Felicitász blogja

Terhesség, szülés, babázás, gyereknevelés. Gyógynövények, életmód, egészség. Szakirodalom, meg a szokásos tanácsaim gyűjteménye.

©

A blogon megjelenő írások, illetve azok részletei csak a szerző engedélyével, a blog linkjének feltüntetésével használhatók fel vagy közölhetők máshol.

Email: felicitasz@vipmail.hu

Facebook

Ennyien olvastok most

Locations of visitors to this page

Címkék

antibiotikum (2) antidepresszáns (5) anyanyelv (3) apa (3) aranyér (1) asszonygyökér (1) autizmus (6) autonómiára nevelés (5) baba (18) bábaság (22) balett (2) berry (1) beszédtanulás (11) bogyó (1) bölcsőde (1) boldogság (1) büntetés (4) burokrepedés (2) citromfű (2) családtervezés (10) csalán (1) császármetszés (14) császárseb (3) dicséret (3) d vitamin (1) egészség (16) életmód (15) elfogadás (3) engedetlenség (2) epidurális érzéstelenítés (2) érzelmi nevelés (1) eufenika (2) evésproblémák (1) fájdalomcsillapító (9) fejfájás (1) fejlődési rendellenesség (3) felicitasz (21) feminizmus (2) fészekrakó ösztön (2) fogamzás (5) fogamzásgátlás (3) fogamzásgátló tabletta (1) folsav (8) frontérzékenység (1) gátseb (1) genetikai tanácsadás (2) geréb ágnes (2) gyász (2) gyereknevelés (15) gyerekszám (6) gyerekvállalás (13) gyermekágy (12) gyermektelenség (7) gyógynövény (13) gyógyszer (7) h1n1 (11) halloween (1) harry (1) harry potter (10) hiszti (5) hőgörbe (2) hólyaggyulladás (1) homeopátia (1) hőmérőzés (2) hozzátáplálás (5) húsvét (1) idegennyelv tanulás (6) immunitás (3) influenza (13) influenzavírus (2) iskola (4) jutalom (2) kanada (22) kányabangita (1) karácsony (4) kétnyelvűség (6) kézzel tágítás (1) kiságy (1) kisgyermekkor (18) köhögés (1) kolin (1) költözés (1) komló (1) korai fejlesztés (10) korai vajúdás (2) koraszülés (2) kórház (3) kormányrendelet (1) lázcsillapító (2) levendula (2) magzatvédő vitamin (3) magzatvíz (1) meddőségi kezelés (3) medveszőlő (1) méhszájvizsgálat (1) menstruációs ciklus (5) mese (12) mikulás (1) mióma (1) mmr (2) montessori (4) napirend (4) nátha (4) nevelés (2) nyákvizsgálat (1) nyugtató (3) oltás (14) omega 3 (3) öngyilkosság (1) orvos (21) otthonszülés (27) otthonszülés kormányrendelet (3) óvintézkedés (12) óvoda (5) ovulációs teszt (1) oxitocin (3) párkapcsolat (10) peteérés (3) peteérésjelző (1) pg53 mikroszkóp (1) potter (1) pozitív (1) pozitív nevelés (7) prom (1) pronatalizmus (2) pszichoterápia (20) ptsd (8) rák (2) rooming in (2) szaporodási ösztön (2) székrekedés (1) szeretet (6) szoptatás (14) szülés (28) szülésélmény (1) szülésindítás (5) szülési terv (1) szüléstörténet (1) szülés utáni depresszió (9) születésélmény (2) szűrővizsgálat (9) tájékozott döntés (10) tápanyagszükséglet (12) táplálkozás (11) tápszer (3) tea (11) teherbe esés (11) tehetséggondozás (6) tej (2) tens (2) teratológia (1) terhesgondozás (10) terhesség (13) termékenységi problémák (6) termékeny nap (4) terminustúllépés (4) tigrisanya (2) többnyelvűség (3) tokofóbia (3) tőzegáfonya (2) tudomány (2) tudomany (1) túlhordás (3) tüneti hőmérőzéses módszer (3) tűzvédelem (1) újévi fogadalom (3) újszülött (12) ünnep (13) usa (18) utófájások (1) valentin nap (1) vas (2) vashiány (4) vérszegénység (3) zöld (1) zöld tea (1) zsurló (1) Címkefelhő

Friss kommentek

Iskolakezdés: átmenet az óvodából az iskolába

2011.08.31. 18:40 Felicitasz

A következő napokban rengeteg szó lesz arról, hogy mekkora nagy mérföldkő egy gyerek életében az iskolakezdés. Emlékszem, hogy az én életemben is az volt; pont egy olyan tanévben lettem elsős, amikor a hatodik születésnap legkésőbbi idejét megváltoztatták augusztus 31-ről május 31-re, de azért ha valaki nagyon szeretett volna iskolába menni, és a nevelési tanácsadónak (a mi óvodánkba kijöttek képességfelmérést végezni!) meg az óvónéninek sem volt kifogása, akkor még augusztusi születésnappal is lehetett. 

Akkor én már rég tudtam olvasni, és hetek óta a leendő iskolaszereimmel játszottam otthon. Egyszerűen belehaltam volna, ha nem engednek iskolába, pedig a fizikai felmérés, amelyre mindenkinek a "nagy" iskola tornatermébe kellett bemenni egy délutánon, elég rosszul sikerült. Akkor már jártam balettre, úgyhogy mozgáskoordinációs gond nem volt, de se a kört nem tudtam két sípszó közt végigfutni, se a fejem fölé emelt kisméretű medicinlabdát nem sikerült törzsdöntés közben megtartani, aztán meg sehogy sem akart megtörténni az a hátrabukfenc: a karom, amellyel tovább kellett volna nyomni magam, hogy az addig hibátlan gördülés befejeződjön, túl gyenge volt ahhoz is, hogy a kislabdát a vonalon túlra dobjam. 

Iskolás lettem mégis, és tulajdonképpen orvosi javaslatra lett a heti egy balettórából heti kettő: azért, hogy nehogy tönkremenjen a hátam. Másodikos koromban egy délelőttön - ma is magam előtt látom a meleg tavaszi napfényben fürdő osztálytermet - az osztályfőnökünk felszólított minket, hogy "tegye fel a kezét, aki még mindig csak hétéves!". Nem voltam egyedül persze, de pillanat megmaradt, különféle formákban sokszor meg is ismétlődött egészen az egyetemig.

Most van egy fiam, aki októberben lesz négyéves és már egész jól olvas (májusban épp egy piros lámpánál álltunk a kocsival, amikor megkérdezte, hogy a falra miért van felírva, hogy N-O-T-I-C-E), ákombákom nyomtatott betűkkel ír is, tízes számkörben számol, Anna és Peti könyvek tartalomjegyzékéből kiválasztja a keresett mesét és ellapoz a 78. oldalra. Rajta keresztül még egyszer elgondolkodhatok a kérdésen, hogy "mi legyen az iskolakezdéssel", eltöprenghetek, hogy mikor járok jobban, ha "továbbengedem", vagy ha "marasztalom".

Nincs tuti válasz - már megszokhattátok ;-)  -, csak szempontok vannak.

Itt az USA-ban nem a hatodik, hanem az ötödik születésnap ideje számít: a gyerekek az iskolát egy kindergarten nevű nulladik osztállyal kezdik, amely leginkább talán a magyar iskolaelőkészítőre hasonlít. Ha valaki itt iskolás lesz, akkor ez azt jelenti, hogy elmúlt ötéves és elkezdi egy iskolában ezt a nulladik osztályt.

Mire a gyerekek itt elsősök lesznek, már jónéhány szót el tudnak olvasni, le tudják írni a nevüket, a számokat, sok mindent megtanultak, ami otthon Magyarországon iskolai tananyagnak számít. 

A kindergartenről és a fiam vegyes korcsoportos óvodájáról írok egyszer egy külön posztot: óriási élmény a számomra, hogy mennyire sima így az átmenet az óvodás és az iskolás évek közt, illetve mennyire jó érzés, amikor az iskola nincs túlmisztifikálva. Ennek egyik vetülete az, hogy az óvodai tevékenységet az oktatási program úgy hívja, hogy "munka" (work), és a gyerekek abba nőnek bele, hogy az óvodai színezés, toronyépítés, ollóval vagdosás, éneklés, fűszerszagolgatás, kertlocsolás, bábozás, betűs kirakó, vízfesték-próbálgatás az ő "munkájuk". A férjemmel összenevettünk, amikor egy reggel a gyerek rohant a terembe, és kiabálta az óvónőjének, hogy "akarok dolgozni, adjál nekem munkát!" - aztán elfilozofáltunk azon, hogy Montessorinak igaza volt; az ember tanulni és alkotni akar, kíváncsiságból, vágyból, élvezetből, és elég nagy hibát követünk el, amikor az iskolai évnyitó versekben a munka és tanulás kezdetét úgy állítjuk be mint az addigi játékkal és élvezettel ellentétes dolgot.

"Első nap az iskolában / Padban ülök, figyelek, / Nem moccantom fejem-lábam, / Nagy dolog ez, gyerekek!" Hasonlókat tömegével lehet olvasni az óvodai ballagó versek közt; a másik kedvencem az a fél sor, hogy "Búgócsiga helyett golyós töltőtollat" - most tekintsünk el attól, hogy milyen lehet az a golyós töltőtoll :-) , és figyeljünk fel inkább a "helyett" szóra, amelyet egy másik vers még jobban ki is fejt, "Vége szakad a szép nyárnak / Iskolában könyvek várnak". 

Ilyen nyitány után csak meghajolni lehet annak a szülőnek (és tanítónak) a teljesítménye előtt, aki képes valódi kedvet csinálni az iskolához. A felnőttek is érzik a disszonanciát, és egyre többen döntenek úgy, hogy hat helyett hétéves korban küldik a gyerekeiket iskolába. A döntés szimbolikus mondata az, hogy "hadd játsszon még egy évet" - amíg be nem kerültem egy kanadai iskola osztálytermébe, illetve nem nevettem a "dolgozni akaró" három és fél éves gyerekemen, sohasem gondolkodtam el azon, hogy igazából milyen útravalót kapnak azok az elsősök, akiknek a számára az iskolakezdést a boldog gyerekkor végeként mutattuk be.

A késői iskolakezdés nem egyszerűen "divat": 2006-ban a Kaliforniai Egyetem (University of California Santa Barbara) két kutatója, Kathy Bedard és Elizabeth Dhuey, egy hosszabb utánkövetéses vizsgálat eredményeit összesítve arra jutott, hogy az általános iskolai osztályok legidősebb tanulói (az "évvesztesek") konzisztensen 4-12 százalékponttal jobb teszteredményeket érnek el matematikából és természettudományos tárgyakból, mint a legfiatalabbak. Az átlagos különbség az évek haladtával csökken, de nem tűnik el, mert az első két-három osztályban elsajátított alaptudás stabilitása meghatározza a későbbi iskolai teljesítményt is. Végzős középiskolás osztályokban a legidősebb tanulók átlagosan 12%-kal valószínűbben kerülnek be azonnal a felsőoktatásba, mint a legfiatalabbak.

Egy 2008-ban megjelent könyv (Malcolm Gladwell: Outliers - the story of success) a sportsikereket vizsgálta hasonló szempontból. Észak-Amerikában ez azért fontos, mert nagyon sokan a kiváló sportteljesítményük miatt jutnak be elit egyetemekre, ösztöndíjjal. Gladwell azt találta, hogy a profi hokijátékosok közül a statisztikailag elvárhatónál sokkal többen születtek januárban, februárban és márciusban, és voltak ezzel az iskolai osztályuk legidősebbjei. (Itt sokáig a december 31. előtti vagy utáni születésnap volt az évfolyamok közti választóvonal, vagyis, Magyarországon az augusztus 31. azt jelentette, hogy az egy adott tanévben születő gyerekek kerülnek utóbb azonos iskolai évfolyamba, Észak-Amerikában meg az volt a szokás, hogy az ugyanazon naptári évben születő gyerekekből lett az iskolai osztály.)

Az USA-ban 1970 és 2009 közt megháromszorozódott a késői iskolakezdő gyerekek aránya, 5,4%-ról 17%-ra. Azt várnánk, hogy ettől legalább javultak a tanulmányi statisztikák, de sajnos nem: a folyton módosuló tantervek ugyanis egyre korábban építenek egyre sokrétűbb tárgyi és képességbeli tudásra, és ennek az lett a vége, hogy 2009-ben egy kindergartent ("nulladik osztályt") befejező gyereknek elvileg többet kellene tudnia, mint 1970-ben egy másodikba lépő elsősnek.

Ezt az abszurd versenyfutást az idővel mindenképpen abba kéne hagyni. Észak-Amerikában még nem tartunk ott, hogy majdnem-nyolcéves gyerekek ülnek az első osztályban, ahol egyik napról a másikra azonnal folyóírást kell tanulni (igen, majd ezt a kézírás-kérdést is körbejárom), de Magyarországon egyre több olyan családot ismerek, ahol a még egy év óvoda tűnt a szülők számára az egyetlen értelmes megoldásnak.

Itt most azzal próbálkoznak (próbálkozunk?), hogy a nulladik osztály valódi átmenet legyen a gyerekek számára, és tényleg ne "iskolakezdés". A Wisconsini Egyetemnek Journal of Human Resources címmel van egy negyedéves folyóirata, amelyben rendszeresen szó esik arról, hogy az életkoron és az osztálytársak életkorán kívül még milyen tényezők befolyásolják az iskolában nyújtott tanulási teljesítményt, és ha már a gyerekek társadalmi, anyagi körülményein, szüleik végzettségén stb. nem lehet változtatni, mik azok a dolgok, amelyeken igenis lehetne.

