoló volt, ahogy kinéztem; egy kicsit irtóztam is a látványtól, hogy egész őszinte legyek. Lehetetlen, hogy ez volna az "új" önmagam; ez nem én vagyok. Nem voltam erre felkészülve, se az egész alakváltozásra, se a meggörbült hátamra, se a hihetetlen sok csíkra a bőrömön, és ráadásul öthónapos terhesnek látszottam, pedig a lányom már majdnem egy hete kint volt. (...) A legnagyobb meglepetés egyébként a szülés utáni napon ért, amikor elmentem a mosdóba. Megtöröltem magam és rögtön visszarántottam a kezem, mert valami nagy, furcsa duzzanatot éreztem ott lenn. Előszedtem a kis kézitükrömet, hogy megnézzem, mi az. Hát a saját testrészeim voltak: a vulva, a gát - felismerhetetlenné dagadva, zúzódásoktól és bevérzésektől kéken. Na ez nem volt sehová leírva." (Ann Douglas, 2000)

"Egy pár hónap vergődés után elegem lett a reménytelen küzdésből, hogy "megszokjam" ezt a szülés utáni testet, és úgy tegyek, mintha képes lennék elfogadni az elfogadhatatlant. Ez "a fiam anyukájának" a teste, de az enyém ugyan nem. És nem is a súly számít, hanem az a testkép-féle, amit megszoktam: amit a tükörben felismerek és képes vagyok látvány alapján saját magamként azonosítani. Kicsit becsapva érzem magam, egyébként - annyian mondják, hogy ugyan már, minden olyan lesz, mint annak előtte. De nem; ezt elég nagy naivitás volt elhinni. Nyilván, aki arra használja a testét, hogy például elmegy vele a boltig, az elég hamar visszakapja a szokásosat, de én nem csak arra használtam, és ezt kihagytam a számításból. Rettentő kemény munka, már több mint fél éve. Most már egész jól végigtáncolom az óráimat, de még mindig nehéz az érzelmi élmény, hogy ez soha többet nem lesz "a régi", bármit is csinálok." (C. Glanville, 2009)

Egy azóta már négygyerekes barátnőm szokta mondogatni, hogy ami 9 hónap alatt létrejött, annak kell 9 hónap visszaalakulni. Ennek az illetőnek igaza van; egy élsportolónak a gyermekágy után óvatosan újrakezdett edzésekkel körülbelül fél év, mire visszanyeri a hasizmai megfelelő tónusát, egy átlagnőnek pedig szülés után valóban legalább 9-12 hónapot vesz igénybe, mire... hát nem, "minden a régi" már soha többet nem lesz, vagyis, azt ki se tűzd célul. :-)

Lehet persze, hogy szülés után egy-két évvel soványabb leszel, mint teherbe eséskor voltál; lehet, hogy hajlékonyabb leszel, lehet, hogy erősebb. (Székely Éva olimpiai bajnok úszó a Sírni csak a győztesnek szabad! című könyvében például leírta, hogy neki "jót tett a szülés" - aztán ahogy a csapatban a többieknek is lett gyerekük, kiderült, hogy az ő esete nem rendkívüli, az úszónők közül szülés után mindenkinek javultak az eredményei.) Más szóval, az, hogy "nem lesz minden a régi", nem azt jelenti, hogy "minden rosszabb lesz" - ugyanakkor nagyon fontos, hogy megmaradjunk a realitásban, és szülés után végülis ne "visszaalakulni" akarjunk: az idő nem megy visszafelé; eddig sem ment, ezután sem fog.

Jellemző problémák a szülés utáni első napokban:

Erős gyermekágyi vérzés

Az orvosi szakterminus - lochia - azt a jelenséget írja le, amikor szülés után a méh lelöki a terhesség során felépült és megvastagodott nyálkahártyát, összehúzódik és kitisztul. Császár után előfordulhat, hogy a gyermekágyi vérzés a vártnál enyhébb (mert a műtét után a méhet kitisztítják), illetve a vártnál hamarabb elmúlik (ha rendesen pihensz). Az első néhány napban a gyermekágyi vérzés nagy mennyiségű piros vagy sötétpiros vért jelent, néha citrom nagyságú vérrögökkel, nyálkahártya-darabkákkal. Arra szokás hivatkozni, hogy olyan, mint egy erősebb menstruáció első napja, de nem olyan, hanem a duplája-triplája.

Ha szerencséd van, akkor persze nem, úgyhogy ha szerencséd van, akkor nehogy azon kezdj aggódni, hogy miért nem vagy rosszabbul ;-). Az első 3-5 nap után a vérzés fokozatosan enyhül, rózsaszínessé, sárgásrózsaszínné, színtelenné válik, és eltarthat 10 nap és 10 hét közt bármeddig (az átlagos időtartam 4 hét, és ez azért "átlagos", mert szerencsés esetben ennek az egynegyede is lehet, ikerszülés vagy többedik baba után meg a duplája is).

A gyermekágyi vérzés szakaszos: minden olyan aktivitás, amely a méh összehúzódásával jár, a vérzés intenzitását is fokozza. Vagyis, az normális, ha szoptatáskor, sétáláskor, székből felállva érzed a vérzést megindulni.

Ugyanakkor, az általános tendenciának úgy kell kinéznie, hogy a vérzés folyamatosan enyhül, világosodik. Vagyis, ha már pár napja alig van sárgás-rózsaszínes lochia, és aztán megint piros vérzés kezdődik, akkor ez annak a jele, hogy nem pihensz eleget és túl hamar csinálsz túl sok mindent.

Ismert koreográfia, amikor az anyuka a 10-12 napos gyerek mellett kicsit erőre kap - az ember addigra rájön, hogy el tudja látni a gyereket és kicsit magához is tér -, és az első "na, most már egész jól vagyok" napon kiporszívózza a nappalit, berak egy mosóprogramot és megfőz egy tejberizst, másnap reggel viszont döbbenten látja az újrakezdődő piros vérzést, és azt hiszi, hogy valami baj van. Megijed, pár napig komolyan veszi a pihenést, a vérzés ismét elhalványul, és amikor újrakezdi az aktivitást és a házimunkát, a vérzés is újrakezdődik.

Ezt ne csináld, mert ez a játék így hetekig is mehet, és nyolc héttel szülés után nem fogod érteni, hogy miért vérzel még mindig, pedig ha más probléma nincs, akkor a kérdésre az a válasz, hogy egyszer kellett volna végigpihenni a dolgot és kivárni, amíg tényleg elmúlik. Első baba után a legtöbben azért csinálunk hülyeségeket, mert szupernők akarunk lenni, többedik baba után meg azért, mert szuperanyák, akik egy percre se hanyagolják el a nagyobb gyerekeiket és a háztartást a kicsi miatt. A mendemondákkal ellentétben ("bezzeg öreganyám kapálni ment vissza és nem nyavalygott" stb. stb.) ez egy modern jelenség; én legalábbis még eddig se magyarul, se angolul, se németül nem olvastam olyan szociográfiai anyagot, amelyben bármely kor bármilyen kultúrája villámgyors felépülést és "helytállást" várt volna el a frissen szült anyáktól.

Summa summarum, az első pár hetet gyermekágynak hívják, és ezt vedd a tőled telhető legkomolyabban, sok hosszú távú problémát előzhetsz meg vele. (A henye életmóddal igazán nem vádolható tradicionális amish közösségben az a szokás, hogy az anyáknak a szülés utáni első három hétben fizetett segítségük van - "hired help" vagy "hired girl" -, ez általában valamelyik szomszéd tizenéves lánya, aki ebben az időszakban csak aludni megy haza, vagy még aludni se, és a házban minden munkát ő végez el, a nagyobb gyerekek ellátásáig bezárólag; a második három hétben pedig a kismamák csak a könnyebb házimunkákat végezhetik, szó sincs a ruháskosár vagy a levesesfazék emelgetéséről, emeleti szobákba lépcsőzésről, hajolgatásról.)