Azt már említettem korábban, hogy mennyire fontos, hogy mi felnőttek hogyan mutatjuk be a gyereknek a tanulást, minek tekintjük a "munkát", illetve az iskolát. Emellett a tanulmányi sikeresség szempontjából döntő jelentősége van az iskola tantervének és nevelési filozófiájának - sokkal nagyobb jelenősége, mint a konkrét tanítási módszertannak vagy a tanító személyiségének -, valamint a gyerek szociális érettségének és mindennapi készségszintű tudásának.

Az iskola nulladik osztályát kezdő legalább 5 éves gyereknek itt képesnek kell lennie arra, hogy

  • nyugodtan ülve figyeljen egy felolvasott történetre 10 percig
  • másokkal együttműködve vegyen részt a közös játékokban, kivárja amíg sorra kerül, megosztozzon tárgyakon, és barátságosan, de legalábbis szóban igyekezzen a konfliktusokat megoldani
  • két elemből álló utasításokat kövessen ("válassz egy könyvet és vidd az asztalodhoz")
  • segítséget kérjen, ha valami nem megy egyedül
  • jellemzően legalább 5 szóból álló mondatokban beszéljen, és idegenek is értsék, amit mond
  • önállóan használja a fürdőszobát.

Ezeken kívül van még tíz olyan készség, amely a nulladik osztály elkezdésekor még nem követelmény, de az oktatási programba és így az első osztály előfeltételeibe is beletartozik:

  • tudjon ollóval egy vonalat követve vágni (ez a vonal lehet egyenes, hullámos, cikkcakkos stb.)
  • vegye észre, amikor két szó rímel egymásra
  • képes legyen arra, hogy szavak kezdő hangját megmondja, azonos kezdőhanggal (direkt nem kezdőbetűt írok) szavakat gyűjtsön
  • 10-ig tudjon elszámolni
  • képes legyen egyedül felcipzározni, begombolni a kabátját, bekötni a cipőjét
  • képes legyen egyedül be- és kipakolni a táskáját
  • helyes fogással használjon zsírkrétát és ceruzát
  • el tudjon olvasni, illetve ránézésre felismerjen egyszerűbb szavakat (az angol példák "mom", illetve "go")
  • segítség nélkül énekelje el az ABC-dalocskát
  • képes legyen a saját nevét leírni.

 

Eleinte nagyon csodálkoztam azon, hogy itt a gyerekek "iskola előtt" már ákombákom betűket írogatnak. Aztán megtudtam, hogy a nulladik osztály az már az iskola, csak még nem olyan komoly. Egyelőre azt látom, hogy ez így sokkal könnyebb: egy olyan első iskolaév, amelynek során a gyerekek már nagyjából szervezett körülmények közt tanulnak, de nem kell még azonnal mindent tudni, és szó sincs arról, hogy ezzel vége a boldog játékidőnek.

A fiam most vegyes korcsoportos óvodába jár, 3-6 éves gyerekek közé. A nagyobbak egy része már foglalkozik az iskola nulladik osztályos anyagával: betűket színeznek, számokat írogatnak, egyszerűbb szavakat olvasnak. A munkalapjaik "szabadpolcosak", vagyis, a kicsik semmitől nincsenek eltiltva, ami érdekli őket. Némi szerencsével a fiamból úgy lesz iskolás, hogy észre se fogja venni - aztán majd ha odajutunk, megírom, hogy ez jó volt-e vagy nem volt jó :-). 

Két kérdés: milyen emlékeid vannak az iskolakezdésről? A könnyebb átmenet érdekében min kéne inkább változtatni, az óvodai nagycsoporton vagy az iskolai első osztályon?

(Utóirat: az időzítés kizárólag az iskolakezdésnek szólt, de most mondta a fiam, hogy ma van Maria Montessori születésnapja.)

74 komment · 1 trackback

Címkék: usa kanada iskola óvoda

A bejegyzés trackback címe:

http://felicitasz.blog.hu/api/trackback/id/tr132294454

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Óvodai és iskolai fotózás 2011.11.07. 20:57:36

  Szülőként a legutolsó élmény: Egy óvodányi szülő és gyermek készült a nagy napra. Hajmosás, mosoly gyakorlás miegymás... Délután úgy informáltak minket, hogy a fotós nem ért oda :-)))))))) Köszönjük! :-(    

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

zzsuzsici 2011.08.31. 20:21:05

Szia!
Magyon elgondolkodtató dolgokat írtál, lenne egy-két hozzáfűzni valóm, mert húsba/életbevágó dologról van szó szerintem. Először annyit, hogy nincs recept arra nézvést, hogy melyik gyereknek mikor jó az, ha iskolába megy. Ha négy éves a fiad és Montessoriba jár, akkor ott (személyes tapasztalatból tudom) már elkezdte a "kis iskolát", olvasni tanul, betűket ír stb. Nem tudom milyen a fiad, nyilván okos kis gyerek, akinek ez a módszer nem ártalmas, mert magától is érdekli és tudja ezeket. lehet, hogy különleges képességű gyermek, aki eltér az átlagtól és már négy évesen magától is olvas. Valószínű így van, (különösen ha a kedves Mama képességeire is gondolunk :DD) Nem ismerhetem a fiadat, és az ő példája azért nagyon jó ide, és azért nagyon jó azt hangsúlyozni, hogy a kivételes képességekkel megáldott "okos" gyerkőc, aki magától két-három évvel a kortársai előtt jár intellektuálisan, annak meg sem kottyan a Montessori ovi, te is írod, hogy ez a természetes közege. Viszont: Ez iszonyúan ártalmas is lehet és teljesen felesleges gyötrelmekkel is járhat akár. Egy 8 éves gyerek aki az első osztályban ül, viszont az is lehet teljesen természetes, és megeshet, hogy két év múlve a 4 éves már kevesebbet fog tudni nála (most még azonos a tudásszintjük) szóval az idők folyamán kiegyenlítődnek a dolgok. Az tuti, hogy az a rengeteg felesleges anyag, amit nem is ért, csak feladnak neki (Magyarországról beszélek) az biztos, hogy árt, mégpedig abban, hogy amortizálja a gyerek mélyben szunnyadó képességeit egy ilyen abszolút nem inspiráló közeg. Szerintem az iskola arra való, hogy szárnyakat adjon a gyereknek, de tudjuk, hogy ezt messze nem teszi meg. Hú szerintem tudnék órákat írni erről.

sosperi 2011.08.31. 21:30:11

úgy mentem iskolába, hogy júliusban töltöttem be a hatot. én a szorongásra emlékszem az első iskolaévből. befojtós frusztrálódós fajta voltam - vagyok, mindent megcsináltam hibátlanul és közben rettegtem. Iluci néni nyakleveseket osztogatott - a jó öreg Makarenkó, ugye - nagyon féltem tőle. egyetlen egyszer kaptam én is, azt ma is érzem a tarkómon. nem legyintgetett, odasózott rendesen. akkor ez fel sem tűnt, ez volt a rend, nem kérdőjeleztem meg semmit.
visszanézve azért látom az eredményét - kontrollálhatatlanul megélem ugyanezt a szorongást szakmai feladatok kapcsán, ez is közrejátszik abban, hogy eddig még egy szakmába sem mertem igazán belekezdeni. sokszor van, hogy nem is tudom, miért halogatom ezt vagy azt a feladatot napok óta, nem is különösebben nehéz, mégis egyszerűen képtelen vagyok megcsinálni, leülök a géphez és mással foglalkozom (most is). megyek is.
nagyon féltem a gyerekeimet a magyar iskolától. főleg a magyarországi helyzet fényében, egyértelműen azt gondolom, hogy az első iskolaévnek kell az óvodához közelíteni, semmiképp sem fordítva.

zzsuzsici 2011.08.31. 21:47:33

@sosperi: Szeretettel ajánlom ezt a két előadást mindenkinek, akit a magyar iskola ügy érdekel, és akinek most megy, vagy már jár iskolába a gyereke. Vekerdy számomra etalon ebben a kérdésben, és nem utolsó sorban hihetetlenül vicces a maga flegmatikus módján. Két előadás, amit nagyon érdemes megnézni, minden részével együtt.

www.youtube.com/watch?v=NiMO7n1kKRk

www.youtube.com/watch?v=WdW8jhIoy2Q

nem tudom, hogy működik e a link, de ha nem akkor a címet mondom: Óvodaérettségtől az iskolaérettségig. A Másik előadás címe: Mi kell a gyermeknek. Mindkettő több részes, de érdemes időt szakítani rá neked is Sosperi!!!

orl@ndo 2011.09.01. 01:15:27

Az első élményem, hogy kicsi vagyok, az iskolatáska pedig hatalmas. :) (Ez valójában úgy nézett ki, hogy a szüleim aggódtak, tudom-e majd cipelni a táskát, de a kis falu orvosa elintézte azzal, hogy "ha nem bírja, majd viszi a testvére". Jó kérdés, hogy a későbbi gerincproblémáimban ez mennyire játszott közre, mert büszke voltam, és naná: én cipeltem.)
Június végi vagyok. Akkor is érvényben volt ugyan a "májusi szabály", de kistelepülésen szempont az osztálylétszám (indítunk, vagy nem indítunk osztályt pl. 6 fővel?), mi pedig kilencen kezdtük az elsőt. Ráadásul a szomszédban lakó barátnőm 1 nappal volt fiatalabb, mint én, és biztos volt, hogy ő iskolába megy - innentől kezdve engem hat lóval se lehetett volna visszatartani.
Nálunk hagyomány volt, hogy az első sulis napunkat az óvodában kezdtük: elbúcsúztunk az óvónőktől, mi, nagy és felelősségteljes hat- és hétévesek, aztán jöttek értünk a (még nagyobb, sőt, a szememben amolyan felnőttféle) nyolcadikosok, és elkísértek az iskolaépületbe.

A következő élményem, hogy magánhangzókat és mássalhangzókat kell bekarikázni színes ceruzával: az egyiket piros körbe tenni, a másikat kék négyzetbe. A zavarra, hogy miért kell őket ilyen nagyon megkülönböztetni - amikor egyben értelmesek, összeolvasva - a mai napig emlékszem.

Azt hiszem (a későbbi tapasztalatokból levonva a magam tanulságait) nekem jót tett volna egy "nulladik év" az iskolában, és most egy kicsit irigylem is a kisfiadat. :)

orl@ndo 2011.09.01. 01:26:49

@sosperi:

Hogy nekem ez milyen szomorúan ismerős... valahogy úgy fogalmaznám meg, hogy "kifogták a szelet a vitorlámból". Én már a rendszerváltás után kezdtem az általánost, ezért szerencsére nyaklevesekről szó sem volt, csak épp senki sem hallott ott és akkoriban tehetséggondozásról (vagy jól titkolták). Amilyen mértékig kilógtam a közösségből (bp-i értelmiségi liberális szülők gyereke az észak-magyarországi 1000 lakosú katolikus faluban, nem ragozom...), annyira akartam a csoporthoz tartozni.
Nem könnyítették meg nekem, és akkor finoman fogalmaztam.

zellerlevél 2011.09.01. 13:51:03

Hat évesen és pár naposan mentem iskolába, úgy, hogy előtte pár hónapot jártam oviba (de inkább mellé).
Az első évből annyi maradt meg, hogy esténként anyuval szenvedtünk a füzet felett, gyakorlás céljából. Második végére éreztem sikerélményt, akkora ketten voltunk az osztály "jótanulói".

A gyerekeink ezért hét éves korukig oviba jártak, csak több, mint hét évesen kerültek suliba, amit nem bántunk meg.

Szerintem ha megfelelő korban kerül egy gyerek iskolába, akkor nem kell keresgélni, erőltetni az átmenetet. Ha korán kerül iskolába, akkor az összemosódás kicsit segíthet neki, de az már csak hibajavítás...

Nyilván a saját tapasztalataim befolyásolnak. :) Tudom, hogy van némi hátránya a 7-7,5 évesen iskolába menésnek: esélyes, hogy a gyerek unatkozni fog, de ezt egy jó pedagógus meg tudja oldani. A mi gyerekeinknél megoldották az alsós tanítók.

A környezetemben azt tapasztalom, hogy nagyon ritka az a kisgyerek, aki tartósan több téren megelőzi a kortársait. Az egy-egy területen kiemelkedő teljesítmény mellett az ilyen gyerekek valami másban mindig jelentősen lemaradnak. A többségük emberi kapcsolatokban, szocializációban, egy másik részük a reál-humán ellentétpárban, kb. a negyedük hiperaktív, nehezen kezelhető gyerek lett. Számomra ezek az esetek intő példaként szolgáltak, és mindig tudatosan fogtam vissza az általam korainak tartott érdeklődést egy-egy téma iránt.

(Pl. két éves kor körül mindegyik gyerekünk érdeklődött a betűk iránt, nézegették, rajzolgatták őket, éppen úgy, mint a nagyfiam egyik barátja. Ő az egyetlen ismerősünk, aki bölcsis korában olvasott. Most 21 évesen még nem fejezete be a középiskolát. Pedig egy évvel korábban ment suliba, mint harmadéves egyetemista fiam, kislétszámú, tehetséggondozó osztályba járt, és alsó tagozat végéig kitűnő volt, a szülei gondosan nevelték. Az öccsét, aki szintén ügyes gyerek volt, átlaggyerekként kezelték, most másodéves egyetemista.)

pizzafutár 2011.09.01. 14:24:32

Én augusztus végi vagyok és hatévesen mentem iskolába, ráadásul elsőben az iskola építése meg az akkor szocialista rend szerint az oktatás elsőben délután volt és minden második hétvégén szombaton is volt iskola. Állítólag volt, hogy este vacsora előtt ruhástól elaludtam az ágyon. Én erre nem emlékszem. Szerettem az iskolát, és ami helyzeti előnyöm volt abból, hogy 80-ban kezdtem az általánost és 92-ben érettségiztem, el is veszítettem azzal, hogy elsőre nem vettek fel egyetemre és utána kvázi még elhúztam kicsit az időt.
Mondjuk durva dolgok voltak nálunk is (pofon nem, de pl. szabályosan megtömött az igazgató, 20 éven át majdnem hánytam a zellernek a látványától is...)