Utófájások

A méh visszazsugorodásával, összehúzódásával járó fájdalmat hívják utófájásnak. A szülés utáni első napokban a jelenség intenzívebb, néhány hét alatt fokozatosan elmúlik. Az utófájások általában szoptatás közben jelentkeznek legerősebben, mert a szoptatás során oxitocin szabadul fel, és az oxitocin, pont ugyanúgy, mint a szülésnél, méhösszehúzódást vált ki. Van, aki gyakorlatilag észre se veszi ezt; van, akinek az utófájások a jósló keményedésekre vagy a vajúdás korai szakaszára hasonlítanak; van, aki csak a vajúdása során is gyakorolt légzéstechnikával képes az első napokban a szoptatást elviselni. 

Második és többedik szülés, illetve ikerszülés után az utófájások jellemzően erősebbek, mint az első baba után, de ez alól is van kivétel, főleg, ha az első baba nagy volt, vagy a vajúdás sokáig tartott és a méhizomzat nagyon kifáradt. Traumás szülés után az utófájások kifejezetten rossz lelki élményt is jelenthetnek, mert a vajúdás fizikai fájdalmára emlékeztetnek. (Az ember azt hinné, hogy túlvan rajta, de még napokig rendszeres ismétlőket kap a történtekből.) Ha nagyon szenvedsz, szedj fájdalomcsillapítót, mert erre találták fel. Kérdezd meg az orvosodat/bábádat, hogy mit ajánl. (Paracetamol / acetaminophen és codein a leggyakrabban alkalmazott hatóanyag ilyenkor, de lehet, hogy aki téged ellát, valami mást adna szívesebben.)

Van egy gyógynövényes főzet a szülés utáni első napokra, utófájások csillapítására és a méhösszehúzódás segítésére:

Egy egyliteres üvegbe vagy teáskannába tegyél 6 evőkanálnyi szárított kányabangitát (viburnum opulus, cramp bark), 2 púpozott evőkanálnyi szárított asszonygyökeret (caulophyllum thalictroides, blue cohosh, indiángyökérnek is mondják), és 12 evőkanálnyi szárított komlóvirágot. Forró vízzel öntsd fel az egészet, fedd le és hagyd 8 órán át állni. Szűrd le és tedd a hűtőbe, a szülés utáni első napokban igény szerint kortyolgasd.

Ezek méhösszehúzó, tonizáló, gyulladáscsökkentő, görcsoldó hatóanyagok, ebben a mennyiségben értelemszerűen fogyaszthatók szoptatással egyszerre is. (Ha viszont gyógyszereket kapsz szülés után, antibiotikumot, fájdalomcsillapítókat stb., akkor legyél óvatos. Ezekről a növényekről nagyon kevés klinikai vizsgálati adat áll rendelkezésre, és az, hogy "eddig nem találtunk gyógyszerkölcsönhatást", nem azt jelenti, hogy akkor biztos hogy nincs.)

Gátfájdalom

Hüvelyi szülés után a gát érzékenysége, fájdalma gyakorlatilag elkerülhetetlen, akkor is, ha nem volt gátmetszésed és megúsztad repedés nélkül. Normális jelenség, ha a gát környéke duzzadt, vizenyős, véraláfutásos és forrónak érzed vagy lüktetve fáj az első napokban. Csinálhatsz ülőfürdőt a szülés utáni gyógyfürdőhöz ajánlott növényekből, és ha jólesik a hideg, akkor az ott leírt módon hűtheted a gátad környékét jégkockákkal. Készíthetsz jeges borogatást úgy is, hogy jégkockákkal megtöltesz egy nejlonzacskót, lezárod, beletekered egy kis frottírtörölközőbe és ráteszed a gátadra. Készíthetsz gyógynövényes jeges betétet is; egy betétet márts bele a gyógyfürdőhöz elkészített főzetbe, aztán fagyaszd le és így használd borogatásnak. 