Mi most ovit kezdünk, ez a harmadik nap és eddig remek tapasztalat. Az iskoláig meg még van három év, addig gyűjtöm az infokat! :)

zzsuzsici 2011.09.01. 23:25:28

@zellerlevél: Szerintem nem jó az, ha a saját példádból általánosítasz. Nem lehet azt mondani, hogy a korai érdeklődés árthat a későbbi kibontakozásnak, de abban igazad van, hogy a kivételes tehetségnek mondott gyerekek között sokan elszigetelődnek, vagy később nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Az viszont semmiképpen sem megoldás, hogy elfojtom a korai érdeklődését, mert azzal kb ugyanolyan kárt teszek. Ilyenkor a teendő egyszerűen az, hogy úgy kezelem a tehetséget, mint egy normális dolgot, mert az ő számára tényleg az is. Nem sztárolom, nem viszem fölösleges fejlesztőkbe, vagy nem mutogatom mint egy kis majmot, szóval nem csinálni belőle túl nagy cirkuszt, mert ezzel neurotizálódik. Az biztos, hogy a tehetséget gondozni kell, és lehetőséget kell adni neki.

pizzafutár 2011.09.02. 07:18:40

@zzsuzsici: Igen, valami ilyesmi bennem is motoszkált. Már ezen a fórumon is írtam a férjemről, a 2 és fél évesen a bilin olvasott. Bármit elolvasott, amit elé raktak és volt, hogy ezzel szórakozott a család. Persze örültek neki, de nem tudtak vele mit kezdeni. Ugyanekkor már remekül számolt és tudott szolmizálni is. Az első osztályban (1978) kapott egy tanítónénit, aki rászólt, hogy hallgasson, mert ő mindent tud. Ezzel leszoktatta a tanulásról, illetve nem is tanult meg tanulni. Még csak kitűnőt tanuló sem lett. Eljutott IQ-ból az érettségiig, és az egyetemen kellett megtanulnia tanulni. A legnagyobb veszteség, ami érte: nem lett kreatív. Nagyon jó háttér hangya, de külön nem tudja eladni magát. Mindezt 140-es IQ-val. Talán ha gimiben nem kellett volna minden hajnalban 4-kor ásni menni a kertbe (ami nem is a panellakásé volt, naná), lehetett volna esélye. Az egyetlen plusz, amit kapott, a zene volt, még ma is sok örömet jelent neki a zenekar.
Én azt szeretném elkerülni, hogy többet lássak a gyerekekbe, mint amit (és persze azt is, hogy kevesebbet), illetve próbálok arra figyelni, hogy ne fojtsam el bennük a kreativitást.

pizzafutár 2011.09.02. 07:20:45

(na, látszik, hogy nem aludtam éjjel, ennyi gépelési hibát egy bekezdésben, huhh ;) (első sorban a=aki, utolsó bekezdésben amit=amik) )

zzsuzsici 2011.09.02. 18:34:14

@pizzafutár: Hát igen, ez a tanítónéni kb olyan rosszat tett, mint az, akit Vekerdy idéz az előző hozzászólásaimban belinkelt előadásában, aki egy kisfiú válaszára azt mondta, hogy : kisfiam! EGÉSZ MONDATBAN VÁLASZOLJ!!! (érdemes meghallgatni)a kreativitást nem szabad elfojtani. Vekerdy szerint a gyerek aki ovis korú, a szabad játék útján tanul a legtöbbet. És fantasztikus intellektuális teljesítmény az, hogy "nem beszédből, megtanul beszélni" és a gyerek ebben a korban, (sőt még kisiskolás korban) sem úgy tanul, hogy mondjuk: hallom amint anya azt mondja a négylábú barnára, hogy : asztal. Oké, bevésem: asztal, asztal (mint ahogyan mi rosszul nyelvet tanulunk és szavakat magolunk, ezért nem tudunk beszélni azon a nyelven) szóval a gyerek, mondja VT, önkéntelenül tanul ebben a korban. Azért tanul, mert ott él abban a közegben és hallja mit beszélnek és látja miről. Ez az agykéreg alatti folyamat ami a spontán fejlődésnek a lényege. Ha én tanítom az ilyen korú gyereket, akkor a kéreg alatti rész nem játszik szerepet, leblokkolom a spontán, kreatív áradást, és ezért van az, hogy a rejtett képességek nem jönnek elő, mert leblokkolódik a spontán folyamat. Megtaníthatom, idomíthatom persze, de ezzel nem érem azt el, hogy a saját természetéből fakadó igazi érdeklődését hagyjam áradni, hanem egyfajta sajátos neurotizálódási folyamatot indítok el. Szóval a szabad játék a legfejlesztőbb még ebben a korban és az, ha hagyom olyat alkotni, amilyet akar, és nem teszek ki pl egy vázát virággal, hogy : Na ezt rajzold le! Vagy nem kezdem el a betűket tanítani. Ez ellent mond Montessori módszerének, amit ma sajnos amúgy is rosszul használnak szerintem.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.09.02. 21:06:47

@zzsuzsici: Egy kicsit kockásnak érzem ezt. Amennyit eddig megtudtam Montessori módszeréről, az az, hogy a gyereket igenis tanítani kell éspedig úgy, hogy válaszolunk a kérdéseire. Vagyis, a kiindulás az, hogy adunk egy kellemes, sokféleképpen érdekes környezetet, és először is hagyjuk benne a gyereket békén. Ő elindul, és elkezd játszani valamivel, ami felkelti a figyelmét. Egy idő után pedig beleütközik valami megoldandó problémába, ami interakciót fog kérni. A gyerek körülnéz segítségért, vagy lemásolható modell-viselkedésért, vagy direktben feltesz egy kérdést. A nevelő dolga, hogy ilyenkor ott legyen és megfelelő módon válaszoljon. És ha a kérdés épp az, hogy "azok milyen betűk? mi van odaírva?" akkor a megfelelő válasz nem az, hogy "majd spontán rájössz, kisfiam" ;-)

A fejlődés és a vele változó érdeklődés fázisait Montessori "szenzitív periódusnak" nevezte, és nevelői feladatnak tartotta, hogy ezekre figyeljünk, illetve válaszoljunk. Az elmének az ő értelmezésében két "működési módja" van, a "felszívó" (absorbent) és a "tudatos" (conscious), a két modul szerinte körülbelül 3 éves korban kezd el párhuzamosan működni, ekkor jelenik meg a tényleges tudásszomj. 3 éves kor után a mi ez? hogyan? miért? kérdések pontosan azt árulják el, hogy a gyerek _azt akarja, hogy őt a felnőttek és a nagyobb gyerekek tanítsák_ mindazon dolgokra, amiket nem tud, de érdeklődik irántuk. Ha jön, hogy "anya, mutasd meg, hogy kell traktort rajzolni!", akkor erre mi a jobb nevelői válasz? Nemet mondani és arra hivatkozni, hogy "erre egyedül kell rájönnöd, kisfiam", vagy mégis leülni és megmutatni neki, hogy én hogyan rajzolok traktort? Olvastam én is, hogy a "rajztanítás" milyen káros. De amit rajzolni tudok, azt bizony tanultam, és amikor a festőművész barátnőmet arról kérdeztem, hogy hogy lehet az, hogy ő lát dolgokat amiket én nem, azt felelte, hogy ő tehetség ide vagy oda előszöris _tanulta, hogy mit kell látni, és aztán utána ebből kreatívkodik spontán.

zzsuzsici 2011.09.02. 21:58:57

@Felicitasz: Szia! Na! Először is: Szerintem elmondtad ugyanazt, vagy közel hasonlót, mint én, csak a másik oldalról, másképp. Szerintem is fontos, hogy válaszoljunk a gyerek kérdésére (bár ennek is vannak határai, szülői fáradtság és információhiány okán:DD)vekerdy azt mondja: A gyereket EBBEN A KORBAN (mert ugye nem a kamaszokról beszélünk, hanem a kis ovis és kis iskolás kor közöttiekről) szóval ebben a korban úgy lehet "fejleszteni", hogy ha kérdez valamit akkor VÁLASZOLOK RÁ. Ez teljesen megegyezik azzal amit te mondasz. Az a 4 éves aki megkérdezi egy betű láttán, hogy mi ez, akkor azt mondom neki, hogy betű. Ha tovább kérdez, tovább válaszolok, pl: milyen betű? ...stb, de az is lehet, hogy ennyivel megelégszik. Viszont ami engem iszonyatosan zavar a Montessori ovi gyakorlatban (személyes élmények, saját gyerekemen keresztül, meg több Montessori ovi látogatásakor szerzett tapasztalatokból) szóval ami zavar, az az, hogy itt NEM EZT AZ UTAT JÁRJÁK BE, HANEM EGZAKT TANÍTÁS FOLYIK. Tanítom a gyereknek az órát, 3 és fél, négy éveseknek. Tanítom a betűket, a gyerek olvasni tanul már 4-5 évesen. Feli! Ez nem a kérdéseire kapott válasz, hanem egy kis iskola korai bevezetése. Az ovik pedig, legalábbis az itteniek erre még rá is erősítenek és a 3 évesnek feladatlapokat kell kitöltenie. Egy sztori: Ovi néni leültet engem az asztalhoz és a következőt mondja az akkor 4 éves gyerekemről (kb 1-2 hónap odajárás után) Zsuzsa! A kis fiad nem iskolaérett! Összetéveszti a kis és nagy mutatókat, és a feladatlapokat hibásan oldja meg. igaz beszélni azt nagyon tud, de az apró feladatokat nem akarja megcsinálni! Na ekkor jöttünk el onnan. Más Montessori oviban is rémes amit a gyerekekkel csinálnak itt Pesten. Az egyik (legdrágább) oviban angol oktatás folyt, napi két órában, egyáltalán nem volt szabad játék, hanem az udvaron is irányítottan játszhattak, szóval itt is feladatokat oldottak meg. Én ezt teljes tévútnak érzem.

pizzafutár 2011.09.02. 22:53:09

Most nem bírom megállni, hogy ne írjam le azt, amit eddig (5nap) a mi ovinkban láttam, és egyszerűen le vagyok tőle nyűgözve:
Az udvaron van mindenféle játék, csúszda, hinta, homokozó, trambulin, labdapálya, mászóka, kisautó és persze lábbal hajtós ez-az. És van sok-sok pad, asztal itt-ott. Amikor elfárad, leül valahová és kvázi "benti" játékot játszik: dominó, memória, rajzolás, építőzés, kisautózás, babák, de ma pl. épp mogyorót törtek kalapáccsal, amikor megérkeztünk. Van kitéve egy tucat pléd, amit a gyerekek elhordhatnak a szerepjátékaikhoz, az udvaron a korcsoportok is keverednek, pl. a lányom egy középsős kislánnyal szokott házat építeni a mászókából és mindenféle korosztályos fiúkkal szokott focizni a labdapályán. Minden nevelő figyel a "saját" gyerekére, de egymáséra is. Nincs semminek elnevezve ez a módszer, de szerintem fantasztikus.
Az óvónéniktől már azt is tudom, hogy rossz idő esetére bentre pedig minden csoportnak van egy kisméretű szobai trambulinja és egyébként is van tornaóra, meg rendszeres kirándulások. Bent is lehet egyszerre többfélét csinálni, de a végén közösen elpakolnak. Több ovit is megnéztünk, mielőtt választottunk, ilyesmit sehol másutt nem láttam.

dokimami 2011.09.02. 23:05:08

Első napom az iskolában: mentünk anyuval kézenfogva a suli felé, roppant nagynak éreztem magam vadiúj kardigánomban, piros hátizsákommal...Apu szerint pedig behúzott nyakkal a falhoz simulva mentem be...engem már az oviban elhallgattatak, nem válaszolhattam, hogy a többiek is érvényesüljenek...én szeretném, hogy késsen a gyerekem, mert akkor kevesebb tanulással fogja hozni a jó eredményt és több energiája lesz délután, hétvégén a saját belső késztetéseinek, tehetségének, világának megvalósításához. Én sajnálom, hogy a szüleim nem a tehetségemnek, érdeklődésemnek megfelelő irányba terelgettek, ez szerintem nagy tévedés volt a részükről, és igen megnehezíti jelenleg is az életemet. (Bár javukra legyen mondva, csinálhattam a dolgaimat, de a továbbtanulásnál nem vették figyelembe.) Nem szeretnék ebbe a hibába esni, de mindenáron nyomatni sem fogom a tehetséggondozást, márha egyáltalán szükség lesz rá. Én átlagos, a legközelebbi oviba írattam a lányomat, nem tudom még, beválik-e, de szerintem hagyni kell a gyereket magától tanulni, azaz játszani, hiszen annyira érdeklődő és imádja a feladatokat. Szerintem az egyik legfontosabb életkor iskola szempontjából a gimnáziumi lesz és itt sem csak a tanulás, hanem az erkölcsi környezet, a jó hatások nagyon fontosak ebben az időszakban, szerintem. Összefoglalva: jobban hiszek a gyerekben, mint az oktatásban. Ezért a késéssel megkönnyítem benne a részvételét, hogy legyen ideje kibontakoztatni önmagát suli után. Az értékek tanítása, morál fontosabb lenne, ahogy szétnézek ebben a gerinctelen, sekélyes világunkban. A nagy okosággal az ember nem sokra megy, csapda, ha nincs mellette gerinc, meg szív. Lehet kicsit elkalandoztam, nem a kérdésre válaszoltam, bocs.

zzsuzsici 2011.09.02. 23:27:36

@dokimami: Bocs, de a gerinc, meg szív mellett nem árt egy kis pedagógiai érzék sem. Mert "gerincnek" és "szívnek" a szülőben a helye egyenlőre.......

dokimami 2011.09.02. 23:40:03

@zzsuzsici: Pedagogiai erzek? Annak en is orulnek, de eddigi eletem soran keves olyan tanarral talalkoztam, akinek igazan volt. Oket nagyon szerettem, ertekeltem, jo lenne, ha mindenki ilyen lenne. De nincsennek hiu abrandjaim, raadasul egy jo oktatasi modszert is tonkre tud vagni egy tehetsegtelen tanar. Es egy rossz oktatasi rendszerben is tud csodat tenni egy olyan, aki erre szuletett. Szerintem a gerincnek es szivnek nem csak a szuloben a helye, hanem mindenkiben.

zzsuzsici 2011.09.03. 07:43:46

@pizzafutár: Ez nagyon jól hangzik, jó választás volt szerintem is ez az ovi.

zzsuzsici 2011.09.03. 11:31:11

@dokimami: Igen, sokszor az a baj, hogy a tanító nem pedagógus is egyben. A kis gyerek, aki elkezdi az iskolát, az még nem iskolás, hanem ovis. VT mondja, hogy nem az iskolára kell felkészíteni a gyereket, hanem az iskolának kellene felkészülnie az óvodások fogadására. Ehelyett a gyakorlat az, hogy a tanítók (akik nem pedagógusok) ugyanolyan készségeket, tájékozottságot, viselkedési normákba való beilleszkedési készségeket várnak el két nap után a kis iskolát kezdőktől, mint egy 3.-os gyerektől. Ez a legnagyobb baj szerintem a magyar oktatásban. Ez szerintem nívótlanság, és nívótlansághoz vezet a gyerekeknél is.

zellerlevél 2011.09.03. 18:22:29

@zzsuzsici:

Nem elfojtani, másfelé terelni.

A két és fél évesnek nem az a feladata, hogy olvasson. Egészen más feladatai vannak. És ha úgy olvas, hogy az életkorának megfelelő dolgokat nem tanulja meg (az olvasás miatt), akkor az árt neki.
Majd ha látok egyetlen olyan két és fél évesen olvasót, aki nem marad jelentősen és tartósan más, fontos területeken, akkor talán megengedőbb leszek. ;)

zellerlevél 2011.09.03. 18:28:47

@zellerlevél:

Vagyis: a kérdés számomra kizárólag az, hogy a gyerek elégedettebb ember lesz-e attól, amit csinál, vagy inább vele csinálnak. Ha igen, akkor rendben. (Egerszegi Krisztina) Ha nem, akkor inkább hagyjuk a fenébe. (Ide nem kezdeném el írni a neveket, sok százat lehetne sorolni.)

kicsinap 2011.09.05. 11:42:39

@zellerlevél:
Én nem értek egyet veled ebben. A gyereknek válaszolni kell, ha valamit kérdez, segíteni kell neki, ha valami érdekli. Ettől semmi baja nem lesz.
A testvérem is gyönyörűen olvasott 5 évesen már, elsős korában már Kalevalát olvasott. semmi gondja nem volt ebből. Országos filozófia versenyen volt második, de közben reál tagozatos iskolába járt, végül informatikus lett belőle (Műegyetemet végzett). Szociális téren sem volt gondja, nagyon sok barátja volt.

Az én lányomat is nagyon korán, már 1,5 éves korában érdekelték a betűk, 5 évesen már olvasott, most 6,5 évesen ment iskolába úgy, hogy felsős szinten olvas. Matekban nincs annyira előre, de az elsős szintet ott is tökéletesen tudja. Igaz, hogy csak 2 nap telt el a suliból, de iszonyat élvezi, önmagában azt, hogy feladatok vannak, hogy könyvek vannak. A tanító néni ismeri már az oviból, tudja hogyan olvas, ezért minden feladatot vele olvastat fel, igyekszik neki feladatot adni. Eszem ágában nem lett volna nem segíteni őt az érdeklődésében. Rá van kattanva amúgy a földrajzra is, most már ha akarnám se lehetne visszafogni, ha én nem olvasom el neki, akkor elolvassa ő.:-)

Van két kisebb fiam, ne őket pl. nem annyira érdeklik a betűk, nem is erőltetjük, viszont ők a számokért vannak oda, hát nekik ezt az érdeklődésüket segítjük.

Szerintem azért is jó így "tanulni", mert ez tényleg pusztán a tanulás, tudás öröméért történik, van idő bőven, senki sem sürget minket, akkor foglalkozunk vele, ha a gyerek akarja. Emlékszem, a lányomnak is volt olyan, hogy 2-3 hónapig egyáltalán nem is érdekelte az olvasás, aztán újra rákattant és megint csak olvasni akart.

Sok barátja van, rajzversenyeket nyert, egyedül mozgás terén van lemaradása, de az más okra (szervi ok) vezethető vissza (izomtónus zavarból visszamaradt mozgáskoordinációs probléma).

Szerintem nincs ilyen standard, hogy mi a feladata egy 2 évesnek, vagy egy 5 évesnek. Van a nagy átlag, amibe általában nem fér be gyerek.:-) A gyerekek sokfélék.

kicsinap 2011.09.05. 11:47:33

@zellerlevél:
Amúgy a lányomat 10 hós korától érdekelték a könyvek, már az első szülinapjára mindenkitől könyveket kapott. 2 évesen akár 2-3 órán át is képes volt meséltetni.:-) Nem érzem, hogy ettől bármiben is lemaradt volna. Sokat voltunk levegőn, mozgott, jártunk tornára, 5,5 éves kora óta úszni is, rengeteget kirándultunk, a kicsi testvérei miatt sok mindenben segített itthon, sok barátja van, igaz érdekes módon inkább kisebb gyerekekkel játszik szívesebben.

Szerintem pont az a frusztráló, ha a természetes érdeklődés nem elégülhet ki.

kicsinap 2011.09.05. 11:49:02

Amúgy Felicitász kérdésére:
Én totál nem emlékszem az első napra az iskolában.:-)

A lányomnak nagyon jól telt el, nagyon lelkesen, boldogan jött haza, és kijelentette, hogy az iskola sokkal jobb, mint az ovi.

SzabPan 2011.09.08. 18:40:25

Októberi vagyok, és az óvónénik szerették volna, ha megyek. Szülő büszkeség dagadó keblű szüleimet gyermekorvos lohasztotta: mindig beteg, az iskolában nem jön majd jól a sok hiányzás (nem kis falu volt 40 esztendeje, hanem fő(bel)város - értelmiségi szülők nélkül. És igaza lett. Szeptember elején begyűjtöttem egy vérhast, amivel tartósan a László kórházban időztem. Könyvvel az ölemben, pedig olvasni nem tudtam. De számolni, időt számon tartani nagyon. Így a harmadik reggelen csomagolni kezdtem, hiszen csak annyit maradok, mint a mandulaműtéttel: 3 napot. Csúfondárosan pakoltattak vissza: majd az orvos elenged, ha és amikor...
Nagyon hiányzott a betűk ismerete és az általa kínált másik világ: amikor végre iskolába kerültem, decemberben már folyékonyan, mindent, kicsit, nagyot, írottat, neont, falfirkát, liftkezelési útmutatót, mesekönyvet. Nem pusztán megérve, hanem megéhezve voltam erre a tudásra.
Azóta is ki nem hunyó érdeklődéssel járom a világot: orromat bedugom mindenhova - hátha valami érdekes. Ha nem, akkor is tudom, hogy ott van az és ott az van.
És az érdekelne, hogy ahol az van, amire már a négyéves korban elkezdett óvoda is rég késő, ott ki vehetné észre a hozzánk hasonló gyerekeket, milyen eszközök vannak a kezében, hogy érdektelen szüle is elhordja gyermekét az életkorának megfelelő intézménybe, és ott az a gyerkőc az érdeklődésének megfelelő ismereteket lecsipegethesse arról a tálcáról, amelyen gyermek- és munkaszerető óvó-, tanító nénik és BÁCSIK kínálják neki újra és újra?
Szóval hol is fognak ezek a gyerekek térben és időben találkozni? Vagy társadalmakban fogunk élni? És csak néhány állandó hajós fog közlekedni köztük - mondjuk utazótanárként? Kilátunk saját középosztálybeli létezésünkből?
Szeretjük azt hinni, hogy mi és a tőlünk származók különleges képességűek, hiszen már ekkor azt és akkor meg már... huhú.
Az a természetes érdeklődés mindben ott van egynéhány területen, ha organikus probléma nem gátolja, csak éppen kiöli a környezet.

Mnemo 2011.09.10. 23:15:25

Olyan furcsa, hogy ennyien mesélik, hogy tudtak olvasni iskolakezdésre. Azért a többség biztosan nem tud olvasni. Én is tudtam de egyedül voltam ezzel az osztályban. Plusz tanár szülők jó kislánya: minden együtt állt a sikeres, jó hangulatú kezdéshez. Nagy előny volt, az biztos! :D

Amúgy szerintem az iskola alkalmazkodjon az ovihoz. Mi lesz különben, 20 év múlva bölcsiseket fogunk olvasni tanítani? :O

pizzafutár 2011.09.11. 14:30:52

@Mnemo: Én nem tudtam olvasni, az iskolában tanultam meg. Mondjuk én hatévesen mentem, augusztus 18-iki születéssel, ahogy írtam fentebb. De mondjuk mi még év végére tanultunk meg rendesen írni, viszont sajnos a rémséges képolvasással tanítottak, mint kísérleti módszerrel, a mai napig nagyon lassan olvasok, és még az angolba is bezavar, van, hogy egy bekezdést 4x olvasok el, mert nem értem, mire rájövök, hogy pl. egy they-t the-nek, vagy ad asburdum egy if-et it-nek olvastam. Magyarul is hatalmas baromságokat bírok kihozni, mert a szóképre ránézve eszembe jutó első szót olvasom. Hiába erőltette szegény napközis tanárnő a szótagolást, és hiába is tudtam hamar és jól szótagolni, mégsem szótagonként, hanem szavaként olvasok. Remélem a gyerekeim már nem így fognak tanulni...

kicsinap 2011.09.12. 08:55:09

Én is a képolvasós mószerrel tanultam, amúgy eredménytelenül.:-) Úgy fejeztem be az első osztályt, hogy gyak. nem tudtam olvasni, és a tanító néni nem jött rá! Mert hamar megtanultam, hogy melyik kép alatt milyen szöveg van, és ezzel elboldogultam. Aztán a szüleimnek leesett, hogy gáz van, és nyáron anyukám vért izzadva megtanított. Aztán rákaptam az olvasásra, és többet nem volt gond.

Azt hiszem a nagy átlag le tudja írni a nevét, ismer egy-két nagybetűt és ennyi.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.09.12. 16:57:08

@kicsinap: Kevés résztémában van nagyon "kockás" véleményem, már megszokhattátok, de ez itt egy kivétel: a szóképes olvasást, ha tehetnm, hatóságilag betiltanám a magyar iskolákban, pontosan amiatt a mechanizmus miatt, amit leírtál. A legokosabb gyerekek járnak vele így tendenciózusan; nagyon hamar rájönnek, hogy a képek alá mi van írva, és pármondatos olvasmányrészeket is gond nélkül szó szerint memorizálnak, aztán csak pislogunk, amikor második-harmadikban kiderül, hogy a gyerek nem olvas, hanem a könyv minden szavára _emlékszik.

A szóképes olvasás az angol nyelvre lett kitalálva, és persze angolul ez az egyetlen működőképes módszer, mert amit írunk, annak semmi köze ahhoz, amit mondunk. A szóképet ott _szövegképpé_ kell utóbb kiterjeszteni, tekintve, hogy csak szövegkörnyezetből fog kiderülni, hogy a R-E-A-D betűsort "ríd"- nek vagy "red"-nek kellene-e OTT ÉS AKKOR kiejteni, és ez meg persze attól függ, hogy milyen időben, milyen módban van a szerencsétlen ige. Magyarul azt mondjuk, amit írunk (legalábbis körülbelül ;-)), de angolul nem, és ezért kell AZ EGÉSZ SZÓT befogni, mielőtt kimondjuk. Ezért van akkora spelling bee kultusz; nincs szótag. Betű, szókép, kiejtés. Magyarul a nyelv eltérő szerkezete miatt ez a módszer "szövegkitaláló" kisgyerekeket termel ki, akiket utólag kell megtanítani rendesen írni-olvasni.

Lapis Lazuli 2011.09.13. 16:11:18

Ezt most láttam, és, kicsit off ugyan, de belekotyogok. "Olvastam én is, hogy a "rajztanítás" milyen káros. De amit rajzolni tudok, azt bizony tanultam, és amikor a festőművész barátnőmet arról kérdeztem, hogy hogy lehet az, hogy ő lát dolgokat amiket én nem, azt felelte, hogy ő tehetség ide vagy oda előszöris _tanulta, hogy mit kell látni, és aztán utána ebből kreatívkodik spontán." Az, h rajzolsz neki egy traktort, az nem rajzolni tanítás. Az lenne, h _látnád_, amit a barátnőd, és azt akarnád megtanítani neki. Mondjuk így: nézd, a traktor teste valójában egy téglatest, a kerekei korongok...stb. Amiről én úgy tudom, h káros, az _kérdezgetni_ a gyereket, h mit rajzoltál. Mert nagyon sokáig nincs igénye az ábrázolásra, a rajzolás (festés, gyurmázás)taktilis és vizuális élményéért teszi. Ha kérdezgeted - azt mondják - azt a benyomást keltheted benne, h ez nem elég, _valamit _ kellett volna rajzolnia. Később, amikor már ilyeneket kérdez, h "hogy kell traktort rajzolni" nyugodtan mutasd meg, h te hogy tudsz. És, persze a barátnőd - gondolom - felnőttként, de legalábbis kamaszként tanulta, h mit kell látni (kockológia, perspektíva, anatómia, ilyenek, brrrr)és, valóban mást lát emiatt. De a gyerekének valszeg ő se azzal jön, h nézd milyen szép forgástest, hanem rajzol egy kört: nézd, labda!