Borogatás és ülőfürdő készíthető a nagylevelű csodamogyoró (hamamelis virginiana, witch hazel, hamamelisz) főzetéből, valamint körömvirágteából is (calendula officinalis, calendula); ez a két növény aranyér ellen is nagyon jó.

A gátseb gyulladásának, fertőzésének megelőzésére a kórházakban általában hipermangános lemosást alkalmaznak, ezt otthon is csinálhatod, a gyógyszertári oldatot pumpás üvegből spriccelve a gátadra minden vécéhasználat után. Vannak, akiknek a napi többszöri sima egyszerű altesti zuhanyzás vált be, akár meleg, akár hideg vízzel. Ha a törölközőnek a gondolatát se tudod elviselni, akkor hajszárítóval melegítsd-szárítsd a gátadat, amíg jobban nem leszel.

Ha a meleg jólesik, és van napsütötte ablakod-kanapéd, teraszod, ahová senki nem lát be, akkor napoztathatod is a gátadat. A levegő-napfény minden sebnek jó, de nyilván nem kell mondanom, hogy ésszel, mert nem napégést akarsz egy már amúgyis sérült területre beszerezni.

A gátsebet kenheted körömvirágkrémmel, de ne lepődj meg, ha az orvosnál vagy a gyógyszertárban Merbromin-ecsetelést (ez receptköteles), Bepanthent, kamillát vagy valamelyik Aloe First terméket ajánlják. Ezek bármelyike jó lehet; nekem a körömvirág a személyes kedvencem, de lehet, hogy neked valami más jobban be fog válni.

A gátadat tehermentesítheted, ha gyerek úszógumin vagy szoptatós párnán ülsz, de lehet kapni kifejezetten erre a célra kászült gátpárnát is.

A gátseb, császárseb ellátásáról már máshol is írtam, de itt is megismétlem, hogy tedd amit az orvosod mondott. Vagyis, ha tőlem olvasol valamit, ami ellentétes azzal, amit az orvosod mond, gondol vagy csinál, akkor azt amit itt olvastál, tekintsd semmisnek, és az orvosodra hallgass, mert ő felel érted, nem én.

Csöpögő, fájó, érzékeny mellek

A szoptatás kezdeteiről már vannak itt posztok, itt most inkább az anyai fizikai élményről írnék többet. A "tejbelövellés" azt jelenti, hogy mellfeszülés; ez lehet az enyhe bizsergő-nehéz érzés és a "két forró piros görögdinnye lett a melleimből" élmény közt bármi. Szoptatás és fejés segít (nyilván), ugyanakkor ne legyél meglepődve, ha kezdetben a tej látszólag teljesen véletlenszerűen meg-megindul, és másodpercek alatt eláztatja a hálóingedet, blúzodat. A szervezetednek "be kell állítania" a tejleadó reflexet és ez nem megy egyik napról a másikra. Vagyis, normális jelenség az, ha szoptatás közben a másik melledből szimultán csorog a tej; ha a kisbabádra gondolva vagy a sírását meghallva folyni kezd a tejed; ha lehajolva vagy az ágyban megfordulva a tejed is megindul és húszpercenként cseréled a melltartóbetétet (vagy óránként öltözöl át, esetleg mindkettő). 

Körülbelül egy-két hét után kevesebbszer lesz szükséged melltartóbetétre, vagyis, ez az állapot javul ám. (És ha mázlid van, mint nekem volt, akkor "egyik napról a másikra" beáll a dolog - vagyis, olyan is van, hogy valaki megveszi a csomag melltartóbetétet és aztán bontatlanul adja tovább egy barátnőjének, csak lelkileg talán jobb a nehézségekre készülni és aztán kellemesen csalódni, mint fordítva.)

A mell kezdetben állandóan feszül, esetleg azonnal csomós is lesz, és utóbbi esetben ha nem szoptatsz legalább 2-3 óránként (vagy még gyakrabban), akkor be is gyulladhat. Később az egyensúly már nem lesz ennyire ingatag, de ezt a korai szakaszt át kell vészelni. Figyelj oda magadra, vigyázz a melleidre.

Az is normális, hogy a mellbimbók kezdetben nagyon érzékenyek. A tejleadó reflex az első pár napban az összes szoptatás alkalmával egy szúró-bizsergő érzés: van akinek csiklandós, van, akinek fájdalmas. A reflex később veszít az erejéből és hozzá is fogsz szokni, de kezdetben lehet kifejezetten kellemetlen. Ez rendben van így, pár nap múlva már jobb lesz. A szoptatós posztokban írtam arról, hogy a technikát a legtöbb anyukának és kisbabának meg kell tanulnia, és a korai tanulási szakasz tele van bénázással, ügyetlenkedéssel, aminek természetszerű kísérőjelensége a feldörzsölt, szétázott, esetleg kiharapott mellbimbó. Nem kell hősnek lenni; ha baj van, kérj azonnal segítséget, egyébként pedig bátran használj fel minden segédeszközt, ami a céljaid elérésében segít. Nekem a bimbóvédő egy ilyen segédeszköz volt, és egyúttal a sokadszori átismétlése annak a leckének, hogy a kisbaba meg az anyukája fontosabbak, mint a szakirodalom. (A bábám ezt úgy fogalmazta meg, hogy jobb támasztókerékkel boldogan biciklizni, mint anélkül összetörni magunkat, de erről már máshol írtam részletesebben.)

Székrekedés, aranyér

Terhesség alatt főleg a megemelkedett progeszteronszint felel a székrekedésért (mert lelassítja az anyagcserét, ráállítja a szervezetet tartalékoló-babanövesztő üzemmódra), szülés után pedig több kiváltó ok együttes fennállása: egyrészt gondolj bele, mennyi ideig vajúdtál, mikor ettél utoljára rendes szilárd táplálékot (és még ha ettél is, lehet, hogy nagy részét kihánytad a kitolási szakasz előtt), másrészt szülés után a kifáradt hasizmokban nagyon lecsökken az izomtónus és az egész bélperisztaltika leáll, illetve lelassul, harmadrészt meg még ha végül szólít is a természet, a dolog sikertelenül végződhet, mert fáj a gát, fáj a szüléskor kijött aranyér, és sokan szoronganak attól is, hogy a kemény széklet megfeszíti vagy eltépi a gátvarratot (ez a szorongás teljesen alaptalan, de attól még nagyonis létezik). 

Szülés után a gyermekágyas osztályon minden nap (többször is) meg fogják kérdezni, hogy volt-e már székleted, illetve érzel-e bélmozgásokat, "szállnak-e már a pukimadarak", ahogy a volt Schöpf-Mérei egyik csecsemősnővére fogalmazott. Nem perverzek, csak tudni akarják, hogy az emésztésed elkezdett-e magához térni. Ez főleg császáros szülés után nagyon fontos (a helyreállt emésztés az egyik jó jele annak, hogy nincs bélsérülés vagy más súlyos komplikáció). Több napba beletelhet, mire végre igennel tudsz felelni a "volt-e széklete?" kérdésre, és egyáltalán nem ment el az eszed, ha ugyanolyan büszke vagy a sikerre, mint legutóbb kétéves korodban. ;-)

Ahol én szültem, ott a rutinellátás része volt, hogy a szülés után felajánlott gyógyszerek közt volt székletlazító is (de nem hashajtó, ugye). A gyógyszer persze nem csodaszer, szóval, akár kapsz, akár nem, igyál rengeteget (ez amúgyis fontos a szüléskori vérveszteség, folyadékveszteség és a szoptatás kezdetei miatt), különösen szilva- sárgabarack- vagy körtelevet; egyél lédús gyümölcsöket, narancsot, mandarint, őszibarackot, meggyet, szőlőt stb.; szerezz be szilvalekvárt, tamarin lekvárt; joghurtban keverj el búzakorpát, lenmagot, aszalt szilvát vagy aszalt sárgabarackot, esetleg ezek tetszőleges kombinációját. Az összes táplálkozási tanács lényege a rost- és folyadékbevitel fokozása, azaz majdnem bármi segíthet, ami megfelel ennek a két követelménynek. Magyarországon szülés után hagyományosan ellenjavalltnak számítanak a "puffasztó" zöldségek, de amikor erről a bábámat kérdeztem, meglepődött. Kanadában se a bábapraxisban, se a kórházban nem találkoztam táplálkozási tilalmakkal, sőt, a karfiolt, karalábét, kelbimbót a "segítő" ételek felsorolásában találtam meg, a zöldborsóval, cukkinivel, brokkolival, céklával, articsókával és más magas rosttartalmú zöldségekkel együtt. Vagyis, ha neked jólesne ezek közül valamelyik, én nem fogom azt mondani, hogy nem szabad :-). De ehetsz gabonás-gyümölcsös joghurtokat, vagy akár gabonás-gyümölcsös babamüzliket, bébiételeket is.