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.09.13. 17:58:23

@Lapis Lazuli: Köszi szépen. Ennél egy kicsit radikálisabb dolgokra gondoltam, pl. erre:
www.okosbaba.hu/ertelmi-fejlodes/kreativitas/59-a-kreativ-alkotasra-neveles-10-alapszabalya
és általában az egész Susan Striker-féle irányzatra.
szirkababa.blogspot.com/2009/08/susan-striker-most-azt-mondana.html

Az a legnagyobb problémám vele, hogy Striker filozófiát csinál egy ajánlásból, és aztán nem veszi észre a saját szavaiban rejlő önellentmondást. Egyfelől ne ítéld meg a gyerek tevékenységét, másfelől mondd el neki, hogy a másolás, színezés, körvonal-lenyomatozás nem kreatív.
Aha.

Szegény gyerekek meg a tanulás és a szórakozás ösztönös vágyától hajtva üldözik a felnőtteket, hogy RAJZOLJÁL NEKEM ANYA, rajzoljááááááááál, ugyanúgy, mint ahogy azzal is mászkálnak utánunk, hogy anya, olvassál nekem, mesélj nekem, legózzál velem, építs nekem markolót, főzzél a macinak a kiskonyhában, gyurmázz nekem repülőt.

A szülő meg elolvasta Strikert és azt feleli, hogy "rajzoljál magadnak kisfiam, mert az a spontán és a kreatív".
A gyerek ezt elutasításnak éli meg (mert az is), és ha nincs szerencsénk, akkor a dolog megtanulása ezután jó ideig nem fogja érdekelni.
A spontán tevékenységhez idővel visszatér - mert gyerek, és mert a virágnak megtiltani nem lehet stb. - de az én számomra ez kicsit a ló túloldala.

Teljesen megértem, hogy a kifestőkönyv az nem "rajzolás". Onnantól kezdve nem értem, hogy a kifestőkönyv az ab ovo káros, nemkülönben az, ha rajzolok a gyereknek egy bárányt ;-)

A kommentek mindkét cikk alatt érdekesek, világosan kiderül belőlük, hogy hogyan mosódik össze szülői passzivitássá az, hogy ne adjunk utasításokat, interpretációt, sémát, azzal, hogy ne segítsünk neki, ne szórakoztassuk, ne mutassunk meg neki dolgokat amikről ő azt szeretné, hogy mutassuk meg.

Az nem baj, ha valakinek tetszik Striker mószertana, és így nevel kreativitásra. Azt viszont erősen problémásnak látom, hogy ha valami nem Striker, akkor ártalmas. Striker szerint ne rajzoljunk a gyereknek kört, és ne mondjuk ezután, hogy nézd, labda. Az én számomra ez életszerűtlen; én nem tudom elképzelni, hogy a fiam nyúz, hogy rajzoljak neki, én meg nem rajzolok. (De legalább következetes vagyok: azt se tudom elképzelni, hogy megkérdezi, milyen betű, és én nem mondom meg neki ;-))

(Az én számomra a Menő Manó is ugyanez, felnőtteknek.)

Dragonlady (Bp, Hun) 2011.09.13. 20:22:52

> A szóképes olvasás az angol nyelvre lett kitalálva, és persze angolul ez az egyetlen működőképes módszer, mert amit írunk, annak semmi köze ahhoz, amit mondunk.

Felicitasz, úgy emlékszem, te is dolgoztál angol nyelvű iskolában, nem tudom, milyen irányzatok vannak felétek mostanság, szerintem ez tutira nem állja meg a helyét - úgyhogy jól összezavarodtam. amennyire képben vagyok, az általam ismert amerikai és angol tantervek is először a phonicsot nyomatják, szisztematikusan 3-4 évig, és ezzel párhuzamosan a szóképeket (sight words). de a legelején csak phonics, kivéve a teljesen megkerülhetetlen szavakat mint "the".
az egyszerű mindennapi angolnak szerintem kb a 70%-a szabályos. csak éppen nem olyan egyszerűek a szabályok. még a kínaiban sem érvényes az, hogy amit ír az ember, annak semmi köze ahhoz, amit mond.
nagyon kellemetlenül érzem magam, hogy pont tőled kérdezem ezt így, de egyszerűen nem értem, hogy miért írtad ezt.

Lapis Lazuli 2011.09.13. 20:42:27

@Felicitasz: Ahh, anyám, nem ismertem ezeket, szégyen ősz fejemre. Hát, szerintem ez iszonyú frusztráló lehet: rajzojjá magadnak, mer' az kreatív! Hát, ha ezt egy felnőttel csinálnák, mondjuk velem, hehe, abból sok minden lehetne, de kreativitás, az nem. Személyes krédóm, a kicsit kifacsart nemtudomhanyadik parancsolat: ne csinálj olyat a gyerekeddel, amit nem szeretnéd, h veled csináljanak. A kreativitás egyébként érdekes kérdés, h mennyire van meg ab ovo a gyerekben (szerintem ez változó), mennyire lehet ezt "fejleszteni" (szerintem semmi nem gátol jobban, mit a direktbe fejlesztés)és, h van-e a kreativitásnak eszközigénye (szerintem van).

Kicsit egyébként arra emlékeztet, mikor a fiam kezdte kérdezgetni, először a számokat, aztán a betűket, és mondták, h jaj, anyuka, meg ne tanítsa olvasni. Én meg azon gondolkodtam, h jó, de akkor mit mondjak neki? Hogy nem mondooom meeeg, bebeee? Vagy, h beszéljünk inkább arról a szép pillangóról? Mire a fiam tuti azt mondta volna: jó, de anyaaaa, mi EZ?

Én egyébkét élénken emlékszem az első napokra az első iskolámban. Akkoriban nem lehetett gyerekeket "csak úgy" elvinni máshova. Mire sikerül, már késő volt. Hagyjuk.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.09.13. 21:19:52

@Chang Yai: ugyanazt írjuk, betűk után a szó a következő szint, és közte semmi. A szóképes módszernek ez a lényege: betűket tanítunk és "olvasás" címén flashcard-módszer van, egyre rövidebb idő alatt kell egyre hosszabb szavakat egyben átlátni és a betűsor _egészéhez, nem pedig a betűkhöz magukhoz társul a kiejtés. John Holt (az Iskolai kudarcok című könyvében) részletesen ír az angol olvasástanításról, és arról, hogy pl. a O-N-C-E betűsor kiejtésén nincs mit "elmagyarázni" és nincs mit "megérteni", ránézel és tudnod kell, nemkülönben azt is, hogy a conscience nem kon-szájensz (forrás: As good as it gets).
A phonics azért fontos, hogy minden betűhöz stabilan és tévesztés nélkül megtanuld a sztenderd kiejtést, HOGY AZTÁN a "spelling"-nek legyen értelme, azaz le tudd írni, illetve el tudd képzelni az ismeretlen szót, ha valaki lebetűzi neked - akkor is, ha a sztenderd betűkből felépülő részek köszönőviszonyban sincsenek a szó egészével. Phonics nélkül nincs írás, de angolul a phonics kiejtése nem olvasás (magyarul igen). A szí-éj-tí az nem "széjt", hanem "ket" (eközben magyarul a cé-e-té az tényleg cet). Erre a mechanizmusra gondolok, amikor azt mondom, hogy angolul amit írunk, annak semmi köze ahhoz, amit mondunk.

Ahhoz már eléggé képben kell lenni a rendszerrel, hogy tényleg _tudd, hogy a rough, tough, enough után a dough miért nem "daf".
A felnőttképzésben is, az általános iskolában is azt láttam, hogy - maradva a szóképeknél - a kínaiak gyomra ezt nagyságrendekkel könnyebben beveszi, mint mondjuk a törököké.

dokimami 2011.09.13. 22:53:10

Olyan jó kicsit felidézni a múltat, nem bírom megállni hogy ne meséljem el hogyan tanultam meg olvasni. (Engem is megtanítottak iskola előtt.) Horgásztunk, apu egy írólapra leírta a magánhangzókat és kérte mindegyikhez rajzoljak (mert hát én azt szerettem nagyon). Aztán a végén átismételtük. Következő horgászat alkalmával leírta a mássalhangzókat, rajzoltam hozzájuk, átismételtük. A harmadik horgászatra legépelte nekem anyu a iciri-picirit...majd apu elmagyarázta hogyan kell összeolvasni a betűket, én meg elolvastam. Az iskolában meg csodálkoztam mit össze nem bohóckodik a tanító néni egy-egy betűvel egésznap.
Nem lehet rajzolni a gyereknek? Mekkora baromság. Eleinte volt, hogy egy nap 100x le kellett rajzolnom cicát, kutyát...akkor ő még nem túl jól rajzolt, de nagyon érdeklődött. Most is néha megkér, hogy a fejet én rajzoljam meg...miért ne tenném? Attól ő még roppant kreatív és egyáltalán nem úgy rajzol, mint én, bár néha másol, ha olyan kedve van...amivel pl. tanul. Meg kell tanítani neki rajzolni, a formákat? Szerintem ezt a tehetséges látja. Én inkább a feladatban hiszek. A nem tehetségest biztosan meg kell tanítani. Az enyém még 3 se volt, mikor maga elé tett valamit és próbálta lerajzolni. Ezt nem én mondtam neki, nem látta, maga találta ki a feladatot saját magának. Néha kifestőzni is szeret, abban is meg lehet találni a kreativitást, hiszen ő találja ki a színeket, sokszor mintákat rajzol bele, vagy kiegészíti a képet...a nevelés során a túlzott tudatosság mindig káros eddigi tapasztalataim szerint. A gyermek olyan szépen mutatja éppen mire van szüksége, ha valaki figyel, akkor megfelelően tud reagálni.

Dragonlady (Bp, Hun) 2011.09.14. 13:18:42

Felicitasz: szerintem meg pont nagyon nem ugyanazt mondjuk. a phonics pont nem a szí-éj-tí cat, hanem a hangok összeolvasztása (blending) k-ae-t cat. én a jelenlegi fázisban speciel nem is engedem a sajátjaimnak, hogy a nevükön nevezzék a betűket, csak a hangjukat szabad (három hónapja kezdtünk először hangokat összeolvasztani, majd ugyanezt betűkkel is - olvasni).
naná, hogy nem a once-tól kezd az ember (a one, two stb simán sight wordök lesznek tényleg nemsokára), most ott tartunk, hogy k-ae-t cat, s-i-t sit, m-u:-n moon, g-r-i:-n green, csak a legfontosabb szabályos hangját mondva mindennek és a hangokat összerakva. www.starfall.com alapú a tananyagom nagy része. a phonics-os oktatás simán megy aztán arra tovább aztán első osztályban (jövőre), hogy mondjuk -ee- és -ea-s szavak gyűjtése (need, read), az -er -ir és -ur -os szavak csoportosítása (tiger, girl, turtle), az -ow két fő kiejtése (brown, window), hosszú a-ra három fő spelling a_e, ay és ai (late, day, rain), oo kétféle fő kiejtése (book, moon), szóvégi y kétféle (sky, baby), zöngés és zöngétlen th, és ilyenek. ezt hívják phonicsnak, nem a betűzést.
Angliában sok helyen a kicsiknek először nem is tanítják a betűk nevét (éjbíszí), csak a hangját, a hangokkal éneklik a ábécét is.
ezek mind elég szép egyértelmű szabályok (ok, egy csomót meg be kell seggelni, hogy a girl az girl és nem gurl).
ezek mellett magolják a sight wordöket (one, eight, what, the, és eleinte minden sight word végülis, ami mögött még nem tudnak szabályt, de sokat látják, pl a napok nevei, egymás nevei).
aztán igen, majd jön a conscience és társai, de addigra ez sem lesz teljesen random azért (az eleje semmiképpen nem random, már nekifutásnak).
nekünk angol, szingapúri és amerikai tankönyveink is vannak, a tananyag vegyes, továbbképzéseken is volt angol és amerikai előadó is, de őszintén szólva nem láttam még olyat, ahol nem kőkemény phonics az alap. ezért tud bosszantani, amikor azt mondja valaki, hogy az angolban nincsenek szabályok az olvasásra.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.09.14. 14:52:30

@Chang Yai: Hű, ez tényleg nem ugyanaz. Emlékeim alapján a phonics a kiejtett betű neve volt, a hangoké a sound. Felmerül, hogy én értettem félre a "phonics" jelentését, úgyhogy ezen a ponton kapitulálok és átveszem a definíciódat.
Ugyanakkor, megnézem a starfall-t, mert a fentiek így leírva a fordítottja annak, amit láttam. Mi ABC-dalocskával és a betűk neveivel kezdtünk, első osztály előtt. Egy sor részkérdés nem világos nekem arról, hogy hogy lehet másképp - például hogyan lehet spellinget tanítani vagy ae-s szavakat gyűjteni, ha nem ismerjük a betűk neveit? "Milyenek" azok az ae-s szavak, ha nem mondjuk, hogy éj-i?
Szóval, a sorrend, amit ismerek, az úgy néz ki, hogy letter names (erről hittem azt, hogy "phonics") - letter sounds (de ezek szerint ez a "phonics", és rögtön nem is értem, hogy lehet ezzel KEZDENI) - és ezután kezdtünk el szegmentálni, azt persze hogy hangokkal, kb. ugyanazokkal a szócsoportokkal mint amiket mutattál.
Azt nem mondtam, hogy "nincs szabály" az olvasásra, csak azt, hogy amit írunk, annak nincs köze ahhoz, amit ejtünk, és azt értem alatta továbbra is, hogy íráskép és kiejtés közt egyik irányba sincs egyértelmű megfelelés. A L-I-V-E betűsor kiejtéséhez ki kell lépned a szószintről a szintaxisba, a kiejtett p-ae-r lehet pair vagy pear, egy tollbamondásnál a szövegkörnyezetből kell kitalálnod, mit írj, nem a kiejtésből.
Most aki az oviban olvas (pre-K, K), amolyan "minden szó szókép" elven olvas, és a betűk neveit tanulják először. "szí-éj-tí, ket" van, nem "k-e-t, cat".
Megnézem a Starfall-t, szerintem nem hallottam még erről a megközelítésről. :-o Köszi.
(Magánvélemény: az én számomra nincsenek szabályok az angol olvasásban. Illetve, ahol ennyi szabály van, ott nincs szabály, kb. mint a magyar helyesírás, "a nemtudommicsodát mindig egybeírjuk, kivétel a,b,c,d, STB." (!) Amikor egy szabály-példatárban a kivételek felsorolása közt meglátom, hogy "stb." akkor az ott nem szabály. A kivételeket az emberek nem fogják maguktól kitalálni. Ettől még persze lehet jól írni, csak ne áltassuk magunkat ;-)
Visszatérve az angolra, itt élek majdnem 10 éve, nagyon keményen dolgozom a korrekt nyelvtudásért és nyelvhasználatért, még mindig elkövetek olvasási hibákat, és a döbbent "de miért?" kérdésemre nem feltétlenül van válasz. Német, francia, orosz felolvasásban nem szoktam hibázni. Ennek csakcsak van valami oka...)