Székrekedésre sokaknál beválik a reggel éhgyomorra megivott egy-két pohár meleg víz (de más meleg folyadék is jó, tejeskávéig bezárólag; próbáld kitapasztalni, hogy neked mi segít), és a szoptatós teákban levő ánizsnak és görögszénának is van emésztésjavító hatása, vagyis a szoptatós teával esetleg egyszerre több problémát is kezelhetsz.

A székrekedésre, aranyérre javulást hozhat a meleg ülőfürdő vagy kádfürdő. A korábban már említett gyógynövényes gyermekágyas fürdő mellett ülőfürdőnek meg lehet próbálni sima szódabikarbónát is: 3-4 evőkanál szódabikarbónát tegyél egy kis lavór meleg vízbe, elég, ha a csípőcsontodig ér, és kb. 20 percet ülj benne. Szódabikarbóna helyett (vagy mellett, de akkor értelemszerűen felezd a mennyiségeket) tehetsz a vízbe 3-4 evőkanál keserűsót is (epsom-só, magnézium-szulfát); ez összehúzza a duzzadt szöveteket, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és enyhíti a sebgyógyulással járó viszketést is.

Aranyérre én mindenkinek körömvirágkrémet szoktam először ajánlani, de rengeteg más készítmény és kezelési lehetőség is van. 

Vizelési problémák

A székrekedés mellett ez a másik dolog, amire nem lehet "számítani": van, aki szülés után a gátsérülések, a hólyagot ért terhelés és a duzzadt szövetek miatt az első egy-két alkalommal csak katéterrel tud pisilni. Ez általában úgy derül ki, hogy a lepényi szakasz hibátlan volt, de a vérzés csak nem akar elállni. Ilyenkor néha az az ok, hogy a méh összehúzódását a tele hólyag akadályozza, ugyanakkor a frissen szült nő képtelen a hólyagját kiüríteni, katéterre van szükség. Ez előfordul, és ne ess pánikba ha így jársz; fognak rajtad segíteni és minden rendbejön.

Szülés után a nők egy része egy ideig egyáltalán nem érez semmilyen vizelési ingert. Egyrészt nagy volt a folyadékveszteség, és lehet, hogy a hólyag gyakorlatilag üres. Másrészt a gáttáji fájdalom is és a különböző fájdalomcsillapítók, érzéstelenítők utóhatása is befolyásolja, hogy egyáltalán képesek vagyunk-e a hólyag teltségét érezni. További problémát jelenthet, hogy a gátat ért fájdalmas ingerre a húgycső reflexes összehúzódással reagál, és ez azonnal megmagyarázza, hogy ha a vizelet csípi a gátsebet, akkor az ember miért nem tud pisilni. 

Megpróbálhatod, hogy a zuhany alatt állva pisilsz - vagy ha ennek a gondolata is abszurd, akkor pisilés közben egy pumpás üvegből vizet locsolhatsz magadra, hogy a vizelet kémhatását megváltoztasd és a maró érzést enyhítsd.

A vizelési inger kiváltását segítheted hideg vagy nagyon meleg borogatással is (mindenkinek más válik be); a mosdóban egy nedves és hűvös (vagy forró) törölközőt tegyél az alhasadra és hátha úgy könnyebb lesz ellazulni.