Dragonlady (Bp, Hun) 2011.09.14. 15:55:22

nem az én definícióm a phonics így, nem én találtam ki az egészet :-D remélem, ok, hogy wikipédiás definíció.

"Phonics refers to a method for teaching speakers of English to read and write that language. Phonics involves teaching how to connect the sounds of spoken English with letters or groups of letters (e.g., that the sound /k/ can be represented by c, k, ck, ch, or q spellings) and teaching them to blend the sounds of letters together to produce approximate pronunciations of unknown words."

> Most aki az oviban olvas (pre-K, K), amoly
"minden szó szókép" elven olvas, és a betűk neveit tanulják először. "szí-éj-tí, ket" van, nem "k-e-t, cat".

tényleg meglepő, de ezért elhiszem, na :-))) csak a kollégákat nem értem, hogy miért, amikor nincs olyan hatéves, értelmi fogyatékos vagy egyéb SNI-s kivételével, aki ez ne tudná megtanulni néhány hónap alatt :-( annyira magától értetődő dolog :-( és nem is mai keletű hatalmas újdonság. amennyire most hirtelen nekifutásból beleolvastam kicsit a dolgokba, legalább két évtizede jelen van és ha a rendszerből adódóan nem is lehet kötelező az amerikai vagy az angol iskolákban, de teljesen általános. (Angol iskolában a reception az korban magyar középső csoport, és ott kezdik, úgyhogy mondhatnék óvodát is, de nem az.)
a starfall tipikusan óvodás dolog, amerikai KG curriculum van hozzá (a fizetős részen).
Jolly Phonics egy nagyon jól ismert "márka".
a BBC literacy programja is phonics-os.

> például hogyan lehet spellinget tanítani vagy ae-s szavakat gyűjteni, ha nem ismerjük a betűk neveit? "Milyenek" azok az ae-s szavak, ha nem mondjuk, hogy éj-i?

nem mondtam, hogy nem kell ismerni a nevét :-) de lazán, csípőből jár mellé első nekifutásra az első számú hangja is. ahogyan pl a starfall oldalán van, amikor az egyes betűkre kattintasz az ábécés oldalon. vagy némelyik angol óvodában / iskolában először a hangját tanulják (és azt éneklik, ae b k d e nem éjbíszí), és másodszor a nevét.

alighanem bármelyik hétéves lelőne, ha bonyolult szabályokról lenne szó. viszont ha összegyűlik mondjuk 15 szó, ami hasonlóan néz ki, és hasonlóan ejtődik, az egy "szabály", amit vagy elmond az ember, vagy nem, hogy r-controlled, vagy hogy a v után mindig írtak e-t középkori tipográfiai nyavalyák miatt. tipikusan szerintem elsőre hasonlóság alapján lehet tanítani, aztán mikor évente átismétli az ember az alapvető szabályokat, akkor esetleg lehet bedobni magyarázatot.

én egyébként magyarul szóképes módszerrel tanultam (1982), illetve.... addigra már tudtam olvasni, valószínűleg ez volt a szerencsém? nem tudom. tudom, hogy nem jó módszer, de nekem bejött az egész, valszeg az a fajta vagyok, akit nem lehetett elrontani. villámgyorsan olvasok, már gyerekként is olyan gyorsan, hogy egy felmérésnél lehazugozott a tanár, hogy nem olvashattam azt még el, hogyan csalok. de a helyesírásom is nagyon jó magyarul és angolul is, egy oldal szövegben (angolban is) ránézésre kiszúrom a helyesírási hibát (csak lusta vagyok rendesen írni). az osztálytársaim fele viszont nyolcadikban is kínosan nyökögött olvasás címszó alatt.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.09.14. 22:13:05

@Chang Yai: A definíció az én saram, felemelt kezekkel megadom magam. :-)
A többi a módszertan: meg fogom próbálni megérteni ezt az ae, b, k dolgot; most látom először.
Mi bizony éj-bí-szí dalocskával kezdtünk, és a betűk írásával, egyenként. Aztán azonos kezdőhanggal voltak szócsoportok, illetve egymásra rímelő szavak, de itt még csak képekről kellett a tárgyat megnevezni, semmilyen betű nincs a lapon, és azt a kettő képet bekarikázni vagy összekötni, aminek a neve rímel egymásra.
Aztán jön a "the sound of letter B", minden szó elején figyelni a hangra. Aztán a "sound of letter C", és két csoport kép, egy "hard" és egy soft", előbbiben a carrot és társai, utóbbiban a city és társai. És így tovább. "sound of éjcs, az a HHHHHHH...", plusz mindenhez a mozdulat, pl. huhukkoltuk a kezünket, mintha fázna. (Kanada, ugye :-))
A kezdőhangok után a záróhangokkal ugyanez, egy szatyrot ábrázoló rajz, és alatta, hogy "ba", a gyereknek meg kellett neveznie a tárgyat és a hiányzó g-t beírni a kép alá, majd megkeresni és bekarikázni sok minden közül a bag mellé a mug meg a bug képet és szót is.
Amikor ez már jól ment, jöttek a betűtársítások, esz-éjcs, akkor SSSS. Nevezd meg az oldalon rajzról az összes tárgyat, és írd le hogy esz-éjcs "sh" mindegyik alá, ami úgy kezdődik, hogy ssss... (és aztán ch és CS, stb.)

Nekem fordítva nem menne. Én teljesen összezavarodnék attól, hogy a k az c, ck, k, ch és q "is lehet": az lenne az első kérdésem, hogy tessék mondani, és honnan tudjam, hogy mikor melyik?

Ezt még elküldöm, az éppen aktuális traumatikus élményem van benne:
www.thefreedictionary.com/lever

Már jópár hetes a dolog, de még nem hevertem ki; a Dazzling Diggers gyerekkönyv utolsó oldalán van egy ábra a markoló részeiről. A "levers" az a botkormány. Felolvastam, hogy "levörz" - mert az van odaírva, vazz - és a fiam meg is tanulta, aztán amikor használta, a férjem döbbenten és azonnal kijavította: "lívörz".
- De anya azt mondta, hogy...
Hajjaj.
Ezen a ponton döntöttem el (sokadszor), hogy tőlem a gyerek ne tanuljon angolul. Megkérdeztem a férjemet, hogy MIÉRT lívörsz, és ezt honnan kéne vagy kellett volna tudnom. Mert csak, és sehonnan. (Ő 9 éves volt, amikor elkezdett angolul tanulni, én 20, a kétfajta nyelvtudás minőségileg nem mérhető össze, akkor se, ha én esetleg több szót ismerek.)
Aztán lásd a linket, a két zászló alatt a kétféle kiejtéssel. Olvasási szabályok, aha. :-) Az angol az első nyelv, amiről rendszeresen kijelentem, hogy soha az életben nem fogom tudni megtanulni.
Az olvasásmódszertanod azért érdekel, mert esetleg segítene. Vagy nem, de egy próbát megér :-)

A helyesírás más kérdés; amíg nem kell megszólalni, jobb vagyok, mint az átlag helybéli és angol szöveget is tudok korrektúrázni. Csak ne kelljen hangosan felolvasnom.

Callis 2011.09.14. 23:04:13

@Felicitasz: Ilyesmin már nem is izgatom magam... maguk az angolok se tudják, mit hogy ejtenek, az amerikai variációk sokaságáról nem is beszélve. Attenborough filmeket nézünk vasárnaponként, rendszeresen ledöbbenünk, hogy ezt a szót így ejtve még az életben nem hallottuk. Pedig angolul "élünk".

2011.09.21. 20:53:52

Érdekes téma. Véleményem szerint a gyerek érdeklődését soha nem szabad gátolni, bármi iránt érdeklődik. Nem szabad visszahúzni, és tanítani is szabad, ha igényli, és élvezi. Az óvodának fel kell készíteni a gyermeket az iskolára, de az iskolának is el kell fogadni, hogy ezt a felkészítést neki kell folytatni. Az én fiam kanadai iskolába jár, amiben van az óvoda is, 2 szint. A 2. óvodai csoportban szinte már tanítás folyik. 6 éves kort betöltve mehet iskolába. Az átmenet észrevehetetlen, ugyanaz az épület, ugyanaz a tanítási szisztéma. Nem angol anyanyelvű ország. Bölcsödétől kezdik az angolt, elsőtől a franciát. Igy a külföldről érkezett gyerek egyszerre 3 nyelvet is tanul. Megfogadtam, ha azt érzem, sok a gyereknek, hazamegyünk. 4 éve vagyunk ott, és szereti. Nem megterhelő számára. Mo-on már az 1 idegennyelv tanítását is későn kezdik, hacsak nem kéttannyelvű az iskola. 2. nyelv szóba sem kerül.

orl@ndo 2011.09.26. 13:08:32

az angoltanulás és kiejtés témához egy örökbecsű darab:
ncf.idallen.com/english.html

:)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.09.26. 17:21:16

@orl@ndo: Ez fantasztikus. Nem ismertem, nagyon köszi, minden bajomat összefoglalja :-) A cikk is jó utána.

2011.09.26. 22:12:55

@orl@ndo: :-)) Megmutatom a fiamnak, kíváncsi vagyok, mit fog hozzá szólni. Én szóhoz sem jutottam :-))Nagyon jó!

halbóloroszlán · http://www.zongoratanitasmaskepp.blog.hu 2011.10.17. 23:28:51

Sziasztok!
Azt gondolom itt az ideje annak, hogy nem megfelelve a "kor kihívásainak", nem figyelembe véve a rengeteg fejlesztő foglalkozást, "művészetre nevelő" iskolát, észbe kapjunk és kivárjuk, hogy a gyerekeink képességei kibontakozzanak! :-))))

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.10.18. 05:36:46

@halbóloroszlán: Zenetanításról elég sok kis beszélgetésünk volt már a kommentekben, és itt a blogos olvasói körben nagyon vegyesek a tapasztalataink. Én kíváncsi leszek a munkádra meg a gondolataidra.

2011.10.18. 12:27:15

@halbóloroszlán: Én nem olvastam a régebbi hozzászólásaidat, lehet, hogy ezért nem értem, mit akartál most ezzel a megjegyzéssel. Megjegyzem, a képességek nem maguktól bontakoznak ki. De majd biztos leírod bővebben, mire is akartad felhívni a fiyelmet.

halbóloroszlán · http://www.zongoratanitasmaskepp.blog.hu 2011.10.18. 13:06:12

@Turchi: Nekem zenetanárként vannak erről tapasztalataim! Arról, hogy mennyire jót tesz az a gyerekeknek, ha nem akarják "jól megtanítani" őket,és a "maximumot" kihozni belőlük. Ha gondolod, olvasd el a blogbejegyzésemet erről. Én a "művészeti" nevelésről írok és arról, hogy szeretném, ha ez nem a "magas művészetet" jelentené a 6-7-8-9 évesek tanításában. Nagyon érdekes az, hogy az oktatás színvonalát és az oktatás minőségét sokszor párosítják azzal, hogy mennyire NEHÉZ, és SOK "anyagot" tanul a gyerek. Szerintem az óra tartalma és a gyerek valódi, belsővé vált tudása NEM ETTŐL FÜGG.

2011.10.18. 14:10:08

@halbóloroszlán: Elolvastam. Azért teljesen más zongorára tanítani egy gyereket különórán, mint éneket tanítani egy iskolában, bár a zeneoktatáshoz nem értek, de tanár vagyok. Te biztos jól éreznéd magad abban az iskolában, ahová a fiam jár(külföld), itt az ének oktatása kiemelt feladat, rendszeresen közös énekeket tartanak, ill. olyan programokat, amiknek a zenéhez köze van, és ez nem zeneiskola. Nagyjából értem, mire akarsz kilyukadni, de vannak tantárgyak, amikhez némi tárgyi tudás szükségeltetik, különben a kibontakozásnak nincs alapja. A művészeti(ének, rajz) oktatás lényegesen eltér más tantárgyaktól, mert egyszerűen más. De talán ez már nem annyira kapcsolódik konkrétan ehhez a poszthoz. Hozzátenném, több hangszeren játszom, nem iskolában tanultam, hanem magamtól. Persze a színvonal is ennek megfelelően amatőr :-)) A fiam ugyanezt csinálja.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.10.18. 14:24:57

@Turchi: @halbóloroszlán: Az itteni zenei beszélgetés nagy része ennek a posztnak a kommentjeiben van:
felicitasz.blog.hu/2011/04/26/nyugati_szulok_nyugati_gyerekek

és az ott leírtak alapján gondoltam azonnal, hogy ha valaki alternatív zenetanítási irányzat képviselőjeként idejön egy oktatási poszt alá kommentelni, akkor ahhoz sokaknak lesz személyes tapasztalat miatt hozzátnnivalója.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.10.18. 14:26:54

@Turchi: Na, pont erre gondoltam, csak mire reggelikészítés közben megírom, már te is :-)

A fiam itt az USA-ban most egy olyan óvodába jár, ahol Kodály-módszerrel tanítanak zenét. Én ennek nagyon örültem, amikor kiderült.

2011.10.18. 17:40:10

@Felicitasz: :-)) Kubai származású énektanár itt is Kodály-módszerrel tanított.
Elolvastam a kapott linket, levontam a következtetést, Kínába nem megyünk.

halbóloroszlán · http://www.zongoratanitasmaskepp.blog.hu 2011.10.18. 22:41:25

@Turchi: Nem feltétlen gondolom jónak az olyan típusú iskolákat, ahol napi x órában kóruson kell részt vennie a gyereknek, de gondolom Kanadában nem erről van szó. Itthon ez élő valóság. "Kodály módszer" címke alatt sok mindent lehet tenni, olyat is, aminek a nagy Mester már nem biztos, hogy örülne. Főleg az erőltetett fárasztó kóruspróbákra, legtöbbször kirakat rendezvényeken való fellépésekre, és olyan gyerekekre gondolok, akiknek ehhez nincsen kedve, hanem inkább rúgnák a focit az udvaron. Szóval csak annyit szeretnék mondani, hogy lehet ezt másképpen is csinálni! A pedagógusok kényszer helyzetben vannak, mert a mai világ bizonyítékot akar arra, hogy a zeneiskoláknak ilyen formában létjogosultsága van. Mivel ez egy elvont műfaj, így az apró és fontos lépéseket, nem biztos, hogy egyértelműen meg lehet mutatni, fel lehet mutatni kifelé. Így a zeneiskolák idomítanak, betanítanak, próbálnak valami fényeset bemutatni, hogy lám lám ezt is megcsináltuk... Mi inkább a műhelymunkában hiszünk. Ha egy 8 éves, aki először találkozik a zenélés világával, és mondjuk 5 hanggal tud már valamit kezdeni, rögtönöz egyszerű dallamot, tesz hozzá kíséretet, akkor mi tanárok ezt nagyon nagy boldogsággal fogadjuk, és a gyerek ott az órán mennybe megy... De ez nem érthető egy kirakat rendezvényen. érted?? Ezért kell erről beszélni, de most mivel olyan sok gondolatot ébresztettetek itt bennem, leírom a blogon! Köszi:))

2011.10.18. 23:58:12

@halbóloroszlán: Megnyugtatlak, az itteni énekórák pont olyanok, mint amit te ideálisnak gondolsz. Nincsenek x kórusórák, sőt egy sincs. Egyszerűen szeretnek énekelni. Még. Reméljük, ez nem fog változni. Fárasztó kóruspróbák meg aztán pláne nincsenek, szabad órakeret nincs is rá. Kirakatrendezvények sincsenek, mert vendégeket csak igen ritkán hívnak, maguknak csinálják. És igen, az egész iskola rúgja a focit az udvaron, még a lányok is. Nem Kanada, csak kanadai iskola külföldön. A rendezvényeken fellépő gyerekeket azok közül választják, akik maguk is szeretnének a nyilvánosság előtt szerepelni. Nem kötelező. Igazad van, lehet másképpen csinálni. De miért gondolod, hogy nem csinálják máshogy? A nagy "igazságokat" szerencsére mások is ismerik. Rossz példák meg mindenhol vannak. És pár hangból saját dallamokat is kreálnak, dalokat, dallamokat, dalszövegeket írnak. Nem tudom, ez a kirakat rendezvény miért maradt benned. Miért gondolod, hogy egy rendezvény csak kirakat lehet? El sem tudod képzelni, hogy nemcsak lehet, de csinálják is másképpen? És sokkal többen ,mint ahogy te gondolod. Igen, kell beszélni róla de nem úgy, mintha a te elképzelésed annyira ritka lenne, és emiatt fel kellene ébreszteni a pedagógus társadalmat. Hangsúlyozom még egyszer, egy zeneiskolai oktatás nehezen hasonlítható össze egy általános iskolai oktatással, ahol más tárgyak is vannak.

halbóloroszlán · http://www.zongoratanitasmaskepp.blog.hu 2011.10.19. 00:50:54

@Turchi: Hmm, nem hiszem, hogy ritka lenne, és a kirakat rendezvények mindennaposak a zeneiskolák életében. Egyébként én hol írtam azt, hogy egy rendezvény csak "kirakat" lehet? Nagyon érdekes, ahogy másképp akarod értelmezni a szavaimat és kivetítesz olyasmit, amit talán te gondolsz a szavaim mögött. Ezzel kapcsolatban abszolút nem szeretnék veled vitatkozni, mivel látom nem vagy első kézből informálva. Nem érzem azt, hogy csak az én privilégiumom lenne az, hogy erről beszéljek, de beszélni szeretnék, még ha ez számodra furcsa is. Azért írtam ide, mert itt nagyon is komoly párhuzamot lehet vonni az általános iskolai oktatás és a zeneiskolai rendszer között. A zeneiskolai oktatást már mér ne lehetne összehasonlítani az általános iskolaival? Ott is, itt is pedagógusok tanítanak gyerekeket nem? Nem értem teljesen a gondolatmenetedet sajna...Most nem szeretnék vitát kezdeményezni arról, hogy egy magán óra mennyiben más egy osztály tanításánál. Hihetetlen és érdekes a reakciód, ahogy vitázol, azt írod: El sem tudod képzelni, hogy nem csak lehet, de csinálják is másképpen?... Hát tudod el tudom képzelni, mert én rengeteg energiát fektetek abba, hogy értelme legyen a munkámnak, és világos, hogy nyilván, van olyan, aki sokkal jobban csinálja nálam. Látszik, hogy nem Magyarországon élsz!!! Én nem szeretném az egész pedagógus társadalmat ébreszteni, csak azokat, akik hasonlóképpen gondolkodnak. Látom Te nem tartozol közéjük, de köszi, hogy elmondtad így a véleményedet, nagyon tanulságos volt....

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.10.19. 02:30:11

@halbóloroszlán: Ahogy én látom, a Kodály-módszer az igény belenevelése a fiatal nemzedékbe. Kodály úgy gondolta, hogy a zene lelki táplálék, és az élet része, illetve hogy mindenki a (hazája) népzené(jé)n keresztül találhat rá a klasszikus zenére. A kötelező kóruséneklés az igényből fakadóan lesz (kéne hogy legyen) "kötelező", körölbelül úgy, mint ahogyan az irodalom igénylése visz rá a napi olvasásra, a "kötelező" matematika-tanulás válik napi rutinná, amikor értelmezed a menetrendet vagy élvezed az esti társasjátékot.
Kodály szerint rég rossz, amikor a kiinduló szituációban egy _8 éves_ találkozik _először_ a zenélés világával; Kodály úgy gondolta, hogy a spontán zenei rögtönzés első fázisa a csecsemőkori lalázó-dallamos gagyogás, és a hangszeres zene első fázisa pedig szintén a félig-csecsemőkori stádium, amikor a gyerek először veri fakanállal a lábas alját.

Ami a zeneiskolában "idomítás", az főleg az előzmények hiánya miatt az; Kodály az énekkart ugyanúgy az élet részének tartotta, ahogyan az olvasást, és ha a módszerét komolyan vennénk (bölcsődétől, óvodától), akkor ez szerintem magától értetődő dolog volna.

Más kérdés, hogy megutáltatni bármit meg lehet (az olvasást, a mozgást, és persze a zenét is); a "nincsen kedve" az már tünete valaminek.

halbóloroszlán · http://www.zongoratanitasmaskepp.blog.hu 2011.10.19. 03:07:17

@Felicitasz: Persze, hogy nem 8 évesen találkozik a zenélés világával! igazad van! Azt írod: Ami a zeneiskolában idomítás, az főleg az előzmények hiánya miatt az" Hát sajnos nem. Egyrészt, mert előzmények majdnem mindenhol, valamilyen formában, szinten vannak, másrészt, mert a probléma forrása nem ez. Minden csecsemő dobol a fakanalával és minden gyermek gőgicsél és rázza magát a zenére. Meglehet, hogy vannak családok, ahol ez nem így van, ahol kevés a zene, vagy egyáltalán nincsen (ilyen sztem nincs is talán) A probléma ott kezdődik, amikor a zenepedagógus a zenepedagógiájával :)rossz választ ad azokra a problémákra, amik az esetleg nem nagyon kiváló zenei adottságú gyerekeknél felmerülhetnek. (ld: bes3 kommentjeit a másik posztnál. Hát ez elég gyakori sajnos.)A "nincsen kedve odáig rendben van, ameddig ez egy, max egy-kétszer fordul elő. De ha krónikussá válik, akkor az már bizony tünet...:((( Egyébként a rögtönzést nem akarom bevezetni a mai kor zenei világába:DDDD Szeretném tisztázni, hogy mivel foglalkozom amikor a gyerekekkel vagyok, mire használom a rögtönzést, az improvizációt,szeretnék példákat is erre, és tulajdonképpen erről szólna a blogom, amit a kolléganőmmel együtt szeretnénk írni.

2011.10.19. 10:53:54

@halbóloroszlán: No, akkor ezt is megbeszéltük. Eddigi életem nagyobb részét éltem otthon, mint külföldön, ezért képben vagyok. A kirakat-rendezvényt nem zeneiskolára írtam, mert fogalmam sincs, ott mi van. Valóban nem tartozom a hozzád hasonló gondolkodásúak közé, de hát így kerek a világ. És már nem is tanítok,így engem felébreszteni már elég nehéz lenne. Én a legnagyobb problémát nem a módszerekben látom jelenleg, hanem a fizetésekben, ami eleve behatárolja sokak munkájának színvonalát. Ha majd meg is lehet élni egy általános iskolai tanári fizetésből, akkor lesz lehetőség szelektálni, és a jobb munkaerőt megtartani. Üdv

zzsuzsici 2011.10.25. 11:42:40

Szia Felicitasz! Rég nem írtál! Gondolom sok dolgod van, mikor olvashatunk ismét? Üdv: Zsuzsa

tarkabab 2011.10.30. 23:18:42

@Felicitasz: most vettem észre, hogy megint elrettentô példa lettem valamiben, bár, mióta azt olvastam magamról, hogy Helen Doron módszerrel tanítottam szobatisztaságra a gyerekemet, nem kellene csodálkoznom semmin :)

nem tudom, hogy véletlen-e, hogy pont nem azt a strikeres posztot linkelted be (az elsôt a témában), ahol a kommentekbôl kiderül, hogy a kifestô nem úgy "káros", mint a klórgáz, hanem csak annyi, hogy ha a kreativitás felé akarod kinyitni az utat, akkor ez arra nem alkalmas. (még a fiam példáját is elmesélem, aki kifestôzött és most animációs filmeket készít, a kreativitásából él.) és elhangzik az is, hogy a kreativitás egyrészt nem az egyetlen és mindenáron "fejlesztendô" terület, másrészt hogy a kifestôzésen, "neki rajzoláson" kívül annyi minden történik még a gyerekkel (kreativitás fronton is), hogy nem lehet így kijelenteni, hogy a világegyetem sarka azon a ponton van leszögezve, hogy "a kifestô káros".

(innen Lapis Lazulinak is szánnám):
ami engem igazából az ilyen helyzetekben meglep és amit nem értek: az emberek _elképzelik_, hogy a másik mit csinál és a saját fejükben, saját maguk által látrehozott képen megbotránkozva ítélnek meg/el másokat.

Értem én, hogy kicsit mindig kell sarkítani, ha az ember ki akar valamit mondani, de ha ti úgy képzelitek, hogy ha valaki Strikert olvas és/vagy ha a kreativitás kibontakozásához szeretne több eszközt adni a gyereke kezébe, akkor az elhajtja a könyörgô gyereket, hogy "rajzojjá magadnak", az leginkább arról árulkodik, hogy az ô fejében mi van. Engem az ötlet is megdöbbent önmagában, nem csak azért, mert azt olvasom, hogy én csinálom.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.10.31. 01:54:05

@tarkabab: Kommentelői kérdésre linkeltem, kifejezetten azért, mert volt itt olyan, aki még egyáltalán nem hallott Strikerről.
Ha lett volna bármi más informatív és értelmes anyag magyarul a tárgyban, akkor azt linkeltem volna be (de nem volt, és ez is kb. elmond valamit arról, hogy mennyire nem az ekézésed volt a szándékom) - ezek után pedig külön kiemeltem, hogy a _kommentekből rajzolódik ki az irányzat elcsúszása, és nem Striker a baj, hanem az, amikor valaki szerint ami nem Striker az káros.

Emellett, én 1. nem értek egyet azzal, hogy ne rajzoljunk a gyereknek, illetve másokat is kérjünk meg, hogy ne rajzoljon a gyereknek 2. nem értek egyet azzal sem, hogy ha a kreativitás felé akarjuk kinyitni az utat, akkor "a kifestőkönyv arra nem alkalmas". 3. nem értek egyet egy olyan gondolatmenettel sem, amely a "jobban segít" alternatívájának azt "árt"-ot találja. A linkelt "Tanulni tőlük" poszt kommentjeiben - kommentjeiben! - ismét előkerül ez az elcsúszás,
egyfelől idézet: (kiemelések tőlem)
"egy ilyen szemléletbeli különbségből (mert hogy mi mind kifestőkkel nőttünk fel, ezért idegen lehet a gondolat, hogy ez _árthat_) úgy lehet a legtöbbet tanulni, ha magát a szemléletet próbáljuk megérteni és abból a folyományait, nem a folyományokat a szemlélet nélkül."
másfelől idézet, ugyanebből a kommentből:
"nem arról van szó, hogy ha más rajzába belerajzol, akkor tönkremegy a lelkivilága, hanem arról, hogy _más eszközökkel jobban lehet segíteni_ a kreativitását".

Ezen a ponton már szövegek beszélgetnek: Striker meglátásait lehet interpretálni és alkalmazni így, úgy meg amúgy, és bizonyos interpretációkra bólogatok, más interpretációkra meg a fejemet csóválom, és nyilván mindenki más is, de nyilván nem mindenki ugyanazokra bólogat, illetve csóvál.