Császáros szülés után az enyhe hólyaggyulladás gyakorlatilag tankönyvi szövődmény (a katéterezés és utána a kezdeti vizelési problémák miatt). Lehet, hogy a te orvosod olyan, mint az indexes Laufer doktor, aki minden császáros páciensének rutinból ad antibiotikumot, megelőzésül. Az orvosodnak ebben az esetben igaza van. De az is lehet, hogy az orvosod olyan, mint az enyém volt, és ha nincs fertőzésre utaló jel, akkor nem ad antibiotikumot - és az orvosodnak ekkor is igaza van. Vagyis, nincs kőbe vésett kötelező hozzáállás: az a lényeg, hogy az emberek ne kapjanak szülés után a millió bajuk mellé húgyúti fertőzést is, és ezt sokféleképpen meg lehet oldani. Vizeléskor érzett égető fájdalomról, pláne ha görcsöl, szúr, esetleg annyira rossz, hogy alig tudsz a vécéről felállni, azonnal szólj annak, aki az ellátásodért felel, és addig is házi módszerekkel elkezdheted a kezelést.

Izzadás, hidegrázás

A kezdeti vizelési nehézségek után egy-két napon belül egyfolytában a mosdóba fogsz járni: a terhesség alatt felgyűlt tartalék víztől (= duzzadt végtagok, ödémás arc, megnövekedett vérmennyiség stb.) a szervezet hamarosan elkezd megszabadulni. Az ösztrogénszint szülés után lezuhan, ami némi kavarodást okoz a szervezet hőháztartásában. A szülés utáni percekben-órákban sokan szenvednek erős hidegrázástól - ezen meleg takaró segít, meleg folyadék és egy szoros, bátorító ölelés -, később az első napokban vacogás és hőhullámok váltják egymást (ezek pont ugyanolyan, ösztrogénháztartással összefüggő hőhullámok, mint amilyenek a menopauza kezdetén is lesznek, csak hogy perspektívába helyezd a dolgokat ;-)).

Az első héten jó eséllyel rengeteget fogsz izzadni, főleg éjszaka. Lehet, hogy kivétel leszel, de ha nem, akkor mint a ló, komolyan. (Ha egyébként egyáltalán nem vagy izzadós, mint pl. én, akkor is megtörténhet, hogy hajnalban csuromvizesen ébredsz, mint pl. én, és elképedt-morcos zuhanyzással, átöltözéssel, ágyneműcserével töltöd az amúgyse létező alvásidőd értékes perceit.) Az állapot abszurd, de pár nap alatt rendeződik. Van olyan barátnőm, aki törölközőket tett a lepedője fölé és a takarója alá, és éjszaka csak ezeket cserélte - meg persze a pizsamáját -, hogy ne kelljen mindig ágyneműt húznia.

Ezt a hidegrázással, izzadással, sokak számára szédüléssel és gyengeséggel is járó állapotot hívta régen a népnyelv "tejláznak" - nagyon találó elnevezés, mert körülbelül a tejbelövelléssel egyszerre kezdődik, és tényleg a lázas betegségekhez hasonlít legjobban, de mégse láz.

(Ha a szülés utáni napokban bármikor lázas vagy, akkor az nem tejláz, hanem fertőzés, és húgyúti szövődménytől mellgyulladáson át nőgyógyászati komplikációig bármi lehet, azaz futás orvoshoz azonnal.)

Na, ez volt itt a szülés utáni első napokról szóló összefoglaló. Az első hetekről írok egy következő részt, a császáros felépülésről pedig külön posztot.

A kommentekben minden személyes élményt, kérdést, tapasztalatot megoszthattok, ahogy máskor is. Külön értékes lenne, ha ki-ki megírná, mi az, ami a szülés utáni napokban a leginkább váratlanul vagy felkészületlenül érte, miről lett volna jó, ha valaki hamarabb szólt volna, illetve mi volt az, amiről valaki csakugyan szólt is, és a mai napig hálás vagy érte.