Emlékeim alapján soha sehol nem írtam arról, hogy hogyan képzelem el azt, hogy Te vagy bárki más mit hogyan csinál(sz) - ez két okból is elvi kérdés: egyrészt idealizmusból (mert személyeskedéssel kezdve aztán tuti, hogy nem lesz épületes vita semmilyen módszertanról, pedig az épületes vita volna a cél), másrészt az önvédelem és az elitizmus sajátos keveréke miatt (aki színvonalas magyar anyagokat ír _bármiről_, azzal nekem a fentiek értelmében azonnal van közös célom, és már csak emiatt is biztos, hogy nem fogom a munkájában hátráltatni; még ha nem értek bizonyos értelmezéseivel egyet, akkor is úgy hivatkozom rájuk mint érdekesre vagy vitára érdemesre).

Maradva Striker nézeteinek tárgyalásánál: abból, hogy van ami a kifestőkönyvnél jobban segít kreativitásra nevelni, még nem következik, hogy akkor a kifestőkönyv árt, csak az, hogy kevésbé segít, mint az a másik módszer ami szerintünk jobban segít, azaz ezen a ponton még nem mehetünk bele káros-hasznos felosztásba, mert éppen hasznos dolgokat rangsorolunk.
A korábban hivatkozott poszt kapcsán azt észrevételeztem, hogy az interpretációk egy részéből nem ez jön le, és aztán fel-felmerül az olvasói kérdés, hogy "ezek szerint ha rajzolok a gyereknek, akkor az rossz?"
Az én válaszom erre egy elég egyértelmű NEM.

tarkabab 2011.10.31. 10:30:28

Köszönöm a választ!
Hiszek neked, hogy a szándékaid ilyenek, ezért megmondom, hogy innen nézve mi az, ami nem illik ebbe a képbe:

"Szegény gyerekek meg a tanulás és a szórakozás ösztönös vágyától hajtva üldözik a felnőtteket, hogy RAJZOLJÁL NEKEM ANYA, rajzoljááááááááál, (...)

A szülő meg elolvasta Strikert és azt feleli, hogy "rajzoljál magadnak kisfiam, mert az a spontán és a kreatív".
A gyerek ezt elutasításnak éli meg (mert az is), és ha nincs szerencsénk, akkor a dolog megtanulása ezután jó ideig nem fogja érdekelni."

Nekem ez elképzelt jelenetnek tûnik és a benne szereplô szülô nem csak érzéketlen /az én mércémen már kegyetlen/ (elutasítja "szegény gyereket") hanem ostoba is ("elolvasta Strikert" és valami onnan kihorgászott, felületes szabályt gépiesen ráerôltet a gyerekére).

Az egyet nem értôs pontok engem nem zavarnak különösebben, de ez a kép a Strikert olvasó szülôrôl, ez igen.

Ami Strikert illeti, szerintem nem ott van a kulcs, hogy a kifestô, a "nekirajzolás" gondosz dolog-e, hanem hogy (ezekkel a gondolatokkal találkozva legalább egyszer az életben átgondolhatod, hogy) amiket csinálsz, ahogy viszonyulsz az alkotásaihoz, abból a tiszteletet láthatja-e, vagy a lenézést. Ha úgy rajzoltok együtt, hogy örül neki és tanul belôle, az teljesen más eset, mint ha úgy rajzoltok együtt, hogy az ô traktora egy rakás szerencsétlenség, nézze meg, hogy kell rendesen. És még egy ilyen "direkt tanítós" helyzetet sem az ír le igazán, hogy direkt tanítod-e, hanem hogy ezt tisztelettel csinálod-e. Szerintem lehet "rossz" a nekirajzolás, a kifestôzés, ahogy lehet rossz a "magárahagyás" is. Ha figyelsz a gyerekre, fogod látni, hogy az adott helyzetben mi viszi elôre (bármerre legyen is az). (és ismétlem, nem zavar, ha ebben nem értünk egyet)

Ami sztem tényleg sokat levon a strikeri gyakorlat alkalmazhatóságából, az az, hogy egy csomó dolgot onnan "tud", hogy a gyerekével mûködött. Amikor a könyvet olvastam, sokszor bólogattam mosolyogva, hogy "Aha, egy gyereked van". Nekem is van 1 olyan gyerekem, akivel kb. ugyanígy mûködtek volna ezek a dolgok. Meg 3 másmilyen :)

Mégegyszer köszönöm!

2011.10.31. 11:27:21

Húha!
Nagyon le vagyok maradva, bevallom, azt sem tudtam, ki ez a személy, de mostanra kiműveltem magam. Én nem érzem akkora jelentőségűnek ezt a rajzolás témát. Ha a gyerekem arra kér, rajzoljak, akkor rajzolni fogok. Ha nem kér arra, akkor nem fogok. Ha látom, hogy nem tud rajzolni, márpedig nem annyira, akkor mutatok neki pár ötletet, hogy kezdjen hozzá. Iskolaérettségi vizsgálaton a gyerek rajzolt egy pálcika embert, haj és fül nélkül. Megjegyzem, azóta is hasonlóakat készít:-), pedig már 9 éves. Ekkor volt 5,5 éves. A "szakértő" közölte, nem mehet iskolába a rajza alapján. Rákérdeztek a rajzára, miért hiányoznak dolgok a képen, és miért pálcika. A következő válaszokat adta: 1. Azért pálcika, mert a családban senki nem kövér. 2. Azért nincs haja, mert öreg, ezért kopasz. 3. Azért nincs füle, mert már mondtam az előbb, öreg, ezért süket. :-( , :-).Bezzeg ha dinoszauruszt kellett volna rajzolnia, akkor még a bordákat is egyenként lehetett volna látni. A jelenlegi Art tanára nagyon dícséri, biztatja, szerinte jól használja a szineket, és a képzeletét rajzban jól ki tudja fejezni. Biztos így van, ha ő mondja. :-) Az angol háziknál, amikor történeteket kell rajzolni, azért besegítek neki egy kicsit, mert az ofő nem igen tudja értékelni a képzeletében keletkező képeket :-).

2011.10.31. 11:55:08

@Turchi: off. színeket és dicséri
Mentségemre szólva a billenytyűzeten nincs felfestve az ékezet :-(

2011.10.31. 11:57:20

Ez nem az én napom: billentyűzet. Többet ma már nem írok.

2012.03.20. 16:27:43

@furmint-m: Jellemző magyar intézkedés, legyen kötelező de ész nélkül és azonnal. Ennél már csak az általános iskolai kötelező délutáni foglalkozás lesz jobb. Éppen most küldtem levelet az oktatási minisztérium weblapján ezzel kapcsolatban, választ is kaptam, de nagyon nem értünk egyet. A probléma ott is ugyanaz, adnak egy lehetőséget, de az kötelező :-). Akit bővebben érdekel, az adatlapomon lévő blogon megtalálhatja.

pizzafutár 2012.03.20. 22:40:28

@Turchi: ezt mintha csak én mondtam volna...
talán ha elegen pampognánk elégszer?? Vagy naiv vagyok??

2012.03.20. 22:51:42

@pizzafutár: :-) Mármint melyik részét? Én most közvetlenül a weblapjukra pampogtam, de ugye amit már kitaláltak, és keresztülvittek a törvényhozáson, azon utólag már elég nehéz változtatni. És ez a sorrend persze így van már egy ideje. Sajnos a pedagógus az a fajta, velem együtt, hogy dolgozik a semmiért, egyre rosszabb körülmények között, és nincs ideje a napi megélhetési gondok mellett a jövővel is foglalkozni. És én is már csak a partvonalról szólogatok be, mert 7 éve a tanítást átmenetileg, vagy végleg felfüggesztettem.

pizzafutár 2012.03.20. 23:02:54

@Turchi: én most arra gondoltam konkrétan, amit ide írtál - és már sok másban is megfogalmaztam ezen az oldalon is hasonlót: ti. hogy ne legyen mindig a ló egyik oldala a kötelező, hanem két megszabott végpont között az adott gyereknek/helyzetnek stb. megfelelő átmeneti skálán lehessen választani.
Az egyik gyerekem 4,5 évesen most jut el oda, hogy ott akar aludni az oviban. Még soha nem töltött ott 4 órát a kirándulásokat leszámítva. A kicsinek nem lesz erre esélye, de ő más természet és hamarosan debütál a bölcsiben. Szerettem volna, ha oviba megy, mert - egyelőre a szobatisztaságot leszámítva - egy halom dologban előrébb van 2 év 3 hónaposan, mint a nagynak egynémely 3 és fél éves csoporttársa. De nincs hely és vihetem a bölcsibe. Ez van. Ugyanakkor ha a nagyot jövőre nagycsoportba pumpolják és mehet előbb iskolába, ráadásuk rögtön egésznaposba, na az lesz még a pokol.

Én is pályaelhagyó vagyok, a férjem épp visszatért fázisban van és ő is sokat lát. Szóval szülőként és (ex)-tanárként sem szeretjük, ha csak egyetlen sablon létezik és abba akarnak bepasszírozni mindenkit. Az óraszámemelés meg egy őrület, már így sem látom a férjemet hétköznap. A sok partvonalról pampogó pedagógusok ellen uszított embernek szívesen megmutatnám egy hetét... Lassan már nincs olyan szakma, hivatás, akik ellen ne menne a folytonos uszítás, és számomra ez is siralmas. Nagyon rossz felé megyünk, úgy érzem...

2012.03.20. 23:22:07

@pizzafutár: Nem akarlak elkeseríteni, de a nem szakmabeliekkel esélyed sincs hogy elhitesd, a pedagógus valóban dolgozik, és nem heti 20 órát. A jelenlegi általános vélemény szerint a tanárok képzetlenek, nem dolgoznak, vagy rosszul, és bár keveset keresnek, de még így is túl vannak fizetve! :-) Túúúl! Érted?
:-) Ezt a véleményt a közeljövőben nem fogja senki megváltoztatni. Sajnos. És bár az uszítás mindenfelé érvényes, de hát mindenki a saját terével foglalkozik. Hogy ez a munka mennyire fontos, na az meg már szóba sem kerül. Most írta a napokban valaki egy mások blogban, hogy az iskolák olyan rosszak kivétel nélkül, hogy ő nem is engedte volna a gyerekét se általános, se középiskolába, csak rögtön az egyetemre, mert csak ott tanítanak. Alatta nem :-). No de kicsit eltértünk a lényegtől :-)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2012.03.21. 12:48:36

@Turchi: A felháborodott ügyféllel annyiban értek egyet, hogy az egyetem volt az első olyan otatási intézmény, ahová tényleg _szerettem_ járni :-) A gimnáziumomat is nagyon kedveltem persze, jó iskola volt, a kevés kivételtől eltekintve jó tanárokkal, a kevs kivétel viszont sokat árt a többségnek, és minél többen van az a kevés, annál többet árt.

A családomban két pályaelhagyó tanár van, anyukám és az öcsém, anya évtizedes szintű tanárság után már évtizedes szinten egész mást csinál, az öcsém pár évig tanított és szeretett is tanítani, népszerű is volt, és azt mondta, hogy bánná a fene az ingyen elvégzett iskolai rendszerkarbantartást, éjszaka megírt pályázatokat, extra diákprogram-szervezést, ilyenolyan munkaközösséget, tanulmányi kirándulást, iskolai kiadványgrafikákat, tanítványoknak egyénileg nyújtott pszichológusi szolgálatot, ezt az egészet BÁNNÁ A FENE, ha amúgy a fizetéséből meg tudna élni (albérlet, kaja-ruha plusz havonta egy-két mozi, sörözés), de hát esélytelen.

Nem tudom, mi a megoldás. (Én az egyetemen már nem is végeztem tanárképzést, vagyis, az összes elméleti tárgyat igen, mert érdekelt, főleg a pszichológia, de nem tudtam magamat elképzelni a saját gyakorlótanításomon egy középiskolás osztály előtt, én csak úgy és azokat vagyok hajlandó tanítani, akiket előtte nem kell még külön nekem motiválnom, hogy tanuljanak.)
Én is csak a pálya széléről kummogok, van "tanári" identitásom, mert gyakorlatilag egész életemben tanítottam, még ha nem is középiskolás osztályokat, ugyanakkor nincs "pedagógusi" identitásom, nem is tartom magam a szó klasszikus értelmében vett oktató-nevelőnek. Anyagot tudok átadni, ha van igény és érdeklődés, és azt jól is csinálom, de nem vagyok iskolába való.
Namármost, aki iskolába való, azt nagyon-nagyon meg kéne becsülni, mert nem fog ám ott maradni ha éhenhal.

2012.03.21. 15:09:29

@Felicitasz: A felháborodott ügyfél csak úgy került szóba, hogy egy másik szakmával összehasonlítva a pedagógusokat, közölte, hogy az nem munka amit a tanárok csinálnak, és azt bárki képes elvégezni. Egy más szövegkörnyezetben történt a vita, de igazad van, az a kevés rossz, ami viszont növekszik, többet tud ártani, mint az összes jó használni. Ezért is tartom @furmint-m: által belinkelt cikket fontosnak, mer igen sok hiba lesz, ha úgy valósul meg, ahogy tervezik.
Hogy mi a megoldás? Ahogy máshol is, először a fizetés, azután lehet szelektálni a tanárokat teljesítmény alapján, aztán a törvényeket kidolgozni, kire mi vonatkozik, jogok-kötelességek mindkét oldalon, valamint ezek betartatása. 4 évente nem változtatni a tananyagot, nem lecserélni a könyveket minden kormányváltás után, stb...Hát így röviden meg is oldottam. :-)). Én szerettem tanítani, és a mai napig is csinálnám, de a jelenlegi törvényi szabályozások, valamint az egyre gyengébb gyerekanyag, egyre rosszabb szülői háttér miatt inkább nem. Középiskolákban jobb a helyzet, ott már szelektálás után kerülnek be a tanulók, így a színvonal egy kicsit jobb. Ahogy szokták mondani, tanárnak akkor menj, ha van egy jól kereső férjed:-)